Hajdú-Bihari Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-02 / 154. szám
VERES GÉZA Az elmúlt héten nyílt meg a Medgyessy Szalonban Veres Géza Munkácsy-díjas festőművészünk túlnyomórészt legutolsó évi terméséből öszszeállított kiállítása a Képcsarnok Vállalat rendezésében. Veres Géza rendkívüli hallgatóként kiszült a főiskolára. Csók Istvánnál és főleg Glatz Oszkárnál tanult, de a háború, mint annyi kortársát, őt is megakasztotta fejlődésében. Harcolt Udinében és sebesülten került a velencei kórházba. Ez időből való emlékeiből szívesen idézi a fronttudósítóként működő Mednyánszkyval való találkozását 1917-ben s megismerkedését Vaszary Jánossal, Piave mellett. Fejlődésében sokat jelentett közel négy évi élményekben, kalandokban bővelkedő törökországi útja, amikor szinte kizárólag grafikai és akvarellstúdiumokból tartotta el magát. Lóháton, teveháton, gyalog, majd különböző típusú hajókon sokfelé eljutott, bebarangolva Közel-Keletet, sőt ellátogatott Szingapúrba is. Közben állandóan vázlatozik tussal, akvarellel, temperával és diófapáccal. Kelet hétköznapjairól — az utcákon zajló életéről — humoros, éles megfigyelésről tanúskodó akvarellsorozatot készít. Később ő is elsodródik a grafikától, de végleg nem szakít vele. Stílusjegyei, meglátásai már egész fiatal korában kialakulnak, azóta szinte változatlanok. Festményei, rajzai természetelvűek, amelyekből hiányzik az átformálás merész bátorsága, az emberi élet mélyebb problémái is csak közvetve érdeklik. Igazi oeuvre-je a tájjellegű festmények sokasága. Tárcái, Tokaj, Veresmart romantikus szépségei, rendszeres nyári utazásainak leszűrt emlékei. Itt készült vázlatait nagyítja fel, dolgozza át műtermi magányában, egyre súlyosabbá váló betegsége miatt sokszor már csak nagy időbeli távolsággal, s bizony, sokszor emiatt néhol megérződik a fáradtság, a közvetlen festői transzformálás melegségének hiánya. Ha Veres Géza kiállított anyagát témakörök szerint tagolnánk, elsősorban ismét csak a tájképekre kell gondolnunk, de a tájképek mellett itt is, meg korábbi tárlatokon is bőven találunk csendéleteket. Sőt sokalakos, bár az embert inkább stafagge jelleggel szerepeltető népi hangvételű tájjelenetekkel is bemutatkozott Egyéni vonásai legszebben folyóparti vázlatainál bontakoznak ki, amikoris a közvetlen élmény, a könnyen áttekinthető komponálás lényegre tömörítve mutatják halkszavú líraiságát. Különösen szépek égboltjai, víztükrének játékos villódzásai, változásai. A részletek pontos, aprólékos megfigyelései több képén kötik az ábrázolás elevenségét. Ott a legerősebb, ahol ezek a természetelvű megfigyelések tiszta festőiségre váltódnak s az ábrázolás derűjét nem törik meg. Veres Géza kétségtelenül leíró módszerekkel dolgozik, de ezek mégsem egyszerű áttétel nélküli természetábrázolások, mert ezeket a természet őszinte szeretettneli élménye hevíti. Sohasem éreztem, hogy Veres Géza menekült volna a problémák elől; s becsületesen mindig azt festette, amire tehetsége kötelezte, s lírai egyéniségéhez legközelebb állt. S hogy nagyobb lélegzetű emberábrázolásokra is képes, arról már ezen a kis tárlaton is tanúskodik egy-két vászna. A Medgyessy Szalonban immáron hagyományossá vált a debreceni festők legutóbbi termésének ízlésesen megformált bemutatása. E kis miniatűr tárlatok — nagy iparművészeink műtárgyainak társaságában — szépen érvényesülnek. Ennek ellenére a 800 éves Debrecen városának mielőbb szüksége lesz nagyobb méretű bemutatóteremre, mely fokozottabban eleget tenne annak a célnak, hogy növelje a tömegek képzőművészeti ízlését, ugyanakkor a művészeknek is kedvezőbb lehetőségetnyújtana műveik anyagi értékesítésére. Dr. Tóth Ervin kidőltdidadi Veres Géza: Halász fiú, 1959. Olajfestmény 150 éve született Belinszkij A Szovjetunióban Visszarion Belinszkij, a nagy forradalmi demokrata kritikus születésének 150. évfordulóját készülnek megünnepelni. A moszkvai Állami Irodalmi Múzeumban és más városok irodalmi múzeumai■ban Belinszkij-kiállításokat rendeznek. A könyvtárakban előadásokat, vitákat tartanak. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Gorkij nevét viselő világirodalmi intézete tudományos ülésszakot rendez Belinszkij realista irodalomelemző módszereinek megvitatására. Európa legrégibb színháza Málta sziget fővárosában Vallettában működik Európa legrégibb kőszínháza. Az 1731-ben épült színházat a Máltai Lovagrend akkori nagymestere, Antonio Manuel de Vilhena építtette. A színházat 1732-ben nyitottál meg Scipione Maffei Mereit című klasszikus stílusú tragédiájával. A tragédiát műkedvelők mutatták be. NAPLÓ JA/DUMIUAMI «I*—m fi. oldal — 1966 július 2. 80 nap alatt a Föld körül (Amerikai film) Gyermekkorunk bűbájos élményét jelentette Verne Gyula 80 nap alatt a Föld körül című regénye. Hosszú ideig emlékezetes maradt a könyv elolvasása után Mr. Fogg, a kimért angol úr és Passepartout, a mozgékony, eleven, ügyes inas alakja, s a körülöttük lejátszódó izgalmas kalandok sorozata. Éppen ezért érthető várakozás előzte meg a regény filmváltozatát. A színes, szélesvásznú amerikai film színes, mozgalmas, de nyugodtan mondhatjuk, zsúfolt. A film két főhősével a közönség is végigjárta a világot, ült a léggömbön, részt vett a spanyol bikaviadalon — s milyen hosszú bikaviadalon! —, járt Indiában, Japánban, San Franciscóban és éppen úgy kifáradt — nem, még sokkal jobban kifáradt —, mint a film hősei. Van ebben a filmben minden, gyönyörű tájuk — ez jelentette a legnagyobb élményt —, de emellett olyan zsúfoltság, olyan túldíszítés, néhol vontatottság vonul végig a filmen, hogy velem együtt úgy hiszem sokan örömmel ugrottak fel a film befejezését jelző szó után. Azt hiszem, egyetlen mondatban lehetne összefoglalni a film kritikáját: kevesebb több lett volna!* Pedig a film szinte dúskál a pompában, szépek a színei, gyönyörűek a tájfelvételei. Minden benne van, beleszorítva a legkisebb részlet is, s mégis — talán éppen ezért — túl sok ez a jóból. Valamiféle nagy revüre emlékeztette az embert, amelyben a mondanivaló nem sokat számít, csak a látványosság, a gazdag kiállítás, a pompa, a díszítés, a ragyogás. Ezek közben kallódott el a Verneregény hőseinek kissé groteszk kedvessége. Sok jót lehet mondani: a gazdag kiállításról, a csodaszép tájakról, a költséget nem kímélő, gazdag, pompás rendezésről, a kiváló szereplőkről. Kisebb szerepekben is olyan nagy világhírű művészek léptek fel, mint Charles Boyer, Marlene Dietrich, Buster Keaton, Fernandel és mások. Tehát még ebbe is mindent beleadtak, csakhogy minél nagyobb szabású legyen — és mégis... A pompás kiállítás, a remek feltételek, a nagyszerű szereplők mellett, bevallom őszintén, kifáradtam. És amikor már ötvenedszer láttam a tengeren himbálódzó hajó alakját — rettenetesen szerettem volna rágyújtani egy cigarettára, — pedig nem is dohányzom! Összefoglalva, ez az ötletekben, pompában dúskáló film ragyogó kiállítása, de kevesebb többet mondott volna. (Ke) DOLGOZNI, ALKOTNI Beszélgetés Berky Nándor szobrászművésszel Való igaz, hogy a régi Debrecenben sohasem volt jó dolga a szobrászművészeknek. Ferenczy István, a magyar klasszicista szobrászat úttörője és legnagyobb művésze 1822- ben nagy reménykedéssel küldi el Debrecennek híres Csokonai mellszobrát, azonban a kollégium csak hat darab ódával viszonozza a nemes gesztust, pedig a neves művész szívesen került volna szorosabb kapcsolatba a cívisvárossal. Dozsmyay Károly debreceni származású szobrászművész, a romantikus szobrászat egyik ígérete több debreceni nagyságáról készített mellszobor s egy híres Kossuth-szobor dacára is a szabadságharc bukása után Londonban éhenhalt. Izsó Miklós, Magyarország legszebb költőszobrának, a Csokonai -szobor*' s krpso-w’ó tehetségű romantikus szobrásza sebzett lélekkel hagyta itt Debrecent, pedig több jelentős szobrával adományozta meg a kollégiumot. Tóth Andrásnak, Tóth Árpád apjának tevékenysége belefulladt a provincializmus és meg nem értés posványába, pedig belőle már formálódhatott volna jelentős, Debrecenben élő, itt alkotó s a debreceni népet, tájat várost, szellemiséget és szobrászművész. A Horthyrendszer időszakában Németh László, Debreceny Tivadar és Nagy Sándor János felhívták ugyan magukra a figyelmet több jelentős alkotással, azonban nagyobb támogatást, öszszefogó ösztönzést és főleg nagyvonalú ötleteket, rendeléseket ritkán kaptak a város vezetőitől. Még a legjobban Medgyessy Ferenc járt, akinek egyetemes jelentőségű művészetét nehéz lett volna mellőzni, elhallgatni és főleg kihasználatlanul hagyni. Örvendetes viszont, hogy a felszabadulás utáni Debrecen egyre több szobrot, díszítőplasztikai alkotást kapott nagyjaink emlékének megörökítésére a város díszítésére, de az is igaz, hogy az állami támogatás, a társadalmi szervek, tanintézetek lelkes kezdeményezése ellenére többször „gazda nélkül” történt a szállítás, azaz nem kellő gondossággal, nem a debreceni igények és lehetőségek figyelembevételével kerültek egyes szobrok helyükre. Berky 1946-ban az akkori minisztériumi képzőművészeti főelőadó biztatására több társával együtt vidékre ment. Ő Nyíregyházát választotta letelepedési helyül, hiszen a főiskola előtt itt élt néhány éven keresztül szüleivel. Nyíregyháza és Szabolcs megye több megbízatást adott számára, a Nyírség fővárosában felállították Petőfi-szobrát, Bessenyeimellszobrát az újjáépített színház előcsarnokában, Krúdyemléktábláját az író szülőházán, munkásmozgalmi emlékművét, továbbá Nagykállóban felszabadulási emlékműve áll Tunyogmatolcson Zalka Máté, Szatmárcsekén pedig Kölcseyszobra. Tervek, elgondolások Mi vonzotta Debrecenbe, ahol pedig nem mindenben volt biztató a szobrászkultúra múltja ? Nagyobb lehetőségeket, jobb támogatást lát és érez itt — mondja, hiszen műtermes lakást kapott az ún. művészházban, s már második éve tanít az Ady Endre művelődési otthon kerámiai szakkörében, amely a nagymúltú képzőművészeti szabadiskola újabb, igen hasznos hajtásénak tekinthető. Reménykeltő volt számára több debreceni iskola — az előbb már említett — megbízatása is, s most tele van tervekkel, fiatalos lendülettel sorolja fel, mutatja meg őket Átmegyünk a műterembe, s büszkén állítja elénk Olvasó nő című szoborvázlatát, amely a Hans Sedlmayr professzor híres könyvének elolvasása után következő vívódások és Móré Mihály festőművésszel folytatott viták eredményeképpen jött létre, mintegy új stílust, törekvést mutatva a művész jelenlegi alkotási periódusában. A régebbi zártabb, tömbszerű kompozíció, simább felületmegmintázás helyett itt nyugtalanabb, vibrálóbb a kompozíció és a leányalak, s ragyás, archaizáló, raffináltan modern a felület. Nyíregyházának éppen most mintázott egy Szamuely-plakettet, s már kavarodnak, röpködnek az egyelőre csak képzeletében létező tervek, alkotások. Szeretne csinálni egy Ludas Matyi-kompozíciót a vidámparknak, foglalkoztatja a 600 éves évforduló kapcsán több debreceni történelmi és irodalmi nagyság szobrának megmintázása, például az egyszer már igen szépen megmintázott, reliefben megalkotott Fazekas Mihályé. Szívesen készít figurális síremléket, s szeretne részt venni az újonnan épülő középületek, bérházak díszítő plasztikai alkotások pályázatain. S végül —, sokszor és mások,kal is beszéltünk már erről !—, nagyon szívesen részt ven- ne egy ún. városesztétikai bi- I zottság munkájában. Egy ilyen I bizottságra éppen az utóbbi I időben megnövekedett intézke- I dések, lelkes kezdeményezések I miatt lenne szükség. Örülünk I például annak, hogy Debrecen, I a por és széljárás „klasszikus’. I városa a szökőkutak városává I is fejlődik, azonban örömünk- s de néha üröm is vegyül. E!ismerjük és örömmel nyugtáz- s zuk például a Kossuth egyetem előtti szökőkutak szebbé , tételére irányuló lelkes társadalmi munkát, azonban a I megoldást nem tartjuk a legszerencsésebbnek, mert szökőkút és szökőkút között különbség van, s meg kell azt is néz- sni, hogy megfelelő szökőkutat teszünk-e az egyes arra alkal-mas parkokba. Ebben az eset-íkben például az egész francia jellegű, szabályos parkkal ellentétes a gyönyörű vízfelület apró sziklaszigetekkel való felszabdalása, s nem harmonizál az épület fehér tömegével a különben igen változatos, ötletes színes megvilágítás. Nem megnyugtató a Vigh Tamásféle szobor (régebben a Műfvész-presszó előtt állt) elhelyezése sem. Ezért kellene összefogni a művészeket, mű-ívészettörténészeket s más szakembereket a városesztétiikai bizottságban, hogy az ilyen jellegű problémák rögtön a terv megszületése után megoldódjanak. Ebben a bizottságban dolgozna szívesen Berky Nándor, aki itt akarnl végleg megtelepedni, s aki majd továbbfejlesztheti — tanítványai révén is — a debreceni szobrászati kultúrát. Bogel József Berky Nándor életútja Ezkről a problémákról beszélgettünk a Nyíregyházáról Debrecenbe költözött szobrászművésszel, Berky Nándorral. Nevét már eléggé ismerik Debrecenben, hiszen évek óta feltűnt a kézőrművészet munkacsoport őszi kiállításain mongolos arcú parasztfiguráival, tömbszerű megmintázásaival, egyéni ízű szobrászati alkotásaival. Ő alkotta az elmúlt évek során a Kossuth gyakorlógimnázium Kossuth-reliefjét, a Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum Bethlenmellszobrát és a Fazekas Gimnázium Fazekas-, illetve a közelmúltban leleplezett Oláh Gábor-reliefjét. Berki Nándor v«»rseo°n született vasutasszülők gyermekeként, s Zombor, Nagykikinda, Temesvár, Szeged majd Nyíregyháza voltak ifjúkorának főbb állomásai. Már az elemi iskolában kitűnt kézügyességével a kézimunkaórákon. Meséli, hogy először sárból mintázott, s első „nagyszabású” szobra egy Vak Bottyán-mellszobor volt. Hamar egész életre szóló barátságot kötött a kerámiával, megismerte annak minden csínját-bínját, s amatőr alapon több síremléket is csinált, belevágva minden elmélyültebb tudás nélkül sokszor a legnehezebb feladatokba is. Igazi kibontakozása akkor történt, amikor sok küzdelem után a harmincas évek elején eljutott a Képzőművészeti Főiskolára. Boldogfai Farkas, Bory Jenő és Pátzay Pál voltak a tanárai. Nagy hatással volt rá különösen Bory Jenő. Angol operaegyüttes vendégjátéka Berlinben A londoni Haendel Opera Society, amely az idei Haendel ünnepi játékokon az NDK-beli Halléban is szerepelni fog, a kelet-berlini operaházban a napokban bemutatta Haendel Rinaldo című dalművét. Az 55 énekesből, muzsikusból és táncos álló angol operaegyüttes az első angol társulat, amely az NDK-ban fellép. Kuba első nemzeti enciklopédiája Kubában megkezdték a szabad Kuba első nemzeti enciklopédiájának összeállítását. Az enciklopédia szerkesztői különböző latin-amerikai országok tudósait, íróit, újságíróit kérték fel, hogy küldjenek Kubával foglalkozó cikkeket. Az enciklopédiát közérthető nyelven írják, hogy már elemi képzettségű emberek is használhassák. METSZETEK DEBRECEN TORTÉNETÉBOL A CSOKONAI SZÍNHÁZ MEGNYITÁSA 1865 (Menyhárt József fametszete)