Hajdú-Bihari Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

HAJDÚ-BIHARI Világ. i/tAAleJ&tjal, egyedÜlieUl­f XX. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM MWEik lillfjppal JH|| JH1 fl»­ARA: 80 FILLÉR IfSpSPr §§§§ fflg­uli 1963. DEC. L. VASÁRNAP \ iijjj TOBLJmSP­I Mánk és hol­apHak A béke hívei Varsóra figyel­nek A Béke-világtanács fele­lősségteljes munkája most is érdeklődést kelt, sőt ha lehet mondani, különös érdeklődést. A békemozgalom rendkívüli jelentőségét, hatását ebben az évben talán minden eddiginél jobban mérhettük. Az a tény, hogy az imperialista hatal­mak taktikájukat változtatni kényszerülnek, hogy szavak­ban politikájuk tengelyébe kénytelenek állítani a világ közvéleményének legfonto­sabb követelményét — azt je­lenti, hogy az erkölcsi nyomás lassan gyümölcsöt hoz. Ma nincs a világon egyet­len hatalom sem, mely a há­borút célként, eszközként merné megjelölni az erkölcsi megsemmisülés veszélye nél­kül. Ma a világon az imperia­lista hatalmak sem helyezked­hetnek a tárgyalások elvetésé­nek elvére. Ha a békemozga­lom csak ennyit tudna felmu­tatni, munkája akkor is tisz­teletre méltó és történelmi lenne. De többről van szó. A béke­mozgalom az elméleti eredmé­nyek mellett magáénak vall­hatja a legtöbbet, a legnagyob­bat, a legjelentősebbet, a világ népeinek aktív támogatását. Ez az, ami a mostani varsói tanácskozást különös rangra emelte. Az eredmények vonzó hatása mind több és több em­bert, szervezetet, mozgalmat sorakoztatott a béke-világmoz­­galom eszményei és céljai mel­lé. Ez a mennyiségi változás szülője a mozgalom minőségi eredményeinek. A békeharc eredménye csak lassan, sokszor évek múltán jelentkezik, talán akkor is csak részletenként. De ha valahol, akkor itt nem az idő számít. Ha lassan és lépésről lépésre születik is siker, annak érté­ke semmihez sem hasonlítha­tó. A békemozgalom történeti távlatokban kell, hogy gondol­kozzék, s amikor a ma nyugal­mát hirdeti, a holnap békéjére is gondol. Amikor azt írtam, hogy a vi­lág Varsóra figyel, írhattam volna azt is, hogy jövőjét für­készi mély felelősségtudattal. Amit a lengyel fővárosban ha­tároznak, amit a népek küldöt­tei ott megbeszélnek, az a má­nak szól, de a holnapok mun­káját jelenti. A békeharc nálunk munka. Mindennapok sok apró tette. Kifejezése annak, ami az élet értelme, a tudat alakítója, a békeóhaj bizonyítéka. Tettek. Ezek kellenek. Más tett kell Afrikában, más a tőkésorszá­gok sokrétű küzdelmében. A mi hozzá­j­árul­ásunk a béke­harchoz a munka. Nem köny­­nyű ez, bár sokan úgy vélik. Termelékenységi kérdéseink, az export, a minőség, az önköltség, az idejében beve­tett föld, a gondosan készített magány mind-mind idesora­­kozik. Mert a szocialista or­szágok békeharca az eredmé­nyektől függ. Annak kifejezé­sétől, hogy tudunk-e jobban, jobbat, nemesebbet. Ember­ben, eszmében, munkában, áruban. Békés külpolitikánk a bé­kés munkán nyugszik. E kettő elválaszthatatlan. S e békés külpolitikán nyugszik szebb és gazdagabb, szocialista, kom­munista jövendőnk. Ezt akar­juk. Amikor küldötteink Varsó­ban nevünkben szólásra emel­kednek, szavuk mellé népünk munkaeredményét és sikerét is odateszik a népek tárgyalóasz­talára: amit te alkottál, amit ő csinált, amit mi neveltünk, amit mi vetettünk; mindazt, ami legméltóbb kifejezése in­­ternacionalizruns­­unknak, hu­manizmusunknak, társadalmi rendünk erkölcsi alapjának. Bürger Lajos Átadtak két új gyárat a Tiszamenti Vegyiművekben Szolnokon szombaton ünne­pélyesen átadták a Tiszamenti Vegyiművek két új létesítmé­nyét, a második kénsavgyárat és az első szuperfoszfát gyá­rait. E­bből az alkalomból a tiszaparti városba látogatott Rónai Sándor, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari mi­niszter, dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első he­lyettese, Keserű János föld­művelésügyi miniszterhelyet­tes, Gór Nagy Sándor, a vegy­ipari tröszt vezérigazgatója. Ugyancsak Szolnokra érkezett J. A. Nazarov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa. Az ünnepségen ott volt Váczi Sándor, a Szolnok megyei pártbizottság titkára, valamint a város és a megye több párt- és tanácsi vezetője. A vendégeket Bán László, a Tiszamenti Vegyiművek igazgatója köszöntötte, majd dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter méltatta a Tisza­menti Vegyiművek két új lé­tesítményének jelentőségét. Többek között elmondotta, hogy a szuperfoszfát üzem évente 200 000 tonna értékes műtrágyát ad a mezőgazda­ságnak. A szovjet tervek alapján és szovjet gépekkel épült új kénsavüzem évi 120 000 tonna kapacitással dol­gozik. A műtrágyagyár az előirány­zatnál lényegesen rövidebb idő alatt készült el, s a ter­vezettnél csaknem háromne­gyed évvel előbb kezdett üzemszerűen termelni, így már az Mén 200 000 tonna szuperfoszfátot gyártanak a mezőgazdasági nagyüzemek­nek. Az új gyár folyamatos feltárási technológiával dolgo­zik, az eddig elért műszaki és gazdasági mutatói megfe­lelnek a világszínvonalnak. A gyárból a műtrágya egy része szemcsézett állapotban kerül ki, s ezzel jelentősen növelik hatékonyságát. A műtrágya gyárat és berendezéseinek túlnyomó többségét magyar mérnö­kök tervezték és magyar gyárak állították elő. A szemcséző üzem úgyneve­zett tányéros granuláló beren­dezését az NDK szállította. A miniszter kiemelte, hogy az új kénsavgyárban a kén elégetésénél keletkező hulla­dék hőt hasznosítják, mégpe­dig úgy, hogy egy 4,5 mega­wattos turbina segítségével elektromos áramot termel. A hulladék hő hasznosítása évente mintegy tízmillió forint megtakarítást jelent a vegyi­műveknek. A miniszter ezután rámuta­tott arra, hogy a KGST-országokkal való együttműködés a követ­kező években mind erő­teljesebb lesz, ami biztosítja a beruházások folyamatosságát, az új létesít­mények megbízható nyers­anyagellátását és nem utolsó sorban sok termékünk értéke­sítését. Ma már minden na­gyobb beruházásnál egyeztet­jük műszaki terveinket a KGST-államokkal — mondot­ta. A vegyipari állandó bizott­ság is igen sok hasznos javas­latot tett a vegyipar fejlesz­tésére. A KGST nemcsak­­ a beruházások kérdésénél ját­szik rendkívül nagy szerepet, hanem a szocialista országok közötti kölcsönös áruszállítás is mind nagyobb jelentőségű. A Tiszamanti Vegyiművek egész pirít-szükségletét a KGST-országokban szerzi be, így a Szovjetunióból, Bulgá­riából és Romániából. A nyers foszfátot jelentős mennyiségben a Szovjet­unió szállítja. A miniszter beszéde végén köszönetet mondott mindazok­nak, akik az új létesítményeik tervezésében, építésében és berendezéseinek szerelésében részt vettek. Ezután Rónai Sándor átadta a Tiszamenti Vegyiművek építőinek, dolgo­zóinak az MSZMP Központi Bizottságának jókívánságait, majd J. A. Nazarov köszön­tötte a két gyár építőit. A beszédek elhangzása után dr. Lévárdi Ferenc a tervező és kivitelező vállalatok, vala­mint a Tiszamenti Vegyimű­vek 12 dolgozójának Szocialis­ta Munkáért Érdemérem, 17 dolgozójának Munka Érdem­érem kitüntetést és 31 dol­gozónak a Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt adott át. Az ünnepség után a vendé­gek megtekintették a két új gyáregységet. (MTI) A Debreceni Városi Kertészet telepein ez évben 20 ezer cse­rén cikláment termeltek. Ebb­ől 4 ezret Budapestre szállított , a többi a megye és Debrecen virágüzleteiben kerül el-­­­ad­ásra. Pillanatnyilag az üveg­házakban 8 ezer cserép ciklá­­­­men van Kozmikus anyag kutatása Debrecenben Budapesten és Debrecenben tudósok és kutatók megkezd­ték a kozmikus anyagoknak, a meteoritoknak a kutatását. A Magyar Tudományos Akadé­mia Debrecenben levő Atom­magkutató Intézetében szom­baton délután hazai meteori­tokból mintadarabokat szele­teltek a kutatási célokra. Többek között a kábai meteo­ritból is levágtak kis darabkát A képen dr. Sztrókay Kálmán professzor, a­ budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ás­ványtan tanszékének vezetője és dr. Földvári Aladár, a deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem geológus pro­fesszora szemrevételezi az 1857-ben hullott és tegnap dél­után „megoperált” kábai me­teoritot Közel hélez®r m­ilesifelény a termek­szövetkezetekben a tervnek jelentős része telje­sítetlen marad. Most már azonban nyilvánvaló, hogy az elmaradás a vártnál kisebb lesz. Ezt elsősorban az tette lehetővé, hogy azoknak az építkezéseknek egy részét, amelyeket az Építésügyi Mi­nisztérium vállalatai nem vállaltak, év közben átcsopor­­tosítotték a termelőszövetkeze­te­k házi építőbrigádjaihoz. Ez az átcsoportosítás is hozzájá­rult ahhoz, hogy a szövetkezeti építőbrigá­dok terve az eredeti elő­irányzathoz képest csak­nem 50 százalékkal növe­kedett, s így csaknem egymilliárd fo­rint értékű építkezést végez­nek el. Egy év alatt 8 százalékkal nőtt a brigádok munkájának termelékenysége. Ennek alap­ja: a brigádok koncentrálása, átlagos létszámuk növelése. Az öt tagúnál kisebb brigádok száma a felére csökkent, a 20 tagúaké megkétszereződött, a már eleve nagyobb, job­ban felszerelt tsz­közi építőbrigádokban pedig csaknem tízszer annyian dolgoznak, mint két évvel ezelőtt. A jelenlegi állapot szerint — ha az időjárás továbbra is­ kedvező marad — a termelő­szövetkezeti építkezések tervét 95 százalékra teljesíthetik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a megkezdett épüle­teknek 95 százalékát átadják az év végéig rendeltetésének. Egyrészt azért, mert a kisebb, befejező munkák igen sok épületben maradtak el, más­részt azért, mert az épületek egy részét eleve jövő évi be­fejezésre tervezték. Mindent összevetve, az idén, illetve a jövő év elején mintegy 50 000 szarvasmarha, csaknem 100 000 sertés és nem egészen egymillió baromfi elhelyezésére készülnek új épületek. A tojóházaknál — bár ezekre különösen nagy gondot for­dítottak — az átlagosnál na­gyobb az elmaradás, mert vastető-szerkez­etük tervét az év közben módosítani kellett. Az átlagosnál kedvezőbb­­ viszont a helyzet a­ járulékos beruházásoknál. A villamosí­tás, kút- és útépítés tervét csaknem maradéktalanul tel­jesítik az idén. (MTI) Az Mei népgazdasági­ terv­nek jelentős részét képezik a termelőszövetkezetek építési beruházásai. A mezőgazdaság gazdasági évének befejeztével és egy hónappal a naptári év­vége előtt az MTI munkatár­sa tájékoztatást kért a Föld­művelésügyi Minisztérium be­ruházási igazgatóságán a ter­melőszövetkezeti beruházások helyzetéről. A termelőszövetkezetekben a terv szerint az idén kereken kétmilliárd forint értékű építkezést kell megvalósítani, s ez mintegy 2000 közös gaz­daságban több mint 7000 új létesítményt jelent. Az év elején és még később is úgy látszott, hogy e­­lsősorban a hosszúra nyúlt, rendkívül ke­mény tavalyi tél, illetve en­nek az építőiparban jelentke­zett következményei miatt — 15 év alatt egymillliárdot ügettek ki az újítóknak 15 évvel ez­előtt 1948 novem­ber 30-án jelentek meg az újí­tási javaslatok intézéséről és a találmányok szerzői jogvé­delméről, díjazásáról szóló kormányrendeletek. Ezért ezt a napot tartják hazánkban a szervezett újítómozgalom szü­letésnapjának. A mozgalom gyors ütemben fejlődött, 1949- ben 77 000, 1954-ben pedig már 415 000 újítási javaslatot nyújtottak be. Később ez a fejlődés megtört, az újítások száma és a gazdasági ered­mény egyaránt csökkent. 1957 óta ismét felélénkült az újítókedv. 1957-ben 68 000, tavaly pedig már 108 000 újí­tást fogadtak el. Bár a be­nyújtott és elfogadott újítások szá­­a még mindig jóval ki­sebb, mint például 1954-ben, a gazdasági eredmény annál jóval nagyobb. 1902-ben a 108 000 elfogadott újí­tás segítségével 2,3 milliár­­dot takarított meg az ország. Másfél évtized alatt összesen 1,8 millió újítási javaslatot fogadtak el, ebből másfélmil­liót vezettek be, s ezek gaz­dasági eredménye meghaladja a 16,3 milliárd forintot. Az újítóknak 15 esztendő alatt kereken egymilliárd forint újítási díjat fizettek ki. Az újítók és feltalálók moz­galmában jelentős erkölcsi ösztönző­ erő a kiváló újító kitüntetések rendszere. 1959 óta összesen 3174-en kapták meg a kitüntetés arany, ezüst, vagy bronz fokozatát. (MTI) Debreceni egyetemi oktatók Lublinban A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem és a lubli­­ni tudományegyetem között évek óta együttműködés van. Ez év őszén lubliniak küldött­sége járt Debrecenben és alá­írták a megállapodást a két egyetem 1964. évi együttmű­ködésére. Ennek a látogatás­nak viszonzására több debre­ceni egyetemi oktató utazott Lublinba Látogatását szombaton fe­jezte be dr. Szalay Sándorné docens, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem kí­sérleti fizikai intézetének ve­zetője, aki a debreceni egye­tem küldötteként járt Lublin­ban. Ugyancsak ott volt, a lublini tudományegyetem meghívására előadások tartá­saként dr. Szalay Sándor Kos­­suth-díjas akadémiai levelező tag, debreceni egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Aka­démia Atommagkutató In­tézetének igazgatója. Lublinba és Krakkóba uta­zott többhetes tudományos munkára dr. Sulán Béla pro­fesszor, az egyetem szláv filo­lógiai intézetének igazgatója, ezenkívül lublini tartózkodá­son van .dr. Dombrovszky Jó­zsef, a szláv filológiai intézet adjunktusa.

Next