Hajdú-Bihari Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-03 / 1. szám
HAJDÚ-BIHARI Világ egyyünletek 1 ----------------------HkSF SBI WE W I gm 10T1 1964. JANUÁR 3., PÉNTEK ||f |%||§ |f|ff If | nd Kívánság és valóság Egyik legértékesebb tulajdonunk az a biztonságérzet, amelyben élünk és dolgozunk, családot nevelünk, szórakozunk és amellyel a jövőbe tekintünk. Az átlagembert nem gyötri az a kínzó rettenet, amely valamikor minden perc emberi örömét megölte, amely valamikor a dolgozó család fő kérdése volt: lesz-e munka, lesz-e kenyér? Mondogatják olykor hirtelenítélő általánosítók, hogy manapság összehasonlíthatatlanul több az idegbeteg, ideges ember, mint valaha is volt. Ebből legfeljebb annyi igaz, hogy manapság többen fordulnak orvoshoz betegségükkel, legkisebb bajukkal, egyszerűen azért, mert erre megfelelő lehetőség és mód van. Nehéz lenne összevetni, hogy régen hány embert, családapát vagy anyát kergetett a nélkülözés szinte az őrület határáig anélkül, hogy ideggyógyászhoz fordulhatott volna, és, hogy most hányan kezeltetik magukat egyszerű fejfájás esetében is. Egy bizonyos. Manapság kevesebb a családi gond, jobb az élet, mint valaha is Magyarországon volt, összehasonlíthatatlanul kiegyensúlyozottabb az átlagember élete. Még akkor is, ha a kor világszínvonala, valamennyiünk igénye sürgetőbb fejlődést követel minden téren. A belső emberi egyensúly, a teljes létbiztonság alapja éppen a szocialista építés gyarapodó gazdagi sikere, a termelés növekvő színvonala. Ami a jövőt illeti: egyre közelít egymáshoz az emberi kívánság és a valóság. Hagyományos szokás, hogy az emberek az új év első napján boldogságot kívánjanak egymásnak és az is szokás, hogy ilyenkor személyes kívánságaikról beszéljünk. Gyors statisztikát csináltam ismerőseim és barátaim körében és tüzetesebben szemügyre vettem a kívánságlistát. Természetes, ilyen tételei is voltak: legyen öttalálatom a lottón, nyerje meg a bajnokságot a DVSC, húzzák ki a számomat öröklakásra, mutassák be nekem Brigitte Bardot-t és így tovább. De ezek inkább tréfálkozó kötekedések voltak, mintsem komoly kívánságok. A kívánságok túlnyomó többsége rendkívül reális és józan mérlegelése volt a valóságos lehetőségeknek, amelyek medrébe minden ember beleillesztheti saját, egyéni célkitűzéseit. Ez a társadalmi, újesztendei jelenség ugyancsak azt igazolja, hogy a józan realitás kiegyensúlyozott világát élik a családok, de azt is mutatja, hogy bíznak a jövőben. Biztosak abban, hogy a szocialista építés új sikereket hoz egész népünk számára, s e sikerekre bizton lehet alapozni az egyéni kívánságokat is. A mi országunkban, a szocialista építés nagy táborában a kívánság és valóság testvérei egymásnak és nem összeegyezhetetlen ellenfelei. Kívánság és valóság. A két szó azért lehet rokona egymásnak, mert a dolgozó ember kívánságát éppen a dolgozó ember teljesítheti. Ahogy manapság mondani szoktuk: boldog új esztendőt kívánunk, boldog új esztendőt csinálunk. S. L Jogos reményekkel Dobi István újévi köszöntője Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán délben 12 órakor mondotta el a rádióban és a televízióban a következő újévi köszöntőt. Ismét reánk köszöntött egy új esztendő első napja. A szilveszter éjszaka játékos öröme, vigassága után köszöntsük mi is őt, és rövid számvetéssel búcsúztassuk el a magunk mögött hagyott óesztendőt. Elégedett szívvel zárjuk le az 1963-as esztendő számadását. Megvoltak az évnek a gondjai, nehézségei, csalódásai, gyászai és veszteségei, egyéni, családi és közösségi értelemben. Ez elmaradhatatlan az élettől. Voltak terveink, szándékaink, amelyek nem teljesültek, maradt elhanyagolt és félretett munkánk, hol a magunk hibájából, hol a másokéból. Mégis jó szívvel, barátsággal köszönünk el az óesztendőtől, mert ha egészében nézzük a magunk mögött hagyott évet, az eredményeket, a fejlődést, az ország állapotát, a népjólétet, hazánk nemzetközi tekintélyének növekedését, hírünk alakulását a világban — panaszkodásra kevés okunk van. A csúcsoktól még messze vagyunk, de általában jobb, szervezettebb, eredményesebb és gazdaságosabb a munka. A társadalmi életben, a kultúra területein, a közszellemben szaporodtak a szocialista jellemvonások, a párt okos, emberséges, kommunista politikája köré kialakul a nemzeti egység. Ez volt a sikerek forrása 1963-ban és további fejlődésünk biztosítéka 1964-re. Lépten-nyomon érezhetjük, hogy a szeretethez és barátsághoz, amit a szocialista országok családjában élvezhetünk, Nyugat felől mind több tisztelet és megbecsülés csatlakozik irántunk. Jólesik ezt megállapítani, főleg azért, mert nem valami bonyolult világpolitikai játék következménye, hanem annak eredménye, hogy a magunk népe, hazánké boldogulása és az emberi haladás becsületes szolgálata érdekében választott úton járunk, több sikerrel, mint amennyi ellenségeinknek kedvére lehet. Nem a barátságos, vagy kényszerű elismerések és dicséretek, hanem kizárólag népünk érdeke ösztönöz bennünket, hogy tovább haladjunk a szocialista úton, amelyet magunk választottunk és a legjobbnak tartunk. örülünk neki, ha közben a népek békés egymás mellett élését is szolgálhatjuk politikánkkal. A hidegháború enyhült. A világ halad a szocializmus felé. Az emberi értelem szinte naponta új világokat hódít meg, hinnünk kell abban, hogy a népek józan értelme és az államférfiak felelősségérzete kialakítja a verseny és a fejlődés békés módszereit, megóvja az emberiséget az atomkatasztrófától. A Szovjetunió 1963-ban is hatalmas erőfeszítéseket tett az emberiség békéjének megőrzésére, és a világ népei mély békevágyának, a szocialista világrendszer létének, a szovjet kormány állhatatos erőfeszítéseinek köszönhető, hogy megszületett az atomcsend-egyezmény, amely ha szerény kezdet is, de biztató, a béke híveit további harcokra ösztönző siker. Ma már történelmi kényszernek tűnik, hogy a tőkésállamok vezetői is felelősséggel foglalkozzanak nemcsak a béke és a háború, hanem az emberi haladás egyéb kérdéseivel is. Ilyen körülmények között a szovjet békepolitika újabb sikereire és a szocializmus eszméinek további térhódítására számíthatunk az 1964. évben. Belső fejlődésünkkel elégedetten, a világhelyzetre bizakodással tekintve zárjuk le az óesztendő számadását és jogos reményekkel nyitjuk meg az új év lapjait. 1963-ban elértünk valamit és ezt nemcsak megtartani akarjuk, hanem az a törekvésünk, hogy továbbfejlesszük. Ma már tudjuk, nagyrészt tőlünk függ, hogyan boldogulunk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket ennek a szép országnak különböző természeti kincsei, gazdagsága, népünknek szorgalma és tehetsége kínál. Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm kedves hallgatóimat az 1964. év első napján. Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új esztendőtt. Az Elnöki Tanács elnöke fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A budapesti diplomáciai képviseletek vezetői január 1-én újévi jókívánságaikat fejezték ki Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Gergely Miklós a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője. A képen: G. A Gyenyiszev, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének nagykövete újévi jókívánságait tolmácsolja Dobi Istvánnak. (MTI Foto : Vitgovszki Ferenc felvétele) 11 fig. 3 gjg Az 1963-as esztendőben is gazdagabbak lettünk néhány létesítménnyel. Hajdú-Bihar megyében több iskolát, lakóházat, üzemrészt, üdülőt adtak át rendeltetésének. Mindenütt ott szerepel a „születési bizonyítványon”: 1963. A megye egyik legnagyobb ipari beruházása közé tartoznak a Medicor Művek debreceni üzemének új üzemcsarnokai. Képünkön a nemrég átadott új kazánház, modern berendezésekkel. HRUSCSOV: További lépéseket kell tenni a bonyolult nemzetközi kérdések rendezésére Moszkva: Ny. Sz. Hruscsov válaszolt az El Diario című uruguay lap szerkesztőjének kérdéseire. „A béke megszilárdítására irányuló intézkedések a kérdések széles körét ölelik fel, de e kérdések közül a legfontosabb feltétlenül az általános és teljes leszerelés” — mondotta. „A béke megszilárdítása megköveteli, hogy határozottan harcoljunk az imperialisták és gyarmatosítók merényletei ellen, amelyekkel meg akarják akadályozni a népeket abban, hogy maguk irányítsák sorsukat. Az Egyesült Államok maitarista körei nem akarják megadni ezt a szent jogot a kubai népnek, s az utóbbi időben ismét megpróbálják fokozni a feszültséget a Karib-tenger térségében” — jelentette ki a szovjet kormányfő. Latin-Amerika népei hozzájárulhatnak a világháború megakadályozásának közös ügyéhez — állapította meg a nyilatkozatban a szovjet miniszterelnök, majd leszögezte: a moszkvai szerződés aláírása és a nukleáris fegyverek kozmikus pályárajuttatásának eltiltásáról létrejött megegyezés arról tanúskodik, hogy megvan a lehetőség a bonyolult nemzetközi kérdések rendezésére akkor is, amikor különböző társadalmi rendszerű országok állnak, fenn. Most további lépéseket kell tenni ebben az irányban. Hruscsov nyilatkozatában a béke megszilárdítása fontos feltételének nevezte a második világháború maradványainak felszámolását. Mint mondotta, egyeseknek nem tetszik az a társadalmi rend, amelyet az NDK-ban a nép szuverén akaratából hoztak létre, ez azonban nem indokolja, hogy szemet hunyjanak a világban kialakult valóságos helyzet előtt. A szovjet kormányfő kijelentette: meggyőződése, hogy nem vezetnek eredményre az amerikai „veszettek" erőfeszítései, amelyekkel Kuba ellen össze akarják toborozni a nyugati félteke reakciós erőinek egységes frontját. Ezzel a kísérlettel szemben áll maguknak a kubaiaknak kitartásai, a Szovjetunió és a többi szocialista ország szilárd elhatározása, hogy Kuba népét nem hagyja magára; szemben áll ezzel a törekvéssel minden jóakaratú ember és elsősorban a latin-amerikai országok népének növekvő szolidaritása. Hruscsov egy kérdésre válaszolva kijelentette: a szocializmus az amely lehetővé teszi, hogy az atomenergiát és a technika, eredményeit az emberiség javára hasznosítsák. Hruscsov üzenete a japán néphez Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök két japán rádió- és televízió társaság kérésére újévi üzenetet intézett a japán néphez. Üzenetében a szovjet kormányfő rámutat: A béke megőrzéséért és a termonukleáris háború megakadályozásáért vívott küzdelem minden józan gondolkodású ember kötelessége függetlenül társadalmi helyzetétől. Ebben a harcban egységesek a szovjet és a japán nép törekvései. Olyan irányban kell tevékenykedni, hogy a szovjet—japán viszony jószomszédi kapcsolattá fejlődjön. Népeinknek sok vonatkozásban azonosak az érdekei, így elsősorban a békeharcban, a háború elhárításában. Ez kitűnő alap a Szovjetunió és Japán közötti együttműködésre. Hruscsov megállapította, hogy az 1963-as év a népek lankadatlan béketörekvése eredményeképpen „bizonyos mértékben enyhítette a nemzetközi feszültséget”. Korunk jellemző vonásaként értékelte Hruscsov azt a tényt, hogy a béke erői mindinkább felülmúlják a háborús erőket. »Amint azonban az események mutatják, vannak még a világon olyan emberek, akik háború segítségével óhajtják megoldani a nemzetközi problémákat.”. Éppen ezért a békeszerető népeknek mozgósítaniuk éll minden erőt annak érdekében, hogy a már megvalósult eredményekre támaszkodva további reális intézkedések, történjenek a nemzetközi feszültség enyhítése, az általanos és teljes leszerelés megvalósítása érdekében. Zúzmara és jegesedés Még az óévben kezdődött a jegesedés, a zúzmaraképződés, amely azóta is tart, s jelentős károkat okoz a posta-,nak. A „fehér szakáll” a néhány milliméteres telefondrótokat általában 7—8 centiméternyire megvastagítja, s a nagy súly elszakítja a vezetéket. Egy helyen, Pécsvárad és Egerág között mintegy 3 kilométer hosszúságban a telefonoszlopokat is kitörték a leszakadó vezetékek. Csütörtökön érdekes rekordról számolt be a pécsi postaigazgatóság: Nagykanizsa és Letenye között 14 centiméternyi zúzmara lerakódást mértek a vezetékeken. (MTI)