Hajdú-Bihari Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-30 / 204. szám
TÍZEZREK RÉSZVÉTELÉVEL Kongresszusi verseny a mezőgazdaságban „Vállaljuk, hogy a IX. pártkongresszus tiszteletére a 18 mázsás májusi morzsolt kukorica helyett 50 mázsa csöves nyerst termelünk” — olvasom a hajdúböszörményi Béke Termelőszövetkezet növénytermelőinek elnek felajánlását. Aztán tovább lapozgatva a sok versenyvállalás között ezt olvasom: „Az 1020 hízott sertéssel szemben vállaljuk, hogy 1100 kövér sertést adunk át a felvásárlási szerveknek” — írják a berekböszörményi Szabad Föld Tsz sertéstenyésztői. De ne idézzük tovább a vállalásokat, hiszen akkor mindazon mezőgazdasági üzemek — termelőszövetkezetek, gépjavító állomások, állami gazdaságok — nevét fel kellene sorolni, amelyeknek dolgozói vállalást tettek, csatlakoztak a kongresszusi munkaversenyhez. Csak a megye termelőszövetkezetei közül 122-ben határozott úgy a 30—35 ezer ember — gépesek, állattenyésztők, növénytermesztők —, hogy jobb munkát végez ebben az évben. 123 brigád a szocialista címért A megye mezőgazdaságában hagyománya van már a különböző versenyeknek. Versenyeznek minden évben a legjobb közös gazdaságok, melyik kerül be az ország legjobb termelőszövetkezetei közé. Versenyeznek évek óta a kombájnosok azért, hogy ki takarítja be a legtöbb gabonát. És még sorolhatnám tovább azokat a versenyeket, amelyek minden esztendőben megismétlődnek. Olyan széleskörű munkaverseny azonban évek hosszú sora óta nem bontakozott még ki a megye mezőgazdaságában mint most Az előbbiekben már említettük, hány termelőszövetkezet s hány ezer ember tett felajánlást De ezt még tovább is folytathatnánk: a szocialista brigádok kongresszusi felajánlásaikkal. Ha ugyanis azt mondjuk az iparban, hogy a kongresszusi verseny kezdeményezői, élenjárói a szocialista brigádok voltak, akkor ezt nyugodtan elmondhatjuk a mezőgazdaságiól is. Az elmúlt esztendő végén a megye termelőszövetkezeteiben 33 olyan brigád dolgozott amely elnyerte a megtisztelő szocialista címet és oklevelet Ez év tavaszán — amikor megjelentek az első versenyvállalások a IX. pártkongresszus tiszteletére — már 92 brigád s több mint 1600 ember határozott úgy, hogy elnyeri a szocialista brigád címet. S végeredményben mi történt? Ahogy teltek a hónapok, ahogy szélesedett a kongresszus tiszteletére indított versenymozgalom, úgy alakultak újabb és újabb brigádok. A kongresszusi verseny tehát nemcsak a munkák végzéséhez adott nagyobb lendületet, hanem ahhoz is, hogy szélesedjen a szocialista brigádok mozgalma. S ennek is köszönhető az, hogy már a megye termelőszövetkezeteiben 123 brigád (több mint 2150 ember) dolgozik azért, hogy teljesítse kongresszusi felajánlását, elnyerje a szocialista brigádoknak járó címet Inkább szerényebben Mire tettek vállalást a versenyző szövetkezetek, szövetkezeti tagok? A tervek teljesítésére, a hozamok növelésére és a költségek csökkentésére. És természetesen arra, hogy idejében végeznek az összes mezőgazdasági munkákkal, egy-egy részfeladattal. S ez megint nem kis dolog. Mindenki előtt ismert, milyen óriási nehézségek előtt állt a megye mezőgazdasága kora tavasszal, de bizonyos értelemben nyáron, az aratási munkák idején is. Több mint százezer hold földet borított belvíz és még május közepén is ezer és ezer holdak voltak szárítatlanok, vetetlenek. A kongresszusi verseny jegyében született a derecskei járás szövetkezeteiben az a jelszó, hol „minden területen termelni”. Nem kell hangsúlyozni, milyen nehézséget jelentett ebben az időben a földek megművelése. Elsüllyedtek a szántó traktorok, bedugultak a vetőgépek csoroszlyái. S a földek minden járásban — néhány száz hold kivételével — megkapták a szükséges művelést. A termelési tervben előírt feladatokat teljesíteni — mondhatnák sokan — kötelesség. Igen, nagyon sok helyen bizonyára születhettek volna tetszetősebb felajánlások is. De mit érne vele az ország, a megye, ha teljesítése elmaradna? Legyenek szerényebbek a vállalások — mint ahogy legtöbb esetben azok is —, de ösztönözzön, ragadjon magával mindenkit. Biztató kilátások Sokan felteszik a kérdést: megmutatkozik-e a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezetekben ez a most folyó széleskörű kongresszusi munkaverseny? Egy szóval is lehetne erre válaszolni: feltétlenül. Az, hogy viszonylag idejében elvetették, megkapálták a növényeket, a kongresszusi versenynek is betudható. Az, hogy augusztus közepére befejeződött az egész megyében a kenyérgabona betakarítása — pedig volt olyan hely is, ahol az aratás idején 200 milliméter csapadék hullott le —, annak is betudható, hogy az állami gazdasági, gépjavító állomási kombájnosok mellett 110 szövetkezeti kombájnos is neves vetélkedést, versenyt folytatott. De az eredményeket másban is le lehet már mérni. Abban is, hogy mennyi árut adtak eddig a szövetkezetek a népgazdaságnak és abban is, milyen lesz a most betakarnió növények átlagtermése. És ez utóbbiról szintén el lehet mondani: a kilátások biztatóak. A mezőgazdaság más körülmények, más adottságok között termel, dolgozik, mint az ipar. Az iparban szinte naponta, hetente értékelhető: miképpen, hogyan áll a termelés, mennyi valósult meg a versenyvállalásból. A mezőgazdaságban — legalábbis, ami a növénytermelést illeti — nem ilyen könnyű a helyzet. Igazából csak az őszi munkák végén, a betakarítás és a vetés elvégzése után lehet értékelni, milyen volt a mimika, milyen eredményeket hozott a verseny. Csak akkor lehet igazán körültekintően lemérni, mennyit termett a föld, mibe került egy mázsa termény előállítása, mennyibe került egy hold föld megművelése. És ez a nagy munka — az őszi betakarítás, szántás-vetés — még hátra van, szövetkezetek tagjai előtt az elkövetkezendő hónapokban is van feladat bőven. Nem is soroljuk fel mindet, mert néhány adatból is látnivaló: ha valamikor szükség volt a jó szervezett munkára, az élénk versenyszellemre, akkor most az őszi hónapokban valóban szükség van. Hogy miért? Mert alig két hónap leforgása alatt be kell takarítani — csak a fő feladatokat hangsúlyozzuk — mintegy 220 000 hold termését, meg kell mozgatni mintegy 110 000 vagon terményt, el kell végezni 175 000 hold vetőszántását és vetését, és november végéig még mindezen munkák mellett 220 000 hold föld mélyszántásáról is gondoskodni kell. A szövetkezeti gazdák tudják, aszerint boldogulhatnak, amilyen eredményeket a közös gazdaságokban elérnek. Ha jó a munka, idejében végzik el a tennivalókat, akkor nemcsak a terméseredményeken látszik meg, hanem a munkaegységek értékén is. És ez — a munkaegység értékének emelkedése — már egymagában is ösztönző. Mégis azt kell mondani: az anyagi ösztönzés mellett nem szabad elfeledkezni az erkölcsi ösztönzőkről sem. A dicsérő szavakról, azoknak az embereknek a munkájának elismeréséről, akik valóban a legtöbbet teszik annak érdekében, hogy a szövetkezet minél jobb eredményeket érjen el. A kongresszusi munkaversenyben eddig kiemelkedő szerep hárult a szocialista brigádokra és a gépekkel dolgozó emberekre. Az elkövetkezendő hónapokban ismét a szocialista brigádoknak kell élenjárni, példát mutatni. És a traktorosoknak. Hogy miért? Mert az ő munkájukon, példamutatásukon, szorgalmukon múlik az elsősorban, hogyan lesz elvégezve a sok-sok tennivaló. Újból hangsúlyozzuk: nagyon nagy munka, feladat előtt áll még a mezőgazdaság. A 30—35 ezer szövetkezeti gazda, aki részt vesz a megyében a kongresszusi versenyen — de a többiek is — már eddig is bizonyítottak. Bizonyítottak a tavaszi munkák jó végzésével és az aratás idejében való befejezésével. Igazából azonban akkor lesz eredményes ez az év, és akkor lesz teljesítve a vállalás, ha idejében a magtárba kerül a termés. Rácz Béla KAP 0 inul t •*»•«»■.«»—»- I NAPLÓ A oldal — 1966, augusztus 30. Tovább a nyári lendülettel A napokban — amikor a járási és városi tanácsok főagronómusai értékelték a szövetkezetek eddigi munkáját, és megbeszélték a következő hónapok tennivalóit — egyik így nyilatkozott: — A mi járásunkban most az a cél, hogy az aratás idején tapasztalt munkalendületet, versenyszellemet az őszi munkák idején is fenntartsuk, sőt — ha lehet — fokozzuk. S ennek érdekében máris történtek újabb kezdeményezések. A telekházi Táncsics, az egyeki Petőfi és Kossuth, a tiszacsegei Rákóczi Termelőszövetkezetek — hogy csak néhányat soroljunk fel — vállalták, hogy a kongresszus tiszteletére (és nem utolsósorban a jövő évi jó termés érdekében) október 20—25-ig befejezik az őszi kalászosok vetését. A mezőgazdasági termelő AZ ÚJ MECHANIZMUS PROPAGANDISTÁINAK 4. Miben lesznek önállóak a vállalatok " gazdasági mechanizmus " reformja lényegesen megváltoztatja a vállalatok helyzetét, működésük feltételeit. Az új gazdasági viszonyok szükségessé és lehetővé teszik a vállalatok önállóságának, döntési hatáskörének és felelősségének növelését. Itt azonban nem a jelenlegi önállóság és hatáskör egyszerű mennyiségi fokozásáról van szó, hanem arról, hogy a vállalatok önállósága és felelőssége új tartalommal telítődik. A vállalatok tulajdonosa a szocialista állam, vezetőit — az igazgatókat — az állam nevezi ki. A vállalatok önállósága az új mechanizmusban sem abszolút korlátok nélküli önállóság, hanem olyan cselekvési szabadság, amelynek kereteit és alapvető irányzatait az állam szabja meg, összhangban a népgazdasági terv célkitűzéseivel. A vállalati önállóság éppen olyan irányítási eszköz a gazdasági hatékonyság, a racionális gazdálkodás és ennek révén a társadalmi méretű gyarapodás szolgálatában, mint a gazdasági mechanizmus más eleme. Ezért az állam meghatározza — a közvetlen tulajdonosi jogokból fakadó ténykedésén túl (vállalatok alapítása, megszüntetése, öszszevonása stb.) — azokat a szabályokat is, amelyek alapján (és amelyeknek megfelelően) az állam és a vállalat „osztozkodik” a tiszta jövedelmen, továbbá azokat az elveket, amelyek alapján a vállalatok a maguk részét felhasználhatják.Szólni kell arról is, hogy a köz vállalatok önállósága, döntési hatásköre nem egyszer s mindenkorra adott. A kör ez általános gazdasági helyzet, a piaci viszonyok és feltehetően az ágazati sajátosságoktól függően is változik. A reformot követő időszakban az önálló döntések (és az ezekhez szükséges eszközök) köre, a vállalatok választási szabadsága valószínűleg korlátozottabb lesz, mint később, amikor a piac — éppen a reform hatására — mentes lesz a nagyobb feszültségektől. Az önállóság határait, illetve korlátait tehát minden esetben a népgazdaság helyzetének komplex megítélése alapján vonhatjuk meg. Ebben a szabályozott közegben a vállalat önállóan dönt az álló- és forgóeszközök, továbbá a szellemi kapacitások felhasználásáról. A vállalat — ennek megfelelően — a jövőben maga alakítja ki terveit, főleg a folyó termeléssel kapcsolatban, de fokozatosan mód nyílik arra is, hogy a központilag szabályozott határok között a fejlesztés és a bővítés terveit is maga alakítsa ki.iindenekelőtt tehát a helyi termelési- és üzletpolitika kialakítására vonatkozik a vállalati önállóság. Ennek kapcsán érdemibbé válik a tervezés, hiszen a vállalatoknak érdekük lesz reálisan számításba venni a meglevő és az időközben gyarapodó erőforrásokat. Lényeges, hogy a vállalatok olyan információs rendszert teremtsenek, amely a népgazdasági szintű jelzésekkel együtt elégséges tényanyagot biztosít az ésszerű döntés és az optimális terv kialakításához. Ennek kapcsán a vállalatok a jövőben önállóan alakítják ki szervezeteiket, ügyviteli rendszerüket stb. A vállalat fejlesztési alapjából (és amortizációiból) kicserélheti elavult állóeszközeit, és fejlesztheti, bővítheti álló- és forgóalapjait. A vállalat maga dönti el, hogy avult berendezéseit felújítja-e, vagy inkább újakat vásárol, az állóeszközgazdálkodás körébe tartozó döntések tehát lényegében vállalati hatáskörbe kerülnek. Ugyancsak a vállalat határoz arról, hogy a részesedési alapból kifizetésre kerülő bérkiegészítéseket milyen arányban osztja szét a dolgozók között a vállalat össztevékenységére gyakorolt befolyásuk mértékétől függően. Dr. Varga György SEGÍT A KISZ A Borsod megyei KISZ- bizottság védnökséget vállalt a Borsodi Ércelőkészítő Mű építésénél. A pártkongreszszus tiszteletére felajánlották, hogy az idén tízezer óra társadalmi munkával támogatják az ország nagyszabású beruházását. A Lenin Kohászati Művek fiataljai ebből hatezer óra elvégzését vállalták, s ennek több mint a felét már teljesítették is. Munkájukkal hozzájárulnak az új üzem építőinek felajánlásához, ahhoz, hogy a mű már 1968-ban részlegesen megkezdhesse a próbatermelést. Délutánonként 20—30 kohászfiatal jelenik meg a Borsodi Ércelőkészítő Műnél, külön segítséget jelentenek ott, ahol a nyári szabadságolások miatt kevés az ember (MTI Fotó : Kovács László felv.) 120 évvel ezelőtt kezdődött a Tisza szabályozása 1846. augusztus 27-én tette meg Tiszadobnál az első kapavágást Széchenyi István, s ezzel megindította azt a hatalmas munkát, melynek a Tisza szabályozása volt a célja. Századunk embereinek ez a munka nem tűnik olyan rendkívülinek, mint amilyen a XIX. század társadalmi változásokkal terhes idejében volt. A Tisza szabályozási munkáinak vezetésére olyan személyiséget kellett találni, akinek társadalmi és politikai szerepe, tevékenysége és állásfoglalása szinte garancia volt a tervek megvalósítására, így esett a választás Széchenyi Istvánra. A bécsi udvar 1845. május 1-én szólította fel Széchenyit a Közlekedési Bizottmány elnöki tisztségének elfogadására. Széchenyi tisztán látta, hogy népszerűségéből sokat veszít, ha a kormánytól fogad el megbízást, azonban ezt az Alföld lakosságának jövője szempontjából mégis vállalta. Politikai függetlenségét úgy igyekezett megőrizni, hogy munkájáért fizetést nem fogadott el. Keserűen jegyzi meg naplójában: amint híre ment annak, hogy a kormánytól megbízást fogad el, kocsiját — miközben hazafelé utazott feleségével — kővel dobálták meg, amit az „első kézzelfogható szeretetnyilvánítás”-nak nevezett. A szabályozás költségét hatmillió pengőforintra becsülték. A költségek első részét Széchenyi nagy nehézségek árán tudta csak biztosítani 1846. augusztus 24-ére. A szabályozás munkái sem voltak zökkenőmentesek. A szabadságharc ideje alatt kevés előrehaladás mutatkozott. Aztán jött az 1855. évi nagy árvíz, amely esővel és széllel párosulva a gátat átszakította. Ennek hatására a társulat elhatározta, hogy az árvízvédelmi töltéseket megerősíti a magasabb árvízszintnek megfelelően. De az 1888. évi árvíznél kellett kiállni a töltésnek a legnagyobb erőpróbát. Az eddig észlelt legnagyobb árvízszinthez viszonyítva most 88 cm-rel volt magasabb a vízszint Tokajnál. A veszedelem idején többször dúlt szélvihar is, ami csak fokozta az árvízveszélyt, töltésszakadás mégsem következett be. A magas víz azonban átcsapott a még kiépítetlen partokon, ezért a tiszadadai határban 7, a tiszalöki határban 11 helyen az átbukó víz mintegy 200 000 hold területet elöntött. Ezek után ismét gátemelés és a magas partok kiépítése vált szükségessé, hogy a hasonló nagy árvizek levonulása esetén a kiöntést meg lehessen akadályozni. A Tisza szabályozása 1890-ben ért véget 3 millió 465 ezer köbméter föld beépítésével. Az ármentesítés után vált lehetővé az út- és vasúthálózat kiépítése is. 1891- ben megépült a Debrecen-Füzesabony, Debrecen-Tiszalök és Ohat-Pusztakócs— Nyíregyháza vasútvonal. A Debrecenből sugarasan kiinduló közutak nagy része is csak az érmentesítés után, századunkban épült meg. Ezzel megvalósult a régi Tisza völgyének az ország gazdasági életébe való bekapcsolása. A Tisza szabályozása nagy munka volt. Hatalmas erők összefogására volt szükség a megvalósításához. Többen életcéljuknak tekintették a szabályozási munkát, erejüket az árvizek elleni küzdelemre és az építési feladatokra fordították. A Tiszadobon 1865-ben felállított Széchenyi emlékmű sorai nemcsak egy embernek, hanem a munkában részt vevő valamennyi munkásnak örök emléket állít: „Két hatalom versenge soká e róna leírásán. Emberi szorgalom és a vizek ős eleme, Széchenyi lett bíró, a Tiszát medrébeszorító,) Szózata s a nagy tér im szabad és a minek.” A küzdelem a víz és ember között nem fejeződött be még ma sem. Az árvizek ellen egész dolgozó népünknek ma is nagy erőfeszítéssel kell harcolni, és nagyobb árvízveszély esetén az egész ország megmozdul a sikeres védekezés érdekében. Az 1964. évi tiszai árvíz csak 11 cm-rel maradt alatta az eddigi maximális (1888. évi) áradásnak, de nagyobb kár nélkül sikerült a vízlevonulást biztosítani. A védtöltések emelése, erősítése 1846-tól napjainkig is tart, hogy biztonságot nyújtsanak dolgozó népünk alkotásainak. Közben megépült a Tiszalöki Vízlépcső is, mely a régi zabolázatlan folyót az ember szolgálatába állította, eljuttatván éltető vizét hazánk legszárazabb területére. Ott, ahol 40 évvel ezelőtt még vízre szomjazott a föld, ember és állat, ma 90 000 holdon öntözéssel termelünk, melyhez a vizet a megszelídült Tisza szolgáltatja. Szűk I.-Szabó L