Hajdú-Bihari Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

­ A szocializmus betir­­ható időn belül győzedelmeskedik hazánkban is Megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa Hétfőn délelőtt 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc művelő­dési otthonában megkezdő­dött a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszu­sa. A kongresszus termét a Világ proletárjai egyesüljetek! felirat, a nemzetközi munkás­­mozgalom nagy tanítójának, Marxnak, Engelsnek és Lenin­nek domborművű képe, vörös és nemzetiszínű zászlók díszí­tik. A kongresszus küldöttei és a meghívottak hatalmas tapsa közben léptek a terembe az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai és póttagjai, N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első­titkára, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, az SZKP küldöttségének vezetője és a többi testvéri kommunista és munkáspárt vezetői. Dr. Münnich Ferenc elv­társ, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke bejelentette, hogy a kongresszus első teendője a kongresszus elnökségének és bizottságának megválasztása. Az elnökség tagjaira Horváth András elvtárs, Pest megye kongresszusi küldötte tett ja­vaslatot. Az elnökség tagjai a kong­resszus résztvevőinek nagy tapsa közben foglalták el he­lyüket az elnöki emelvényen. A kongresszuson a meghí­vottak soraiban részt vesznek a magyar politikai élet képvi­selői is. A megnyitóülésen megjelent a diplomáciai kép­­viseletek számos vezetője. Miután az elnökség tagjai elfoglalták helyüket, dr. Mün­nich Ferenc elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőben üdvözölte a küldötteket és vendégeket. Üdvözölte a párt Politikai Bi­zottságának tagjait, a Köz­ponti Bizottság tagjait és kü­lön Dobi Istvánt, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnökét. Ezután javasolta, hogy em­lékezzenek meg azokról az elvtársakról, akiket az utóbbi időben veszített el a nemzet­közi és a hazai munkásmoz­galom. Elvesztettük Marcel Cachin elvtársat, Boleslaw Bierut elvtársat, Antonin Zapotocki elvtársat, Giuseppe di Vittorio elvtársat, Georgi Damjanov és Frédéric Joliot-Curie elv­társat. Elhunyt pártunk Köz­ponti Bizottságának három tagja: Fogarasi Béla, Horváth Imre és Révai József elvtárs: „Emlékezzünk meg — mon­dotta — szeretettel az ellen­­forradalom elleni harcban el­esett szovjet hősökről, akik életüket adták szocialista rendünkért. Emlékezzünk a magyar­­hősökre és mártírok­ra,­ Mező Imrére, Kalmár Jó­zsefre, Asztalos Jánosra, Kál­lai Évára, Sziklai Sándorra, Biksza Miklósra és a többiek­re, és adózzunk emléküknek egyperces, kegyeletes felállás­sal.” (A kongresszus részve­vői egyperces néma felállás­sal adóznak az elhunytak em­lékének !) Nagy tisztesség számunkra — folytatta Münnich elvtárs —, hogy a kongresszuson számos testvéri kommunista és mun­káspárt küldöttséggel képvi­selteti magát. Engedjék meg, hogy mindnyájunk nevében, a kongresszus küldöttei nevében szeretettel üdvözöljem a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak küldöttségét, élén Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs­sal, az SZKP Központi Bizott­ságának első titkárával, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökével (Hosszantartó, lelkes nagy taps.) Münnich Ferenc elvtárs ez­után melegen üdvözölte a kommunista és munkáspártok megjelent küldöttségének ve­zetőit és tagjait, majd hang­súlyozta: Mögöttünk három esztendő áldozatokban és küzdelmek­ben bővelkedő, de sikerekben sem szűkölködő munkája. Ma, amikor harcaink területét át­tekintjük, elmondhatjuk, hogy van erős, harcedzett mar­xista-leninista pártunk, amelyet megbecsül és bi­zalommal követ a dolgozó magyar nép. Szocialista építőmunkánk eredmé­nyes, dolgozóink élete hó­napról hónapra, évről évre szépül, javul. Szilárd a proletárdiktatúra, amely itthon a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra és a velünk tartó értelmiség­re támaszkodik, nemzet­közileg pedig élvezi a ha­talmas szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom támogatását. Még biztatóbb a kép, ha a jövőbe nézünk. Előttünk a szocializmus építésének, az alapok lerakásának, a gyor­sabb haladásnak sokat ígérő távlata. Népünk a párt veze­tésével növekvő egységben és nagy szorgalommal dolgozik, mert helyesli pártunk politi­káját és mind világosabban látja a nagy célra szocializ­mus teljes felépítését. A kormány elnöke befejezé­sül jó munkát kívánt a kong­resszus küldötteinek és a kongresszust megnyitotta. Ezután a budapesti kong­resszusi küldöttek csoportjá­nak képviselője, Kiss Dezső elvtárs javaslatára megválasz­tották a kongresszus titkársá­gát, a szerkesztő bizottságot, ,a jelölő bizottságot, a felebb­­viteli bizottságot, a mandá­tumvizsgáló bizottságot és a szavazatszedő bizottságot. A kongresszus ezután elfo­gadta a kongresszus napi­rendjét, az előadók szemé­lyére és a kongresszus ügy­rendjére vonatkozó javasla­tot. A kongresszus napirendje A kongresszus napirendje a következő: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának beszámolója és a párt feladatai. Előadó: Ká­dár János. 2. Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves terv elkészí­téséhez. Előadó: Fock Jenő. 3. A párt szervezeti sza­bályzatának módosítása. Elő­adó: Marosán György. 4. A központi revíziós bi­zottság beszámolója. Előadó : Fodor Gyula. 5. A fellebbviteli bizottság jelentése. Előadó: Harmati Sándor. 6. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a revíziós bizott­ság megválasztása. A kongresszus ezután meg­kezdte az első napirendi pont tárgyalását. A Központi Bizottság beszámolóját Kádár János elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára ismertette. Marosán György, N. Sz. Hruscsov, Kádár János, dr. Münnich Ferenc, Tan Csen-jin, a Kínai KP küldöttségének veze­tője az elnökség tagjai között / »­4 HAJDÚ-BIHARI \Jdaq. ftxaret&ifai, eppAuljdek! ff || || ---- ffff M IBI ^ if'' eladatunknak tekintjük, hogy tanuljunk XVI. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM fgf MgWjffo BBMBHb Bp| népünktől, és a nemzetközi kommunista moz­i Ra. ca fii | cd | jPajlj R|g9| Ifftu­­galom tapasztalatából. Ha szüntelenül tanu-IH |||m| JH flpPj­WSzt­­ünk saját tapasztalatainkból és népünktől, akkor 1959. DECEMBER |„ KEDD | g|jjggg­B&ffflfgksBmS Tmha&flp sohasem hagyjuk figyelmen kívül hazai adott­ságainkat, nemzeti sajátosságainkat. (Kádár János elvtárs kongresszusi beszédéből) Kádár János elvtárs beszámolója Kádár János elvtárs beve­zetőben megemlékezett arról, hogy a párt valamennyi szer­vezetében megtartották a kongresszusi vezetőségválasz­tó taggyűléseket, megtartották a pártértekezleteket. A párttagság egységesen kifejezésre juttatta: he­lyesli a három éve foly­tatott politikát és azt kívánja, hogy ezt a po­litikát folytassuk követ­kezetesen a jövőben is. Egyértelműen helyesli a kong­resszusi irányelveket is.­­ Elmondható­­, hogy a Köz­ponti Bizottság és a párttag­ság összeforrt, az egység pár­tunkban erős, megbonthatat­lan. Hazánkban ma erősek a párt és a tömegek kapcsolatai, a párt és a nép a szocializ­mus zászlaja alatt tömörült egységes, hatalmas erő. A Központi Bizottság azok­nak tulajdonítja az elért nagy eredményt, akiknek támoga­tását a három év alatt élvez­te. Köszönetet mondunk pár­tunk egész tagságának a bi­zalomért, amellyel követtek és a támogatásért, amelyben részesítettek bennünket. Kö­szönetet mondunk a párton­kívüli barátainknak, akik az Elnöki Tanácsban, a kor­mányban, az országgyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfrontban, a szakszerveze­tekben, valamennyi tömeg­szervezetben és tömegmozga­lomban együtt dolgoztak ve­lünk és támogattak bennün­ket. Hálás köszönetet mon­dunk munkásosztályunknak, dolgozó népünknek azért a hónapról hónapra mélyülő bi­zalomért és fokozódó támoga­tásért, amelyben az elmúlt három év alatt részesítették a Központi Bizottságot, egész pártunkat, hálásan emlékezik meg arról a segítségről, amelyet a Szov­jetunió — a forradalmi mun­kás-paraszt kormány kéréseire — 1956-ban nyújtott az ellen­­forradalom és az imperialis­ták által fenyegetett magyar népnek. E segítséggel akadá­lyozhattuk meg, hogy a ma­gyar nép nyakára ismét visz­­szahozzák a kapitalizmust, a fasizmust és azt, hogy hazán­kat az imperialisták katonai felvonulási területté tegyék, hadszíntérré változtassák. A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fiai vérehullatá­­sával adta bizonyságát a magyar nép iránti mély barátságának, interna­cionalizmusának. De se­gített a magyar­ népnek ezerféle módon a hábo­rús károk helyreállítá­sában és a szocializmus építésében is. A magyar és szovjet nép el­lenségei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy „kizsák­mányolja” országunkat. E rá­galom ostobasága annyira nyilvánvaló, hogy ma már az ellenség is elismeri: a szovjet —magyar gazdasági kapcsola­tokban a magyar fél élvezi a nagyobb előnyt. Kádár elvtárs aláhúzta,­­hogy a Szovjetunió Magyar­­országgal és a többi szocialista országgal kifejlődött gazdasá­gi kapcsolataiban nem a ke­reskedelmi haszon elvéből in­dul ki, hanem — mint az idő­sebb és erősebb szocialista ország — önzetlenül és áldo­zatkészen, testvéri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a ta­valyi kereskedelmi forgalom­ban Magyarországra hozott áruk több mint 82 százaléka nyersanyag és félkész termék, ugyanakkor a Szovjetuniónak szállított magyar áruk több mint 58 százaléka gépipari és (Folytatás a 2. oldalon) Külpolitikánk célja népünk nagy vívmányainak megőrzése, a szocializmus békés építésének biztosítása Kádár elvtárs ezután a kül­politikáról és a nemzetközi helyzetről beszélt. A magyar nép 1945 tava­szán visszanyerte nemzeti függetlenségét, az állami szu­verenitást. Azóta kivívta sa­ját hatalmát és a szocialista építésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk célja né­pünk e nagy vívmányai­A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót — a hét­éves terv, a kommunizmus építésének országát, az em­beri haladás és a világbéke e leghatalmasabb erejét —, ba­rátjának nevezheti. A Szov­jetunió célul tűzte ki, hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban 1970-ig utoléri és túlhaladja a legfejlettebb kapitalista országot, az Ame­rikai Egyesült Államokat. Nincs ma a világon komoly politikai tényező, amely ké­­telkedne e cél realitásában. nek megőrzése és a szo­cializmus békés építésé­nek biztosítása. Külpolitikánk alapelvei: a magyar—szovjet barátság, hű­ség a szocialista táborhoz, imperialistaellenesség, békés egymás mellett élés minden országgal és néppel, tekintet nélkül a társadalmi rendszer különbözőségére. Mi magyar dolgozók szív­ből kívánjuk a szovjet embereknek: arassanak mielőbb teljes győzelmet e békés versengésben. A békés versenyben a Szovjet­unió döntő fölényének záloga, a kapitalizmusnál magasabb­­rendű szocialista társadalma, amely megteremtette a határ­talan fejlődés lehetőségeit. Büszkeségünk, a magyar— szovjet barátság nem újkele­tű. Ez a barátság akkor szü­­­­letett, amikor 1917-ben a cári Oroszországba hadifogoly­ként került magyar munká­sok, parasztok és értelmiségiek széles tömegei megértették Le­nin szavát és a szocialista forra­dalom lényegét. Tízezrével léptek a vöröshadseregbe és a vörös partizánalakulatok kö­telékeiben becsülettel harcol­tak szovjet testvéreink olda­lán a fehérgárdisták és inter­venciósok ellen, a kommuniz­mus győzelméért. Tovább erő­södött ez a barátság a Ma­gyar Tanácsköztársaság ki­kiáltása és fennállása idején. A Szovjetunió kiverte Ma­gyarország területéről a náci fasiszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igája alól. Ezért nevezi népünk a Szov­jetuniót felszabadítójának és ünnepli legnagyobb nemzeti ünnepként április 4-ét, azt a napot, amelyen a szovjet had­sereg az utolsó hitlerista megszállót is kiverte az or­szág területéről. Amíg öntudatos és becsüle­tes ember él ezen a földön. Boldogulásunk záloga a magyar—szovjet barátság

Next