Hajdú-Bihari Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

J­ános bácsi, a Pereces ut­cai vén csizmadiames­ter mindig öreg embe­reknek való csizmát készített. Soha életében másféle csizmát nem csinált. Hatalmas, otrom­ba csizmáknak látszottak ezek, de hogy jók és kényelmesek voltak, bizonyítja az, hogy a Csapó utcai csizmadiaszínben az utolsó párig elkeltek. Mikor a vállára vette az öreg mester a csizmahordó rudat, elöl-há­­tul hat pár csizma lógott. Oly­kor hozott csak haza belőlük a színből. Most éppen a csizma munká­jának kényelmesebb részéhez ért: a talp széleit kellett be­­viaszozni, hát ráért beszélget­ni. Ezt várta már nehezen a diák. Csokonait éppen most tanulják a kollégiumban, és János bácsi tud egy történetet róla. Régen ígérgeti, hogy majd egyszer elmondja. Nem hagy hát nyugtát neki a diák, leül a műhely küszöbére, ke­zében a füzet és a ceruza. — Hogyan volt hát Csokonai esete azzal a csizmadiával? Tessék már elmondani egy­szer, de végesvégig! — Várjál csak, fiam, várjál! Nézd, most jó meleg a viaszo­ló, sokáig lehet vele dolgozni. Ráérek mesélni. Jól megfi­gyeld, amit én most mondok, mert ezt mástól soha meg nem hallhatod. Mi tudjuk csak né­­hányan ezt a történetet Vitéz­ről, öreg csizmadiák. Látom, papíros van nálad meg plaj­­bász. Hát le is írhatod, meg be is viheted a kollégiumba. Még a­ tanárodnak is megmutatha­tod, bízvást hiszem, ő sert, tud­ja ezt Vitézről. Mert Vitéz volt őkelme, nem Csokonai, aho­gyan te mondod. Mi csak így szoktunk róla beszélgetni a színben. — Tudod, hogy a Nagy­templomban a csizmadiáknak külön padsoraik vannak a szó­széktől mindjárt balra, még tán Vitéz ideje óta. Mikor vé­ge a prédikációnak, el-elbe­­szélgetünk a Templomkertben, akik csizmadiák vagyunk. Ré­gen is így volt. Én még csak akkora legény lehettem, mint te mostan. Lestem az öregek beszédjét. A legvénebb közöt­tük Meggyesi mester volt. Úgy vélem, nyolcvanon túl lehe­tett, hiszen már én is hetven felé ballagok most, ezerkilenc­­százhuszonnyolcban. Meggyesi úgy mondá, hogy ő Vitézről a történetet édesapjától hallotta. Az öreg mester szavaira úgy emlékszem, mintha csak ma hallottam volna, így kezdte: J­ól dél tájban lehetett már, mert a kinn lakó deákok jöttek a kollégiumból. A csizmadiaszín előtt meg-meg­­lebbent egyik-másiknak a tó­gája. Nem sokat hederítettünk rájuk, hiszen deákot eleget lát­tunk. Csak akkor nézelődtünk ki reájuk, mikor na­gynéha azt mondták: ahol jön a nagybo­tos deák! Az, aki a kerítése­ket tördelte a gerundiummal a tűzvész felé a deákok előtt tűzoltáskor. Egyszer arra leszünk figyel­mesek, hogy a szín előtt meg­áll két deákforma ember. Az egyik csakugyan deák volt, lát­szott a tógáján, de a másik mégsem az volt, mert öregebb volt. Azok aztán beszélgetnek. Az öregebb úgy harminc körül lehetett, de mégis többnek lát­szott, s igen vékony volt. Mo­solyogva magyaráz a fiatal deáknak. Mi meg csak szívjuk a pipát a színben, és nézzük őket. — Egyszer aztán megszó­lal közülünk valaki: — Elhiggyék kelmetek, hogy az öregebbik az a sovány, sen­ki más, mint Vitéz uram! — Kicsoda? A Földi János komája? — A’biz­a! — Már hogyne volna az, mikor úgy ismerem, mint a tenyeremet, hiszen egy utcá­ban lakok vele. — No, ha az, akkor nekem beszélnem kell vele — mondja Polgár János —, ugyan most már magam is megismerem. Csak megváltozott, mióta ha­zakerült. — Miért kell kelmédnek ve­le beszélni? — Nagy sora van annak. Mi­kor a néném Juliska lányát temettük tíz esztendeje, hát a temetésre csak deákpapot kaptunk az eklézsiától, mert az öreg pap betegeskedett. A deákpappal eljött a temetésre Vitéz is, akit akkor tájban ha­rangozhattak ki a kollégium­ból, mert a legátuspénz egyik részéből gyógyítgatta magát veszőkös feje. Mondom, nem hívta senki, csak eljött a temetésre. Mint később mondá, úgy megesett a szíve a virágjában elhalt leányka sorsán, hogy a pap után ő is beszélni kezdett a sírnál. De úgy beszélt, hogy csupa kádencia volt az, s úgy megtalálta bennünk a lelket, hogy sírtunk mink ott mind­nyájan, mint a gyermekek. Azóta sem sírtam olyan lel­­kemből. Temetés végén kifi­zettem a kispapot. Vitéztől pedig megkérdeztem, hogy mi­vel tartozok neki, hiszen a püs­pök sem beszélhetett nála szebben. De ő nagyon csodál­kozott a kérdésemen, és ezt mondá: — Semmivel, jó ember. Elég a bánat terhe eme szép liliom­szál halála miatt. — Hát én akkor megfogad­tam, hogy ha tehetem, meg­szolgálom egyszer neki azt a gyönyörűséges beszédet. Polgár János aztán kiment a beszélgetőkhöz. Azok észre sem vevék őt, úgy elmerültek valami deákszavas mondani­valókban. Polgár János csak várt, és nézte Vitézt, aki nem­rég gyalogolt haza Somogyból, s akinek arcai igen szattyán színűek valának, csak a sze­mei tüzeltek nagyon, mintha az betegségtől lenne. 4 jókor sajnálta csak meg őt nagyon Polgár János, mikor észre véve, hogy Vitéznek a csizmái is alaposan keshedtek. Ejnye, ejnye, ho­gyan járhat így Vitéz Debre­cen nemes városába, ahol any­­nyi sok csizmadia vagyon! Pol­gár uram már akkor tisztában volt a tervével. Megszólítá Vitézt, s kéri na­gyon, hogy jönne be vele a csizmadiaszínbe. Vitéz uram elbúcsúzott a deáktól, aztán bement a színbe Polgár János­sal. Az félrehívta odabent, és elmondotta annak a régi te­metésnek a históriáját Vitéz­nek. Azzal fejezte be, hogy íme, a teremtő alkalmat adott arra, hogy most visszaszolgál­hatja Vitéz uramnak a lelki jóságát. És pediglen azzal, hogyha meg nem sértené, vá­lasszon ki Polgár uram leg­szebb csizmái közül egy párat, amelyik legjobban tetszik, az­tán viselje egészséggel sokáig. De Vitéz váltig szabódott, hallani sem akart a dologról, mondván, hogy ő ingyen sen­kitől nem fogadhat el semmit, pénze pedig most sincsen. Pol­gár János pedig nem az az em­ber volt, aki ha valamit feltesz magában, azt keresztül ne vi­gye. Bizony, jó fertály óra el­telt, míg Polgár uram győzött, így aztán Vitéz uramnak fel kellett húzni egy pár gyönyö­rű csizmát, de olyat, hogy az szinte megszólalt. Na, de most mi történjen a levetett, vásott csizmával? Pol­gár János azon volt, hogy vi­gye csak azt is haza Vitéz, jó lesz az a ház körül, ha már a háza le is égett. Elbabrálhat benne a kiskertjében a virá­gai között. — Vitéz uram azonban nem tágított: ő a régi csizmát el nem viszi, tegyen vele Polgár János, amit akar. Könnyes volt a Vitéz szeme, amikor elbúcsúztak. Azt mondta akkor Vitéz Mihály, szegény: — Nézze, Polgár uram, ez a csizma úgyis kiszolgál már en­­gemet hétköznapon úgy, mint ünnepnapon, addig, amíg én élek. Könnyebb lesz nekem addig egy pár csizmának pa­rancsolni, hogy hová vigyen, mint kettőnek. Hátha ez az egy pár jobban szót fogad, és tovább koptatja velem a deb­receni földet. B­izony, nem sokáig koptat­ta. Pár évre rá kikísér­tük a Hatvan utcai te­metőbe Vitéz Mihály. A deá­kokon kívül mi voltunk ott legtöbben, csizmadiák. Ott könnyezett velünk Polgár Já­nos is. Tiszta szívből siratta Vitéz Mihályt, akinek temeté­sén nem hangzott el olyan szép beszéd, mint amilyet ő mon­dott el a lányka temetésén. Tanka János VITÉZ CSIZMÁJA (Debreceni szájhagyomány Csokonai Vitéz Mihályról) Itt nyugszik IS keringő egy rossz építkezés felelőssége körül Képi ellenőrök vizsgálták m­eg a TITÁSZ vállalat üze­meltetésében levő távfűtés debreceni ipari ágának terve­zését, építését és működését. Arról a vezetékről van szó, amely a Debreceni Dohánygyár számára hivatott fűtőenergiát adni. A létesítmény mintegy 15 millió forintba került. 1964 nyarán adták át rendeltetésé­nek. Kisvártatva súlyos üze­meltetési hibák mutatkoztak, és a szakemberek most azt mondják: két-három év múl­va be kell temetni, használha­tatlan. A tervezett harminc­éves szolgálat majdani elisme­rő oklevele helyett most in­kább egy fakeresztes táblát le­hetne a földbe rakott vezeték fölé szűrni, ezzel az elkeserítő felirattal: „Itt nyugszik 15 mil­A népi ellenőrök alapvetően kifogásolják a tervező Energia­gazdálkodó Intézetnél, hogy a vezeték megépítéséhez nem a legrövidebb és legolcsóbb nyomvonalat választották, er­re alternatívát sem dolgoztak ki, miért nem a talajvíztől mentes földfelszín fölött, a vasúti sínek mellett tervezték az építést. Célszerűbb és ol­csóbb lett volna. A tervezők védekezése: „Ezen a részen építési tilalom volt.” Tény: ilyen tilalom nem volt a vasúti szomszédság terüle­tén, a tilalom egészen más részre szólt. Itt a népi ellenőrzési bizott­ság ülésén kisebb részvita ke­rekedik, amely a lényegről te­reli el a figyelmet. Az elnök ezért határozott kérdést tesz fel a tervezés képviselőinek: — Véleményük szerint ki a felelős? Dr. Havas Endre, az ÉGI képviselője: — A kivitelezés kritikán aluli. Nem a terv szerint lett kivitelezve, illetőleg minőségi­leg rosszul lett kivitelezve a munka. Nagy Levente, az ÉGI kép­viselője: — Ha a mű a tervek szerint készül el, akkor jó lenne. A tervezők egyetértenek a népi ellenőrök véleményével: egyrészt az előírástól eltérő volt a cementhasználat, és ezért az agresszív talajvíz meg­támadta, tönkreteszi a vezeté­ket, másrészt téli betonozás hió forint”. A népi ellenőrzés szakembereinek véleménye szerint a hibákat nem lehet ki­javítani, új nyomvonalon új vezetéket kell építeni. Tetézi a bajt, hogy a rossz vezetékre csaknem hatmilliós költséggel újabb ágat kapcsoltak a jár­műjavító ellátására. Ki a felelős? A lehető legtermészeteseb­ben ugrik elő ez a kérdés a vér­­forralóan felháborító eset hal­latán. De nem ilyen egyszerű és természetes a válasz. Tanús­kodjon erről egy dramatizált, de a kijelentésekhez jegyző­­könyvi pontossággal ragaszko­dó részlet a megyei népi ellen­­■ őrző bizottság üléséről. Jelen vannak a népi ellenőrök, a ter­vezés, az építés és a beruházás­­ képviselői.­­ A szó őket illeti, volt felkészülés nélkül, a csa­torna egy része elfogyott, és a hibákat nem javították ki a jelzések ellenére. Rossz cement Seress György igazgató, a ki­vitelező ÉM Hajdú megyei Épí­tőipari Vállalatának képviselő­je: — A vizsgálati jegyzőkönyv­be be kellett volna venni, hogy 2—3 év múlva használhatatlan lesz a létesítmény. Mi csak a népi ellenőrzési vizsgálat során tudtuk meg, hogy a területen agresszív talajvíz van. A szer­kezeti vasbeton tervezése kri­tikán aluli. C 400-as cementet írt elő S 54-es helyett. Fagykár­ról beszél a jegyzőkönyv. Ha nem javítottuk volna ki, a csa­torna már beomlott volna. A fekete szigetelés nem vált be, az ÉM eltiltotta a távfűtések építésénél. Ha átadáskor víz van, meg kellett volna kezdeni a szivattyúzást. Egyébként haj­landók vagyunk a hibákat ki­javítani. Husi Márton népi ellenőr: — Rossz volt a kivitelezés. A kivitelező tudta, hogy ag­resszív talajvíz van, és ehhez éppen C 400-as cement kellett volna, de ezt csak ötven száza­lékban használták. (Egy talajmechanikai vizs­gálati dokumentumot ismertet, amely bizonyítja: a kivitelező­nek tudni kellett arról, hogy a talajvíz szulfátos.) Beke László népi ellenőr: — Átadás előtt a tervező be­írta, hogy a hibákat ki kell ja­vítani, szivattyúzni kell, mert a talajvíz eléri a csőszigetelést. A beruházó ehhez a többlet­­költséghez hozzá is járult. Kiss M. László népi ellenőr: — A kivitelező C 500-as ce­mentet használt az előírástól eltérően. Ennek alkalmazása nem engedhető meg agresszív talajvíznél. Az előírt szigetelő­­anyagot sem adagolták minde­nütt a betonhoz. Kijavítani a hibákat nem lehet, csak a mű­vet újjáépíteni. Harmati János népi ellenőr: — Új nyomvonalon új veze­téket kell építeni. A betont kö­römmel lehet kaparni, a szul­fát-ion miatt megindult a bom­lási folyamat. Hibás a tervező is, mert a talajvizes részen helytelen szigetelést írt elő. Ian volt, mégis átvételre került a Beruházási Kódex előírásai ellenére. Nagy Miklós népi ellenőr: — A beruházó a kötbérre hi­vatkozik. Ilyen esetben át le­hetett és át is kellett volna há­rítani a kivitelezőre. Miért nem a legrövidebb úton? Miért vették át a munkát? Az ülés elnöke a beruházó képviselőihez fordulva: — A tervező 1964 augusztus 7-én bejegyezte az építési nap­lóba, hogy a vezetéket lehetet­len üzembe helyezni annyira rossz. A kivitelező vállalat er­re semmi észrevételt sem tett, a beruházó TITÁSZ két hét múlva átvette a munkát. Ho­gyan történhetett ez? Molnár János TITÁSZ-igaz­­gató: — Nem voltunk felkészülve szakemberekkel, akik teljes súllyal tudták volna képvisel­ni a felmerült problémákat a tervező és kivitelező irányá­rban. Most már vannak tapasz­talataink, és a vagongyári részt nem vettük át Az elnök: — Sorozatosan súlyos hibá­kat írt be a tervező a naplóba. Nem győződtek meg a hibák kijavításáról, mégis átvették a vezetéket? Tudtak-e a talajvíz agresszivitásáról vagy sem? Molnár János: — Felmerül a kérdés, sza­bad volt-e átvenni. Kötbéres gőzszállítási szerződések vol­tak a gyárakkal. Ha nem vesz­­szük át, lehet hogy nagyobb kár van. Harmati János népi ellenőr. — A létesítmény rendelte­tésszerű használatra alkalmat- Ki hát a felelős? Faludi László, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság kép­viselője: — Győrben ugyanilyen eset volt. Tűrhetetlen, hogy tizen­öt éves gyakorlat van, és még­is egymás után következnek be olyan hibák, amelyek ilyen nagy létesítményeket tesznek tönkre. Az ülés elnöke összefoglalja a hallottakat: — A mű hibás. Ha még egy rövid ideig használható is, a hibák miatt magas az üzemel­tetési, fogyasztási költség. Rá­adásul ráépítettek hatmillióért egy másik szárnyat. Felelősség terheli az ÉM Építőipari Vál­lalatának akkori főmérnökét és építésvezetőjét, felelős a beru­házó műszaki ellenőre, és na­gyobb gonddal járhatott volna el a tervező is. Ki hát a felelős? A népi el­lenőrzési bizottság határozati megállapítása szerint a felso­roltak. De joggal kérdezhető: nincs-e helye büntetőjogi fele­lősség megállapításának is ilyen felháborító esetnél, amely ekkora kárt okoz egyet­len mű építésénél valameny­­nyiünk zsebére, életszínvona­lának terhére? A kérdezettek áthárítgatnak, kibúvókat keresnek, egymást vádolják. De bárhogy is van, egy követelést szigorúan meg kell fogalmazni. Ha már be is kell temetni az új csatornát, egy kérdést semmiképpen sem temethetünk el. A kérdés így hangzik: kik a felelősek?! Soltész István BALESETI JEGYZŐKÖNYV Három halálos baleset egy hét alatt 25 EZER FORINT KÁRT OKOZTAK A SZABÁLYTALANUL HAJTÓ FOGATOSOK Három halálos, négy súlyos és számos könnyű sérülés, va­lamint 30 ezer forint kár. Ez az elmúlt héten Hajdú-Bihar megye területén bekövetkezett balesetek mérlege. Arról már hírt adtunk, hogy Debrecenben a Batthyá­ny és a Béke útja sarkán tör­tént halálos közlekedési bal­eset. — Egy másik — szintén köz­úti közlekedési baleset — ál­dozata Győrfi Imre Haj­dúböszörmény, József Attila u. 7. szám alatti lakos a bal­esetet követő napon a kórház­ban halt meg. A 66 éves férfi a járda lezárása miatt az út­testen ment, az úttest szélén egyméteres sávban, Hajdúbö­szörményben, a Rákóczi utcán. Őt követte a 6. számú AKÖV autóbuszával Szabó József, Hajdúböszörmény, Lévai Márton utca 27. szám alatt la­kó gépkocsivezető. Szabó Jó­zsef a szembejövő forgalm figyelte, és elütötte az úttó szélén haladó Győrfi Imrét, rendőrség vizsgálatot indít­ az ügyben. A harmadik halálos szere­csétlenség május 28-án, szer­baton reggel 9 óra után tö­tént a debreceni MÁV-pály­udvaron. Bene Imre éves, Derecske, Jókai utca szám alatti lakos Budapest akart utazni. Előzőleg bele a restibe, ahol szeszes itt fogyasztott. Későn vette észt hogy elérkezett a vonat ind­­ásának ideje. Kirohant a p­ronra, de a vonat akkor­­ kiindult, és mintegy 30 kil­méteres sebességgel haladt, fiatalember — a figyelmezt­­és ellenére — megpróbált­­ ugrani a mozgó vonatra, a két vasúti kocsi között a von kerekei alá zuhant. A hel­színen meghalt. A rendőrsé vizsgálat tart. FEGYELMEZETLEN FOGATOSOK Az elmúlt héten ugrássze­rűen megnőtt a fogatosok ál­tal okozott közúti közlekedési balesetek száma, 5 esetben voltak baleset okozói. Az ered­mény: két súlyos sérült és mintegy 25 ezer forint kár. B. Kiss Lajos Tetétlen, Árpád útja 46. szám alatti lakos, a Berettyóújfalui Álla­mi Gazdaság fogatosa lakoda­lom után ittasan hajtotta a gazdaság kétlovas fogatát, amelyen bútorokat szállított vissza a lakodalomból. Ittassá­ga miatt ütötte-verte a lova­kat, trappban igyekezett be­fordulni az állami gazdaság Földes és Tetétlen közötti üzemegységének területére. A fogat nekiütközött az állami gazdaság feliratát tartó 1 méter magas téglaoszlopna­k kidöntötte. Szerencsére ittas fogatos és felesége ne sérült meg. A kidőlt oszli azonban agyonnyomta min­két lovat. A kár mintegy ezer forint. A rendőrségi víz gálát tart. Hajdúszoboszlón a Kula vendéglőben szeszes italt f­gyasztott Bartha G­er­gely, Hajdúszoboszló, Csili­­dűlő 2. szám alatti lakos I gatos és Kádár Jáno Hajdúszoboszló, Kéthalo dűlő 1. szám alatti lakos. A­ztán együtt indultak el e­ kétlovas fogattal Nádudv felé. Útközben, a Kelei főcsatorna hídjáról lefelé m­­et a szekér megszaladt, K­­ár János a lovak közé, o­nan a szekér alá zuhant, súlyosan megsérült. A re őrségi vizsgálat tart. Hüse János Vámospér, Malom utca 1. szám ala lakos az esti órákban Nyírá­dány felől hajtott két lov fogattal hazafelé. Ütköző találkozott öccsével, H­ü­s Mihály Vámospércs, Arai János utca 27. szám alatti­­ kossal, aki vele szemben ha­tott vontatójával. Mindkett megálltak járművükkel, beszélgettek. Közben észreve­ték, hogy a vontató házi rendszámtáblájának rossz világítása. Hüse János levett a szekérről a lámpát, és azz­ világított öccsének, hog megjavítsa a hibát. Közbe érkezett oda motorkerékpáré Mike József. Debrecen Vadliba utca 12. szám alat lakos, akit vakított az ál­­vontató fényszórójának fény Kérte is a vontatóvezető hogy tompítsa a fényt. E nem történt meg. Mi­ke, ami­kor a vontató mellett el­ha­­adt vette csak észre hog alig öt méterre előtte áll a ki­világítatlan szekér. A motor­ nem tudta elkerülni az össze­ütközést, és 8 napon túl gye­nyülő súlyos sérülést szenve­dett. A vizsgálat folyik. (ny. t.) Ma kezdődik a fodrászverseny Az ország legjobb kisipari szövetkezeti női és férfifod­rászai ma, május 29-én 9 órai kezdettel mérik össze tudásu­kat a Kisipari Szövetkeze­tek Országos Szövetsége V. küldöttközgyűlésének tisztele­tére rendezett országos fod­rászversenyen Debrecenben, a Bartók-teremben. Reggel 9 órakor előzsűrizés­sel kezdődik a verseny. Majd fél 10-kor kerül sor az ünne­pélyes megnyitóra és a közön­ség jelenlétében a verseny­­munkák készítésére. Az országos verseny ered­ményeinek hirdetésére és a díjak kiosztására este 8 órakor kerül sor ugyancsak a Bartók­­teremben. Fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat felvesz kiszolgáló segédm­u­nkásokat, vízszerelő, kőműves és festő szakmunkásokat. Jelentkezés: Bp., vm. ker., Csokonai utca 6., munka­ügyi osztályon. Felveszünk dísznövénytermesztésben jártas kertészeti szakmunkást, vagy technikust a Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kert­jébe. Jelentkezés a botanikus kert vezetőjénél. turinm­uti­v—• NAPLÓ 4. oldal mm 1966. május 29.

Next