Hajdú-Bihari Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-22 / 170. szám
litván ! APRÓSÁGOK ! 4 Az egyik nagyobb hivatal- ban a lépcsőket mossa két takarítóasszony. Közben beszélgetnek. — Nagyon szép volt a Balatonnál. — Mi volt a legszebb? — Amikor a gondnok fel- t kért táncolni az üdülő bú- csúestéjén. Már harminc éve * nem keringőztem. Nagyon* szép volt. És mossák tovább a lép- | csőt. « ★ J Újra működik a hullára- \ füdrö Debrecenben! Hosszú* kínlódó javítások után. Az egyik nő rezignáltan jegyzi meg: * — Félek, hogy ez nem tar- * tós hullám. ★ « A nyugatnémet turista áb-«rándos ellágyulással támasz- ] kodik a hortobágyi kilenclyu- 4 kú híd peremének. Nézi a * nagy pusztaságot. Sóhajtozik. J — Gyönyörű! Wunderbar! 4 Gyönyörű! A tolmács kíváncsi. ' — Tulajdoképpen micsoda? — Hát ez a nagy semmi! És gyorsan hozzáteszi: — Az istenért, nehogy el- t rontsák valamivel! — S. I. ” PILLANATKÉP luiilllllllllllllllllllicilllllllllllllfllllllltl ÖT KIFLI Szombat délután. Már öt óra, de a nap változatlan erővel ontja a meleget. Ide, a 100. számú fűszer-csemege boltba nem sírt ugyan be a nap, mégis fullasztó, izzasztó a hőség. Ilyenkor szeretne az ember gyorsan végezni a bevásárlással s usgyi haza ledobni a ruhát fürdeni, hüsölni, felüdülni. Csakhogy ez nem megy olyan simán. Csúcsforgalom van a boltban. Kiszikkadt szájjal, verejtékben fürödve várjuk, hogy megkapjuk az árut. S akkor jön el a Vásárló. Igen nagy V-vel. Ahogy az elárusító asztalhoz tornázza magát, amilyen energikusan nyomja blokkját az eladó kezébe mások orra előtt — látszik: nem egyszerű vásárló. S az a tény is igazolja az első benyomást, hogy ő nem kér, ő parancsol: — öt kiflit! A kiszolgáló — fiatal, fürge mozgású fiú — kapja a blokkot: — Igenis, öt minőségi kiflit a kedves vevőnek. — S már rakja is papírzacskóba a kifliket, aztán nyújtja: — Tessék parancsoljon. Már nyúlna újabb vevő blokkjáért, de a Vevő epésen rászól: — Nem hall maga?! Vajaskiflit kértem, nem sósat! Meglepetten nézünk egymásra, de hiszen ez a Vevő nem mondta, hogy vajasat kér. A kiszolgáló fiatalember szemevillanásán is látszik, hogy szeretne tiltarcdni. De csak nyel egyet. — Sajnos a vajaskiflink már kifogyott... — No, nem bánom, adjon akkor sóskiflit, — mondja leereszkedőn a Vevő. Majd visszarántja magát a nagy V-hez illő hangnembe: — De ne ezt a vacakot adja! Ez minimum tegnapi. — Most kaptuk, kérem, — mondja a kiszolgáló. — De, ha a kedves vevő akarja, kicserélem. S a kedves Vevő akarja. A kiszolgáló kiválaszt öt puha kiflit. Egyenként mutatja is azokat a Vevőnek. Az nem szól. Csak, amikor a zacskót átveszi, kezdi: — Most meg csupa sületlennel akarja kiszúrni a szememet?! Mi?! Az eladó keze már remeg. Mi is gyorsabban lélegzünk. Hát mit akar itt ez az ember? De még mindig nem szól senki, öt kiflit ismét kicserélni — nem nagy idő s elmegy végre ez a kukacoskodó alak, öt ropogósra sült kifli kerül a zacskóba. Az eladó átadja s nyúlna az egyik vásárló blokkjáért A Véve ismét megszólal: — Maga addig ne foglalkozzon senkivel amíg engem tisztességesen ki nem szolgált! Ezeken a kifliken annyi a só, hogy lehetetlen megenni. Cserélje ki! — De kérem... — szól a kiszolgáló s mondaná tovább is, de a Vevő író ! Snemydörög: 13 Ide a padenaszkönyvet! Majd én beírom, mi megy itt... — Én pedig a következő oldalra, azt amit maga művel itt! — csattan az egyik vásárló hangja. S most már senki sem hallgat. Van, aki egészen messzire küldi el a Vevőt. Más rövid illemtan oktatást rendez számára. Csak a kiszolgáló fiatalember hallgat — végre van egy perce, kifújhatja magát. A Vevő csak hápog, nem kér már panaszkönyvet. Zsebrevágja a lisszaadott két forintját s elviharzik. Bizonyára egy másik fűszer-csemege boltba megy — „boldogítani” —a kiszolgálókat és a vásárlóközönséget. Mi pedig tovább állunk, izzadunk. De a komor arcok felderülnek. Ismerősök, ismeretlenek cinkosan összemosolyognak. Mert a Vevő, ha nem is kapta meg az „óhajtott” öt kiflijét — de megkapta a magáét! (ny) Befejezés a hajdúböszörményi új iskola Új, nyolc tantermes általános iskola épül Hajdúböszörményben, már tanulhatnak benne a kisdiákok Szeptemberben Újabb debreceni fiatalok indulnak az építőtáborokba Július 25-én és 26-án indul KISZ-építőtáborba a debreceni egyetemisták és középiskolások harmadik csoportja. Ez alkalommal 420 munkára kész fiatal kapcsolódik be az építőtáborok munkájába. A Fazekas Mihály állami általános gimnáziumból, a Kossuth gyakorló gimnáziumból, az építőipari technikumból és a református gimnáziumból 100 fiú Jászalsószentgyörgyre utazik. Ezek a tanulók július 26-ára, vasárnap reggel 9.31 perckor indulnak személyvonattal a debreceni nagyállomásról. A Csokonai Vitéz Mihály állami általános gimnázium, a vegyipari technikum, a dohányipari technikum, a közgazdasági technikum ipari és kereskedelmi tagozata, valamint a Kossuth gyakorló gimnázium 180 lány tanulója a kiskunhalasi építőtáborban veszi ki részét a termelő munkából. Ezek a lányok július 25-én, szombaton este 22.18 perckor indulnak a debreceni pályaudvarról. Július 26-án 0.05 órakor a személyvonattal 140 hallgatónő utazik az agrártudományi főiskoláról, a Kossuth Lajos tudományegyetemről, az orvostudományi egyetemről és az egészségügyi szakiskolából a balatonaligai, Martos Flóra KISZ-építőtáborba. A kereskedelem készül az őszre A kereskedelem már készül az őszre, az iskola szezonra. Rövidesen az üzletekbe kerülnek az iskolai ruházati cikkek, s augusztus elején megkezdődik az árusításuk. A fiúknál a múlt évben eladott 60 000 fiú köpennyel szemben — számítva némi növekedésre — mintegy kilencvenezret hoznak forgalomba. Matróz blúzból a tavalyi 51 800 helyett 67 700 kerül az üzletekbe. A sötétkék rakott szoknyából valamivel több kerül forgalomba a tavalyinál. (MTI) SZŰZFÖLD 1964. (Moszkvai tudósítónktól) „NAGYON SOkat jelentett számunkra az, hogy leutaztunk a szűzföldre. Mindenek előtt próbára tehettük saját erőnket, hiszen az égvilágon mindent magunk csináltunk. Szemeink előtt nőttek fel elvtársaink, s a nehéz viszonyok között addig feltárulatlan tehetségek bukkantak fel. A szűzföld megtanított arra, hogy a dolgokat tágabb látókörben, állami méretekben nézzük.” Ezeket a sorokat a moszkvai Rádiótechnikai és Bányászati Elektromechanikai Főiskola egyik hallgatója írta levelében a szűzföldről. Mi ez a sokat emlegetett szűzföld? Talán egészítsük ki V. Petrin kétségkívül jellemző sorait még egy-két alakkal, melyek még jobban körülhatárolják a szűzföld, oroszul a „celina” fogalmát. Felmerül a kérdés: Lehet-e egyáltalán belesűríteni szóba azt a munkát, fiatalos lendületet és romantikát, amit az magában sejt, s a területet, melyet e szó képvisel? Földrajzilag általában Nyugat-Szibéria hatalmas zónáit, Kazahsztán végeláthatatlan, s napégelte sztyeppéit értik ■ rajta, de valójában szűzföld minden a Szovjetunió területén megművelésre, kulturálttá tételre, gyorsabb fejlesz!■ tésre váró terület. A SZŰZFÖLDEK meghó- Jdítóit leginkább az elmúlt századok pionírjaihoz hasonlíthatnánk, akik nagy vállalkozó kedvvel hatoltak a tengeren túli kontinens ismeretlen belsejébe. Ám a Szovjetunióban a tettre kész merészség tervszerűséggel, állami támogatással párosul, s célkitűzéseiben is messze felülmúlja a földéhség vezette telepes családok céljait Nemrég múlt tíz éve, hogy a párt és kormány felhívást intézett a szovjet fiatalokhoz, s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a hívó szó visszhangra, az elképzelések megvalósításra találtak. Az ismeretlen váratlan meglepetésekkel fogadta a fiatalokat, és nehézségek — különösen a szervezés terén — a kezdetben valóban felmerültek. Szűzföldi „veteránok”, diákok mesélik, hogy gyakran előfordult építőanyag-hiány, szerszám-gondokkal küzdöttek. Ám mindez az első lépések idején történt, amikor a szűzföld „fehér területnek” számított és a „celinnyikok”, a vállalkozó kedvű, önfeláldozó fiatalok szinte elsőként léptek erre a földre. Akkor valóban előfordult, hogy a szerszámnyelet is saját maguknak kellett kifaragniok, hogy saját maguknak építettek házat stb.... De senkivel sem találkoztam, aki nem erre az időszakra gondolt volna vissza a legbüszkébben. S hogy ez a mozgalom tíz év lefolytával nem öltötte fel a szalmaláng hirtelenséggel, valós alap nélkül szervezett mozgalmak szokványos szürkeségét, nem vált élettelen tradícióvá, azt jellemezte néhány számi. enredujl Kazahsztán szovházainak építkezésein 1961-ben 1600, 1962-ben 11 000, 1963-ban 19 000 fiatal vett részt. Három év alatt 35 millió rubel értékű munkát végeztek, s több, mint 3 ezer létesítmény az ő kezük munkáját dicséri. Ha csupán a legfontosabbakat említjük, felépült 1400 lakóház, 90 iskola, 20 szovházbeli klub és 800 istálló. Ezek nem kis számok. Ez idő alatt például annyi lakás épült, melyekbe egy kisebb fajta Hajdúszoboszló összes lakosa (18 ezer fő) beköltözhetne. A szűzföldek meghódítói tehát elsősorban megteremtették a legszükségesebb életfeltételeket, lakhatóvá tették a száraz pusztaságokat, hogy az utánuk érkező „telepesek” valóságos termő, gazdag tájjá változtassák ezt a vidéket. Ma már a munka jellege valamelyest megváltozott: a diákbrigádok a kaszahsztáni szovhozok segítségére sietnek, hogy a mostoha természeti viszonyokat együttes erővel küzdjék le. S ez az igazi „titka” annak a lelkesedésnek, mely a szovjet fiatalokat fűti: még virágzóbbá tenni hazájukat, minden táján még gazdagabbá változtatni azt. ROMANTIKA és öntudattal párosult fiatalos tettvágy fűti, forrósítja a szűzföldre utazó brigádokat, szívük ütemére csattognak a kalapácsok, mosolyuk sugarában szökkennek magasba a falak. A fő napirendi pont: a munka. Nyolc órai erős fizikai munka, melyből a lányok csakúgy kiveszik a részüket, mint a fiúk. De nem ritka az sem, hogy — önkéntes felajánlásból — tíz órát is dolgoznak naponta. Lefekvés korán, ébresztő kora hajnalban. És „száraz törvény”. Szeszesitalt a szűzföldön nem árulnak. Természetesen szórakozásra is van idő és lehetőség. Május vége felé, amikor az egyetemek és főiskolák mindegyikében kinn függenek már a szovhozok levelei, melyekben a munkafeltételek ismertetésén kívül külön záradék foglalkozik a szórakozási, sportolási lehetőségekkel. A brigádban mindig van egy állandó kultúr- és sportfelelős, akinek feladatköre kiterjed a sportszerek beszerzésétől az öntevékeny művészegyüttesek megszervezéséig. Amellett az állam is gondoskodik a fiatalok tartalmas pihenéséről. Celinográdban, a szűzföld fővárosában rigai építészek külön palotát emeltek a szűzföldek meghódítói részére, két és félezres férőhellyel. A kultúrpalota hatalmas színháztermében vendégegyüttesek és műkedvelők lépnek fel rendszeresen. A büffében, eszpresszókon, könyvtáron kívül az épületben helyezkedik el egy önálló programmal rendelkező rádió- és televízió adóállomás. Idén minden eddigieknél nagyobb méreteket öltött a mozgalom. Június második hetében 1100 diák indult útnak Vlagyimir Petykin, a Moszkvai Energetikai Intézet hallgatójának vezetésével. Ők — vizsgáikat a szokottnál korábban letéve — a szálláscsináló szerepét töltötték be. Három hét múlva, a vizsgaidőszak végén újabb 10 ezer moszkvai diák indult a szűzföldekre. Július 6-án szállt vonatra a moszkvai Lomonoszov egyetem történelmi fakultásának 65 fős brigádja, Nyikolajev Paskov, ötödéves hallgató vezetésével. A MÚLT SZÁZADOK búvárai ezúttal a jövő felé vezető út építésére határozták el magukat, immár harmadszor. A mozgó vonat ablakából kapott rövid interjú szerint a csoportban 16 lány vesz részt, s mindannyian egy kazahsztáni szovházban fognak lakóházakat és melléképületeket építeni. Gitár kísérte vidám daluk egy-egy foszlányát még vissza-vissza hozta a szél — a szűzföldön fakadó szerelmek tartósságáról énekeltek. Figyelembe véve, hogy nagy a jelentkezők száma, idén a Komszomol Központi Bizottsága külön tábort szervezett a Szovjetunióban tanuló külföldi diákok számára, melyben olyan szűzföldi veteránok is részt vesznek, mint Bogdán Szpászov Bulgáriából, Pável Górnék Csehszlovákiából és Dorzsderem Tuahaszim mongol diák. S végül, ha már a szűzföldi beszámoló egy levélrészlettel kezdődött, befejezésül idézzük egy irkutszki egyetemi hallgató lány, Szelivan tyeva sorait: „Sokáig őrizem majd emlékezetemben életem „szűzföldi darabját”: nehéz munka, sátor és a fű , az ifjúság, egészség és emberi szépség kiapadhatatlan forrása.” Szucsák Elemér Kállai Gyula fogadta a katolikus papok békemozgalmának vezetőit Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának , elnöke kedden fogadta dr. Beresztóczy Miklós címzetes prépostot, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkárát, dr. Horváth Richárd templomigazgatót, a bizottság alelnökét, Mag Béla címzetes apátot, az Opus Pacis igazgatóját, a papi békemozgalom vezetőit. Eszmecserét folytattak kül- és belpolitikai problémákról, és megtárgyalták a papi békemozgalommal kapcsolatos időszerű kérdéseket. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott megbeszélésen részt vett Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. (MTI) Naponta 5396 ebéd az üzemi konyhákon a III. kerületben Debrecenben a III. kerület területén van a legtöbb gyár, ipari vállalat. Az üzemi dolgozók étkeztetéséről részben a Debreceni Szálloda és Vendéglátó Vállalat gondoskodik, de a legnagyobb üzemekben saját konyhán főznek ebédet. 5396 ebédet főznek meg naponta a kerületben üzemi étkeztetés céljára, ennek legnagyobb részét a dolgozók az üzemi étkezdében fogyasztják el, s csak kisebb számban főznek kihordásra. A vendéglátó vállalatnak hét konyhája vesz részt üzemi étkeztetésben, saját konyhája van a GÖCS-nek, a Járműjavító Vállalatnak, a dohánygyárnak, s ugyancsak a közétkeztetés szolgálatában áll az alsófokú oktatási intézmények konyháié is. Az elmúlt hetekben a kerületi tanács más érdekelt szakszervek bevonásával alapos vizsgálatot végzett az üzemi konyhákon és a vállalatok részére is főző vendéglőkben. A vizsgálat eredményeként azt állapították meg, hogy az üzemi étkeztetés a kerületben általában megoldott és megfelelőnek is mondható. De panasz is van. Általános panasz az idén, hogy a konyhák nem kapnak megfelelő friss zöldségféléket, csak hetenként egy alkalommal, s ennek a minősége sem kifogástalan. A konyhák többségénél nem megfelelő a raktárak elhelyezése, a nyeranyagok raktározása. A dohánygyár üzemi konyháján például a hűtőszekrényben hús, tejtermék és zöldségáru együtt volt raktározva, amit az előírások a legszigorúbban tiltanak, ilyen „társbérlet” más konyháik hűtőszekrényeiben sem ritka. Több helyen a mosogatásnál elhanyagolják a fertőtlenítőszeres öblítést. A Szőlőskert étteremben a vizsgálatot végzők többnapos ételmaradékokat találtak, a Kisdebrecenben étkező dolgozók mennyiségileg és minőségileg is kifogásolják az ételadagokat. Az alapos vizsgálat több olyan hiányosságot is feltárt, aminek a kijavítása nem kerülne különösebb anyagi befektetőkbe, csupán a konyhai dolgozók nagyobb fokú gondosságára, a higiénia előírások szigorú betartására van szükség. Különösen fontos ez most, a tartós kánikula idején, amikor igen tesgy mértékben megnövekedéi az ételek romlásának és mérgezéseknek a veszélye. Porcelán, kerámia, díszműáru kiállítás Hajdúszoboszlón Nagyszabású * porcelán, kerámia, díszműáru, műanyagkiállítást és terítési bemutatót rendez az Üveg- és Porcelán Nagykereskedelmi Vállalat, a Hajdú-Bihar megyei Népbolt Vállalat mától szerdától vasárnapig Hajdúszoboszlón, a művelődési ház nagytermében. A kiállításon bemutatásra kerülnek a hazai porcelángyárak és a Kerámiagyártó Művek díszműárui, a háztartási és turista műanyag cikkek széles választéka. Ezen kívül bemutatják a hazai és külföldi porcelán készletárukat. A nagy érdeklődésre számottartó kiállítást délelőtt tíz órától este nyolc óráig tartják nyitva. vjvasallaitm NAPLÓ 3. oldal* 1961. július 32.