Hajdú-Bihari Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-16 / 12. szám
Kenem az alapító tagok közül Már csak ketten élnek azok közül, akik 1919. január 16-án megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártjának debreceni szervezetét: Hajdú János és Vadász László elvtárs. Miközben emlékeiket idézik, szavuk súlya és tekintetük elárulja, hogy ismét átélik a forradalmi idők viharát, ötven évvel ezelőtt ők voltak az elsők, akik még néhány elvtársukkal együtt megalakították Debrecenben a kommunista pártszervezetet. Viszszalapoztak az emlékek vaskos kötetének első lapjára és felidézték a megalakulás előzményét és történetét. Hogyan emlékszik vissza Vadász László a történelmi időkre? Amikor értesültek arról, hogy 1918. november 24-én Budapesten, a Visegrádi utcában megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, huszonnyolcan elhatározták, hogy Debrecenben is megalakítják a pártot. December közepén küldöttség utazott Pestre, a Visegrádi utcai központba, ahol mindannyian beiratkoztak a pártba. Közöttük volt Zsuga Imre, Kélinger Pál, Halász János, Vadász László, Molnár József, Laczkó János, Törő Ferenc és Nagy József. A párt megalakítása mellett megbeszélték a katonatanács további teendőit is. Ebben az időben a belső erők már érlelődtek az önálló, új típusú párt megalakításához. Az egykori lapok: Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson, Debrecenben már ennek a belső feszültségnek is kifejezést adtak. Január 8-án érkezett Debrecenbe Karikás Frigyes és Szántó Béla. A vármegyeháza első emeletének egyik termében jöttek össze vagy húszan, és a párt megalakulásának időpontjáról tárgyaltak. Ezen a tanácskozáson felvetődött, hogy hol legyen a párt székháza. Szóba került a Kossuth utca 1. szám, az akkori úri kaszinó épülete. Ezt a javaslatot aztán elvetették, mivel az akkori időkben nagyon sok katonatiszt és kispolgár járt a kaszinó helyiségeibe. Ezt követően döntöttek az Arany János utca 2. szám alatti épület mellett. Ezen a tanácskozáson Handler Gyula jobboldali szociáldemokrata vezető ellenezte a Kommunista Párt megalakulását. A jelenlevők visszautasították Handler akadékoskodását. Abban az időben az Arany János utca 2. szám alatti épület első emeletén volt a kereskedelmi utazók és ügynökök irodája. A katonatanács küldöttsége: Vadász László, Nagy József, Budai őrnagy, Panylik főhadnagy, Tóth István és Halász János felszólították az iroda vezetőit, hogy hetvenkét órán belül hagyják el a helyiséget. Ilyen előzmények után került sor a párt megalakulására január 16-án, reggel kilenc órakor. Az alapító tagok között ott voltak: Zsuga Imre, Vadász László, Csiba Eszter, Kélinger Pál, Nagy József, Halász János, Tóth István és Hajdú János. Zsuga Imre nyitotta meg az alakuló ülést, majd ismertette a központi vezetőség határozatát az újonnan alakult pártszervezetekkel kapcsolatosan. Ezek után beszélt a marxizmus történelmi jelentőségéről, Lenin tanításairól, és méltatta a Kommunista Kiáltványt. Titkárt nem választottak, csak pártvezetőséget, melynek tagjai voltak Zsuga Imre, Kélinger Pál, Reichemmer Rezső, Vadász László, Nagy József, Tóth István és Halász János. Minden vezetőségi tag kapott feladatot. Vadász László volt a párt propagandistája. Hozzá tartozott a Vörös Újság, a röplapok, röpcédulák terjesztése, a lap nyomdai előállításának ellenőrzése. Hangot adott a párt szervezésének a debreceni Független Újság, később a debreceni Vörös Újság is. A kommunista párt debreceni szervezete a lap hasábjain a szervezethez való csatlakozásra hívott fel. Január 19-i számában az újság tiltakozik az SZDP megalkuvó földreformtervezete ellen. A Vörös Újságot a Piac utca 73. szám alatt nyomták, a Liebermann testvérek nyomdájában. Az újság terjesztése a későbbiekben is nagy gondot okozott. A párt vezetőségének feltűnt, hogy a rikkancsok rövid idő alatt végeznek a lap árusításával. Vajon mi lehet e gyorsaság oka? Rájöttek, hogy a módosabb polgárok tömegesen veszik az újságot, hogy minél kevesebb példány jusson el a dolgozókhoz. Ezellen úgy védekeztek, hogy maguk a kommunisták árusították a lapot, különösen a munkáslakta körzetekben. Hajdú János is alapító tagja volt a pártnak. Visszaemlékezésében elmondta, hogy több elvtársával szorgalmazta a kommunista párt szervezését. E munkájukat nagymértékben gátolták, akadályozták az SZDP jobboldali vezetői. Kemény csatát kellett vívniuk ellenük. Január 16-án ő is ott volt a párt megalakulásán. Egyórás beszédet tartott, amelyben gázolta a feladatokat. A megalakulást elősegítette az is, hogy a baloldali szociáldemokraták közül többen csatlakoztak a kommunista párthoz. Krafft Rezső nevére emlékszik az idő távolából. A pártszervezet első teendője volt a propagandamunka megindítása. Hajdú János maga is sok beszédet tartott a Margit munkásotthonban. Nehezen ment a szervezés a szociáldemokraták túlsúlya miatt. Ahol csak lehetett, ellenakciókat fejtettek ki a kommunisták ellen. Erre példát is említett. Ezerkilencszáztizenkilencben a munkástanács egyik ülésén forradalmi beszédet tartott. Ezen a tanácskozáson ott volt Handler Gyula jobboldali szociáldemokrata vezető is, aki kijelentette: „Amíg én leszek itt a kormánybiztos, nem engedem meg, hogy bárki is ilyen bolsevik propagandát folytasson!” A pártszervezet létszáma alacsony volt. A legerősebb bázis a Csapókertben, az Árpád tér környékén és a munkáskörzetekben volt. Megkezdték vidéken is a pártszervező munkát. Ennek eredményeképpen hamarosan megalakult a pártszervezet Hajdúhadházon, Hajdúböszörményben, Hajdúdorogon és Hajdúszoboszlón. Állandó összeköttetésben voltak a pesti központtal, a párt vezetőivel, Kun Béla elvtárssal. *** Már csak ketten élnek a nagy idők bátor, kommunista harcosai közül. A párt kipróbált, régi katonái. Mind a ketten nyugdíjas veteránok. Számukra most is idegen a tétlenség, a közügyek iránti részvétlenség. Ott találjuk őket a közélet különböző posztjain, hitükben, elvükben törhetetlenek, szívük tele van szeretettel. Egy boldogabb társadalomért vívták csatáikat, a szocializmusért. Bieliczky Sándor ötven éve alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának debreceni szervezete Vadász László Hajdú János Úttörők és KISZ-szervezetek vetélkedője Debrecenben A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére kulturális vetélkedőt rendezett Debrecenben az MSZMP Belváros III., IV. és V. sz. alapszervezete. Az általános iskolások versenyében mintegy háromszáz úttörő vett részt. A vetélkedőn szerepelt a hajdúböszörményi 1-es és 5-ös számú általános iskola úttörőcsapata is. A hangszerszólóban (négykezes zongora) első helyezést ért el Szálkai Judit és Kelemen Éva, a hajdúböszörményi 5-ös számú általános iskola tanulója. A hegedű- és zongoraszámokban első lett: Kökényesi Éva és Mézes Gyöngyi, a debreceni Bányai Júlia általános iskola növendékei. A zongoristák közül első helyezést ért el Kiss Katalin, a debreceni Bányai Júlia általános iskola tanulója. Az énekkarok és kamarakórusok versenyében első lett a debreceni Bányai Júlia általános iskola és a debreceni Vígkedvű Mihály általános iskola csoportja. Második a hajdúböszörményi 1-es, harmadik a hajdúböszörményi 5-ös számú általános iskola csoportja. Vers- és prózamondásban első helyezést ért el Balázs Katalin, a debreceni Kossuth gyakorló általános iskola, második Gál Gyöngyi, a debreceni Vígkedvű Mihály általános iskola, harmadik pedig Kozma Ágnes, a debreceni Bányai Júlia általános iskola tanulója. A szavalókórusok vetélkedőjében első lett a debreceni, Füvész- kert utcai általános iskola, második a debreceni Kossuth gyakorló általános iskola csoportja. Jó szereplésükért külön dicséretben részesültek Tárcsás Éva, a hajdúböszörményi 5-ös számú általános iskola, Pólya László, a debreceni Kossuth gyakorló iskola, Matyeszkó Katalin, a debreceni Ady Endre általános iskola tanulói, valamint a debreceni Bányai Júlia általános iskola tánccsoportja és a Füvészkert utcai iskola szavalókórusa. Az ipari tanulók, középiskolások és a honvédség KISZ-szervezeteinek vetélkedőjén kétszázhetven versenyző vett részt. A hangszerszólók és zenekarok versenyében első lett Tóth János főtörzsőrmester. Az énekkarok, kamarakórusok és énekkettősök vetélkedőjén első helyezést ért el a debreceni Csokonai gimnázium és a honvédség KISZ-szervezetének énekkara. A zsűri külön dicséretben részesítette szép éneklésükért a Budapesti Finomkötöttárugyár debreceni gyáregysége első éves ipari tanulóinak kórusát és vezetőjét, Kovács Bélánét. A szavalók és prózamondók közül első lett Bácser Bálint hadnagy. Az irodalmi színpadok vetélkedőjében első helyezést ért el a honvédség KISZ-szervezetének irodalmi színpada. A több száz úttörőt és KISZ-es fiatalt mozgósító vetélkedő nyertesei jutalmakat kaptak. — Jó reggelt, Etus néni! Szervusz, Eta! Kezét csókolom, Eta néni! Üdvözlöm, Nyitrai elvtársnő! Sokféleképpen köszöntik, amikor kora reggel bemegy az üzembe. A mosolygós kedvesség, mely körülveszi, megszokott: harminc éve él így egy üzem közösségében. Élete egyik legboldogabb napja 1968. április 4-én volt, így beszélt erről a napról: — Nagy-nagy meglepetést, örömet tartogatott számomra az a nap. Akik már tudták, ügyesen rejtegették előlem, s nem szóltak egészen addig, míg az ünnepségen a nevemet szólították. Csak annyit hallottam: a Munka Érdemrend ... és akkor erőm elhagyott egy pillanatra, ■ alig tudtam kimenni a sorból, hogy átvegyem a nagy kitüntetést: a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Sohasem felejtem el azokat a boldog pillanatokat, órákat. De a legsszebb mégis az volt, amikor a munkatársaim gratuláltak, és ezt mondták: „Nagyon megérdemelted, Etus!” Ezek a szavak voltak azok, melyek betetőzték boldogságomat. Hogyan jutott el a megbecsülés ilyen fokára Nyitrai Erzsébet (má■ sík neve: Eta, s inkább így nevezik ■ őt), a Szalag- és Zsinórgyár debreceni üzemének művezetője? Tíz testvér egyikeként került az akkori gyárba, s egy szövőgépen próbálgatta a szövőmesterséget. Segédvizsgát tett, oklevelet kapott, s 1950-ben a MEO-csoport vezetője lett. Továbbá tanult, képezte magát, és 1956-ban művezetőnek nevezték ki. A főleg nőket foglalkoztató üzemben a két művezetőnő egyike: a többi művezetői posztot férfiak töltik be. A tizenkét éves művezetői munka alatt sok nehéz feladat megoldásának részese volt. A legnehezebb idők azonban most következtek el számára: a reform sok új problémát adott a gyár, a vezetők és a dolgozók részére is. — Igen, most nehezebb a helyzetünk — mondja. Nincs már a régi, kényelmes munkatempó, bár annak is megvoltak a nehézségei. Gyakran előfordul, hogy egyik pillanatról a másikra át kell állni egy másik termékre, mert így kívánja vevő, a megrendelő és az üzem érdeke is. Különösen az exportmunkáknál van így. Ha sok a munka, én is beállok segíteni. De a legfőbb teendőm akkor is a 32 ember irányítása, munkájuk összehangolása, a közben adódó hibák elhárítása. És ez nem könnyű feladat. A kikészítő és adjusztáló üzemben, ahol Nyitrai Erzsébet a művezető, a dolgozók egyöntetűen elmondották: nem cserélnének a művezetővel, hiszen nekik csak magukra, a saját munkájukra van gondjuk. Ő azonban naponta 32 lány, asszony gondjaiban, problémáiban osztozkodik. Az ő feje fáj, ha valaki beteg, és helyettesíteni kell, ha nincs anyag; ha a szövők gyenge minőségű szalagot adnak fel a kikészítőbe. És sokan talán nem is tudják, mennyi töprengést, álmatlan órát okoz számára a jutalmazásra való felterjesztés. — Ez bizony elég nehéz. A jutalmazásnál elsődleges a munka. A teljesítmény ésa munkafegyelem, aztán a közösségben végzett tevékenység. Sokra becsülöm a szorgalmat, az igyekezetét, ha nem is eredményezkiugró teljesítményt Több olyan beosztottja Van Nyitrai Erzsébetnek, akivel annak idején, évtizedekkel ezelőtt együtt kezdte a munkát a gyárban. Ilyen Varga Nándorné is, aki ezt mondta művezetőjéről, barátjáról, munkatársáról: — Ez a nagyszerű művezető. Senki sem irigyli tőle a beosztását, hiszen ő aztán megérdemelte, hogy az legyen. Érti is a dolgát és tud bánni az emberekkel ... Rendes, igazságos’... Az üzemi könyvterjesztő, Papp Klára mást is bizonyít. — Nyitrai elvtársnő az egyik legjobb vásárlóm — mondja. — Havonta mindig vesz 50—60 forint értékű könyvet. — A művezetőnő szenvedélyes olvasó, kevés szabad idejét az olvasásnak és a tv-nek szenteli. Harminc évi munkaköti ide — talán végleg — a gyárhoz, az emberekhez. Minden bizonnyal ezért a hűségért is szeretik, becsülik sokan „Eta nénit”. Azok a fiatalabb munkások is, akik még csak néhány éve ismerik. A fiatal Szojka Józsefné arra a kérdésemre: mit tenne, ha ő lenne művezető , ezt válaszolta: — Olyan lennék, és úgy viselkednék, mint Eta néni. Igazságos, közvetlen lennék az emberekhez és a munkát is megkövetelném ... Vattai Miklós Nyitrai Erzsébet (szemben) — az üzem egyik ifjú dolgozójával Új motorkerékpár-szaküzlet Debrecenben A Hajdú-Bihar Megyei Vegyesiparcikk-kiskereskedelmi Vállalat debreceni motorkerékpár- és motoralkatrész-szaküzlete a Vörös Hadsereg útja 81. szám alól elköltözött a Simonffy utca 2. szám alá. Az új, modern üzlet mintegy másfél millió forintos árukészlettel várja a vásárlókat. Az összes forgalomban levő motorkerékpárok s a hozzájuk szükséges alkatrészek megkaphatók az újonnan megnyitott üzletben. A vállalat tervei szerint a Vörös Hadsereg útja 81. szám alatti üzletet átalakítják a közeljövőben gumiszaküzletté, a vállalat ugyanis szerződést kötött a Gumiipari Vállalattal autó-, motorkerékpár- és kerékpárgumik szállítására. A megállapodásban az is szerepel, hogy az új szaküzletben nem az eddigi hathónapos garanciával vásárolhatók megaz autó-, motorkerékpár- és kerékpárgumik, hanem egyévi garanciával. A szaküzletben gumikon kívül kisebb alkatrészek is vásárolhatók és a feltöltött, tehát azonnal használhatóakkumulátorok. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. JANUÁR 16.