Hajdú-Bihari Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

HAJDÚ-BIHARI XXVI. ÉVFOLYAM 50. SZÁM • ÁRA: 1,20 FORINT • 1969. MÁRCIUS 1., SZOMBAT Tavaszodik Szinte csengése van a szónak, ahogy ajkunkra tolul: március. Fé­nye, zuhogása, illata, mámora mind­mind egyszerre érződik, vagy leg-l­alábbis mi odaérezzük, odagondol­juk. Varázsa van ennek a hónap­nak. Varázsa, amely bennünk meg különösen is megsokszorozódik, ha azt mondjuk újból és újból, hogy március. Csak az tenné, hogy ez a hónap a tavasz kezdetét is jelenti? Persze az, hogy a március végül is a ta­vasz kezdete, sok mindenre magya­rázatot ad. De nálunk, a mi népünk életében ezúttal is többről van szó. A mi márciusaink történelmi már­ciusok is. Nemzeti létünk legszebb emlékei tapadnak hozzá, népünk legszebb eszmélkedései szinte min­dig ebből a reményteljes hónap­ból sarjadtak. Mint a tavaszi fű, mint a korai bimbók hadserege. Álma, varázsa tehát emlékeinkhez is kapcsolódik. Ma azonban mégis maradjunk egy kicsit a prózaibb márciusnál! Annál, hogy valóban leírhatjuk: bár hivatalosan, naptár szerint még nem ért véget a tél, az ember azonban a mai nappal egy kicsit mégis az­zal a reménnyel mondja: szél, fagy, visszatérő hideghullám ellenére is mégis március elseje van már, még­is egy nap, egy új nap hírnököl a tavaszról. Arról a kezdésről, amely az emberben is, a természetben is, szinte új vérkeringést indít. Pezsgést, akaratot, lendületet, szóval kedvet a munkához, az élethez. Kedvet a munkához, az élethez - írtuk, s hadd ismételjük meg még egyszer! Valóban arról van szó, hogy a munka s az élet ilyenkor szinte izgalommá, élménnyé válik; az em­ber keresi, kutatja a tennivalót, ér­zi, tudja, hogy valami nagyszerű, valami felemelően szép dolog fog következni. A munka, a tavaszkezdés termé­szetesen hol jelentkezne legkézen­fekvőbben, mint a mezőgazdaság­ban? Nem, nem mintha szövetkezeti parasztjaink a telet nem használták volna ki. Sok és hasznos feladatot oldottak meg, de az igazi, a mámo­ros valójában mégis csak ezután fog következni. A márciusi, az áprilisi hajnalokkal, a tavaszi lehetőségek­kel. Akik a határt járják, akik néha már az alkonyokat s a hajnalokat is meglesik a mezőkön, érzik, hogy illatozik a föld. Kesernyésen, éde­sen, párnákkal, kis ködökkel a haj­latokban. Nem, nem lehet még se szántani, se vetni, a föld még ned­ves, vizes, jó néhány ezer holdat talajvíz is borít, de már csak benne feszül mindenben a készülődés. A készülődés, a várakozás termé­szetesen nemcsak a természet saját­ja. Az­ emberé s azé elsősorban. Azé a sok tízezer szövetkezeti tagé, akik Hajdú-Biharban is ilyenkor már az eget kémlelik, a szelet figyelik, a földek szagát-illatát lélegzik. A földet, amelyet minden évben meg kell művelni, hogy egy népnek, hogy egy nemzetnek kenyere legyen. Igen, a földet figyelik, hiszen bár­mennyire is racionalizáljuk a terme­lést, a mezőgazdasági munkát, köl­tészete, szépsége ma is megmarad. És megmarad holnap is és száz meg sok száz év múlva is, amíg a márci­usi esték végtelenségéből elindul a szél, és új üzeneteket sajdít a szí­vekben. Az értelem, a parasztem­ber értelme ma már másképpen reagál a termelési kérdésekre, mint néhány évtizeddel ezelőtt. De a szíve, a szeretete ma is a föld sze­­retetéből táplálkozik, s értelme épp az érzelemgazdagság révén képes a legnagyobbakra. Március van, ismét tavaszodik. Jó érzés leírni, jó érzés kimondani. Az ember ismét arra készül, hogy küldetését, hivatását betöltse, mert a költővel szólván: „Március van, és határtalan az élet.” L .7 . A Vegyianyag-kereskedelmi Vállalat és a KONSUMEX Külke­reskedelmi Vállalat importáru-kiállítást rendezett. A fővárosi bemutató­­teremben megnyílt árutárlat a Széles választék — jobb ellátás címet viseli. A bemutatón mintegy ezer cikk szerepel, amelyet hat szocialista államból vásároltak. (MTI-fotó : Kácsor László felv.) MUMKAVERSEHIV 1969 Két fővizsga terven felül Négy százalék túlteljesítés 88000 forint jutalom A MÁV Debreceni Járműjavító Üzem mozdonyosztályának kollek­tívája az elmúlt napokban értékelte a munkaverseny elmúlt évi ered­ményeit, s ennek alapján teszi meg új felajánlásait. 1968-ban sikerült a brigádoknak a vállalásokat telje­síteni, így például két fővizsgával többet végeztek el két gőzmozdony­nál, mint amennyit terveztek — ír­ja tudósítónk, Kovács Béla. — Szép siker volt a színesfém-megtakarí­tásban is: a Fazola Henrik fémöntő szocialista brigád csaknem tízezer forint értékű fémet takarított meg. Csökkent a balesetek száma is az előző évhez viszonyítva — 25 szá­zalékkal. Az 1968. évi munkaver­senyben sikeresen vett részt a Zalka Máté, a Hunyadi János, a Bokányi Dezső, az Esze Tamás, a Dózsa György, a Ságvári Endre és a Hala­dás szocialista brigád. A Magyar Gördülőcsapágy Mű­vekben számosan csatlakoznak a Tanácsköztársaság 50. évi jubileu­mának tiszteletére indított munka­versenyhez. A brigádok közül most a debreceni gyár vegyi üzemében dolgozó Béke szocialista brigád fel­ajánlásait ismertetjük. A vállalási terv fő célja a brigádnál: az 1969. évi főbb termelési, gazdasági muta­tók túlteljesítésének ve­tése. A Ke­resztúri János által vezetett 7 tagú brigád a koronggyártási tervet négy százalékkal teljesíti túl, s ezzel a köszörülési munkákhoz elegendő és jó minőségű munkaeszközt biztosít. Ez a vállalás egyben a 44 órás mun­kahét bevezetésével adódó problé­mákat is segíti megoldani. Takaré­koskodik a brigád villamosenergiá­val, vízzel és más anyagokkal is; a rezsikeretet 5 százalékkal csökkenti. Fontos vállalása az is, hogy a mun­kakezdés előtt 5 perccel mindenki ott van munkahelyén. Az ÉVM Hajdú-Bihar megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál az el­múlt évi munkaversenyben a dolgo­zók nyolcvan százaléka vett részt. A versenyt negyedévenként értékel­ték, és így jutalmazták is a legjobb brigádokat, egyéni versenyzőket. Nemrégen az 1968. negyedik ne­gyedévi munkaverseny eredményeit értékelték a vállalatnál, s ennek alapján 361 dolgozó között 88 000 forintot osztottak szét. Az értékelés szerint a következő brigádok értek el első helyezést a főépítésvezető­ségek sorrendjében: Szilágyi Géza 21 tagú kőműves­brigádja, Kardos Gyula 14 tagú be­tonozóbrigádja, Zagyva Sándor 12 tagú burkolóbrigádja, Nagy János 7 tagú vízvezeték- és fűtésszerelő, Kulcsár István 10 tagú villanysze­relő-, Sípos István 15 tagú lakatos-, Szakács Imre 11 tagú kőműves-, Szecsku József 15 tagú állványozó- és a szállítás 17 tagú Diesel-brigád­ja. A vállalat az élenjárókat tekin­télyes összeggel jutalmazza a ver­senyben. V. M. Előtérben a fogyasztók érdekeinek védelme Budapesten lesz a VII. szakszervezeti világkongresszus ÜLÉST TARTOTT A SZOT Pénteken az ÉDOSZ-székházban ülést tartott a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa. Virizlay Gyula SZOT-titkár megnyitója után Geréb Sándorné, a SZOT titkára számolt be a ma­gyar szakszervezetek nemzetközi tevékenységéről. Elemezte a ma­gyar szakszervezeteknek XXI. kongresszusuk óta a munkásosz­tály nemzetközi összefogása érde­kében kifejtett munkáját. Áttekin­tést adott arról, milyen kapcsola­tokat építettek ki és tartanak fenn a magyar szakszervezetek a nem­zetközi szakszervezeti szövetségek­kel, a szakmai szövetségekkel, és hogyan működnek együtt a válla­lati szakszervezeti bizottságok a külföldi üzemek szakszervezetei­vel. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa a beszámolót jóváhagyta, és egyetértését fejezte ki azzal, hogy az SZVSZ főtanácsának 1968. de­cemberi határozata alapján Buda­pesten tartják a VII. szakszerve­zeti világkongresszust. Ennek idő­pontját 1969. október 17—31-re tűzték ki. Ezután Ligeti László, a Keres­kedelmi, Pénzügyi és Vendéglátó­ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára szóbeli kiegészítése kö­vetkezett a szakszervezet elnöksé­gének írásos jelentéséhez, amely a lakosság ellátásával, a minőség és az árak alakulásával és a KPVDSZ ezzel kapcsolatos tevékenységével foglalkozik. Az előterjesztés bevezetőben hangsúlyozza a szakszervezetek ez­zel kapcsolatos szerepét. Megálla­pítja, hogy a szakszervezetek — a társadalmi ellenőrzés segítségével is — évek óta rendszeresen figye­lemmel kísérik az áruellátás hely­zetét. Ilyen jellegű tennivalóik azonban a gazdaságirányítás új rendszerében fokozottabb jelentő­ségűek. Mivel a fogyasztói árak alakulá­sa nagymértékben befolyásolja a dolgozók életszínvonalát, a szak­­szervezetek elsőrendű érdekvédel­mi feladata őrködni afelett, hogy a párt és a kormány életszínvonal­politikája — amellyel a szakszer­vezetek egyetértenek és támogat­nak — az árak és a minőség ol­daláról is érvényesüljön. A jelentés a továbbiakban fog­lalkozik a Belkereskedelmi Minisz­térium és a KSH közleményeiből egyébként már ismert áruforgalmi adatokkal, a lakosság múlt évi áruellátási helyzetével, hiányossá­gaival, az árucikkek minőségének és az áraknak az alakulásával. Megállapítja egyebek között, hogy az áruellátás egész évben kiegyen­súlyozott volt, a legtöbb árucso­portban örvendetesen bővült a vá­laszték, s a hiánycikkek köre is — eltekintve az apróbb cikkek és alkatrészek immár hagyományos­nak számító hiányától — valame­lyest csökkent. A jelentés megállapítja, hogy a kereskedelemben, az önálló válla­lati, szövetkezeti árpolitika még nem érvényesült a kívánt szinten, csupán kezdeti eredményei mu­tatkoztak, elsősorban a nagykeres­kedelemben. A módszerekből az következik, hogy az árcsökkenés rendszerint átmeneti jellegű — a leértékeléseknél, a kiárusításoknál jelentkezik —, míg az áremelés tartós. A vállalati ármunka bizo­nyos fogyatékosságai kedvezőtlenül hatnak a szakszervezeti szervek ár­ellenőrző tevékenységére is. A KPVDSZ — a SZOT elnöksé­gének egy korábbi állásfoglalása alapján — fokozta árellenőrzési te­vékenységét. Társadalmi ártanács­adó bizottságot hozott létre, s se­gítségével rendszeresen vizsgálja az áruellátás helyzetét, az árak alakulását. A tapasztalatokról rendszeresen tájékoztatják a SZOT illetékes szerveit. Bővítették kap­csolataikat az ipari szervezetekkel, kölcsönösen tájékoztatják egymást. A jelentés a dolgozók életszín­vonalának fontos tényezőjeként hangsúlyozza azt a követelményt, hogy keresetükért megvásárolhas­sák a szükséges cikkeket. Ennek feltétele a zavartalan áruellátás, a bérek és az árak megfelelő aránya, a kielégítő választék és minőség. Hozzátartozik a dolgozók jövedel­mének realizálásához az is, hogy megfelelő körülmények között vá­sárolhassanak. A beszámoló leszögezi, hogy a fogyasztók érdekeinek védelme az egész kereskedelemben előtérbe került. A szakszervezetek mintegy tízezer ipari dolgozó részvételével csaknem két évtizede foglalkoznak a kereskedelem társadalmi ellenőr­zésével. A KPVDSZ úgy látja, hogy a társadalmi ellenőrzést a kiskereskedelemről most már ki kell terjeszteni a nagykereskede­lem és az ipar egyes részlegeire is. A főtitkári beszámoló és az el­nökségi jelentés végül a kereske­delmi munka színvonalának növe­lése érdekében megszabja saját — a KPVDSZ — feladatait. Ligeti László végezetül hangsú­lyozta: a KPVDSZ bővíteni kíván­ja együttműködését az ipari szak­­szervezetekkel, s szükségesnek tartja, hogy a különféle problémák együttes komplex vizsgálatait a SZOT illetékes szervei összehan­golják. A szakszervezetek — első­sorban a SZOT , az árszínvonal figyelése mellett ellenőrizzék az egyes fontosabb árucikkek és áru­csoportok fogyasztói árának alaku­lását, különös tekintettel az ala­csony keresetű rétegek szükségle­teinek kielégítésére. Kérte a ta­nácsülést, hívja fel az illetékes gazdasági szerveket az áruellátás­ban tapasztalt problémák megoldá­sára, a hiányosságok megszünte­tésére. A napirend megvitatásában részt vett Szurdi István belkereskedelmi miniszter is. Ezután Somoskői Gábor, a SZOT titkára terjesztette elő a SZOT 1969. évi költségvetését. Bejelentet­te: a SZOT létrehozott egy bizott­ságot, hogy elemezze a szakszerve­zeti pénzügyi gazdálkodást, és elő­segítse, hogy a gazdálkodás jobban szolgálja a mozgalom alapvető célját. A költségvetést a tanács el­fogadta, jóváhagyta. Utolsó napirendi pontként Gás­pár Sándor, a SZOT főtitkára szá­molt be a tanács legutóbbi ülése óta végzett munkáról. Elmondotta: „A közelmúltban 235 kohó- és gép­ipari üzemben vizsgáltuk meg, ho­gyan alakultak a keresetek, és ha­sonló vizsgálatokat végzünk más iparágakban is. Nagy gondot for­dítunk arra, hogy a szervezet munkáját egyre inkább a társa­dalmi követelményekhez igazítsuk és hogy kifejlesszük a reform és a szakszervezeti munka kapcsolatá­nak legmegfelelőbb módszerét. A SZOT ülése Gáspár Sándor zárszavával ért véget. (MTI) Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa pénteken ülést tartott. Meg­erősítette a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége között kö­tött kulturális és tudományos együttműködési egyezményt. Törvényerejű rendeletével a Fel­sőfokú Híradás- és Műszeripari Technikum, valamint a Felsőfokú Villamosgépipari Technikum egye­sítésével létrehozta a művelődés­­ügyi miniszter felügyelete, alatt ál­ló Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolát. Elhatározta megyei (fővárosi) bírósági és járásbírósági (városi, városi kerületi bírósági) népi ülnö­kök 1969. május 16. és június 30. közötti választását. Megtárgyalta és elfogadta az igazságügyminiszter jelentését a kegyelmi ügyek intézésének 1968. évi tapasztalatairól. Végül a szarvasi járáshoz tarto­zó örménykút község területén Kardos néven új község szervezé­sét határozta el. Tizenkét esztendővel ezelőtt írta alá a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya az első kul­turális és tudományos együttműkö­dési egyezményt. Ennek alapján sokrétű, gazdag kulturális csere fejlődött ki országaink között. 1966 júniusában került sor a ma­gyar—szovjet kulturális és tudo­mányos együttműködés távlati ter­vének kidolgozására. 1967 májusá­ban megalakult a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttmű­ködési bizottság, amely újabb le­hetőségeket tárt fel kapcsolataink bővítésére. Az 1968 novemberében aláírt új egyezmény alapvető vo­nása, hogy a kulturális és tudomá­nyos cserék mellett a közös mun­kára — együttes kutatásokra, alko­tásokra — helyezi a hangsúlyt. *** Az 1966-ban megválasztott bíró­sági népi ülnökök megbízatása az idén lejár. A népi ülnököket üze­mek, vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, társadalmi szervek és intézmények dolgozói, valamint a lakóközösségek jelölik és az illetékes tanácsok választják meg. (MTI) f »

Next