Hajdú-Bihari Napló, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
A háztáji gazdaságok és az árutermelés A háztáji bizottságok és a tervezés Mintegy 70 ezer háztáji gazdaság van a megyében. S ez a 70 ezer háztáji gazdaság 220—240 ezer ember önellátását biztosítja azokból a cikkekből — tejből, tejtermékekből, tojásból, baromfiból, sertéshúsból, zsírból stb. — amelyekből a népgazdasági szükségletek is igen nagyok s amelyeknek kielégítése a fogyasztás állandó emelkedése mellett nem könnsű feladat. Háztáji és önellátás Ha a háztáji gazdaságok jelentőségét, szerepét csak az önellátás szempontjából vennénk figyelembe, már akkor azt kellene mondani: termelésükre , az elkövetkezendő esztendőkben is nagy szükség van. Nézzünk csak egyetlen egy példát. A becslések szerint évente a háztáji gazdaságokban a megyében mintegy 140—150 ezer sertést vágnak le. A saját szükséglet kielégítésére levágott sertésekből — ezek is becsült adatok csak — mintegy 60 kiló sertéshús jut a 70 ezer család minden egyes tagjára. Ha más cikkek termelését és ezekből való önellátást vizsgáljuk, a helyzet még kedvezőbb képet mutat. Zöldségből, tejből, tejtermékekből, baromfihúsból, tojásból a háztáji gazdaságok majdnem teljes egészében önellátásra vannak berendezkedve. Ezekből a cikkekből tehát nem vásárolnak fel azokból a készletekből, amelyeket az állami kereskedelem bocsát a lakosság rendelkezésére. Eddigiekben a háztáji gazdaságokat csak úgy vizsgáltuk, mint önellátó gazdaságokat, amelyek bizonyos cikkekből a háztáji gazdaság keretein belül megtermelik azt a mennyiséget, amelyre a családtagoknak szükségük van. Ennél azonban tágabb és bővebb is a háztáji gazdaságok szerepe és jelentősége. Vegyünk egy másik példát. A 70 ezer háztáji gazdaság jelentős részében bizonyos cikkekből többet is termelnek, mint amennyi saját fogyasztásukra szükséges. Ezt a felesleget értékesítik, vagy a szabadpiacon, vagy pedig az állami felvásárló szerveknél. Nézzük először a szabadpiaci ellátásban betöltött szerepüket. A szabadpiac jelentősége A háztáji gazdaságok hízottsertésből évente mintegy 10— 12 ezer darabot, gyümölcsből, szőlőből sőt tejből és tejtermékekből is jelentős menynyiséget értékesítenek szabadpiacon. Joggal mondhatjuk például azt: Debrecen piaci ellátása néhány cikknél teljesen attól függ, milyen ezekből a háztáji gazdaságok felhozatala. Azokból a cikkekből például mindig jelentősebb a szabadpiaci felhozatal, amelyeknél nagy a különbség a szabadpiaci és a felvásárlási ár között. S ez bizonyos értelemben érthető is. Ahol magasabb árat kínálnak termékeikért, elsősorban ott igyekeznek értékesíteni azt. De ha már a szabadpiaci ellátást és a háztáji gazdaságokat vizsgáljuk, akkor érdemes ezt megnézni a zöldségtermelésnél is. Az igaz, hogy a szövetkezeti közös gazdaságok — különösen az utóbbi években — jelentős területen termelnek zöldségféléket. Ez az ellátásban érezteti kedvező hatását, ha néha vannak is zökkenők. Helyi ellátásra azonban a termelőszövetkezetek csak mintegy 1000 holdon termelnek zöldségfélét. Ezeket vagy saját standjukon értékesítik vagy pedig a földművesszövetkezeti boltokon keresztül. Ha a háztáji gazdaságokban, a házkörüli kertekben nem folyna zöldség- és gyümölcstermelés vagy ennek termelése egyik napról a másikra hirtelen megszűnne, a legnagyobb nehézségek állnának elő. Mivel támaszthatjuk ezt alá? Azzal, hogy jelenleg összesen mintegy 7000 holdra tehető a zöldségtermelő terület a háztáji gazdaságokban. Ez pedig a megyei össz-zöldségvetés területének majdnem a fele. A ráértékesítés ban azonban mindezeknél talán még jelentősebb szerepe a háztáji gazdaságoknak, i Árutermelés, áruértékesítés az állami felvásárló szerveknek. Néhány esztendővel ezelőtt gyakori probléma volt: a háztáji gazdaságok jelentőségét, szerepét sok szövetkezeti vezető nem értette meg. Olyan vélemények voltak: a háztáji gazdaságok árutermelését csak a közös gazdaságok rovására lehet növelni. De, hogy egyszerre mind a kettő fejlődjön abban sokan kételkedtek. A gyakorlat pedig mást igazolt. Senki előtt nem lehet kétséges, hogy termelőszövetkezeteink az elmúlt 4—5 esztendőben jelentősen fejlődtek, szilárdultak, erősödtek. Nőtt a közös vagyonuk, emelkedett az árutermelésük. S ugyanezen időszak alatt a háztáji gazdaságok árutermelése is jó néhány cikkből emelkedett. Bebizonyosodott tehát, hogy jó szervezéssel, ésszerű keretek között a háztáji gazdaságok árutermelése nem megy és nem is mehet a közös gazdaságok rovására, kárára. 1961-ben 135 ezer hízottsertést vásárolt fel az Állatforgalmi Vállalat a megyében. Az elmúlt évben pedig több mint 188 ezer darabot. A felvásárolt kövérsertéseknek jelentős része a közös gazdaságokból került ki. A háztáji gazdaságok is azonban több mint 42 ezer hízottsertést értékesítettek az államnak. Jelentősen hozzájárultak tehát az ellátás javításához? Kétségtelenül. De nézzünk más példát, öt évvel ezelőtt 1961-ben, amikor a közös gazdaságokban még alig beszélhettünk baromfitenyésztésről, a baromfihús nagy részét a háztáji gazdaságok biztosították. Azóta a termelőszövetkezetekben is egyre nagyobb mértékben foglalkoznak baromfitenyésztéssel és neveléssel. Hatása ennek, hogy az elmúlt esztendőben már 607 vagon baromfit vásároltak fel a megyében, s ebből 204 vagonnal a háztáji gazdaságokból került felvásárlásra. Vágómarhából több mint 14 ezret, tojásból közel 38 milliót, tejből 187 ezer hektolitert vásároltak fel az állami felvásárló szervek a háztáji gazdaságokból. vezik, megtervezik. Enélkül el sem lehetne képzelni egy nagyüzem munkáját. Nem volna e azonban a háztáji gazdaságok árutermelésének megtervezésére és megszervezésére is egyre nagyobb szükség? Mire gondolunk? Köztudott dolog, hogy minden szövetkezetben létrejöttek az úgynevezett háztáji bizottságok. Ezeknek a feladata lenne, hogy megteremtsék az összhangot a háztáji és közös gazdaságok között. Egyrészt a takarmánytermelésben és felhasználásban, másrészt a takarmányelosztásban, de nem utolsó sorban az árutermelésben is. Sajnos azonban ezek a háztáji bizottságok a legtöbb közös gazdaságban csak formálisan működnek. Pedig ha azt a feladatot csak egy kicsit is betöltenék, amiért létrehozták őket, akkor kevesebb lenne a súrlódás a szövetkezeti tagok és a vezetők között, nagyobb lenne az összhang, arról nem is beszélve, hogy a közös gazdaságokból kikerülő takarmányokból még több árut lehetne előállítani. Takarmánygondok Az elmúlt hetekben a szövetkezeti gazdaságokat járva több szövetkezeti vezetőt hallottuk: a mezőgazdaság árak rendezése nyomán — amikor egyes állatok és állattermékek előállítása még jövedelmezőbb lett — bizonyos nyomás tapasztalható a tagok részéről. Olyan nyomás, amely azt célozza: még több takarmányt biztosítsanak a háztáj gazdaságok részére. Ha volna elegendő abraktakarmány, talán ennek a teljesítése nem is okozna gondot. Jelenleg azonban a közös gazdaságok egy része is évről évre visszatérően abraktakarmány-gondokkal küzd. Több abraktakarmányt tehát a közösből a háztáji gazdaságok részére biztosítani, anélkül, hogy azt a közös gazdaságok meg ne sínylenék, nem lehet. Különösen addig nem, ameddig jelentős mértékben nem emelkednek a terméshozamok. Mi hát akkor a megoldás? Csak az, hogy a közös gazdaságok vezetői üljenek le a háztáji bizottságokkal, a szövetkezeti gazdákkal és beszéljék meg a problémákat. Egy kicsit a háztáji gazdaságok árutermelését, takarmányellátását és más egyéb problémáit is szervezzék, tervezzék meg. Már csak azért is, ha nem másért, hogy ne legyenek egész évben viták, súrlódások. Hogy szövetkezeti gazdaságonként ezt hogyan csinálják az a körülményektől, az adottságoktól függ. Mindenesetre beszélni kell ezekről a kérdésekről. A háztáji gazdaságok árutermelésének emelésén kívül ugyanis a közös gazdaságok további erősödése is ezt követeli. A harmadik ötéves tervben pedig még több mezőgazdasági terményre, hízóállatra és állati termékre van szüksége a népgazdaságnak. Ez pedig csak úgy biztosítható, ha a közös gazdaságok árutermelésének emelése mellett, a háztáji gazdaságok is még fokozottabb mértékben hozzájárulnak az egyre emelkedő szükségletek kielégítéséhez. Rácz Béla A háztáji bizottságok feladatairól A számok tehát világosan bizonyítják: annak ellenére, hogy a közös gazdaságok évről évre fokozzák árutermelésüket, mégis sok esztendőnek kellene eltelni még ahhoz, hogy a háztáji gazdaságok árujára ne legyen szükség. Különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a fogyasztás is állandóan emelkedik. A háztáji gazdaságok árutermeléséről tehát semmiképpen sem mondhatunk le. Természetesen nem a közös gazdaságok rovására, mert erről szó sem lehet. Elsődleges mindenkor a közös gazdaság, de a háztáji gazdaságokkal való törődés sem elhanyagolható. Különösen nem akkor, ha azt is figyelembe vesszük: a népgazdasági és egyéni érdek összhangban van egymással. A népgazdasági érdek: több áru, jobb ellátás. Az egyéni érdek: jelentős bevételt jelent a háztáji árutermelés minden szövetkezeti gazda számára. Néhány problémát azonban fel kell vetni, amikor a háztáji gazdaságok árutermeléséről beszélünk. A szövetkezeti gazdaságok egész évi munkáját megszer Nyugdíjasokat búcsúztattak a debreceni fűtőháznál Szombaton este bensőséges ünnepség volt a MÁV Debreceni Fűtőházának Szoboszlai úti kultúrotthonában. Ezen a napon búcsúztatták azt a 36 nyugdíjast, aki 1965-ben dolgozott utoljára az üzemben. A hozzátartozóikkal, családtagjaikkal megjelent idős vasutas dolgozókat az üzem szakszervezeti és pártbizottsága búcsúztatta el, s a részvevők a késő esti órákig vidám hangulatban töltötték el a nyugdíjasok ünneplésére szánt időt. A szakszervezeti bizottság tárgyjutalmat és oklevelet adott át a veteránoknak, a pártbizottság pedig búcsúszavak kíséretében ajándékkönyvet adott át a nyugdíjasok között levő idős párttagoknak. A nyugdíjasok között olyan is akad, aki négy évtizednyi szolgálat után hagyja el a vasutat. Erdei József műszaki főfelügyelő 40 évig szolgált hűséggel, s tanította a fűtőház fiatalabb dolgozóit, segítette őket a szakmai és elméleti képzésben. Többszörös kiváló dolgozóként és az érdemes vasutas kitüntetés birtokában ment nyugalomba, megérdemelt pihenésre, olyan kiváló munkatársakkal együtt — többek között —, mint Csomortányi László kocsilakatos, László Sándor műszaki főellenőr, K. Oláh Sándor lakatos, Gretz József kocsivizsgáló, Kondorossy Sándor mozdonyvezető, Tóth József művezető, Meleg Lajos csoportvezető. A serdülő lányokkal is foglalkozik a püspökladányi nőtanács (Tudósítónktól) A püspökladányi községi nőtanács szombaton délután a Petőfi utcai iskola felsőtagozatos leánytanulói számára rendezett előadást. De Balogh Mária főorvosnő tartott előadást a serdülő lányok helyes testápolásának és higiéniájának kérdéséről. Az előadást vetítéssel illusztrálták. Az általános iskola vezetősége nagy örömmel fogadta a nőtanács kezdeményezését, a lányok is örültek annak, hogy őszintén beszélhettek szakemberrel a problémáikról. Tér Sándorni KOMMENTÁR A Művész mozi megnyitójára Ma este ünnepélyes keretek között megnyitja kapuit a debreceni Művész mozi, az ország első „art-kino” filmszínháza. Látszólag nem nagy esemény, mondhatná valaki, hiszen megszoktuk már a fejlődés gyors tempóját: ma egy gyár, holnap egy művelődési otthon vagy modern lakóház — mi az oka, hogy a szokásosnál is nagyobb lelkesedéssel üdvözöljük egy parányi, alig másfélszáz nézőt befogadó mozi létrejöttét? Ennek a mozinak különleges szerep jut Debrecen kulturális életében s bizonyára a filmkultúra terjesztésének fontos állomását jelenti országos vonatkozásban is. A Művész mozi programjában ugyanis kizárólag jelentős értéket képviselő alkotások szerepelnek: a filmtörténet klasszikussá érett és a legmodernebb törekvéseket reprezentáló darabjai, melyek a legfiatalabb művészet fejlődését meghatározzák. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor: az új debreceni mozinak nem az a rendeltetése, hogy valamiféle filmarisztokratizmusnak adjon tápot, ellenkezőleg, az igazi filmkultúra szeretetére kell nevelnie remélhetőleg igényes és feltehetően népes táborát. Ha a szép tervek valóra válnak (viták, rendezvények, találkozás az alkotókkal, különleges bemutatók, kiadványok stb.), valóságos filmcentrum alakulhat ki az intézmény falai között. A Művész mozi megnyitását az elmondottakon túl az is indokolja, hogy a filmszínházakban gyakran rendkívüli alkotások, a szocialista eszmeiség és művésziség jegyében fogant művek is gyér visszhangra találnak s olykor nagyhatású filmek hamar lekerülnek a műsorról. A Művész mozi — szándéka szerint — szeretné „rehabilitálni” a mostoha sorsú filmeket, másrészt — premier előtti vetítéseivel — ráirányíthatja a figyelmet a mai magyar és külföldi filmművészet igényesebb újdonságaira. Nemrégiben szóvátettük, hogy Debrecenben — holott a közönség többször tanújelét adta a film iránti kivételes érdeklődésének — az igények kielégítése még nem mindig megfelelő. A Művész mozi megnyitása nagy előrelépést jelent, régi — s tegyük hozzá — országos óhajt vált valóra. Csak nemrég írta le egy fővárosi kritikus ezeket a mondatokat: „Hát teljesen hiába beszélünk, írunk esztendők óta? Hát még mindig vállrándítással, «nem hallom»-mal lehet napirendre térni, ha ezredszer is leírjuk, kritikusok, újságírók, publicisták, hogy különbséget kell tenni film és film között, mozi és mozi között? Hát arisztokratizmust, finnyás elzárkózást jelentene valóban, ha lenne két-három olyan filmszínházunk, ahol a közönség tudhatja, hogy művészfilmet kap, ha bemegy, ahová eltalál rendszeresen az a százezernyi ember, aki jó filmet akar nézni?” Örömmel kell a kritikus tudtára adnunk: most már van ilyen mozi s a debreceni kezdeményezés minden bizonnyal széleskörű mozgalom előhírnökének tekinthető. Egy mozi értékét nemcsak a bemutatott filmek mérik, hanem a közönség is, mely látogatja előadásait. A Művész mozi mindenkit örömmel vár, aki egyetért Balázs Béla szavaival: „Értenünk kell a filmhez, a hozzáértő műveltség irányító ízlésével felkészülve, hogy ne legyünk kényre-kedvre kiszolgáltatva korunk legsajátosabb nagy szellemi befolyásának, mint valami oktalan elemi hatalomnak.” Ez a felismerés egyben feltétele annak, hogy a filmművészet általános színvonala emelkedjék, hiszen a fejlődést nemcsak az alkotók határozzák meg, hanem a közönség is. Elismeréssel kell szólnunk az összefogásról, mely a Művész mozi mai megnyitását eredményezte: a kezdeményezést a Filmfőigazgatóság felkarolta s jelentős mértékben támogatta, a helyi vezetőszervek a szükséges feltételeket biztosítanák, a moziüzemi vállalat példás gonddal és dicséretes lelkesedéssel készítette elő a filmszínház zavartalan és kulturált működését. Valamennyien jelesre vizsgáztak. A kulturális forradalom fontos eseménye és eredménye a mai nyitóünnepség. Most már a nézőkön a sor: a Művész mozit neznie kell a szocialista filmkultúra meghitt, igazi otthonává avatniuk. Veress József Rendőrök, tűzoltók és karhatalmisták KRIESZ-vetélkedője Hasznos kezdeményezést indított útjára a Hajdú-Bihar megyei Rendőrfőkapitányság: vetélkedőre szólította a megyében szolgálatot teljesítő rendőröket, tűzoltókat és karhatalmistákat, ki ismeri jobban a közlekedésrendészeti szabályokat. A selejtezőkön részt vett szinte minden rendőr — függetlenül attól, hogy közvetlen kapcsolata van-e a közlekedésrendészettel vagy sem — valamint a tűzoltóság és a karhatalmi alakulat gépjárművezetői. A döntőkre január 29-én, szombaton került sor a Debreceni Fegyveres Erők Klubjában. Délelőtt a három szerv 5—5 tagú csapata mérte öszsze tudását. Este pedig az egyéni helyezéseket eldöntő vetélkedésre került sor. Mind délelőtt, mind délután magasfokú felkészültségről tettek tanúbizonyságot a vetélkedő részvevői, kiváló ismerőinek bizonyultak a közlekedésrendészeti szabályoknak. A zsűrinek sok gondot okozott, hogyan tegyenek különbséget a jobbnál jobb leveletek között. A hasznos vetélkedésből a csapatversenyben a rendőrség csapata került ki győztesen, második helyen a tűzoltóság, harmadik helyen pedig a karhatalmisták csapata végzett. Az egyéni versenyt Szabó Antal püspökladányi rendőrtiszt nyerte Vékony Miklós debreceni tűzoltó gépkocsivezető és Bíró Márton debreceni rendőrtiszt-helyettes előtt. Most dől el, ki mit tud. Rendőrök, tűzoltók, karhatalmisták KRESZ-vetélkedőjének részvevői elmélyültet munkálkodnak az egyik feladvány megfejtésén (Kovács Mihály tervi