Hajdú-Bihari Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
Az új módszerek alkalmazása a termelés nevelésének biztosítéka • Élenjáró mezőgazdasági dolgozók tanácskozása Az MSZMP Hajdú-Bihar megyei végrehajtó bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága csütörtökön tanácskozásra hívta össze Debrecenibe a megye termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak és gépállomásainak élenjáró dolgozóit, akik az elmúlt évek során a legtöbbet tették az új módszerek gyakorlati alkalmazásáért és elterjesztéséért. Ambrus István elvtárs üdvözölte a tanácskozás részvevőit, majd C. Nagy Gábor elvtárs mondott beszédet, növényápolással kétszer anynyit takarítottak be holdamkint, mint a tőlük nem is messze fekvő, de szabadjára hagyott irányítás mellett. Ezen a téren az eddiginél is nagyobb odaadással és igyekezettel végezték munkájukat a mezőgazdaságban élenjáró dolgozók, s ami jó és helyes kezdeményezés, módszer, azt ne csak maguk, brigádjuk, hanem az egész gazdaságban, faluban ismertessék meg. A gazdaságokban levő tartalékokról és lehetőségekről szólva nyomatokkal húzta alá a gépek jobb kihasználásának fontosságát. Ha a mezőgazdasági gépek kihasználását az előző éveikhez hasonlítjuk, akkor 1962-ben ezen a téren jelentős előrehaladásról nem beszélhetünk. Különösen vonatkozik ez az erőgépek kihasználására. A mezőgazdasági üzemek számos, a munkát megkönnyítő, vagy a teljesítményt növelő újítást dolgoztak ki. Találkozunk azonban olyan jelenséggel, hogy az újítás csak arra az üzemre korlátozódik, ahol elfogadták, esetenként még ott sem általános, s így a népgazdaság szempontjából jelentős kezdeményezések nem terjedhetnek el A gazdasági vezetők sem kellőképpen támogatják az újítókat, nem ismertetik a bevált módszereket, verhető a holdankénti hozam. S mindez arról tanúskodik, hogy az alapvető, valamint az újabb módszerek alkalmazása a termelés növelésének egyik fontos módszere. Ha ez így van, miért nem vált már eddig is általános gyakorlattá? Ennek egyik alapvető oka, hogy a mezőgazdasági üzemekben dolgozó munkások, szövetkezeti gazdák, szakemberek, sőt a vezetők egy része sem ismeri kellőképpen ezeknek a módszereknek a jelentőségét és hatását. Némely helyen ismerik, viszont nem értették meg, hogy milyen rendkívül nagy jelentőséggel bír a termelés növelésében. A szocializmust építő dolgozóik egyik jellemvonása, hogy kutatják, keresik az újat, amelynek segítségével egyrészt munkájukat könnyíthetik, másrészt elősegíthetik a termelés növelését, amely érdeke az egyénnek és hasznára válik a közösségnek. A mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak tanácskozásán C. Nagy Gábor vitaindító beszédét mondja A nagyüzem jelentősége a termelésben . A mezőgazdaság átszervezése utáni esztendőkben sok gonddal, bajjal, a vezetésben való járatlansággal kellett megküzdeni termelőszövetkezeteinknek, az új, vagy jelentősen megnövekedett nagyüzemeinknek, mégis már az elmúlt években magasabb átlagokat értek el a fontosabb növényeknél, mint amikor egyénileg művelték ezt a területet. Még inkább súlyosbította ezt a helyzetet az, hogy tavaly és azt megelőzően is rendkívül nagy szárazság nehezítette a munkát és csökkentette a terméseredményeket. 1962-ben a megye termelőszövetkezetei és állami gazdaságai kenyérgabonából 101 vagonnal, takarmánygabonából 409, kukoricából 1773, burgonyából 537 vagonnal termeltek többet, mint az előző évben. Különösen szembetűnően növekedett a termelés az átszervezés után a termelőszövetkezetekben. A növénytermelés fejlődése mellett a szarvasmarha kivételével nőtt a megye állatállománya. 1960-hoz viszonyítva 19 százalékkal több sertés és 10 százalékkal több juh van a gazdaságokban. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termelésének növekedését jelentős mértékben elősegítette az államtól kapott rendszeres támogatás, az új beruházások, több gép, műtrágya, vetőmag. Mindezeken túl a termelőszövetkezeti gazdák, állami gazdaságok és gépállomások dolgozóinak erőfeszítései nagymértékben járultak hozzá azokhoz az eredményekhez, amelyeket megyénk mezőgazdasága az elmúlt két év alatt elért. Ezután a megye mezőgazdasága előtt álló főbb feladatokat ismertette és elemezte. Növeljük a kenyérgabona — Mezőgazdasági termelésünk növelését az ötéves terv határozza meg. Ennek alapján öt év alatt a mezőgazdasági termelést 22—23 százalékkal kell növelni az előző öt év átlagához viszonyítva. Az elmúlt évek kedvezőtlen időjárása következtében és egyéb okok miatt az ötéves terv első két évében nem teljesítettük a mezőgazdasági termelés növelésének előirányzatait. Éppen ebből következik, hogy a hátralevő időszakban az évenkénti előirányzatok magasabbak. Ennek megfelelően már az 1963. évi termelésnövekedésnek 12—14 százalékot kell elérni. Mindezeken belül olyan alapvető feladatokat kell végérvényesen megoldanunk, amelyek a népgazdaság szempontjából elengedhetetlenek. Ezek között a legelső helyen kell említeni a kenyérgabonát, hogy mielőbb saját magunk termeljük meg a szükségletet. Ez két fontos feladat megvalósítását követeli meg. Minden évben teljesíteni kell az előírt vetéstervet, s az eddiginél gyorsabb ütemben növelni a termésátlagokat. A kenyérgabona termésátlagának növelésénél azonban nagyüzemeink egy része még azokat a lehetőségeket sem használja ki, amelyek adva vannak. A legutóbbi években is alig 50 százalékát vetették el az őszi búzának optimális időben. A legóvatosabb számítások szerint is az elmúlt évben holdanként 70 kilóval termett kevesebb emiatt. Ez a megye vetésterületét figyelembe véve 5000 tonna terméskiesést jelent, ami 17—18 ezer ember évi kenyérszükségletét fedezné. Az állattenyésztés a takarmánytermesztéssel Az állatállomány gyors ütemű fejlesztésének és hozamának növelése szempontjából elengedhetetlen a megfelelő takarmányellátás. A következő esztendőkben különös gondot kell erre fordítani a nagyüzemekben. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek évek óta takarmányhiánnyal küzdenek, ami szemes- és szálastakarmányra egyaránt vonatkozik. A takarmányhiány illetve a takarmánytermelés alacsony színvonala egyre inkább akadályozójává válik az egész mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű növelésének. Évről évre súlyosan gátolja az állatlétszám növelését, a minőségi javulást, valamint az árutermelés fokozását. Mindebből következik: amennyiben meg akarjuk valósítani az ötéves terv által előírt termelésnövekedést, és már az idei célkitűzéseket is, úgy a megye mezőgazdaságában a takarmánytermelés növelését a kenyérgabona mellett a legfontosabb teendőként kell számontartani. Már ez évben a termelési feladatok közül fokozott figyelmet fordítsanak nagyüzemeink vezetői, szakemberei, élenjáró dolgozói a takarmánytermelés növelésére. Miként a gazdaság más területén, itt is megvannak a jobb lehetőségek és adottságok. Nem egy termelőszövetkezetet tudunk példának hozni, ahol öntözéssel jobb gépi munkával, idejében történt LT—* | , / HAJDÚ-BIHARI Vitety i/tXuletoxicd, tgytu&lM.'f ||T |XX. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM |||||§k {ipll EMg lElll ÁRA: 50 FILLÉR RuHH HUBSt |§| |||| 1963. MÁRC. 1., PÉNTEK §$§§[ §m| Alflf A magasabb átlagok feltételei Az állattartásban és állattenyésztésben nagy szerepe van a termelésnövekedésben az állatok megfelelő elhelyezésének, takarmányozásának, gondozásának. Ezt minden gazda, szakember jól tudja, mégis nem egy helyen a legelemibb követelményeket sem tartják be. Ennek következménye a magas elhullás, és az alacsony termelékenység. A baromfi felnevelési vesztesége a megyében a múlt évben hét százalék volt. Ott viszont, ahol betartották az alapvető követelményeket, mint például a bakonszegi Új Világ Tsz-ben, vagy a sárrétudvari Sárrét Tsz-ben három százalékot sem érte el az elhullási arány. Kedvező dolog az — hangsúlyozta a továbbiakban —, hogy a termelési eljárások, új módszerek egyre inkább tért hódítanak, a gyakorlatban alkalmazzák. Ha a meglevő lehetőségeket a felhasználás mértékével hasonlítjuk össze, akkor azonban még rendkívül sok a kívánnivaló, nagy „tartalékaink” vannak ezen a téren. Jó példa erre a tőszám növelése. A megye szántóterületét véve alapul elmondhatjuk, hogy az elmúlt éveikben a kisparcellás gazdálkodással szemben már jelentős előrelépés történt ezen a téren is. A megye tsz-eiben az elmúlt évben 14 ezer volt a tőszám kukoricából, s a termésátlag 12,8 mázsa a májusi morzsokban. A nagykereki Kossuth Tsz-ben 19 ezres tőszám biztosításával 18 mázsás átlagot értek el, a kokadi Lenin Tsz-ben pedig 20 ezres holdankénti tőszám jelentős feltétele volt a múlt évi 26 mázsás átlagtermésnek. Ha a megye kukorica vetésterületén holdanként 4 ezerrel tudjuk emelni a holdankénti tőszámot, ezzel annyi többlet kukoricaterméshez jutunk, ami 70 ezer sertés meghizlalásához elegendő. De ilyen lehetőségek vannak a szénabetakarításnál, az állványos szárításnál is. Csak ezeknek a már bevált termeléstechnikai módszereknek az elterjesztésével, általánosításával mázsákkal nő MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Élenjáró mezőgazdasági dolgozók tanácskozása (1., 3. oldal) Élesedik a jemeni—angol konfliktus (2. oldal) Heti rádió és televízió műsor (5. oldal) A nagyüzemek élharcosai Akik itt vannak ezen a tanácskozáson, a szocializmus építésének ezt a típusú emberét képviselik. Nagyüzemeink olyan élharcosai ülnek most itt, akik kutatnak az új után, keresik annak módozatait, hogyan lehetne még jobb eredményeket elérni. Dolgoznak, s nemegyszer harcolnak az új megvalósításáért. Ilyenirányú munkájuk kétszeresen is nehéz dolog, mert nemcsak meg kell találni a termelés folyamatában az újat, hanem azt ki kellkísérletezni és meg kell küzdeni elismertetéséért és bevezetéséért. E munkájukban egyik legnagyobb akadály a még meglevő maradiság, helytelen szemlélet, a régi életformából fennmaradt téves álláspont. Ez a maradiság és szűklátókörűség nemcsak a dolgozók, hanem a vezetők egy részénél is megtalálható. A megye mezőgazdasága előtt álló feladatok nagyok, de megvalósíthatók, különösen akkor, ha munkánkban felhasználjuk és a gyakorlatiba átültetjük, általánossá teszszük a tudomány és a technika legújabb vívmányait, a gyakorlatban bevált termelési eljárásokat. E módszerek és eljárások alkalmazása elsősorban az emberektől, az állami gazdaságok, gépállomások dolgozóitól, termelőszövetkezeti tagoktól, valamint a szocialista nagyüzemekben dolgozó szakemberektől, vezetőktől függ. Valamennyiüknek az aktivitása, igyekezete és akarata alapvetően meghatározza a megye mezőgazdasági termelésének ütemét, előrehaladását. S ennél döntőbb feladat és fontosabb tennivaló nem lehet most és a következő esztendőkben egyetlen igozó és vezető előtt sem. Mikor erről a kérdésről szólunk azt is számításba vesszük, hogyan alkalmazzuk, mennyire általános már a mindenki által ismert, a gyakorlatban bevált alapvető termeléstechnikai eljárások felhasználása a mezőgazdasági termelésben. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának határozata nyomatékkal húzza alá ezzel kapcsolatos tennivalóinkat is. Megállapítja, hogy a gyakorlatban bevált alapvető termelési eljárások általánossá tétele, a tudomány legújabb vívmányainak bevezetése, elterjesztése a mezőgazdasági termelés növelésének legnagyobb tartaléka. Nekünk élni kell ezzel, kihasználni, felhasználni és közkinccsé tenni a benne rejlő nagy lehetőségeket és adottságokat. Minden különösebb beruházás és beszerzés nélkül valósítható meg ennek javarésze, viszont sokkal körültekintőbb szervezést, figyelmet odaadó lelkiismeretes munkát követel. Legyenek az új tanítómesterei Annak érdekében, hogy a gazdálkodás minden területén előbbre tudjunk jutni az élenjáró módszerek gyakorlati alkalmazásában, hogy a termelés növekedésének ezek a tartalékai valósággá váljanak, türelmes meggyőző, felvilágosító munkára van szükség. A tanácskozáson levőket is arra kérjük —hangsúlyozta — segítsenek ebben a munkában és harcban. Foglalkozzanak dolgozó társaikkal, tanítsák meg az új módszerek alkalmazására, segítsenek leküzdeni a maradi nézeteket Érjék el, hogy példájuk nyomán minél többen szakítsanak a régi eljárásokkal, legyenek követők abban a nemes törekvésben, amelynek fő célkitűzése, többet, jobbat termelni. A dolgozók ilyen irányú nevelése és segítése a szocialista embertípusnak igen fontos jellemvonása. A szó valódi értelmében, élenjáró dolgozónak azt nevezhetjük, aki nemcsak saját maga alkalmazza egyik vagy másik tudomány által kidolgozott és javasolt, az élet által beigazolt módszert, hanem arra törekszik, hogy dolgozó társai is alkalmazzák azokat. Az új módszerek, termeléstechnikai eljárások széleskörű alkalmazásában fontos feladatuk van a párt- és gazdasági szerveknek, a tudománnyal foglalkozó szakembereknek. Figyeljék az ilyen irányú kezdeményezéseket, adjanak útmutatást, bátorítást megvalósításukhoz, támogassák azokat, akik minden igyekezetükkel azon vannak, hogy saját elgondolásaik alapján is emelkedjenek a hozamok, növekedjenek az átlagok. Sok olyan módszer, eljárás, legtöbbször nem is világrengető változás születik, amiről tudnak az üzemiben, ismerik a vezetők, jónak tartják, mégsincs a gyakorlatban haszna, nincsenek széles körben megvalósítva. Pedig ezeknek a közkinccsé tétele a betakarításnál mázsákban jelentkezik a legtöbbször és senki számára nem lehet közömbös, hogy ugyanarról a területről évről évre magasabb termést takarítsunk be. C. Nagy Gábor elvtárs előadását vita követte, amelynek anyagát lapunk harmadik oldalán közöljük.