Hajdú-Bihari Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
HAJDÚ-BIHARI XXVI. ÉVFOLYAM 50. SZÁM • ÁRA: 1,20 FORINT • 1969. MÁRCIUS 1., SZOMBAT Tavaszodik Szinte csengése van a szónak, ahogy ajkunkra tolul: március. Fénye, zuhogása, illata, mámora mindmind egyszerre érződik, vagy leg-lalábbis mi odaérezzük, odagondoljuk. Varázsa van ennek a hónapnak. Varázsa, amely bennünk meg különösen is megsokszorozódik, ha azt mondjuk újból és újból, hogy március. Csak az tenné, hogy ez a hónap a tavasz kezdetét is jelenti? Persze az, hogy a március végül is a tavasz kezdete, sok mindenre magyarázatot ad. De nálunk, a mi népünk életében ezúttal is többről van szó. A mi márciusaink történelmi márciusok is. Nemzeti létünk legszebb emlékei tapadnak hozzá, népünk legszebb eszmélkedései szinte mindig ebből a reményteljes hónapból sarjadtak. Mint a tavaszi fű, mint a korai bimbók hadserege. Álma, varázsa tehát emlékeinkhez is kapcsolódik. Ma azonban mégis maradjunk egy kicsit a prózaibb márciusnál! Annál, hogy valóban leírhatjuk: bár hivatalosan, naptár szerint még nem ért véget a tél, az ember azonban a mai nappal egy kicsit mégis azzal a reménnyel mondja: szél, fagy, visszatérő hideghullám ellenére is mégis március elseje van már, mégis egy nap, egy új nap hírnököl a tavaszról. Arról a kezdésről, amely az emberben is, a természetben is, szinte új vérkeringést indít. Pezsgést, akaratot, lendületet, szóval kedvet a munkához, az élethez. Kedvet a munkához, az élethez - írtuk, s hadd ismételjük meg még egyszer! Valóban arról van szó, hogy a munka s az élet ilyenkor szinte izgalommá, élménnyé válik; az ember keresi, kutatja a tennivalót, érzi, tudja, hogy valami nagyszerű, valami felemelően szép dolog fog következni. A munka, a tavaszkezdés természetesen hol jelentkezne legkézenfekvőbben, mint a mezőgazdaságban? Nem, nem mintha szövetkezeti parasztjaink a telet nem használták volna ki. Sok és hasznos feladatot oldottak meg, de az igazi, a mámoros valójában mégis csak ezután fog következni. A márciusi, az áprilisi hajnalokkal, a tavaszi lehetőségekkel. Akik a határt járják, akik néha már az alkonyokat s a hajnalokat is meglesik a mezőkön, érzik, hogy illatozik a föld. Kesernyésen, édesen, párnákkal, kis ködökkel a hajlatokban. Nem, nem lehet még se szántani, se vetni, a föld még nedves, vizes, jó néhány ezer holdat talajvíz is borít, de már csak benne feszül mindenben a készülődés. A készülődés, a várakozás természetesen nemcsak a természet sajátja. Az emberé s azé elsősorban. Azé a sok tízezer szövetkezeti tagé, akik Hajdú-Biharban is ilyenkor már az eget kémlelik, a szelet figyelik, a földek szagát-illatát lélegzik. A földet, amelyet minden évben meg kell művelni, hogy egy népnek, hogy egy nemzetnek kenyere legyen. Igen, a földet figyelik, hiszen bármennyire is racionalizáljuk a termelést, a mezőgazdasági munkát, költészete, szépsége ma is megmarad. És megmarad holnap is és száz meg sok száz év múlva is, amíg a márciusi esték végtelenségéből elindul a szél, és új üzeneteket sajdít a szívekben. Az értelem, a parasztember értelme ma már másképpen reagál a termelési kérdésekre, mint néhány évtizeddel ezelőtt. De a szíve, a szeretete ma is a föld szeretetéből táplálkozik, s értelme épp az érzelemgazdagság révén képes a legnagyobbakra. Március van, ismét tavaszodik. Jó érzés leírni, jó érzés kimondani. Az ember ismét arra készül, hogy küldetését, hivatását betöltse, mert a költővel szólván: „Március van, és határtalan az élet.” L .7 . A Vegyianyag-kereskedelmi Vállalat és a KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat importáru-kiállítást rendezett. A fővárosi bemutatóteremben megnyílt árutárlat a Széles választék — jobb ellátás címet viseli. A bemutatón mintegy ezer cikk szerepel, amelyet hat szocialista államból vásároltak. (MTI-fotó : Kácsor László felv.) MUMKAVERSEHIV 1969 Két fővizsga terven felül Négy százalék túlteljesítés 88000 forint jutalom A MÁV Debreceni Járműjavító Üzem mozdonyosztályának kollektívája az elmúlt napokban értékelte a munkaverseny elmúlt évi eredményeit, s ennek alapján teszi meg új felajánlásait. 1968-ban sikerült a brigádoknak a vállalásokat teljesíteni, így például két fővizsgával többet végeztek el két gőzmozdonynál, mint amennyit terveztek — írja tudósítónk, Kovács Béla. — Szép siker volt a színesfém-megtakarításban is: a Fazola Henrik fémöntő szocialista brigád csaknem tízezer forint értékű fémet takarított meg. Csökkent a balesetek száma is az előző évhez viszonyítva — 25 százalékkal. Az 1968. évi munkaversenyben sikeresen vett részt a Zalka Máté, a Hunyadi János, a Bokányi Dezső, az Esze Tamás, a Dózsa György, a Ságvári Endre és a Haladás szocialista brigád. A Magyar Gördülőcsapágy Művekben számosan csatlakoznak a Tanácsköztársaság 50. évi jubileumának tiszteletére indított munkaversenyhez. A brigádok közül most a debreceni gyár vegyi üzemében dolgozó Béke szocialista brigád felajánlásait ismertetjük. A vállalási terv fő célja a brigádnál: az 1969. évi főbb termelési, gazdasági mutatók túlteljesítésének vetése. A Keresztúri János által vezetett 7 tagú brigád a koronggyártási tervet négy százalékkal teljesíti túl, s ezzel a köszörülési munkákhoz elegendő és jó minőségű munkaeszközt biztosít. Ez a vállalás egyben a 44 órás munkahét bevezetésével adódó problémákat is segíti megoldani. Takarékoskodik a brigád villamosenergiával, vízzel és más anyagokkal is; a rezsikeretet 5 százalékkal csökkenti. Fontos vállalása az is, hogy a munkakezdés előtt 5 perccel mindenki ott van munkahelyén. Az ÉVM Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalatnál az elmúlt évi munkaversenyben a dolgozók nyolcvan százaléka vett részt. A versenyt negyedévenként értékelték, és így jutalmazták is a legjobb brigádokat, egyéni versenyzőket. Nemrégen az 1968. negyedik negyedévi munkaverseny eredményeit értékelték a vállalatnál, s ennek alapján 361 dolgozó között 88 000 forintot osztottak szét. Az értékelés szerint a következő brigádok értek el első helyezést a főépítésvezetőségek sorrendjében: Szilágyi Géza 21 tagú kőművesbrigádja, Kardos Gyula 14 tagú betonozóbrigádja, Zagyva Sándor 12 tagú burkolóbrigádja, Nagy János 7 tagú vízvezeték- és fűtésszerelő, Kulcsár István 10 tagú villanyszerelő-, Sípos István 15 tagú lakatos-, Szakács Imre 11 tagú kőműves-, Szecsku József 15 tagú állványozó- és a szállítás 17 tagú Diesel-brigádja. A vállalat az élenjárókat tekintélyes összeggel jutalmazza a versenyben. V. M. Előtérben a fogyasztók érdekeinek védelme Budapesten lesz a VII. szakszervezeti világkongresszus ÜLÉST TARTOTT A SZOT Pénteken az ÉDOSZ-székházban ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Virizlay Gyula SZOT-titkár megnyitója után Geréb Sándorné, a SZOT titkára számolt be a magyar szakszervezetek nemzetközi tevékenységéről. Elemezte a magyar szakszervezeteknek XXI. kongresszusuk óta a munkásosztály nemzetközi összefogása érdekében kifejtett munkáját. Áttekintést adott arról, milyen kapcsolatokat építettek ki és tartanak fenn a magyar szakszervezetek a nemzetközi szakszervezeti szövetségekkel, a szakmai szövetségekkel, és hogyan működnek együtt a vállalati szakszervezeti bizottságok a külföldi üzemek szakszervezeteivel. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a beszámolót jóváhagyta, és egyetértését fejezte ki azzal, hogy az SZVSZ főtanácsának 1968. decemberi határozata alapján Budapesten tartják a VII. szakszervezeti világkongresszust. Ennek időpontját 1969. október 17—31-re tűzték ki. Ezután Ligeti László, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára szóbeli kiegészítése következett a szakszervezet elnökségének írásos jelentéséhez, amely a lakosság ellátásával, a minőség és az árak alakulásával és a KPVDSZ ezzel kapcsolatos tevékenységével foglalkozik. Az előterjesztés bevezetőben hangsúlyozza a szakszervezetek ezzel kapcsolatos szerepét. Megállapítja, hogy a szakszervezetek — a társadalmi ellenőrzés segítségével is — évek óta rendszeresen figyelemmel kísérik az áruellátás helyzetét. Ilyen jellegű tennivalóik azonban a gazdaságirányítás új rendszerében fokozottabb jelentőségűek. Mivel a fogyasztói árak alakulása nagymértékben befolyásolja a dolgozók életszínvonalát, a szakszervezetek elsőrendű érdekvédelmi feladata őrködni afelett, hogy a párt és a kormány életszínvonalpolitikája — amellyel a szakszervezetek egyetértenek és támogatnak — az árak és a minőség oldaláról is érvényesüljön. A jelentés a továbbiakban foglalkozik a Belkereskedelmi Minisztérium és a KSH közleményeiből egyébként már ismert áruforgalmi adatokkal, a lakosság múlt évi áruellátási helyzetével, hiányosságaival, az árucikkek minőségének és az áraknak az alakulásával. Megállapítja egyebek között, hogy az áruellátás egész évben kiegyensúlyozott volt, a legtöbb árucsoportban örvendetesen bővült a választék, s a hiánycikkek köre is — eltekintve az apróbb cikkek és alkatrészek immár hagyományosnak számító hiányától — valamelyest csökkent. A jelentés megállapítja, hogy a kereskedelemben, az önálló vállalati, szövetkezeti árpolitika még nem érvényesült a kívánt szinten, csupán kezdeti eredményei mutatkoztak, elsősorban a nagykereskedelemben. A módszerekből az következik, hogy az árcsökkenés rendszerint átmeneti jellegű — a leértékeléseknél, a kiárusításoknál jelentkezik —, míg az áremelés tartós. A vállalati ármunka bizonyos fogyatékosságai kedvezőtlenül hatnak a szakszervezeti szervek árellenőrző tevékenységére is. A KPVDSZ — a SZOT elnökségének egy korábbi állásfoglalása alapján — fokozta árellenőrzési tevékenységét. Társadalmi ártanácsadó bizottságot hozott létre, s segítségével rendszeresen vizsgálja az áruellátás helyzetét, az árak alakulását. A tapasztalatokról rendszeresen tájékoztatják a SZOT illetékes szerveit. Bővítették kapcsolataikat az ipari szervezetekkel, kölcsönösen tájékoztatják egymást. A jelentés a dolgozók életszínvonalának fontos tényezőjeként hangsúlyozza azt a követelményt, hogy keresetükért megvásárolhassák a szükséges cikkeket. Ennek feltétele a zavartalan áruellátás, a bérek és az árak megfelelő aránya, a kielégítő választék és minőség. Hozzátartozik a dolgozók jövedelmének realizálásához az is, hogy megfelelő körülmények között vásárolhassanak. A beszámoló leszögezi, hogy a fogyasztók érdekeinek védelme az egész kereskedelemben előtérbe került. A szakszervezetek mintegy tízezer ipari dolgozó részvételével csaknem két évtizede foglalkoznak a kereskedelem társadalmi ellenőrzésével. A KPVDSZ úgy látja, hogy a társadalmi ellenőrzést a kiskereskedelemről most már ki kell terjeszteni a nagykereskedelem és az ipar egyes részlegeire is. A főtitkári beszámoló és az elnökségi jelentés végül a kereskedelmi munka színvonalának növelése érdekében megszabja saját — a KPVDSZ — feladatait. Ligeti László végezetül hangsúlyozta: a KPVDSZ bővíteni kívánja együttműködését az ipari szakszervezetekkel, s szükségesnek tartja, hogy a különféle problémák együttes komplex vizsgálatait a SZOT illetékes szervei összehangolják. A szakszervezetek — elsősorban a SZOT , az árszínvonal figyelése mellett ellenőrizzék az egyes fontosabb árucikkek és árucsoportok fogyasztói árának alakulását, különös tekintettel az alacsony keresetű rétegek szükségleteinek kielégítésére. Kérte a tanácsülést, hívja fel az illetékes gazdasági szerveket az áruellátásban tapasztalt problémák megoldására, a hiányosságok megszüntetésére. A napirend megvitatásában részt vett Szurdi István belkereskedelmi miniszter is. Ezután Somoskői Gábor, a SZOT titkára terjesztette elő a SZOT 1969. évi költségvetését. Bejelentette: a SZOT létrehozott egy bizottságot, hogy elemezze a szakszervezeti pénzügyi gazdálkodást, és elősegítse, hogy a gazdálkodás jobban szolgálja a mozgalom alapvető célját. A költségvetést a tanács elfogadta, jóváhagyta. Utolsó napirendi pontként Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára számolt be a tanács legutóbbi ülése óta végzett munkáról. Elmondotta: „A közelmúltban 235 kohó- és gépipari üzemben vizsgáltuk meg, hogyan alakultak a keresetek, és hasonló vizsgálatokat végzünk más iparágakban is. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a szervezet munkáját egyre inkább a társadalmi követelményekhez igazítsuk és hogy kifejlesszük a reform és a szakszervezeti munka kapcsolatának legmegfelelőbb módszerét. A SZOT ülése Gáspár Sándor zárszavával ért véget. (MTI) Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Megerősítette a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között kötött kulturális és tudományos együttműködési egyezményt. Törvényerejű rendeletével a Felsőfokú Híradás- és Műszeripari Technikum, valamint a Felsőfokú Villamosgépipari Technikum egyesítésével létrehozta a művelődésügyi miniszter felügyelete, alatt álló Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolát. Elhatározta megyei (fővárosi) bírósági és járásbírósági (városi, városi kerületi bírósági) népi ülnökök 1969. május 16. és június 30. közötti választását. Megtárgyalta és elfogadta az igazságügyminiszter jelentését a kegyelmi ügyek intézésének 1968. évi tapasztalatairól. Végül a szarvasi járáshoz tartozó örménykút község területén Kardos néven új község szervezését határozta el. Tizenkét esztendővel ezelőtt írta alá a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya az első kulturális és tudományos együttműködési egyezményt. Ennek alapján sokrétű, gazdag kulturális csere fejlődött ki országaink között. 1966 júniusában került sor a magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködés távlati tervének kidolgozására. 1967 májusában megalakult a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság, amely újabb lehetőségeket tárt fel kapcsolataink bővítésére. Az 1968 novemberében aláírt új egyezmény alapvető vonása, hogy a kulturális és tudományos cserék mellett a közös munkára — együttes kutatásokra, alkotásokra — helyezi a hangsúlyt. *** Az 1966-ban megválasztott bírósági népi ülnökök megbízatása az idén lejár. A népi ülnököket üzemek, vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, társadalmi szervek és intézmények dolgozói, valamint a lakóközösségek jelölik és az illetékes tanácsok választják meg. (MTI) f »