Hajdú-Bihari Napló, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

KÉT TÖRVÉNY az érdeklőődés középpontjában BEFEJEZŐDÖTT a parla­ment ülése. Másfél napon ke­resztül az új termelőszövetke­zeti és földtulajdon törvény tervezetéről folyt a tanácsko­zás, amelyet végül is — alapos mérlegelések, kiegészítések, újabb javaslatok elhangzása után — elfogadott az ország­­gyűlés. Sok olyan törvény, rendelet látott napvilágot az utóbbi idő­ben, amely méltán keltett nagy érdeklődést a falvak lakossá­gában, a termelőszövetkezeti gazdaságok tagjaiban. Az új termelőszövetkezeti és földjogi törvény azonban talán minden eddigi érdeklő­dést felülmúlt. Hiszen lényegé­ben olyan dolgokat iktattak törvénybe, amelyről a termelő­­szövetkezetek tagjai már évek óta beszélnek, vitatkoznak s amelynek legfontosabb célja, hogy a megváltozott körülmé­nyek és lehetőségek között elő­segítse a szövetkezeti gazdál­kodás további, vállalatszerű, egészséges fejlődését. Már amikor a törvényterve­zetet vitatták a szövetkezeti közgyűléseken, a szövetkezeti gazdák százai mondották el véleményüket. Nyilvánvaló te­hát, hogy most várták­ javas­lataik, elképzeléseik az új törvényben végérvényesen ho­gyan fogalmazódnak meg, fel­oldja-e azokat a régi rendelke­zéseket, amelyek nagyon sok esetben útjában álltak a fejlő­désnek. Most az országgyűlé­sen elhangzott előterjesztés és vita után alkalmunk volt be­szélgetni több szövetkezeti ve­zetővel és taggal is. S vala­mennyiük véleménye meg­egyezik abban: az új törvény­nyel a szocialista mezőgazda­ságunk, termelőszövetkezeti mozgalmunk újabb fejlődési szakasza kezdődik meg. A NYOLC ESZTENDŐ alatt — mert 1959-ben jelent meg az első, termelőszövetkezetek mű­ködését meghatározó jogsza­bály — alapvető fejlődés kö­vetkezett be a mezőgazdaság­ban, a szövetkezeti mozgalom­ban. Csak egyet említsünk eb­ből, a leglényegesebbet: befe­jeződött a magyar mezőgazda­ság szocialista átszervezése, a falu lakosságának döntő több­sége a termelőszövetkezetek­ben keresi boldogulásának út­ját. S az első jogszabályon az­óta ugyan több módosítás is történt, a fejlődő nagyüzemek gazdasági viszonyai nem egy vonatkozásban azonban ellent­mondásba kerültek a fennálló törvényes szabályozással. Új törvényre volt tehát szükség. Ez — mint ahogyan Dimotty Imre mondotta beszédében —­s nem kevésbé az a követel­­mény, hogy a gazdaságirányítás új rendjének elveivel össz­hangban megteremtsük a ter­melőszövetkezetek önálló vál­lalati gazdálkodását, feltételeit, új és átfogó jogi rendeletet kö­vetelt. A TÖRVÉNY minden részle­tére kiterjedő ismertetésre nem vállalkozhatunk. Van né­hány olyan része azonban, amelyre feltétlenül ki kell térni, mert az elhangzott egyes vélemények azt mutatják, hogy ezek nem kellően találtak megértésre. Az elmúlt években eléggé gyakran vetődött fel a szövet­kezeti demokrácia kérdése­s értelmezése körül nem egy­szer gondok is voltak. Egyesek csak a jogokat emelték ki, má­sok csak a kötelezettségekről beszéltek. Most olyan irányú vélemény is hangzott már el: az új törvény nem csökkenti-e a szövetkezeti demokráciát. Az új tsz-törvény szerint is a szö­vetkezeti közgyűlés a termelő­­szövetkezetek legfelső fóruma lesz s ennek a közgyűlésnek kell dönteni minden olyan kérdésben — terv, zárszám­adás stb. —, amely alapvetően befolyásolja a gazdálkodást. Igaz, hogy a vezetők felelőssé­ge is megnő, hiszen nagyon sok fontos kérdésben éppen a közgyűlés szellemében az egész közösség felhatalmazása alapján maguknak kell dönte­ni, de mégis az az igazság: a nagyobb önállóság, a szövetke-­­ zeti demokrácia szélesítésére­ és erősítésére is sarkall. A ter­melőszövetkezetekre hárul az a felelősség, hogy maguk tár­ják fel az új gazdaságpolitikai intézkedésekből fakadó lehető­ségeket, és a lehetősége­ket körültekintően hasz­nálják fel. Mit kíván ez? Nyil­ván a szövetkezeti önkormány­zat, belső irányítás fejleszté­sét, a nagyobb felelősséggel végzett munkát. És ezzel együtt a szövetkezeti demok­rácia fejlesztését is. Azt tehát, hogy amit lényegében együttes akarattal elhatároznak, azt tartja mindenki kötelességé­nek, hogy legjobb tudása sze­rint meg is valósítsa. VAN EGY MÁSIK igen lé­nyeges pontja az új tsz-tör­­vénynek, amelyet röviden úgy tudnánk megfogalmazni: a jo­gok és kötelességek összhang­jának a megteremtése. Mit je­lent ez másképpen megfogal­mazva? Csak egyetlen egy pél­dát hozzunk erre. Az elmúlt években az volt a törvény — és a gyakorlat is — az a tag, aki aláírta a belépési nyilatko­zatot és a közgyűlés a felvételt jóváhagyta, teljes jogú tagjává vált a közösségnek. És ez he­lyes is volt így. Aközött vi­szont a törvény nem tett kü­lönbséget, hogy ki hogyan és miképpen dolgozik a szövetke­zetben. Ugyanolyan jogok il­lették meg azt a tagot is, aki csak néha-néha vett részt a közös munkában, mint azt, aki egész éven át becsülettel, szor­galmasan dolgozott. Most az új törvény a jogok érvényesülé­sét, a kötelezettségek teljesí­tésétől teszi függővé. Egyetlen egy példát erre. A rendelke­zések szerint eddig egy család­ból — ha többen is dolgoztak a szövetkezetben — csak egy kaphatott háztáji földet. A közgyűlés határozatától füg­gően a 800—1600 négyszögöl föld mindenkit megilletett. Te­hát azt is aki becsülettel dol­gozott, azt is, aki kevésbé volt szorgalmas. Hátrányosan érin­tett ez nagyon sok embert, családot, különösen az olyano­kat, akik többed magukkal dol­goztak. Mit mond az új tör­vény? Minden termelőszövet­kezeti tagot megillet a háztáji föld, attól függően, hogy telje­síti-e a közgyűlés által meg­szabott feltételeket A jogok tehát összhangban vannak a kötelezettségek teljesítésével. A háztáji föld juttatását tehát — sokkal inkább mint eddig — a közösben végzett munká­val kell összefüggésbe hozni. A nyugdíjasok, járadékosok és tartósan munkaképtelenek ki­vételével csak azokat illeti meg a háztáji föld, akik telje­sítik kötelességüket. Természe­tesen mindezek azt is megkí­vánják, hogy a közös és háztá­ji gazdaságok termelése is jobban összhangba legyen. Megszületett a földjogi tör­vény is, amelynek jelentőségét szinte nem is lehet eléggé hangsúlyozni. Mi volt eddig ugyanis a helyzet Létrejöttek a szövetkezetek, az épületek, gépek, állatok, a termelőszö­vetkezetek közös tulajdonát képezték és képezik. A föld azonban, az egyik legfontosabb termelési eszköz, amelyen a szövetkezetek gazdálkodnak igen változatos képet mutat Szinte valamennyi szövetke­zetnek van a megyében állami tartalék földje, vannak olyan földek, amelynek tulajdonosai már elköltöztek a faluból és az iparban helyezkedtek el és ter­mészetesen ott vannak azok a földek is, amelyet a tagok vit­tek be. MI MOST A CÉL? az, hogy a földek is — megváltási ár ellenében — a termelőszövet­kezetek tulajdonába menjenek át A termelőszövetkezetek földhasználati viszonyainak ilyen rendezése, a termelőszö­vetkezeti földtulajdon létreho­zása pedig társadalmi és politi­kai jelentőségű. Hogy miért? Mert ez egyik előfeltétele és biztosítéka mindazon célok el­érésének, amelyeket a szövet­kezetek maguk elé kitűztek. Természetesen — mint ezt szá­mos felszólaló is hangsúlyozta az országgyűlésen — ez nem megy egyik napról a másikra. Gyakorlati végrehajtása meg­lehetősen bonyolult, nagy kö­rültekintést igénylő munkát kíván. Az azonban biztos: a földjogi törvény kizárólag a most is érvényes használati és tulajdoni viszonyokat rendezi és nem ad lehetőséget a már elintézett, lezárt ügyek felújí­tására. Rácz Béla gUD&BJWUr «»■'—- t ! NAPLÓ fW*1 '.FJT i kLI'ia t> oldal — 1967. október 1. Többször hallottam már róluk és róla, a Május 1 bri­gádról és vezetőjéről, Kunkli Lászlóról. A munkaversenyről szóló tudósításokban is szin­te állandóan szerepelt a ne­vük, mint akik élenjárnak a versenyben. Így határoztam el, hogy felkeresem őket és igyekszem alaposabban meg­ismerni ezt a kiváló brigádot. A MEDICOR Művek deb­receni gyárának műszer­üzemében dolgoznak. Jelenleg 26 tag alkotja a kis közössé­get, mely évről évre felhívja a figyelmet magára a jó mun­kával. Fiatal brigád: az át­lagéletkor alig lehet több 25 évnél. Vezetőjük, aki egy­ben csoportvezető is, az idő­sebb generációhoz tartozik: 42 éves. Kunkli László 16 éve tagja a Debreceni Or­­vosiműszer-gyár nagy kollek­tívájának, ott volt az úttörők között, akik elsőként kezdték meg a munkát az új üzem­ben.­­Mint annyi más brigádveze­tő, ő sem szeret magáról be­szélni. A brigádról azonban annál szívesebben. — 13 évvel ezelőtt munka­társaimmal, barátaimmal ala­kítottuk meg a brigádot a gyárban, s az elsők között vettünk részt a szocialistabri­­gád-mozgalomban. Az alapí­tók közül ma már csak ket­ten vagyunk: én és R. Tóth János. A brigádban — a kö­vetelményeknek megfelelően — sokan tanultak, képezték tovább magukat, s így tör­tént, hogy sok régi tagtól meg kellett válnunk. Molnár­­fi Sándor művezető, Sebes­tyén László technológus, Sós Imre meós, Takács Tibor diszpécser lett. Sajnáltuk, hogy ki kellett válniuk a brigádból, de egyben büsz­kék is voltunk arra, hogy közülünk kerültek magasabb képesítést igénylő beosztásba. Helyük azonban nem ma­radt üresen. Sok fiatal került helyükre, akik a gyárban, a brigádban tanulták meg a szakmát, s itt nevelkedtek fe­gyelmezett, jó szakmunká­sokká . A brigád évek óta fog­lalkozik az utánpótlás neve­lésével — mondja Kunkli László. — A harmadéves ipari tanulók közül többen nálunk tanulnak, dolgoznak. Ebben az évben öt fiatal ka­pott szakmunkásbizonyít­­ványt, s lettek a kollektíva tagjai: Kiss Katalin, Hadházi Erzsébet, Kovács Péter, Asz­talos József és Kiss László, örömmel fogadtuk őket, mert tehetséges, szorgalmas fiatalok. A nevelésükkel já­ró sok-sok fáradság majd megtérül most, a­­­kor hasz­nos tagjaivá válnak a brigád­nak. — Ez évben eddigi válla­lásainkat teljesítettük — mondja Kunkli László —, s most újabb felajánlás megva­lósításához készülődünk. A negyedik negyedévben havon­ta háromezerrel több érfogót kell elkészítenünk, mint az év eddigi hónapjaiban. A csoport, illetve a brigád ugyanis csak érfogókat készít, erre a feladatra specializálta magát. Nem kis feladat ez a Május 1 szocialista brigád részére! Az érfogók exportra készül­nek, így tehát a mennyiség mellett a minőséget is bizto­sítani kell. S megint csak a brigádvezető az, akinek első­sorban van gondja a nagy munkára való felkészülés­ben. — Sok múlik a szervezésen — magyarázza Kunkli László. — Az érfogók elkészítésében más műhelyek dolgozói is közreműködnek egy-egy fá­zisban. Ezért elhatároztuk: három poroló (fényező) mun­kást átveszünk a brigádba, s a csiszolókat rendszeresen meghívjuk brigádértekezle­teinkre a jobb összedolgozás érdekében. Átcsoportosítjuk az erőket a brigádban is, úgy, hogy mindenki képessége leg­javát nyújthassa a nagy fel­adat elvégzésére. S hogy si­kerül-e? Én nagyon bízom benne. A legfőbb garancia a sikerre — maga a brigád. A jó kollektív szellem. Milyen új feladatok várnak a brigádra, illetve a brigád­vezetőre az új gazdasági me­chanizmusban? A kérdés nem érte váratlanul Kunkli Lász­lót. — A ránk váró feladatokat már szinte pontosan ismer­jük. Elsősorban a minőség tartása és javítása lesz a fő feladata a brigádnak, hogy termékeink — az érfogók — versenyképesek maradjanak a piacokon. Másik feladatunk az, hogy gazdaságosabban termeljünk, csökkentsük az előállítási költségeket. S eh­hez már jó előkészületeink vannak: ésszerűsítések, újítá­sok, a munka jobb megszer­vezése. Elégedett-e a brigáddal, an­nak eredményeivel? Erre a kérdésre így válaszolt a bri­gádvezető: — Elégedett az ember sohasem lehet, mert akkor nincs fejlődés. Inkább azt mondhatom: nincs okom panaszra. Minden bizonnyal ez az elégedetlenség is ösztönzi a brigádot újabb munkasikerek elérésére. S nem kétséges, hogy még fog hallatni magá­ról az orvosiműszer-gyárnak ez a kiváló kollektívája. Vattai Miklós EGY KIVÁLÓ BRIGÁD Jellegzetes kép Kunkli Lászlóról: egy szakmunkás-tanulót oktat az érfogó megmunkálásának módszereire Műszaki könyvnapok T­egnap, szeptember 30-án kezdődtek meg hazánkban az 1967. évi mű­szaki könyvnapok. Bár első ízben csak 1962-ben tartottunk műszaki könyv­napokat, bátran mondhatjuk, hogy e meg­mozdulásnak máris hagyományai vannak. Évről évre országszerte mind több üzemben rendeznek vásárlással egybekötött alkal­mi könyvkiállításokat, ankétokat, író-ol­vasó találkozókat Ezek sikerét vetítette előre az a szép műszaki könyvkiállítás, amely Debrecenben alig néhány napja zá­rult, s amelyet igen sokan tekintettek meg A műszaki könyvnapok célkitűzése: a szakkönyvek újabb tömegei jussanak el azokhoz, akiknek kezében szerszámmá, termelőeszközzé válnak. Ennek érdekében a szakkiadók — a Táncsics, a Műszaki, a Közgazdasági, az Akadémiai, a Mezőgaz­dasági — közel ötven féle új kiadványt je­lentetnek meg A szakmai ismeretek, a szaktudás gyara­pítására talán még sohasem volt olyan nagy szükség mint ma, az új gazdasági mechanizmus bevezetésének időszaká­ban. Az új gazdasági mechanizmus azon­ban csak akkor hozza meg a várt termelé­si—gazdasági eredményeket, ha mindenki a maga posztján — a munkapad mellett dolgozóktól a gazdasági vezetőkig — ren­delkezik a döntéshez szükséges műszaki ismeretekkel is. A szakértelem növelése, a műszaki színvonal emelése ma a termelé­kenyebb munka, a korszerűbb, gazdaságo­sabb termelés egyik feltétele. A műszaki továbbképzés egyik legfon­tosabb eszköze a könyv, s a műszaki könyv­napok ezt igyekeznek segíteni, felhívni az érdekeltek figyelmét a számukra készült szakkönyvekre. A gazdag szakkönyv­választékból ez al­kalommal csak néhányra szeretnénk fel­hívni olvasóink figyelmét. Elsősorban Kis László „Gépipari minőségellenőrök kézi­könyve” című munkájára, mert az utóbbi években rendkívüli mértékben kifejlődött és sokoldalúvá vált gépipari MED-tevé­­kenység egyre több és sokrétűbb tudóst követel. Megfelelő, összefoglaló szakmun­ka azonban eddig nem tudta segíteni a mi­nőségellenőrök munkáját A szerteágazó, szükséges tudásanyagot a szerző a gyakor­lati élet kívánalmainak szem előtt tartá­sával gyűjtötte össze, válogatta, csoporto­sította és fogalmazta meg közérthető for­mában. Nagy érdeklődésre tarthat számot a most megjelent „Építőipari műszaki táblázatok” — összeállítói: Dulácska Endre, Gerber Ferenc, Rausch Róbert —­, amely egy kö­tetben tartalmazza az építőipari tervező és kivitelező vállalatok mérnökeinek, techni­kusainak, építésvezetőinek és szakmunká­sainak munkájához szükséges legfontosabb adatait, táblázatait az építőipari munka­rend alapján képező Építőipari Költségve­tési Norma felosztásának alapján. Ipari és tudományos életünk minden területe egyre több, egyre sokoldalúbb és pontosabb műszereket igényel és használ. A hazai műszergyártás és műszerfelhasz­nálás terén régóta érzett hiányt van hi­vatva megszüntetni Ligeti Györgynek, ez ismert nevű szakírónak összefoglaló jellegű szakkönyve, a „Műszertechnikai kézi­könyv”. A műszaki könyvnapok alatt 4. kiadásban ismét napvilágot lát Léder József—Rádai Zoltán nagysikerű szakkönyve, a „Tv-sze­relők könyve”. A műszaki könyvnapok alatt — bár ek­kor elsősorban termelést segítő szakköny­vek jelennek meg — kerülnek a könyves­boltokba, az üzemi könyvbizományosok­hoz egy új sorozat első kötetei is. Ez az új sorozat a Modellezők Könyvtára, s első kö­tetei Szentiványi Imre minden modellező­nek szóló írása, a „Műhelyfelszerelés és technológia”, valamint az ismert nevű re­pülőmodellező, versenyző Hársfalvi testvé­rek „Repülőmodellezés” című kötete. A most kezdődött műszaki könyvnapok október 22-ig tartanak. A korábban megje­lent és a most kiadott új szakkönyvek azonban csak akkor tölthetik be hivatásu­kat, ha olvasótáboruk is tovább növekszik. Bizonyos azonban az, hogy aki ma felfris­síteni, korszerűsíteni, elmélyíteni akarja szakismeretét, annak a műszaki szakiroda­­lom ehhez olyan lehetőségeket kínál, ami­lyet még soha. Reméljük, hogy olvasóink közül is minél többen élnek majd ezzel a lehetőséggel. Egyetemi és főiskolai hallgatók első megyei konferenciája A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Hajdú-Bihar megyei és Debrecen Városi Bi­zottsága október 2-án rendezi meg Debrecenben az Úttörő­­ház nagytermében az egyetemi és főiskolai hallgatók első me­gyei konferenciáját. A konfe­rencián közel 1150 KISZ-veze­­tő egyetemi hallgató vesz részt a megye hét felsőoktatási in­tézményeiből. Elküldi a kon­ferenciára képviselőit a Kos­suth Lajos Tudományegyetem, a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Debreceni Agrártu­dományi Főiskola, a Tanító­képző Intézet, a Felsőfokú Építőgépészeti Technikum, a pallagi Mezőgazdasági Techni­kum és a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola debreceni ta­gozata. Meghívást kaptak a tanácskozásra az egyetemek és főiskolák állami és pártvezetői is. A referátum a megyei fel­sőoktatási intézmények KISZ- szervezeteinek helyzetével, fel­adataival és problémáival fog­lalkozik, ezenkívül ismertetni fogják a megyei és városi KISZ- bizottságok akcióprogramját a felsőoktatási intézmények KISZ-szervezetei részére, majd újjáválasztják a megyei egye­temi és főiskolai tanácsot.

Next