Hajdú-Bihari Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

A háztáji gazdaságok és az árutermelés A háztáji bizottságok és a tervezés Mintegy 70 ezer háztáji gazdaság van a megyében. S ez a 70 ezer háztáji gazdaság 220—240 ezer ember önellátá­sát biztosítja azokból a cik­kekből — tejből, tejtermékek­ből, tojásból, baromfiból, ser­téshúsból, zsírból stb. — ame­lyekből a népgazdasági szük­ségletek is igen nagyok s amelyeknek kielégítése a fo­gyasztás állandó emelkedése mellett nem könnsű feladat. Háztáji és önellátás Ha a háztáji gazdaságok jelentőségét, szerepét csak az önellátás szempontjából ven­nénk figyelembe, már akkor azt kellene mondani: terme­lésükre , az elkövetkezendő esztendőkben is nagy szükség van. Nézzünk csak egyetlen egy példát. A becslések sze­rint évente a háztáji gazda­ságokban a megyében mint­egy 140—150 ezer sertést vág­nak le. A saját szükséglet ki­elégítésére levágott sertések­ből — ezek is becsült adatok csak — mintegy 60 kiló ser­téshús jut a 70 ezer család minden egyes tagjára. Ha más cikkek termelését és ezekből való önellátást vizsgáljuk, a helyzet még kedvezőbb képet mutat. Zöldségből, tejből, tej­termékekből, baromfihúsból, tojásból a háztáji gazdaságok majdnem teljes egészében ön­ellátásra vannak berendezked­ve. Ezekből a cikkekből tehát nem vásárolnak fel azokból a készletekből, amelyeket az állami kereskedelem bocsát a lakosság rendelkezésére. Eddigiekben a háztáji gaz­daságokat csak úgy vizsgál­tuk, mint önellátó gazdaságo­kat, amelyek bizonyos cik­kekből a háztáji gazdaság ke­retein belül megtermelik azt a mennyiséget, amelyre a csa­ládtagoknak szükségük van. Ennél azonban tágabb és bő­vebb is a háztáji gazdaságok szerepe és jelentősége. Ve­gyünk egy másik példát. A 70 ezer háztáji gazdaság jelentős részében bizonyos cikkekből többet is termelnek, mint amennyi saját fogyasztá­sukra szükséges. Ezt a feles­leget értékesítik, vagy a sza­badpiacon, vagy pedig az ál­lami felvásárló szerveknél. Nézzük először a szabadpiaci ellátásban betöltött szerepü­ket. A szabadpiac jelentősége A háztáji gazdaságok hízott­sertésből évente mintegy 10— 12 ezer darabot, gyümölcsből, szőlőből sőt tejből és tejter­mékekből is jelentős meny­­nyiséget értékesítenek szabad­piacon. Joggal mondhatjuk például azt: Debrecen piaci ellátása néhány cikknél telje­sen attól függ, milyen ezekből a háztáji gazdaságok felhoza­tala. Azokból a cikkekből például mindig jelentősebb a szabadpiaci felhozatal, ame­lyeknél nagy a különbség a szabadpiaci és a felvásárlási ár között. S ez bizonyos érte­lemben érthető is. Ahol ma­gasabb árat kínálnak termé­keikért, elsősorban ott igye­keznek értékesíteni azt. De ha már a szabadpiaci ellátást és a háztáji gazdaságokat vizs­gáljuk, akkor érdemes ezt megnézni a zöldségtermelésnél is. Az igaz, hogy a szövetke­zeti közös gazdaságok — kü­lönösen az utóbbi években — jelentős területen termelnek zöldségféléket. Ez az ellátás­ban érezteti kedvező hatását, ha néha vannak is zökkenők. Helyi ellátásra azonban a ter­melőszövetkezetek csak mint­egy 1000 holdon termelnek zöldségfélét. Ezeket vagy sa­ját standjukon értékesítik vagy pedig a földmű­­vesszövetkezeti boltokon ke­resztül. Ha a háztáji gazdaságokban, a házkörüli kertekben nem folyna zöldség- és gyümölcstermelés vagy en­nek termelése egyik napról a másikra hirtelen megszűnne, a legnagyobb nehézségek áll­nának elő. Miv­el támaszthat­juk ezt alá? Azzal, hogy je­­lenleg összesen mintegy 7000 holdra tehető a zöldségterme­lő terület a háztáji gazdasá­­­gokban. Ez pedig a megye­i össz-zöldségvetés területének­­ majdnem a fele. A ráértékesítés­ ban azonban mindezeknél talán még jelentősebb szere­pe a háztáji gazdaságoknak, i Árutermelés, áruértékesítés az állami felvásárló szerveknek.­­ Néhány esztendővel ezelőtt gyakori probléma volt: a ház­táji gazdaságok jelentőségét,­­ szerepét sok szövetkezeti ve­zető nem értette meg. Olyan vélemények voltak: a háztáji gazdaságok árutermelését csak a közös gazdaságok rová­sára lehet növelni. De, hogy egyszerre mind a kettő fej­lődjön abban sokan kételked­tek. A gyakorlat pedig mást igazolt. Senki előtt nem lehet két­séges, hogy termelőszövetke­zeteink az elmúlt 4—5 eszten­dőben jelentősen fejlődtek, szilárdultak, erősödtek. Nőtt a közös vagyonuk, emelke­dett az árutermelésük. S ugyanezen időszak alatt a háztáji gazdaságok áruterme­lése is jó néhány cikkből emelkedett. Bebizonyosodott tehát, hogy jó szervezéssel, ésszerű keretek között a ház­táji gazdaságok árutermelése nem megy és nem is mehet a közös gazdaságok rovására, kárára. 1961-ben 135 ezer hízottser­tést vásárolt fel az Állatfor­galmi Vállalat a megyében. Az elmúlt évben pedig több mint 188 ezer darabot. A fel­vásárolt kövérsertéseknek je­lentős része a közös gazdasá­gokból került ki. A háztáji gazdaságok is azonban több mint 42 ezer hízottsertést ér­tékesítettek az államnak. Je­­­lentősen hozzájárultak tehát az ellátás javításához? Két­ségtelenül. De nézzünk más példát, öt évvel ezelőtt 1961-ben, amikor a közös gazdaságokban még alig beszélhettünk baromfite­nyésztésről, a baromfihús nagy részét a háztáji gazda­ságok biztosították. Azóta a termelőszövetkezetekben is egyre nagyobb mértékben foglalkoznak baromfitenyész­téssel és neveléssel. Hatása ennek, hogy az elmúlt esz­tendőben már 607 vagon ba­romfit vásároltak fel a me­gyében, s ebből 204 vagonnal a háztáji gazdaságokból ke­rült felvásárlásra. Vágómar­hából több mint 14 ezret, to­jásból közel 38 milliót, tej­ből 187 ezer hektolitert vásá­roltak fel az állami felvásárló szervek a háztáji gazdaságok­ból. vezik, megtervezik. Enélkül el sem lehetne képzelni egy nagyüzem munkáját. Nem volna e azonban a háztáji gazdaságok árutermelésének megtervezésére és megszerve­zésére is egyre nagyobb szük­ség? Mire gondolunk? Köztu­dott dolog, hogy minden szö­vetkezetben létrejöttek az úgynevezett háztáji bizottsá­gok. Ezeknek a feladata len­ne, hogy megteremtsék az összhangot a háztáji és közös gazdaságok között. Egyrészt a takarmánytermelésben és felhasználásban, másrészt a takarmányelosztásban, de nem utolsó sorban az árutermelés­ben is. Sajnos azonban ezek a háztáji bizottságok a leg­több közös gazdaságban csak formálisan működnek. Pedig ha azt a feladatot csak egy kicsit is betöltenék, amiért létrehozták őket, akkor keve­sebb lenne a súrlódás a szö­vetkezeti tagok és a vezetők között, nagyobb lenne az összhang, arról nem is beszél­ve, hogy a közös gazdaságok­ból kikerülő takarmányokból még több árut lehetne előál­lítani. Takarmány­gondok Az elmúlt hetekben a szö­vetkezeti gazdaságokat járva több szövetkezeti vezetőt­ hallottuk: a mezőgazdaság árak rendezése nyomán — amikor egyes állatok és állat­­termékek előállítása még jö­vedelmezőbb lett — bizonyos nyomás tapasztalható a tagok részéről. Olyan nyomás, amely azt célozza: még több takar­mányt biztosítsanak a háztáj gazdaságok részére. Ha volna elegendő abraktakarmány, ta­lán ennek a teljesítése nem is okozna gondot. Jelenleg azonban a közös gazdaságok egy része is évről évre vissza­térően abraktakarmány-gon­­dokkal küzd. Több abrakta­karmányt tehát a közösből a háztáji gazdaságok részére biztosítani, anélkül, hogy azt a közös gazdaságok meg ne sínylenék, nem lehet. Külö­nösen addig nem, ameddig jelentős mértékben nem emelkednek a terméshozamok. Mi hát akkor a megoldás? Csak az, hogy a közös gaz­daságok vezetői üljenek le a háztáji bizottságokkal, a szö­vetkezeti gazdákkal és beszél­jék meg a problémákat. Egy kicsit a háztáji gazdaságok árutermelését, takarmányellá­tását és más egyéb problémáit is szervezzék, tervezzék meg. Már csak azért is, ha nem másért, hogy ne legyenek egész évben viták, súrlódások. Hogy szövetkezeti gazdasá­gonként ezt hogyan csinálják az a körülményektől, az adottságoktól függ. Minden­esetre beszélni kell ezekről a kérdésekről. A háztáji gaz­daságok árutermelésének emelésén kívül ugyanis a közös gazdaságok továb­bi erősödése is ezt kö­veteli. A harmadik ötéves tervben pedig még több me­zőgazdasági terményre, hízó­­állatra és állati termékre van szüksége a népgazdaságnak. Ez pedig csak úgy biztosítható, ha a közös gazdaságok áruter­melésének emelése mellett, a háztáji gazdaságok is még fo­kozottabb mértékben hozzá­járulnak az egyre emelkedő szükségletek kielégítéséhez. Rácz Béla A háztáji bizottságok feladatairól A számok tehát világosan bizonyítják: annak ellenére, hogy a közös gazdaságok év­ről évre fokozzák áruterme­lésüket, mégis sok esztendő­nek kellene eltelni még ah­hoz, hogy a háztáji gazdasá­gok árujára ne legyen szük­ség. Különösen ha azt is fi­gyelembe vesszük, hogy a fo­gyasztás is állandóan emel­kedik. A háztáji gazdaságok árutermeléséről tehát semmi­képpen sem mondhatunk le. Természetesen nem a közös gazdaságok rovására, mert erről szó sem lehet. Elsődle­ges mindenkor a közös gazda­ság, de a háztáji gazdaságok­kal való törődés sem elha­nyagolható. Különösen nem akkor, ha azt is figyelembe vesszük: a népgazdasági és egyéni érdek összhangban van egymással. A népgazdasági érdek: több áru, jobb ellátás. Az egyéni érdek: je­lentős bevételt jelent a háztá­ji árutermelés minden szövet­kezeti gazda számára. Néhány problémát azonban fel kell vetni, amikor a háztáji gaz­daságok árutermeléséről be­szélünk. A szövetkezeti gazdaságok egész évi munkáját megszer­ Nyugdíjasokat búcsúztattak a debreceni fűtőháznál Szombaton este bensőséges ünnepség volt a MÁV Deb­receni Fűtőházának Szobosz­­lai úti kultúrotthonában. Ezen a napon búcsúztatták azt a 36 nyugdíjast, aki 1965-ben dolgozott utoljára az üzem­ben. A hozzátartozóikkal, csa­ládtagjaikkal megjelent idős vasutas dolgozókat az üzem szakszervezeti és pártbizott­sága búcsúztatta el, s a rész­vevők a késő esti órákig vi­dám hangulatban töltötték el a nyugdíjasok ünneplésére szánt időt. A szakszervezeti bizottság tárgyjutalmat és ok­levelet adott át a veteránok­nak, a pártbizottság pedig búcsúszavak kíséretében aján­dékkönyvet adott át a nyug­díjasok között levő idős párt­tagoknak. A nyugdíjasok kö­zött olyan is akad, aki négy évtizednyi szolgálat után hagyja el a vasutat. Erdei József műszaki főfelügyelő 40 évig szolgált hűséggel, s ta­nította a fűtőház fiatalabb dolgozóit, segítette őket a szak­mai és elméleti képzésben. Többszörös kiváló dolgozó­ként és az érdemes vasutas kitüntetés birtokában ment nyugalomba, megérdemelt pi­henésre, olyan kiváló munka­társakkal együtt — többek között —, mint Csomortányi László kocsilakatos, László Sándor műszaki főellenőr, K. Oláh Sándor lakatos, Gretz József kocsivizsgáló, Kondo­­rossy Sándor mozdonyvezető, Tóth József művezető, Meleg Lajos csoportvezető. A serdülő lányokkal is foglalkozik a püspökladányi nőtanács (Tudósítónktól) A püspökladányi községi nőtanács szombaton délután a Petőfi utcai iskola felsőtago­zatos leánytanulói számára rendezett előadást. De Ba­logh Mária főorvosnő tartott előadást a serdülő lányok he­lyes testápolásának és higié­niájának kérdéséről. Az elő­adást vetítéssel illusztrálták. Az általános iskola vezető­sége nagy örömmel fogadta a nőtanács kezdeményezését, a lányok is örültek annak, hogy őszintén beszélhettek szak­emberrel a problémáikról. Tér Sándorni KOMMENTÁR A Művész mozi megnyitójára Ma este ünnepélyes keretek között megnyitja kapuit a debreceni Művész mozi, az ország első „art-kino” filmszín­háza. Látszólag nem nagy esemény, mondhatná valaki, hi­szen megszoktuk már a fejlődés gyors tempóját: ma egy gyár, holnap egy művelődési otthon vagy modern lakóház — mi az ok­a, hogy a szokásosnál is nagyobb lelkesedéssel üdvözöljük egy parányi, alig másfélszáz nézőt befogadó mozi létrejöttét? Ennek a mozinak különleges szerep jut Debrecen kul­turális életében s bizonyára a filmkultúra terjesztésének fontos állomását jelenti országos vonatkozásban is. A Mű­vész mozi programjában ugyanis kizárólag jelentős értéket képviselő alkotások szerepelnek: a filmtörténet klasszikus­sá érett és a legmodernebb törekvéseket reprezentáló da­rabjai, melyek a legfiatalabb művészet fejlődését meghatá­rozzák. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor: az új debreceni mozinak nem az a rendeltetése, hogy valamiféle film­arisztokratizmusnak adjon tápot, ellenkezőleg, az igazi filmkultúra szeretetére kell nevelnie remélhetőleg igényes és feltehetően népes táborát. Ha a szép tervek valóra vál­nak (viták, rendezvények, találkozás az alkotókkal, különle­ges bemutatók, kiadványok stb.), valóságos film­centrum alakulhat ki az intézmény falai között. A Művész mozi megnyitását­­ az elmondottakon túl az is indokolja, hogy a filmszínházakban gyakran rendkí­vüli alkotások, a szocialista eszmeiség és művésziség jegyé­ben fogant művek is gyér visszhangra találnak s olykor nagyhatású filmek hamar lekerülnek a műsorról. A Művész mozi — szándéka szerint — szeretné „rehabilitálni” a mos­toha sorsú filmeket, másrészt — premier előtti vetítéseivel — ráirányíthatja a figyelmet a mai magyar és külföldi filmművészet igényesebb újdonságaira. Nemrégiben szóvátettük, hogy Debrecenben — holott a közönség többször tanújelét adta a film iránti kivételes érdeklődésének — az igények kielégítése még nem mindig megfelelő. A Művész mozi megnyitása nagy előrelépést je­lent, régi — s tegyük hozzá — országos óhajt vált valóra. Csak nemrég írta le egy fővárosi kritikus ezeket a monda­tokat: „Hát teljesen hiába beszélünk, írunk esztendők óta? Hát még mindig vállrándítással, «nem hallom»-mal lehet napirendre térni, ha ezredszer is leírjuk, kritikusok, újság­írók, publicisták, hogy különbséget kell tenni film és film között, mozi és mozi között? Hát arisztokratizmust, finnyás elzárkózást jelentene valóban, ha lenne két-három olyan filmszínházunk, ahol a közönség tudhatja, hogy mű­vészfilmet kap, ha bemegy, ahová eltalál rendszeresen az a százezernyi ember, ak­i jó filmet akar nézni?” Öröm­mel kell a kritikus tudtára adnunk: most már van ilyen mozi s a debreceni kezdeményezés minden bizonnyal szé­leskörű mozgalom előhírnökének tekinthető. Egy mozi értékét nemcsak a bemutatott filmek mérik, hanem a közönség is, mely látogatja előadásait. A Művész mozi mindenkit örömmel vár, aki egyetért Balázs Béla sza­vaival: „Értenünk kell a filmhez, a hozzáértő műveltség irányító ízlésével felkészülve, hogy ne legyünk kényre-kedvre kiszolgáltatva korunk legsajátosabb nagy szellemi befolyásá­nak, mint valami oktalan elemi hatalomnak.” Ez a felis­merés egyben feltétele annak, hogy a filmművészet általá­nos színvonala emelkedjék, hiszen a fejlődést nemcsak az alkotók határozzák meg, hanem a közönség is. Elismeréssel kell szólnunk az összefogásról, mely a Művész mozi mai megnyitását eredményezte: a kezdeménye­zést a Filmfőigazgatóság felkarolta s jelentős mértékben tá­mogatta, a helyi vezetőszervek a szükséges feltételeket biz­­­tosítanák, a moziüzemi vállalat példás gonddal és dicsé­retes lelkesedéssel készítette elő a filmszínház zavartalan és kulturált működését. Valamennyien jelesre vizsgáztak. A kulturális forradalom fontos eseménye és eredménye a mai nyitóünnepség. Most már a nézőkön a sor: a Művész mozit neznie kell a szocialista filmkultúra meghitt, igazi ottho­nává avatniuk. Veress József Rendőrök, tűzoltók és karhatalmisták KRIESZ-vetélkedője Hasznos kezdeményezést in­dított útjára a Hajdú-Bihar megyei Rendőrfőkapitányság: vetélkedőre szólította a me­gyében szolgálatot teljesítő rendőröket, tűzoltókat és kar­­hatalmistákat, ki ismeri job­ban a közlekedésrendészeti szabályokat. A selejtezőkön részt vett szinte minden rend­őr — függetlenül attól, hogy közvetlen kapcsolata van-e a közlekedésrendészettel vagy sem — valamint a tűzoltóság és a karhatalmi alakulat gép­­­járművezetői. A döntőkre január 29-én, szombaton került sor a Deb­receni Fegyveres Erők Klubjá­ban. Délelőtt a három szerv 5—5 tagú csapata mérte ösz­­sze tudását. Este pedig az egyéni helyezéseket eldöntő vetélkedésre került sor. Mind délelőtt, mind délután ma­gasfokú felkészültségről tet­tek tanúbizonyságot a vetél­kedő részvevői, kiváló isme­rőinek bizonyultak a közle­kedésrendészeti szabályok­nak. A zsűrinek sok gondot okozott, hogyan tegyenek kü­lönbséget a jobbnál jobb leveletek között. A hasznos vetélkedésből a csapatversenyben a rendőr­ség csapata került ki győzte­sen, második helyen a tűz­oltóság, harmadik helyen pe­dig a karhatalmisták csapa­ta végzett. Az egyéni ver­senyt Szabó Antal püspökla­dányi rendőrtiszt nyerte Vé­kony Miklós debreceni tűzol­tó gépkocsivezető és Bíró Márton debreceni rendőr­tiszt-helyettes előtt. Most dől el, ki mit tud. Rendőrök, tűzoltók, karhatalmisták KRESZ-vetélkedőjének részvevői elmélyültet­ munkálkodnak az egyik feladvány megfejtésén (Kovács Mihály tervi

Next