Hajdú-Bihari Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

Mindannyiunk pénze Kétmilliárd forintra tehető az a beruházási összeg, mely­­lyel jelenleg Hajdú-Bihar megyében a különböző válla­latok, intézmények és szer­vek­­rendelkeznek. Ez a pénz a népgazdaság, a mun­kásál­­lam , mindannyiunk pénze. És ahogy otthon a háztartás­ban is a lehetőségek szabják meg a különböző kiadások nagyságát és milyenségét, ugyanúgy a népgazdaságban is hasonló a helyzet. Márpedig a népgazdaság jelenlegi helyzete különösen megköveteli a takarékosságot, az okos, ésszerű gazdálkodást, a rendelkezésre álló összeg körültekintő felhasználását. Ez kötelesség, az állampol­gárok alapvető kötelessége. Több párt- és kormányhatá­rozat hívta fel a figyelmet a pazarlás, a felelőtlen gazdál­kodás elleni harcra. A párt VII. kongresszusának beszá­molói is hangsúlyozták, egész gazdálkodásunkban a legna­gyobb hibák a beruházások megrendelésében, tervezésé­ben és kivitelezésében van­nak. És ezekre a hibákra­­ nincs mentség. A mulasz­tást az anyagi javak pocsé­kolását, a felelőtlenséget sem­­­­milyen szinten nem lehet el­tűrni. Ez minden gazdasági veze­tőre vonatkozik. Sajnos, mégis találunk olyan példákat, amelyek azt bizonyítják: némely helyen nem elég körültekintően gaz­dálkodnak a népvagyonnal. Ennek legkirívóbb példája az, ami a hortobágyi csárda átépítésénél történt. Itt álló­eszközként a debreceni Aranybika — amelyhez a csárda tartozik — a tervhitel terhére egy komondor kutyát vásárolt. Ára: 600 forint! A Beruházás Bank ezt az összeget nem számlálta el. Hogy hogyan juthatott eszé­be az illetékes gazdasági vezetőknek a kutyavásárlás ilyen módja — ez más kér­dés. De az biztos, hogy amint Budán is csak egyszer volt, a Hortobágyon sem lesz még­­egy ilyen kutyavásár. A beruházási hitelkeretek a tervtől eltérő célra történő felhasználása az utóbbi idő­ben kezd elszaporodni. Jól­lehet ez a rendeletek át­hágását jelenti. Az adott beruházási keret a létesítmény gazdaságos, a minőségi követelményeknek megfelelő kivitelezését szol­gálja. Sem többet, sem ke­vesebbet. Erre adott esetek­ben a Beruházási Bank fi­gyelmezteti a kivitelezőt, illetve a beruházó vállalatot. Így tett a bank akkor is, amikor a debreceni új nagy­állomás építkezésénél egy alkalommal 3351 forintot akartak elszámolni általános takarításért — a beruházási hitelkeret terhére. Milyen alapon? Hát az építkezésre adott pénzből seprő és ta­karító embereket kell fizetni? A kivitelező még fel is há­á­borodott, amikor a bank visszautasította a számlákat. Az ilyen álláspont azt a szemléletet tükrözi, mintha az állam vagyona olyan köz­kincs volna, amivel szabadon lehet gazdálkodni. De hát végtére is: kinek a felelőssé­gére gazdálkodik olyan sza­badon az egyszemélyi fele­lős vezető? A Hajdú-Bihar megyei Ta­nács Építőipari Vállalata to­vábbment a felháborodáson is. Amikor a beruházási el­lenőrök több iskolaépítés helyzetét megvizsgálták és észrevételeik megtétele után kérték a vállalatot, hogy tá­jékoztassa őket a várható in­tézkedésekről, az Építőipari Vállalat vezetői néhány in­doklás záradékaként kérték a banktól — szó szerint idéz­zük: „a fennálló rendelkezé­sekben megszabott hatáskör betartását”. Magyarul: a be­ruházási ellenőrök szíves­kedjenek az észrevételektől tartózkodni. Ami a hatás­kört illeti, a Beruházási Banknak kötelessége a beru­házási hitelkeret felhasználá­sának útját figyelemmel kö­vetni. Ami pedig a kötelessé­geket illeti: minden vezető­nek kötelessége a jószándékú bírálatot megfelelő módon fogadni Nem így! Hiszen a munka­ iránt érzett felelősség is hozzá tartozik az egysze­mélyi felelős vezetéshez. Ha már itt tartunk: a be­ruházások végrehajtása je­lenleg annyi, de annyi külön­böző szerv, intézmény, válla­lat kezén megy át, hogy úgy vagyunk vele, mint a sok bába közt a gyerek: elvész. Végső fokon nehéz eldönteni, ki a felelős, ha egy építke­zésnél többletköltség, pót­munka adódik. Volt egy olyan elgondolás, hogy a tervező feleljen egészen az átadásig egy létesítményért. De a ter­vező a jelenlegi körülmények között semmiképp nem tudja végigkísérni és irányítani is a kivitelezést. A felelősség­­érzet megvan a tervezőkben. Maguk is felháborodnak a szükségtelen tervmódosításo­don, a kivitelezés közben je­lentkező plusz igényeken. Ám a felháborodás még nem hozza vissza az elveszített, hiábavaló módon felhasznált ezreket és tízezreket. A ki­vitelező sem érdekelt sok esetben az adott összeg ta­karékos felhasználásában. Is­meretes a szakemberek előtt az a helyzet, amikor az építő vállalat az olyan tételt is elszámolja, ami mögött nem áll munka. Viszont a költ­ségvetésben szerepel, tehát elszámolható. Kinek jó az ilyen költségvetés? És miért természetes az, hogy ha valaki azt a szót látja maga előtt: „beruházást", rögtön srófolni kezdi az adott összeget — felfelé? Az ember vásárlásnál ösztönzerűen in­kább két-három boltot is meg­néz, mielőtt megvenné, amire szüksége van. Mert takaré­koskodik! De amikor mind­nyájunk pénzéről van szó, ak­kor egyszeriben elfeledkezik a takarékos elveikről, gavallér módon osztogatja az ezer és tízezer forintokat. Az állam pénzét. Felelősségről beszélünk, s a felelősség már a beruházások tervezésénél kezdődik, amikor a beruházó előre gondol és ezt mondja: előbb műhelyt építek, gépet szerzek, és fel­építem a kommunális létesít­ményeket. Ez lenne az elv. És a gyakorlat? A megyei tanács — elég körülményesen — hét­százezer forintot szerzett a műanyaggyár új telepének építéséhez. Ebből eddig .Mind­össze öltözőt, mosdót, fürdőt építettek. Kinek?! A szakemberek megint csak jól tudják — ez törvény —, hogy addig a beruházási ösz­­szeghez nem lehet nyúlni, amíg jóvá­­nem hagyják az engedélyokmányt, amíg a­­mű­szaki tervdokumentációt nem készítik el. A követelmény világos. Ennek ellenére Deb­receniben hozzákezdtek a Kos­suth Lajos Tudományegyetem menza építéséhez, belefektet­tek 700 000 forint értéket. Megkezdték a debreceni 2-es számú víztorony építését, az állami gazdaságok főigazgató­sága pedig halastavak létesí­téséhez kezdett. Kész tények elé állították ezzel a népgazdaságo: fizetni kell. És ha nem hagyják jóvá a terveket, ha nem fogadják el a költségvetést? Sajnos, erre még egyetlen példa sem volt­­ ez a fő oba. Az, hogy a felelősség mellett csak beszé­lünk az azonnali felelősségre­­vonásról. Általános vélemény, hogy mo­st, a második ötéves terv indulása előtt, amikor új beruházások kezdődnek, ami­kor hatalmas összegek sogai­­ről döntünk, az illetékes szak­tárcák határozottan követel­jék meg a műszaki megala­pozottságot, a tervek pontos­ságát, a takarékos kivitele­zést és a VII. kongresszus szellemének megfelelően sem­milyen szinten se tűrjék meg a pazarlást, az ésszerűtlensé­­get. Jobban érdekeltté kell tenni a kivitelezőket is a ta­karékos építkezésben. Mindez együttesen lényeges változást hozna az építőiparban, az anyaggazd­á­l­kodásban, javíta­na a tervfegyelmen, fokozott felelősségérzetre késztetné a gazdasági vezetőt. Sütő Gyula 3 városi és 27 kerületi tanácstagot választottak Debrecenben a vasárnapi részleges választás alkalmával Vasárnap, október 30-án megtartották Debreceniben a kerületi és városi megürese­dett tanácstagi helyekre a vá­lasztásokat. A vasárnapi választások reggel 7 órakor kezdődtek a szavazási helyeken felállított urnáknál. Az előzetes­­válasz­tási névjegyzékekre felvett személyeik nagyobbrészt a nap délelőtti óráiban leadták sza­vazatukat. A kerületi tanács­tagok választói névjegyzéké­re 8165 személyt vettek fel, s ezek közül 7766-an szavaz­tak. 7755 érvényes szavazatot adtak le, összesen 7741-en szavaztak a Hazafias Nép­front jelöltjeire. A bizottság 11 érvénytelen szavazatot számlált. A három városi tanácstag választói névjegyzékébe 2109 személyt vettek fel, és közü­lük 2061-en szavaztak. Vala­mennyien érvényes szavazato­kat adtak le a Hazafias Nép­front jelöltjeire. A részleges tanácsválasztá­­sok sikerrel végződtek. Min­den megüresedett tanácstagi helyet betöltöttek. Megválasz­tottak összesen 27 kerületi és 3 városi tanácstagot. Az érdekességek közé tar­tozik, de egyben a választás fegyelmezett körülményeire jellemző, hogy a 63-as tanyai választókerületben a szavazók nagy része egyik termelőszö­vetkezeti tag lakodalmán vett részt, mégis valamennyien az előírásoknak megfelelő módon szavaztak. Reggel mindenki nyugovóra tért a nagy lako­dalmi mulatság után, és dél­után mentek szavazni. A 3-as számú választókerü­letiben a zeneművészeti szak­iskolában elhelyezett szavazó­­helyén is kedves jelenet zaj­lott le. Agyagosi Gábor és felesége 50. házassági évfor­dulójuk napján, aranylako­dalmuk ünnepén járultak a ----------------- , szavazatszedő urnák elé haza­fias kötelességüket teljesíteni. Az idős házaspárt a szavazat­szedő bizottság üdvözölte és jókívánságait fejezte ki ez alkalomból. Aranylakodalma napján szavazott Agyagási Gábor és fele­sége Teljesítette hároméves tervét a járműjavító A MÁV Debreceni Járó­műjavító Üzemi Vállalat dol­gozói hároméves tervüket ok­tóber 29-én délelőtt 10 órakor teljesítették. Az üzem dolgo­zóinak eredményes munkájá­ról tanúskodik, hogy évről évre emelkedett a termelési érték. Az 1958. évi átszámí­tott tervük 29,6 millió, az 1959. évi 32,6 millió, az 1960. évi 33,8 millió forint volt. A tényleges teljesítés ezzel szemben 1958-ban 31,3 millió, 1959-ben 34,6 millió, 1960 ki­lenc hónapjában pedig 27 mil­lió forintot tett ki. Az októ­ber hónapi eredményes mun­ka is lehetővé tette, hogy a vállalat dolgozói határidő előtt két hónappal teljesítsék hároméves tervüket. / •' r/ HAJDÚ-BIHARI \)|iÁfy ^xaUbátyai, egjyuultetek! | XVn. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM il HU I11É ÁRA: 50 FILLÉR BpHHp JpSBft f||| JBfl H| §£?. 1960. NOVEMBER 1., KEDD ' pegjl« — __________ . • . .■. . ♦ • . ......... Ülést tartott az MSZMP megyei bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei Bizottsága 1960. október 31-én ülést tartott.­­ Tar Imre elvtárs, a pártbizottság titkára tájékoztatta a pártbizottság tagjait az 1959. október 28-, 29-én megtartott megyei pártértekezleten elhangzott — illetve a pártértekez­let után írásban beküldött — felszólalások nyomán megtett intézkedésekről. E napirend megtárgyalásán részt vettek azok az elvtársak is, akik annak idején a pártért­e­kezleten a hozzászólásokat megtették, illetve írásban elküldték. A napirend második részében Zsarnóczai Sándor elv­társ, a pártbizottság­­ tag­ja, az ágit. prop. osztály vezetője tájékoztatta a pártbizottságot a megyei pártértekezlet hatá­rozata harmadik részének (Feladatok az eszmei, ideológiai munka, a kultúrforradalom elősegítése érdekében) végre­hajtásáról, a határozatok végrehajtásában elért eredmé­nyekről és problémákról. A pártbizottság az előterjesztést beható vita után elfogadta. A napirend harmadik részében Gödör Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a pártbizott­ságot az MSZMP Központi Bizottságának 1960. október 28-, 29-én megtartott üléséről, az ott hozott határozatokról. Még mindig vannak kihasználatlan lehetőségek A legnagyobb feladat továbbra is az őszi búza elvetése Tegnap délelőtt számoltak be a megyei tanács járási és városi megbízottai a körze­tükben folyó betakarítási és vetési munkáról. Általános volt a megállapítás: az el­múlt héten mindenütt az egész megyében szorgos munka folyt, hogy mielőbb elvessék az őszi búzát, betakarítsák a kint levő terményeket. Íme, jelenleg a következőképpen állunk: Két héttel ezelőtt szombaton a megyében az őszi búzának mindössze 25,1 százaléka volt a földben. Az elmúlt hét szombatján a je­lentés viszont már arról ad számot, hogy az elvetett őszi búza területe több mint dup­lájára emelkedett: a tervezett mennyiségnek 50,9 százalékát vetették el, több mint 68 000 holdat.­­ Szombaton és vasárnap a hozzávetőleges számítá­sok szerint több mint 6000 holdon került földbe a mag. Megelégedésre azonban egyáltalán nincs ok, már azért­­sem, mert normális körülmények között ilyenkor földben kell lennie a búzának, a betakarítást is el kellett már végezni, hiszen november el­sejét k­umac . Kedvezőtlen volt az idő­járás — ezt hangsúlyozzák elsősor­ban mindenütt. Ebben van is némi igazság. Azonban az is igaz, hogy jobb szerve­zéssel, körültekintőbb mun­káival, ha nem is tudtuk volna még teljes egészében befejezni a vetést, de sokkal kevesebb díja lenne, mint jelenleg. A mostani állapotok szerint ugyanis még mindig mintegy 70 000 hold őszi búza ve­­tetlen. A szervezésről tanúskodnak a számok is. A megye terüle­tein általában — nagyon i­ő eltolódással ■— egyforma az időjárás. Mégis járások és járások között is óriási kü­lönbségek vannak a teljesí­tésben. A püspökladányi járás­ban már mintegy 80 százalék­ban elvetették a búzát, a deb­receni járásban közel 63 százalékban. Ugyanakkor a polgári járásban a talaj álla­pota, az időjárás nem annyira befolyásolta a munkát, hogy az elmúlt hét szombatig még a vetési tervnek mindössze csak 32,2 százaléka legyen tel­jesítve. A termelőszövetkezetekben most már általában mindenütt teljes erővel folyik a szántás­­vetés. A püspökladányi járás szövetkezeteinek nagy része például azt ígéri, hogy e hét közepére befejezik a búza vetését. Van azonban a megyé­nek néhány bírálatra érdemes szövetkezete is. A tiszacsegei Búzakalász Termelőszövetke­zetben például kiosztották az összes kenyérgabonát. Még a vetőmag tartalékolásáról is megfeledkeztek, s most vető­maghiány lassítja a vetést. A nemtörődömségnek — és nyu­godtan leírhatjuk — a felelőt­len vezetésnek a következ­ménye ez. Tudnánk hasonló hanyagságra­­ példát hozni Monostorpályi két termelő­­szövetkezetéből is. A derecs­kei járásban ugyan az utóbbi hét alatt szintén megduplázó­dott az a terület, amelyen földbe került a búza, de Mo­­nostorpályiban nem. A két szövetkezetben meghagytak holdanként 110 kiló szokvá­nyos minőségű, tisztítatlan ve­tőmagot, s most kiderült, hogy ez nem elég, s nekik is köl­csön kell kérni, mert a szán­tóterületnek 30 százalékát feltétlenül kenyérgabonával kell bevetni. Van tehát bőven még mit cselekedni a megyében. Szán­tani való is akad jócskán. Ezt tudva teljesen érthetetlen, hogy a Polgári Gépállomás miért vállal munkát más me­gyében. Ugyanezen a gépál­lomáson a napokban két retor állt be afeal, hogy „nincs munkája“. Ilyen most nincs, mert munka van, csak a szervezés rossz. Vértesen pedig — bár köztudomású a gép­­hiány,­­ mégis egy retor ve­tett, a másik pedig magtaka­­rókoronával haladt utána, ho­lott ezt a két munkafolyama­tot egy gép is el tudja végez­ni kapcsolással. A szervezés hanyagságára vall az is, amit a hajdúszoboszlói Kossuth Termelőszövetkezetben tapasz­taltunk. A szövetkezet egyik brigádvezetője Pásztor István lakodalomba ment szombaton este. A munkát nem szervezte meg jól, s ennek eredménye volt az, hogy a gépállomás hat gépe sem szombaton éjjel, sem vasárnap nem tudott szántani, álltak dologtalanul. Pedig a vetést itt éppen az gátolja, hogy nincs elegendő vetőszántás. A járási felelősök, akik most azzal vannak megbízva, hogy a járásokban és a városokban segítsenek a vetés szervezésé­ben,­­irányításában, a jó példák mellett számos ilyen hiányos­ságot is elmondottak. Például azt is, hogy a berekköszönmé­­nyi Petőfi Tsz elnöke kije­lentette: amennyi földről ő tud, annak 30 százalékát beve­tik. Többet nem. Csakhogy sokkal több föld van a szövet­kezén, mzért amennyiről az el­nök kimutatásai beszélnek. Hibákat, rossz példákat so­roltunk fel, olyan szövetkeze­teket, ahol még bőven van tennivaló. A szövetkezeti ta­gok nagy része azért most már kihasznál minden időt. A na­gyobb elmaradás az egyéniek­nél tapasztalható. Hajdúbö­szörményben például csaknem 1400 hold vetetlen. A hatal­mas polgári határban pedig 3100 hold várja a vetőmagot. Az elmúlt héten nagyon sok helyen jól haladt a munka. De mint ahogyan az elején ír­tuk­, még nincs ok a dicseke­­désre, az elbizakodottságra. A következőkben még nagyobb erőfeszíté­sekre van szükség, hogy mielőbb földbe kerüljön az őszi búza. Reméljük, hogy ezen a héten már számos termelőszövetke­zetből érkezik jelentés erről, már csak azért is, mert az ál­lami gazdasá­gok most már a vetés befejezése előtt állnak, s ezek is komoly segítséget, nyújtanak a szövetkezeteknek, hogy mielőbb befejezzék az őszi vetést.

Next