Hajdú-Bihari Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-01 / 204. szám
Végezzen jobb munkát, és agitáljon minden párttag! Küldöttválasztó taggyűlés a Hajdúsági Iparművekben Csütörtökön délután a Hajdúsági Iparművek III. számú párt alapszervezetének a küldöttválasztó taggyűlésén, amikor Bojtor Zoltán, az alapszervezet titkára a vezetőség beszámolóját tartotta, sokan jegyzeteltek. Volt mit, hiszen a beszámoló egyévi párt- és gazdasági munkáról, valamint a feladatokról szólt. Sok konkrét példát sorolt a titkár, és általában élen járnak a pártszervezet tagjai. Fokozott odaadást tanúsítanak a szocializmus ügye iránt. A környezetükben dolgozókat rendszeresen felvilágosítják és segítik. Szavuknak és tetteiknek eredménye többek között, hogy a vállalatnál rohamosan nőtt a szocialista címért küzdő, s a címet elnyert brigádok száma, és a párttagok a pártonkívüliekkel összefogva a kongresszus tiszteletére tett 8,6 millió forint vállalásból már 6,8 milliót teljesítettek, s a vállalat félévi tervét is tejesítették. Viszont a gyártmányok minősége a javulás ellenére sem kielégítő, továbbá lassú az előrehaladás a gyártmányfejlesztésnél. Helyesen mutatta meg a beszámoló: elsősorban a párttagokon múlik, hogy a minőség javításában és a gyártmány fejlesztésében is előrébb jussanak. Ennek útja: több kezdeményezés, nagyobb felelősség és türelmetlenség a hibákkal szemben. Ahhoz, hogy a vállalat dolgozói jobb eredményeket érjenek el, és maradéktalanul teljesíthessék a gazdasági építőmunka feladatait, fontos, hogy minden párttag végezzen jobb munkát, és agitáljon a kongresszusi irányelvek mellett. A siker záloga, hogy minél több ember elfogadja a párt programját, magáévá tegye a kitűzött feladatok teljesítését, és kövesse a jó példát mutató kommunistákat. Technikusok, műszaki vezetők, osztályvezetők, könyvelők, kísérletezéssel foglalkozók és egyszerű munkásemberek szóltak hozzá a helyzetet jól értékelő és előremutató beszámolóhoz. Szinte valamennyi hozzászólásnak az volt a lényege, hogy az alapszervezet minden tagja agitáljon jobban a pártonkívüli dolgozók körében. Győzzék meg őket a párt politikájának helyességéről és igazáról. A másik dolog, amiről főleg beszéltek: a lakosságnak korszerűbb, jobb és olcsóbb mosógépekkel való ellátása. A vállalatnál már tudják, hogy jövőre 180 ezer darab mosógép gyártása szerepel a tervben, ami 30 ezerrel több az ez évinél. Réti István ezzel kapcsolatban arról beszélt a taggyűlésen, hogy szerinte a nagyobb követelményeknek nem felel meg a vállalat műszaki fejlesztési terve. Bírálta a gyártmányfejlesztőket, mert — bár sokféle új típusú mosógépet és centrifugát terveztek — még sincs lényeges különbség köztük ■ szerkezetileg, teljesítőképességben és kivitelben. Úgy látszik, mintha a gyártmányfejlesztők önelégültek lennének. A pártszervezet merészebb kezdeményezéseket vár tőlük! A hozzászólások során Kiss József azt fejtegette, hogyan lehetne többet, jobbat és olcsóbbat gyártani. Utalt a kongresszusi irányelvekre, melyben szerepel, hogy a gépiparban meg kell gyorsítani a gyártás és a műszaki színvonal fejlesztését. Szabó József, a vállalatnál is fellelhető bürokratizmusról beszélt. Nagy István javasolta, hogy az alapszerelésértés bírált, ami személy szerint is érintette a párttagokat. S az önkritika sem hiányzott. A kongresszusi irányelvekből kiindulva elemezte a beszámoló, hogy mennyit fejlődött az alapszervezethez tartozó párttagok ideológiai képzettsége, politikai tisztánlátása, és munkához való viszonya. Az elmondottakból kitűnt, hogy vezet ezután helyezze jobban előtérbe a gazdasági szervező, irányító és ellenőrző munka segítését. Felhívta a figyelmet a munka termelékenységének emelésével kapcsolatos feladatokra. Elmondotta, hogy több helyen indokolt új veszteségidő tanulmányt, munkanap-fényképet készíteni. Beszélni azokról az eredményekről, amelyeket a dolgozók hibájából adódó veszteségidők megszüntetésével értek el. Kifogásolta, hogy a vállalat vezetősége nem harcol ugyanilyen következetességgel a vezetés hibáiból adódó szervezetlenségek,s időveszteségek ellen. Az egyik dolgozó pedig azt kifogásolta, hogy a dolgozók kezdeményezéseit a vállalat vezetősége nem karolja fel eléggé. Tóth József a politikai tanfolyamok és szakmai továbbképzés, valamint a művelődés egyéb feladatairól beszélt. Javasolta, hogy a pártszervezet vezetősége rendszeresebben tartson megbeszélést a szocialista címért küzdő brigádokkal, tájékoztassa őket gyakrabban politikai kérdésekről. Most például hasznos lenne velük megbeszélni a kongresszusi irányelveket. A taggyűlésen titkos szavazással 25 küldöttet választottak az üzemi pártbizottság szeptember 10-re kitűzött küldöttértekezletére. Arra kérték a megválasztott küldötteket: végezzenek olyan munkát majd az értekezleten, aminek eredményeképpen a vállalatnál tovább növekedhet és javulhat a párt- és gazdasági munka. O. A. is hiányoznak. Kérte, hogy az üzemi pártbizottság vizsgálja meg a takarékossági intézkedési terv végrehajtásának helyzetét. Többen bírálták azokat a kisebb-nagyobb hibákat, amelyek a mindennapi jobb munkát akadályozzák. Kérték a pártszervezetet, segítse a dolgozók folyamatos munkájának biztosítását. Felvetették a szállítási költségek csökkentésének tartalékait. Javasolták, hogy a KISZ-szervezet hozzon létre egy olyan brigádot, amely az exportruhákat az előkészítéstől a kiszállításig figyelemmel kíséri s védnökséget vállal az export felett. Ezt annál is inkább szükségesnek tartják, mivel az üzem termékeinek 60 százaléka export. Maradi Tivadar a tanulásban és a munkában Küldöttválasztó taggyűlések a Debreceni Ruhagyárban (Tudósítónktól) Augusztus 29-én tartotta küldöttválasztó taggyűlését a Debreceni Ruhagyár négy alapszervezete. A VIII. kongresszus irányelveit mintegy 120 párttag és számos pártonkívüli, főleg szocialistabrigád-tag vitatta meg. Mind a négy alapszervezet vezetőségének beszámolója foglalkozott az eddig végzett munkával, és a kongresszusi irányelvekben szereplő feladatokkal. A taggyűléseken több mint negyvenen mondták el véleményüket a beszámolóról, és általában lelkesedéssel beszéltek a kongresszusi irányelvekről. Több pártonkívüli is felszólalt. Elmondták, hogy támogatják a párt politikáját, mert úgy látják, hogy az általános jólét emelését szolgálja. Mórócz Mihály, aki a IV-es alapszervezet taggyűlésén vett részt, a gazdasági vezetők jó szervező és irányító munkájának jelentőségéről beszélt. Nagy Imre pártonkívüli, aki 12 éve dolgozik az üzemben, javasolta, hogy a pártszervezet többek között számoltassa be az illetékeseket a készletgazdálkodásról, hogy elfekvő anyagok ne legyenek a gyárban, mert ezek nem csupán büntető kamatot vonnak maguk után, hanem a népgazdaság tervéből Országos vadgazdálkodási értekezlet Pénteken az állami erdőgazdaságok igazgatói, főmérnökei és vadászati felügyelői részvételével országos vadgazdálkodási értekezletet rendeztek a Földművelésügyi Minisztériumban. Az értekezleten vadgazdálkodásunk időszerű feladatait, fejlesztési terveit vitatták meg. Jobban támaszkodni a társadalmi munkásokra! Mérlegen az új szentmargitai tanács munkája 38 tagja van az újszentmargitai tanácsnak. 21 közülük termelőszövetkezeti dolgozó, 13 alkalmazott, 2 gyári munkás egyénileg és háztartásban 11 dolgozik. Az összetétel szerencsésnek mondható, azonban feltétlenül hiányosságokként említendő meg az, hogy mindössze két nő található a tagok között. Külön „specialitása” a községnek: a közigazgatási terület szétszórtsága. Ez ugyanis azzal a nehézséggel jár, hogy munkájuk nehezen fogható össze és az állandó bizottságokat sem lehet úgy kialakítani, hogy azokba reszortonként megfelelő emberek kerüljenek. A tanácstagok részvétele a tanácsüléseken, az előbb említett ok miatt, általában 60—70 százalék között mozog, mert a 18 külterületen lakó tag — elsősorban ősszel és télen — nem jelenik meg rendszeresen az üléseken. Ugyancsak feltétlenül hiányosságokként vethető fel a tanácsi munkában az is, hogy a határozatok egyes esetekben általánosak, nem szabják meg a konkrét feladatokat. Egy példa: áprilisban a tanácsülés a felvásárlással foglalkozva azt a határozatot hozta, hogy „mindent meg kell tenni a terv teljesítése érdekében”. Ehhez a „határozathoz” kommentárt felesleges fűzni, hiszen ennek az elvnek az érvényesítése minden tanácstag kötelessége. Inkább azt kellett volna leszögezni, hogy milyen módszerekkel kívánja a tanács a felvásárlást elősegíteni. A tanácsülés célját az sem szolgálja, hogy a beszámolókat nem készítik el előre írásban és így a tagság nem tud megfelelően felkészülni az anyag ismeretének hiányában. Nagyon helytelen az a gyakorlat is, miszerint a tanácsülés határozatait sem kapják meg írásban a tanácstagok, aminek következtében választóikkal nem tudják ismertetni azokat. Ez is befolyásolja a tanácstagok aktivitását az üléseken. Az viszont helyes lenne, ha a tanácsülés konkrét feladatokkal bízná meg a tagokat, az állandó bizottságokat — éppen a terület széttagoltsága miatt. A községi tanács egyébként végrehajtó bizottsági üléseit rendszeresen megtartja. Az egyes napirendi pontok tárgyalására meghívják az érdekelt szervek vezetőit is. A munka azonban ezen a téren is hiányosságokat mutat. A meghozott határozatok elintézését ugyanis rendszeresen a v. b. függetlenített vezetőire bízzák. Talán egyetlen olyan határozatot sem lehet találni, ahol felelősként nem függelem tett v. b.-tag lenne megjelölve s ez a tény egyáltalán nem mélyíti a kapcsolatot a tanács és a lakosság között. Az állandó bizottságok munkáját vizsgálva megállapítható, hogy a községi tanács mellett 4 működő 3—3 taggal. Ezek rendszeresen munkaterv szerint tartják üléseiket, amelyeken a tagok megjelenése megfelelő. A bizottságok üléseiken napirendi pontként általában mindig a legidőszerűbb kérdésekkel foglalkoznak s e tekintetben csupán a mezőgazdasági állandó bizottságoknál észlelhető hiányosság. Az észlelt és itt felsorolt hibák, hiányosságok sok esetben a kétségtelenül jelentkező nehézségek rovására is írandók. Megszüntetésük azonban feltétlenül megoldható, főként akkor, ha a község tanácsi bevezetői bátrabban támaszkodnak a társadalmi munkásokra, akik a nép között élve, alaposan ismerői a község problémáinak. (ff) Hágyai támogatják az idős, rokkant tagokat a hajdúnánási Dózsa és Lenin Termelőszövetkezetben Milyen körülmények között élnek a hajdúnánási Dózsa és Lenin Termelőszövetkezet nyugdíjasai, valamint csökkent munkaképességű és beteg tagjai? Ezt a kérdést tárgyalta meg legutóbbi ülésén a Hajdúnái Városi Tanács végrehajtó bizottsága. Az erről szóló jelentést — az egészségügyi állandó bizottság alapján — Kéki Sándor, a bizottság elnöke terjesztette elő. A Dózsa Termelőszövetkezetben 10 a nyugdíjasok száma, 14 a rokkantsági nyugdíjasoké, míg 60 az olyan személyeké, akik a korhatárt betöltötték és 260—260 forint járulékot kapnak. A nyugdíjasok havi 315 forint nyugdíjat kapnak a szövetkezettől. A rászorultak részére ezenkívül — a nyugdíjasoknak ingyen,házhoz szállítva — fejadagot is biztosított a vezetőség, amit a házastárs szintén megkapott. Ezenkívül 1 szekér szalma, 5 kiló cukor és ugyanannyi rizs egészíti ki a juttatást. A nem nyugdíjasok szintén hozzájutottak ehhez a támogatáshoz, a térítés ellenében. Mindent egybevetve: megállapítható, hogy a termelőszövetkezet vezetősége — átérezve a tsz-ben kiöregedett nyugdíjasok, valamint megrokkant tagok helyzetét — igyekezett a lehetőségekhez mérten segíteni. Ennek ellenére nem lehet szó nélkül hagyni néány hiányosságot, hitet, amit az idén a vizsgálat megállapítása szerint elkövetett. Ilyepéldául az, hogy amíg tavaly minden nyugdíjas és járulékos megkapta a háztáji földjét addig az idén — a közgyűlés megkérdezése nélkül — csupán 800 négyszögöl háztájit jelölt ki a tsz vezetősége. Ezen kívül azt sem határozta meg előzetesen a vezetőség, hog az ilyen tagoknak hol adják majd ki a földet. Ennek következtében a háztáji föld kimérése alkalmával, aki nem fogadta el a neki kijelölt területet — mivel a panasz orvoslására az idő rövidsége miég már más lehetőség nem volt — annak a brivádvezető a tsz közös területéből szétszórtan adta ki másutt, ugyancsak a kögyűlés jóváhagyása nélkül. A megkérdezett rokkant, va járadékos tagok ezzel kapcsolatban elmondották, hog" amikor méltatlankodtak a említett határozattal kangulatban, a vezetőség kiegészítette földjüket 1 holdra, vagyi 800 négyszögölt jobb minő?" Így földből adták ki a részükre. A bizottság egyébként felhívta a vezetőség figyelmét arra is, hogy a jövőben a tsz közgyűléseire feltétlenül hívák meg a nyugdíjasokat és járulékosokat, mert ez elsősorban törvényszabta kötelessége, másrészt pedig ez is kifejezésre juttatja az öregek, rokkantak iránti megbecsülést. A Lenin Termelőszövetkezetben 54-en kapják a 315 forintos nyugdíjat, 221-en pedig ö öregségi és rokkantsági járulékban részesülnek. Itt a közgyűlés határozata alapján kapák meg az igényjogosultak az a hold háztájit, amit sorshatás útján osztottak szét. Rendkívüli időjárás és az ebből származó terméskiesés matt a rászorultak fejadagukért valamennyien térítést szettek. A szövetkezetben működő szociális bizottság több rátogatást tett idős, vagy beteg rigóknál, s ahol a szükség így kívánta: szociális juttatásban részesítette a rászorulókat, összegezve megállapítható, hogy a Lenin Termelőszövetkzetben az anyagi erőt gsakran meghaladó figyelem- és megértéssel foglalkozik az idős, beteg tagokhelyesével. VADÁSZ FERENC: Az aj wínty 29. AKI AZ ÖRVÉNYBE NÉZ Hiányosak az ismereteim, főnök! Nem lesz baj ebből? Ha lesz is, csak nekem lesz, nem igaz? Nekem? Nem nekem, , hanem Katona Sándornak. De ha Katona Sándort szorítják, én szorulok. „Egyességet ajánlok — mondom a kihallgatónak. — Azt ugyan nem tudom, hogy pillanatnyilag helyén van-e a kőhattyú, mert szórakozottan járok-kelek a hazában, de egyet-mást azért tudok róla. Maguk pestiek, értik, szeretik a tréfát. Tudom például, hogy egyszer egy soproni profeszszor azt mondta a diákának: akkor engedem át magát, majd ("ha odakint az a hattyú kitollaisodik. Másnapra aztán kitollaísodott. Éjszaka csínytevő _diá'ikok kuliméjászai bekenték, s , ] rátapasztottak egy váncosnyi i'lib-tollat... i[ Hogy ne kedélyeskedjek? '.Hogy ez nem segít rajtam? [iMiért kellene, hogy segítsen? ji Tiltakozom! Nem vagyok ha'zaáruló! Én kém? Senki se ( küldött. Ilyés Zoltán nincs, ',nem ismerem, sose hallottam Szóla...” I» „Ne okoskodjon, velünk —'mondja a nyomozó. — Magát ('odaátról küldték... az ame'rikaiak ... feladattal... nem Sszégyelli magát?...” (' „Idevaló vagyok. Katona ([Sándornak hívnak...” ]) Micsoda színjáték! Köszönnöm főnök, köszönöm. Múltam nincs, miért legyen jövőm? Eladtam maguknak, áll az alku. Sámuel Beckettnnek, a drámaírónak van igaza, ő mondja. A szülők becsapják a fiaikat, szemétládába szülőkkel! Addig, míg nem csapják be végleg a világot. Maholnap kiszabadul börtönéből az atom, s akkor úgyis minden a szemétbe kerül. Hazugság az öregek intelme a fiatalokhoz: készítsétek a jövőt! Nincs jövő. Csak a semmi van, a Semmi, a halálnál is unalmasabb üresség... Beckett drámahősei bénák, paralitikusok. Egyikük szemétládába záratja az anyját. Megkéri társát, a másik bénát. — Nézd meg, él-e még? — ÉL — Honnan tudod? — Sír. „Sírok, tehát vagyok.” Sírunk, élünk. Élő halottak vagyunk. Halottjelöltek, mint Beckett hősei. „Táncolunk, táncolunk s ablakunk a temetőre néz.” Tőlünk távol van a temető. A sírkert nyugalmas. A támaszpont? Nem a legnyugalmasabb. Nietzsche mondta: Aki az örvénybe néz, arra az örvény visszanéz. Mi örvény fölött lebegünk, örvénybe nézünk. Az örvény visszanéz reánk. Az lesz, amit a parancsnok mond. Nem félek. Megvetem ezeket a riadt vitézeket, akik itt élnek velem ebben a szűk kalitkában és az emlékeikkel, a honvágyukkal, a lelkiismeretükkel és más efféle kacatokkal bíbelődnek. Élhetetlenek. Gyávák, félnek az élettől és a haláltól. Nem tudják, amit én tudok, hogy az ember nem cél, hanem híd. Híd az élet és a halál között... Sírok, tehát vagyok ... Nem sírok. Egyszerűen vagyok. S a rendeltetésem: „Anything. Bármit, bármikor, bárhol, bárhogyan. ” A bennszülöttek megint tüntettek. Feliratokkal vonultak: „Gi home! Donkey, monkey Yankee!” Szamaraik, majmok, jenkik menjetek haza. Nyugalmas hely ez a Ryukyu támaszpont. Néha úgy érzem magam, mintha bombazáporban, esernyő alatt ülnék. Az oroszok űrrakétái — azt írják az újságok — most tudományos céllal a kozmikus térséget kutatják — valahol alig elképzelhető magasban átívelnek a fejünk fölött. _ Porszem vagyunk a Csendesóceánon. Messzebb Óceániában, talán a Karolina-, a Marshall- és a Gilbert-szigeteken is túl a szovjet flotta figyeli tizenkétezer kilométernyiről célbataláló rakétáit a tenger tükrén. Néhány napja Nahában jártunk. Láttam a tengert. Akkoriban, amikor elképzelni is nehezen tudtam, a szabadsággal azonosítottam. Végtelen, beláthatatlan, parttalan, mint a szabadság, így emlegetik a költők. Nahában a diákok zengaburenisták. A japán diákszervezet neve a Zengaburen. Forradalom, szabadság — ezek a jelszavaik. Lehet, hogy nem is tudják, mit akarnak. A mieink se tudták. Tüntetnek Okinawáért, követelik, hogy csatolják vissza Japánhoz. Olvastam a második világháborúról szóló tankönyvükben, hogy a Naha körüli magaslatok negyvenöt tavaszán tizenegyszer cseréltek gazdát. A Szuri erőd volt közülük a legerősebb. Nyolcvankét napi ostrom után valamikor júniusban foglalták el az amerikaiak a szigetet. A japánok százezer halottat hagytak itt. Tavaly a diákok ötezer rendőrrel szembeszálltak Tokióban. Megrohanták a parlamentet, de a kapuk zárva voltak. A tüntetők körülállták a császár gőgös parlamentjét és lepisálták a falát. Egy japán fiú azt magyarázta nekem Nahában, hogy Ryukyuról száműzték a szabadságot. A benszülöttek közül húszezer maláriás és tuberkolotikus. A szigeten négyszáz egy van a kórházakban. Tulajdonképpen gyorsasági verseny volt Rajtam múlt, hogy otthon maradok-e vagy világgá megyek. Odakint kiabáltak: „Hol az zöld ávós?" Nem várhattam meg, amíg a nyakamra hágnak... Bár Erzsire hallgattam volna... De ki tudta, mi lesz. Gondoltam, jobb, ha megelőzöm őket. Én akartam előbb kijutni. Mindegy, hova. Messzire, oda, ahol nem ismernek. Országok, tengerek válasszanak el tőlük... (Folytatjuk) agTPD-aimw * NAPLÓ jwhww iM'yujjujMin .iwmJEUdi mrwf 3. oldal — 1962. szeptember 1.