Hajdú-Bihari Napló, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-13 / 10. szám

HAJDÚ-BIHARI Vilo/j. ftKóletá\la£, egyesütieUl­f Jjf | XIX. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM K­ IHLjJraff fill ||K ÁRA : 50 FILLÉR fBP WM £§H §g|g 1962. JANUÁR 13., SZOMBAT fP|| S&lpS JB A földműves­­szövetkezeti választások A Szövetkezetek Országos Szövetsége március végén tartja V. kongresszusát. Érté­kelik majd az előző kongresz­­szus (1957 december) óta vég­zett tevékenységet, meghatá­rozzák a földművesszövetke­zeti mozgalom további felada­tait és újjáválasztják az orszá­gos földművesszövetkezeti ve­zetőszerveket. Ennek a kong­resszusnak nagyobb jelentősé­get ad, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta el­ső ízben ül össze, és az új helyzetnek megfelelően hatá­rozza meg a földművesszövet­kezeti mozgalom irányítását, tevékenységét. A SZÖVOSZ V. kongresszu­sát megelőzően újjáválasztják a földművesszövetkezeti vá­lasztott szerveket, mivel a választott vezetők mandátuma lejárt. Február 5-ig bezárólag tag-, köz- és küldöttgyűléseket kell tartani a megye vala­mennyi földművesszövetkeze­tében, takarékszövetkezetében, tejszövetkezetében, falusi if­júsági szövetkezetében, mé­hész- és egyéb társulásnál. Március 5-ig megtartják a já­rási, megyei vezetőségválasz­tó és MÉK-küldöt­tgyűléseket. Hajdú-Bihar megyében több mint 100 000 ember tagja a földművesszövetkezeteiknek. A taglétszám különösen megnö­vekedett a megyében a mező­­gazdaság szocialista átszerve­zése óta. 1961-ben például több mint 4 ezer fővel emel­kedett a taglétszám. Az újon­nan belépett tagoknak mint­egy 40 százaléka a falusi ifjú­ság köréből való. Négy év­ alatt sokat fejlő­dött a megye földművesszö­vetkezeti mozgalma. Nemcsak a taglétszám emelkedett. Ja­vult, erősödött a fmsz-ek és tsz-ek kapcsolata is. A föld­művesszövetkezetekből több mint 70 vezető beosztású me­zőgazdasági és számviteli szakember ment át tsz-ekbe dolgozni. 1961-ben 64 fmsz kötött patronálási szerződést mezőgazdasági termelőszövet­kezettel. Az fmsz-ek átadtak a tsz-eknek másfélmillió fo­­rint értékű kisgépet. S az együttműködés eredményekép­pen javult a falvaikban az árutermelő és áruértékesítő munka. A megyében négy év alatt 53 millió forint összegű beru­házást valósítottak meg a földművesszövetkezetekben. Növekedett a boltegységek száma, bővült a szaküzlethá­lózat és sok boltot korszerűsí­tettek. A falusi bolthálózat 52-vel, a vendéglátóipari egy­ségek száma 55-tel emelke­dett. A megyében működő 704 fmsz-bolt közül 133 önkiszol­gáló, illetve önkiválasztó bolt. A szaküzletek száma 304, a vegyesboltok száma pedig 400. A vendéglátóipar területén 43 eszpresszó-cukrászda, 27 ven­déglő és 220 italbolt működik. Növekedett a tagság anyagi hozzájárulása is. Az elmúlt négy évben közel 6 millió fo­rint részjegyet fizettek be a tagok a saját erő növelésére. A befizetett összegnek szép kamatja volt. A tagoknak vá­sárlási és értékesítési visszaté­rítés címén több mint 5 mil­lió forintot fizettek ki. Az fmsz-ek állóeszköze több mint 20 millió forinttal, a forgóeszköze pedig közel 65 millió forinttal növekedett, ami azt mutatja, hogy az fmsz-ek vezetősége általában jól gazdálkodott. Nem maradt el a jó munka értékelése, jutalmazása. A SZÖVOSZ IV. kongresszusa óta 19 földművesszövetkezet nyerte el a kiváló földműves­­szövetkezet címet. 80 dolgozó kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt és 400-an kapták meg az oklevelet. A megbecsülés is hozzájárult ahhoz, hogy a megye fmsz-einél több mint ezer olyan dolgozó van, aki öt évnél hosszabb idő óta dolgo­zik, és 400 olyan dolgozó, aki 10 éve munkálkodik a föld­művesszövetkezeti mozgalom­ban. A földművesszövetkezetek­nek egyik fontos feladata a szerződéses termelés szervezé­se, a háztáji gazdaságokban a gyü­mölcs- és zöldségtermelés növelése, a szerződéses tojás-, baromfitenyésztés kiszélesíté­se. A felvásárlás területén a szövetkezetek 1958-hoz viszo­nyítva 1961-ben 83 vagonnal több baromfit vásároltak fel, s az 1961. évi tojásfelvásárlási tervet 111 százalékra teljesí­tették. Ezeknek az eredmé­nyeknek ellenére mégis azt kell mondani, hogy sok javí­tanivaló van a földművesszö­vetkezetek termelést, szerve­zést és felvásárlást lebonyolí­tó munkájában. Az ország la­kossága több baromfit, tojást, zöldséget és gyümölcsöt akar vásárolni. Ezeknek a felvásár­lását jobban kell szorgalmaz­niuk az fmsz-eknek. A tagság saját jövedelmének növelése érdekében is helyesen teszi, ha már most számítást végez, hogy az 1962. évben hogyan akar gazdálkodni a háztáji gazdaságában. A földművesszövetkezeti mozgalom egészséges fejlődé­se mellett egy sor hiányossá­got is tapasztalni a megyében. Elsősorban a vezetés és ellen­őrzés területén van a legtöbb javítanivaló — a MESZÖV-től kezdve lefelé a járási és fa­­lusi szövetkezeti szervekig. S ebben is további előrehala­dásra van szükség a vezet­őség­újjáválasztó közgyűlések után. A közgyűléseken az ered­ményeiket és hibákat, problé­mákat őszinté­n feltáró beszá­molóval ki lehet alakítani olyan légkört, hogy a tagság aktívan vegyen részt a beszá­moló feletti vitában. Ha nyílt tájékoztatást adnak a tagság­nak többek között a vezetés problémáiról is, ez majd ma­gával hozza a tagság aktivitá­sát. Vesse fel például a beszá­moló, hogy milyen eredménye­ket értek el a vezetés színvo­nalának emelésében, a takaré­kos gazdálkodásban, a mun­­kaversenyben, s mennyire nö­vekedett a választott vezető­ségi tagok, felügyelő bizottsá­gok, különböző tagbizottságok aktivitása. Elemezzék azt is, hogyan érvényesült a szövet­kezeti demokrácia a szövet­kezetekben és milyen volt a vezetőségek és tagok részvé­tele az irányításban és a mun­kában. A tagság mindenütt nagy érdeklődéssel várja a beszá­molókat. Tudni akarják, hogy milyenek az eredmények, mi­lyen hiányosságok vannak, és azt is várják, hogy a beszámo­ló megmutassa a további utat, az újabb feladatokat és terve­ket. Joguk és kötelességük a tagoknak, hogy bátran el­mondják véleményüket a be­számolóról és egy-egy vezető vagy akár az egész vezetőség­ viselkedéséről, munkájáról. Ha szükségesnek látják, kér­jenek kielégítő magyarázatot a leltárhiányokról, a pazarlá­sokról és a felelősségrevoná­­sokról. Bírálják meg bátran azokat, akik rosszul dolgoztak és álljanak oda a jó szövetke­zeti vezetők mellé. S a leg­jobb belátásuk szerint sza­vazzanak majd azokra a szö­vetkezethez hű, vezetéshez jól értő emberekre, akiket az új vezetőségbe be akarnak vá­lasztani. A tagságon, a szava­zatukon múlik, hogy olyan ve­zetőséget válasszanak, aki ké­pes kijavítani a hibákat és to­vábbi szép sikerek eléréséhez vezetni a szövetkezetet Ómra András II Szakszervezeti Világszövetség V. kongresszusáról és szakszervezeteink feladatairól tárgyalt a SZOT XII. teljes ülése Pénteken reggel az EDOSZ o­kulása óta szent feladata. Az székházában ült össze a Szak­­szervezetek Országos Tanácsá­nak 12. teljes ülése. Az ülést Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke nyitotta meg. Ezután Brutyó János, a SZOT főtitkára számolt be a Szakszervezeti Világszövetség V. kongresszusáról és a ma­gyar szakszervezetek nem­zet­­közi tevékenységéről. Elmondotta, hogy az egy hónappal ezelőtt Moszkvában tartott Szakszervezeti Világ­­kongresszus az osztályharcos világmozgalom erőinek újabb széleskörű kibontakozását, to­vábbi növekedését bizonyítot­ta. A vita középpontjában a békeharc és a gyarmati rend­szer felszámolásáért vívott küzdelem állt. A kongresszus megállapította, hogy a lipcsei tanácskozás óta újabb jelen­tős eltolódás következett be a nemzetközi erőviszonyok­ban a szocialista tábor javá­ra. Bár a nemzetközi helyzet időközben kiéleződött, a hábo­rú nem végzetszerű, a békét meg lehet őrizni, meg kell szilárdítani. Beszélt Brutyó János a bé­kés együttélés tartalmáról és jelentőségéről A gyarmati rendszer teljes megszüntetéséért vívott harc — folytatta Brutyó János — az SZDSZ-nek már megala­t­t előző kongresszus óta 22 or­szág szabadult fel a gyarmati sorból, de a kivívott politikai függetlenség még nem jelenti egyúttal a gazdasági függet­lenséget is. Az imperialisták ugyanis pénzügyi beavatko­zással, kereskedelmi szerző­désekkel és állítólagos gazda­sági fejlesztési programokkal próbálják uralmukat továbbra is fenntartani, és a fiatal ál­lamokat a külföldi tőke adó­saivá tenni, hogy ellenőriz­hessék gazdasági életüket és elrabolhassák legfontosabb nyersanyagaikat. Valódi, ön­zetlen, politikai feltételektől mentes segítségre ezek a fia­tal államok csak a szocialis­ta tábor és más imperialista­­ellenes országok rész­éről szá­míthatnak. A gyarmati és gazdaságilag fejletlen országokban — amint a kongresszus megállapította — nagy szerep hárul a nem­zeti függetlenségért és a tár­sadalmi haladásért vívott harcban a munkásosztályra és a szakszervezetekre. A szocialista országok szak­szervezeti mozgalmának sze­repét elemezve a kongresszus egységesen leszögezte, hogy a szakszervezeteknek sehol a világon nincs annyi felelős­ségük, joguk és szabadságuk, mint a szocialista országok­ban, vezetők nemzetközi szövetsé­gének vezetőségében levő sza­­kadár elemek és általában az összes reakciós erők, az egy­ség egyre inkább erősödik. Amint a kongresszus egysé­gesen állapította meg, a leg­főbb cél továbbra is a nem­zetközi szakszervezeti egység megvalósítása, de nem min­denáron. Az egységet csak osztályalapon szabad és kell létrehozni. Ezután Brutyó János a ma­gyar szakszervezetek nemzet­közi tevékenységéről szólt. A magyar szakszervezeti mozga­lom — mondotta — mint a haladó nemzetközi szakszer­vezeti mozgalom része, min­dig arra törekedett, hogy erő­sítse és ápolja a nemzetközi szakszervezeti egység megte­remtését. A magyar szakszer­vezetek aktívan vettek részt az SZDSZ munkájában, s az utóbbi időben nem egy nem­zetközi szövetség vezetősége tartotta meg ülését hazánk­ban. A szocialista országokkal való kapcsolataikban a ma­gyar szakszervezetek mindin­kább a tapasztalatcserére he­lyezték a hangsúlyt. A magyar szakszervezetek 65 kapitalista, felszabadult és gyarmati ország szakszerveze­teivel vannak összeköttetés­ben a világ minden részén. Különösen örvendetes, hogy számos, a szabad szakszerve­zetek nemzetközi szövetségé­hez tartozó szakszervezettel is sikerült baráti kapcsolatot ki­építeni, noha partnereink számára ez tilalmas. Ha van­nak is közöttünk politikai né­zetbeli véleménykülönbségek, egyetértünk az alapvető kér­désekben, nevezetesen abban, hogy szükség van az általános és teljes leszerelésre, a béké­re és a dolgozók jólétének fo­kozására. A magyar szakszervezetek és szervezeti munkások szám­talan esetben emelték fel til­takozó szavukat a haladó szakszervezetek és szakszer­vezeti vezetők üldöztetése el­len, s továbbra is feladatuk­nak tartják az afrikai, ázsiai, latin-amerikai szakszervezetek támogatását függetlenségükért vívott harcukban. A legfőbb cél a nemzetközi szakszervezeti egység megvalósítása A kongresszus — folytatta Brutyó János — mélyen ele­mezte azt az éles ellentétet, amely a szocialista és a kapi­talista országok helyzetének alakulásában megfigyelhető. A szocialista országok gyors­ütemű, harmonikus fejlődésé­vel szemben a kapitalista vi­lágban továbbra is a leganar­­chikusabb, a legegyenlőtle­nebb módon alakul a gazda­sági élet. A terheket természetesen a munkásokra igyekeznek hárí­tani. Különösen a dolgozó nők és fiatalok helyzete sú­lyos a kapitalista és a gyar­mati világban, s éppen ezért tartotta időszerűnek a kong­resszus, hogy az SZDSZ ismét rendezzen nemzetközi konfe­renciát egyrészt a dolgozó nők, másrészt a dolgozó ifjú­ság szakmai képzésének, il­letve élet- és munkakörülmé­nyei megjavításának fel­adatairól. A kongresszus leszögezte azt az álláspontját, hogy a szakszervezetek kötelessége megszervezni a dolgozók egy­­séges fellépését létérdekeik kivívásáért, a demokratikus és szakszervezeti szabadságjo­gok megvédéséért. A történe­lem bizonysága szerint a munkásosztálynak nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt mindig akkor sikerült nagy győzelmeket aratnia, amikor összeforrottan, zárt sorokban harcolt céljaiért. Ezen a téren nagy előrehaladás történt az előző kongresszus óta. Bár ennek a fejlődésnek természetesen igyekeznek gá­tat vetni a monopóliumok, az amerikai imperializmus, az úgynevezett szabad szakszer­ A teljes ülés egyetért a SZDSZ határozatával Befejezésül hangsúlyozta Brutyó János: jó érzés tudni, hogy munkánk nemcsak sa­ját népünk boldogabb jövőjét célozza, hanem egyúttal szol­gálja az egész emberiség ügyét is. Ezért a SZOT elnöksége felhívja a szakszervezeti tag­ságot, hogy mindenekelőtt a szocializmus építéséből reá háruló feladatok maradékta­lan teljesítésével, a szocialis­ta tábor egységének és erejé­nek szüntelen erősítésével, a népek iránti testvéri barát­ság ápolásával járuljon hozzá az V. szakszervezeti világ­­kongresszus által meghatáro­zott nagyszerű célok megva­lósításához. A beszámolóhoz elsőnek Molnár Ferenc, a SZOT tár-­­­sadalombiztosítási főosztályá- I nak vezetője szólt hozzá. Szilágyi Sándor, a SZOT­­ nemzetközi osztályának veze­ A legújabb modellek a Tisza Cipőgyárban A martfűi Tisza Cipőgyárban mintegy 70 féle legújabb di­­vatú cipő készül hazai és export­rendelésre. Az év első nap­jában már három új modell gyártását kezdték meg. A cipők jobb kikészítését szolgálja a január 1-én üzembe állított új szalag (MTI-fotó : Lajos György felvételei Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki­­ Tanácsa pénteken ülést tar­­­tott. Megerősítette a magyar—­­ csehszlovák polgári jogi, csa­ládjogi és büntető ügyekre vo­natkozó jogi kapcsolatok sza­bályozásáról szóló nemzetkö­zi szerződést, valamint a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya és a Ghánai Köztársaság kormánya között kötött légi­­közlekedési egyezményt. Az Elnöki Tanács elfogad­ta az előterjesztést, amely sze­rint a Magyar Népköztársaság csatlakozik a külföldi válasz­tott bírósági ítéletek elisme­rése és végrehajtása tárgyá­ban New Yorkban, 1958. jú­nius 10-én elfogadott egyez­ményhez. Az Elnöki Tanács Martin Ferencet — pekingi nagykö­veti megbízatásának válto­zatlanul hagyásával — fel­­mentette a Magyar Népköz­­társaság képviselete alól a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban. Gogolyák Gusz­távot rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetté nevezte ki és megbízta a hanoi nagykö­vetség vezetésével. Az Elnöki Tanács Gyémánt Andrást rend­kívüli követté és meghatalma­zott miniszterré nevezte ki. Az Elnöki Tanács az 1957. évi 5. törvénye alapján hono­sítási, visszahonosítási és a magyar állampolgársági köte­lékből való elbocsátási ügyek­ben hozott határozatokat, majd egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) . tője a külföldi szakszerveze­tekkel való kapcsolatok fon­tosságát hangsúlyozta. A vi­tát Brutyó János főtitkár vá­lasza zárta le. A teljes ülés egyhangúlag elfogadta Brutyó János beszámolóját és az elő­terjesztett­­határozati javasla­tot. A határozat megállapítja, hogy a szocialista világrend­­szer korunk meghatározó té­nyezője lett. A szocialista tá­bor sikerei nagy hatással van­nak a nemzetközi munkásosz­tályra is és jelentősen növelik erőit. Egyre élesedik a kapi­talista országok dolgozóinak harca a gazdasági, szociális és demokratikus haladásért a monopóliumok ellen. Az im­perializmus természetesen nem nézi tétlenül a nemzetközi munkásosztály, a haladó erők sikereit. A Szakszervezeti Vi­lágszövetség V. kongresszusa teljesen egységesen, osztály­­harcos alapon határozná meg azokat a feladatokat, amelyek a nemzetközi szakszervezeti mozgalomra hárulnak az im­perializmus elleni harcban, a békéért, az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati rend­szer megszüntetéséért, a dol­gozók jobb életéért folyó harc­ban. Kimondja a határozat, hogy a teljes ülés egyetért az SZDSZ V. kongresszusának határozataival és testvéri tá­mogatásáról biztosítja a ki­zsákmányolás és a gyarmati elnyomás minden formája el­len harcoló népeket. A hatá­rozat felhívja a szakszerve­zeti tagságot, hogy mindenek­előtt a szocializmus építéséből reá háruló feladatok mara­déktalan teljesítésével, a szo­cialista tábor egységének és erejének szüntelen erősítésé­vel, a más népek iránti test­véri barátság ápolásával se­gítse elő a kongresszus által meghatározott nagyszerű cé­lok elérését. Ezután Beckl Sándornak, a SZOT titkárának javaslatára a teljes ülés táviratot küldött a kubai szakszervezeteknek, amelyben a magyar dolgozók és a magyar szakszervezetek legteljesebb testvéri szolida­ritásáról biztosítja Kuba hős népét. Ezt követően a teljes ülés áttért a napirend második pontjának tárgyalására. (Folytatás a 7. oldalon)

Next