Hajdú-Bihari Napló, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
ifj. Nagy Pál József Fiatalember, mindössze 23 éves. Középtermetű, enyhén göndörödő sötétbarna hajú. Neve: ifjú Nagy Pál József, önéletrajza még rövid, 10—15 sorba belefér. A kiegészítésével is, amelyet róla mond Nagy József, az egyik ajánlója. Jó, megbízható, nagyon rendes ember . . . S a KISZ-titkár — mert a KISZ- szervezet a másik ajánlója — ezt azzal toldja meg: feltétlenül úgy érezzük, megérett arra, hogy a párt tagjainak sorába kerüljön. Hét esztendővel ezelőtt került a termelőszövetkezetbe géplakatos tanulónak. Szépen, nagyon rendesen dolgozott, letette a szakmunkásvizsgát. S közben nem volt olyan ifjúsági megmozdulás, amelyben részt ne vett volna. Ott volt mindenütt és csinálta, amit kellett, szükséges volt. Talán ennek is köszönhette: egy idő után bizalmat kapott. Őt jelölték és választották meg a KISZ-alapszervezet titkárának, s mindaddig el is látta a megbízatást, ameddig be nem vonult katonának. — S miért most jelentkezett felvételre — kérdezem. — Az elmúlt év őszén szereltem le a honvédségtől. Egy darabig ismét dolgoztam, úgy gondolva: ha valaki nem emlékezne rám, ismerjen csak meg. Az emberi magatartásomat is, a munkámat is. Jelentkeztem volna én már régen, de akkor még nem töltöttem be a 21. évet Szeretnék továbbra is a közösségért dolgozni, s most már úgy, mint a párt tagja. Aztán szerényen hozzáteszi: ha felvesznek. S azt tudja, milyen kötelességei lesznek, ha felveszik a pártba? Rövid töprengés, s aztán — ha nem is szó szerint — de mondja a szervezeti szabályzat idevonatkozó részét. Kötelességem részt venni a pártrendezvényeken ... alávetem magam a párt határozatainak ... fejlesztem politikai tudásomat... védem a szocialista tulajdont... a szocialista erkölcs szabályai szerint élek. Aztán még szerényen hozzáfűzi: úgy érzem, nem fognak bennem csalódni sem azok akik javasolták felvételemet, sem azok, akik majd a taggyűlésen mellettem, felvételem mellett fognak szavazni. *** — Erdelics Lászlóné vagyok — mutatkozik be. — Beszéljen magáról, családjáról, munkájáról? — Mit is mondjak — mosolyodik el. Tíz esztendeje dolgozom a Vörös Hajnal Tsz egyik növénytermelő brigádjában. Férjem a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár debreceni gyáregységében dolgozik. Három gyermekünk van, két fiú és egy kislány. A nagyobbik fiamnak éppen decemberben volt az esküvője ... — Akkor kellett is a pénz? — Az biztos. No, de meg is dolgoztunk érte. Én az elmúlt esztendőben 270 tízórás munkanapot töltöttem el munkával a szövetkezetben. Kétezer négyszögöl zellert, közel 2200 négyszögöl cukorrépát, 400 négyszögöl mákot és fél hold burgonyát vállaltam fel egyedül, megművelésre. De ezen kívül is ha kellett, mentem cirkot kapálni, szalmát betakarítani, meg éppen amire szükség volt, ahol munka került, akadt. No, és természetesen elvégeztem a háztáji terület megművelését is, plusz azt, ami a ház körül, a családnak szükséges. — S nem segített senki ? — Dehogynem. Ha úgy jött ki az idő, akkor a kisebbik fiú is ki-ki jött velem, esténként pedig vagy amikor szabad idő volt, a férjem is oda állt és áll a tűzhely mellé főzni, ahogyan hazaérkezik Debrecenből. — Miért kérte felvételét a pártba? Mielőtt még gondolatait egészen pontosan megfogalmazná, Bartha Balázsné, az egyik ajánlója mondja el véleményét, amelyet valószínűleg ráírt a tagfelvételi kérelemre is Bardovics Ferenc brigádvezetővel együtt. Mert ők ketten Erdelics Lászlóné javaslói. — Tíz esztendeje ismerem Erdelicsnét és azt mondhatom, mint ember is, családanya is nagyon rendes asszony, végtelenül kiegyensúlyozott életet élnek. Persze — teszi hozzá — ilyenek nagyon sokan vannak, s azok is, akik becsülettel, szorgalmasan végzik el munkájukat, ő viszont már eddig is — hosszú éven keresztül — részt vett a mozgalmi munkában, mint a nőtanács egyik vezetője. *** — Ifjú Berényi Lajos vagyok — mondja a nevét alig hallhatóan a harmadig jelölt. És a szó igazi értelmében fiatal, hiszen nemrégiben töltötte még csak be a 21. esztendőt. — Ismeri a párt szervezeti szabályzatát? — Hát, vagy négyszer, ötször elolvastam már, nézegettem, tanulgattam. És azt nagyon jónak tartom, hogy mielőtt valaki odakerül, a taggyűlés előtt megismerkedik azzal, mi lesz a joga, kötelessége. — S miért kéri a felvételét? — Egészen fiatal gyerek voltam, amikor — 1964-ben a szövetkezetbe kerültem dolgozni. Először rakodómunkás lettem, mert nem volt semmi szakmám, szakképzettségem. A termelőszövetkezet küldött el traktoros iskolára, s annak elvégzése után gépre kerültem, ma is traktoros vagyok. Az eseményeket — azokat is, amelyek itt a faluban történnek — nem szeretem kívülről szemlélni. Eddig sem ezt tettem. KISZ-tag vagyok hat esztendeje, s aztán vezetőségi tagnak is megválasztottak. Úgy érzem és gondolom, mint párttag is eredményes munkát tudok majd végezni a közösség javára, szolgálatára is. *** Íme hárman, akik jelentkeztek párttagnak és most a szervezeti szabályzatot, a pártélet alaptörvényét tanulmányozzák. Párttagok lesznek? Erről majd a taggyűlés fog dönteni, a Vörös Hajnal Tsz kommunistái. ők mindenesetre készülnek. Szeretnének a párt tagjai lenni, kommunistaként tovább dolgozni. Mindenkiért... Rácz Béla Körbeüljük az asztalt, Nagy József párttitkár, Fekete Gábor KISZ-titkár, Bartha Balázsné, s az újságíró. Akiket eddig felsoroltam csak „mellékszereplők’’, akkor szólnak a beszélgetésbe, ha ki kell segíteni, szebben, gördülékenyebben kell egy-egy mondatot megfogalmazni. Hárman viszont nagyon ünnepélyesek. Talán megilletődöttek, egy kicsit meglepődöttek is. Tudják: az újságíró kérte Nagy Józsefet, hívja őket össze, ide a községi pártirodába. No, de vajon mit akar kérdezni? S ha kérdez, akkor arra tudnak-e pontos, elfogadható feleletet adni. Február 27-én párttaggyűlés lesz a hosszúpályi Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben. Mind a hárman a szövetkezet tagjai, ott dolgoznak, fizikai munkások. Szinte egyidőben adták be kérelmüket, szeretnének a párt tagjai lenni. A vezetőség úgy döntött: egyetértenek vele. Ajánlók is lettek. De volt egy kikötés, egy feltétel. Mielőtt a taggyűlés elé kerül felvételi kérelmük, azelőtt meg kell ismerkedniük behatóan a párt felépítésével, munkájával, a szervezeti szabályzattal. Azaz tehát: melyek a párttagok jogai, kötelességei és azokkal milyen módon kell élni. Ők hárman vannak tehát most itt. Egy kis beszélgetésre, bemutatkozásra. Kik is tehát ők, mutassuk be őket. Il párt tagjai lesznek--------------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------------- Erdelics Lászlóné ifj. Berényi Lajos A módosítás fő témája: a részesedési alap felosztása A kollektív szerződések előkészítése a megye üzemeiben A 10/1969. MüM-rendelet értelmében 1970. március 31-ig az üzemek elkészítik a kollektív szerződések módosítását, a megadott irányelvek alapján. A módosítás fő témája: a részesedési alap új rendszerű felosztása, de emellett változás következik be az 1969/70. évi kollektív szerződések azon pontjaiban is, melyekről az alkalmazás során derült ki, hogy nem megfelelően szabályozzák a vállalat és a dolgozók közötti viszonyt, illetve nem megfelelően rendelkeznek a hatáskörökről, bizonyos keretek felhasználásáról. A részesedési alap új rendszerű felosztásának szükségessége közismert. A változás lényeges eleme az, hogy a részesedés év végi elosztásakor a bérek arányából kell kiindulni mind a vezetőknél, mind a vállalat többi dolgozóinál. Fontos az is, hogy a kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozók az év végén vagy év közben az eddigieknél magasabb összegű anyagi elismerésben részesüljenek. Ezt szolgálja többek között két újfajta anyagi ösztönzés: a nyereségprémium és a nyereségjutalom is, melyet a kiemelkedő teljesítményt nyújtók kaphatnak. Az új elosztási formával az anyagi ösztönzés minden eszköze - a vállalat felső vezetőit kivéve - vállalati hatáskörbe kerül. Az anyagi ösztönzésre szolgáló eszközök felhasználásának elveiről és leghatékonyabb módszereiről a vállalat tehát saját hatáskörben, a vállalati „törvényben”, a kollektív szerződésben dönt. Rendkívül fontos, hogy a módosítást minden üzem időben, nagy körültekintéssel, az irányelvek alapos tanulmányozása után végezze el. Olyan munkáról van ugyanis szó, mely döntően meghatározza az eredmények egyik tényezőjét: az anyagi ösztönzést, annak az üzem lehetőségeire alapozott módszerét. A szocialista elvek szerint az elosztás a végzett munka mennyisége és minősége alapján differenciáltan történhet, a bérek és a részesedés együttes felhasználásával úgy, hogy az világos, közérthető legyen és ne adjon lehetőséget a félreértésre, így kell megfogalmazni ezt a kollektív szerződésekben is. Hajdú-Bihar megyében is megkezdődött már a módosított kollektív szerződések előkészítése a legtöbb vállalatnál. Az előkészítés módszerei üzemenként változnak, így például a BIOGAL Gyógyszergyárban négy tagú bizottság végzi az előkészítő munkát, a bizottság két tagja gazdasági, két tagja pedig szakszervezeti vezető. A módosítás tervezetét azonban nem mindenütt dolgozzák ki együtt a szakszervezet és a gazdasági vezetés, így például a TITÁSZ-nál és a Debreceni Faipari Vállalatnál külön végzik el azt a munkát és csak később vitatják meg a tervezetet. El kell gondolkodni azon, vajon bees-e ez a módszer, hiszen lényegében nem beszélhetünk külön szakszervezeti érdekeltségről, az érdekek közösek és egyébként sincs elég „szabad kapacitás” a szakszervezeti bizottságokban ahhoz, hogy külön tervezetet készítsenek. A helyes az, hogy mindjárt együtt beszélik meg a módosítás problémáit, s így időt is takarítanak meg, mert nincs szükség külön vitára. Túl sok idő amúgy sem áll rendelkezésre, mivel több üzemben (például a faipari vállalatnál, az ÉVM állami építőiparinál stb.) január végén még hozzá sem kezdtek az előkészítéshez. Dicsérendő viszont a vegyesipari vállalat, ahol már januárban elkészült a módosítási terv, a részesedés új szabályozásával együtt. A napokban termelési tanácskozásokon már ismertették a dolgozókkal a kollektív szerződés módosított tervezetét, s március elején már alá is írják. A tervezet szerint a nyereségrészesedés 40 százalékát fizetik ki nyereségjutalomként, a kiváló pluszteljesítményt produkáló dolgozóknak, s fokozottabban gondoskodnak a törzsgárdatagok megbecsüléséről, így például a 10 éve hű vállalati dolgozók 15 százalék plusznyereséget kapnak részesedési összegükhöz. Általában ahol már megkezdték az előkészítést, ki is alakították az elképzeléseket, így például a mezőgazdaságigép-gyárban felvázolták a nyereségjutalom és prémium összegét, elfogadták a nyereségfelosztás elveit. A BIOGAL-ban a tervezet szerint a részesedés 2 százalékát fordítják nyereségprémiumra és jutalomra. Erőteljesen differenciálnak a törzsgárda tagjai javára a bérekkel arányosan, ha a kollektíva elfogadja a tervezetet és ilyen formában kötik meg a kollektív szerződést. Az előkészítő bizottság úgy tervezi a gyógyszergyárban, hogy február 20-ra elkészítik a módosítás tervezetét, melynél már figyelembe veszik a dolgozók eddigi jó javaslatait is. Március 13-én pedig aláírják a módosított szerződést. A differenciálás biztosítására igen jó tervezetet dolgoztak ki a TITÁSZ-nál. Itt az egyes igazgatóságoknak a végzett munka, eredmény arányában adják ki a nyereségjutalmakat, s a további differenciálást, elosztást az igazgatósági kollektíva végzi, hiszen az ott dolgozók tudják legjobban, ki mit érdemel, ki mivel járult hozzá az eredményekhez. Általában az elosztás ilyen módszerére, rendszerére kellene törekedni mindenütt, mert így lehet elkerülni az „egyenlősdit”, az anyagi eszközök irreális felosztását. Nagyon helyes az is, hogy a legtöbb üzemben gondolnak a törzsgárdatagok mind nagyobb megbecsülésére. A kollektív szerződések híven tükrözhetik a megbecsülés új formáit is. Sajnos, néhány régebbi szerződésben nem jutott határozottan kifejezésre az, hogy a fegyelmezetlen, a feladatokat nem teljesítő dolgozók ne kapjanak olyan arányú részesedést, mint a jól dolgozók. A módosított szerződésben lekellene szögezni ezt is, és nem szabad visszariadni attól sem, hogy súlyos fegyelmezetlenség esetén megvonják a fegyelmezetlen dolgozó teljes nyereségrészesedését, így lehet érvényesíteni a differenciálás elvét, így lehet a jó munkának becsülete és „ára” a hanyagságnak, a nemtörődömségnek. Természetesen ennek ellenkezőjét is érvényesíteni szükséges a kollektív szerződésekben azok, akik a szocialista munkaversenyben kimagasló eredményeket érnek el, akik kiváló minőségű munkát végeznek, a műszaki fejlesztést elősegítő, a gazdaságosságot biztosító szakemberek, dolgozók kapjanak különjutalmat, melyet végső soron a kollektív szerződésben előre meghatározott elvek és módszerek alapján oszt szét a gazdasági egység vezetője. Nem jelentéktelen dologról van tehát szó: a módosított kollektív szerződés jórészben meghatározója, megalapozója lehet a gazdasági eredményeknek. Vattai Miklós HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. FEBRUÁR 14. ■DB HOBBKBI ■R Adatok és gondolatok Amikor II. József rendeletére hazánkban sor került az első igazi népszámlálásra, egy álló esztendeig tartott csupán a kérdőívek kitöltése, most pedig a szélsebesen villódzó elektronikus számítógépek a január közepén végetért adatgyűjtésről Immár február első hetében országos adatokat is készíthettek! Jóllehet, ezúttal csupán néhány előzetes számmal ismerkedhettünk meg — a népszámlálás részletadatait vaskos kötetek sorozatában, évek múlva publikálják majd —, ezek az első tények is sok fontos és érdekes közlést tárnak az ország közvéleménye elé. Ami a demográfiai adatokat illeti, a népességszám egyetlen nyolcjegyű adatban fejezi ki azt, amit sok részletadatból — és tegyük hozzá: az utcákon olyan gyéren fel-feltűnő gyerekkocsik, kismamák láttán —, tudtunk már: igen alacsony a népesség szaporodása. A jelentés külön rámutat: az átlagos évi szaporodás mindössze 0,35 százalék volt a hatvanas években. A társadalom mozgásának, az életforma gyors átalakulásának izgalmas tudósításaként olvashatjuk a városiasodás adatait. Budapest népességi részesedése csupán 1 százalékkal — 18-ról 19 százalékra — nőtt a legutóbbi népszámlálás óta eltelt tíz esztendőben. Ez aligha értelmezhető úgy, mintha alapjaiban megváltozott volna a lakosság belső vándorlásának jól ismert aránya; az 1 százalék minden bizonnyal összefügg részben a főváros duzzadását intézményesen korlátozó rendelkezésekkel, másrészt azzzal, évekig passzív volt Budapest demográfiai mérlege; többen haltak meg, mint amennyien születtek. De ha most már nem az országban elfoglalt népességi részarányt, hanem a növekedés ütemét nézzük, a főváros 7,5 százalékos gyarapodása figyelemreméltó. Ennél azonban sokkal fontosabb demográfiai tünet, hogy gyorsan nő a többi város vonzása. A megyei jogú városokban 21 százalékkal, a járási jogú városokban pedig 14 százalékkal nőtt tíz év alatt a népesség. Anélkül, hogy a népszámlálás teljes adatanyagából levonható következtetéseket megelőzni akarnak, bizonyos társadalmi-fejlesztési konzekvenciák már az előzetes számokból is megállapíthatók. A megyei jogú városok gyors népességszaporodása a tények tükrében erősíti meg azt a korábban kialakított településtervezési koncepciót, amely Budapest egészségtelenül túlzott magnetikus vonzását nem elsősorban vándorláskorlátozó intézkedésekkel, hanem a fővárosi életforma „megosztásával”, tehát új nagyvárosi centrumok kialakításával akarta ellensúlyozni. Ismeretes, hogy ilyen természetes centrumok — ahová a fejlesztést koncentrálni fontos és érdemes — a megyei jogú városok. A Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatai beszámolnak a lakáshelyzet változásairól is. Jó olvasni arról, hogy a lakások száma csaknem egyharmaddal haladja meg a háború előtti menynyiséget, miközben a népesség 11 százalékkal nőtt, ám ez a közlés azzal válik valóban kedvezővé, ha hozzátesszük, hogy a negyedik ötéves tervben előreláthatóan jelentősen gyorsul a lakásépítés üteme. S ha már ezt említettük, azt is megjegyezzük: éppen ezért, éppen ilyen programok kidolgozásához szükségesek a népszámlálási adatok. Nyilvánvaló például, hogy a lakásépítési terv kidolgozásakor számolni kell a megyei jogú városok most megismert népességnövekedési adataival is. A népszámlálás adattára persze nem válaszol ezekre a kérdésekre. De segítségével lehet jól válaszolni! Tábori András •*«r fa ) A lokcritög mogoKldto «•rint 1949-b*fi, 1960-ban *t 21,0% löm 7,5% Badopwt Jóróli jogú Víro«otnk lofcastágdnofc 1970 és MogyororuAo Itikairtllomáoya 1970 jttnuAr*r 3157000 A lafedtólWöy gyd'OfKHM« I960 él W0 ®*ndUo, 'V D*fcr*r.«r>{|) ($} S**g*d 0 999*1* 0 to» - Któun ® Sor*od-Afccúi-Z«mj>)éri(í$ Í? Sy* - Sopron Hajó; @ Komárorz $ Nogrdd (g jífc Szufeote» - Szatmár (jjRji H V»# Vertet 4$ 2aio