Hajdú-Bihari Napló, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
János bácsi, a Pereces utcai vén csizmadiamester mindig öreg embereknek való csizmát készített. Soha életében másféle csizmát nem csinált. Hatalmas, otromba csizmáknak látszottak ezek, de hogy jók és kényelmesek voltak, bizonyítja az, hogy a Csapó utcai csizmadiaszínben az utolsó párig elkeltek. Mikor a vállára vette az öreg mester a csizmahordó rudat, elöl-hátul hat pár csizma lógott. Olykor hozott csak haza belőlük a színből. Most éppen a csizma munkájának kényelmesebb részéhez ért: a talp széleit kellett beviaszozni, hát ráért beszélgetni. Ezt várta már nehezen a diák. Csokonait éppen most tanulják a kollégiumban, és János bácsi tud egy történetet róla. Régen ígérgeti, hogy majd egyszer elmondja. Nem hagy hát nyugtát neki a diák, leül a műhely küszöbére, kezében a füzet és a ceruza. — Hogyan volt hát Csokonai esete azzal a csizmadiával? Tessék már elmondani egyszer, de végesvégig! — Várjál csak, fiam, várjál! Nézd, most jó meleg a viaszoló, sokáig lehet vele dolgozni. Ráérek mesélni. Jól megfigyeld, amit én most mondok, mert ezt mástól soha meg nem hallhatod. Mi tudjuk csak néhányan ezt a történetet Vitézről, öreg csizmadiák. Látom, papíros van nálad meg plajbász. Hát le is írhatod, meg be is viheted a kollégiumba. Még a tanárodnak is megmutathatod, bízvást hiszem, ő sert, tudja ezt Vitézről. Mert Vitéz volt őkelme, nem Csokonai, ahogyan te mondod. Mi csak így szoktunk róla beszélgetni a színben. — Tudod, hogy a Nagytemplomban a csizmadiáknak külön padsoraik vannak a szószéktől mindjárt balra, még tán Vitéz ideje óta. Mikor vége a prédikációnak, el-elbeszélgetünk a Templomkertben, akik csizmadiák vagyunk. Régen is így volt. Én még csak akkora legény lehettem, mint te mostan. Lestem az öregek beszédjét. A legvénebb közöttük Meggyesi mester volt. Úgy vélem, nyolcvanon túl lehetett, hiszen már én is hetven felé ballagok most, ezerkilencszázhuszonnyolcban. Meggyesi úgy mondá, hogy ő Vitézről a történetet édesapjától hallotta. Az öreg mester szavaira úgy emlékszem, mintha csak ma hallottam volna, így kezdte: Jól dél tájban lehetett már, mert a kinn lakó deákok jöttek a kollégiumból. A csizmadiaszín előtt meg-meglebbent egyik-másiknak a tógája. Nem sokat hederítettünk rájuk, hiszen deákot eleget láttunk. Csak akkor nézelődtünk ki reájuk, mikor nagynéha azt mondták: ahol jön a nagybotos deák! Az, aki a kerítéseket tördelte a gerundiummal a tűzvész felé a deákok előtt tűzoltáskor. Egyszer arra leszünk figyelmesek, hogy a szín előtt megáll két deákforma ember. Az egyik csakugyan deák volt, látszott a tógáján, de a másik mégsem az volt, mert öregebb volt. Azok aztán beszélgetnek. Az öregebb úgy harminc körül lehetett, de mégis többnek látszott, s igen vékony volt. Mosolyogva magyaráz a fiatal deáknak. Mi meg csak szívjuk a pipát a színben, és nézzük őket. — Egyszer aztán megszólal közülünk valaki: — Elhiggyék kelmetek, hogy az öregebbik az a sovány, senki más, mint Vitéz uram! — Kicsoda? A Földi János komája? — A’biza! — Már hogyne volna az, mikor úgy ismerem, mint a tenyeremet, hiszen egy utcában lakok vele. — No, ha az, akkor nekem beszélnem kell vele — mondja Polgár János —, ugyan most már magam is megismerem. Csak megváltozott, mióta hazakerült. — Miért kell kelmédnek vele beszélni? — Nagy sora van annak. Mikor a néném Juliska lányát temettük tíz esztendeje, hát a temetésre csak deákpapot kaptunk az eklézsiától, mert az öreg pap betegeskedett. A deákpappal eljött a temetésre Vitéz is, akit akkor tájban harangozhattak ki a kollégiumból, mert a legátuspénz egyik részéből gyógyítgatta magát veszőkös feje. Mondom, nem hívta senki, csak eljött a temetésre. Mint később mondá, úgy megesett a szíve a virágjában elhalt leányka sorsán, hogy a pap után ő is beszélni kezdett a sírnál. De úgy beszélt, hogy csupa kádencia volt az, s úgy megtalálta bennünk a lelket, hogy sírtunk mink ott mindnyájan, mint a gyermekek. Azóta sem sírtam olyan lelkemből. Temetés végén kifizettem a kispapot. Vitéztől pedig megkérdeztem, hogy mivel tartozok neki, hiszen a püspök sem beszélhetett nála szebben. De ő nagyon csodálkozott a kérdésemen, és ezt mondá: — Semmivel, jó ember. Elég a bánat terhe eme szép liliomszál halála miatt. — Hát én akkor megfogadtam, hogy ha tehetem, megszolgálom egyszer neki azt a gyönyörűséges beszédet. Polgár János aztán kiment a beszélgetőkhöz. Azok észre sem vevék őt, úgy elmerültek valami deákszavas mondanivalókban. Polgár János csak várt, és nézte Vitézt, aki nemrég gyalogolt haza Somogyból, s akinek arcai igen szattyán színűek valának, csak a szemei tüzeltek nagyon, mintha az betegségtől lenne. 4 jókor sajnálta csak meg őt nagyon Polgár János, mikor észre véve, hogy Vitéznek a csizmái is alaposan keshedtek. Ejnye, ejnye, hogyan járhat így Vitéz Debrecen nemes városába, ahol anynyi sok csizmadia vagyon! Polgár uram már akkor tisztában volt a tervével. Megszólítá Vitézt, s kéri nagyon, hogy jönne be vele a csizmadiaszínbe. Vitéz uram elbúcsúzott a deáktól, aztán bement a színbe Polgár Jánossal. Az félrehívta odabent, és elmondotta annak a régi temetésnek a históriáját Vitéznek. Azzal fejezte be, hogy íme, a teremtő alkalmat adott arra, hogy most visszaszolgálhatja Vitéz uramnak a lelki jóságát. És pediglen azzal, hogyha meg nem sértené, válasszon ki Polgár uram legszebb csizmái közül egy párat, amelyik legjobban tetszik, aztán viselje egészséggel sokáig. De Vitéz váltig szabódott, hallani sem akart a dologról, mondván, hogy ő ingyen senkitől nem fogadhat el semmit, pénze pedig most sincsen. Polgár János pedig nem az az ember volt, aki ha valamit feltesz magában, azt keresztül ne vigye. Bizony, jó fertály óra eltelt, míg Polgár uram győzött, így aztán Vitéz uramnak fel kellett húzni egy pár gyönyörű csizmát, de olyat, hogy az szinte megszólalt. Na, de most mi történjen a levetett, vásott csizmával? Polgár János azon volt, hogy vigye csak azt is haza Vitéz, jó lesz az a ház körül, ha már a háza le is égett. Elbabrálhat benne a kiskertjében a virágai között. — Vitéz uram azonban nem tágított: ő a régi csizmát el nem viszi, tegyen vele Polgár János, amit akar. Könnyes volt a Vitéz szeme, amikor elbúcsúztak. Azt mondta akkor Vitéz Mihály, szegény: — Nézze, Polgár uram, ez a csizma úgyis kiszolgál már engemet hétköznapon úgy, mint ünnepnapon, addig, amíg én élek. Könnyebb lesz nekem addig egy pár csizmának parancsolni, hogy hová vigyen, mint kettőnek. Hátha ez az egy pár jobban szót fogad, és tovább koptatja velem a debreceni földet. Bizony, nem sokáig koptatta. Pár évre rá kikísértük a Hatvan utcai temetőbe Vitéz Mihály. A deákokon kívül mi voltunk ott legtöbben, csizmadiák. Ott könnyezett velünk Polgár János is. Tiszta szívből siratta Vitéz Mihályt, akinek temetésén nem hangzott el olyan szép beszéd, mint amilyet ő mondott el a lányka temetésén. Tanka János VITÉZ CSIZMÁJA (Debreceni szájhagyomány Csokonai Vitéz Mihályról) Itt nyugszik IS keringő egy rossz építkezés felelőssége körül Képi ellenőrök vizsgálták meg a TITÁSZ vállalat üzemeltetésében levő távfűtés debreceni ipari ágának tervezését, építését és működését. Arról a vezetékről van szó, amely a Debreceni Dohánygyár számára hivatott fűtőenergiát adni. A létesítmény mintegy 15 millió forintba került. 1964 nyarán adták át rendeltetésének. Kisvártatva súlyos üzemeltetési hibák mutatkoztak, és a szakemberek most azt mondják: két-három év múlva be kell temetni, használhatatlan. A tervezett harmincéves szolgálat majdani elismerő oklevele helyett most inkább egy fakeresztes táblát lehetne a földbe rakott vezeték fölé szűrni, ezzel az elkeserítő felirattal: „Itt nyugszik 15 milA népi ellenőrök alapvetően kifogásolják a tervező Energiagazdálkodó Intézetnél, hogy a vezeték megépítéséhez nem a legrövidebb és legolcsóbb nyomvonalat választották, erre alternatívát sem dolgoztak ki, miért nem a talajvíztől mentes földfelszín fölött, a vasúti sínek mellett tervezték az építést. Célszerűbb és olcsóbb lett volna. A tervezők védekezése: „Ezen a részen építési tilalom volt.” Tény: ilyen tilalom nem volt a vasúti szomszédság területén, a tilalom egészen más részre szólt. Itt a népi ellenőrzési bizottság ülésén kisebb részvita kerekedik, amely a lényegről tereli el a figyelmet. Az elnök ezért határozott kérdést tesz fel a tervezés képviselőinek: — Véleményük szerint ki a felelős? Dr. Havas Endre, az ÉGI képviselője: — A kivitelezés kritikán aluli. Nem a terv szerint lett kivitelezve, illetőleg minőségileg rosszul lett kivitelezve a munka. Nagy Levente, az ÉGI képviselője: — Ha a mű a tervek szerint készül el, akkor jó lenne. A tervezők egyetértenek a népi ellenőrök véleményével: egyrészt az előírástól eltérő volt a cementhasználat, és ezért az agresszív talajvíz megtámadta, tönkreteszi a vezetéket, másrészt téli betonozás hió forint”. A népi ellenőrzés szakembereinek véleménye szerint a hibákat nem lehet kijavítani, új nyomvonalon új vezetéket kell építeni. Tetézi a bajt, hogy a rossz vezetékre csaknem hatmilliós költséggel újabb ágat kapcsoltak a járműjavító ellátására. Ki a felelős? A lehető legtermészetesebben ugrik elő ez a kérdés a vérforralóan felháborító eset hallatán. De nem ilyen egyszerű és természetes a válasz. Tanúskodjon erről egy dramatizált, de a kijelentésekhez jegyzőkönyvi pontossággal ragaszkodó részlet a megyei népi ellen■ őrző bizottság üléséről. Jelen vannak a népi ellenőrök, a tervezés, az építés és a beruházás képviselői. A szó őket illeti, volt felkészülés nélkül, a csatorna egy része elfogyott, és a hibákat nem javították ki a jelzések ellenére. Rossz cement Seress György igazgató, a kivitelező ÉM Hajdú megyei Építőipari Vállalatának képviselője: — A vizsgálati jegyzőkönyvbe be kellett volna venni, hogy 2—3 év múlva használhatatlan lesz a létesítmény. Mi csak a népi ellenőrzési vizsgálat során tudtuk meg, hogy a területen agresszív talajvíz van. A szerkezeti vasbeton tervezése kritikán aluli. C 400-as cementet írt elő S 54-es helyett. Fagykárról beszél a jegyzőkönyv. Ha nem javítottuk volna ki, a csatorna már beomlott volna. A fekete szigetelés nem vált be, az ÉM eltiltotta a távfűtések építésénél. Ha átadáskor víz van, meg kellett volna kezdeni a szivattyúzást. Egyébként hajlandók vagyunk a hibákat kijavítani. Husi Márton népi ellenőr: — Rossz volt a kivitelezés. A kivitelező tudta, hogy agresszív talajvíz van, és ehhez éppen C 400-as cement kellett volna, de ezt csak ötven százalékban használták. (Egy talajmechanikai vizsgálati dokumentumot ismertet, amely bizonyítja: a kivitelezőnek tudni kellett arról, hogy a talajvíz szulfátos.) Beke László népi ellenőr: — Átadás előtt a tervező beírta, hogy a hibákat ki kell javítani, szivattyúzni kell, mert a talajvíz eléri a csőszigetelést. A beruházó ehhez a többletköltséghez hozzá is járult. Kiss M. László népi ellenőr: — A kivitelező C 500-as cementet használt az előírástól eltérően. Ennek alkalmazása nem engedhető meg agresszív talajvíznél. Az előírt szigetelőanyagot sem adagolták mindenütt a betonhoz. Kijavítani a hibákat nem lehet, csak a művet újjáépíteni. Harmati János népi ellenőr: — Új nyomvonalon új vezetéket kell építeni. A betont körömmel lehet kaparni, a szulfát-ion miatt megindult a bomlási folyamat. Hibás a tervező is, mert a talajvizes részen helytelen szigetelést írt elő. Ian volt, mégis átvételre került a Beruházási Kódex előírásai ellenére. Nagy Miklós népi ellenőr: — A beruházó a kötbérre hivatkozik. Ilyen esetben át lehetett és át is kellett volna hárítani a kivitelezőre. Miért nem a legrövidebb úton? Miért vették át a munkát? Az ülés elnöke a beruházó képviselőihez fordulva: — A tervező 1964 augusztus 7-én bejegyezte az építési naplóba, hogy a vezetéket lehetetlen üzembe helyezni annyira rossz. A kivitelező vállalat erre semmi észrevételt sem tett, a beruházó TITÁSZ két hét múlva átvette a munkát. Hogyan történhetett ez? Molnár János TITÁSZ-igazgató: — Nem voltunk felkészülve szakemberekkel, akik teljes súllyal tudták volna képviselni a felmerült problémákat a tervező és kivitelező irányárban. Most már vannak tapasztalataink, és a vagongyári részt nem vettük át Az elnök: — Sorozatosan súlyos hibákat írt be a tervező a naplóba. Nem győződtek meg a hibák kijavításáról, mégis átvették a vezetéket? Tudtak-e a talajvíz agresszivitásáról vagy sem? Molnár János: — Felmerül a kérdés, szabad volt-e átvenni. Kötbéres gőzszállítási szerződések voltak a gyárakkal. Ha nem veszszük át, lehet hogy nagyobb kár van. Harmati János népi ellenőr. — A létesítmény rendeltetésszerű használatra alkalmat- Ki hát a felelős? Faludi László, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság képviselője: — Győrben ugyanilyen eset volt. Tűrhetetlen, hogy tizenöt éves gyakorlat van, és mégis egymás után következnek be olyan hibák, amelyek ilyen nagy létesítményeket tesznek tönkre. Az ülés elnöke összefoglalja a hallottakat: — A mű hibás. Ha még egy rövid ideig használható is, a hibák miatt magas az üzemeltetési, fogyasztási költség. Ráadásul ráépítettek hatmillióért egy másik szárnyat. Felelősség terheli az ÉM Építőipari Vállalatának akkori főmérnökét és építésvezetőjét, felelős a beruházó műszaki ellenőre, és nagyobb gonddal járhatott volna el a tervező is. Ki hát a felelős? A népi ellenőrzési bizottság határozati megállapítása szerint a felsoroltak. De joggal kérdezhető: nincs-e helye büntetőjogi felelősség megállapításának is ilyen felháborító esetnél, amely ekkora kárt okoz egyetlen mű építésénél valamenynyiünk zsebére, életszínvonalának terhére? A kérdezettek áthárítgatnak, kibúvókat keresnek, egymást vádolják. De bárhogy is van, egy követelést szigorúan meg kell fogalmazni. Ha már be is kell temetni az új csatornát, egy kérdést semmiképpen sem temethetünk el. A kérdés így hangzik: kik a felelősek?! Soltész István BALESETI JEGYZŐKÖNYV Három halálos baleset egy hét alatt 25 EZER FORINT KÁRT OKOZTAK A SZABÁLYTALANUL HAJTÓ FOGATOSOK Három halálos, négy súlyos és számos könnyű sérülés, valamint 30 ezer forint kár. Ez az elmúlt héten Hajdú-Bihar megye területén bekövetkezett balesetek mérlege. Arról már hírt adtunk, hogy Debrecenben a Batthyány és a Béke útja sarkán történt halálos közlekedési baleset. — Egy másik — szintén közúti közlekedési baleset — áldozata Győrfi Imre Hajdúböszörmény, József Attila u. 7. szám alatti lakos a balesetet követő napon a kórházban halt meg. A 66 éves férfi a járda lezárása miatt az úttesten ment, az úttest szélén egyméteres sávban, Hajdúböszörményben, a Rákóczi utcán. Őt követte a 6. számú AKÖV autóbuszával Szabó József, Hajdúböszörmény, Lévai Márton utca 27. szám alatt lakó gépkocsivezető. Szabó József a szembejövő forgalm figyelte, és elütötte az úttó szélén haladó Győrfi Imrét, rendőrség vizsgálatot indít az ügyben. A harmadik halálos szerecsétlenség május 28-án, szerbaton reggel 9 óra után tötént a debreceni MÁV-pályudvaron. Bene Imre éves, Derecske, Jókai utca szám alatti lakos Budapest akart utazni. Előzőleg bele a restibe, ahol szeszes itt fogyasztott. Későn vette észt hogy elérkezett a vonat indásának ideje. Kirohant a pronra, de a vonat akkor kiindult, és mintegy 30 kilméteres sebességgel haladt, fiatalember — a figyelmeztés ellenére — megpróbált ugrani a mozgó vonatra, a két vasúti kocsi között a von kerekei alá zuhant. A helszínen meghalt. A rendőrsé vizsgálat tart. FEGYELMEZETLEN FOGATOSOK Az elmúlt héten ugrásszerűen megnőtt a fogatosok által okozott közúti közlekedési balesetek száma, 5 esetben voltak baleset okozói. Az eredmény: két súlyos sérült és mintegy 25 ezer forint kár. B. Kiss Lajos Tetétlen, Árpád útja 46. szám alatti lakos, a Berettyóújfalui Állami Gazdaság fogatosa lakodalom után ittasan hajtotta a gazdaság kétlovas fogatát, amelyen bútorokat szállított vissza a lakodalomból. Ittassága miatt ütötte-verte a lovakat, trappban igyekezett befordulni az állami gazdaság Földes és Tetétlen közötti üzemegységének területére. A fogat nekiütközött az állami gazdaság feliratát tartó 1 méter magas téglaoszlopnak kidöntötte. Szerencsére ittas fogatos és felesége ne sérült meg. A kidőlt oszli azonban agyonnyomta minkét lovat. A kár mintegy ezer forint. A rendőrségi víz gálát tart. Hajdúszoboszlón a Kula vendéglőben szeszes italt fgyasztott Bartha Gergely, Hajdúszoboszló, Csilidűlő 2. szám alatti lakos I gatos és Kádár Jáno Hajdúszoboszló, Kéthalo dűlő 1. szám alatti lakos. Aztán együtt indultak el e kétlovas fogattal Nádudv felé. Útközben, a Kelei főcsatorna hídjáról lefelé met a szekér megszaladt, Kár János a lovak közé, onan a szekér alá zuhant, súlyosan megsérült. A re őrségi vizsgálat tart. Hüse János Vámospér, Malom utca 1. szám ala lakos az esti órákban Nyírádány felől hajtott két lov fogattal hazafelé. Ütköző találkozott öccsével, Hüs Mihály Vámospércs, Arai János utca 27. szám alatti kossal, aki vele szemben hatott vontatójával. Mindkett megálltak járművükkel, beszélgettek. Közben észreveték, hogy a vontató házi rendszámtáblájának rossz világítása. Hüse János levett a szekérről a lámpát, és azz világított öccsének, hog megjavítsa a hibát. Közbe érkezett oda motorkerékpáré Mike József. Debrecen Vadliba utca 12. szám alat lakos, akit vakított az álvontató fényszórójának fény Kérte is a vontatóvezető hogy tompítsa a fényt. E nem történt meg. Mike, amikor a vontató mellett elhaadt vette csak észre hog alig öt méterre előtte áll a kivilágítatlan szekér. A motor nem tudta elkerülni az összeütközést, és 8 napon túl gyenyülő súlyos sérülést szenvedett. A vizsgálat folyik. (ny. t.) Ma kezdődik a fodrászverseny Az ország legjobb kisipari szövetkezeti női és férfifodrászai ma, május 29-én 9 órai kezdettel mérik össze tudásukat a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége V. küldöttközgyűlésének tiszteletére rendezett országos fodrászversenyen Debrecenben, a Bartók-teremben. Reggel 9 órakor előzsűrizéssel kezdődik a verseny. Majd fél 10-kor kerül sor az ünnepélyes megnyitóra és a közönség jelenlétében a versenymunkák készítésére. Az országos verseny eredményeinek hirdetésére és a díjak kiosztására este 8 órakor kerül sor ugyancsak a Bartókteremben. Fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat felvesz kiszolgáló segédmunkásokat, vízszerelő, kőműves és festő szakmunkásokat. Jelentkezés: Bp., vm. ker., Csokonai utca 6., munkaügyi osztályon. Felveszünk dísznövénytermesztésben jártas kertészeti szakmunkást, vagy technikust a Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kertjébe. Jelentkezés a botanikus kert vezetőjénél. turinmutiv—• NAPLÓ 4. oldal mm 1966. május 29.