Hajdú-Bihari Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

Végezzen jobb munkát, és agitáljon minden párttag! Küldöttválasztó taggyűlés a Hajdúsági Iparművekben Csütörtökön délután a Hajdúsági Iparművek III. számú párt­ alapszervezetének a küldöttválasztó taggyűlé­sén, amikor Bojtor Zoltán, az alapszervezet titkára a vezetőség beszámolóját tar­totta, sokan jegyzeteltek. Volt mit, hiszen a beszámo­ló egyévi párt- és gazdasá­gi munkáról, valamint a feladatokról szólt. Sok konk­rét példát sorolt a titkár, és általában élen járnak a pártszervezet tagjai. Foko­zott odaadást tanúsítanak a szocializmus ügye iránt. A környezetükben dolgozókat rendszeresen felvilágosítják és segítik. Szavuknak és tet­teiknek eredménye többek között, hogy a vállalatnál rohamosan nőtt a szocialis­ta címért küzdő, s a címet elnyert brigádok száma, és a párttagok a pártonkívü­­liekkel összefogva a kong­resszus tiszteletére tett 8,6 millió forint vállalásból már 6,8 milliót teljesítettek, s a vállalat félévi tervét is te­jesítették. Viszont a gyárt­mányok minősége a javulás ellenére sem kielégítő, to­vábbá lassú az előrehaladás a gyártmányfejlesztésnél. He­lyesen mutatta meg a beszá­moló: elsősorban a párttago­kon múlik, hogy a minőség javításában és a gyártmány fejlesztésében is előrébb jus­sanak. Ennek útja: több kez­deményezés, nagyobb fele­lősség és türelmetlenség a hibákkal szemben. Ahhoz, hogy a vállalat dolgozói jobb eredményeket érjenek el, és maradéktalanul teljesíthes­sék a gazdasági építőmunka feladatait, fontos, hogy min­den párttag végezzen jobb munkát, és agitáljon a kongresszusi irányelvek mel­lett. A siker záloga, hogy minél több ember elfogadja a párt programját, magáévá tegye a kitűzött feladatok teljesítését, és kövesse a jó példát mutató kommunistá­kat. Technikusok, műszaki ve­zetők, osztályvezetők, köny­velők, kísérletezéssel foglal­kozók és egyszerű munkás­emberek szóltak hozzá a helyzetet jól értékelő és elő­remutató beszámolóhoz. Szinte valamennyi hozzászó­lásnak az volt a lényege, hogy az alapszervezet min­den tagja agitáljon jobban a pártonkívüli dolgozók köré­ben. Győzzék meg őket a párt politikájának helyessé­géről és igazáról. A másik dolog, amiről főleg beszél­tek: a lakosságnak korsze­rűbb, jobb és olcsóbb mosó­gépekkel való ellátása. A vállalatnál már tudják, hogy jövőre 180 ezer darab mosógép gyártása szerepel a tervben, ami 30 ezerrel több az ez évinél. Réti István ezzel kapcsolatban arról beszélt a taggyűlésen, hogy szerinte a nagyobb követelményeknek nem felel meg a vállalat műszaki fejlesztési terve. Bírálta a gyártmányfejlesz­tőket, mert — bár sokféle új típusú mosógépet és centri­fugát terveztek — még sincs lényeges különbség köztük ■ szerkezetileg, tel­jesítőképes­­­ségben és kivitelben. Úgy látszik, mintha a gyártmány­fejlesztők önelégültek lenné­nek. A pártszervezet meré­szebb kezdeményezéseket vár tőlük! A hozzászólások során Kiss József azt fejtegette, hogyan lehetne többet, job­bat és olcsóbbat gyártani. Utalt a kongresszusi irány­elvekre, melyben szerepel, hogy a gépiparban meg kell gyorsítani a gyártás és a műszaki színvonal fejleszté­sét. Szabó József, a vállalat­nál is fellelhető bürokratiz­musról beszélt. Nagy István javasolta, hogy az alapszer­elésért­és bírált, ami sze­mély szerint is érintette a párttagokat. S az önkritika sem hiányzott. A kongresszusi irányelvek­ből kiindulva elemezte a be­számoló, hogy mennyit fej­lődött az alapszervezethez tartozó párttagok ideológiai képzettsége, politikai tisztán­látása, és munkához való vi­szonya. Az elmondottakból kitűnt, hogy vezet ezután helyezze job­ban előtérbe a gazdasági szervező, irányító és ellenőr­ző munka segítését. Felhív­ta a figyelmet a munka ter­melékenységének emelésével kapcsolatos feladatokra. El­mondotta, hogy több helyen indokolt új veszteségidő ta­nulmányt, munkanap-fény­képet készíteni. Beszélni azok­ról az eredményekről, ame­lyeket a dolgozók hibájából adódó veszteségidők meg­szüntetésével értek el. Ki­fogásolta, hogy a vállalat vezetősége nem harcol ugyanilyen következetesség­gel a vezetés hibáiból adódó szervezetlenségek,­s idővesz­teségek ellen. Az egyik dol­gozó pedig azt kifogásolta, hogy a dolgozók kezdeményezéseit a vállalat vezetősége nem ka­rolja fel eléggé. Tóth József a politikai tanfolyamok és szakmai továbbképzés, vala­mint a művelődés egyéb feladatairól beszélt. Javasol­ta, hogy a pártszervezet ve­zetősége rendszeresebben tartson megbeszélést a szo­cialista címért küzdő bri­gádokkal, tájékoztassa őket gyakrabban politikai kérdé­sekről. Most például hasznos lenne velük megbeszélni a kongresszusi irányelveket. A taggyűlésen titkos sza­vazással 25 küldöttet válasz­tottak az üzemi pártbizott­ság szeptember 10-re kitű­zött küldöttértekezletére. Ar­ra kérték a megválasztott küldötteket: végezzenek olyan munkát majd az értekezle­ten, aminek eredményekép­pen a vállalatnál tovább nö­vekedhet és javulhat a párt- és gazdasági munka. O. A. is hiányoznak. Kérte, hogy az üzemi pártbizottság vizsgál­ja meg a takarékossági in­tézkedési terv végrehajtásá­nak helyzetét. Többen bírál­ták azokat a kisebb-nagyobb hibákat, amelyek a minden­napi jobb munkát akadályoz­zák. Kérték a pártszerveze­tet, segítse a dolgozók folya­matos munkájának biztosí­tását. Felvetették a szállí­tási költségek csökkentésé­nek tartalékait. Javasolták, hogy a KISZ-szervezet hoz­zon létre egy olyan brigá­dot, amely az export­ruhá­kat az előkészítéstől a ki­szállításig figyelemmel kísé­ri s védnökséget vállal az export felett. Ezt annál is inkább szükségesnek tartják, mivel az üzem termékeinek 60 százaléka export. Maradi Tivadar a tanulásban és a munkában Küldöttválasztó taggyűlések a Debreceni Ruhagyárban (Tudósítónktól) Augusztus 29-én tartotta küldöttválasztó taggyűlését a Debreceni Ruhagyár négy alapszervezete. A VIII. kong­resszus irányelveit mintegy 120 párttag és számos pár­tonkívüli, főleg szocialista­­brigád-tag vitatta meg. Mind a négy alapszervezet veze­tőségének beszámolója fog­lalkozott az eddig végzett munkával, és a kongresszu­si irányelvekben szereplő feladatokkal. A taggyűléseken több mint negyvenen mondták el véle­ményüket a beszámolóról, és általában lelkesedéssel be­széltek a kongresszusi irány­elvekről. Több pártonkívüli is felszólalt. Elmondták, hogy támogatják a párt politiká­ját, mert úgy látják, hogy az általános jólét emelését szolgálja. Mórócz Mihály, aki a IV-es alapszervezet taggyűlésén vett részt, a gaz­dasági vezetők jó szervező és irányító munkájának je­lentőségéről beszélt. Nagy Imre pártonkívüli, aki 12 éve dolgozik az üzemben, javasolta, hogy a pártszer­vezet többek között számol­tassa be az illetékeseket a készletgazdálkodásról, hogy elfekvő anyagok ne legye­nek a gyárban, mert ezek nem csupán büntető kama­tot vonnak maguk után, ha­nem a népgazdaság tervéből Országos vadgazdálkodási értekezlet Pénteken az állami erdő­­gazdaságok igazgatói, főmér­nökei és vadászati felügye­lői részvételével országos vadgazdálkodási értekezletet rendeztek a Földművelésügyi Minisztériumban. Az érte­kezleten vadgazdálkodásunk időszerű feladatait, fejlesz­tési terveit vitatták meg. Jobban támaszkodni a társadalmi munkásokra! Mérlegen az új szentmar­gitai tanács munkája 38 tagja van az újszentmar­­gitai tanácsnak. 21 közülük ter­melőszövetkezeti dolgozó, 13 al­kalmazott, 2 gyári munkás egyé­nileg és háztartásban 1­1 dol­gozik. Az összetétel szeren­csésnek mondható, azonban feltétlenül hiányosságokként említendő meg az, hogy mind­össze két nő található a ta­gok között. Külön „speciali­tása” a községnek: a köz­­igazgatási terület szétszórtsá­ga. Ez ugyanis azzal a nehéz­séggel jár, hogy munkájuk nehezen fogható össze és az állandó bizottságokat sem le­het úgy kialakítani, hogy azokba reszortonként megfe­lelő ember­ek kerüljenek. A tanácstagok részvétele a tanácsüléseken, az előbb említett ok miatt, általában 60—70 százalék között mozog, mert a 18 külterületen lakó tag — elsősorban ősszel és té­len — nem jelenik meg rend­szeresen az üléseken. Ugyan­csak feltétlenül hiányossá­gokként vethető fel a tanácsi munkában az is, hogy a hatá­rozatok egyes esetekben álta­lánosak, nem szabják meg a konkrét feladatokat. Egy példa: áprilisban a ta­nácsülés a felvásárlással fog­lalkozva azt a határozatot hozta, hogy „mindent meg kell tenni a terv teljesítése érde­kében”. Ehhez a „határozat­hoz” kommentárt felesleges fűzni, hiszen ennek az elv­nek az érvényesítése minden tanácstag kötelessége. Inkább azt kellett volna leszögezni, hogy milyen módszerekkel kí­vánja a tanács a felvásárlást elősegíteni. A tanácsülés cél­ját az sem­­ szolgálja, hogy a beszámoló­kat nem készítik el előre írás­ban és így a tagság nem tud megfelelően felkészülni­­ az anyag ismeretének hiányában. Nagyon helytelen az a gya­korlat is, miszerint a tanács­ülés határozatait sem kapják meg írásban a tanácstagok, aminek következtében vá­lasztóikkal nem tudják ismer­tetni azokat. Ez is befolyá­solja a tanácstagok aktivitá­sát az üléseken. Az viszont helyes lenne, ha a tanácsülés konkrét feladatokkal bízná meg a tagokat, az állandó bi­zottságokat — éppen a terület széttagoltsága miatt. A községi tanács egyéb­ként végrehajtó bizottsági üléseit rendszeresen megtart­ja. Az egyes napirendi pon­tok tárgyalására meghívják az érdekelt szervek vezetőit is. A munka azonban ezen a té­ren is hiányosságokat mutat. A meghozott határozatok el­intézését ugyanis rendszere­sen a v. b. függetlenített ve­zetőire bízzák. Talán egyet­len olyan határozatot sem le­het találni, ahol felelősként nem függelem tett v. b.-tag lenne megjelölve s ez a tény egyáltalán nem mélyíti a kap­csolatot a tanács és a lakos­ság között. Az állandó bizottságok munkáját vizsgálva megálla­pítható, hogy a községi ta­nács mellett 4 működő 3—3 taggal. Ezek rendszeresen munkaterv szerint tartják üléseiket, amelyeken a tagok megjelenése megfele­lő. A bizottságok üléseiken napirendi pontként általában mindig a legidőszerűbb kér­désekkel foglalkoznak s e te­kintetben csupán a mezőgaz­dasági állandó bizottságoknál észlelhető hiányosság. Az észlelt és itt felsorolt hi­bák, hiányosságok sok esetben a kétségtelenül jelentkező ne­hézségek rovására is íran­dók. Megszüntetésük azonban feltétlenül megoldható, főként akkor, ha a község tanácsi be­­vezetői bátrabban támaszkod­nak a társadalmi munkások­ra, akik a nép között élve, alaposan ismerői a község problémáinak. (ff) Hágyai támogatják az idős, rokkant tagokat a hajdúnánási Dózsa és Lenin Termelőszövetkezetben Milyen körülmények között élnek a hajdúnánási Dózsa és Lenin Termelőszövetkezet nyugdíjasai, valamint csökkent munkaképességű és beteg tag­jai? Ezt a kérdést tárgyalta meg legutóbbi ülésén a Hajdú­­nái Városi Tanács végrehaj­tó bizottsága. Az erről szóló jelentést — az egészségügyi állandó bizottság alapján — Kéki Sándor, a bizottság elnö­ke terjesztette elő. A Dózsa Termelőszövetke­zetben 10 a nyugdíjasok szá­ma, 14 a rokkantsági nyugdí­jasoké, míg 60 az olyan sze­mélyeké, akik a korhatárt be­töltötték és 260—260 forint já­rulékot kapnak. A nyugdíja­sok havi 315 forint nyugdíjat kapnak a szövetkezettől. A rá­szorultak részére ezenkívül — a nyugdíjasoknak ingyen,­­ház­hoz szállítva — fejadagot is biztosított a vezetőség, amit a házastárs szintén megkapott. Ezenkívül 1 szekér szalma, 5 kiló cukor és ugyanannyi rizs egészíti ki a juttatást. A nem nyugdíjasok szintén hozzáju­tottak ehhez a támogatáshoz, a térítés ellenében. Mindent egybevetve: megál­lapítható, hogy a termelőszö­vetkezet vezetősége — átérez­ve a tsz-ben kiöregedett nyug­díjasok, valamint megrokkant tagok helyzetét — igyekezett a lehetőségekhez mérten segí­teni. Ennek ellenére nem le­het szó nélkül hagyni né­­ány hiányosságot, hitet, amit az idén a vizsgálat megállapítá­sa szerint elkövetett. Ilye­­például az, hogy amíg tavaly minden nyugdíjas és járulékos megkapta a háztáji földjét addig az idén — a közgyűlés megkérdezése nélkül — csu­pán 800 négyszögöl háztájit je­lölt ki a tsz vezetősége. Ezen kívül azt sem határozta meg előzetesen a vezetőség, hog az ilyen tagoknak hol adják majd ki a földet. Ennek követ­keztében a háztáji föld kimé­rése alkalmával, aki nem fo­gadta el a neki kijelölt terüle­tet — mivel a panasz orvos­lására az idő rövidsége miég már más lehetőség nem volt — annak a brivádvezető a tsz kö­zös területéből szétszórtan ad­ta ki másutt, ugyancsak a kö­­­gyűlés jóváhagyása nélkül. A megkérdezett rokkant, va járadékos tagok ezzel kapcso­latban elmondották, hog" amikor méltatlankodtak a említett határozattal kangu­­­latban, a vezetőség kiegészítet­te földjüket 1 holdra, vagy­­­i 800 négyszögölt jobb minő?" Í­gy földből adták ki a részük­re. A bizottság egyébként fel­hívta a vezetőség figyelmét arra is, hogy a jövőben a tsz közgyűléseire feltétlenül hív­­ák meg a nyugdíjasokat és járulékosokat, mert ez első­sorban törvényszabta köteles­sége, másrészt pedig ez is ki­fejezésre juttatja az öregek, rokkantak iránti megbecsülést. A Lenin Termelőszövetke­zetben 54-en kapják a 315 fo­rintos nyugdíjat, 221-en pedig ö öregségi és rokkantsági járu­lékban részesülnek. Itt a köz­­gyűlés határozata alapján kap­ák meg az igényjogosultak az a hold háztájit, amit sorsha­­tás útján osztottak szét. R­endkívüli időjárás és az eb­­b­ől származó terméskiesés matt a rászorultak fejadag­ukért valamennyien térítést szettek. A szövetkezetben mű­ködő szociális bizottság több rátogatást tett idős, vagy beteg rigóknál, s ahol a szükség így kívánta: szociális jutta­­tásban részesítette a rászorul­­ókat, összegezve megállapítható, hogy a Lenin Termelőszövet­­k­zetben az anyagi erőt gs­akran meghaladó figyelem- és megértéssel foglalkoz­ik az idős, beteg tagok­­hely­esével. VADÁSZ FERENC: Az aj wínty 29. AKI AZ ÖRVÉNYBE NÉZ Hiányosak az ismereteim, főnök! Nem lesz baj ebből? Ha lesz is, csak nekem lesz, nem igaz? Nekem? Nem nekem, , hanem Katona Sándornak. De­ ha Katona Sándort szorítják, én szorulok. „Egyességet ajánlok — mon­dom a kihallgatónak. — Azt ugyan nem tudom, hogy pilla­natnyilag helyén van-e a kő­hattyú, mert szórakozottan j­árok-kelek a hazában, de egyet-mást azért tudok róla. Maguk pestiek, értik, szeretik a tréfát. Tudom például, hogy egyszer egy soproni profesz­­szor azt mondta a diá­kának: akkor engedem át magát, majd ("ha odakint az a hattyú kitolla­­­isodik. Másnapra aztán kitolla­­ísodott. Éjszaka csínytevő _diá­­'ikok kulimé­jászai bekenték, s , ] ráta­pasztottak egy ván­cosnyi i'lib-tollat... i[ Hogy ne kedélyeskedjek? '.Hogy ez nem segít rajtam? [iMiért kellene, hogy segítsen? ji Tiltakozom! Nem vagyok ha­­­'zaáruló! Én kém? Senki se (­ küldött. Ily­és Zoltán nincs, ',nem ismerem, sose hallottam Szóla...” I» „Ne okoskodjon, velünk —­­'mondja a nyomozó. — Magát ('odaátról küldték... az ame­­'­­rikaiak ... feladattal... nem Sszégyelli magát?...” (' „Idevaló vagyok. Katona ([Sándornak hívnak...” ]) Micsoda színjáték! Köszö­nnöm főnök, köszönöm. Múltam nincs, miért legyen jövőm? Eladtam maguknak, áll az alku. Sámuel Beckett­­nnek, a drámaírónak van igaza, ő mondja. A szülők becsapják a fiaikat, szemétládába szü­lőkkel! Addig, míg nem csap­ják be végleg a világot. Ma­holnap kiszabadul börtönéből az atom, s akkor úgyis min­den a szemétbe kerül. Hazug­ság az öregek intelme a fiata­lokhoz: készítsétek a jövőt! Nincs jövő. Csak a semmi van, a Semmi, a halálnál is unal­masabb üresség... Beckett drámahősei bénák, paralitikusok. Egyikük sze­métládába záratja az anyját. Megkéri társát, a másik bé­nát. — Nézd meg, él-e még? — ÉL — Honnan tudod? — Sír. „Sírok, tehát vagyok.” Sírunk, élünk. Élő halottak vagyunk. Halottjelöltek, mint Beckett hősei. „Táncolunk, táncolunk s ablakunk a temetőre néz.” Tőlünk távol van a temető. A sírkert nyugalmas. A tá­maszpont? Nem a legnyugal­masabb. Nietzsche mondta: Aki az örvénybe néz, arra az örvény visszanéz. Mi örvény fölött lebegünk, örvénybe nézünk. Az örvény visszanéz reánk. Az lesz, amit a parancsnok mond. Nem félek. Megvetem ezeket a riadt vitézeket, akik itt élnek velem ebben a szűk kalitkában és az emlékeikkel, a honvágyukkal, a lelkiisme­retükkel és más efféle kacatok­kal bíbelődnek. Élhetetlenek. Gyávák, félnek az élettől és a haláltól. Nem tudják, amit én tudok, hogy az ember nem cél, hanem híd. Híd az élet és a halál között... Sírok, tehát vagyok ... Nem sírok. Egyszerűen vagyok. S a rendeltetésem: „Anything. Bármit, bármikor, bárhol, bárhogyan. ” A bennszülöttek megint tün­tettek. Feliratokkal vonultak: „Gi home! Donkey, monkey Yankee!” Szamaraik, majmok, jenkik menjetek haza. Nyugalmas hely ez a Ryukyu támaszpont. Néha úgy érzem magam, mintha bombazápor­ban, esernyő alatt ülnék. Az oroszok űrrakétái — azt ír­ják az újságok — most tudo­mányos céllal a kozmikus tér­séget kutatják — valahol alig elképzelhető magasban átível­nek a fejünk fölött. _ Porszem vagyunk a Csendes­­óceánon. Messzebb Óceániá­ban, talán a Karolina-, a Marshall- és a Gilbert-szige­­teken is túl a szovjet flotta figyeli tizenkétezer kilométer­nyiről célbataláló rakétáit a tenger tükrén. Néhány napja Nahában jár­tunk. Láttam a tengert. Akko­riban, amikor elképzelni is ne­hezen tudtam, a szabadsággal azonosítottam. Végtelen, be­láthatatlan, parttalan, mint a szabadság, így emlegetik a költők. Nahában a diákok zengabu­renisták. A japán diákszerve­zet neve a Zengaburen. Forra­dalom, szabadság — ezek a jelszavaik. Lehet, hogy nem is tudják, mit akarnak. A mieink se tudták. Tüntetnek Oki­­nawáért, követelik, hogy csa­tolják vissza Japánhoz. Olvas­tam a második világháborúról szóló tankönyvükben, hogy a Naha körüli magaslatok negy­venöt tavaszán tizenegyszer cseréltek gazdát. A Szuri erőd volt közülük a legerősebb. Nyolcvankét napi ostrom után valamikor júniusban foglal­ták el az amerikaiak a szige­tet. A japánok százezer halottat hagytak itt. Tavaly a diákok ötezer rend­őrrel szembeszálltak Tokió­ban. Megrohanták a parlamen­tet, de a kapuk zárva voltak. A tüntetők körülállták a csá­szár gőgös parlamentjét és le­­pisálták a falát. Egy japán fiú azt magyarázta nekem Nahá­ban, hogy Ryukyuról száműz­ték a szabadságot. A benszü­­löttek közül húszezer maláriás és tuberkolotikus. A szigeten négyszáz egy van a kórházak­ban. Tulajdonképpen gyorsasági verseny volt Rajtam múlt, hogy otthon maradok-e vagy világgá megyek. Odakint kia­báltak: „Hol az zöld ávós?" Nem várhattam meg, amíg a nyakamra hágnak... Bár Er­zsire hallgattam volna... De ki tudta, mi lesz. Gondoltam, jobb, ha megelőzöm őket. Én akartam előbb kijutni. Mind­egy, hova. Messzire, oda, ahol nem ismernek. Országok, ten­gerek válasszanak el tőlük... (Folytatjuk) agTPD-aimw * NAPLÓ jwhww iM'yujjujMin .iwmJEUdi mrwf 3. oldal — 1962. szeptember 1.

Next