Hajdú-Bihari Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

EGY NAPPAL A TAGGYŰLÉS ELŐTT Az új gyártmány próbája — Százegy százalék — „Tudásunknak­­ megfelelően“ Ma, csütörtökön délután tartja vezetőség-újjáválasztó taggyűlését a Budapesti Mezőgazdaságigép­gyár debreceni üzemének III. sz. pártalapszervezete. Ma összeül a III. sz. pártalap szervezet 25 tagja. A vezetőség beszámolója az elvégzett munkáról szól. A jó eredményekért együtt küzdöttek a kommunisták párton kívüli barátaikkal. Együtt töprengtek, ha valahol akadozott a munka. Együtt, az egész kollektíva. Akárcsak a bronzplakettes Tyitov brigádban. S a jövő feladatait is együtt oldják meg. A párttagok többet, nagyobb részt vállalnak magukra e tennivalókból. Ez eddig is így volt. . A többletet akkor elvállalták, amikor felvételüket kérték a pártba. Sütő Gyula Az irodában Kovács Béla igazgató és Major Ottó fő­mérnök most végzi a számve­tést. — Augusztusban összesen 200 darab nagyméretű tartály­­kocsit és 150 darab RSN típu­sú, nagynyomású permetező­egységet készítettünk — mond­ja a főmérnök. — A tervnek megfelelően? — Ügy. Végeredményben 101 százalékra teljesítették a gyár dolgozói a tervet. Kinn az udvaron ott viríta­nak a sárgára festett tartály­­kocsik. Az utolsó darabig min­det kiszállítják az üzem udva­ráról. Azzal befejezett a mun­ka, ha az új termék el is hagy­ja a gyárat. A karbantartó műhelyben pillanatnyi pihenőt sem tarta­nak. Igaz, ők nem készítettek egyetlen alkatrészt sem az RSN-ekhez. De nélkülük egy gép sem készülhetett volna el. — A vállalat első számú ki­szolgáló emberei, házmesterei ők — mondta még az irodában a főmérnök. — Tényleg nélkü­lözhetetlen emberek. Biztosít­ják a pontos felújítást, javí­tást, váratlan akadályoknál is rájuk számítunk, s ha a munka úgy kívánja, vasárnap is bejönnek, dolgoznak a gé­peken. Amikor a pártkongresz­­szus tiszteletére vállaltuk, hogy száz darab RSNA típusú axiál-­ ventillátoros permetezőt elké­szítünk, akkor a terven felüli munkához terven felüli kar­bantartást kértünk a műhe­lyiektől. Zokszó nélkül elvál­lalták. — Tudásunknak, lehetősé­günknek megfelelően dolgoz­— Nehéz volt, de sikerült. Még egy évem van hátra, s az­tán technikus leszek. Takács László, a szakszervezeti bi­zottság elnöke tunk — mondta Szabó Ferenc, az alapszervezet titkára. — A mi munkánk akkor eredmé­nyes, ha másutt, a többi üzemrészben zökkenőmentes a munka. Úgy állapodtunk meg itt a műhelyi emberekkel, hogy a kongresszusi vállalás­hoz mindent meg kell adnunk. Erre kötelezte őket a brigád­becsület is. A TMK-műhely 27 tagja a Tyitov brigádban dol­gozik. A brigád immár ötödik alkalommal is elnyerte a szo­cialista címet, és elismerésként mindegyik tagja megkapta a bronzkoszorús jelvényt. A brigád vezetője Szabó Ferenc párttitkár. — Számot ad akkor a tag­gyűlésen a brigádról is? — Arról is meg az egész üzemről. Együtt dolgozunk. S talán ennek is köszönhető, hogy most a nagyobb feladatok idején negyedére csökkent a gépállások ideje. Lényeges elő­rehaladás ez. Mutatja, hogy az emberek másként veszik a munkát, mint ezelőtt, más a gondolkodásuk, jobban idekö­tődtek a gyárhoz. Igaz, tanulnak is. Mint Ta­kács László, az alapszervezet tagja, aki pártmegbízatásként a szakszervezetben dolgozik, szb-elnök. A gépipari techni­kum harmadik osztályát vé­gezte, még egy év van hátra. Egyébként ő a kísérleti üzem csoportvezetője. Ott­jártunkkor éppen a gördülő, tartályos kerti permetező-kapáló gépet próbálta ki. — Szeptember közepén be­mutatóra megyünk vele, és egyáltalán nem szeretném, ha szégyenben maradnánk a gép­pel — mondta a csoportvezető. A műhelyben találtuk Pala­­tinszki Sándor esztergályost. Éppen 40 éve, 1926-ban ment tanulónak. — Bérfelelős a szakszerve­zetben — mondta róla a titkár. Most éppen Kertész István másodéves ipari tanulóval dolgozott, neki segített. — Szívesen, nagyon szívesen foglalkozom az ifjakkal — mondta a műhely legidősebb szakmunkása. — Igaz, nem komázok velük, de tisztessé­get, szakmát tanulhatnak talán tőlem. És ez a legfontosabb. Lőrinczi János lakatos, az alapszervezet termelési felelő­se egy E—400-as csúcsesztergán dolgozott. — Teljes felújításra szorul — mondta felhajolva munká­jából. — A forgácsolóban bi­zony eléggé megkopott már, de jön az új munka, s addigra feltétlenül el kell vele készül­ni. — Van tartozása a TMK- üzemnek? — Nincs — mondta a párt­titkár. — Akkor bizonyára a kom­munisták számvetése sem lesz rossz. — Tudásunknak megfelelő­en dolgoztunk — mondja Sza­bó Ferenc párttitkár A negyven éve szakmunkás Falatinszki Sándor, Kertész István másodéves tanulóval Lőrinczi János pártvezetősé­gi tag a csúcsesztergát javítja tupovnust » NAPLÓ exsrnEsa» 11. oldal — 1966. szeptember . Vasárnap tér haza a népi együttes A Debreceni Népi Együttes tagjai jól érzik magukat. Az együttes szerdán este befejez­te nagy sikerű görögországi szereplését. A tizenhat nem­zet versengésében, a nem hiva­talos értékelés szerint, az első három hely valamelyikét sze­rezte meg. Csütörtökön Athén­ba utazik. A tervek szerint vasárnap a kora reggeli órák­ban ékezik Debrecenbe. Rossz időt fogtunk ki... Grünhut Ernőné Miskolcról a debreceni vasasüdülőbe ka­pott kéthetes beutalót. Éppen hazafelé készülődött, amikor felkerestem:­­ „ Hétköznapi jegyzet a pártmunka becsületéről A mai napon megkezdődnek a pártalapszervezetekben a vezetőségválasztó­­taggyűlések. Két esztendő munkája kerül mérlegre. A tapasztalatok elemzésén, a vizsgálódáson, a holnap tennivalóinak megbeszélésén túl a kommunisták új­jáválasztják a vezetőségeket is. Egyrészt friss erőkkel egészül­nek ki a vezetőségek, másrészt megerősítik tisztségükben azo­kat, akik már korábban is tekintélyt szereztek maguknak po­litikai és szakmai képzettségükkel, kommunista magatartá­sukkal, akik már évek óta e nehéz és felelős poszton önzetle­nül munkálkodnak. Egyikük esztergályos, a másikuk tanár, a harmadikuk a közös gazdaság dolgozója. Bár szakmájuk, be­osztásuk különböző, közös vonásuk: pártmunkások. Most, amikor a taggyűléseken a termelés gondja, az em­berek gondja, öröme, a közösség fejlődése, eredménye vagy éppen útkeresése a vita témája, amikor az elmúlt két év bi­zonyítványát állítják ki, ezzel együtt azoknak a kommunisták­nak az érdemjegyét is megfogalmazzák, akik a vezetőségekben ténykednek. Nem igénylik, szerénységük is tiltja, hogy külön­­külön személyileg is dicsérő szavakkal értékeljék fáradozásu­kat, többletmunkájukat, hogy az önként vállalt kötelesség tel­jesítését rendkívülinek tüntessék fel. Mindezek ellenére, úgy érzem, szólnunk kell arról a megbecsülésről és tiszteletről, amely őket övezi, amelyet a közösségért végzett fáradozásuk, kommunista emberi tulajdonságuk révén érdemeltek ki. Kommunisták. Vezetőségi tagok. Felelősségtudatból és tettrekészségből szinte naponta kell vizsgázniuk. Dolgoznak az újért, a jobbért. A bizalommal együtt jár, hogy többet kö­vetelnek tőlük, mint másoktól. Nekik kell példát mutatniuk. Hozzájuk fordulnak kérésért, tanácsért akkor is, ha valami újba kezdenek; akkor is, ha megtorpan a kollektíva munka közben. Ismerniük kell az embereket, az övéiket, az országos gondokat, a munkahely problémáit. Csak így képesek választ adni, érvelni, vitatkozni. Gyakran kell a vezetőségi tagoknak szembeszállni méltánytalanságokkal, igazságtalanságokkal is. Nemegyszer akadékoskodóknak, türelmetleneknek nevezik őket. Sokszor vállalniuk kell azt, hogy szembetalálják magu­kat a meg nem értéssel, a régihez való ragaszkodással. S több­ségükben ilyenkor nem a kényelmesebb, a kevesebb buktató­val járó utat választják, hanem azt, amit a közösség érdeke kíván. Hiszen a kommunisták, a vezetőségi tagok — kimondva vagy kimondatlanul — annak az ügynek szentelik egész tevé­kenységüket, mindennapi cselekedetüket, amelynek mozga­tója, sarkallója — a kollektíva boldogulása.­­K­­ell-e a példák százaival bizonyítani, hogy a gép vagy az íróasztal mellett dolgozó vezetőségi tagot milyen szer­teágazó kérdésekkel keresik fel? Fennakadás mutatkozik a termelésben? Az okkeresésnél feltétlenül számítanak vélemé­nyére. Igazságtalanul bántak valakivel? Sok esetben a párttit­kártól, a vezetőségi tagtól várnak megértést, gyors segítséget. Bizonytalanság, kétkedés lesz úrrá valakin? Legtöbbször a pártirodán kopogtat. S akkor is, amikor arról van szó, hogy összefogásra, nagyobb lelkesedésre kell szólítani, meggyőzni az embereket. Kis ügyek, apró, emberi problémák vagy egész kollektívát érintő kérdések elrendezésében várnak tőlük se­gítséget. Az emberek részéről a segítségkérés, a jó tanács igénylése a bizalom jele is. Ugyanis a munkások, a különböző szakmák dolgozóinak gondja a kommunisták gondja is. S ha az embe­rek jót tudnak mondani egy kommunista kollektíváról, az nö­veli a párt tekintélyét. S miközben mások gondjait, bajait intézik, másodlagos szerepet kap saját gondjuk, egyedi problémájuk. Pedig ők is ugyanolyan emberek, mint mások. Ő őket is várja munka után a család, az otthon. Ők is szívesen járnak moziba, színházba, szórakozni. De gyakran éppen a kollektíva ügye miatt kurtít­ják meg szabad idejüket. A hivatalos munkaidő után hány­szor ég a késő esti órákban a pártirodában a villany! Miköz­ben mások szórakoznak, pihennek, a kommunisták, a vezető­ségi tagok vitatkoznak, érvelnek, döntenek. Másokért. Mások, a megbízóik érdekében. Változtak a körülmények, fejlődött a technika, tökéletesedtek a munkamódszerek. Ezzel nekik is lépést kell tartani. A közvélemény figyelő tekintete rajtuk van: nincs-e ellentmondás szavaik és tetteik között. Helyt áll­­nak-e a szakmai munkában, a gépeknél és íróasztaloknál, ott, ahol az elvek az elképzelések megvalósulnak? A ma feladatai más gondolatokat szülnek, új módszerekre serkentenek. S ez­zel együtt kell haladniuk. Ezt igényli, követeli tőlük a kom­munista példamutatás, a nagyobb felkészültség igénye. Nem véletlen, hogy őszülő halántékú elvtársak százait látjuk a kö­zépiskolák, az egyetemek padjaiban ülni, a késő éjszakába nyúló órákig a tankönyvek fölé hajolni. Keveset hallod tőlük, hogy mennyi fáradozást jelent a többletmunka. Hiszen amit vállaltak, önként vállalták. Éltetőjük a tegnap, a ma eredmé­nye, a kollektíva öröme, boldogulása, jövője, felelősséget, nagy felelősséget jelent pártmunkásnak lenni. A párttitkár vagy vezetőségi tag egy-egy javas­lata, döntése nem egy esetben az egész üzemre kihat. Felnéz­nek rájuk, tanulnak tőlük. Éppen ezért kétszer is meg kell gondolniuk, mit mondanak, miképpen cselekszenek. Alapos, gyors döntésre, igazságos véleménynyilvánításra pedig csak olyan ember képes, aki ismeri övéit, ismeri nemcsak a helyi, hanem az országos gondokat is. A közvélemény tettekben ké­ri tőlük számon politikai felkészültségüket, tudásukat, vezetői és emberi tulajdonságaikat. Munkájukat a kollektíva figyelő tekintete kíséri. Tetteikkel, cselekedeteikkel nap mint nap vizsgáznak megbízóik előtt. Számot adnak arról, hogy az üze­mi kollektívákkal együtt hogyan formálják tettekké a párt politikáját. Király Ferenc Mit szól a meteorológus „ . .­­az orvos , az őszies nyárhoz az üdülő ■ Az októberi időjárásra emlé­keztető augusztus vége min­denfelé beszédtéma. Lassan úgy leszünk az időjárással, mint az angolok, akik min­den beszélgetésükben szót ej­tenek a ködről, esőről, szélről, s lelkesülten emlegetik a pár­­órás napsütést. Bár a nyárnak még nincs vége, az őszi ruha­darabok előkerültek már, s aligha remélünk már igazi jó időt. Derékfájásról panasz­kodnak sokan, mások orra pi­ros a náthától, s az üdülésből hazatérők mind azt emlege­tik: „Ilyen is csak velem for­dulhat elő, de kifogtam ez­t a rossz időt!” De minden to­vábbi elmélkedés helyett en­gedjük szóhoz jutni azokat, akik érdekes dolgokat tudnak mondani az augusztus végén beköszöntött őszi időről. Talaj mentén 1 fok Dr. Berényi Dénes profesz­­szor, a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem meteorológiai intézetének igazgatója az augusztus végi időjárásról a következőket mondta: — Nem olyan rendkívüli a mostani időjárás. Sajnos, évek óta az a gyakorlat, hogy augusztus végén véget ér a a valódi nyár. Már csak a vén­asszonyok nyara következhet. Az elmúlt napokban rendkí­vüli lehűlés volt tapasztalha­tó. Újszentmargitán jártam a napokban, ott egy katlanos er­dőben reggelre dél volt. Augusztus 30-án reggel a talaj ment ái csak 1 fokot mértünk. — Pillanatnyilag némi ja­vulásra van kilátás. Beborult, jön az eső. Ez azt jelenti, hogy melegebbek lesznek az éjsza­kák. Panaszkodnak a reumások Dr. Dóczy Emil, a Debrecen Városi Közegészégügyi és Járványügyi Állomás igazgató főorvosát arról kérdeztem meg, hogy az egészségügyi vo­nalon van-e kihatása a hideg nyárvégnek. — Igen. Megnőtt azoknak a száma, akik reumatikus fáj­dalmaik miatt panaszkodnak­ Máskor október végén, no­vember elején vannak ilyen arányban a panaszkodók, mint most. Elég sokan vannak, akik meghűlnek a szokatlan időbeli. Ez érthető is, hiszen a hőmér­séklet-ingadozás miatt sok mindennek ki van téve az ember. Talán csak egy haszna van a lehűlésnek. Kevés a légy és a másfajta rovar. Más évek­ben augusztus végén mindig lépőinvázió van. Az idén nem is szaporodnak a szokás sze­rinti mennyiségben, s nem is zavarják a nyagaimat, nem jelentenek járvány­veszélyt. — Pechesek voltunk a fér­jemmel együtt. Rossz időt fogtunk ki. Igaz, így sem érez­tük magunkat rosszul, gazdag programban válogathattunk. Még fürdőzhettünk is. Az üdülő termálmedencéjében még­ este is meg lehetett már­tózni. Azért több napfény több meleg ,kellemesebb lett volna. Mit mondjak még? Ta­lán azt, amit olyan sokan mondtak mostanában ország­szerte, talán­ jövőre... B. L. HORGÁSZVERSENY A Magyar Országos Horgászszövetség vasárnap Győrben rendezte meg III. országos halfogási versenyét. A „türelmes emberek” ezen vetélkedőjén 18 intéző bizottság 72 felnőtt és 18 ifjúsági versenyzője vett részt. A győri horgászegyesületnek az Ipar­ csatorna vizé­n megtartott versenye (MTI Fotó : Kovács Gyula felül

Next