Hajdú-Bihari Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Figyelemre méltó előrehaladás A berettyóújfalui járási pártbizottság munkájáról tárgyalt a megyei párt-vb A derecskei, a hajdúböszörményi és debreceni já­rási pártbizottság 3 éves munkájának áttekintése után most a berettyóújfalui járási pártbizottság tevékeny­ségének elbírálása szerepelt a megyei párt-végrehaj­­tó bizottság legutóbbi ülésének napirendjén. A je­lentés, valamint a végrehajtó bizottság tagjainak ed­digi személyes tapasztalata alapján a munka értéke­lését így lehetne összegezni: Elismerésre méltó mun­kát végzett az elmúlt három évben a berettyóújfalui járási pártbizottság, illetve az irányítása alá tartozó pártszervezetek és szervezetek. A járás sajátos objek­tív nehézségei ellenére az utóbbi esztendők gazdasági, politikai és társadalmi eredményei figyelemre mél­tóak. Az említett objektív nehézségek eléggé ismertek. A gyenge termőképességű szikes talajokon hosszú éveken át a megyei átlagnál gyengébbek voltak itt a mezőgazdaság terméseredményei nemcsak a növény­­termesztésben, de az állattenyésztésben is. Természeti csapások is sújtották a járást. A gyengébb eredmé­nyekkel összefüggtek az elég gyakran előforduló veze­tési problémák. Ilyen jellegű gondokról az elmúlt há­rom év alatt többször is tárgyalt a járási, de a me­gyei párt-végrehajtó bizottság is. Egészében véve azon­ban a fejlődés kiegyensúlyozott, a vezetés átgondol­tabb, így a nehéz körülmények ellenére is jelentős előrelépés van mind a gazdasági, mind a politikai munkában, illetve a kádermunkában. Ez kisugárzik az alapszervezetek munkájára is, bár a megyei párt­­ok megállapítása szerint az alsóbb szervek irányítá­sa, a segítési módszerek tökéletesítése, a tartalmi munka javítása még sok kívánnivalót hagy maga után. Ez a kívánnivaló mindenekelőtt a helyi szervek önállóságának és felelősségérzetének fokozását jelen­ti, melynek egyik legfontosabb feltétele, hogy a mun­kában tovább kell csökkenteni a konkrét ügyekbe való aprólékos beavatkozást, s a fő figyelmet a káde­rek nevelésére, irányítókészségük fokozására kell fordítani. Mindent egybevetve azonban az előrehala­dás az elmúlt három évben ebben a járásban is je­lentős, amiért a megyei végrehajtó bizottság elisme­rését fejezte ki a járási pártbizottság vezetőinek, a pártszervezetek vezetőségének, a kommunistáknak, a járás dolgozóinak. A járási pártbizottság munkája, feladatköre igen széles területre terjed ki. A megyei párt-vb elé ter­jesztett jelentés — melynek előadója Ökrös Ferenc, a járási pártbizottság első titkára volt — a járási bi­zottság irányítása alá tartozó gazdasági, társadalom­­politikai, ideológiai területek munkájáról adott át­tekintést. A gazdasági munkában a IX. kongresszus után a fő figyelmet a III. ötéves terv időarányos tel­jesítésére, a gazdasági mechanizmus előkészítésére és bevezetésére fordították. A járási pártbizottság az adott időszakban többször tárgyalt olyan fontos napi­rendeket, amelyek a kongresszus és a pártértekezlet határozatainak végrehajtását elemezték. A munkának ilyen rendszeres figyelemmel kísérése eredményezte az előbb említett, a korábbi évektől eltérő, egyenle­tesebb fejlődést. A járási pártbizottság megítélése szerint a IX. kongresszus határozatainak, valamint a megyei és járási pártértekezletek állásfoglalásainak végrehajtása megfelelő ütemben halad. Ez kihatott a járás dolgozóinak politikai hangulatára, s olyan köz­vetlen légkör alakult ki, amelyben mindenki a saját területén teljes felelősséggel alkothat, dolgozhat. A járás mezőgazdasági jellegű. Ezért a gazdasági munkában elsősorban a tsz-ek gazdasági, politikai megszilárdítása jelenti a tennivalókat. Egyrészt a ter­melőszövetkezetek fejlődésével összefüggésben (pl. jelentős a munkaerő-felszabadulás) másrészt a járá­si székhely általános előrehaladásának követelménye­képpen új feladatként jelentkeztek az iparpolitikai igények és célok is.­­ Az utóbbi években a helyes gazdaságpolitikai in­tézkedések következtében a járás termelőszövetkezetei­ politikailag, szervezetileg és gazdaságilag tovább erő­södtek. Növekedett a termelés, a közös vagyon, és pár­huzamosan növekedett a tsz-parasztság személyi jö­vedelme is, összességében javult a gazdálkodásuk színvonala. A termelőszövetkezeti parasztság a járás munkaképes lakosságának 46 százalékát teszi ki. Az elmúlt években alapvetően megváltozott anyagi, kul­turális, szociális helyzetük. Jövedelmük megközelíti a bérből és fizetésből élők keresetét. Különösen figye­lemre méltó a parasztság politikai arculatában, szem­léletében végbe ment változás. A pártértekezletet megelőzően a tsz-ekből még a kilépési hangulat ellen kellett a járási pártbizottságnak fellépni, jelenleg meg azért kell harcolni a járás pártszervezeteinek, hogy a munkaképes jelentkezők többségét felvegyék a terme­lőszövetkezetekbe. Az agrárpolitikai intézkedések — a tsz-törvény, a földtörvény végrehajtása, a hiteltörlés és a termelői árrendszer jó hatással voltak a tsz-ek gazdasági erő­södésére, a tagság munkafegyelmének, termelési ked­vének javítására. A három év alatt a felvásárlás ke­nyérgabonából 52, vágómarhából 54, sertésből 33 szá­zalékkal növekedett. A háztáji gazdaságokban is nőtt az árutermelés. Ezt az eredményt a nem túl nagy mér­tékben, de egyenletesen és állandóan növekvő ter­méseredmények — növénytermesztésben és állatte­nyésztésben egyaránt — tették lehetővé. A gazdasági munkában elért eredmények legfőbb indítéka volt a pártszervek és -szervezetek gazda­ságszervező munkájában végbement jelentős fejlő­dés. A pártszervezetek többségükben igyekeztek po­litikai eszközökkel irányítani, befolyásolni a gazda­sági vezetést, megvalósítani területükön a párt gaz­daságpolitikai céljait. A járási pártbizottság az el­múlt években figyelemmel kísérte és rendszeresen elemezte a gazdasági mechanizmus reformjának be­vezetését. A pártszervek az elmúlt évek egyik legfontosabb feladatának tekintették a gazdasági vezetés színvona­lának emelését, az önállóság, az egyszemélyi vezetés, a felelősség, az anyagi érdekeltség, a kockázatválla­lás, a vállalatszerű gazdálkodás főbb elveinek a meg­értését, megvalósítását. A megyei párt-vb vitájának egyik fő tartalma is a vezetés további tökéletesítésé­hez, színvonalának javításához adott tanácsokat. A járás üzemeiben az elmúlt években nőtt a na­gyobb nyereségre való törekvés, de nőtt a dolgozók termelési kedve is. A vállalatoknál az elmúlt év­ben a nyereség felosztása felett komoly viták voltak. De ezeknek haszna is volt, mert a dolgozók jó része megértette, hogy aki többet ad a közösség asztalára, az többet is kaphat. De még itt sok a tennivaló, kü­lönösen ami az egyenlősdi és más szemlélet­ problé­mák leküzdését illeti. A járásban az elmúlt három évben tovább fejlődött az ipar, növekedett a munkások létszáma. Ez a növe­kedés nemcsak szám szerint jelentős, de kihat a po­litika munkája is. A járási székhely ipari fejlődése a következő években tovább folytatódik. Az Elzett gyár most folyó telepítése és a meglevő üzemek bővítése után a járás munkáslétszáma megközelíti az ötezret. Ezekből és más távlati fejlődési igényekből követ­kezően igen jelentős gazdaságpolitikai és más felada­tokat kell majd megoldaniuk a járás vezetőinek. Er­re éppen az elmúlt három év eredményei, az egyre javuló munka a biztosíték. A megyei párt-vb elé terjesztett jelentés a társada­lompolitika, ideológiai élet területéről is éppúgy, mint a gazdasági területről részletesen beszámolt. Az ered­mények, de ugyanakkor a gond­ok ezen a területen sem kisebbek. A fejlődés iránya azonban előremu­tató, s minden bizonnyal további eredményes mun­kára ösztönöz majd ezen a területen is. Pallas Imre A BERETTYÓÚJFALUI ÚJ GIMNÁZIUM Tízezrek változtattak az elmúlt esztendőben munkahelyet Haj­­dú-Bihar megyében. Országos te­kintetben pedig a munkáslét­számnak majdnem fele „moz­gott”. Ez is mutatja, a munkaerő­cserélődés most már túllépte a belső, vállalati kereteket. Orszá­gos gondról, közvéleményünket rendszeresen foglalkoztató prob­lémáról van szó. Van, aki szigorú rendelkezések életbeléptetését követeli ezzel kapcsolatban. Törvénnyel akarja szabályoztatni a kilépéseket. Más pedig még nagyobb „szabadsá­got” igényel. A szélsőségek azon­ban soha, nem vezettek ered­ményre. A megoldás módját so­kan kutatják. Anyagi, műszaki feltételek szükségesek, az bizo­nyos. A munkaerő-mozgásban szerepe van az érdekeltségi rend­szer bizonyos ellentmondásainak is. Közrejátszik ebben az a hir­detéstömeg is, amivel a vállalat­­tok valósággal elárasztják az új­ságokat. Jobbnál jobb körülmé­nyeket ígérnek. Szabad szomba­tot kéthetenként, másutt pedig hetenként. Ígérnek munkásszál­lást, albérlet biztosítását, nagy­szerű üdülési lehetőségeket, na­ponta egyszeri vagy többszöri étkeztetést, igen olcsón, illetve igen nagy összegű vállalati hoz­zájárulással. Kevesebb, sokkal kevesebb szó esik azonban a követelmények­ről. A hirdetésekben sem, de oly­kor az üzemekben sem. Pedig mindenki jól akar keresni, na­gyobb jövedelmet szeretne bizto­sítani magának. Egészséges ez a törekvés, ha a munka adja az alapját. Ha az üzemekben a jö­vedelem elosztása ahhoz kötődik, ki hogyan dolgozik. Aki többet akar keresni, az adjon többet, jobbat a munkában. Egyszerű, minden józan gondolkodású em­ber számára érthető követelmény ez. Az a baj, hogy némely példa alapján azt mondják az emberek, nem ez a lényeg. Valóban, talál­kozunk — főként a nagyobb vállalatoknál — az ún. kisegítő létszámmal, ahol nehéz mérni a teljesítményt. Azt is mindenki tudja, van olyan munkahely, ahol minden hónapban elszámolják a bért, de a munkaidőt nem min­dig tudják kitölteni. Mindenre ráérő emberek akadnak, akik új és új bevásárlási lehetőségeket találnak fel a munkaidő alatt.­­ Egyedi esetek ezek, de hallatla­nul nagy kárral járnak, erköl­csileg bomlasztják a légkört, a fegyelmezett, szorgalmas dolgo­zóra is hatnak. Arról is sok szó esik mosta­nában, hogy az új belépő általá­ban kevés eltéréssel hasonló bért kap, mint az, aki már több éve az üzemben dolgozik. Az a régi dolgozó pedig jól begyakorlott, alapos, megbízható munkát vé­gez, az újnak viszont minden­képpen be kell tanulnia. Ez pénzbe kerül. A vállalati kollek­tíva bánja, ha kilép a törzsgárda tagja. Márpedig az említett „moz­gásban” szerepelnek az évtizede egy vállalatnál dolgozók is. Igaz, kisebb számban, de szerepelnek. Az, hogy ebből kára származik annak a vállalatnak, amelyiktől a törzsgárda tag'mi elment a tény. És az is tér­ , hogy nem valami jó véleményt mond új munkahelyén sem az a munkás, akinek bérezési problémák miatt meg kellett válni előző üzemé­től. Újabban azonban Hajdú-Bi­­har megyében új jelenséggel is találkozunk. Ebben is szerepe van a munkaerő-mozgásnak. Sze­repe van annak, hogy magas a munkaerőigény, hogy kapós lett a szakmunkás. Éppen ez adja a tippet. Meg az, hogy valóban ta­lálni elég jócskán példát arra, hogy nemigen tesznek különbsé­get a régebbi és a „frissebb” munkás között. Az történik egyik esetben, hogy a vállalat igazga­tójának telefonál a másik válla­lat szakembere: szükségem len­ne erre és erre az emberre, ad­játok már ki. Úgy tudom, bér­­problémája is van az illetőnek, mi ezt is megoldjuk. Más esetben levélben fordul­nak a vállalathoz, kikérik a ré­gi szakmunkást. Az is előfordul, hogy maga a munkás ír levelet a vállalatnak, és elsorolja, meny­nyivel kedvezőbb ajánlatot ka­pott másutt. Nem marad titokban ez az új­fajta „divat”. És mi a következ­mény? A szakmunkás azt mond­ja társainak az üzemben: látjá­tok, van hely, ahol jobban meg­becsülik az embert, mint ná­lunk. Az új üzemben meg per­sze ócsárolja a régi vállalatot, hogy az milyen gyenge kis cég. Morális tekintetben ez még na­gyobb kárt okoz, mint amikor csellengéssel találkozunk. Az ilyen telefon vagy levél után előfordul, hogy a szakmunkás magasabb bért kap, ahogy mond­ta valaki: betömik a száját. Adó­dik a kérdés, miért csak akkor lehet emelni a bért, ha erre kül­ső körülmények miatt van szük­ség. Bár ez sem marad hatásta­lan e­ többi emberre. Erélytelenségre, határozatlan­ságra vall az, amikor a bér­al­ku tárgya. És sérti a szocialista elosztás elvét. Országos gondról van szó a munkaerőmozgás te­kintetében, de a megoldás kul­csát nem adják meg országosan. Nagyobb következetességre van szükség a vállalatoknál. A vál­lalatnál a felelős vezetőknek kell elbírálniuk az emberek mun­káját. A vállalatnál kell biztosí­tani, hogy mindenki fegyelme­zetten, pontosan végezze a mun­káját. És azt is ott kell bizto­sítani, hogy tényleg végzett munkája alapján bíráltassék el mindenki. Néhány üzem már gyakorlattá tette, hogy aki egy évben két-három alkalommal munkahelyet változtatott, azt nem veszi fel. Másutt csak azt a bért adják, amit az előző mun­kahelyen kapott a jelentkező. Megint másutt a nyereségrésze­sedés felosztási rendje tesz nagy­­különbséget régi dolgozók és újonnan belépők közt. De miért nem válik ez általánossá? Az új „divat” is hamar letűn­ne, ha a vállalatok önállóan in­tézkednének. Saját érdekük dik­tálja a következetességet. S. Gy. „Egy párttag - egy előfizető” a berettyóújfalui járásban A berettyóújfalui járás kom­munistái is készülnek hazánk fel­­szabadulása huszonötödik évfordu­lójának megünneplésére. A jubi­leumra készülődés sokirányú mun­káján belül a járás pártszerveze­tei nagyon fontosnak tartják a párt sajtójának terjesztését. A leg­utóbbi titkári értekezleten úgy ha­tároztak, hogy az egész járás párt­­szervezetei csatlakoznak ahhoz a kezdeményezéshez, amelyet a haj­dúböszörményi kommunisták indí­tottak el. Valamennyi párttag sze­rez egy előfizetőt a Népszabadság­nak vagy a Hajdú-Bihari Napló­nak. S nem elégednek meg csak az előfizetés tényével, hanem a jövő­ben figyelemmel kísérik, a járás lakói ne csak megrendeljék, hanem rendszeresen járassák és olvassák is a párt újságjait. Ennek a párt­feladatnak a végrehajtásához kér­ték az állami, gazdasági vezetők segítségét is. Az akció sikeres lebonyolítása érdekében március 5-én a községi párttitkárok és a postahivatal-ve­zetők közös megbeszélést tarta­nak.­­ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. MÁRCIUS 1.

Next