Hajdú-Bihari Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-21 / 141. szám
MI A MUNKÁSOK VÉLEMÉNYE AZ árakról, az áruellátásról? Nem könnyű kérdésekről esett szó. Kerekasztal-beszélgetésünkön fontos, a közvéleményt nagyon is érdeklő dolgokkal foglalkoztunk. Politikai, hangulati tényező, hogy milyen árakkal találkozik a háziaszszony a piacon, a boltokban. Az bizonyos, hogy kereskedelmünk kulturáltsága az utóbbi években lényegesen fejlődött. Külön öröm számunkra, hogy szűkebb hazánk, Hajdú-Bihar megye kereskedelmi vállalatai közül nem is egy országos, nagy elismerést, kitüntetést érdemelt ki munkájával. Minden bolt kirakata, az üzleti polcok is mutatják, gazdagodott a választék. A peremkörzeti boltok ellátása sokat javult. Gondunk azonban még bőven akad. Erről beszéltek az üzemek képviselői. Adjuk át nekik a szót! Boltok az üzemek környékén Csapó Imréné, a csapágyművek dolgozója: — A gyár kapuja előtt létesített ÁFÉSZ-üzlettel kapcsolatban azt gondoltuk, megoldja problémáinkat. Nem így sikerült. Nem nagyon kapunk a boltban zöldséget. Nincs megfelelő menynyiségű és választékú töltelékáru. Ez a bolt nem elégíti ki a gyári asszonyok igényeit. Az is gondot okoz több száz asszonynak, hogy a GÖCS-lakótelepen lévő MÉK-üzletben a délelőtti műszakosok már nem kapnak friss zöldárut. Korábban ez a bolt jó hírnek örvendett, vezetője a kora reggeli óráktól késő délutánig mindenkor tudott jó árut adni. Miért van ez a változás? Egyébként beszélgettünk a gyárban az asszonyokkal. Általában elégedettek a debreceni boltok ellátásával. — Lenne egy javaslatom: építsenek a GÖCS-lakótelepen egy ABC-áruházat. Most majd minden áruért a belvárosba kell villamosoznunk. Azt hiszem, a város vezetőinek sem érdeke, hogy utaztassanak bennünket. Kerek Imréné, Járműjavító: — Azt mondhatom, az MGM dolgozói jobb helyzetben vannak, mint mi. Nekünk még egy kis üzletünk sincs a gyárnál. Gondolják el, 240 családanya dolgozik az üzemben. Kijövünk a munkából fél négy körül, aztán együtt tanácskozunk, vajon honnan szerezzük be a vacsorához meg a másnapi ebédhez valót. Van egy zöldségesbódé a kolónia előtti sorompónál, de annak siralmas az ellátása. A fűszerüzletben meg az a helyzet, hogy ha néhányan bemegyünk, ki kellene jönni az eladóknak, firigy elférjünk. Az asszonyok nálunk elpanaszolták, hogy a hentesüzletben olykor pult alól árusítanak. Ez sértő, nem lehetne megengedni, szigorúan el kellene járni az ilyen boltossal szemben. Nekünk is az a kérésünk, építsenek a mi körzetünkben ABC-áruházat. Munkáslakta területről van szó, sok ember él a Járműjavító környékén. Úgy gondolom, jogos a kérésünk. Az árakat tekintve az a véleménye a gyári asszonyoknak meg a Szabadság telepieknek, hogy a gyermekruhák mostanában drágák. Hasonló a gond a gyermekcipőknél. Mi arra törekszünk, hogy gyermekeink csinosan, szépen járjanak, értük dolgozunk. De az már mégiscsak túlzás, hogy sok esetben két-három havonként új cipőt kell venni a gyereknek, mert egyhamar tönkremennek ezek a cipők. Régi probléma ez, miért nem járnak el a vezetők szigorúbban a gyárakkal szemben? — Mi a véleménye arról, hogy most, nyáron, szombatonként két órával korábban zárnak az iparcikk- és ruházati szakboltok? — Egyetértek azzal, hogy legyen pihenőidejük. Nem lehetünk annyira önzők, hogy csak nekünk legyen szabad szombatunk. Van, aki úgy vélekedik, ha sürgős vásárlási szándékunk van, akkor szombaton délután nem mehetünk sehová. Ha ilyesmit tekintünk, akkor azok a boltok sohase zárhatnának be. Az azonban feltétlenül kelle-, ne, hogy szombaton délutánonként váltva nyitva tartanának a szakboltok. Dr. Barabás Gábor, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályvezetője kérdezett közbe: — Hogyan tudnának eligazodni, hogy a városban mikor melyik bolt tart nyitva? — Valahogy meg lehetne oldani. Esetleg az újság is közölhetné.főn és kedden meg ott áll a hentes, alig van vevője, áruja viszont bőven rendelkezésre áll. Nem lehetne másként elosztani a boltok között a húst? — Szerintem és a gyári asszonyok szerint is most magas a baromfi ára. Olyasmi is előfordul, hogy valaki a tsz-től több csirkét megvásárol, aztán egy-két hét elteltével találkozunk azzal, aki vásárolt, de most már eladó. Miért tűrik ezt? — Attól tartok, hogy ugyan most is vannak zökkenők a zöldáruellátásban, de amikor a Debreceni Konzervgyár is felvásárol majd nagy mennyiséget, félő, hogy szinte semmi sem jut a piacra. Czellár István, csapágyművek: — A mostani piaci árakkal nem lehetünk megelégedve. Tetézi a gondunkat, hogy aki délelőtt dolgozik, az délután már nem talál semmit a piacon. Sok utánajárásba kerül, hogy a családanyák biztosítsák a vacsorához valót. Ezen mindenképpen segíteni kellene. A mechanizmus körülményei között azt vártuk, hogy kialakul az egészséges verseny, valóban az eladók megtartásáért, a vevők körének bővítéséért folyik majd a versengés. Ahogy most látom, az a helyzet, hogy a MÉK áruja még mindig nem üti meg azt a mértéket, amit mi szeretnénk. A tsz-eknél már frissebb árut találunk. A napokban a Szabadság fürdővel szemben egy magánkereskedő zöldség-gyümölcs bódét állított fel. Ide még este is mehetünk, akkor is friss árut kapunk. Nyilván, ez a magánkereskedő jól versenyez. De hát miért nem lehet az állami, szövetkezeti kereskedelemben ugyanezt elérni? — Többen is beszéltek a cipők minőségéről. Hozzáteszem, baj még az is, hogy nem mindig az idényre érkezik meg például a szandál. Előfordul, hogy egy pár cipőnek a fele rossz. Meg kell várni, amíg kijavítják. Szerintem az lenne a helyes megoldás, ha azonnal egy másik párat adnának. — Az a kérdésem, mi lesz a tasakos tejjel. Ezt eddig még csak a televízióban láttuk, meg tudjuk, hogy a Balaton környékén van. És nálunk? Ugyancsak a tv-ben milliók láthatták azt a filmet, ami a gazdaságosabb, jövedelmezőbb csirkenevelésről készült. Az árak viszont — ez közismert — magasabbak, mint tavaly. Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a két dolgot ?ban kellene vigyázniuk az arra illetékeseknek. Nekem gondot okoz, hogy a ruházati cikkeknél más és más árat látok. Végig kell járni a várost, amíg megtudom, hol a legelőnyösebb a vásárlás. Egy barátnőm azért volt dühös, mert vett egy kardigánt, és ugyanazt a fazont más üzletben olcsóbban megvehette volna. Persze, akkor már nem mehetett vissza. Szathmári Józsefné, csapágyművek: — Arra kérem a csapágygyári asszonyok nevében is a megye kereskedelmi vezetőit, hogy jobban ellenőrizzék a magánkereskedőket, szorítsák őket arra, hogy tisztes haszonnal dolgozzanak. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy teljesen a maguk kénye-kedve szerint szabják meg az árakat például a piacon. Dr. Barabás Gábor közbevetése: — Szabadáras cikkekről van szó. — Akkor is meg kellene őket állítani. A vágott baromfiról azt tudom elmondani, hogy nem minden esetben friss, gusztusosabban kellene elkészíteni. A csontos részeknél tapasztalható véraláfutás elriasztja a vevőt. — A záróráról az a véleményem, hogy minden iparcikk-szaküzlet meg ruházati bolt nem zárhat be kora délután szombaton. Tessék úgy megoldani, hogy 3—4 óra körül is lehessen vásárolni. Az még nem késő. Megkértük a jelenlevő felelős kereskedelmi szakembereket, adjanak választ a munkásvéleményekre. Az igényeknek megfelelően Engi József, a Hajdú-Bihar megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi főosztály vezetője. — Olyan kereskedelmi kapcsolatok kialakítására törekszünk, ami a lakosságnak a legmegfelelőbb. Ezért kezdeményeztük például, hogy több testvérvállalattal együtt, nagyobb mennyiségű árut vásároljunk meg, ezzel is csökkentve az árakat. — A húsboltok nyitvatartási idejét felülvizsgáljuk. Ígérhetem, hogy a lakosság igényeinek megfelelően alakítjuk ki a zárórákat. — Az előhűtött, friss baromfi árusítását mi kezdeményeztük országosan. Hogy az embereknek tetszik ez a megoldás, mutatja, hogy egy esztendő alatt megkétszereződött az igény Az a célunk, hogy ezzel hatást érjünk el a piaci árak alakulásában. A 32 forintos árat jónak tartják, hiszen a piacon élősúlyban adják ennyiért a baromfit. Az azonban bizonyos, hogy a a nagy mennyiség most már a minőség rovására ment. Jól együttműködünk a baromfifeldolgozó vállalattal. Bízom abban, hogy sikerül eredményt elérnünk. Ami az üzemek igényeit illeti: ha biztosítanak számunkra megfelelő helyiséget, mi készséggel nyitunk üzletet az MGM-ben és a Járműjavítóban egyaránt. — Sokan szóltak a magas zöldség- és gyümölcsárakról. Az a baj, hogy olykor a szállító tsz-ek a piaci árat nézik, ehhez mérten teszik meg az ajánlatukat. Emiatt aztán többször nem születik egyezség. Élő baromfit szívesen árusítanánk, de ezt egészségügyi szempontból nem engedélyezik. Az újságíró megjegyzése: — A lakosság igényeinek kellene meghatározni, hogy mit áruljanak. nem érezzük, hogy több dologban határozott intézkedést tegyünk. A csapágygyári lakótelep jobb ellátása érdekében hetenként három mázsával több húskészítményt biztosítunk. A piacnál arra törekszünk, hogy a tsz-ek segítségével lejjebb szorítsuk, befolyásoljuk az árakat. Elmondották itt, hogy olykor felvásárlással találkoznak a piacon. Van, amikor továbbtartásra adnak ki baromfit. De ezt ezután csak a telephelyen engedélyezzük. Hasznosnak tartom, hogy a debreceni tsz-ek társultak az ellátás javítása érdekében. Ez rövidesen érezhetően bővíti a választékot. A MÉK- kel kapcsolatban annyit, hogy az itt elhangzottak is bizonyítják: kellett a versenytárs. A MÉK-en múlik, hogyan akarja megerősíteni pozícióját „ A piacon kötelező a magánkereskedő számára is, hogy ugyanaz az áru ne kerüljön többe az egyik vevőnek, mint a másiknak. Ellenőreinket pedig utasítjuk őrködjenek azon, hogy a tisztességes hasznon túl senki se srófolhassa feljebb az árakat. Az már bizonyos, hogy a MÉK- nek a piacon délután is nyitva kellene tartani néhány pavilont. Azt is meg kell fontolnunk, hogy az üzemek körzetében levő MÉK-üzletek ne csupán központi ellátásban részesüljenek, hanem maguk is eldönthessék, mit érdemes a lakosság érdekében megvásárolniuk. Termelés és kereskedelem ____, , . . . ’ ~ lt.idGS V U kereskedelmi osztályának vezetője: — Az tény, hogy a kereskedelem csak t£dja 5adni’ amit az ipar megtermel. Exportérdekeink is vannak. A keres^en h!^nek feladatai h°gy hiány eseten hatarozottabban gondoskodjon az utánpotlásrol. Ebben még van tennivalója különösen a nagykereskedelemnek. A baromfiellátásnál gond az is, hogy a termelés nem tudott lépést tartani az igényekkel. Más esetben az a probléma, hogy a felvásárlási ár alacsony, a vevő pedig drágán kapja meg az árut. Előnyös, nagyon kedvező ajánlattal jelentkezett néhány Hajdú- Bihar megyei tsz-nél Budapest. Ez nyilván kihat a felhozatalra. A tasakos tejhez nyugati gépeket kell beszereznünk. Remélem, megyénk vásárlói rövidesen nem csupán a tv-ben találkoznak a tasakos tejjel. Volt panasz az udvariatlanságra. Tessék értesíteni bennünket vagy a városi tanács kereskedelmű osztályát! Az udvariasság nem kerül pénzbe, megköveteljük minden kereskedelmi alkalmazottól. A szombati korábbi zárást személyes véleményem szerint talán váltással kellene megoldani. A nagy város nem maradhat délutánra szaküzlet nélkül. — Nagy kérdés a piac. Azt mindenki tudja, hogy az ár mindig a felhozatal függvénye. Bizonyos mértékben a magas árak indokolatlanok. Most egyébként a debreceni piac elég kényelmetlen helyzetben van. Javítások, átalakítások zavarják. — Az üzemek igénye jogos. Régi probléma, most már határozott megoldást követelne, hogy ezek az ellátási körzetek semmiben se szenvedjenek hiányt. A magunk részéről mindent megteszünk, hogy a lakosság igényeit kielégítsük. Joggal teszik szóvá az üzemek dolgozói a magas zöldség-gyümölcs árakat. Az utóbbi napok azonban azt mutatják, van javulás, és ez tartósnak mutatkozik. A cipők minőségéről: mutatja a jelenlegi áldatlan állapotot, hogy csupán a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat havonta több mint háromezer pár cipőt vesz vissza vevőktől valamilyen hiba miatt. Egy kimutatás szerint a kenyér nem foglal el olyan rangos helyet a fogyasztásban, mint a zöldáru. Az ellátás, az árak alakulása tehát nagyon érzékenyen érint minden családot. A beszélgetés is igényli, a tsz-ek jobban szervezzék meg az értékesítést, szolidabban kereskedjenek. A termelőszövetkezetek most már ellátási tényezőként szerepelnek, ennek jelentkeznie kell a felelősségérzetben. El kell ismerni, hogy a közös gazdaságok számára jelenleg anyagilag jobb, ha jó partnert választanak, mintsem hogy a szerződéseknek tennének eleget. De hát csak üzletet látni az ellátásban nem szabad. Több megyei tsz nem tett eleget például a baromfifeldolgozóval kötött szerződésnek. Ez zavarja a jó ellátást. Nem jó az sem, hogy a zöldáru gondozásában, kezelésében a magánkereskedőket lehet példának állítani. Az elhangzottak egy félmilliós megye ellátási gondjairól szóltak. Remélhető, hogy ennek megfelelően teszik meg a kereskedelem vezetői a szükséges intézkedéseket. Írta: Sütő Gyula Fényképezte: Süli Andor Csapó Imréné Kerek Imréné Sándor Istvánné Czellár István Selykovszky László Zong Lászlóné Szathmári Józsefné Kevés a hús szombaton Sándor Istvánné, Debreceni Ruhagyár: — Érdekes dolgot figyelhettünk meg. A húsellátásban az a probléma, hogy például pénteken, de még inkább szombaton kevésnek bizonyul az a mennyiség, amit a Húsipari Vállalat kiad. Aztán a hét elején, hét HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. JÚNIUS 21. A szombat délutáni nyitvatartásról Selykovszky László, Járműjavító: — Munkatársaim véleményét tolmácsolom. Szerintünk, a mechanizmus körülményei között több olyan árucikk, ami korábban kapható volt, nem mindig található meg a boltokban. Az olcsó bakancsot hiába keressük az üzletekben. Kerestem sortnadrágot, nem kaptam. Mozgó, szabad árakról beszélünk, de ami a mindennapi cikkeket illeti, ezeknél inkább valamilyen felfelé mozgást tapasztalhatunk. Az élelmezés elég sokba kerül a családoknak. A több gyermekesek például aligha engedhetik meg maguknak, hogy a vacsorához paradicsomot vegyenek, olyan drága. — Ami a zárórát illeti, az a véleményem, hogy a 44 órás munkaidőre nagyon rászolgálnak a kereskedelem dolgozói. Nem nyolc órát, ennél többet vannak az üzletben. Nem is valami jó a fizetésük. Azt hiszem, a vasút dolgozóival együtt ők is panaszkodhatnak. Kellene, hogy legalább szombaton több legyen a szabad idejük. Egyetértek viszont azzal, hogy ez felváltva legyen meg. Ezt okosan meg kellene szervezni. Ha a lakosság tudja, melyik üzlet lesz az ügyeletes, ami délután is nyitva tart szombaton, akkor véleményem szerint minden ember megértéssel fogadja, hogy több üzlet dél körül bezárjon. Drága a baromfi Zong Lászlóné, Debreceni Ruhagyár: — Nem akarok ismételni, de nagyon komolyan felhívnám a kereskedelem irányítóinak figyelmét, hogy valamilyen módon állítsanak gátat a baromfiárak emelkedésének. Munkatársaim elmondották, hogy a garanciaidőt a tejtermékeknél közérthetően, jól látható módon fel kellene tüntetni. Miért csak a maguk számára jelzik a vállalatok, hogy meddig fogyasztható egy-egy termék? A MÉK számára csak azt tudom elmondani, ha nem javítanak a minőségen, akkor mi a tsz-ekhez fogunk járni, mert ott jobb a zöldáru, jobban gondozzák, egyszóval valóban kereskednek. Az ellátásra nem lehet panaszunk. Nem szűkölködünk áruban. De az árakra job A ruházati cikkek áráról Galambos László, a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi főosztályvezetője : — Egyre több az ún. szabadáras cikkünk. Maximált áron a termékeknek körülbelül egy százaléka kerül forgalomba, és sok az olyan termék, ahol limitált árral dolgozunk. Májustól az állami dotáció a legtöbb árufajtánál vagy megszűnt, vagy lényegesen csökkent. Ez hatott az árak alakulására. A forgalmiadókulcs-rendszer változása is befolyásolta az árakat. Tény, hogy mi a lakosság, a kisebb keresetű emberek érdekében néhány esetben lemondtunk a kereskedelmi haszonról is. Minimális, a tényleges költségeket sem fedező árrést alkalmazunk a típus férfiöltönyöknél, a refiringeknél. Inkább a divatcikkeknél alkalmazunk magasabb árrést. Elmondhatom, hogy a szövetek ára alig változott, sőt többségüké néhány forinttal csökkent. Határozott intézkedés Soós Zoltán, a Debrecen Városi Tanács V. B. kereskedelmi osztályának főelőadója: — A beszélgetés alapján kötelességünk