Hajdú-Bihari Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

A MAPLŐ KULTURÁLIS MELLÉKLETE mu ni........iniiumm,un mim,11, un, mi 1111 iinmilll Iliim Ilii lllll III III ^ ..................................................................................................................................................................................................................... ÉJFÉLI MISE (Bemutató a kamaraszínházban) Peter Karvas drámája olyan, mint egy komor és fénytelen oratórium. Csengése nincs, hangulata nyomasztó, mondanivalója döbbenetes. Te- 2matikáját tekintve az a fajta alkotás, amelyet politikainak szoktunk nevezni. Nem illuszt-rációképpen, hanem lényegé- ben. Az író ugyanis arra tesz 2 kísérletet, hogy egy nagyon is lényeges és megrendítő helyzetben mutasson meg különböző jellemeket, s ezeken keresztül egy olyan kavargást, amelynek történelmi akuszti- 1 kája, levegője hátborzongató. A témaválasztás kétségtele-nül drámai. Az író az adott helyzetben úgy tömöríti és , úgy fogja csomóra az esemén nyekét, ami már magában vé ,ve is oldja vagy kötözi a cse-lekmény szálait. A konfliktus objektív léte nemcsak a lételekben, hanem a valóság minijden egyes pillanatában is benne van. A témaválasztás így első szempillantásra nagyon , is könnyűnek látszik, lényegében azonban annál összetettebb, bonyolultabb. Nehézség ígére a készen kapott lehetőség nagyon is figyelmeztet, hiszen a valóságos helyzet könnyen átlendítheti az alkotót a könnyebb ellenállás irányába. Peter Karvas eszmei magatartása félreérthetetlen, írói igazsága — a tanulságok öszszegzéséből — pontosan kiérezhető, s ennek művészi át-■ tétele a dráma egészében is tükröződik. A tanulság szempontjából azonban épp azt kell látnunk, hogy ez az írói igazság nem tud minden esetben az alkotás igazságává válni, pontosabban: az írói magatartás újból és újból átüt a dráma szövetén. S ezzel magyarázható, hogy az Éjféli mise művi hatása elnehezül, a darab fárasztóvá válik, s a nézőnek az az érzése, hogy most nem a dráma öntörvényei hatnak a színpadon, hanem a szerző teljesíti az alkotás hintikos funkcióit. Az eredmény röviden szólva alatta marad a szándéknak. A mű szándéka ugyanis — nem akarok ijeszteni a jelzővel — óriási. Egy olyan korszak ábrázolását kísérli meg, amikor a változás állandó kavargása adja a legjellemzőbb típusokat. A második világháború utolsó napjai elevenednek előttünk. A német birodalom összeroppanóban, a hamis illúziók úgy vedlenek, mint tavasszal a kutya szőre. A cselekmény azonban ezzel a történelmi eseménnyel csak a hátteret ábrázolja, a középpontban egy család beteljesedő tragédiája zajlik. A konkrét jellemek és események ijesztőek, de még ennél is hátborzongatóbb az eseményeket és egyben a figurákat is alakító, meghatározó szellemi mákony. A Kubis-család a fasizmus „áldozata”. Nem olyan értelemben ahogyan Anna Frank, vagy a többi hozzá hasonló. Ők erkölcsi értelemben válnak azzá, miután hasonultak a fasizmus lélektanához. Lelkileg deformálódtak el, s olyan mélyre süllyedtek, hogy az már egyszerűen visszataszító. Egyetlen családtag kivétel ezalól, a legkisebbik fiú. Őt viszont hozzátartozói kergetik a halálba. A dráma ezen a ponton, illetve ebben a helyzetben válik legmegrendítőbbé. Az író láttat és igazol. Merészen ábrázolja azt az erkölcsi züllést, amely a Kubis-család minden egyes tagjában végbemegy, s amely végül is gyakorlatilag oda konkludál, hogy saját „vérüket” áldozzák fel a maguk mentésére. Peter Karvasnak feltétlen érdeme, hogy mindazt a történelmi tanulságtétel, amely ezeket az emberségüket vesztett figurákat létrehozta, hiánytalanul és lereprezően bemutatja. S a mű ezáltal, ha színpadi eredményben nem is, de erkölcsi és eszmei lehetőségben a legjobbak közül való. Corváth Zoltán rendezése határozottan és tudatosan hangsúlyozza az Éjféli misének ezt a morális és politikai egységét. Rendezésében a lehetőséget fogalmazza, tehát azt is, ami a mű konkrét szerkezetén túlmutatva izgató és nyugtalanító valóság. Elképzelései abból indulnak ki, hogy az Éjféli mise elsősorban pszichológiai dráma. A mondanivaló a figurák lelkében, a jellemek kavargásában zajlik, a látványosság kizárásával. De éppen ez a belső nyugtalanság és feszesség teszi rendezését határozottá. Az eseményeket és a figurákat lélektanilag mélyíti, olyan ábrázolási vonásokkal, amelyek minden esetben karakterisztikusak. Különösen az apa és a vő rajzában látható ez a tudatos rendezői szándék. Ezekben a figurákban nemcsak hőseit, hanem magát a történelmi valóságot is leleplezi. S ennek a történelmi valóságnak rende-zői szinten épp az a jellemzője, hogy Horváth Zoltán a történelmi körülményeket ábrázolva az írói koncepciónak megfelelően élesen csattantja a tanulságot is. A darab egyik legjobb alakítását Sarlay Imre nyújtotta az apa szerepében. Megfogalmazásában nemcsak konkrétan, de általánosító erővel is leleplez. Sarlay típusalkotó képessége kétségtelen, s különösen is akkor, amikor elgyávuló mozdulatokkal jelzi az apa erkölcsi és emberi tragikumát. Ez a tragikum elsősorban negatív értelmű, hiszen szubjektíve cselekedetei és gondolkodása készíti elő. A Kubis-család feje sokakhoz hasonlóan a második világháború utolsó napjait vagyonszerzésre használja fel. Az író Kubis életének csak néhány óráját metszi ki addigi sorsából, abba azonban tökéletesen belefér mindaz, ami ránézve jellemző, meghatározó. Kubis azonosulása a fasizmussal kétségtelen s ennek összeroppanásakor erkölcsileg, emberileg ő is összeroppan. Sarlay Imre ezt az egyébként eléggé egysíkú figurát sok-sok művészi összetettséggel, apró ötletekkel kelti életre. A belső lélektani folyamatok egy sajátságos kifejező módban nyernek összegzést, alakításának végeredménye, hogy tökéletesen megvalósítja az írói szándékot, s egyszerre teszi gyűlöletessé és sajnálatossá az idős Kubist. Cárosdi Rezső ezúttal új szerepkörben mutatkozott be. Sikeresen. Kubis vejét alakítja, aki az egész együttesben a legellenszenvesebb. Legmeghatározóbb jellemvonása az erkölcsi nihilizmus. Világosan és pontosan látja mindazt, ami történik, de aljasságát éppen az bizonyítja, hogy az események sodrának viharzását mindig a saját vitorlájába fogja. Tudja, hogy a német hadsereg napjai meg vannak számlálva, s azt is látja, hogy a Hlinka-gárda már csak ideig-óráig létezhet. Következtetéseit éppen ezekből építi, illetve ezekből vonja le. S ez a jövőre nézve nem kevesebb, mint az, hogy ha megszületik az új rend, ő és a hozzá hasonlók továbbra is a felszínen maradjanak. Sárosdi Rezső fölényes nagyvonalúsággal mintázza ezt a figurát. Szerepköréből egy pillanatra sem esik ki, az utolsó, jelenetekben pedig egyenesen, olyan fordulattal lep meg, amely a legigényesebb művészi hozzáállásról tanúskodik. Gumik Ilona szintén újfajta szerepkörben bizonyítja tehetségét. Kubis lányát alakítja, aki a családi „hagyományhoz” híven romlott, sőt züllött és erkölcstelen is. Emberi morálja hazug és megtévesztő, de ő éppen ebből következően igyekszik hasznot és élvezetet szerezni. Ez a magatartás hajtja a német tiszt karjába, teszi érzéseiben züllötté. Guruik Tona játéka elemző, s ugyanakkor leleplező is. Har- 1 lány és halk, ravasz és erőszak Iacs, a szerepnek megfelelően. "Dngyöngyi Károly a német tiszt szerepében jó alakítást nyújtott, bár néhány helyen adós maradt olyan le-hetőségek kihasználásával, amely a német tiszt jellemében kínálkozott. Szerepileg ugyanis ez a figura jól megrajzolt, s íróilag is jól eltalált. Peter Karvas ugyanis a sablonoktól tartózkodóan a német tiszteket képviselő típusban nem csupán fehér és fekete színekkel jellemzett. A lélektani portré felvázolása közben arra törekedett, hogy típust teremtsen, s egy konkrét figurán túlmutatva a hadigépezet egy csavarjának megmintázásában általános következtetésekre jusson. Bángyörgyi játékából néha éppen ez az összetettség hiányzott, bár jó néhányszor igyekezett felvillantani azokat. Hegedűs Erzsébet az anyát alakította. Voltak jól eltalált pillanatai, egészében azonban nem sikerült teljes és meggyőző képet formálnia az anyáról. Bárány Frigyes a nagyobbik Kubis-fiú figurájában talán ott tévedett, hogy teljesen az egysíkúság felé túlozta. Kondra Irén aránylag rövid szerepében az írói szándékot hivatott kifejezni, ezúttal kevés sikerrel. Ez az írói szándék ugyanis az ő megfogalmazásában inkább szólamként, mint igazságként hatott, s hogy a darab éppen e tanulságtevés közben vesztett erejéből, az bizonyos mértékig az ő játékának tulajdonítható. A legkisebbik Kubis-fiút — aki partizán lesz családja ellenére — Jászberényi András keltette életre. Szabó Ferenc díszletei a darab tartalmi lényegét hangsúlyozták, hangulatában is komorrá formálva a Kubis-család otthonát. Az Éjféli mise bemutatásának aktualitását nemcsak a dráma erényei, hanem nagyom is figyelmeztető történelmi események igazolják. A darab ilyen szempontból megrázó memento, izgat, figyelmeztet, hogy az új történelmi „tragédia“ be ne következzék. (b. i.) FIATAL DEBRECENI SZÍNÉSZEK Rendkívül haszos kezdeményezés volt a KISZ KB kulturális osztálya részéről a Fiatal Művészek Klubjának létrehozása Budapesten. Weiss Eliz bárónő egykori villája — ma a fiatal költők, írók, képzőművészek, szobrászok és színészek igazi otthonává vált. A Fiatal Művészek Klubja már indulásakor gazdag programot állított össze, s így nem meglepetés, ha az érdeklődés mindinkább szélesülő, és a látogatottságot tekintve soha sincs holtszezon. A fővárosi művészek műsorszámait mindig rendkívüli érdeklődés kíséri. Nemcsak a színészek „látványos” előadásait, jeleneteit tekintik meg szép számban, hanem a szobrászok, festőművészek „szakmai” megbeszélései is mindig telt házat vonzanak. Igaz, hogy a klubnak fővárosi jellege van, de a vidék fiatal művészei is hallatják most már a hangjukat. S így van ez rendjén. Budapest és a vidéki nagyvárosok kultúrszintje — különösen a kezdő, fiatal művészek tehetségének formálása tekintetében — rendkívül közel került egymáshoz. Ezt reprezentálta aCsokonai Színház fiatal művészeinek budapesti bemutatkozsáa is. A vidékiek közül a debreceniek mutatkoztak be először fővárosi közönség előtt, s előadásuk, szellemesen összeállított műsorszámaik azt igazolták, hogy tehetség dolgában a debreceni művészek is tartogatnak meglepetéseket. " Horváth Zoltán rendező ügyesen oldotta meg nem könnyű feladatát. A színészekkel folytatott „hétköznapi” beszélgetések során a hallgatók megismerhették a Csokonai Színház fiatal művészeit, pályájuk egy-egy fontosabb állomását. A műsorszámok interpretálása nélkülözte a szokványos színpadi stílust, s a közvetlen emberi hangközelség már az első percekben éreztette hatását. Soós Edit a tőle megszokott művésziséggel szólaltatta meg Ady Endre: Az öreg Kunné és József Attila Altató című költeményét. Sárközy Zoltán Rostand: Sasfiók című művéből Wagram monológjával és Babits Mihály: ősz és tavasz között című költeményével aratott megérdemelt sikert. Dégi István: Jeszenyin: Bokraink között és Horváth Imre: Kérvény egy tankhoz 1938-ban című költeményével bizonyította tehetségét. Tessényfi János operaáriái — Glinka, Ivan Szuszanyin és Rossini: Figaro — valamint Hofy Géza Csortos-, Kabos- és Rajz-paródiái nagyban emelték a műsor színvonalát. Az est keretében fellépett Kondira Irén is — megérdemelt sikert aratott. —a— budapesti i/mdégrszereplése A Budapesten járt debreceni színészek Hagyományok és útkeresés Megjegyzések a Debreceni Népi Együttes és az Építők Hajdú Együttese műsoráról Az elmúlt napokban két népitánc-estet is rendeztek Debrecenben: szombaton este az Aranybika dísztermében lépett fel a Debreceni Népi Együttes, és hétfőn este a Hungária kamaraszínházban az Építők Hajdú Népitánc-együttese szerepelt. A két együttes bemutatója csupán véletlen folytán került időrendben ilyen közel egymáshoz, és ha az együtteseknek nem is volt szándéka, hogy műsoraik között megtegyük az összevetést, megtette a közönség. Mindkét előadást zsúfolt nézőtér előtt mutattákbe. I. : A Debreceni Népi Együttes tavaszi bemutatóját ismételte meg, de mégis jelentett újatis a közönségnek ez a műsor.Eltelt egy fél esztendő a tavaszi bemutató óta, az együttes rendezett időközben jónéhány előadást a megyében, de a megye határán kívül is — és ha közben a műsorszámok nem is sokat változtak, az érés folyamata megtörtént. A táncok csiszolttá váltak, fokozódott az egész előadás tempója, új ötletekkel gazdagodtak a táncképek, egyszóval: az egész előadás színesebb, elevenebb lett. A Debreceni Népi Együttes műsorának kiemelkedő száma Béres András: A juhász és az ördög című komikus táncjátéka, amely népmese motívumokra épült és a népi játékok elemeit dolgozta fel. A táncjáték az első bemutató óta , friss szellemességgel gazdagodott és helyet kapott benne egy jelenet, amelyben a hagyományos népi siratok 'motívuma éled újjá, komikus ' formában. A Hídivásár című , táncjáték ugyancsak felelevenít néhány hajdúsági népi szokást, összeadva az előadás újsze-rűségeit érződik, hogy az együttes fokozott igénnyel törekszik a Hajdúság népművészetének kincseit feltárni. Ez a törekvés határozza meg művészi munkáját, de stílusát, előadásmódját is. Jellegzetesen hajdúsági az egész együttes, de az egész műsora is. Ez adja egyre határozottabb karakterét. Ide kívánkozik — mint az együttes sikerének egyik titka ia, az is, hogy a népi hagyományok feldolgozása már egészen új koreográfus csoport segítségével, közreműködésével történik. A népi együttesben felnőtt néhány igen tehetséges fiatal, akik mint táncosok kezdték, de ma már mint önálló gyűjtők járják a megye tájait és a népi tánc gyűjtött elemeit feldolgozzák, színpadra viszik. Kardos László: Marosbogáti legényese a műsor egyik legjobb száma. B. Kovács Annamária: Sárrétudvari labdatánca ugyancsak finom ízlésű, újszerű hatású feldolgozása a Sárrét gazdag — részben ma is élő — népi tánc hagyományainak. A rendezésről annyit, hogy az előadás üteme szerencsésen fokozódott mindvégig, a műsor felfelé ível. Kiütközött azonban a táncjátéknál, hogy az egyes részek — táncképek, jelenetek — közötti átmenet nem minden esetben szerencsés, a jelenetek nem illeszkedtek pontosan egymáshoz és így nem elég gördülékeny a játék, összetartozó jelenetek között bizonyos törés mutatkozik, és így az egész táncjáték egysége valamelyest megbomlik. A zenekar igen szép sikerrel működött közre, de itt viszont kevésnek érzik a 12 tagú együttes. A szólisták közül Kari Csaba, a Katonatoborzó című tánc előadásával, Thurzó Judit és Persze Miklós népdalok éneklésével aratott sikert. II. Az Építők Hajdú Népitánc- együttese új műsorát műhely tanulmánynak szánta. Az együttes ezen az előadáson főként a koreográfusok és táncosok útkereső törekvéseiről és azokról a próbálkozásokról adott számot, melyek a népi tánc hagyományos elemeit balladák, cselekményes — régi és mai — történetek kifejező előadási eszközévé akarja tenni. A vállalkozási kedvaz újszerűségre való törekvés feltétlen elismerést érdemel még akkor is, ha a próbálkozások egy részéről — a látottak alapján — azt kell mondani: nem vezettek osztatlan sikerre. A Hajdú Együttes tehetséges táncosai által — az előadás után — bizonyítva látszik, hogy a népi tánc formakincsével valóban kifejezhető az emberi érzések egész széles skálája. Az is igaz, hogy kizárólag a tánc elemeinek felhasználásával a táncosok a cselekményt is érthető, követhető módon közvetíthetik. Ám ez nem általánosítható. A Varga Gyula: Fehér Anna című táncjátékának eredete népballada, a Betyár című táncjáték cselekményének alapja ugyancsak valamilyen népies színezetű történet. Mindkettőnél összhangban érezzük a kifejezési formát (a táncot) és a mesét (a cselekményt), mert azonos korból valónak hatnak. Az Aratóünnep című tánckép azonban, amely a mai falu levegőjét kellene, hogy sugározza, már semmiképpen sem mondható szerencsés kísérletnek. A színpadon a mai falusi élet új alakjai: a párttitkár, a traktoros a tsz-elnök kísértetiesen hasonlítanak az eltorzított, félreértett szocialista-realista törekvésből létrejött sematikus figurákra. Ezek a típusalakok groteszkül hatnak a népi táncok stílszerű jelmezét viselő „falusiak” között. Az előadás hibái közé tartozott, hogy a népes szimfonikus zenekar nélkülözte a karmestert, és egyik másik önálló számuk igen széteső volt. Olykor a — rossz értelemben vett — műkedvelő szinten játszó zenekar Zakariás Gábor egyébként igen erőteljes és szép táncmuzsikáját is igen kevéssé tudta értéke szerint visszaadni. Az énekes szólisták közül Széli Katalin előadásában zavaróan hatott, hogy bár népdalokat énekelt — a magyar nóták előadói stílusára emlékeztetett. Bőven kárpótolt azonban Baji Ibolya aki cigány népdalokat adott elő figyelemre méltó tehetséggel. III. Végezetül csak annyit: a két előadás után önként kínálkozik, hogy az együttesek művészi teljesítményét összevessük. Ez annál is inkább érdekesnek látszik, mert azt a két művészi csoportot láthattuk, melyek Debrecen népi együttesei között a legfelső szintet képviselik. Az összevetés így lehetőséget kínál, hogy a debreceni népi tánckultúra fejlődéséről valamilyen képet alkothassunk. Kétségtelen egyelőre, hogy a Hajdú Együttes arculatát nem lehet olyan határozott vonalakkal megrajzolni, mint a jóval nagyobb múltra viszszatekintő Debreceni Népi Együttes karakterét. Igazságtalan volna azonban azt állítani, hogy a kísérletező Hajdú Együttes kevesebb értéket és szűkebb perspektívákat jelent, mint a hagyományokat híven követő népi együttes, amelynek talán az egysíkúvá válás lappangó veszélyétől kell tartania. A fejlődés most egyaránt mérhető itt is, ott is. A népi tánc jövőjét azoknak a friss, új eredményeknek az összege jelenti, amelyek a legjobb együtteseink munkájában egyelőre külön-külön vannak jelen... KISS JÁNOS