Hajdú-Bihari Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

Május köszöntése Több mint száz esztendeje, hogy a jelszó: „Világ proletárjai, egyesül­jetek!” a munkásosztály halhatatlan jelmondatává lett. Évtizedek ke­mény küzdelmei követték a Kom­munista Kiáltvány e jelszavát, amíg megszülettek a munkásosztály harci szervezetei, pártjai. Az egyesülés erejét mutatja a határozat, amely a 11. Internacionálé első, alakudó kong­resszusán 1889-ben született, hogy ezentúl valamennyi ország proletari­átusa­­az 1886-os chicagói munkástün­tetés áldozatainak emlékére ünnepel­je meg május elsejét, mint a nemzet­közi szolidaritás napját, így szólt a határozat:­­„Egy bizonyos időpont­ban nagy nemzetközi tüntetést kell szervezni, mégpedig oly módon, hogy egyidejűleg minden országban és minden városban egy meghatározott napon a munkások követelik a hiva­talos szervektől a napi nyolcórai munkaidő bevezetését és a párizsi nemzetközi kongresszus határozatá­nak megvalósítását . . .” S azóta szer­te a világban - így hazánkban is - szervezetten megünneplik a munká­sok május elsejét. Május a tavasz, a rügyfakadás ünnepe is. A neve is innen van, vi­­rágnyilás, újjáéledés. De május egy­ben az emberiség tavaszának, a tár­sadalmi megújulásnak az ünnepe is. A magyar munkásosztály a párizsi kongresszus utáni, 1890. évi május elsejének megünneplése óta nagy utat járt meg, nagy történelmi ösz­­szecsapások részese volt. Már az el­ső, az 1890-es munkás felvonulást is betiltotta a rendőrség, mint ezután szinte valamennyit népünk végleges felszabadulásáig. Az uralkodó osz­tályok a párizsi határozat után még egy fél évszázadig kötötték gúzsba a magyar munkásosztály kezét, és próbálták megakadályozni jogaiért küzdő minden megmozdulását. De mint ahogy a költő írta : ... a „Ta­vaszt nem tudták megkötözni. • 5 a Május mégis ír, izgat, beszél” a munkásosztály kezét sem tudták megkötözni. Mint ahogy az elsőt, az 1890-es május elsejét is megünne­pelte a magyar munkásosztály, úgy ünnepelte meg ezután is valameny­­nyit. Negyvenkilenc évvel ezelőtt a Magyar Tanácsköztársaság Forradal­mi Kormányzótanácsa a következő rendeletet adta ki: ,,A Magyarorszá­gi Tanácsköztársaság május elsejét, a világ forradalmi proletariátusa nemzetközi egységének emléknap­ját a pro­letárállam ünnepévé avatja. E napon minden munka szünetel.” A mai napon is szünetel a munka. De az ünnep jelentőségét éppen az adja meg, hogy munkával érdemel­tük ki, és éppen a jól végzett mun­kának tudata avatja e napot ünnep­pé. Az­ ünnepi menetben Debrecen­ben és a megyében generációk mene­telnek ma a májusi zászlók alatt. Harcokat megjárt forradalmárok, életük tavaszának örülő aprócska gyerekek, kisdobosok, úttörők, KISZ-isták, valamennyien egy fel­szabadult ország polgárai. Az idő­sebbek a régi har­coir­a emlékeznek, amikor a hatalomért folytatott küz­delem volt a forradalmi feladat, amikor ez volt a kor parancsa. Ma viszont a forradalmi feladat - ahogy Kádár elvtárs a Hazafias Népfront IV. kongresszusán mon­dotta - „a szocialista társadalom felépítése, ami nem kevésbé forra­dalmi feladat, mint a hatalom kiví­vása volt” Ma ünneplünk, ünnepeljük a 24. szabad május elsejét, a szocialista építőmunka eredményeit. S akik építik az új társadalmat : munkások, parasztok, értelmiségiek s egész né­pünk szerte az országban ott mene­telnek a májusi zászlók alatt vidá­man, boldogan és szabadon. Köszön­tik a májust, a tavaszt, a munka ünnepét. HAJDÚ-BIHARI Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ÁRA: 1,20 FORINT • 1968. M­ÁJ­U­S 1. SZ­E­R­D­A Mai számunkban: Felderítés az alkotó tevékenység határainál (2. old.) Sej, a mi lobogónkat... (3. old.) Kerékpár és fatányéros (6. old.) ■£WkPf Veteránok kitüntetése a megyei pártbizottságon­ ­ak adták. Emberi szóval, a meg­győződés izzó hitével lelkesítettek és agitáltak; vallották pártunk for­radalmi tanait, terjesztették eszm­él­­tető gondolatait. Megyénk és városunk veteránjai­ra büszkék vagyunk, életútjukat tisztelettel és megbecsüléssel emle­getjük, munkájukra és tapasztala­tukra számítunk.­Szükséges, hogy az elvtársak gaz­dag élettapasztalata, párthűségük, politikai-emberi példájuk közkin­csévé váljon pártunknak, népünk­nek és ifjúságunknak. A megyei pártbizottság nevében — a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe előtt — a Szocialista Hazáért Érdemrend adományozása alkalmából köszöntöm az elvtársa­kat. Kívánom, hogy még sokáig közöt­tünk éljenek erőben és egészségben, a kommunisták, a dolgozó nép, az egész társadalom szeretetét élvez­ve. Biztos vagyok abban, hogy ta­pasztalataikkal továbbra is segítik munkánkat, s cselekvő részesei lesz­nek szeretett hazánk erősítésének, eszményeink valóraváltásának. Az ünnepi beszéd után dr. Amb­rus István átnyújtotta a kitünteté­seket a veteránoknak. A kitüntet­tek nevében dr. Bolvári Kálmán, a Püspökladányi Járási Tanács vl­­elnöke mondott köszönetet. Az ünnepség dr. Szilágyi Gábor zárszavával fejeződött be. Kedden délelőtt a megyei pártbizottságon bensőséges ünnepség kereté­ben adták át huszonegy veteránnak a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának kitüntetését a Szocialista Hazáért Érdemrendet. Az ünnepségen részt vett Karakas László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, C. Nagy Gábor, a megyei pártbizottság titkára, dr. Szilágyi Gábor, a Debreceni Városi Párt­­bizottság első titkára és dr. Ambrus István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Dr. Szilágyi Gábor megnyitója után Karakas László mondott ünnepi beszédet. Karakas László ünnepi beszédét mondja Csíkos Sándor veterán átveszi a kitüntetést Karakas László beszéde Kedves Elvtársnők! Kedves Elv­társak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei Bizottsága ne­vében szeretettel köszöntöm a for­radalmi magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosait. Meghatott­sággal és büszkeséggel tölt el ben­nünket, hogy ma újabb 21, me­gyénkben élő elvtársunk kezébe ve­heti magas kitüntetését: a Szocia­lista Hazáért Érdemrendet. A magyar munkásmozgalom tör­ténetében bőséges példáit találjuk a hősies helytállásnak, az áldozato­kat, a szenvedéseket vállaló maga­tartásnak. Természetes tehát, ha az önmaga múltját megbecsülő, emlé­keit és hagyományait ápoló pártunk gondoskodó tisztelettel, elismerés­sel övezi Veteránjait, akiknek sze­mélyes életük egybefonódott pár­tunk és munkásosztályunk harcai­val, akiknek egész életét betöltő él­mény volt a politikai cselekvés. Valamennyiüket eltöltheti az a boldog tudat, hogy életútjuk értel­mes és gyümölcsöket hozó volt. A magyar kommunista mozgalom ve­­­teránjai nagy történelmi időket él­tek át, viharos esztendőket láttak, bátor tetteikkel alakítói, formálói voltak szocialista jövendőnknek. Csak a tisztelet és a megbecsülés hangján szólhatunk azokról az elv­társainkról, akik történelmünk leg­dicstelenebb és legsötétebb — egy­szersmind a legnagyobb áldozato­kat követelő — negyedszázadában, a Horthy-fasizmus idején a forra­dalmi gondolatokat élesztgették, a felszabadulás, a szocializmus győ­zelmének reményével agitáltak, harcoltak. A mi veteránjaink felismerték, hogy nem a néptipró hatalom, ha­nem az elnyomott dolgozó nép és az illegalitás különböző formáira kényszerített kommunista párt az igazi történelemformáló erő. Táp­lálták népünk forradalmi hagyomá­nyait, 1919 emlékeit, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalomhoz és a Szovjetunióhoz fűződő barátság esz­méjét. Ez az erő tartotta félelem­ben a Horthy-korszak egyre inkább jobbratolódó, végül teljesen fasizá­­lódó burzsoáziáját és az őket kész­séggel támogató, kiszolgáló lakásai­kat. A forradalmi munkásmozgalom mindenüvé elküldte a maga oszta­gait és képviselőit: a szakszerve­zeti és az antifasiszta ellenzéki mozgalomba, a KIMSZ-be, az Or­szágos Ifjúsági Bizottságba, a Bé­kepártba, a Szociáldemokrata Párt baloldali csoportjaiba, munkások és parasztok közé, városokba és fal­vakba egyaránt. A proletárdiktatúrát elfojtó el­lenforradalmi terror, az üldöztetés, a nélkülözés körülményei között is hittel hitték, hogy a nemzet igazi ügyét képviselő párt erejét nem le­het megtörni. Meggyőződéssel val­lották és hirdették, hogy a történe­lem objektív folyamatát nem lehet feltartóztatni; • a reakció létében és hatalmi erkölcstelenségében hor­dozza végzetét. A kitüntetettek a megmondhatói, élő tanúi, hogy pártunk az illegali­tás idején is milyen nagy erővel, messzehangzóan leplezte le az­ úri Magyarország népellenes bűneit, antiszociális politikáját. Az osztályharcnak, az antifasisz­ta politikának számos és szüntele­nül megújuló akciói, tüntetései je­lezték, hol is van a népi Magyaror­szág ereje, s kik lehetnek egyetlen várományosai az újjászületésnek, méltó örökösei legjobb hagyomá­nyainknak, 1919-nek. Pártunk régi, kipróbált harcosai a felszabadulás után — hívó szó nélkül is -­­ ott meneteltek az első sorokban, ott láthattuk őket a rom­­eltakarításnál, a földosztásnál, az újjáépítésben, a választási, az álla­mosítási harcokban s később is a nehéz politikai küzdelmekben. Mindenütt ott voltak — s ott van­nak ma is —, ahol a szocializmust építő munka a legtöbb áldozatot és személyes példamutatást követeli. Ott voltak minden akcióban, meg­mozdulásban, amelyet, a párt veze­tésével­­vívott a­­­unn­kásosztály, az egész dolgozó nép. Az elvtársaknak a felszabadulás óta eltelt 23 év alatt végzett mun­kája felbecsülhetetlenül értékes. Hiteles szószólói és megvalósítói tudtak lenni eszméinknek. Szemé­lyes életük példája az emberek, különösen a fiatalok sokaságát ma­gával ragadta, s egészségesen for­málta gondolkodásukat, politikai erkölcsi magatartásukat. A mi veteránjainknak nagy él­ményük volt a politikai munka, a közösségért való fáradozás. Életele­­mük volt a küzdelem, a világ és benne az ember tudatos átformálá­sa, a párt és a haza hűséges szolgá­lata. Mindez olyan értékes kommu­nista jellemvonás, amelynek eleven erejére, meleg emberi tartalmára, lelkesítő példáira napjainkban óriá­si szükség van. Külön örömmel tölt el bennün­ket, hogy a magyar forradalmi munkásmozgalomnak városunkban és megyénkben erős hajtásai voltak, s olyan derék képviselői, mint önök, akik semmit sem kértek, de mindent adni akartak. Feláldozták fiatalságukat, kockáztatták egész­ségüket, nem sajnálták a fáradsá­got, életenergiájuk legjavát a párt- Debreceni panoráma Süli Andor felvétele ÉLJEN MÁJUS 1­ A MUNKÁS NEMZETKÖZISÉG NAGY ÜNNEPE!

Next