Hajdú-Bihari Napló, 1969. december (26. évfolyam, 278-302. szám)

1969-12-02 / 278. szám

_________________________(?V­ XXVI. ÉVFOLYAM 278. SZÁM • ÁRA: 80 FILLÉR • 1­969. D­E­C­E­M­B­E­R 2., KE­DD Európai szocialista országok párt- és állami vezetőinek találkozója"" Az előzetes megállapodásnak megfelelően ez év december elején Moszkvában a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió párt- és állami vezetőinek ta­lálkozójára kerül sor, amelyen véleménycserét folytatnak időszerű nemzetközi kérdések­ről. Elutazóa Moszkvába a magyar küldönség Kádár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának vezetésé­vel hétfőn délelőtt elutazott a magyar küldöttség az európai szo­cialista országok párt- és állami vezetőinek moszkvai találkozójá­ra. A küldöttség tagjai: Fock Je­nő, a Minisztertanács elnöke, Ko­mócsin Zoltán, a Központi Bizott­ság titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Erdélyi Károly külügy­miniszter-helyettes, a Központi Bi­zottság tagja. A küldöttséget a Nyugati pálya­udvaron Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, Aczél György, a Központi Bizottság tit­kára, Benkei András belügymi­niszter, Péter János külügyminisz­ter és Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter búcsúztatta. Jelen volt a búcsúztatásnál F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. (MTI) Kádár János Biszku Bélától búcsúzik a Nyugati pályaudvaron (Bozsán Endre felvétele) Újjáválasztották a debreceni járási KISZ-bizottságot November 30-án, vasárnap tartot­ák küldöttgyűlésüket a debreceni járás KISZ-fiataljai. A gyűlés el­nökségében helyet foglalt és felszó­lalt Czipa Mihály, a debreceni já­rási pártbizottság titkára, Szathmá­­ri Károly, a járási tanács vb-elnöke és Baráth Tibor, a megyei KISZ- bizottság titkára. A józsai úttörők sorfala között bevonuló küldötteket rövid műsor fogadta, majd Szabó Zoltán, a járá­si KISZ-bizottság titkára tartotta meg beszámolóját. Részletesen fog­lalkozott a vezetőségválasztó tag­gyűlések tapasztalataival. Megálla­pította, hogy ezeken a részvétel 85—95%-os volt, és a demokrati­kus, politizáló, önkritikus és kriti­kus hangulatban lefolyt gyűlések a szervezet egészséges fejlődéséről ta­núskodnak. Külön foglalkozott az előadó a termelési mozgalmak és a KISZ-szervezetek kapcsolatával, s kiemelte, hogy mind a jubileumi munkaversenyben, mind az ifjúsági szocialista brigádok szervezésében biztatók az eredmények. Nem ke­vésbé fontos feladatunk — mondot­ta Szabó Zoltán — a KISZ-tagság eszmei-politikai képzésének további javítása, tökéletesítése. A beszámo­ló foglalkozott a KISZ tagsága előtt álló közeli feladatokkal — hazánk felszabadulásának méltó megün­neplése, Lenin születésének száza­dik évfordulója — és a kulturális munka színvonalának helyzetével. Az előadó megköszönte az MSZMP- nek, a KISZ megyei bizottságának és a járási tanácsnak azt az aktív támogatást, amelyben eddig része­sítették a fiatalok munkáját. A gyűlés 12 hozzászólója elemző észrevételeivel bizonyította a fiata­lok felelősségtudatát s azt is, hogy komoly önkritikával tudnak élni a KISZ tagjai saját munkájukat il­letően is. Befejezésül a küldöttgyűlés megvá­lasztotta a debreceni járás új KISZ- végrehajtó bizottságát, amelynek tagjai a következők: Szabó Zoltán, Rétvári Sándor, Égerházi József, Németh János, Duró László, Szakál György, Karap József, Szabó Éva, Kovács József, Czuper Etelka, Fe­kete Piroska. A KISZ-bizottság tit­kárául ismét Szabó Zoltánt válasz­tották. Megnyílt a megyei őszi tárlat Az idén huszonnegyedik alkalommal került sor a megyei őszi tárlat megren­dezésére, s ezúttal először nem Debre­cenben. A Hajdúnánási Művelődési Köz­pont termeiben nagyszámú érdeklődő előtt november 26-án, vasárnap délelőtt Kiss Imre, a Hajdú-Bihar megyei Ta­nács vb-elnökhelyettese nyitotta meg a kiállítást, és többek között ezeket mon­dotta: - A­z tény, hogy 1969-ben a megyei őszi tárlat nem Debrecenben, hanem Hajdúnánáson nyílik meg, meggyőző bizonyítéka művészetpolitikai elveink­nek és az elvek gyakorlattá válásának. Mindenki tapasztalhatja, hogy eltűntek a felszabadulás előtti közönségszelektáló tényezők, olyanok, mint a vagyoni hely­zet, a lakóhelyi izoláltság, és társadal­munk anyagi létének kedvező befolyá­sával, a dolgozók szabad idejének növe­kedésével újabb és újabb rétegek számá­ra vált és válik lehetővé a művészetekkel való érintkezés. Nem nehéz észrevenni, hogy ma már a közvélemény nemcsak passzív befogadója, hanem mindinkább aktív részese is művészeti életünknek. Ez egyidejűleg azt is jelenti, hogy a művészet egyre nagyobb és jelentősebb helyet foglal el életünkben. - A tágabb értelemben vett képző­művészet szinte összeforr az ember éle­tével. Jelen van az otthonunkban, öl­tözködésünkben, az utcák, a terek alak­zataiban, épületeiben, a kirakatokban, a színpadi előadásokon, a filmben, a tánc­ban, kedvenc könyveinkben, és lehetne még folytatni a sort. Szűkítve ezen a körön, azt is jó érzéssel vehetjük tudo­másul, hogy ma már nemcsak a nagyobb városokba jutnak el a képzőművészeti kiállítások. Mind gyakoribbak az alkal­mak, amikor a legkisebb falvak lakói is találkoznak festményekkel, szobrokkal, iparművészeti alkotásokkal. A továbbiakban méltatta azokat a le­hetőségeket, melyek az általános kép­zőművészeti kulturáltság emelését teszik lehetővé, majd több alkotónak a kiállí­táson bemutatott műveit elemezte, végül bejelentette, hogy Hajdúnánást a to­vábbiakban erőteljesen szeretnék be­vonni a megye képzőművészeti életébe, és ennek érdekében 1970 nyarán Hajdú­nánáson rendezik meg a képzőművészeti körök nyári táborát. A kiállítás megnyitásán megjelentek a párt, a tanács és a tömegszervezetek he­lyi vezetői, képviselői, a megye képző­művészei. Az összes jelenlevőt Mitla­­sovszky Imre, a Hajdúnánási Városi Ta­nács vb-elnökhelyettese üdvözölte. Az őszi tárlaton 30 alkotó 83 műve te­kinthető meg december 14-ig a Hajdú­nánási Művelődési Központban. Nyilvános katonai eskü Debrecenben Azok a katonák, akik az elmúlt hetekben vonultak be Sziklai La­jos alezredes karhatalmi egységé­hez, vasárnap tették le a katonai esküt. Debrecenben a Kossuth egyetemi téren megtartott ünnep­ségen több százan voltak ott a szülők, barátok, ismerősök közül. Ott volt C. Nagy Gábor, a­ megyei pártbizottság titkára, dr. Szilágyi Gábor, a Debrecen Városi Pártbi­zottság titkára, Tárcsás Tibor ve­zérőrnagy, a BM karhatalom or­szágos parancsnoka, a megye, Deb­recen város társadalmi és tömeg­szervezeteinek vezetői, képvise­lői. Varga Tibor alezredes, az egy­ség pártbizottságának titkára kö­szöntötte a fiatal katonákat, a szü­lőket, a meghívott vendégeket. (Folytatás a 8. oldalon) Varga Tibor köszöntötte a megjelenteket Az esküt tett katonák Eltemették Jámbor Istvánt, A FÖLDESI RÁKÓCZI TSZ ELNÖKÉT Nagy részvét mellett temették el vasárnap délután Földesen a 66 éves korában, rövid szenvedés után váratlanul elhunyt Jámbor Istvánt, a földest, Rákóczi Termelőszövetke­zet elnökét, a Szocialista Munka Hősét. Temetésén ott volt az egész falu. Szülőfalujának, Földes községnek öregjei, fiataljai rótták le kegyele­tüket vasárnap délután a felravata­lozott koporsó előtt, majd a földesi temetőben, ahol Jámbor Istvánt örök nyugalomra helyezték. Ott voltak a végső búcsúztatás­nál a megye termelőszövetkezetei­nek elnökei, szakemberei, ismerő­sök, barátok szerte a megyéből és az országból. Ott volt Szabó István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke, Kaza­­reczki Kálmán, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, dr. Ambrus István, a megyei tanács vb-elnöke, Béres József, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztá­lyának vezetője. A családi háznál — ahol Jámbor Istvánt felravatalozták — Szabó István, a TOT elnöke az egész or­szág szövetkezeti mozgalmának, a szövetkezetek vezetőinek és tagjai­nak, a társadalmi és állami szer­veknek nevében búcsúzott a halot­tól. Gyászbeszédében kiemelte Jámbor István fáradhatatlan mun­káját, a szövetkezeti gazdálkodás jövőbe vetett töretlen hitét, pél­damutatását. Ennek a példamuta­tásnak nagy szerepe volt abban, hogy Földesen és a megyében el­­téphetetlen gyökereket eresztett a termelőszövetkezeti mozgalom. — Jámbor István azok közé tar­tozott — mondotta —, akik felismer­ték, hogy a parasztság boldogulásá­nak útja a közös gazdálkodásban, a közös összefogásban van. Mint gazda, mint dolgozó paraszt tisztán látásával, értelmességével és szor­galmával vívta ki környezetének megbecsülését. Abban a történelmi helyzetben, amikor a parasztság olyan válaszút előtt állt, hogy vagy az évszázadok óta megszokott, be­­idegződött egyéni gazdálkodás út­ján marad, vagy egy új útra, a szö­vetkezeti gazdálkodás útjára tér át, nagyon sok múlott azokon az em­bereken, akik élvezték a falu bizal­mát, akiknek elfogadták a vélemé­nyét. Jámbor István ilyen ember volt. A fejlődést választotta, és az emberek követték. Elnöksége ide­jén a Földesi Rákóczi Termelőszö­vetkezet ötször nyerte el a Minisz­tertanács vándorzászlaját, és két al­kalommal a legjobbak között is el­ső lett. Szabó István kiemelte azt a széles körű közéleti tevékenységet, ame­lyet Jámbor István a fiatalokat megszégyenítő testi és szellemi fris­seséggel végzett a megye és az egész ország boldogulásának javá­ra. Jámbor István közel 20 évig állt a földesi Rákóczi Termelőszövet­kezet élén. Munkája szüntelen harc és küzdelem volt, de mindig maga mögött érezhette a közösség bizal­mát, támogatását. Sokat dolgozott, elfoglalt ember volt, de sohasem volt annyira elfoglalva, hogy ne szakított volna időt az emberekkel való beszélgetésre, gondjaik meg­hallgatására. Különösen nagy fi­gyelemmel hallgatták szavát, ta­pasztalatait, tanácsait a fiatalok. Úgy leszünk méltóak Jámbor Ist­ván munkásságához, ha példája nyomán tovább dolgozunk azért a nemes célért, amelynek ő életében fáradhatatlan harcosa volt — mon­dotta búcsúbeszéde végén Szabó Ist­ván. A sírnál a község dolgozói, a Rá­kóczi Termelőszövetkezet tagsága nevében Szabó Miklós, a termelő­­szövetkezet párttitkára búcsúzott Jámbor Istvántól. A frissen hantolt sírt elborították a kegyelet koszo­rúi.

Next