Hajdú-Bihari Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-08 / 82. szám

A SZAKSZERVEZETI KÜLPÖTTKÖZTETELÉS TAVATALKOZÁSA (Folytatás az 1. oldalról) 34 167 536 forint. A tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy az elfogadott javaslatok csak egy kisebb részét díjazzák utókal­kulációs alapon. Még mindig sok az eszmeileg díjazott újí­tás. Nagyobb összegek eseté­ben pedig gyakran bírósági úton kell kikényszeríteni az újítók díjazását. Siétűlnek a szakszervezeti jogok Ezután a gazdaságirányítás reformjából adódó feladatok­ról szólt a beszámoló. A gazdasági mechanizmus reformjának célja, hogy­ hosz­­szú távon biztosítsa népgaz­daságunk kiegyensúlyozot­tabb fejlődését. A reform le­hetővé teszi, hogy gyorsabban csökkenjen termékeink elő­állításának önköltsége, racio­nálisabb legyen a készletgaz­dálkodás, fokozódjék külföldi versenyképességünk, bővülje­nek az életszínvonal emelke­désének forrásai. Mindez le­hetővé teszi, hogy gazdasági­lag szilárd bázist teremtsünk a szocializmus teljes felépítésé­hez. E célok elérése érdekében a­­­zervutasításos rendszert a szabályozott piaci rendszer váltja fel. Növekszik a vállala­tok önállósága. Az anyagi ér­dekeltség minden szinten köz­vetlenebb lesz, és eredménye­sebb munkára ösztönöz. Ezek­kel összefüggésben nő a sze­mélyi felelősség is-Szakszervezeti bizottságaink feladata, hogy megértessék és elfogadtassák a reform célját és szükségességét. Bevezetéséig még több mint nyolc hónap van hátra. Feladatainkat addig is teljesítenünk kell, sőt a tar­talékaink hasznosításának is megvannak a lehetőségei. Ösz­tönözzük szakszervezeti szer­veinket arra, hogy önállóbban gondolkodjanak, és felelősség­gel cselekedjenek! — hangsú­lyozta a beszámoló. A gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésével párhuzamosan folyik a szak­­szervezeti szerveink jogköré­nek, hatáskörének bővítése is. Ezt megismerve fel kell ké­szülni, és az új követelmények­nek megfelelően javítani kell a szakszervezeti szervek mun­káját. Ez többek között meg­követeli azt­ is, hogy­ növeljük a szakszervezeti vezetők köz­gazdasági felkészültségét. Ehhez a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának megfelelő segítséget kell adni. A szakszervezetek nevelő­munkájának főbb kérdéseiről szólva a beszámoló ismertette: a megye munkásosztálya az ipar fejlődése révén 4 év alatt ötezer fővel gyarapodott. A munkásosztály szervezettsége, politikai öntudata, szakmai és általános műveltsége, kulturá­lis színvonala, életkörülmé­nyei nagymértékben javultak. Az ipari üzemekben dolgozó munkások 46 százaléka szak­munkás, 32 százaléka betaní­tott munkás. A szakszervezetek tevékeny­ségében megfelelő helyet ka­pott a felnőttoktatás segítése. Felvilágosító, mozgósító és szervezési téren valamennyi iskolatípus esti és levelező ta­gozatára való beiskolázást se­gítik szakszervezeti szerveink. Ennek eredményeképpen éven­te mintegy 13—14 ezerre tehe­tő azoknak a dolgozóknak a száma, akik valamilyen isko­latípusban tovább tanulnak. A rendezvények többsége hozzájárul a szocialista erkölcs és világnézet formálásához, a korszerű általános műveltség és a termelési ismeretek gya­rapításához, a művészi ízlés fejlesztéséhez. Megyénkben a szakszerveze­tek irányításával négy műve­lődési otthon, tizenhat művelő­dési terem és klub működik. Művelődési otthonaink prog­ramjai az elmúlt években szí­nesebbekké váltak, egyre job­ban igyekeznek megvalósítani a népművelési irányelvekben lefektetett célokat. Javítani kell a m­­zi­n­­k a k­örü­­lm­é­nyek­et Ezután a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységével foglalkozott a beszámoló. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa irányító munkájában jelentős helyet foglal el a munkavédelemmel való foglal­kozás. Megkülönböztetett fi­gyelemmel vizsgáljuk a bal­esetek alakulását, az előidéző okokat és ezek alapján igyek­szünk meghatározni azokat a területeket, amelyekre na­gyobb gondot kell fordítani a balesetek megelőzése, a mun­kakörülmények javítása érde­kében. Bár az 1966-os évben történt üzemi balesetek nem érik el az 1964. évi színvonalat, az előző évhez, 1965-höz viszo­nyítva növekedett a balesetek, a kiesett munkanapok száma. A helyzet romlásának okai szerintünk a következők: né­hány vállalatunknál vélemé­nyünk szerint indokolatlanul rossz körülmények között dol­goznak. Például az ÉM Beton­­elemgyártó Vállalat debreceni üzeménél, a Szabadság Lap­nyomdánál, a Tisza Cipőgyár­nál, a MÁV Fűtőháznál és más üzemeknél. Ezeknél nagy a zsúfoltság, nem megfelelő a szociális ellátottság és rosszan a munkakörülmények. Az el­telt 4 év alatt erőfeszítéseink ellenére sem tudtunk ezen üze­meknél számottevő előrehala­dást elérni. Évek óta nincs kellő előrehaladás a balesetek kivizsgálása és megelőzése ér­dekében tett intézkedéseknél. A megtörtént balesetek 70 szá­zalékában a sérült dolgozó fe­lelősségét állapítják meg. Vál­tozatlanul kevés a műszaki in­tézkedések száma, és nem ja­vul a balesetekért felelős sze­mélyek felelősségre vonása te­rén sem a helyzet. A szakszer­vezeti bizottságok (egy része) csak felületesen, vagy egyálta­lán nem vesznek részt a bal­esetek kivizsgálásában, vagy csak aláírják a baleseti jegyző­könyveket. A kártérítési eljá­rásoknál gyenge az úgyneve­zett jogpropaganda és sokszor nem képviselik következetesen a dolgozók érdekeit a vállalat­tal szemben. A kártérítési el­járás vitás esetekben hossza­dalmas. Megegyezés hiányá­ban az eljárást a dolgozó kö­teles kezdeményezni és ezzel együtt bizonyítani, hogy a bal­eset előidézésében nem vét­kes, illetve, hogy a kártérítés megilleti. Mindezek ellenére a szak­­szervezeti bizottságok többsé­ge becsületesen, lelkiismerete­sen igyekszik foglalkozni a dolgozók élet- és testi épségé­nek védelmével, munkakörül­ményeinek javításával. Fontos kormányintézkedések A beszámolási időszak évei­ben került sor több olyan kor­mányintézkedés meg­valósítá­sára — folytatta a beszámoló —, amely az egész lakosságot érintette. Dolgozóink megelé­gedéssel fogadták a családi pótlék felemelését. Az 1965. jú­lius 1-én és 1966. február 1-én végrehajtott családipótlék­­rendezés megyénkben közel 21 000 családot érintett 1 300 000 forint, illetve 2 580 000 forint havi kihatás­sal. Különösen védelmet bizto­sítanak társadalombiztosítási rendelkezéseink a leendő és kisgyermekes anyáknak; a szülési szabadságot a korábbi 12 hétről 20 hétre emeltük. Ezt a szolgáltatási kört tovább nö­velte a 600 forintos gyermek­­gondozási segély bevezetése. Az MSZMP IX. kongresszu­sa határozatának megvalósítá­sa érdekében 1967. január 1- től a tsz-nyugdíjakat tovább rendeztük. Gyermekgondozási segélyt biztosítunk a tsz-tag szülőnők részére 500 forint ösz­­szegben. A lakosság járóbeteg ellátá­sa a megye hat rendelő intéze­tében történik. A rendelő in­ 2. oldal — 1967. április 8. KáJBÚ tmjUU­­ NAPLÓ tézetek forgalma az utóbbi négy évben nagymértékben emelkedett. 1960-ban a gyógy­kezelési esetek száma 1,3 mil­lió, 1966-ban pedig már 2,1 millió. A rendelő­intézetek szakorvosi óraszáma négy év alatt 886 óráról 1375 órára emelkedett. Emellett is igen nagy a túlzsúfoltság. Különö­sen kedvezőtlen a helyzet Püs­pökladányban, ahol állandóan vannak üres szakorvosi állá­sok, s emiatt a rendelőintéze­tek túlzsúfoltsága nem csök­ken. Az üzemorvosok munkáját illetően azt tapasztaljuk, hogy az eddigi gyógyító és főleg re­ceptírásokban megmutatkozó munkán kívül, ma már az üze­mi higiénikus munka, az üze­mi ártalmak kiküszöbölése, az idült betegek gondozása, a táppénzes helyzettel való in­tenzívebb foglalkozás, az egészségügyi felvilágosító munka, is megfelelő helyet ka­pott tevékenységükben. A társadalmi bíróságok A munkafegyelem megszi­lárdításában komoly segítséget jelent az a társadalmi segítség, amelyet a társadalmi bírósá­gok nyújtanak — mondotta Barta Árpádné — Egyre csök­kenő számban, de vannak még, akik megsértik a különböző rendelkezéseket, kárt okoz­nak a népgazdaságnak és mun­katársaiknak, megsértik a munkafegyelmet, nem tartják be a szocialista együttélés sza­bályait. Ezeket felelősségre kell vonni. Mint a gyakorlat bizonyítja, a közvetlen munka­társak előtt alkalmazott fele­­lősségrevonás nagyobb hatás­sal van a dolgozókra, mint a bíróságon megtartott tárgya­lás. A munkásszállások A munkásellátásról szólva a beszámoló hangsúlyozta, az ipar— különösen az építőipar — fejlődése következtében to­vábbra is szükséges a munkás­szállások fenntartása, sőt bi­zonyos fokig bővítése is. Az építőiparban jelenleg 8 mun­kásszálláson 943-an lak­nak, a mezőgazdasági üzemek­ben 206 munkásszállás van, amelyekben 2676 dolgozót le­het elhelyezni. A többi terüle­ten a munkásszállások száma viszonylag elenyésző. A téríté­si díjak felemelése is hozzájá­rult, hogy kulturáltabbak, megfelelőbbek lettek a körül­mények. Szociális és kulturális szempontból a vasutas, az MGM, az ÉM Építőipari és a H.-B. m. Tanácsi Építőipari Vállalatok munkásszállásai a legszínvonalasabbak. A mun­kásszállásokra rendszeresen járnak napilapok, folyó­iratok, tv, rádió szinte min­denütt megtalálható. Eseten­ként filmvetítéseket is bizto­sítanak és időnként a dolgo­zókat tájékoztatják egyes aktuális kérdésekről. A szakszervezeti élet főbb­­ kérdéseiről a beszámoló is­mertette: míg 1962-ben a szervezett dolgozók száma 89 871 volt, addig 1966. de­cember 31-én 107 000 a tag­­létszám. A szakszervezeti bi­zottságok száma 510, tagjai­nak száma 4110. Megyei szin­ten az összes választott tiszt­ségviselők száma 14 925. Az utóbbi időben rendsze­resen, egynéhány esettől elte­kintve, megtartják a taggyű­léseket a szakszervezeti bi­zottságok. Igen nagy gondot fordítanak arra, hogy a tag­gyűlés beszámolóját előzőleg szakszervezeti bizottsági ülé­sen megtárgyalják, és a szakszervezeti bizottságok közötti kapcsolat, és úgy lát­juk, hogy nagyobb felelősséget éreznek a szakszervezeti bi­zottságok — főleg ezek kom­munista tagjai­ — a szervezett dolgozók iránt. Alaposabb értékelést A fentiek mellett azonban meg kell mondani azt is, hogy viszonylag kevés helyen ké­szítik fel a tagságot a taggyű­lésekre úgy, hogy előzőleg a bizalmiakkal közlik a beszá­moló témáját. A beszámolók keveset foglalkoznak a szak­­szervezeti munka, különösen a nevelő, tudatformáló mun­ka elemzésével, értékelésével. Kevés a személyre szóló bí­rálat, észrevétel, javaslat. Emiatt fordul aztán elő, hogy bármivel is foglalkozik a beszámoló, a hozzászólók egy része a munkaruhával, a túlórával, a tüzelőutalvány­nyal, segélyezéssel és más egyéb, problémával foglalko­zik, amely eltereli a figyelmet a szakszervezeti, konkrét po­litikai munkáról. 1966. május 10-én jelent meg az MSZMP Politikai Bi­zottsága határozata a szak­­szervezetek pártirányításá­ról. A határozatot széleskö­rűen ismertettük a szakszer­vezeti szervekkel Megyénk minden üzemében és közsé­gében közös párt- és szakszer­vezeti bizottsági ülést tartot­tunk, ahol a határozat ismer­tetésén túl tájékoztattuk a kö­zös vezetőséget a határozat értelmezését illetően is. Meg­állapíthatjuk, hogy már a ha­tározat alapján javult a párt Az elkövetkező években te­­miszer-kiskereskedelmi Vár­­vább kell javítani a szakszer- lalat szb-titkára hozzászólá­­vezeti tagság tájékoztatását, sákan elmondotta többek köz A tagság érdeklődésének mög­­zett: a vállalatnál 820 nőhel­­felelően, általunk is fontol- gozó van és az a törekvésük, nak tartott kérdésekre rend- hogy a fogyasztó, a vásárló szeresen választ kell adnunk, elégedetten távozhasson az de véleményüket kikérve sa- üzletekből. Ehhez az ipartól ját döntéseik, határozataik is nagyobb segítséget vár­megoldásáról is ki kell kérni­ünk. A 108 munkabrigád tag­tanácsukat. Ezzel tovább tud­­jai azt szeretnék, hogy a va­juk növelni a szervezett bel­­sárlók ne idegeskedjenek, jó gozuk és a szakszervezeti legyen az áruellátás. Figyel­­szervek felelősségét a határo­­mesen fordulnak a vevőhöz és zajok végrehajtásában. Szűk- jólesik, ha a vásárlók is visztn­­ségesnek tartják, hogy az nozzák a kedvességet. SZMT elnökség tagjai a kő- Vass Imre felszólalásában vetkező időkben több esetben köszöntötte a küldöttközgyű­­tartsanak munkásgyűléseket,­­és részvevőit. Elismeréssel különböző rétegmegbeszé­­sték­ az SZMT tevékenységé­léseket az időszerű, a dolgb­ ről. Mint mondotta, általában sokat legjobban érintő kér-­ úgy mondjuk, új gyárak nő­désekről. A fentiek ismeretében az új gazdasági mechanizmus beve­zetésével, a szakszervezetek bővülő hatáskörével egyre bonyolultabbá válik a szak­­szervezeti szervek vezető, irá­nyító munkája. Arra összpon­tosítjuk tehát erőnket,, hogy a megyebizottságokkal, a szak­­szervezeti bizottságokkal együtt, azok önállóságának és kezdeményezésének fokozá­sa révén a tagság minél na­gyobb részét bevonjuk a közös munkába. Azzal a szándékkal, hogy mindenki felelősséggel és önállóan végezze azt, ami rá van bízva — fejezte be a be­számolót Barta Árpádné­­nek ki a földből. Hajdú-Bihar is mind több új üzemmel gya­rapodik. Nos, amíg ezek az üzemek elkészülnek, addig nagyon sok a gond, kemény munka van minden új léte­sítmény mögött. Felhívta a küldöttek figyelmét: az új gazdasági mechanizmus most már egyre inkább a gyakorlati teendők felé irányítja a köz­­érdeklődést. Ez azt az igényt támasztja a szakszervezeti tisztségviselőkkel szemben, hogy növeljék közgazdasági ismereteiket s ugyanakkor jól tudják azt is, nagyon fon­tos politikai kérdés az új gazdasági mechanizmus meg­értetése, sikeres alkalmazá­sa. Dr. Nyíri László, a BIO­­GAL Gyógyszergyár kutató­­mérnöke arról beszélt, még nyolc hónap van a gazdaság­­irányítási rendszer reformja bevezetéséig. Több üzem azonban már kísérleti válla­latként alkalmazza is az új gazdasági mechanizmus egyes elemeit, így például a BIO­­GAL is. Ez módot ad arra, hogy a szakszervezeti funk­cionáriusok jó gyakorlati ta­pasztalatokat szerezzenek. Éppen ezek alapján változ­tattak a szakszervezeti szer­vezetek, a műhelybizottságok munkáján és ma már a mű­helybizottságok egy-egy azo­nos munkaterületen dolgoz­nak, nem tartozik hozzájuk 2—3 különböző részleg. Mint mondotta, nem­ csupán a­­tej-e­melékern­ység növelésére,a műszaki színvonal emelésére­ van szükség. Ez csak úgy le­het eredményes, ha­ ott van­­ a­ munkás esze, ügyessége, ten­­niakarása is. A vita Az SZMT beszámolója után a vitában elsőként Kétévién Endréné, a Debreceni Ruha­gyár szb-titkára kért szót. Mint mondotta, a Debreceni Ruhagyár termékeinek immár 72 százalékát szállítja kül­földi megrendelőknek. A gyár dolgozói a 34 szocialista bri­gád közel hatszáz tagjának példája alapján arra töreked­nek, hogy még jobb minőségű árut szállítsanak exportpart­nereiknek. Kiss János, az ÉM Hajdú megyei Állami Építő­ipari Vállalat szevvitkára fel­szólalásában arról beszélt többek között, hogy a korábbi hibák után egyre jobb a dol­gozók munkája, egyre keve­sebb a garanciális munka. Ez a munka is a szocialista bri­gádok jobb erkölcsi és anyagi elismerésének köszönhető. A jó munka egyik alapvető biz­tosítéka, hogy az építőmunká­sokról még körültekintőbben gondoskodnak. Dr. Debreceni Pál, a berettyóújfalui SZTK rendelőintézet főoorvosa Haj­dú-Bihar egészségügyi ellá­tásának helyzetéről, gondjai­ról beszélt. Czeglédi Sándor, Debrecen állomás szb-titkára a szocialista tudat kialakulá­sának problémáiról szólt és az SZMT segítségét is kérte, hogy az állomáson megforduló mintegy napi 60 000 Utas biz­tonságos közlekedése, utazása érdekében mielőbb gondos­kodjanak az állomási aluljá­ró megépítéséről. Kovács Ist­vánné, a Hajdú megyei Élet­ KARKAS LÁSZLÓ: A szakszervezeti tevékenység fontos politikai kérdés Ezután Karakas László, a megyei pártbizottság első tit­kára szólalt fel. Bevezető sza­vaiban átadta a tanácskozás részvevőinek a megyei pártbi­zottság üdvözletét, majd a kö­vetkezőképpen folytatta: — A megye szakszervezeti mozgalma az elmúlt négy év során egészségesen fejlődött. Politikai, mozgalmi tevékeny­ségének tartalmi színvonala emelkedett. Alapjaiban helye­sen, eredményesen szervezték, nevelték a dolgozókat me­gyénk társadalmi, politikai, gazdasági erejének növelésére. A szakszervezetek különbö­ző szintű vezető szervei és ak­tivistái eredményesen közvetí­tik, magyarázzák a dolgozók széles tömegei körében a párt IX. kongresszusának határoza­tait, az abból adódó konkrét helyi feladatokat. A nagy nyil­vánosság előtt ismertették a III. ötéves terv célkitűzéseit és az 1967. évi termelési terve­ket és megvalósításukra moz­gósítottak. Ezeken a tanács­kozásokon nagy érdeklődést tanúsítottak a megye, elsősor­ban Debrecen város iparfej­lesztési elképzelései iránt. A szakszervezeti mozgalom­ban tovább erősödtek a politi­kai, mozgalmi vonások. Ennek kibontakozását elősegítették azok a nagy politikai akciók, amelyek a pártkongresszus óta közéletünkben jelentkeztek. A megye szervezett dolgozói kö­rében megnövekedett a poli­­kai kérdések iránti érdeklődés, a politikai aktivitás, a tenni­­akarás. Egyre jobban erősödik annak felismerése, hogy a sok­rétű szakszervezeti tevékeny­ség fontos politikai kérdés. El­mondhatjuk, hogy a megye szakszervezeti mozgalmára az egészséges politizáló légkör a jellemző. Ez kifejezésre jut abban is, hogy a dolgozók többsége egyetért a párt poli­tikájával, bizalommal van a párt iránt. A társadalmi élet minden területén ez érezteti a hatását. A gazdasági irányítás új rendszerében tovább szélese­dik az üzemi demokrácia. A dolgozók beleszólására a veze­tésbe fokozottabb mértékben szükség lesz. Az irányításban való részvétel elsősorban a vá­lasztott képviseleti szervek, a szakszervezetek útján törté­nik. Az üzemi tanácsok hatás­körét, jogait a szakszervezeti bizottságok veszik át. Megha­tározott döntési jogot kapnak egyes kérdésekben. A gazda­ságvezetők csak a szakszerve­zettel egyetértésben dönthet­nek, vagy bizonyos kérdések­ben a döntés előtt ki kell kér­jék a szakszervezet vélemé­nyét. A szakszervezeteknek fe­lelősségteljes kötelességük lesz a vezetők megítélésében, meg­erősítésében vagy felmentésé­ben. Ez nemcsak jogot, hanem, kötelességet és nagyobb fele­lősséget is jelent." A vál­tozások szükségessé teszik, hogy egyes gazdaságvezetők szemléletét formáljuk a szak­­szervezetek szerepének megíté­lése tekintetében. Ma még elő­fordul, hogy gazdaságveze­tőink egy része lebecsüli a szakszervezetek szerepét, nem kéri ki véleményüket a fonto­sabb gazdasági kérdések eldön­tése előtt. A jövőben ezt nem tehetik meg. Gazdasági veze­­tőinknek meg kell érteniük, hogy irányító tevékenységük­ben nélkülözhetetlen az a tár­sadalmi erő, amelyet a szak­­szervezetek képviselnek. A szakszervezeti munka ja­vítását megköveteli az is, hogy az új irányítási mechanizmus­ban nő a gazdasági vezetők ön­állósága és egyszemélyi fele­lőssége is. A jövőben sokkal felelősség­teljesebb feladat vár a szak­­szervezetekre az üzemi terme­lési tervek előkészítésében, a bérpolitikai intézkedésekben, a béren és fizetésen kívüli jut­tatások egy részének fenntar­tásaiban, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek továb­bi javításában. Sarkallják ar­ra a gazdasági vezetést, hogy növelje a foglalkoztatottságot, tárjanak fel az üzemen belül új munkalehetőségeket. Fel kell készülni a munkaidő csök­kentésével kapcsolatos éssze­rű javaslatok kidolgozására. Fordítsanak továbbra is figyel­met az árszínvonal alakulásá­ra, az új lakáselosztási elvek kidolgozására. E sokrétű és felelősségteljes feladat megköveteli a politikai nevelőmunka hatékonyságá­nak növelését, a szakszervezeti élet erősítését, a gazdasági, termelési és érdekvédelmi munka javítását, az üzemi de­mokrácia szélesedését. Tevé­kenységük minden mozzana­tát elsősorban politikai hat­­­­­saiban vizsgálják. Bátran kér­jék ki a dolgozók véleményét gazdasági vagy szociális dön­téseket illetően. Hatékonyabban ismertessék, magyarázzák a párt célkitűzé­seit és a politikai meggyőzés eszközével mozgósítsanak azok ! (Folytatás a 3. oldalon)

Next