Hajdú-Bihari Napló, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
KÉT TÖRVÉNY az érdeklőődés középpontjában BEFEJEZŐDÖTT a parlament ülése. Másfél napon keresztül az új termelőszövetkezeti és földtulajdon törvény tervezetéről folyt a tanácskozás, amelyet végül is — alapos mérlegelések, kiegészítések, újabb javaslatok elhangzása után — elfogadott az országgyűlés. Sok olyan törvény, rendelet látott napvilágot az utóbbi időben, amely méltán keltett nagy érdeklődést a falvak lakosságában, a termelőszövetkezeti gazdaságok tagjaiban. Az új termelőszövetkezeti és földjogi törvény azonban talán minden eddigi érdeklődést felülmúlt. Hiszen lényegében olyan dolgokat iktattak törvénybe, amelyről a termelőszövetkezetek tagjai már évek óta beszélnek, vitatkoznak s amelynek legfontosabb célja, hogy a megváltozott körülmények és lehetőségek között elősegítse a szövetkezeti gazdálkodás további, vállalatszerű, egészséges fejlődését. Már amikor a törvénytervezetet vitatták a szövetkezeti közgyűléseken, a szövetkezeti gazdák százai mondották el véleményüket. Nyilvánvaló tehát, hogy most várták javaslataik, elképzeléseik az új törvényben végérvényesen hogyan fogalmazódnak meg, feloldja-e azokat a régi rendelkezéseket, amelyek nagyon sok esetben útjában álltak a fejlődésnek. Most az országgyűlésen elhangzott előterjesztés és vita után alkalmunk volt beszélgetni több szövetkezeti vezetővel és taggal is. S valamennyiük véleménye megegyezik abban: az új törvénynyel a szocialista mezőgazdaságunk, termelőszövetkezeti mozgalmunk újabb fejlődési szakasza kezdődik meg. A NYOLC ESZTENDŐ alatt — mert 1959-ben jelent meg az első, termelőszövetkezetek működését meghatározó jogszabály — alapvető fejlődés következett be a mezőgazdaságban, a szövetkezeti mozgalomban. Csak egyet említsünk ebből, a leglényegesebbet: befejeződött a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezése, a falu lakosságának döntő többsége a termelőszövetkezetekben keresi boldogulásának útját. S az első jogszabályon azóta ugyan több módosítás is történt, a fejlődő nagyüzemek gazdasági viszonyai nem egy vonatkozásban azonban ellentmondásba kerültek a fennálló törvényes szabályozással. Új törvényre volt tehát szükség. Ez — mint ahogyan Dimotty Imre mondotta beszédében —s nem kevésbé az a követelmény, hogy a gazdaságirányítás új rendjének elveivel összhangban megteremtsük a termelőszövetkezetek önálló vállalati gazdálkodását, feltételeit, új és átfogó jogi rendeletet követelt. A TÖRVÉNY minden részletére kiterjedő ismertetésre nem vállalkozhatunk. Van néhány olyan része azonban, amelyre feltétlenül ki kell térni, mert az elhangzott egyes vélemények azt mutatják, hogy ezek nem kellően találtak megértésre. Az elmúlt években eléggé gyakran vetődött fel a szövetkezeti demokrácia kérdéses értelmezése körül nem egyszer gondok is voltak. Egyesek csak a jogokat emelték ki, mások csak a kötelezettségekről beszéltek. Most olyan irányú vélemény is hangzott már el: az új törvény nem csökkenti-e a szövetkezeti demokráciát. Az új tsz-törvény szerint is a szövetkezeti közgyűlés a termelőszövetkezetek legfelső fóruma lesz s ennek a közgyűlésnek kell dönteni minden olyan kérdésben — terv, zárszámadás stb. —, amely alapvetően befolyásolja a gazdálkodást. Igaz, hogy a vezetők felelőssége is megnő, hiszen nagyon sok fontos kérdésben éppen a közgyűlés szellemében az egész közösség felhatalmazása alapján maguknak kell dönteni, de mégis az az igazság: a nagyobb önállóság, a szövetke- zeti demokrácia szélesítésére és erősítésére is sarkall. A termelőszövetkezetekre hárul az a felelősség, hogy maguk tárják fel az új gazdaságpolitikai intézkedésekből fakadó lehetőségeket, és a lehetőségeket körültekintően használják fel. Mit kíván ez? Nyilván a szövetkezeti önkormányzat, belső irányítás fejlesztését, a nagyobb felelősséggel végzett munkát. És ezzel együtt a szövetkezeti demokrácia fejlesztését is. Azt tehát, hogy amit lényegében együttes akarattal elhatároznak, azt tartja mindenki kötelességének, hogy legjobb tudása szerint meg is valósítsa. VAN EGY MÁSIK igen lényeges pontja az új tsz-törvénynek, amelyet röviden úgy tudnánk megfogalmazni: a jogok és kötelességek összhangjának a megteremtése. Mit jelent ez másképpen megfogalmazva? Csak egyetlen egy példát hozzunk erre. Az elmúlt években az volt a törvény — és a gyakorlat is — az a tag, aki aláírta a belépési nyilatkozatot és a közgyűlés a felvételt jóváhagyta, teljes jogú tagjává vált a közösségnek. És ez helyes is volt így. Aközött viszont a törvény nem tett különbséget, hogy ki hogyan és miképpen dolgozik a szövetkezetben. Ugyanolyan jogok illették meg azt a tagot is, aki csak néha-néha vett részt a közös munkában, mint azt, aki egész éven át becsülettel, szorgalmasan dolgozott. Most az új törvény a jogok érvényesülését, a kötelezettségek teljesítésétől teszi függővé. Egyetlen egy példát erre. A rendelkezések szerint eddig egy családból — ha többen is dolgoztak a szövetkezetben — csak egy kaphatott háztáji földet. A közgyűlés határozatától függően a 800—1600 négyszögöl föld mindenkit megilletett. Tehát azt is aki becsülettel dolgozott, azt is, aki kevésbé volt szorgalmas. Hátrányosan érintett ez nagyon sok embert, családot, különösen az olyanokat, akik többed magukkal dolgoztak. Mit mond az új törvény? Minden termelőszövetkezeti tagot megillet a háztáji föld, attól függően, hogy teljesíti-e a közgyűlés által megszabott feltételeket A jogok tehát összhangban vannak a kötelezettségek teljesítésével. A háztáji föld juttatását tehát — sokkal inkább mint eddig — a közösben végzett munkával kell összefüggésbe hozni. A nyugdíjasok, járadékosok és tartósan munkaképtelenek kivételével csak azokat illeti meg a háztáji föld, akik teljesítik kötelességüket. Természetesen mindezek azt is megkívánják, hogy a közös és háztáji gazdaságok termelése is jobban összhangba legyen. Megszületett a földjogi törvény is, amelynek jelentőségét szinte nem is lehet eléggé hangsúlyozni. Mi volt eddig ugyanis a helyzet Létrejöttek a szövetkezetek, az épületek, gépek, állatok, a termelőszövetkezetek közös tulajdonát képezték és képezik. A föld azonban, az egyik legfontosabb termelési eszköz, amelyen a szövetkezetek gazdálkodnak igen változatos képet mutat Szinte valamennyi szövetkezetnek van a megyében állami tartalék földje, vannak olyan földek, amelynek tulajdonosai már elköltöztek a faluból és az iparban helyezkedtek el és természetesen ott vannak azok a földek is, amelyet a tagok vittek be. MI MOST A CÉL? az, hogy a földek is — megváltási ár ellenében — a termelőszövetkezetek tulajdonába menjenek át A termelőszövetkezetek földhasználati viszonyainak ilyen rendezése, a termelőszövetkezeti földtulajdon létrehozása pedig társadalmi és politikai jelentőségű. Hogy miért? Mert ez egyik előfeltétele és biztosítéka mindazon célok elérésének, amelyeket a szövetkezetek maguk elé kitűztek. Természetesen — mint ezt számos felszólaló is hangsúlyozta az országgyűlésen — ez nem megy egyik napról a másikra. Gyakorlati végrehajtása meglehetősen bonyolult, nagy körültekintést igénylő munkát kíván. Az azonban biztos: a földjogi törvény kizárólag a most is érvényes használati és tulajdoni viszonyokat rendezi és nem ad lehetőséget a már elintézett, lezárt ügyek felújítására. Rácz Béla gUD&BJWUr «»■'—- t ! NAPLÓ fW*1 '.FJT i kLI'ia t> oldal — 1967. október 1. Többször hallottam már róluk és róla, a Május 1 brigádról és vezetőjéről, Kunkli Lászlóról. A munkaversenyről szóló tudósításokban is szinte állandóan szerepelt a nevük, mint akik élenjárnak a versenyben. Így határoztam el, hogy felkeresem őket és igyekszem alaposabban megismerni ezt a kiváló brigádot. A MEDICOR Művek debreceni gyárának műszerüzemében dolgoznak. Jelenleg 26 tag alkotja a kis közösséget, mely évről évre felhívja a figyelmet magára a jó munkával. Fiatal brigád: az átlagéletkor alig lehet több 25 évnél. Vezetőjük, aki egyben csoportvezető is, az idősebb generációhoz tartozik: 42 éves. Kunkli László 16 éve tagja a Debreceni Orvosiműszer-gyár nagy kollektívájának, ott volt az úttörők között, akik elsőként kezdték meg a munkát az új üzemben.Mint annyi más brigádvezető, ő sem szeret magáról beszélni. A brigádról azonban annál szívesebben. — 13 évvel ezelőtt munkatársaimmal, barátaimmal alakítottuk meg a brigádot a gyárban, s az elsők között vettünk részt a szocialistabrigád-mozgalomban. Az alapítók közül ma már csak ketten vagyunk: én és R. Tóth János. A brigádban — a követelményeknek megfelelően — sokan tanultak, képezték tovább magukat, s így történt, hogy sok régi tagtól meg kellett válnunk. Molnárfi Sándor művezető, Sebestyén László technológus, Sós Imre meós, Takács Tibor diszpécser lett. Sajnáltuk, hogy ki kellett válniuk a brigádból, de egyben büszkék is voltunk arra, hogy közülünk kerültek magasabb képesítést igénylő beosztásba. Helyük azonban nem maradt üresen. Sok fiatal került helyükre, akik a gyárban, a brigádban tanulták meg a szakmát, s itt nevelkedtek fegyelmezett, jó szakmunkásokká . A brigád évek óta foglalkozik az utánpótlás nevelésével — mondja Kunkli László. — A harmadéves ipari tanulók közül többen nálunk tanulnak, dolgoznak. Ebben az évben öt fiatal kapott szakmunkásbizonyítványt, s lettek a kollektíva tagjai: Kiss Katalin, Hadházi Erzsébet, Kovács Péter, Asztalos József és Kiss László, örömmel fogadtuk őket, mert tehetséges, szorgalmas fiatalok. A nevelésükkel járó sok-sok fáradság majd megtérül most, akor hasznos tagjaivá válnak a brigádnak. — Ez évben eddigi vállalásainkat teljesítettük — mondja Kunkli László —, s most újabb felajánlás megvalósításához készülődünk. A negyedik negyedévben havonta háromezerrel több érfogót kell elkészítenünk, mint az év eddigi hónapjaiban. A csoport, illetve a brigád ugyanis csak érfogókat készít, erre a feladatra specializálta magát. Nem kis feladat ez a Május 1 szocialista brigád részére! Az érfogók exportra készülnek, így tehát a mennyiség mellett a minőséget is biztosítani kell. S megint csak a brigádvezető az, akinek elsősorban van gondja a nagy munkára való felkészülésben. — Sok múlik a szervezésen — magyarázza Kunkli László. — Az érfogók elkészítésében más műhelyek dolgozói is közreműködnek egy-egy fázisban. Ezért elhatároztuk: három poroló (fényező) munkást átveszünk a brigádba, s a csiszolókat rendszeresen meghívjuk brigádértekezleteinkre a jobb összedolgozás érdekében. Átcsoportosítjuk az erőket a brigádban is, úgy, hogy mindenki képessége legjavát nyújthassa a nagy feladat elvégzésére. S hogy sikerül-e? Én nagyon bízom benne. A legfőbb garancia a sikerre — maga a brigád. A jó kollektív szellem. Milyen új feladatok várnak a brigádra, illetve a brigádvezetőre az új gazdasági mechanizmusban? A kérdés nem érte váratlanul Kunkli Lászlót. — A ránk váró feladatokat már szinte pontosan ismerjük. Elsősorban a minőség tartása és javítása lesz a fő feladata a brigádnak, hogy termékeink — az érfogók — versenyképesek maradjanak a piacokon. Másik feladatunk az, hogy gazdaságosabban termeljünk, csökkentsük az előállítási költségeket. S ehhez már jó előkészületeink vannak: ésszerűsítések, újítások, a munka jobb megszervezése. Elégedett-e a brigáddal, annak eredményeivel? Erre a kérdésre így válaszolt a brigádvezető: — Elégedett az ember sohasem lehet, mert akkor nincs fejlődés. Inkább azt mondhatom: nincs okom panaszra. Minden bizonnyal ez az elégedetlenség is ösztönzi a brigádot újabb munkasikerek elérésére. S nem kétséges, hogy még fog hallatni magáról az orvosiműszer-gyárnak ez a kiváló kollektívája. Vattai Miklós EGY KIVÁLÓ BRIGÁD Jellegzetes kép Kunkli Lászlóról: egy szakmunkás-tanulót oktat az érfogó megmunkálásának módszereire Műszaki könyvnapok Tegnap, szeptember 30-án kezdődtek meg hazánkban az 1967. évi műszaki könyvnapok. Bár első ízben csak 1962-ben tartottunk műszaki könyvnapokat, bátran mondhatjuk, hogy e megmozdulásnak máris hagyományai vannak. Évről évre országszerte mind több üzemben rendeznek vásárlással egybekötött alkalmi könyvkiállításokat, ankétokat, író-olvasó találkozókat Ezek sikerét vetítette előre az a szép műszaki könyvkiállítás, amely Debrecenben alig néhány napja zárult, s amelyet igen sokan tekintettek meg A műszaki könyvnapok célkitűzése: a szakkönyvek újabb tömegei jussanak el azokhoz, akiknek kezében szerszámmá, termelőeszközzé válnak. Ennek érdekében a szakkiadók — a Táncsics, a Műszaki, a Közgazdasági, az Akadémiai, a Mezőgazdasági — közel ötven féle új kiadványt jelentetnek meg A szakmai ismeretek, a szaktudás gyarapítására talán még sohasem volt olyan nagy szükség mint ma, az új gazdasági mechanizmus bevezetésének időszakában. Az új gazdasági mechanizmus azonban csak akkor hozza meg a várt termelési—gazdasági eredményeket, ha mindenki a maga posztján — a munkapad mellett dolgozóktól a gazdasági vezetőkig — rendelkezik a döntéshez szükséges műszaki ismeretekkel is. A szakértelem növelése, a műszaki színvonal emelése ma a termelékenyebb munka, a korszerűbb, gazdaságosabb termelés egyik feltétele. A műszaki továbbképzés egyik legfontosabb eszköze a könyv, s a műszaki könyvnapok ezt igyekeznek segíteni, felhívni az érdekeltek figyelmét a számukra készült szakkönyvekre. A gazdag szakkönyvválasztékból ez alkalommal csak néhányra szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét. Elsősorban Kis László „Gépipari minőségellenőrök kézikönyve” című munkájára, mert az utóbbi években rendkívüli mértékben kifejlődött és sokoldalúvá vált gépipari MED-tevékenység egyre több és sokrétűbb tudóst követel. Megfelelő, összefoglaló szakmunka azonban eddig nem tudta segíteni a minőségellenőrök munkáját A szerteágazó, szükséges tudásanyagot a szerző a gyakorlati élet kívánalmainak szem előtt tartásával gyűjtötte össze, válogatta, csoportosította és fogalmazta meg közérthető formában. Nagy érdeklődésre tarthat számot a most megjelent „Építőipari műszaki táblázatok” — összeállítói: Dulácska Endre, Gerber Ferenc, Rausch Róbert —, amely egy kötetben tartalmazza az építőipari tervező és kivitelező vállalatok mérnökeinek, technikusainak, építésvezetőinek és szakmunkásainak munkájához szükséges legfontosabb adatait, táblázatait az építőipari munkarend alapján képező Építőipari Költségvetési Norma felosztásának alapján. Ipari és tudományos életünk minden területe egyre több, egyre sokoldalúbb és pontosabb műszereket igényel és használ. A hazai műszergyártás és műszerfelhasználás terén régóta érzett hiányt van hivatva megszüntetni Ligeti Györgynek, ez ismert nevű szakírónak összefoglaló jellegű szakkönyve, a „Műszertechnikai kézikönyv”. A műszaki könyvnapok alatt 4. kiadásban ismét napvilágot lát Léder József—Rádai Zoltán nagysikerű szakkönyve, a „Tv-szerelők könyve”. A műszaki könyvnapok alatt — bár ekkor elsősorban termelést segítő szakkönyvek jelennek meg — kerülnek a könyvesboltokba, az üzemi könyvbizományosokhoz egy új sorozat első kötetei is. Ez az új sorozat a Modellezők Könyvtára, s első kötetei Szentiványi Imre minden modellezőnek szóló írása, a „Műhelyfelszerelés és technológia”, valamint az ismert nevű repülőmodellező, versenyző Hársfalvi testvérek „Repülőmodellezés” című kötete. A most kezdődött műszaki könyvnapok október 22-ig tartanak. A korábban megjelent és a most kiadott új szakkönyvek azonban csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha olvasótáboruk is tovább növekszik. Bizonyos azonban az, hogy aki ma felfrissíteni, korszerűsíteni, elmélyíteni akarja szakismeretét, annak a műszaki szakirodalom ehhez olyan lehetőségeket kínál, amilyet még soha. Reméljük, hogy olvasóink közül is minél többen élnek majd ezzel a lehetőséggel. Egyetemi és főiskolai hallgatók első megyei konferenciája A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Hajdú-Bihar megyei és Debrecen Városi Bizottsága október 2-án rendezi meg Debrecenben az Úttörőház nagytermében az egyetemi és főiskolai hallgatók első megyei konferenciáját. A konferencián közel 1150 KISZ-vezető egyetemi hallgató vesz részt a megye hét felsőoktatási intézményeiből. Elküldi a konferenciára képviselőit a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Debreceni Agrártudományi Főiskola, a Tanítóképző Intézet, a Felsőfokú Építőgépészeti Technikum, a pallagi Mezőgazdasági Technikum és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozata. Meghívást kaptak a tanácskozásra az egyetemek és főiskolák állami és pártvezetői is. A referátum a megyei felsőoktatási intézmények KISZ- szervezeteinek helyzetével, feladataival és problémáival foglalkozik, ezenkívül ismertetni fogják a megyei és városi KISZ- bizottságok akcióprogramját a felsőoktatási intézmények KISZ-szervezetei részére, majd újjáválasztják a megyei egyetemi és főiskolai tanácsot.