Hajdú-Bihari Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-01 / 127. szám
Főbérlők - albérlők - uzsora Lakáskérdésről - albérleti uzsoráról Jó azoknak, akiknek van jó lakásuk és nyugodt körülmények között élnek, így sóhajtoznak olyan emberek, akik romos házban, egészségtelen szobában laknak. Fiatal házasok és albérleti Debrecen város területén mintegy 4 ezer olyan helyiségben élnek családok, ahonnan előbb-utóbb megfelelő lakásba kell költöztetni őket. Közel ezer pincelakás van. Elsősorban nekik igyekszik lakást kiutalni a tanács. Évente mintegy 400 új lakást utalnak ki a városban a rászorulóknak, de az igények napról napra nőnek. Mintegy 1500 fiatal pár köt házasságot évente a városban. Ha csak nekik adnák a kiosztásra kerülő új lakásokat, akkor is a most igénylő 1500. házaspár csak négy év múlva kaphatna az ötéves terv időszakában építendő 2700-ból. Bizony ezeket az igényeket csak részben lehet teljesíteni. A kerületi tanácsoknál sok igénylő kérelme vár elintézésre. Több olyan igénylő is van, aki jó lakásban lakik, de jobbat szeretne. Túlzott türelmetlenséget is tapasztalni több lakásigénylő részéről. S leginkább olyanok hangoskodnak, akiknél a lakásra sokkal jobban szorulók türelmesen várnak a kiutalásra. Azért is sok a lakásigénylő, mert fiatal házasok egy része nem fér össze a mamával, s egyszeriből külön lakásban szeretne élni. S otthon marad az öreg szülő, sokszor két szobás lakásban. Hogyan lehetne enyhíteni a lakásgondokon? Örvendetes, hogy a kiutalt lakásoknak mintegy 70 százalékát az arra rászoruló munkások és műszaki dolgozók kapják. De sokan jutnak lakáshoz olyanok is, akiknek jobban tellene a fizetésből, hogy a lakásigényüket családi ház építése útján vagy szövetkezeti házrész vásárlásával elégítsék ki. Elgondolkoztat, hogy vannak nagy jövedelműek, akik lakáskiutalásra várnak. Jó jövedelmű embereknek, akiknek előbb telik személygépkocsira, mint arra, hogy maguknak lakást építsenek, s az állami lakást odaadják egy rászorulónak. Sokan takarékoskodnak, hogy aztán saját erőből és OTP kölcsönnel házat építsenek maguknak, de többen is megtehetnék ezt, s így jóval több lakást tudnánk építeni és előbb oldanák meg a lakáskérdést. Az állam segítséget nyújt Ismeretes, hogy Debrecenbenben is 15 év alatt általában megoldjuk a lakáskérdést. Az állam sok új és egészséges, komfortos lakást építtet. Az OTP egyre több embernek nyújt házépítési kölcsönt. De az is segítség, amit a 3/1960. számú kormányrendelet nyújt. Ez a rendelet a lakbérpótlékról, az albérleti és ágybérleti díjakról szól. A kormány ezt a lakások jobb kihasználásának előmozdítása érdekében és a kedvezőtlen lakásviszonyok következtében kialakult lakásuzsora megszüntetése miatt hozta. A rendelet január 1-től érvényben van és kimondja, hogy lakbérpótlékot tartozik fizetni mindenki, aki nagyobb lakásban lakik, mint amennyit a rendeletben leírtak alapján használhat. Dömötör Béla, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője mondotta ennek a rendeletnek eddigi tapasztalatairól: Még nem értük el a várt eredményt Az igényüket meghaladó lakással rendelkező emberek megpróbálják kijátszani a rendeletet. Többen úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy albérlőt fogadtak a szabaddá váló szobájukba, így pélául, akinél 120 forint lakbérpótlékot kellene fizetni, oda fogadótt szobába kényszerült családok is sokat járnak lakás után. Mindennapi gondjuk a lakás, amit bizony nem könnyű rövid idő alatt elintézni. Mert még nem épül annyi új ház, amennyi az igénylő, két albérlőt, s ennek folytán nem fizet pótlékot, sőt még pénzt is kap. Legyen vége a lakásuzsorának! Az albérleti szobáért azonban sokan uzsorabért szednek. Panaszkodnak is emiatt. [Néhány panaszt kivizsgáltunk. A Széchenyi utca 11. szám alatt egy kis szobában egy fekvőhelyen két albérlő alszik, s a szobáért havi 400 forintot fizet. B. J., Erzsébet utca 24. szám alatti háziAz albérletbe adott szobák számának növekedése enyhíti a lakáskérdést. De a bérbeadók ne akarják kihasználni az albérletre szorultakat! Uzsorabérleti díj követelése büntetendő cselekmény. A rendelkezés szerint az albérlő Debrecenben legfeljebb 150 forintot fizethet egy szobáért. A lakbér házaspárnál legfeljebb 50 százalékkal lehet több. S ha egy szobát többen is bérelnek — amire a rendőrségtől engedélyt kell — a bérbeadó mégsem követelhet mindegyikőjüktől egy szobára eső bért, csak a költségeket egyaránt elosztva. A rendelet 13. paragrafusa kimondja, hogy aki a meggazda két albérlőjétől egy szobában egy ágyért 350 forintot vesz fel. A Csapó utca 1—3. számú IV. emelet 5. számú lakásban a bérlő 309 forint lakbért fizet a három szoba, hallos lakásért, öt albérlőt tart akik egyenként 200 forintot fizetnek havonta. A bérbeadó csak hármat vallott be az albérlőkből, s szerinte „csak” ott laknak és mindössze „összesen 300 forintot” fizetnek havon." Sajnos több ilyen példát is tudnánk sorolni, amely bzonyítják, hogy az albérlők gyakran ki vannak szolgáltatva a bérbeadók kényekedvének. Uzsoralakbért és ágybért fizetnek sokan, mert valahol lakniok kell. Nagyobb áldozatokat is hoznak. A Jerikó utca 11. számú házban egy albérlő házaspár kénytelen volt három évre előre kifizetni a havi 300 forint lakbért, mert csak így jutott lakáshoz, szabott díjon felül többet kér vagy fogad el, ártúllépés bűntettét követi el. Hiba, hogy ennek az ellenőrzésével nincs aki foglalkozzon! Azt sem ellenőrzik, hogy egy-egy kis szobába hány albérlő vanbezsúfolva. Jó lenne, ha a rendőrség — aki engedélyt ad az albérlőtartásra — ezzel a kérdéssel többet foglalkozna. A tanácstól is sokan várják, hogy szerezzenek nagyobb érvényt a 3/1960. számú rendelet betartásának. Vonják felelősségre azokat, akik kijátsszák a rendeletet és több lakbért vesznek el a lakásra szoruló emberektől. Orosz András Miért kevés a lakás? Mi a szabály az albérleti díjaknál ? Húsz fiatalt vettek fel a KISZ-szervezetbe Vértesen A napokban kedves kis ünnepség zajlott le Vértesen. A községi KISZ-szervezet újabb fiatalokkal erősödött Az általános iskola VIII. osztályát végző 20 úttörőt vettek fel ünnepélyes keretek között a KISZ-szervezetek tagjai sorában. Orosz Lajos osztályfőnök búcsúztatta a gyerekeket, beszédében kérte, hogy mint KISZ-tagok is becsülettel állják meg helyüket a munkában, a tanulásiban az élet bármely területén. A búcsúbeszéd elhangzása után a fiatalok letették a fogadalmat és átvették KISZ- tagkönyvüket. Megható jelenete volt az ünnepségnek amikor a KISZ-szervezet tagjai meleg kézszorítás után virágcsokrot nyújtottak át az újonnan felvett kiszistáknak. A napokban átadják Debrecenben a forgalomnak a Széchenyi utca 12 méter széles út 1 1 burkolatát. OLVASÓINK hink A tiszta Debrecenért A Naplóban már többször foglalkoztunk a tiszta, virágos Debrecenért indult mozgalom jelentőségével. Azóta sok levél érkezett, melyben a jóérzésű emberek felemelték tiltakozó szavukat a szemetelő, kertromboló, virágpusztító egyének garázdálkodása miatt. A levélírók szerint a legfelháborítóbb, hogy a szemetelők legtöbbször a felnőttek köréből kerülnek ki. Néhány felnőttnek úgy látszik nehéz megérteni, amit a kis úttörők már régen megtanultak. Sokkal szebb, hangulatosabb egy tiszta városban élni, mint egy olyanban, ahol minden utca piszkos és szemetes. Legutóbb az alábbi levél érkezett szerkesztőségünkhöz: „Mi, a szabadság-telepi általános iskola vöröskeresztesei részt veszünk a “tiszta,« Debrecen mozgalomban. Tisztasági őrjáratot tartunk, és figyelmeztetjük a magunkról megfeledkezett szemetelő járókelőket. Ezért azonban nem egyszer szidást, sőt ütlegelést is kapunk. "Nemrég egy suhanó megpofozta az őt figyelmeztető úttörőt. A tiszta, rendes város mindnyájunk érdeke, közösen kell megvalósítanunk. Végül arra kérjük az illetékeseket, hogy a Sólyom utca végén levő autóbusz-megállónál helyezzenek el papírgyűjtőt, mert enélkül nem tudják biztosítani a környék tisztaságát. Tóth Ferenc VI. osztályos tanulói! cAz ilgyes asszony... S AHOGYAN A SZÖVETKEZETI DOLGOKAT LÁTJA • NAGY ESŐ volt. Olyan • nagy, hogy most a dűlőútom • csak a legnagyobb üggyel► bajjal tud elmenni a kocsi, de • így is minden pillanatban készen állunk, le a cipőt, ha elfakadunk, aztán gyerünk taszítani az autót. Ha ez az esőkét héttel előbb jött volna, smég több lenne, az volna csakigazán jó. ( A derecskei Új Élet Tsz tagjainak egy részét éppen a földeken kapta a nagy eső. Fedél alá menekültek, s így kerültek vagy 15—20-an TamásiAlberték „tanyájába” is. Tanyának mondják errefelé, pedig hát igazában csak olyannyári szállásnak lehet mondani, ahol kora tavasztól késő őszig kint tartják a jószágokat, s a gazda vagy a gazdaasszony is kint alszik egy [kis szobában. Mert hát az [egész tanya miből áll? Egy [pajtaszerűségből, sertéseiből, [és még egy másik épületből, [ahol szerszámok vannak, a [marhák részére istálló, no [meg a kis lakószoba. Persze [bent a faluban Tamásiéknak [is van olyan takaros házuk, S " hogy a városban is bárhol díszre válna. Szakad az eső, s milyenek a fehérnépék, az asszonyok. Va[ lamiről mindig kell beszélni. ?ne teljen unalmasan az idő. — Könnyű neked Rózsika — ? kezdi most is az egyik asz-isszony mondani Tamási Albertnénak. Felneveled ezt az ezer kacsát, aztán kanod a sok ezer forintot. J Amúgy is ideges volt már J Tamásiné, hiszen alig bírt megfordulni a kis szobában. J Most pedig ez az egy szikra J éppen elég volt ahhoz, hogy kikeljen. — Azt mondjatok könnyű, kapom a sok ezer forintot. Hát ti miért nem kapjátok? Most is hozott volna ki a szövetkezet ezer kacsát, de vissza kellett mondani, mert nem volt egy sem közületek, aki akár csak húszat is él mert volna vállalni. AZ ASSZONYOK elhallgattak, tudták, valóban igaza van Tamásinénak. Ezer kacsával kínlódik most ő, mások meg semmi felelősséget nem éreznek azért, hogy neveljenek, lemenjen az a négyezer, amelyre szerződött a szövetkezet. Mindezeket bent a faluban levő házukban beszéli Tamásiné. Mert kievickéltünk a tanyára, meg is néztük a kacsákat, vártunk is egy jó darabig, csakhogy éppen Tamásiné — ami nagyon ritkán szokott előfordulni — most bent időzött a faluban, elég sokáig, ügyes-bajos dolgaiban. — Hogy volt ennek az ezer kacsának a helyzete is — kezdi most mesélni. Úgy beszéltük meg az Új Élet vezetőivel, hogy 500 kacsát elvállalok, annyi takarmányunk még van. Igen ám, de aki a másik ötszázat elvállalta, amikor megjött, visszamondta. Kénytelen voltam aztán azt is elvállalni, minthogy kára származzon a szövetkezetnek. Most aztán elfogyott a takarmány, venni kell. Aki foglalkozott valamikor is kacsákkal, tudja, mennyi baj van velük Olyan falánk jószágok, hogy akár állandóan lehetne etetni őket. Hát még ha ezer kacsáról van szó. Most lehetnek olyan 120—150 dekás súlyban, de legalább 30 mázsa különböző abraktakarmányt elnyeltek már, nem beszélve arról, hogy mindennap 80—90 kiló zöldet kell nekik összevagdosni. S mindezt egyedül, egy aszszony csinálja a tsz-ben — Tamásiné. Persze nem ingyen. Úgy van a megállapodás, hogy 400 pecsenyekacsát a tsz számlájára kell értékesíteni. A nagyüzemi feláron kívüli öszszegből kell kifizetni Tamásinénak a vételárat — mind az ezret —, a takarmányt, s ami marad kacsa, az övé, illetve annak az ára. Biztos, hogy vagy 12—15 ezer forint haszna lesz belőle az őszig, hiszen egy részét meg is akarja tömni a kacsáknak. — De hát miért nem csinálja a többi asszony is — kérdi most is, hiszen vannak jócskán olyan asszonyok, akik a közösbe sem járnak ki dolgozni, volna idejük otthon foglalkozni a baromfiakkal. De hát — legyint egyet. Ha egy kicsit is mindenki úgy dolgozna és igyekezne, mint egyéni korában, biztosan negyednyi baj sem lenne. ŐSZINTÉN mondva, egy kicsit meglepődök ezen a kijelentésen. Előzőleg ugyanis hallottam már Tamási Albertékről. A kora tavasszal, jobban mondva a télen léptek be a szövetkezetbe 12 hold földdel. Jól gazdálkodtak mindig, tekintélyes ember volt, ma is az Tamási Albert. Hogy a szövetkezetbe belépjen, nagyon nehéz volt meggyőzni, nem is az első között volt, aki elhatározta magát. Ha a paraszti lélek rezdülését ismerjük, bizony nem is volt könnyű az elhatározás. Évek, évtizedek folyamán úgy állítottak be mindent, azért dolgoztak hajnali háromtól négytől este nyolc, kilenc óráig a két fiúval együtt, hogy azok már másképpen kezdjék, jobban. S most ezt az évtizedeken keresztül meggyökeresedett és megerősödött életet cserélte fel egy másikkal, amely bizony itt-ott még döccenőkkel halad, a derecskei Új Életben, ahová beléptek. De talán éppen így volt jó, hogy alaposan megfontolta a dolgot. Mert azt is elmondották: — Ha tucatjával lennének az olyan gondolkozású emberek a szövetkezetben, mint amilyen Berti bácsi — így nevezik az ismerősök Tamási Albertet — bizony sokkal másképpen mennének a dolgok. — Azt nem értik meg az emberek — legalábbis egy részük —, hogy ha szorgalmasan dolgoznak, akkor terem a föld, s úgy lesz mindenkinek több — bocsátkozik most már Tamásiné a mélyebb dolgokba. Az én uram hogy volt? ... — Az egyik nap beléptünk a szövetkezetbe, a másik nap már ment az uram, no, mit lehet csinálni, hol lehet dolgozni. A növénytermelőkhöz, a kertészetbe osztották be. Volt munka, hiszen a kertészethez a melegágyakat korán kell elkészíteni, a palántákat nevelni. Ki is mentek jó páran elkészíteni a melegágyakat. Az meg bizony nem körynyű munka, sok földet meg kellett mozgatni. S ha hiszik, ha nem, volt olyan tag, aki azt mondotta az ásót odavágva: már bizony én ezt nem csinálom. A férjem pedig csinálta színes-lélekkel. Most meg aztán azt mondják egyesek: sok munkaegysége van ennek a Tamási Albertnek. Irigykednek, hogy valóban már talán a 200 munkaegységnél is többet gyűjtött össze. Ha így csinálná mindenki, persze, hogy lenne jövedelem is. — MOST IS VÁLLALT az én férjem 2600 négyszögöl dinnyét, 600 négyszögöl paradicsomot, paprikát és még más kertészeti növényeket is. Mennyi munka lesz ezekkel. Ha lemegy a kacsa egy része, persze én is segítek neki. — Kimegy valamiért az udvarra. Széjjelnézek a házban. Szépen berendezett két szoba, konyha, a kamrában kolbász, szalámi, sok szalonna, zsák lisztek, bődön zsírok, sőt még bor is kerül elő, hiszen egy kis szőlő is van. Tamásiéknak bizonyára, ha semmit sem dolgoznának, akkor sem kellene tartani az idén attól, hogy nincs, nem lesz. S mindezek mellett, a sok-sok vívódáson kívül — mert az elmúlt évtizedek csak nem szálltak el pár hónap alatt nyomtalanul — egyike azoknak a tagoknak, akik a legszorgalmasabbak, aki az egész családdal együtt részt vesz a közös munkában, nem is akárhogyan. Az egyik fiú — aki még nem repült ki — ősszel lesz majd az esküvő — szintén ott dolgozik már a szövetkezetben, ha külön kasszára is. Búcsúzásul azt mondja Tarmásiné: — Aztán szűrje már meg, amit mondtam, nehogy valaki megsértődjön. Nem kellett itt semmit megszűrni. Tamásinénak van igaza. Abban is, hogy becsületesen dolgoznak és ezek után bizakodnak is abban, ha mindenki ilyen lenne, sokkal hamarabb lenne gazdag az Új Élet Tsz, jómódúak tagjai. Az ügyes asszonyról, Tarnásínéről és férjéről példát lehetne venni. Ráca Béla Elég meleg a fürdő Nemrég levél érkezett a Napló szerkesztőségéhez, melyben Kovács István, Halastó u. 10. szám alatti lakos a nagyerdei fedettfürdő alacsony hőmérséklete miatt panaszkodik. A levélre a Debreceni Nagyerdei Gyógyfürdő igazgatója a következőket válaszolja : „A fedett uszoda medencéjének hőfoka 37—38 Celsius fok. Ez a vízhőmérséklet egy olyan medencében, ahol gyerekei, felnőttek és idősek fürödnek, megfelel az egészségügyi feltételeknek. A közönség nagy többségének ez a semleges hőfokú víz jó fürdési lehetőségeket biztosít. A fedettuszodában 3—4 órát tartózkodnak a vendégek, és egészségükre ártalmas lenne az olyan hőfokú víz, amilyet a panaszos kér.” Rossz szellemek a temetőben A Naplóban megjelent, Elcsúfított sírok című levélre a Debreceni Temetkezési Vállalat igazgatója az alábbiakat közli: „A több mint 100 hold területű köztemető nagy része gledicsia élősövény kerítéssel van körülkerítve, s ezt a kerítést ismeretlen személyek naponta átvágják és a sírokról virágokat és vázákat lopnak. A kő- és vaskerítés bővítésére a vállalat még nem kapott fedezetet. A köztemetőben 50—60 fő dolgozik, akik munkájuk végzése közben képtelenek a tolvajokra is figyelni. Társadalmi összefogással meg lehetne akadályozni a sírgyalázók garázdálkodását. " DIAPLO ■MaiMMHHUfmswnu.Mmwj« mg».M 3. okiadó 19. június L .