Hajdú-Bihari Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-16 / 12. szám

Kenem az alapító tagok közül Már csak ketten élnek azok kö­zül, akik 1919. január 16-án meg­alakították a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának debreceni szervezetét: Hajdú János és Vadász László elvtárs. Miközben emlékei­ket idézik, szavuk súlya és tekin­tetük elárulja, hogy ismét átélik a forradalmi idők viharát, ötven év­vel ezelőtt ők voltak az elsők, akik még néhány elvtársukkal együtt megalakították Debrecenben a kommunista pártszervezetet. Visz­­szalapoztak az emlékek vaskos kö­tetének első lapjára és felidézték a megalakulás előzményét és tör­ténetét. Hogyan emlékszik vissza Vadász László a történelmi időkre? Ami­kor értesültek arról, hogy 1918. no­vember 24-én Budapesten, a Viseg­rádi utcában megalakult a Kom­munisták Magyarországi Pártja, huszonnyolcan elhatározták, hogy Debrecenben is megalakítják a pár­tot. December közepén küldöttség utazott Pestre, a Visegrádi utcai központba, ahol mindannyian be­iratkoztak a pártba. Közöttük volt Zsuga Imre, Kélinger Pál, Halász János, Vadász László, Molnár Jó­zsef, Laczkó János, Törő Ferenc és Nagy József. A párt megalakítása mellett megbeszélték a katonata­nács további teendőit is. Ebben az időben a belső erők már érlelődtek az önálló, új típusú párt megalakí­tásához. Az egykori lapok: Hajdú­­böszörményben, Hajdúnánáson, Debrecenben már ennek a belső feszültségnek is kifejezést adtak. Január 8-án érkezett Debrecenbe Karikás Frigyes és Szántó Béla. A vármegyeháza első emeletének egyik termében jöttek össze vagy húszan, és a párt megalakulásának időpontjáról tárgyaltak. Ezen a ta­nácskozáson felvetődött, hogy hol legyen a párt székháza. Szóba ke­rült a Kossuth utca 1. szám, az akkori úri kaszinó épülete. Ezt a javaslatot aztán elvetették, mivel az akkori időkben nagyon sok ka­tonatiszt és kispolgár járt a kaszi­nó helyiségeibe. Ezt követően dön­töttek az Arany János utca 2. szám alatti épület mellett. Ezen a ta­nácskozáson Handler Gyula jobb­oldali szociáldemokrata vezető el­lenezte a Kommunista Párt meg­alakulását. A jelenlevők visszauta­sították Handler akadékoskodását. Abban az időben az Arany János utca 2. szám alatti épület első eme­letén volt a kereskedelmi utazók és ügynökök irodája. A katonata­nács küldöttsége: Vadász László, Nagy József, Budai őrnagy, Pany­­lik főhadnagy, Tóth István és Ha­lász János felszólították az iroda vezetőit, hogy hetvenkét órán belül hagyják el a helyiséget. Ilyen előzmények után került sor a párt megalakulására január 16-án, reggel kilenc órakor. Az ala­pító tagok között ott voltak: Zsuga Imre, Vadász László, Csiba Eszter, Kélinger Pál, Nagy József, Halász János, Tóth István és Hajdú János. Zsuga Imre nyitotta meg az ala­kuló ülést, majd ismertette a köz­ponti vezetőség határozatát az újonnan alakult pártszervezetekkel kapcsolatosan. Ezek után beszélt a marxizmus történelmi jelentőségé­ről, Lenin tanításairól, és méltatta a Kommunista Kiáltványt. Titkárt nem választottak, csak pártvezető­séget, melynek tagjai voltak Zsuga Imre, Kélinger Pál, Reichemmer Rezső, Vadász László, Nagy József, Tóth István és Halász János. Min­den vezetőségi tag kapott feladatot. Vadász László volt a párt propa­gandistája. Hozzá tartozott a Vörös Újság, a röplapok, röpcédulák ter­jesztése, a lap nyomdai előállításá­nak ellenőrzése. Hangot adott a párt szervezésé­nek a debreceni Független Újság, később a debreceni Vörös Újság is. A kommunista párt debreceni szervezete a lap hasábjain a szer­vezethez való csatlakozásra hívott fel. Január 19-i számában az újság tiltakozik az SZDP megalkuvó földreformtervezete ellen. A Vörös Újságot a Piac utca 73. szám alatt nyomták, a Liebermann testvérek nyomdájában. Az újság terjesztése a későbbiekben is nagy gondot okozott. A párt vezetőségé­nek feltűnt, hogy a rikkancsok rö­vid idő alatt végeznek a lap árusí­tásával. Vajon mi lehet e gyorsa­ság oka? Rájöttek, hogy a módo­sabb polgárok tömegesen veszik az újságot, hogy minél kevesebb pél­dány jusson el a dolgozókhoz. Ez­­ellen úgy védekeztek, hogy maguk a kommunisták árusították a la­pot, különösen a munkáslakta kör­zetekben. Hajdú János is alapító tagja volt a pártnak. Visszaemlékezésé­ben elmondta, hogy több elvtársá­val szorgalmazta a kommunista párt szervezését. E munkájukat nagymértékben gátolták, akadá­lyozták az SZDP jobboldali veze­tői. Kemény csatát kellett vívniuk ellenük. Január 16-án ő is ott volt a párt megalakulásán. Egyórás be­szédet tartott, amelyben gázolta a feladatokat. A megalakulást előse­gítette az is, hogy a baloldali szo­ciáldemokraták közül többen csat­lakoztak a kommunista párthoz. Krafft Rezső nevére emlékszik az idő távolából. A pártszervezet első teendője volt a propagandamunka megindí­tása. Hajdú János maga is sok be­szédet tartott a Margit munkásott­honban. Nehezen ment a szervezés a szociáldemokraták túlsúlya miatt. Ahol csak lehetett, ellenak­ciókat fejtettek ki a kommunisták ellen. Erre példát is említett. Ezer­­kilencszáztizenkilencben a mun­kástanács egyik ülésén forradalmi beszédet tartott. Ezen a tanácsko­záson ott volt Handler Gyula jobb­oldali szociáldemokrata vezető is, aki kijelentette: „Amíg én leszek itt a kormánybiztos, nem engedem meg, hogy bárki is ilyen bolsevik propagandát folytasson!” A pártszervezet létszáma ala­csony volt. A legerősebb bázis a Csapókertben, az Árpád tér kör­nyékén és a munkáskörzetekben volt. Megkezdték vidéken is a párt­szervező munkát. Ennek eredmé­nyeképpen hamarosan megalakult a pártszervezet Hajdúhadházon, Hajdúböszörményben, Hajdúdoro­­gon és Hajdúszoboszlón. Állandó összeköttetésben voltak a pesti köz­ponttal, a párt vezetőivel, Kun Bé­la elvtárssal. *** Már csak ketten élnek a nagy idők bátor, kommunista harcosai kö­zül. A párt kipróbált, régi katonái. Mind a ketten nyugdíjas veterá­nok. Számukra most is idegen a tétlenség, a közügyek iránti rész­vétlenség. Ott találjuk őket a köz­élet különböző posztjain, hitükben, elvükben törhetetlenek, szívük tele van szeretettel. Egy boldogabb tár­sadalomért vívták csatáikat, a szo­cializmusért. Bieliczky Sándor ötven éve alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának debreceni szervezete Vadász László Hajdú János Úttörők és KISZ-szervezetek vetélkedője Debrecenben A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfor­dulója tiszteletére kulturális vetél­kedőt rendezett Debrecenben az MSZMP Belváros III., IV. és V. sz. alapszervezete. Az általános isko­lások versenyében mintegy­­ há­romszáz úttörő vett részt. A vetél­kedőn szerepelt a hajdúböszörmé­nyi 1-es és 5-ös számú általános iskola úttörőcsapata is. A hangszerszólóban (négykezes zongora) első helyezést ért el Szál­kai Judit és Kelemen Éva, a haj­dúböszörményi 5-ös számú általá­nos iskola tanulója. A hegedű- és zongoraszámokban első lett: Kö­­kényesi Éva és Mézes Gyöngyi, a debreceni Bányai Júlia általános iskola növendékei. A zongoristák közül első helyezést ért el Kiss Ka­talin, a debreceni Bányai Júlia ál­talános iskola tanulója. Az énekkarok és kamarakórusok versenyében első lett a debreceni Bányai Júlia általános iskola és a debreceni Vígkedvű Mihály általá­nos iskola csoportja. Második a hajdúböszörményi 1-es, harmadik a hajdúböszörményi 5-ös számú álta­lános iskola csoportja. Vers- és prózamondásban első helyezést ért el Balázs Katalin, a debreceni Kossuth gyakorló általá­nos iskola, második Gál Gyöngyi, a debreceni Vígkedvű Mihály álta­lános iskola, harmadik pedig Koz­ma Ágnes, a debreceni Bányai Jú­lia általános iskola tanulója. A szavalókórusok vetélkedőjé­ben első lett a debreceni, Füvész-­ kert utcai általános iskola, máso­dik a debreceni Kossuth gyakorló általános iskola csoportja. Jó szereplésükért külön dicsé­retben részesültek Tárcsás Éva, a hajdúböszörményi 5-ös számú ál­talános iskola, Pólya László, a debreceni Kossuth gyakorló isko­la, Matyeszkó Katalin, a debreceni Ady Endre általános iskola tanulói, valamint a debreceni Bányai Júlia általános iskola tánccsoportja és a Füvészkert utcai iskola szavalókó­rusa. Az ipari tanulók, középiskolások és a honvédség KISZ-szervezetei­­nek vetélkedőjén kétszázhetven versenyző vett részt. A hangszer­szólók és zenekarok versenyében első lett Tóth János főtörzsőrmes­ter. Az énekkarok, kamarakórusok és énekkettősök vetélkedőjén első helyezést ért el a debreceni Csoko­nai gimnázium és a honvédség KISZ-szervezetének énekkara. A zsűri külön dicséretben részesítette szép éneklésükért a Budapesti Fi­nomkötöttárugyár debreceni gyár­egysége első éves ipari tanulóinak kórusát és vezetőjét, Kovács Bélá­­nét. A szavalók és prózam­ondók kö­zül első lett Bácser Bálint had­nagy. Az irodalmi színpadok ve­télkedőjében első helyezést ért el a honvédség KISZ-szervezetének iro­dalmi színpada. A több száz úttörőt és KISZ-es fiatalt mozgósító vetélkedő nyer­tesei jutalmakat kaptak. — Jó reggelt, Etus néni! Szer­vusz, Eta! Kezét csókolom, Eta né­ni! Üdvözlöm, Nyitrai elvtársnő! Sokféleképpen köszöntik, amikor kora reggel bemegy az üzembe. A mosolygós kedvesség, mely körülve­szi, megszokott: harminc éve él így egy üzem közösségében. Élete egyik legboldogabb napja­­ 1968. április 4-én volt, így beszélt erről a napról:­­ — Nagy-nagy meglepetést, örö­met tartogatott számomra az a nap. Akik már tudták, ügyesen rejteget­ték előlem, s nem szóltak egészen addig, míg az ünnepségen a neve­­­­met szólították. Csak annyit hallot­tam: a Munka Érdemrend ... és ak­kor erőm elhagyott egy pillanatra, ■ alig tudtam kimenni a sorból, hogy átvegyem a nagy kitüntetést: a Munka Érdemrend bronz fokozatát.­­ Sohasem felejtem el azokat a bol­dog pillanatokat, órákat. De a leg­­s­szebb mégis az volt, amikor a mun­katársaim gratuláltak, és ezt mond­ták: „Nagyon megérdemelted, Etus!” Ezek a szavak voltak azok, melyek betetőzték boldogságomat. Hogyan jutott el a megbecsülés ilyen fokára Nyitrai Erzsébet (má­­■ sík neve: Eta, s inkább így nevezik ■ őt), a Szalag- és Zsinórgyár debre­­­ceni üzemének művezetője? Tíz testvér egyikeként került az akkori gyárba, s egy szövőgépen próbálgat­ta a szövőmesterséget. Segédvizsgát tett, oklevelet kapott, s 1950-ben a MEO-csoport vezetője lett. Tovább­­á tanult, képezte magát, és 1956-ban művezetőnek nevezték ki. A főleg nőket foglalkoztató üzemben a két művezetőnő egyike­­: a többi mű­vezetői posztot férfiak töltik be. A tizenkét éves művezetői munka alatt sok nehéz feladat megoldásá­nak részese volt. A legnehezebb idők azonban most következtek el számára: a reform sok új problé­mát adott a gyár, a vezetők és a dolgozók részére is. — Igen, most nehezebb a hely­­­­zetünk — mondja. Nincs már a ré­gi, kényelmes munkatempó, bár an­nak is megvoltak a nehézségei. Gyakran előfordul, hogy egyik pil­lanatról a másikra át kell állni egy másik termékre, mert így kí­vánja vevő, a megrendelő és az üzem érdeke is. Különösen az ex­portmunkáknál van így. Ha sok a munka, én is beállok segíteni. De a legfőbb teendőm akkor is a 32 ember irányítása, munkájuk össze­hangolása, a közben adódó hibák elhárítása. És ez nem könnyű feladat. A ki­készítő és adjusztáló üzemben, ahol Nyitrai Erzsébet a művezető, a dol­gozók egyöntetűen elmondották: nem cserélnének a művezetővel, hi­szen nekik csak magukra, a saját munkájukra van gondjuk. Ő azonban naponta 32 lány, asszony gondjaiban, problémáiban osztozko­dik. Az ő feje fáj, ha valaki beteg, és helyettesíteni kell, ha nincs anyag; ha a szövők gyenge minősé­gű szalagot adnak fel a kikészítőbe. És sokan talán nem is tudják, mennyi töprengést, álmatlan órát okoz számára a jutalmazásra való felterjesztés. — Ez bizony elég nehéz. A jutal­mazásnál elsődleges a­ munka. A teljesítmény és­­a munkafegyelem, aztán a közösségben végzett tevé­kenység. Sokra becsülöm a szor­galmat, az igyekezetét, ha nem is eredményez­­kiugró teljesítményt Több olyan beosztottja Van Nyit­rai Erzsébetnek, akivel annak ide­jén, évtizedekkel ezelőtt együtt kezdte a munkát a gyárban. Ilyen Varga Nándorné is, aki ezt mond­ta művezetőjéről, barátjáról, mun­katársáról: — Ez a nagyszerű műve­zető. Senki sem irigyli tőle a be­osztását, hiszen ő aztán megérde­melte, hogy az legyen. Érti is a dolgát és tud bánni az emberek­kel ... Rendes, igazságos’... Az üzemi könyvterjesztő, Papp Klára mást is bizonyít. — Nyitrai elvtársnő az egyik legjobb vásár­lóm — mondja. — Havonta min­dig vesz 50—60 forint értékű köny­vet. — A művezetőnő szenvedélyes olvasó, kevés szabad idejét az olva­sásnak és a tv-nek szenteli. Harminc évi munka­­köti ide — talán végleg — a gyárhoz, az embe­rekhez. Minden bizonnyal ezért a hűségért is szeretik, becsülik sokan „Eta nénit”. Azok a fiatalabb mun­kások is, akik még csak néhány éve ismerik. A fiatal Szojka Józsefné arra a kérdésemre: mit tenne, ha ő lenne művezető , ezt válaszolta: — Olyan lennék, és úgy viselkednék, mint Eta néni. Igazsá­gos, közvetlen lennék az emberek­hez és a munkát is megkövetel­ném ... Vattai Miklós Nyitrai Erzsébet (szemben) — az üzem egyik ifjú dolgozójával Új motorkerékpár-szakü­zlet Debrecenben­ ­ A Hajdú-Bihar Megyei Vegyes­­iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat debreceni motorkerékpár- és mo­­toralkatrész-szaküzlete a Vörös Hadsereg útja 81. szám alól elköl­tözött a Simonffy utca 2. szám alá. Az új, modern üzlet mintegy más­fél millió forintos árukészlettel várja a vásárlókat. Az összes for­galomban levő motorkerékpárok s a hozzájuk szükséges alkatrészek megkaphatók az újonnan megnyi­tott üzletben. A vállalat tervei szerint a Vörös Hadsereg útja 81. szám alatti üz­letet átalakítják a közeljövőben gumiszaküzletté, a vállalat ugyan­is szerződést kötött a Gumiipari Vállalattal autó-, motorkerékpár- és kerékpárgumik szállítására. A megállapodásban az is szerepel, hogy az új szaküzletben nem az ed­digi hathónapos garanciával vásá­rolhatók meg­­az autó-, motorke­rékpár- és kerékpárgumik, hanem egyévi garanciával. A szaküzlet­ben gumikon kívül kisebb­­ alkat­részek is vásárolhatók és a feltöl­tött, tehát azonnal használható­­ak­kumulátorok.­­ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. JANUÁR 16.

Next