Hajdú-Bihari Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

HAJDÚ-BIHARI Világ. (t­ab­la­ía£, tgyualideb­ XXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1965. JANUÁR 1., PÉNTEK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA NAPLÓ Tovább az eddigi úton A jókívánságok ma ismét felhangzanak. Országok, né­pek, barátok, rokonok, isme­rősök, családtagok mondják egymásnak: boldog újévet. Igen, ma az új év reménye, a új év öröme tölt el bennünket s nem a megszokás, nem az ismétlődés csalja a szánkra a régóta ismétlődő szavakat. A hit, a bizakodás az eredmé­nyek felett érzett biztonság mondatja velünk 1965 első napján is, hogy boldog újévet, békés alkotó lehetőségeket, eredményes és gyümölcsöző munkát. Nálunk, tehát az új­évi jó­kívánságok nemcsak a meg­szokás ismétlődését jelenti, többet és sokkal igazabbat mondanak a szavak s az em­berek, amikor ennek a kíván­ságnak kifejezést adnak. Fel­vetődik a kérdés, miből táp­lálkozik ez a reménység. A karácsonyi lapok már közöl­ték az 1965. évi népgazdasági tervet. Izgalmas és érdekfe­szítő olvasmány. Népünknek pártunknak, állami vezeté­sünknek egy olyan program­ja, amely egy évre ismét meg­szabja munkánk menetét. Az 1965. évi népgazdasági terv­nek nemcsak az adja meg a jelentőségét, hogy egy új gaz­dasági év célkitűzéseit tartal­mazza, hanem sokkal inkább az, hogy az 1965. év 5 éves tervünk utolsó éve. Ez a tény, tehát már arra is feleletet ad, hogy népgazdaságunk az el­múlt években milyen fejlődést, milyen előrehaladást mutat. Ha ilyen visszapillantást te­szünk nyugodtan ,megálapít­­hatjuk, hogy népgazdaságunk az 5 éves terv eddig eltelt időszakában töretlenül és je­lentősen fejlődött. Tapaszta­latok bizonyítják, hogy a ki­tűzött gazdasági feladatok he­lyesek, a gazdasági fejlődés számottevő és ez életünk min­den területén érezhető. Milyen tényezők, milyen eredmények bizonyítják ezt a fejlődést? Az ipar és a mezőgazdaság területén olyan eredmények jelzik az előrelépést, amelyek az 1965. évi népgazdasági tervben még tovább fognak növekedni. Az ipari termelés például négy év alatt 40 szá­zalékkal emelkedett. Különö­sen is szembetűnő a vegyipar s azon belül a műtrágyagyár­tás, a gyógyszertermelés és a műanyaggyártás fejlődése. Ez­zel párhuzamosan természete­sen az új ipari kombinátok létesítése a régi üzemek kor­szerűsítése is lépést tartott. A mezőgazdasági termelés egyes évek kedvezőtlen időjárása ellenére is négy év alatt kö­rülbelül 10 százalékkal emel­kedett. Termelőszövetkeze­teink erősödtek, a mezőgazda­ság sok ezer géppel, szállító­­eszközökkel, új gazdasági épü­letekkel gazdagodott. Terjed­nek az új technikai eljárások, nő a felhasznált műtrágya, a nagyhozamú vetőmag és nö­vényvédőszer mennyisége. De rendszeresen bővült a lakosság kulturális ellátása is, s ennek megfelelően emelke­dett az életszínvonala. A kö­zépiskolákban, a szakiskolák­ban az egyetemeken soha nem látott módon megnőtt a fia­talok létszáma, amit talán az ilyen számadatok is érzékel­tetnek: 1964-ben 60 százalék­kal többen érettségiztek, mint négy évvel ezelőtt. Az egye­temi és főiskolai hallgatók száma majdnem megkétszere­ződött s ma országunkban a főiskolai képzés tartalmában és színvonalában is kifejezi szocialista társadalmi ren­dünk lényegét. Ha megyénkben körül­né­zünk, szintén ennek a fejlő­désnek látjuk a bizonyságait. Mind az iparban, mind a me­zőgazdaságban számottevőek a fejlődés eredményei, hiszen még csak például a debreceni orvosi műszergyárat említe­nünk, amelynek korszerűen felépített üzemében ebben az évben kezdődött meg a ter­melés. Az agrártudományi fő­iskola új helyiségekkel gazda­godott, ezekben ma már kor­szerű szinten folyik mind az elméleti, mind a gyakorlati munka. Megyénkben az el­múlt évben is tovább gyara­podott az öntözés lehetősége, s a Keleti-főcsatorna mellett megkezdődött a Nyugati-fő­csatorna kiépítése is. Új kö­zépiskolák, új művelődési ott­honok kerültek átadásra s ezek is mind a lakosság ér­dekében. Az 1965. évi népgazdasági terv időszakában népünkre, társadalmunkra további fel­adatok várnak. Az ipar, a mezőgazdaság területén is olyan feladatokat kell meg­valósítanunk, amelyek tovább emelik népünk életszínvona­lát. A terv előirányzata sze­rint bár az ipar termelése a korábbi éveknél mérsékelteb­ben, mégis körülbelül 4,5 szá­zalékkal nő. Hogy ezt meg­tudjuk valósítani a végrehaj­tásban különösen is arra kell fordítani a figyelmet, hogy a termékek összetétele és vá­lasztéka az eddiginél jobban alkalmazkodjék a tényleges ignéyekhez. Ahogy az 1965. évi népgazdasági terv megfo­galmazza: egyik fontos célki­tűzésünk „a munka hatékony­ságának fokozása. Országos átlagban az ipari termelés tervben előirányzott növeke­désének több mint 70 százalé­ka a termelékenység emelke­déséből kell, hogy származ­zék. A terv jelentős feladato­kat ír elő a költségszint csök­kentésében. Érmek végrehaj­tását az eddigieknél fokozot­tabban kell műszaki-szervezé­si intézkedésekkel a munka­­fegyelem és a technológiai fe­gyelem javításával megala­pozni. Ez a feladat megköve­teli a munka, a létszám és a bérfegyelem következetes ér­vényesítését.” A mezőgazdaság területén is új feladatok állnak előt­tünk. Mezőgazdasági nagyüze­meinkre vár a feladat, hogy népünk mezőgazdasági áruel­látását biztosítsák. Ezekhez a lehetőségek megvannak s ha szövetkezeti tagságunk az ed­dig rá jellemző szorgalommal és odaadással végzi munkáját a célul tűzött feladatok meg is valósulnak. Az új évnek különös jelen­tőséget ad, hogy népünk 1965- ben ünnepli majd hazánk felszabadulásának 20 éves év­fordulóját. Ha visszatekintünk , szabad két évtizeden el­mondhatjuk, hogy népünk úgy élt ezzel a szabadsággal ahogyan felnőtt és öntudatos nép élhet. Lerakta a szocializ­mus alapjait, alkotó energiáit a társadalom, az élet szolgála­tába állította. Egy olyan tár­sadalmat valósítottunk meg, amelyben népünket nem köti többé az elnyomás béklyója, magunk formáljuk életünket, hazánk gazdagságát gyaratít­­juk, a társadalmi haladást támogatjuk az egész világon. Hazánk gazdasági fejlődése és ezen belül az egyes ember életkörülményeinek javulása két rajtunk álló feltételen múlik: egyrészt azon, hogy a kitűzött gazdasági feladatok mennyire helyesek és előre­vivőért, másrészt azon, hogy azok végrehajtása miként va­lósul meg. ötéves tervünk el­múlt évei bizonyítják, hogy a célkitűzések helyesek, a fel­adatok megvalósítása viszont rajtunk múlik. Az új évben további munkánkkal kell be­bizonyítanunk, hogy végső s legnagyobb közös ügyünk a szocialista társadalom felépí­tése, ez a magyar nép törté­nelmi hivatása. Az új év örö­me, az új év boldogsága eb­ben valósul meg mindennél kézzelfoghatóbban. Magyar és szovjet államférfiak újévi üdvözletváltása Az új esztendő alkalmából az SZKP és a szovjet állam ve­zetőihez Dobi István és Kádár János L. I. Brezsnyevhez, az SZKP Központi Bizottsága el­ső titkárához, A. I. Mikojan­­hoz, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökéhez, A. N. Kosziginhez, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnö­kéhez a következő táviratot intézték: A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és kormánya, az egész magyar nép és a ma­gunk nevében szívélyes elvtár­si jókívánságainkkal köszönt­jük önöket és a testvéri szov­jet népet az új esztendő bekö­szöntése alkalmából. A kommunista társadalmat építő szovjet nép 1964-ben ki­magasló sikereket ért el az élet minden területén. Ezek az eredmények növelték a Szov­jetunió tekintélyét, még szilár­dabbá tették a béke és a szo­cializmus erőinek növekvő fö­lényét, s híveinek nagy ügyük győzelmébe vetett hitét. A szocializmust építő magyar nép szívből örül a testvéri szovjet nép nagy sikereinek. A beköszöntő új esztendő­ben egészséget, boldogságot, további nagy eredményeket kívánunk önöknek és a szovjet népnek a kommunizmus épí­tésében, a világbéke védelme­­zésében, és a szocialista orszá­gok egységének erősítésében. Meggyőződésünk, hogy az 1965. év a magyar—szovjet ba­rátság további elmélyülésé­nek esztendeje lesz. Kommu­nista üdvözlettel. • A szovjet vezetők Dobi Ist­vánhoz és Kádár Jánoshoz in­tézett távirata így hangzik: A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, valamennyi szovjet dolgozó és a magunk nevében forrón üdvözöljük a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságát, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsát, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mányt és a testvéri magyar né­pet az új év alkalmából. Kedves elvtársak, kívánunk önöknek és önökön keresztül az egész magyar népnek új évben — amelyben a gyár nép életének olyan fontos dátuma érkezik el, mint gyarország felszabadulásán 20 éves évfordulója — továbi sikereket a szocialista társa­dalom építésében, a szocialista országok barátsága, egysége és összeforrottsága, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom megszilár­dításában és a békéért folyta­tott nemes harcban. • Üdvözlő táviratot váltott az új esztendő alkalmából Péter János külügyminiszter és A. A. Gromiky, a Szovjetunió kül­ügyminisztere is. (MTI) Illést tartott a Minisztertanács A kormány tájékoztatási hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A külügymi­niszter beszámolt az ENSZ 19. ülésszakának eddigi esemé­nyeiről és a magyar küldött­ség tevékenységéről. A kor­mány a beszámolót jóváhagyó­lag tudomásul vette. A művelődésügyi miniszter tájékoztatta a kormányt a Moszkvában aláírt magyar— szovjet kulturális munka­tervről és kulturális kapcso­lataink 1965. évi fejlődéséről. A Minisztertanács a tájékozta­tót tudomásul vette. A kormány — az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezető­jének előterjesztésére — kine­vezte a vízügyi törvény alap­ján működő tárcaközi orszá­gos vízgazdálkodási bizottság tagjait, majd napi ügyeket­­ tárgyalt. (MTI) elő ide­­j új m­ett Átadták i­ a Művelődésügyi Minisztérium nívódíját December hó 30-án, a Cso­konai Színház klubjában, házi ünnepség keretében Molnár Béla — a Művelődésügyi Mi­nisztérium színházi osztályá­nak vezetője — kiosztotta a minisztérium 20 000 Ft-os ní­vódíját Bertold Brecht: Jó embert keresünk produkció­jában a legkiemelkedőbb al­kotómunkát nyújtó művészek­nek. Nívódíjban részesült: Béres Ilona, Linka György, Novák István, Lontay Margit, Dégi István, Sarlai Imre, Gerbár Ti­bor, Hotti Éva, Hegedűs Erzsé­bet, Haumann Péter, Sz. Ko­vács Gyula, Siklós György, Uj­­várossy Katalin, Szabó Ibolya, Köti Árpád és Téby Katalin színművészek, továbbá Len­gyel György főrendező, a pro­dukció rendezője, Csányi Ár­pád díszlettervező és Greguss Ildikó jelmeztervező. A házi ünnepségen megje­lentek: Baranyai György, az MSZMP megyei bizottságának titkára, dr. Szilágyi Gábor, a Debrecen Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának elnöke, Ördögh László, a városi tanács vb-elnökhelyettese, Pápista Lászlóné, az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztá­lyának munkatársa, Balogh József, a városi tanács műve­lődésügyi osztályának vezető­je. A jutalmazottak nevében Lengyel György főrendező, a színház nevében Taar Ferenc igazgató mondott köszönetet. T. Gy. ’YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY: MÜLT ÉS JELEN (Vencselled István felvétel^

Next