Hajdú-Bihari Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-21 / 141. szám

MI A MUNKÁSOK VÉLEMÉNYE AZ árakról, az áruellátásról? Nem könnyű kérdésekről esett szó. Ke­­rekasztal-beszélgetésünkön fontos, a közvé­leményt nagyon is érdeklő dolgokkal fog­lalkoztunk. Politikai, hangulati tényező, hogy milyen árakkal találkozik a háziasz­­szony a piacon, a boltokban. Az bizonyos, hogy kereskedelmünk kulturáltsága az utóbbi években lényegesen fejlődött. Külön öröm számunkra, hogy szűkebb hazánk, Hajdú-Bihar megye kereskedelmi vállala­tai közül­ nem is egy országos, nagy elisme­rést, kitüntetést érdemelt ki munkájával. Minden bolt kirakata, az üzleti polcok is mutatják, gazdagodott a választék. A pe­remkörzeti boltok ellátása sokat javult. Gondunk azonban még bőven akad. Erről beszéltek az üzemek képviselői. Adjuk át nekik a szót! Boltok az üzemek környékén Csapó Imréné, a csapágyművek dolgozó­ja: — A gyár kapuja előtt létesített ÁFÉSZ-üzlettel kapcsolatban azt gondoltuk, megoldja problémáinkat. Nem így sikerült. Nem nagyon kapunk a boltban zöldséget. Nincs megfelelő meny­­nyiségű és választékú töltelékáru. Ez a bolt nem elégíti ki a gyári asszonyok igényeit. Az is gondot okoz több száz asszonynak, hogy a GÖCS-lakótelepen lévő MÉK-üzlet­­ben a délelőtti műszakosok már nem kap­nak friss zöldárut. Korábban ez a bolt jó hírnek örvendett, vezetője a kora reggeli óráktól késő délutánig mindenkor tudott jó árut adni. Miért van ez a változás? Egyébként beszélgettünk a gyárban az asszonyokkal. Általában elégedettek a deb­receni boltok ellátásával. — Lenne egy javaslatom: építsenek a GÖCS-lakótelepen egy ABC-áruházat. Most majd minden áruért a belvárosba kell vil­­lamosoznunk. Azt hiszem, a város vezetői­nek sem érdeke, hogy utaztassanak ben­nünket. Kerek Imréné, Járműjavító: — Azt mondhatom, az MGM dolgozói jobb helyzetben vannak, mint mi. Nekünk még egy kis üzletünk sincs a gyárnál. Gon­dolják el, 240 családanya dolgozik az üzem­ben. Kijövünk a munkából fél négy körül, aztán együtt tanácskozunk, vajon honnan szerezzük be a vacsorához meg a másnapi ebédhez valót. Van egy zöldségesbódé a ko­lónia előtti sorompónál, de annak siralmas az ellátása. A fűszerüzletben meg az a hely­zet, hogy ha néhányan bemegyünk, ki kel­lene jönni az­ eladóknak, firigy elférjünk. Az asszonyok nálunk elpanaszolták, hogy a hentesüzletben olykor pult alól árusítanak. Ez sértő, nem lehetne megengedni, szigorú­an el kellene járni az ilyen boltossal szem­ben. Nekünk is az a kérésünk, építsenek a mi körzetünkben ABC-áruházat. Munkás­lakta területről van szó, sok ember él a Jár­műjavító környékén. Úgy gondolom, jogos a kérésünk.­­ Az árakat tekintve az a véleménye a gyári asszonyoknak meg a Szabadság tele­pieknek, hogy a gyermekruhák mostanában drágák. Hasonló a gond a gyermekcipők­nél. Mi arra törekszünk, hog­y gyermekeink csinosan, szépen járjanak, értük dolgozunk. De az már mégiscsak túlzás, hogy sok eset­ben két-három havonként új cipőt kell ven­ni a gyereknek, mert egyhamar tönkremen­nek ezek a cipők. Régi probléma ez, miért nem járnak el a vezetők szigorúbban a gyá­rakkal szemben? — Mi a véleménye arról, hogy most, nyá­ron, szombatonként két órával korábban zárnak az iparcikk- és ruházati szakbol­tok? — Egyetértek azzal, hogy legyen pihenő­idejük. Nem lehetünk annyira önzők, hogy csak nekünk legyen szabad szombatunk. Van, aki úgy vélekedik, ha sürgős vásár­lási szándékunk van, akkor szombaton dé­lután nem mehetünk sehová. Ha ilyesmit tekintünk, akkor azok a boltok sohase zár­hatnának be. Az azonban feltétlenül kelle-, ne, hogy szombaton délutánonként váltva nyitva tartanának a szakboltok. Dr. Barabás Gábor, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályvezetője kérdezett köz­be: — Hogyan tudnának eligazodni, hogy a városban mikor melyik bolt tart nyitva? — Valahogy meg lehetne oldani. Eset­leg az újság is közölhetné.­főn és kedden meg ott áll a hentes, alig van vevője, áruja viszont bőven rendelkezésre áll. Nem lehetne másként elosztani a bol­tok között a húst? — Szerintem és a gyári asszonyok sze­rint is most magas a baromfi ára. Olyasmi is előfordul, hogy valaki a tsz-től több csir­két megvásárol, aztán egy-két hét elteltével találkozunk azzal, aki vásárolt, de most már eladó. Miért tűrik ezt? — Attól tartok, hogy ugyan most is van­nak zökkenők a zöldáruellátásban, de ami­kor a Debreceni Konzervgyár is felvásárol majd nagy mennyiséget, félő, hogy szinte semmi sem jut a piacra. Czellár István, csapágyművek: — A mostani piaci árakkal nem lehetünk megelégedve. Tetézi a gondunkat, hogy aki délelőtt dolgozik, az délután már nem talál semmit a piacon. Sok utánajárásba kerül, hogy a családanyák biztosítsák a vacsorá­hoz valót. Ezen mindenképpen segíteni kel­lene. A mechanizmus körülményei között azt vártuk, hogy kialakul az egészséges ver­seny, valóban az eladók megtartásáért, a vevők körének bővítéséért folyik majd a versengés. Ahogy most látom, az a helyzet, hogy a MÉK áruja még mindig nem üti meg azt a mértéket, amit mi szeretnénk. A tsz-eknél már frissebb árut találunk. A na­pokban a Szabadság fürdővel szemben egy magánkereskedő zöldség-gyümölcs bódét állított fel. Ide még este is mehetünk, ak­kor is friss árut kapunk. Nyilván, ez a ma­gánkereskedő jól versenyez. De hát miért nem lehet az állami, szö­vetkezeti kereske­delemben ugyanezt elérni? — Többen is beszéltek a cipők minősé­géről. Hozzáteszem, baj még az is, hogy nem mindig az idényre érkezik meg pél­dául a szandál. Előfordul, hogy egy pár ci­pőnek a fele rossz. Meg kell várni, amíg kijavítják. Szerintem az lenne a helyes megoldás, ha azonnal egy másik párat ad­nának. — Az a kérdésem, mi lesz a tasakos tej­jel. Ezt eddig még csak a televízióban lát­tuk, meg tudjuk, hogy a Balaton környé­kén van. És nálunk? Ugyancsak a tv-ben milliók láthatták azt a filmet, ami a gazda­ságosabb, jövedelmezőbb csirkenevelésről készült. Az­ árak viszont — ez közismert — magasabbak, mint tavaly. Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a két dolgot ?­ban kellene vigyázniuk az arra illetéke­seknek. Nekem gondot okoz, hogy a ruhá­zati cikkeknél más és más árat látok. Vé­gig kell járni a várost, amíg megtudom, hol a legelőnyösebb a vásárlás. Egy barát­nőm azért volt dühös, mert vett egy kar­digánt, és ugyanazt a fazont más üzletben olcsóbban megvehette volna. Persze, ak­kor már nem mehetett vissza. Szathmári Józsefné, csapágyművek: — Arra kérem a csapágygyári asszo­nyok nevében is a megye kereskedelmi vezetőit, hogy jobban ellenőrizzék a ma­gánkereskedőket, szorítsák őket arra, hogy tisztes haszonnal dolgozzanak. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy teljesen a maguk kénye-kedve szerint szabják meg az ára­kat például a piacon. Dr. Barabás Gábor közbevetése: — Szabadáras cikkekről van szó. — Akkor is meg kellene őket állítani. A vágott baromfiról azt tudom elmonda­ni, hogy nem minden esetben friss, gusz­tusosabban kellene elkészíteni. A csontos részeknél tapasztalható véraláfutás el­riasztja a vevőt. — A záróráról az a véleményem, hogy minden iparcikk-szaküzlet meg ruházati bolt nem zárhat be kora délután szom­baton. Tessék úgy megoldani, hogy 3—4 óra körül is lehessen vásárolni. Az még nem késő. Megkértük a jelenlevő felelős kereske­delmi szakembereket, adjanak választ a munkásvéleményekre. Az igényeknek megfelelően Engi József, a Hajdú-Bihar megyei Élel­miszer-kiskereskedelmi Vállalat áruforgal­mi főosztá­ly vezetője. — Olyan kereskedelmi kapcsolatok ki­alakítására törekszünk, ami a lakosságnak a legmegfelelőbb. Ezért kezdeményeztük például, hogy több testvérvállalattal együtt, nagyobb mennyiségű árut vásároljunk meg, ezzel is csökkentve az árakat. — A húsboltok nyitvatartási idejét fe­lülvizsgáljuk. Ígérhetem, hogy a lakosság igényeinek megfelelően alakítjuk ki a zárórákat. — Az előhűtött, friss baromfi árusítását mi kezdeményeztük országosan. Hogy az embereknek tetszik ez a megoldás, mu­tatja, hogy egy esztendő alatt megkétsze­reződött az igény Az a célunk, hogy ez­zel hatást érjünk el a piaci árak alakulá­sában. A 32 forintos árat jónak tartják, hiszen a piacon élősúlyban adják ennyiért a baromfit. Az azonban bizonyos, hogy a a nagy mennyiség most már a minőség rovására ment. Jól együttműködünk a ba­romfifeldolgozó vállalattal. Bízom abban, hogy sikerül eredményt elérnünk. Ami az üzemek igényeit illeti: ha biztosítanak számunkra megfelelő helyiséget, mi kész­séggel nyitunk üzletet az MGM-ben és a Járműjavítóban egyaránt. — Sokan szóltak a magas zöldség- és gyümölcsárakról. Az a baj, hogy olykor a szállító tsz-ek a piaci árat nézik, ehhez mérten teszik meg az ajánlatukat. Emiatt aztán többször nem születik egyezség. Élő baromfit szívesen árusítanánk, de ezt egészségügyi szempontból nem engedé­lyezik. Az újságíró megjegyzése: — A lakosság igényeinek kellene meg­határozni, hogy mit áruljanak. nem érezzük, hogy több dologban határo­zott intézkedést tegyünk. A csapágygyári lakótelep jobb ellátása érdekében heten­ként három mázsával több húskészítményt biztosítunk. A piacnál arra törekszünk, hogy a tsz-ek segítségével lejjebb szorít­suk, befolyásoljuk az árakat. Elmondották itt, hogy olykor felvásárlással találkoznak a piacon. Van, amikor továbbtartásra ad­nak ki baromfit. De ezt ezután csak a te­lephelyen engedélyezzük. Hasznosnak tar­tom, hogy a debreceni tsz-ek társultak az ellátás javítása érdekében. Ez rövidesen érezhetően bővíti a választékot. A MÉK- kel kapcsolatban annyit, hogy az itt el­hangzottak is bizonyítják: kellett a ver­senytárs. A MÉK-en múlik, hogyan akar­ja megerősíteni pozícióját „ A piacon kötelező a magánkereske­dő számára is, hogy ugyanaz az áru ne kerüljön többe az egyik vevőnek, mint a másiknak. Ellenőreinket pedig utasítjuk őrködjenek azon, hogy a tisztességes hasz­non túl senki se srófolhassa feljebb az árakat. Az már bizonyos, hogy a MÉK- nek a piacon délután is nyitva kellene tartani néhány pavilont. Azt is meg kell fontolnunk, hogy az üzemek körzetében levő MÉK-üzletek ne csupán központi el­­látásban részesüljenek, hanem maguk is eldönthessék, m­it érdemes a lakosság ér­dekében megvásárolniuk. Termelés és kereskedelem ____, , . . . ’ ~ l­­t.idGS V U kereskedelmi osztályának vezetője: — Az tény, hogy a kereskedelem csak t£dja 5adni’ amit az ipar megter­mel. Exportérdekeink is vannak. A keres­^en h!^nek feladatai h°gy hiány ese­­ten hatarozottabban gondoskodjon az után­­potlásrol. Ebben még van tennivalója kü­­lönösen a nagykereskedelemnek. A barom­­fiellátásnál gond az is, hogy a termelés nem tudott lépést tartani az igényekkel. Más esetben az a probléma, hogy a felvá­sárlási ár alacsony, a vevő pedig drágán kapja meg az árut. Előnyös, nagyon ked­vező ajánlattal jelentkezett néhány Hajdú- Bihar megyei tsz-nél Budapest. Ez nyilván kihat a felhozatalra. A tasakos tejhez nyu­gati gépeket kell beszereznünk. Remélem, megyénk vásárlói rövidesen nem csupán a tv-ben találkoznak a tasakos tejjel. Volt panasz az udvariatlanságra. Tessék értesí­­teni bennünket vagy a városi tanács keres­­kedelm­ű osztályát! Az udvariasság nem ke­rül pénzbe, megköveteljük minden keres­­kedelmi alkalmazottól. A szombati korábbi zárást személyes véleményem szerint talán váltással kellene megoldani. A nagy város nem maradhat délutánra szaküzlet nélkül. — Nagy kérdés a piac. Azt mindenki tudja, hogy az ár mindig a felhozatal függ­vénye. Bizonyos mértékben a magas árak indokolatlanok. Most egyébként a debre­ceni piac elég kényelmetlen helyzetben van. Javítások, átalakítások zavarják. — Az üzemek igénye jogos. Régi problé­ma, most már határozott megoldást köve­telne, hogy ezek az ellátási körzetek sem­miben­ se szenvedjenek hiányt. A magunk részéről mindent megteszünk, hogy a la­kosság igényeit kielégítsük. Joggal teszik szóvá az üzemek dolgozói a magas zöldség-gyümölcs árakat. Az utóbbi napok azonban azt mutatják, van javulás, és ez tartósnak mutatkozik. A cipők minőségéről: mutatja a jelenlegi áldatlan állapotot, hogy csupán a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat havonta több mint háromezer pár cipőt vesz vissza ve­vőktől valamilyen hiba miatt. Egy kimutatás szerint a kenyér nem fog­lal el olyan rangos helyet a fogyasztásban, mint a zöldáru. Az ellátás, az árak alaku­lása tehát nagyon érzékenyen érint minden családot. A beszélgetés is igényli, a tsz-ek jobban szervezzék meg az értékesítést, szo­­lidabban kereskedjenek. A termelőszövet­kezetek most már ellátási tényezőként sze­repelnek, ennek jelentkeznie kell a fele­lősségérzetben. El kell ismerni, hogy a kö­zös gazdaságok számára jelenleg anyagilag jobb, ha jó partnert választanak, mintsem hogy a szerződéseknek tennének eleget. De hát csak üzletet látni az ellátásban nem szabad. Több megyei tsz nem tett eleget például a baromfifeldolgozóval kötött szer­ződésnek. Ez zavarja a jó ellátást. Nem jó az sem, hogy a zöldáru gondozásában, ke­zelésében a magánkereskedőket lehet pél­dának állítani. Az elhangzottak egy félmilliós megye el­látási gondjairól szóltak. Remélhető, hogy ennek megfelelően teszik meg a kereske­delem vezetői a szükséges intézkedéseket. Írta: Sütő Gyula Fényképezte: Süli Andor Csapó Imréné Kerek Imréné Sándor Istvánné Czellár István Selykovszky László Zong Lászlóné Szathmári Józsefné Kevés a hús szombaton Sándor Istvánné, Debreceni Ruhagyár: — Érdekes dolgot figyelhettünk meg. A húsellátásban az a probléma, hogy például pénteken, de még inkább szombaton kevés­nek bizonyul az a mennyiség, amit a Hús­ipari Vállalat kiad. Aztán a hét elején, hét­ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. JÚNIUS 21. A szombat délutáni nyitvatartásról Selykovszky László, Járműjavító: — Munkatársaim véleményét tolmácso­lom. Szerintünk, a mechanizmus körülmé­nyei között több olyan árucikk, ami koráb­ban kapható volt, nem mindig található meg a boltokban. Az olcsó bakancsot hiába keressük az üzletekben. Kerestem sortnad­rágot, nem kaptam. Mozgó, szabad árakról beszélünk, de ami a mindennapi cikkeket illeti, ezeknél inkább valamilyen felfelé mozgást tapasztalhatunk. Az élelmezés elég sokba kerül a csalá­doknak. A több gyermekesek például alig­ha engedhetik meg maguknak, hogy a va­csorához paradicsomot vegyenek, olyan drága. — Ami a zárórát illeti, az a vélemé­nyem, hogy a 44 órás munkaidőre nagyon rászolgálnak a kereskedelem dolgozói. Nem nyolc órát, ennél többet vannak az üzletben. Nem is valami jó a fizetésük. Azt hiszem, a vasút dolgozóival együtt ők is panaszkodhatnak. Kellene, hogy leg­alább szombaton több legyen a szabad idejük. Egyetértek viszont azzal, hogy ez felváltva legyen meg. Ezt okosan meg kel­lene szervezni. Ha a lakosság tudja, me­lyik üzlet lesz az ügyeletes, ami délután is nyitva tart szombaton, akkor vélemé­nyem szerint minden ember megértéssel fogadja, hogy több üzlet dél körül bezár­jon. Drága a baromfi Zong Lászlóné, Debreceni Ruhagyár: — Nem akarok ismételni, de nagyon komolyan felhívnám a kereskedelem irá­nyítóinak figyelmét, hogy valamilyen mó­don állítsanak gátat a baromfiárak emel­kedésének.­­ Munkatársaim elmondották, hogy a garanciaidőt a tejtermékeknél közérthe­tően, jól látható módon fel kellene tün­tetni. Miért csak a maguk számára jelzik a vállalatok, hogy meddig fogyasztható egy-egy termék? A MÉK számára csak azt tudom elmondani, ha nem javítanak a mi­nőségen, akkor mi a tsz-ekhez fogunk jár­ni, mert ott jobb a zöldáru, jobban gon­dozzák, egyszóval valóban kereskednek. Az ellátásra nem lehet panaszunk. Nem szűkölködünk áruban. De az árakra job­ A ruházati cikkek áráról Galambos László, a Ruházati Kiskeres­kedelmi Vállalat áruforgalmi főosztályve­zetője : — Egyre több az ún. szabadáras cik­künk. Maximált áron a termékeknek kö­rülbelül egy százaléka kerül forgalomba, és sok az olyan termék, ahol limitált ár­ral dolgozunk. Májustól az állami dotáció a legtöbb árufajtánál vagy megszűnt, vagy lényegesen csökkent. Ez hatott az árak alakulására. A forgalmiadókulcs-rend­­szer változása is befolyásolta az árakat. Tény, hogy mi a lakosság, a kisebb kere­setű emberek érdekében néhány esetben lemondtunk a kereskedelmi haszonról is. Minimális, a tényleges költségeket sem fe­dező árrést alkalmazunk a típus férfiöltö­nyöknél, a refiringeknél. Inkább a divat­cikkeknél alkalmazunk magasabb árrést. Elmondhatom, hogy a szövetek ára alig változott, sőt többségüké néhány forinttal csökkent. Határozott intézkedés Soós Zoltán, a Debrecen Városi Tanács V. B. kereskedelmi osztályának főelőadója: — A beszélgetés alapján kötelességünk­

Next