Hajdú-Bihari Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

HAJDÚ-BIHARI Udóq, ^\ületá\{ai, egyedultetek! JjJ xvit ÉVFOLYAM, 181. SZÁM Ball 'ÜWl /fnt WAR ÁRA: 50 fillér WMI M$Bk $&] fm H 1960. AUGUSZTUS 2.. KEDD figjfjr pffglk TO&pffijy Tanulságok az év közepén Nem volt arra semmilyen központi utasítás, hogy a ter­melőszövetkezetek a nyári munkák kellős közepén, fél­évkor mérjék fel gazdálko­dásukat, pénzügyi helyzetü­ket; vizsgálják meg, hogyan, miképpen teljesítették a ter­vet eddig az időpontig. Mégis elterjedt ez a módszer már az elmúlt esztendőben, mert nem hiábavaló minket, hasznos tájékozódást adnak a féléves számadatok. Most újból eltelt egy fél esztendő, s éppen úgy, mint tavaly, most is megvizsgál­ták, hogyan teljesítette a me­gye 213 termelőszövetkezete féléves tervét. Egy ilyen felmérés mindig nagyon sok hasznos tanulsá­got, tapasztalatot ad, amelyek segítségével már egy fél év eltelte után megközelíthető képet lehet alkotni arról, hogy miképpen, hogyan gaz­dálkodnak a szövetkezetek, milyen eredményekre van ki­látás, s a hibákra is idejeko­rán fel lehet figyelni, meg­van a módja annak, hogy a zárószámadásig ezeket kija­vítsák.­­ Az elmúlt esztendőkben, kevés volt még az olyan ter­melőszövetkezeti vezető, aki év közben is forgatta volna a termelési tervet Most vi­szont már az olyan szövetke­zet kevés, ahol szinte napon­ta ne lenne kézben a terv, ne számolgatnák, hogy a tervhez viszonyítva hogyan és miképpen áll a szövetke­zet. A szövetkezeti tagság előtt a terv mindjobban kezd az alkotómunka alapszabálya len­ni, amely megszabja a feladatokat irányt mutat a munkában. Sőt egyes nagy­üzemi gazdaságokban már odáig is eljutottak — s ez volna mindenütt a követendő példa —, hogy saját kezde­ményezésükre, s nem utasí­tásra, minden negyedévben felméréseket eszközölnek, minden három hónap eltelte után képet kapnak az egész gazdaság munkájáról. S hogy ez minden termelőszövetke­zetben milyen hasznos lenne, azt talán nem is kell hangsú­lyozni. Hiszen egyik szövet­kezeti tag előtt sem közöm­bös az, miből, hogyan teljesí­tették a tervet, mennyi mun­kaegységet használtak fel, hogyan alakul a jövedelem. A mostani felmérésnek kü­lönösen nagy jelentősége van. Ez az év a szövetkezeti moz­galomban a megyében is nagy változásokat hozott. Sok ezer dolgozó paraszt lépett szövetkezetbe, s az elmúlt év júniusához viszonyítva több mint 210 000 holddal gyara­podott a termelőszövetkezetek területe. Számos új termelő­szövetkezet alakult, nagyon sok azoknak a tsz-eknek a száma, amelyek mind szám­belileg, mind területileg nagy­mértékben megnövekedtek. S a hatalmas megnövekedés óta az új szövetkezetekben ez az első esztendő, most telt el az első félév. Éppen ennek tudatában tehát semmiképpen sem közömbös, hogyan állják meg helyüket a szövetkeze­tek a gazdálkodásban, mi­képpen sikerül a kettős fel­adatot megoldani: a termelő­szövetkezetek számszerű fej­lesztésével egy időben a ter­méshozamokat is emelni. A felmérés arról ad szá­mot: a párt által kitűzött fel­adatot a megye szövetkeze­teinek nagy többsége megva­lósította. Ehhez mindjárt hoz­zá kell tenni: a féléves fel­mérés adatai még nem adnak teljesen reális képet, hiszen év végéig még nagyon sokat változhat a helyzet. De meg­közelítőleg mutatják, melyek az eredmények, és hol kell sürgősen javítani. A növény­­termelésben például most mintegy hatmillió forint be­vételi hiány mutatkozik. És csak így nézzük, óriási ös­­szeg ez. De ha azt is megnéz­zük, hogy mindez abból adó­dik, hogy a szövetkezetek nagy többsége nem tudta sem az árpát, sem a borgót az első félévben értékesíteni,­­ akkor már mindjárt más a­­ kép. Más, mert ez a bevétel­­ a második félévben jelent­­­­kezni fog, s jelentkezik is.­­ Minden remény megvan ar­ra, hogy a növénytermelésben­­ — ha továbbra is kedvező­­ lesz az időjárás — nem lesz a baj. Ahol pedig esetleg hiány­­ lenne, ott is megvan a mód­­ a pótlásra.­­ Nagyon sok számot, tényt idézhetnénk a féléves felmé­rés összesítőjéből. Azt pél­dául, hogy a termelőszövet­kezetek segédüzemágainak bevétele fél év alatt több mint 1 300 000 forinttal több, mint a tervezett Azt, hogy a tervezetthez viszonyítva az állattenyésztésből is csak alig pár százezer forint ed­dig a hiány, pedig köztudo­mású, hogy milyen" nehéz­ségekkel küzd nagyon sok tsz, hogy a tervezett mennyi­séget meghizlalja, magas lét­számú állatállományt alakít­son ki, növelje a hozamo­kat, idejében elkészüljön a férőhelyekkel. Pár százezer forint a kiesés, de már ez is figyelmezteti a vezető­ket a szövetkezeti gazdá­kat hogy gondolkodjanak, cselekedjenek, a második félévben úgy gazdálkodja­nak, hogy a tervet teljesít­sék. A számok sok nehézségről adnak képet, hibákról is, de nagyon sok örvendetes je­lenségről is, melyek azt bi­zonyítják, hogy a megye szö­vetkezetei minden évben előbbre lépnek a gazdálko­dásban. Egyik ilyen örven­detes tény például az, hogy egyre nagyobb becsülete van a munkaegységnek, na­gyon kevés már azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, ahol munkaegység­­hígítással lehet találkozni. S az is örvendetes jelenség, hogy ez évben már a megye 213 termelőszövetkezete kö­zül 191 rendszeresen havon­ta, 22 pedig időközönként­­munkaegység előleget fizet a tagjainak. S ez évben már ez nem is olyan kis összeg: hat hónap alatt közel 68 millió forintot fizettek ki előleg­képpen a szövetkezetek, min­den munkaegységre 11,10 fo­rint előleg jut átlagosan. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a megye termelőszövetkezeti parasztságának jövedelme is évről évre emelkedik, rend­szeresen kapnak pénzt, vásá­rolni tudnak, év közben is meg tudják venni a legszük­ségesebb dolgokat. Az írtuk: a féléves felmérés megköze­lítő képet ad csak, de nem teljesen reálisat. S ha nem is teljesen reális ez a kép, és kicsit óvatosan is nézzük, akkor is szinte biztos már, hogy egy munkaegység ér­téke megyei átlagban eléri a 33—34 forintot. Megtörtént tehát a terme­lőszövetkezetek féléves gaz­dálkodásának felmérése. A részletes elemzés még most folyik, a tanulságokat még ezután vitatják meg, most szűrik le belőlük a tapasz­talatokat. Azt azonban már előre lehet bocsátani: min­denképpen helyes ez a kez­deményezés, a féléves fel­mérés ; követésre méltó annak a tanácsnak megfogadása, hogy a szövetkezetek negyed­évenként is csináljanak ha­sonló felméréseket. A fá­radságot feltétlen megéri. R. B. Ünnepélyesen megnyílt a debreceni nyári egyetem XXI. évfolyama Hétfőn délelőtt 10 órakor a Kossuth Lajos Tudomány­­egyetem aulájában nyitot­ták meg ünnepélyes keretek között a debreceni nyári egyetem XXI. tanfolyamát. A megnyitó ünnepség el­nökségében helyet foglalt Biri András, az MSZMP deb­receni városi végrehajtó bi­zottságának tagja, dr. Sulán Béla, a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem rektora, dr. Meisel János, a Művelődés­­ügyi Minisztérium felsőokta­tási főosztályának vezetője, Vígh József, a Hajdú-Bihar megyei Tanács v. b. elnök­­helyettese, Bencsik István, a Mezőgazdasági Akadémia igazgatója, dr. Bán Imre, a nyári egyetem igazgatója, Nádudvari Imre, az egyetemi pártszervezet titkárhelyettese, Ördög László, a Debrecen Városi Tanács v. b. művelő­désügyi osztályának vezetője, Sárközi István, a Hazafias Népfront debreceni titkára, valamint az egyetem profesz­­szorai. Az egyetem auláját megtöltötték a bel- és kül­földi hallgatók, valamint az érdeklődő közönség. Dr. Sulán Béla rektor nyi­totta meg az ünnepséget, majd dr. Meisel János, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője tartotta meg ünnepi beszédét. Beszéde bevezető részében köszöntötte a Művelődésügyi Minisztérium nevében a vendégeket, a tanfolyam hall­gatóit. Majd a továbbiakban a nyári egyetem céljáról be­szélt. — A nyári egyetem célja ez évben is — mondotta —, hogy magas színvonalon is­­mereteket közöljön a ma­gyar társadalmi, tudományos, művészeti és gazdasági élet fejlődéséről. A hazai rész­vevők elmélyítik eddigi is­mereteiket, hogy azokat to­vább tudják gyümölcsöz­­tetni kutató-, nevelő- és egyéb munkájuk területén. A kül­földi hallgatók megismerik szocializmust építő hazánk eredményeit, illetve részlete­sebb képet kapnak róluk. Közismert tény, hogy a né­pek közötti kölcsönös biza­lom megteremtésében, a béke form­­olásában nagy jelentő­sége van egymás megismeré­sének, a személyes kapcso­latok kiépítésének. A magyar és külföldi hallgatók baráti együttléte azt is biztosítja, hogy a nyári egyetem az egyéni és a népek közötti barátság, a béke ügyét szol­gálja. — Ha büszkék voltunk ré­gi egyetemeinkre — mondta beszéde befejező részében Meisel János —, arra, hogy Európa időrendben hatodik egyeteme Pécsett létesült, még büszkébbek lehetünk felsőoktatásunk utóbbi más­fél évtizedes fejlődésére, és arra, hogy sikerült felsőok­tatásunk legfiatalabb intéz­ményének, a nyári egyetem­nek a második világháború előtti kereteit élő, korszerű tartalommal megtölteni. Debrecen, a magyar művelődés ősi tűzhelye Ezután dr. Bán Imre dé­kán, a nyári egyetem igaz­gatója mondott beszédet. Köszöntötte az összes kül­földi és hazai vendégeket. Beszéde elején néhány szó­val rámutatott, mi magya­rázza azt, hogy Debrecen egyeteme ez idén immár XXI. tanfolyamát rendezi. Debrecen ugyanis évszázado­kon keresztül a magyar mű­velődés egyik tűzhelye volt. A főiskolai oktatás több mint 400 éves múltra te­kinthet vissza. A hallgatóknak módja lesz megismerni a kollégium könyvtárát, amely az európai szellem legjobb képviselői­nek műveit őrzi. Ebben a könyvtárban például Rotter­dami Erasmusnak 21 egyko­rú, még a sze­rző életében megjelent műve is megtalál­ható. Ez a könyvtár őrzi a budapesti országos Séchenyi Könyvtár után a legtöbb ré­gi magyar nyomtatványt, a legtöbb ritkaságot. Debre­cen, a magyar reformáció egyik gyújtópontja, már a XVI. században irodalmi központtá lett. A XVIII. szá­zadban pedig a felvilágoso­dás szelleme főleg innen sugárzott szét a magyar irodalomban. Debrecen nevelte Csokonai Vitéz Mihályt, Kölcsey Fe­rencet, Arany Jánost. Deb­recen adta a legtöbb témát Jókai Mórnak (több mint negyvenet). Debrecenből szárnyalt fel Ady Endre és Tóth Árpád, Debrecen volt Móricz Zsigmond számára a leggazdagabb élményforrás. Debrecen haladó hagyomá­nyai tehát méltóvá teszik a várost, hogy a magyar mű­velődés értékeit külföld szá­mára közvetítse, a magyar hallgatók részére pedig mint­egy kivonatban sűrítve be­mutassa. Bán Imre beszédében szólt még a nyári egyetem célkitűzéséről, valamint a tanfolyamon elhangzó előadá­sokról. A megnyitó ünnepség a DIVSZ-induló hangjaival ért véget. Délután az egye­tem fogadást rendezett a vendégek tiszteletére, este pedig a hagyományos ismer­kedő estet rendezték meg. Dr. Meisel János beszédét mondja­­ * ­ Élő, korszerű tartalommal töltjük meg a nyári egyetem adta kereteket Az ünnepi beszéd további részében Meisel János a ma­gyar felsőoktatásról szólt, összehasonlítást téve a múlt rendszer és a szocializmust építő Magyarország felső­­oktatása között.­­ A magyar felsőoktatást a 2. világháború előtti időben nagyfokú elmaradott­ság jellemezte. A felsőokta­tás osztály jellege a legkirí­­vóbban a hallgatók összeté­telében fejeződött ki. Az egyetemi hallgatóknak csu­pán 3,5 százaléka volt az ország lakosságának többsé­gét kitevő munkás- és pa­rasztszülők gyermeke.­­ A felsőoktatás igazi fejlődése, az egyetemek és főiskolák újjáformálása csak az ország felszabadulása után vált lehetővé. Az 1937—38-as tanévben működő 16 felsőok­tatási intézménnyel szemben ma 43 egyetemen és főisko­lán képezünk szakembereket. A felsőoktatás fejlődésével együtt jár a hallgatók szá­mának és összetételének gyö­keres megváltoztatása. Míg az 1937—38-as tanévben 11700 volt a hallgatók lét­száma, addig az 1960—61-es tanévben 40 000 főre emel­kedik a nappali tagozatos hallgatók száma. A felsza­badulás után a munkás- és parasztszülők gyermekeinek aránya néhány év alatt 50 százalék fölé emelkedett. Míg a kapitalizmusban a hallgatók 4,4 százaléka ka­pott ösztöndíjat, addig 1959- ben a hallgatók 74,5 száza­léka részesül állami jutta­tásban. A megnövekedett fel­adatokhoz mérten az okta­tók száma is emelkedett. Az 1938-as évi ezer fős oktató létszámmal szemben ma több mint 5000 oktatója van a felsőoktatási intézményeknek. A nyári egyetem hallgatósága. A Szovjetunió segély­ajánlata Kongónak A szovjet kormány nyilatkozata a kongói helyzetről „A szovjet kormány határo­zottan elítélte a Kongói Köz­társaság ellen indított impe­rialista agressziót. Szintén el­ítélte ezt az agressziót a Biz­tonsági Tanács, amely köve­telte a belga csapatok kivoná­sát Kongó területéről. Az ag­ressziónak azonban nem ve­tettek véget, az intervenciós csapatokat nem vonták ki. Amennyiben a Kongó elleni agresszió folytatódik, figye­lembe véve, hogy ennek ve­szélyes következményei lehet­nek az egyetemes békére néz­ve, a szovjet kormány nem riad vissza az erélyes intéz­kedésektől, hogy visszavágjon az agresszoroknak, amelyek­, mint most már teljesen vilá­gossá vált, valójában a NATO összes gyarmatosító hatalmai­nak buzdítására cselekszenek”. A nyilatkozat a továbbiak­ban rámutat: „Most, amikor mindenki szeme láttára kísérletek tör­ténnek arra, hogy Kongó né­pét megfosszák nemrég szer­zett függetlenségétől, hogy da­rabokra szakítsák a Kongói Köztársaságot, szétzüllesszék gazdasági életét és éhínséggel törjék meg a törvényes jogait és függetlenségét védelmező kongói nép akaraterejét —, minden olyan államnak, amelynek szemében ked­ves a népek nemzeti sza­badságának és független­ségének eszménye, köte­lessége gazdaságilag is se­gítséget nyújtani a Kon­gói Köztársaságnak. A kongói kormány közölte a szovjet kormánnyal, hogy többek között a Szovjetunió­hoz fordul ilyen jellegű se­gélykérelemmel. A szovjet kormány tanul­mányozta a helyzetet és az említett kérdést, s ennek alap­ján kijelenti, hogy a Szov­jetunió kész kedvezően meg­vizsgálni olyan nagyobb ará­nyú gazdasági segély kérdését, amely megteremtené a Kongói Köztársaság gazdasági életé­nek normális feltételeit, lehe­tővé tenné, hogy Kongó népe a saját nemzeti érdekeinek megfelelően, saját jóléte érde­kében használja fel országá­nak gazdasági erőforrásait”. A szovjet kormánynyilatko­­zat ezután megemlíti a Kongó részére eddig nyújtott szovjet élelmiszer-segélyt, a szovjet repülőgépek részvételét a Biz­tonsági Tanács határozata alapján Kongóba vezényelt csapatok, valamint egyéb ra­kományok átszállításában, ő utal rá, hogy a közeljövőben újabb szovjet gőzös indul Kongóba, amely 100 szovjet tehergépkocsit, megfelelő tar­talék-alkatrészeket és szak­emberek csoportjával egy ja­vítóműhelyt juttat el a Kon­gói Köztársaságba. A Szov­jetunió Vöröskereszt és a Vö­rös Félhold Társaságainak Szövetsége a közeljövőben szovjet orvosokat és egész­ségügyi személyzetet bocsát a Kongói Köztársaság rendelke­zésére, gyógyszereket és meg­felelő orvosi berendezéseket küld. A Szovjetunió kész gazda­sági és műszaki segélyben részesíteni a Kongói Köz­társaságot, kölcsönösen előnyös gazdasági együtt­működést és kereskedelmi kapcsolatokat kifejleszte­ni vele, még­pedig a bel­­ü­gyekbe való be nem avatkozás, a teljes egyen­jogúság és a kölcsönös megbecsülés elve alapján. (Folytatás a 2. oldalon) Moszkva. (T­ASZSZ) A TASZSZ közli a szovjet kor­mány nyilatkozatát a kongói helyzetről. A nyilatkozat be­vezetőben hangsúlyozza : — ............. Dahomey - független állam Cotonou. (MTI) Augusztus 1-én újabb afrikai állam nyerte el függetlenségét: Da­homey. A francia kormányt kép­viselő Louis Jacquinot ál­­lamminiszter és Nubert Ma­ga, Dahomey miniszterelnöke vasárnap délután aláírta a Dahomey függetlenségéről szóló ratifikációs okmányo­kat, s ezzel az ország füg­getlenséget kapott — a Fran­cia Köztársaságon belül. Dahomeyben a független­séget vasárnap éjfélkor kiál­tották ki, és 101 ágyúlövés üdvözölte az eseményt. San Francisco. — A Reuter jelentése szerint Kanakarab­­e, Ceylon ENSZ-küldöttsé­­gének jogi tanácsadója va­sárnap este — az új afrikai független államok szerepé­ről szólva — egyebek kö­zött kijelentette: A mai na­pig az Egyesült Államok nyomás útján biztosítani tudta a kétharmados ENSZ- többséget a Nyugat nemze­tei számára a Szovjetunió­val szem­ben, de ha az új 8 afrikai nemzetet az idén felveszik az ENSZ-be — és még további nemzetek fel­vételére is sor kerül — ak­kor új hatalmi tömb alakul­hat ki, és a Nyugat nem tudja többé a maga számára biztosítani a szavazatok többségét.­­

Next