Hajdú-Bihari Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-01 / 127. szám

Főbérlők - albérlők - uzsora Lakáskérdésről - albérleti uzsoráról Jó azoknak, akiknek van jó lakásuk és nyugodt kö­rülmények között élnek, így sóhajtoznak olyan emberek, akik romos házban, egész­ségtelen szobában laknak. Fiatal házasok és albérleti Debrecen város területén mintegy 4 ezer olyan helyi­ségben élnek családok, ahon­nan előbb-utóbb megfelelő lakásba kell költöztetni őket. Közel ezer pincelakás van. Elsősorban nekik igyekszik lakást kiutalni a tanács. Évente mintegy 400 új la­kást utalnak ki a városban a rászorulóknak, de az igények napról napra nőnek. Mintegy 1500 fiatal pár köt házasságot évente a vá­rosban. Ha csak nekik ad­nák a kiosztásra kerülő új lakásokat, akkor is a most igénylő 1500. házaspár csak négy év múlva kaphatna az ötéves terv időszakában épí­tendő 2700-ból. Bizony eze­ket az igényeket csak rész­ben lehet teljesíteni. A kerületi tanácsoknál sok igénylő kérelme vár elinté­zésre. Több olyan igénylő is van, aki jó lakásban lakik, de jobbat szeretne. Túlzott türelmetlenséget is tapasztal­ni több lakásigénylő részé­ről. S leginkább olyanok hangoskodnak, akiknél a la­kásra sokkal jobban szoru­lók türelmesen várnak a ki­utalásra. Azért is sok a lakásigénylő, mert fiatal házasok egy ré­sze nem fér össze a mamá­val, s egyszeriből külön la­kásban szeretne élni. S ott­hon marad az öreg szülő, sokszor két szobás lakásban. Hogyan lehetne enyhíteni a lakás­gondokon? Örvendetes, hogy a kiutalt lakásoknak mintegy 70 szá­zalékát az arra rászoruló munkások és műszaki dol­gozók kapják. De sokan jut­nak lakáshoz olyanok is, akiknek jobban tellene a fi­zetésből, hogy a lakásigényü­ket családi ház építése útján vagy szövetkezeti házrész vásárlásával elégítsék ki. Elgondolkoztat, hogy van­nak nagy jövedelműek, akik lakáskiutalásra várnak. Jó jövedelmű embereknek, akik­nek előbb telik személygép­kocsira, mint arra, hogy ma­guknak lakást építsenek, s az állami lakást odaadják egy rászorulónak. Sokan takarékoskodnak, hogy aztán saját erőből és OTP kölcsönnel házat épít­senek maguknak, de többen is megtehetnék ezt, s így jó­val több lakást tudnánk épí­teni és előbb oldanák meg a lakáskérdést. Az állam segítséget nyújt Ismeretes, hogy Debrecen­­benben is 15 év alatt általá­ban megoldjuk a lakáskér­dést. Az állam sok új és egészséges, komfortos lakást építtet. Az OTP egyre több embernek nyújt házépítési kölcsönt. De az is segítség, amit a 3/1960. számú kor­mányrendelet nyújt. Ez a rendelet a lakbérpótlékról, az albérleti és ágybérleti dí­jakról szól. A kormány ezt a lakások jobb kihasználá­sának előmozdítása érdeké­ben és a kedvezőtlen lakás­­viszonyok következtében ki­alakult lakásuzsora megszün­tetése miatt hozta. A rende­let január 1-től érvényben van és kimondj­a, hogy lak­bérpótlékot tartozik fizetni mindenki, aki nagyobb lakás­ban lakik, mint amennyit a rendeletben leírtak alapján használhat. Dömötör Béla, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője mondotta ennek a rendeletnek eddigi tapaszta­latairól: Még nem értük el a várt eredményt Az igényü­ket meghaladó lakással ren­delkező emberek megpróbál­ják kijátszani a rendeletet. Többen úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy albérlőt fo­gadtak a szabaddá váló szo­bájukba, így pélául, akinél 120 forint lakbérpótlékot kel­lene fizetni, oda fogadótt szobába kényszerült családok is sokat járnak lakás után. Mindennapi gondjuk a lakás, amit bizony nem könnyű rö­vid idő alatt elintézni. Mert még nem épül annyi új ház, amennyi az igénylő, két albérlőt, s ennek folytán nem fizet pótlékot, sőt még pénzt is kap. Legyen vége a lakásuzsorának! Az albérleti szobáért azon­ban sokan uzsorabért szed­nek. Panaszkodnak is emiatt. [Néhány panaszt kivizsgál­tunk. A Széchenyi utca 11. szám alatt egy kis szobában egy fekvőhelyen két albérlő alszik, s a szobáért havi 400 forintot fizet. B. J., Erzsébet utca 24. szám alatti házi­Az albérletbe adott szo­bák számának növekedése enyhíti a lakáskérdést. De a bérbeadók ne akarják ki­használni az albérletre szo­rultakat! Uzsorabérleti díj követelése büntetendő cse­lekmény. A rendelkezés szerint az albérlő Debrecenben legfel­jebb 150 forintot fizethet egy szobáért. A lakbér házaspár­nál legfeljebb 50 százalékkal lehet több. S ha egy szobát többen is bérelnek — amire a rendőrségtől engedélyt kell — a bérbeadó mégsem kö­vetelhet mindegyikőjüktől egy szobára eső bért, csak a költségeket egyaránt elosztva. A rendelet 13. paragrafusa kimondja, hogy aki a meg­gazda két albérlőjétől egy szobában egy ágyért 350 fo­rintot vesz fel. A Csapó ut­ca 1—3. számú IV. emelet 5. számú lakásban a bérlő 309 forint lakbért fizet a három szoba, hallos lakásért, öt albérlőt tart akik egyenként 200 forintot fizetnek havonta. A bérbeadó csak hármat vallott be az albérlőkből, s szerinte „csak” ott laknak és mindössze „összesen 300 fo­rintot” fizetnek havon." Sajnos több ilyen példát is tudnánk sorolni, amel­y b­­zonyítják, hogy az albérlők gyakran ki vannak szolgál­tatva a bérbeadók kénye­­kedvének. Uzsoralakbért és ágybért fizetnek sokan, mert valahol lakniok kell. Nagyobb áldozatokat is hoznak. A Jerikó utca 11. számú ház­ban egy albérlő házaspár kénytelen volt három évre előre kifizetni a havi 300 forint lakbért, mert csak így jutott lakáshoz, szabott díjon felül többet kér vagy fogad el, ártúllépés bűntettét követi el. Hiba, hogy ennek az ellenőrzésével nincs aki foglalkozzon! Azt sem ellenőrzik, hogy egy-egy kis szobába hány albérlő van­­bezsúfolva. Jó lenne, ha a rendőrség — aki engedélyt ad az albérlőtartásra — ez­zel a kérdéssel többet foglal­kozna. A tanácstól is sokan várják, hogy szerezzenek na­gyobb érvényt a 3/1960. szá­mú rendelet betartásának. Vonják felelősségre azo­kat, akik kijátsszák a ren­deletet és több lakbért vesz­nek el a lakásra szoruló em­berektől. Orosz András Miért kevés a lakás?­ ­ Mi a szabály az albérleti díjaknál ? Húsz fiatalt vettek fel a KISZ-szervezetbe Vértesen A napokban kedves kis ün­nepség zajlott le Vértesen. A községi KISZ-szervezet újabb fiatalokkal erősödött Az álta­lános iskola VIII. osztályát végző 20 úttörőt vettek fel ün­nepélyes keretek között a KISZ-szervezetek tagjai sorá­ban. Orosz Lajos osztályfőnök búcsúztatta a gyerekeket, be­szédében kérte, hogy mint KISZ-tagok is becsülettel áll­ják meg helyüket a munká­ban, a tanulásiban az élet bár­mely területén. A búcsúbeszéd elhangzása után a fiatalok letették a fo­gadalmat és átvették KISZ- tagkönyvüket. Megható jelene­te volt az ünnepségnek ami­kor a KISZ-szervezet tagjai meleg kézszorítás után virág­csokrot nyújtottak át az újon­nan felvett kiszistáknak. A napokban átadják Debrecenben a forgalomnak a Széchenyi utca 12 méter széles út 1­ 1 burkolatát. OLVASÓINK hink A tiszta Debrecenért A Naplóban már többször foglalkoztunk a tiszta, virágos Debrecenért indult mozgalom jelentőségével. Azóta sok levél érkezett, melyben a jóérzésű emberek felemelték tiltakozó szavukat a szemetelő, kert­romboló, virágpusztító egyé­nek garázdálkodása miatt. A levélírók szerint a legfelhábo­­rítóbb, hogy a szemetelők leg­többször a felnőttek köréből kerülnek ki. Néhány felnőtt­nek úgy látszik nehéz megérte­ni, amit a kis úttörők már ré­gen megtanultak. Sokkal szebb, hangulatosabb egy tisz­ta városban élni, mint egy olyanban, ahol minden utca piszkos és szemetes. Legutóbb az alábbi levél ér­kezett szerkesztőségünkhöz: „Mi, a szabadság-telepi ál­talános iskola vöröskeresztesei részt veszünk a “tiszta,« Deb­recen mozgalomban. Tisztasági őrjáratot tartunk, és figyelmez­tetjük a magunkról megfeledke­zett szemetelő járókelőket. Ezért azonban nem egyszer szi­dást, sőt ütlegelést is kapunk. "Nemrég egy suhanó megpofoz­ta az őt figyelmeztető úttörőt. A tiszta, rendes város mind­nyájunk érdeke, közösen kell megvalósítanunk. Végül arra kérjük az illeté­keseket, hogy a Sólyom­­ utca végén levő autóbusz-megálló­nál helyezzenek el papírgyűj­­­tőt, mert enélkül nem tudják­­ biztosítani a környék tisztasá­gát. Tóth Ferenc VI. osztályos tanulói! ­cAz ilgyes asszony... S AHOGYAN A SZÖVETKEZETI DOLGOKAT LÁTJA • NAGY ESŐ volt. Olyan • nagy, hogy most a dűlőútom • csak a legnagyobb üggyel­­► bajjal tud elmenni a kocsi, de • így is minden pillanatban ké­­­szen állunk, le a cipőt, ha el­­f­akadunk, aztán gyerünk ta­szítani az autót. Ha ez az eső­­két héttel előbb jött volna, s­­még több lenne, az volna csak­­igazán jó. ( A derecskei Új Élet Tsz tag­­jainak egy részét éppen a föl­deken kapta a nagy eső. Fe­dél alá menekültek, s így ke­­­rü­ltek vagy 15—20-an Tamási­­Alberték „tanyájába” is. Ta­nyának mondják errefelé, pe­dig hát igazában csak olyan­­nyári szállásnak lehet mon­dani, ahol kora tavasztól ké­­­ső őszig kint tartják a jószá­gokat, s a gazda vagy a gaz­daasszony is kint alszik egy [kis szobában. Mert hát az [egész tanya miből áll? Egy [pajtaszerűségből, sertéseiből, [és még egy másik épületből, [ahol szerszámok vannak, a [marhák részére istálló, no [meg a kis lakószoba. Persze [bent a faluban Tamásiéknak [is van olyan takaros házuk, S " hogy a városban is bárhol díszre válna. Szakad az eső, s milyenek a fehérnépék, az asszonyok. Va­­[ lamiről mindig kell beszélni. ?ne teljen unalmasan az idő. — Könnyű neked Rózsika — ? kezdi most is az egyik asz-i­s­szony mondani Tamási Al­­bertnénak. Felneveled ezt az ezer kacsát, aztán kanod a sok ezer forintot. J Amúgy is ideges volt már J Tamásiné, hiszen alig bírt­­ megfordulni a kis szobában. J Most pedig ez az egy szikra J éppen elég volt ahhoz, hogy­­ kikeljen. — Azt mondjatok könnyű, kapom a sok ezer forintot. Hát ti miért nem kapjátok? Most is hozott volna ki a szövetke­zet ezer kacsát, de vissza kel­lett mondani, mert nem volt egy sem közületek, aki akár csak húszat is él mert volna vállalni. AZ ASSZONYOK elhall­gattak, tudták, valóban igaza van Tamásinénak. Ezer ka­csával kínlódik most ő, má­sok meg semmi felelősséget nem éreznek azért, hogy ne­veljenek, lemenjen az a négy­ezer, amelyre szerződött a szövetkezet. Mindezeket bent a faluban levő házukban beszéli Tamá­siné. Mert kievickéltünk a tanyára, meg is néztük a ka­csákat, vártunk is egy jó da­rabig, csakhogy éppen Tamá­siné — ami nagyon ritkán szokott előfordulni — most bent időzött a faluban, elég sokáig, ügyes-bajos dolgai­ban. — Hogy volt ennek az ezer kacsának a helyzete is — kez­di most mesélni. Úgy beszél­tük meg az Új Élet vezetői­vel, hogy 500 kacsát elválla­lok, annyi takarmányunk még van. Igen ám, de aki a má­sik ötszázat elvállalta, amikor megjött, visszamondta. Kény­telen voltam aztán azt is el­vállalni, minthogy kára szár­mazzon a szövetkezetnek. Most aztán elfogyott a takarmány, venni kell. Aki foglalkozott valamikor is kacsákkal, tudja, mennyi baj van velük Olyan falánk jószágok, hogy akár állan­dóan lehetne etetni őket. Hát még ha ezer kacsáról van szó. Most lehetnek olyan 120—150 dekás súlyban, de legalább 30 mázsa különböző abraktakarmányt elnyeltek már, nem beszélve arról, hogy mindennap 80—90 kiló zöl­det kell nekik összevagdosni. S mindezt egyedül, egy asz­­szony csinálja a tsz-ben — Tamásiné. Persze nem ingyen. Úgy van a megállapodás, hogy 400 pecsenyekacsát a tsz szám­lájára kell értékesíteni. A nagyüzemi feláron kívüli ösz­­szegből kell kifizetni Tamá­­sinénak a vételárat — mind az ezret —, a takarmányt, s ami marad kacsa, az övé, illetve annak az ára. Biztos, hogy vagy 12—15 ezer forint haszna lesz belőle az őszig, hiszen egy részét meg is akar­ja tömni a kacsáknak. — De hát miért nem csi­nálja a többi asszony is — kérdi most is, hiszen vannak jócskán olyan asszonyok, akik a közösbe sem járnak ki dol­gozni, volna idejük otthon foglalkozni a baromfiakkal. De hát — legyint egyet. Ha egy kicsit is mindenki úgy dolgozna és igyekezne, mint egyéni korában, biztosan ne­­gyednyi baj sem lenne. ŐSZINTÉN mondva, egy kicsit meglepődök ezen a ki­jelentésen. Előzőleg ugyanis hallottam már Tamási Alber­­tékről. A kora tavasszal, job­ban mondva a télen léptek be a szövetkezetbe 12 hold föld­del. Jól gazdálkodtak mindig, tekintélyes ember volt, ma is az Tamási Albert. Hogy a szövetkezetbe belépjen, na­gyon nehéz volt meggyőzni, nem is az első között volt, aki elhatározta magát. Ha a paraszti lélek rezdülését is­merjük, bizony nem is volt könnyű az elhatározás. Évek, évtizedek folyamán úgy állí­tottak be mindent, azért dol­goztak hajnali háromtól­ négy­­től este nyolc, kilenc óráig a két fiúval együtt, hogy azok már másképpen kezdjék, job­ban. S most ezt az évtizede­ken keresztül meggyökerese­dett és megerősödött életet cserélte fel egy másikkal, amely bizony itt-ott még döc­­cenőkkel halad, a derecskei Új Életben, ahová beléptek. De talán éppen így volt jó, hogy alaposan megfontolta a dolgot. Mert azt is elmondot­ták: — Ha tucatjával lennének az olyan gondolkozású em­berek a szövetkezetben, mint amilyen Berti bácsi — így ne­vezik az ismerősök Tamási Albertet — bizony sokkal más­képpen mennének a dolgok. — Azt nem értik meg az emberek — legalábbis egy részük —, hogy ha szorgalma­san dolgoznak, akkor terem a föld, s úgy lesz mindenkinek több — bocsátkozik most már Tamásiné a mélyebb dolgok­ba. Az én uram hogy volt? ... — Az egyik nap beléptünk a szövetkezetbe, a másik nap már ment az uram, no, mit lehet csinálni, hol lehet dol­gozni. A növénytermelőkhöz, a kertészetbe osztották be. Volt munka, hiszen a kerté­szethez a melegágyakat korán kell elkészíteni, a palántákat nevelni. Ki is mentek jó pá­ran elkészíteni a melegágya­kat. Az meg bizony nem kör­y­­nyű munka, sok földet meg kellett mozgatni. S ha hiszik, ha nem, volt olyan tag, aki azt mondotta az ásót odavág­va: már bizony én ezt nem csinálom. A férjem pedig csi­nálta színes-lélekkel. Most meg aztán azt mondják egye­sek: sok munkaegysége van ennek a Tamási Albertnek. Irigykednek, hogy valóban már talán a 200 munkaegység­nél is többet gyűjtött össze. Ha így csinálná mindenki, per­sze, hogy lenne jövedelem is. — MOST IS VÁLLALT az én férjem 2600 négyszögöl dinnyét, 600 négyszögöl para­dicsomot, paprikát és még más kertészeti növényeket is. Mennyi munka lesz ezekkel. Ha lemegy a kacsa egy része, persze én is segítek neki. — Kimegy valamiért az udvarra. Széjjelnézek a házban. Szé­pen berendezett két szoba, konyha, a kamrában kolbász, szalámi, sok szalonna, zsák lisztek, bődön zsírok, sőt még bor is kerül elő, hiszen egy kis szőlő is van. Tamásiék­­nak bizonyára, ha semmit sem dolgoznának, akkor sem kelle­ne tartani az idén attól, hogy nincs, nem lesz. S mindezek­ mellett, a sok-sok vívódáson kívül — mert az elmúlt év­tizedek csak nem szálltak el pár hónap alatt nyomtalanul — egyike azoknak a tagoknak, akik a legszorgalmasabbak, aki az egész családdal együtt részt vesz a közös munkában, nem is akárhogyan. Az egyik fiú — aki még nem repült ki — ősszel lesz majd az esküvő — szintén ott dolgozik már a szövetkezetben, ha külön kasszára is. Búcsúzásul azt mondja Tar­másiné: — Aztán szűrje már meg, amit mondtam, nehogy valaki megsértődjön. Nem kellett itt semmit meg­szűrni. Tamásinénak van iga­za. Abban is, hogy becsülete­sen dolgoznak és ezek után bizakodnak is abban, ha min­denki ilyen lenne, sokkal ha­marabb lenne gazdag az Új Élet Tsz, jómódúak tagjai. Az ügyes asszonyról, Tarná­­sínéről és férjéről példát le­hetne venni. Ráca Béla Elég meleg a fürdő Nemrég levél érkezett a Napló szerkesztőségéhez, mely­ben Kovács István, Halastó u. 10. szám alatti lakos a nagyer­dei fedettfürdő alacsony hő­mérséklete miatt panaszkodik. A levélre a Debreceni Nagy­erdei Gyógyfürdő igazgatója a következőket válaszolja : „A fedett uszoda medencéjé­nek hőfoka 37—38 Celsius fok. Ez a vízhőmérséklet egy olyan medencében, ahol gyerekei­, felnőttek és idősek fürödnek, megfelel az egészségügyi felté­teleknek. A közönség nagy többségének ez a semleges hő­fokú víz jó fürdési lehetősége­ket biztosít. A fedettuszodában 3—4 órát tartózkodnak a vendégek, és egészségükre ártalmas lenne az olyan hőfokú víz, amilyet a pa­naszos kér.” Rossz szellemek a temetőben A Naplóban megjelent, El­csúfított sírok című levélre a Debreceni Temetkezési Válla­lat igazgatója az alábbiakat közli: „A több mint 100 hold területű köztemető nagy ré­sze gledicsia élősövény kerítés­sel van körülkerítve, s ezt a kerítést ismeretlen személyek naponta átvágják és a sírokról virágokat és vázákat lopnak. A kő- és vaskerítés bővíté­sére a vállalat még nem ka­pott fedezetet. A köztemetőben 50—60 fő dolgozik, a­kik mun­kájuk végzése közben képte­lenek a tolvajokra is figyelni. Társadalmi összefogással meg lehetne akadályozni a sírgya­­lázók garázdálkodását. " DIAPLO ■MaiMMHHUfmswnu.M­mwj« mg».M 3. okiad­ó 19­. június L .

Next