Hajdú-Bihari Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
Az Országos Szőlő, Gyümölcsfa és Díszfaiskola Szaporító Anyag Felügyelőség feladata, hogy őrködjék a magyar szőlők fajtatisztasága felett. Ennek érdekében rendszeresen ellenőrzik a forgalomba kerülő szaporító anyag tisztaságát és minőségét. Az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet lakiteleki kísérleti telepén üvegházi vízkultúrás módszerrel — 3 hét alatt — kihajtatják az alanyokat és így biztonságosabban meg tudják állapítani, hogy a szaporításra szánt anyag megfelel-e a szabványminőségnek. Képünkön: Bányai Antal tudományos munkatárs ellenőrzi a hajtatott dugványok fejlődését. (MTI-fotó : Király Krisztina felv.) Évadzáró kamaraest Az Országos Filharmónia tavaszi kamaraest sorozatának záróakkordjaként Pécsi Sebestyén, a Zeneművészeti Főiskola professzora orgonáit 20-án a Nagytemplomban. Pécsi pedagógiai munkássága közismert. Keze alól 21 orgonaművész került ki, így többek között Lehotka, Virág, Pesko, Kistétényi, Margittay s az utóbbi kettőt kivéve a többi szerepelt már Debrecenben is. Pécsi, mint orgonaművész ma is aktív, külföldön is sűrűn hangversenyez. Változatos műsora áthidalt 3 évszázadot. Pachelbel, Böhm, Zipoli, majd Bach művei képviselték koncertjén az orgonaművészet fénykorát, a barokk kort. Böhm partitája, Zipoli Versetti-je sok alkalmat adott a művésznek az éterikus, finom szürek kikeverésére, a III. manuál bekapcsolására. Bach g-moll prelúdium és fúgája a fiatal, 30. éve felé közeledő mester művészetét reprezentálta, melynek szenvedélyes alaptónusát hitelesen éreztette Pécsi előadása, egyre fokozva a fúga monumentalitását. Az orgonairodalom egyik csúcspontja Liszt B-A-C-H prelúdium és fúgája. Bach az utolsó művében, A fúga művészete hármas fúgájának 3. témájában megszólaltatta hangokban nevének betűit. Ez a 4 hangból álló epitáfium azóta is izgatja a zeneszerzők képzeletét, sokan mottóként felhasználták műveikben, melyek közül legismertebb Liszt romantikus csapongó darabja. Kromatikával teli meneteit, lenyűgöző színpompáját duzzadó erővel éreztette az előadó, aki egyébként nem élt vissza sűrűn a tutti hangerővel, hanem inkább a lágy, finom hangzást részesítette előnyben regisztrálásában. Hindemith I. orgonaszonátájának két tételével folytatódott a műsor. 1937-ben, Amerikában komponálta ezt a német mester, aki éppúgy oda emigrált, mint pár év múltán Bartók. Ebbe az objektív irányú neobarokk muzsikába is jól beleélte magát az előadóművész. Majd Hidas Frigyes Fináléjával búcsúzott el a közönségtől, jól kiaknázva az osztinátó figurákkal telített darab belső dinamizmusát. A regisztrálásban Sepsy Károly segített, aki közvetve szintén a Pécsiiskolához számítható, mert volt mestere Virág, valamikor Pécsinél végezte az orgonaszakot. Az orgonaszámok közt az Országos Filharmónia szólistája, Pécsiné Werner Mária énekelt, aki jellegzetesen oratóriumrészletek intonálására hivatott. Vivaldi kantáta szólója után Cooper dalát és Liszt XXIII. zsoltárát adta elő, s főleg a két utóbbiban kitűnt kulturált előadásával. Sonkoly István LEÉRTÉKELÉS Megyek a sarki papírboltba, ahol most már lehet venni mosószert, Xiltra luxot, vécépapírt, pipereszappant. Én hagyományos dolgokat vásárolok. Rajzlapot, füzetborítót, növénygyűjtő lapokat. Közben az ember széttekint, felméri a bolt belső helyzetét, a készletet, a rekeszeket, szóval ismerkedik, tájékozódik. Hát milyen egy papírbolt belülről? Csendes s ilyenkor az iskolai év végén már kihalt is, néha néha tévednek be a vásárlók. (Gondolom innen az ötlet a profilbővítésre.) Fizetek, amikor a szemben levő falra esik a tekintetem. Ügyes kis tabló, rajta közismert kedvenceink. A bites magyar gyerekek néznek vissza rám. Ámuldozok fiaink dús hajzattenyészetén, lányaink bájos mosolyán. Kedvesek — mondom magamban, de ekkor váratlan meglepetésben van részem. „Régi ár három forint” — olvasom s ez vastagon le van húzva. „Új ár — s ez a feltűnőbb — forint nyolcvan”. „Hát igen” — hajlul búsan a" Levente gyerek paszomántja. „Ez van, idejutottunk. A pávamadár ...” „Hát igen — vigasztalom oktatóan — a mechanizmus”. Ha nem megy egy portéka leértékelünk. A MÚZSÁK HÓDOLÓI A MÚZEUMOK ÉS NAGYKÖZÖNSÉG A Múzeum eredetileg a Múzsák temploma volt. Kilenc múzsa őrizte a görög világban e szent tüzet. Később az őrző épület, hol tudományos és művészeti tárgyak gyűltek össze, örökölte a múzeum nevet. A múzeumokat viszont meg kellett alapítani. Magyarországon a reformkori magára eszmélő nemzet, a XIX. század polgárosodni s művelődni vágyó eszme férfiúi adták ki a jelszót tudományos kincsek egybegyűjtésére, közgyűjtemények alapítására. A munka megindult, de a szabadságharc bukása után évtizedekre megbénult. S milyen fájdalmas tény, hogy a szabadságharcban elesett költő forradalmár Petői Sándor neve szolgált mozgósító erőül múzeumalapításra. Vagy nem is fájdalom már, hanem a nemzeti büszkeség érzése: néhány évtizeddel halála után élő történelemmé, irodalomtörténetté vált a költő? 1888-ban, Kolozsvárott három lelkes irodalomtanár folyóiratot alapított Petőfi Múzeum címmel, s azzal a céllal, hogy a költő kéziratait, személyes tárgyait összegyűjtsék, a róla szóló emlékezéseket kinyomtassák. Országos mozgalom követte kezdeményezésüket: Petőfi Társaság alakult, a közadakozásból, a költészet híveinek filléreiből nyitották meg 1909 novemberében a Petőfi-házat, a Bajza utcában. Ott alapítottak múzeumot, abban az épületben, ahol az ifjúkori barát, Jókai Mór is lakott, vagy egy évtizeden át. A múlt század végén, az új évszázad elején hasonlóképpen nyíltak múzeumok országszerte. Keszthelyen 1897-ben a Balatoni Múzeum Egyesület, Debrecenben 1905 májusában, Csokonai halálának centenáriumán a városi műpártoló egyesület gyűjtött össze egy-egy múzeumra valót. Ma Keszthelyen és Debrecenben áll és büszkélkedik az ország talán két legszebb múzeumépülete. Hódmezővásárhelyen 1904-ben ipari és mezőgazdasági kiállításra készültek, s a rendezőségbe a vásárhelyi művészeket, Tornyai Jánost és társait is beválasztották. Két hét alatt két nagy szobára való anyag, művészeti és néprajzi tárgy gyűlt össze a városból és a tanyavilágból. A kiállítás sikere állandó múzeum létesítésére buzdította vásárhelyieket. A múzeum őre az akkor éppen frissen színitanodát végzett, vakációra hazatérő, a gyűjtőmunkában lelkesen részt vállaló Kiss Lajos lett, ki örökre felcserélte ihletet adó múzsáit, s odahagyta Thália templomát, a színházat. Kiss Lajos lett ezután a magyar néprajz „atyja”, a szegény emberek életének haláláig kutatója, Győrffy István mellett a XX. századi magyar néprajztudomány klasszikusa. A Nyírségben élt a csodadoktor Jósa András, ki a maga mulatságára és tudományos kíváncsiságának kielégítésére ezeréves álmokat akart megfejteni. A maga költségére ezeréves sírokat tárt fel Szabolcsban, s szenvedélye nyomán Európa-hírű leletek kerültek felszínre a honfoglaláskori Magyarországról. Ma 180 kisebb-nagyobb múzeumunk van, s tavaly hat és fél millióan látogatták e gyűjteményeket. Minden esztendőben, ősszel múzeumi hónap hívja fel a figyelmet még inkább a magyar múzeumok kincseire. 1968-ban a múzeumi hónap eseményei éppen Nyíregyházáról indultak el, ahol a Jósa András Múzeum fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte. Mindezek után hogyan lehetne szólni ma, az atom, a holdutazás és televízió szinte mindent elsöprő éveiben, a közfigyelmet más irányokba terelő, vagy mindenesetre megosztó időkben a régi múzsákról — a múzeumokról? Már a múzeumok megnövekedett számából — a felszabadulás előtt mindössze 48 múzeum volt Magyarországon — is következtetni lehet a megnövekedett érdeklődésre. De ez az érdeklődés ma másfajta — mást kívánnak a múzeumok és mást igényel a nagyközönség. A nagyközönség nagy része csupán a látvány kedvéért, az alkalom szülte kíváncsiság okából jár múzeumba. A tihanyi múzeumot például, szerencsésebb esztendőkben, egymillió látogató tekinti meg. E látogatók jelentős többsége csupán kirándulóként érkezik valamilyen balatoni irányból Tihanyba, s ha már ott van, megnézi a múzeumot is. Természetes, hogy az egyszeri látogatók e milliós tömegére is nagy szükségünk van, mint ahogy világszerte a múzeumok látogatóinak hetvenöt-nyolcvan százaléka iskolás, akiket tanáraik vezetnek el Izlandtól Indiáig és Amerikától Japánig a múzeumokba. A múzeum ma már egy kicsit kulturális centrum is — legalábbis azzá kellene válnia. Debrecenben például Múzeumi Kurír jelenik meg, melyet a Hajdú-Bihar megyei Múzeumbarátok Köre ad ki, aktuális eseményekről, a múzeumi életről tájékoztatva az érdeklődőket. Milyen figyelemre méltó ebben a szép kiállítású közlönyben a Múzeumbarátok Körének tagnévsora, s külön az Éremtani Szakosztály Debreceni Csoportjának névsora, ők igazán múzeumbarátok, tevőleges tényezői nemcsak a múzeumi életnek, hanem városuk, megyéjük művelődésügyének is. Kalocsán még nincs múzeum, most szervezik. De a város vezetői s az értelmiség színe-java mindent elkövet, hogy a helyi múzeum minél előbb megnyílhasson. Addig is a legkülönfélébb módokon gondoskodnak „múzeumi” témákról. Amikor például a járási könyvtár székházában — amit különben a régi zsinagógából alakítottak át — a futurizmusról szólt az ismeretterjesztő előadás („A huszadik század nagy művészeti mozgalmai” sorozat keretében), az előadás után az egyik főorvos az alagsorban kiállította mintegy négyszáz darabból álló, Magyarországon egyedülálló cári és forradalmi papírpénzgyűjteményét, az 1914—1924 közötti időkből. Társadalmi segítséggel is alakulnak ma múzeumok. A lakosság öszszefogása tette lehetővé Nagykanizsán a Thúry György Múzeum felállítását. Erdészek, vasutasok, mezőgazdasági vállalatok, mérnökök és diákok fogtak össze, hogy a magyar történelmi középkori, legendás alakjáról elnevezett múzeum Zala megye egyik kulturális központja lehessen. Hiszen azok, akik ma a társadalmi összefogás keretei között segítették felépíteni a múzeumot, holnap maguk is, gyerekeik is lelkes látogatói lesznek az új intézménynek. A múzeumok a fővárosban és országszerte keresik a módot és lehetőséget, a testvéri Múzsák segítségével, hogy a modern kornak megfelelő kiállítási módszerekkel, az egyes állandó és időszaki kiállításokat kísérő műsoros estekkel kielégítsék a közönség sokirányú érdeklődését. A Petőfi Irodalmi Múzeum, amely a Károlyi-palotában kapott végleges helyet, a régi palota lovardájában olyan kultúrtermet létesít, ahol nemcsak irodalmi estek, művészi koncertek, viták rendezésére nyílik lehetőség, hanem a Filmtudományi Intézettel együttműködve megalakítja az irodalombarátok zártkörű filmklubját, ahol irodalom- és filmművészet szerencsés találkozására kerülhet majd naponta sor. Ezzel természetesen kitágulhat a régi múzeumlátogatók — főként irodalomtanárok és diákok — eddig főleg irodalomközpontú érdeklődése is. A múzeumok feladata ma ugyanaz, mint akár száz évvel ezelőtt. Ablaknyitás, régi világokra. Ma is a múzsák templomai, a modern múzsáké. Tóbiás Áron tollheggyel*®®* kiárusítunk. Meg kell szoknunk a konkurrenciát. ÍGÉRETFÖLDJE Van egy idős barátom. Afféle „szentírásos” ember. Nem bibliai értelemben, hanem úgy ahogy Ady írta Móriczról, már ti azt, hogy „kinek szent az írás”. Nos ő is írogat, versekkel, cikkekkel, rövidke rögtönzésekkel szokott bennünket felkeresni, összes művei közt van már vers a „Hóvirágról” a „Tavaszi ébredésről”, a „Kék könnycseppekről” s találkozásunkkor mindig az az első szava, na mikor jelenik meg. Hát mit mond erre a rutinos szerkesztő? A következő számban. Mivel pedig a következő szám mindig a következő, így aztán a közlés alaposan elhúzódhat. A minap beállít s mutatja a legújabb „Gyöngycseppet". Hát — mondom némi sunyítással — de az én idős barátom már a szemem hunyorítását is ismeri s ő is bazsajog huncutkásan, megértően. „El — csóválta a fejét — nagymesterek vagytok ti szerkesztők. „Dehát — legyint bölcs iróniával — én még ezt is megbocsátom nektek. Mert itt legalább mégiscsak az ígéret földjén érzem magamat. Mindig csak ígértek és sohase jelenik meg semmi.” — „Na látod — mondom elismerően — ez viszont eddigi legjobb alkotásod. Az újságban van a helye ...” BRAVÚROS NYOMOZÁS Olvasom kedvenc lapomban, a Film Színház Muzsika legújabb számában, hogy „Májusban nem találkozhatnak a nézők a híres-nevezetes Maigret-felügyelővel. Több levél és telefon reklamálta nálunk is a felügyelő távollétét. Kérésünkre a tévénél közölték, hogy bizonyos technikai okok miatt, május valóban Maigret nélküli hónap, de június 7-én, vasárnap 21.20-kor ismét feltűnik a képernyőn a rokonszenves felügyelő. Talán még a saját májusi eltűnését is kinyomozza.” Nos Maigret ezúttal is meglepetéssel szolgált. Kinyomozta saját májusi eltűnését. Bravúrosan. S május 20-án este már azt is közölte a magyar tévénézőkkel, hogy ezúttal egy bizonyos pince rejtelmeibe fog alámerülni. A tévé bájos bemondónője meg azt közölte, hogy Maigret felügyelő legújabb kalandjait „bizonyos technikai okok miatt” tűzték műsorra ... (b. i.) Lakásépítés, lakásgazdálkodás A közelmúltban jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó „A lakásépítés és lakásgazdálkodás időszerű kérdései"című összeállítást. A könyv szól a lakáshelyzet felszabadulás előtti állapotáról, a felszabadulást közvetlen követő évek lakáspolitikájáról, a tizenöt éves lakásfejlesztési terv teljesítésének eredményeiről, a lakásépítés jelenlegi rendszeréről, annak problémáiról, a lakásgazdálkodás fejlesztésének távlati terveiről. A kiadványt a Hajdú-Bihar megyei kirendeltség eljuttatja valamennyi pártszervezethez, így a kiadványt a munkahelyi pártszervezeteknél lehet megvásárolni. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1970. MÁJUS 23.□ A két fiú is... Nem ritka, de nem is mindennapos dolog, hogy az apa szenvedélyét egyszerre két fiú is örökölje. Molnár Ágoston, a Mosonmagyaróvári Szakmunkásképző Iskola tanárának fiatalkori hobbyja a fafaragás. A hat elemit végzett gyereknek később ez kereseti forrása lett egy ideig, majd tehetsége révén az Iparművészeti Főiskolán Ohmann Béla szobrászművész tanítványa lett. Az apa és két fia kiállításra rendezi az anyagot. (MTI-fotó : Bajkor J. felv.)