Hajdú-Bihari Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

~£ 1 XXVII. ÉVFOLYAM 149. SZÁM • ÁR­A : 1,20 F­O­R­I­N­T • 1­970. J­Ú­N­I­U­S 27., SZOMBAT Véget ért az országgyűlés nyári ülésszaka Pénteken 10 órai kezdettel az országgyűlés folytatta az 1969. évi költségvetés teljesítéséről szóló törvényjavaslat vi­táját. Az ülésen részt vettek: Losonczi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás­­paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság pót­tagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Kállai Gyula elnöki megnyitója után az ülés első felszóla­lója Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke volt. Dégen Imre: Jó ütemben halad az árvíz utáni helyreállítás Tisztelt Országgyűlés! Hazánk Tisza völgyi tájait az el­múlt hetekben rendkívüli természe­ti csapás sújtotta. Árvizekben bő­velkedő történelmünk még nem jegyzett fel ilyen hatalmas árada­tot, mint amilyen a Tiszán és a mel­lékfolyóin most levonult. A természet elemi erőivel, az ár­víz veszedelmével vívott harc min­den egyes órája az emberi teljesítő­­képesség, helytállás legmagasabb fokát követeli, és ez a megfeszített harc immár több mint negyven napja tart. Most már remélhetőleg befejezéséhez közeledik. A Tisza egész hosszában, a Krasz­­nán, a Körös-völgy összes folyóin és a Maros mentén sikerült a gá­tak között tartani az áradást. A Tisza-völgy csaknem 3 millió hold­­nyi fenyegetett árterülete, a ve­szélybe jutott települések — köztük olyan nagy városok, mint Makó, Szeged, Hódmezővásárhely­i, mil­liárdos népgazdasági értékek meg­menekültek az árvíz pusztításától. Kimagasló eredménye az árvízi küzdelemnek, hogy sikerült a la­kosságot — több mint 30 000 em­bert — kimenteni és biztonságos helyre szállítani. Az árvízvédelem jelentős ered­ménye, hogy a Szamos menti elön­tött területekről a vízlevezetés igen rövid idő — alig 10 nap — alatt megtörtént. Ezt követően nyomban megindult a lakosság visszaköltöz­­tetése, és késedelem nélkül meg­kezdődött a szétrombolt otthonok helyreállítása. A munka olyan ütemben folyik, hogy a tél beállta előtt minden árvíz sújtotta család fölött fedél lesz, és nem akármilyen fedél: az újjáépítés nyomán a meg­próbáltatást szenvedett falvak he­lyén különb, korszerűbb települések épülnek. Az előadó az áradások előzmé­nyeit ismertette, majd így folytat­ta: A mostanihoz hasonló árvíz 30— 40, de még 10 évvel ezelőtt sem lett volna védhető. Hatalmas területek váltak volna a víz martalékává, vá­rosok pusztultak volna el. Amikor a kormány megbízásából beszámolok az árvízi küzdelemről, a dicséret, az elismerés és a köszö­net elsőként azokat illeti, akik hosz­­szú idő óta családjuktól távol, fá­radtságot nem ismerve, heteken át példamutató kitartással álltak helyt a gátakon. Erejüket megfeszítve küzdöttek egyetlen közös célért: megmenteni az emberi életet, a ve­szélybe jutott értékeket. őszinte együttérzéssel fordulunk azok felé, akiknek otthonát, javait ragadta el az árvíz, és a nehéz órákban fegyelmezetten, az értük harcolók iránti bizalommal viselték el a megpróbáltatásokat. Köszönet és elismerés illeti mindazokat, akik emberségükkel kitűntek, segítséget nyújtottak és befogadták bajbaju­tott embertársaikat. Az árvízvédekezés derékhadát a vízügyi szolgálat és a fegyveres testületek alkották — mondotta, majd elismeréssel emlékezett meg a védekezésben részt vevő testületek munkájáról. A védekezéssel sikerült sokmil­liárdos értéket megmenteni a pusz­tulástól. De jelentős károkat is oko­zott az árvíz. Nyomban az ár elvonulása után megindult a szervezett újjáépítés. Jó ütemben halad a helyreállítás, jelentős építőipari kapacitás össz­pontosításával, amelyet számotte­vően segít — és egyben a helyre­­állítás költségét is csökkenti — a családtagok és az ifjúság részvéte­le az újjáépítésben. A helyreállításhoz nagy meny­­nyiségű építőanyagra van szükség. A hiányzó építőanyagot a termelés erőteljes fokozásával és az import­lehetőségek kihasználásával szüksé­ges pótolni. A helyreállítási munkák a Tisza— Szamos közén szorosan hozzákap­csolódnak az árvíz sújtotta közsé­gek rendezéséhez, korszerűsítéséhez. Egész társadalmunk, párt- és ál­lami szerveink és a terület lakossá­ga egy akarattal működik közre az újjáépítésben. Hamarosan begyó­gyulnak az árvíz okozta sebek, fel­épülnek és korszerűbbek lesznek az árvíz sújtotta falvak, mint voltak. A Tisza völgyi ren­dkívüli árvíz elleni harcban a népek szolidaritá­sa, mindenekelőtt a szocialista or­szágok baráti együttműködése is megmutatkozott. A kormány ezúton is elismerését és köszönetét fejezi ki az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó szovjet katonai alakulatok­nak, amelyek mind a Szamos ment bajba jutott lakosság mentésében, mind a Szeged környéki védekezés­ben önzetlen baráti segítséget nyúj­tottak. A Tisza Szeged alatti határ menti szakaszán a magyar és a ju­goszláv árvízvédekezők vállvetve védték a gátakat. Az árvízi előrejelzésre kiterjedő és az árvízvédekezés lényeges moz­zanataiban való folyamatos együtt­működés a szomszédos szovjet és jugoszláv vízügyi hatóságokkal kü­lönösen jó volt, és a védekezés fo­lyamán fokozatosan a román víz­ügyi szervekkel is megfelelően ala­kult. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya szolidaritását jut­tatta kifejezésre az árvízvédekezés­hez küldött anyagokkal, eszközök­kel, korszerű gépesített árvízvéde­kező osztag kirendelésével és az ár­­vízvédelemhez szükséges gépek so­ron kívüli szállításával. Csehszlovák és lengyel szervek is segítséget nyújtottak az árvízvédekezéshez szükséges anyagokkal. Számos or­szágból, több nemzetközi szerve­zettől érkezett — az együttérzés megnyilvánulásaként — adomány az árvízkárosultak javára, amelye­kért e helyről is köszönetet mon­dunk. Ezután Dégen elvtárs arról szólt, hogy olyan vízgazdálkodási együtt­működést kell kialakítani a közös vízgyűjtő területen fekvő országok között, mely minden ország szuve­renitását tiszteletben tartva lehető­vé teszi mindegyikük számára a közös vízgyűjtő terület egészére ki­terjedő vízjárási viszonyok kölcsö­nös megismerését, folyamatos figye­lemmel kísérését, a bekövetkező változások észlelését, az árvízi elő­rejelzés hatékony, gyors, korszerű alapokon történő megszervezését és az árvízvédekezés időszakában a közvetlen, széles körű, folyamatos együttműködést. Úgy véljük, hogy a Tisza völgyi rendkívüli árvíz tapasztalatai alap­ján indokolt meggyorsítani a nem­régiben megindult ötoldalú együtt­működést a Tisza völgyi országok között. A védekezés szervezettsége, mű­szaki színvonala megfelelőnek bi­zonyult. Bebizonyosodott azonban, hogy árvízvédelmi műveink fejlesz­tését — a védett terület értékének növekedésével arányban — tovább kell gyorsítani. Sokat tettünk már­is e téren, és az meg is hozta gyü­mölcsét. 1969-ben 78 millió forint­tal szemben 87 millió forintot for­dítottunk az árvízmentési művek fenntartására, fejlesztésükre pedig az elmúlt évben ezenfelül 145 mil­lió forintot használtunk fel. Ma mérhetetlenül sok még a tenniva­ló, hogy elérjük a biztonságnak azt a mértékét, amelyet gazdasági és politikai szempontok egyaránt meg­követelnek, hogy a lehető legki­sebbre csökkentsük országunk 4 millió holdnyi, árvíztől veszélyez­tetett területén a városok és falvak, a több száz milliárdnyi nemzeti va­gyon elöntésének, az árvízi kataszt­rófák bekövetkezésének veszélyét. A kormány a vízgazdálkodás fej­lesztési koncepcióját és ennek kere­tén belül az árvízvédelem nagyará­nyú, korszerű fejlesztésének prog­ramját — a Tisza völgyi árvíz ta­pasztalatainak felhasználásával — még ez év folyamán megtárgyalja. A Tisza völgyi árvízvédekezés be­fejezéséhez közeledik, de a helyre­­állítás hatalmas feladatokat állít elénk. Jelentős áldozatvállalásra, többlettermelésre, újabb lelkes ösz­­szefogásra van szükség, hogy az ár­víz sújtotta területekről eltüntes­sük a romokat, felépítsük az új, korszerű falvakat, pótoljuk a nép­gazdaság és a lakosság veszteségeit. Most, amikor elvonul az ár, és az élet rendes menete visszatér a gyárakba, a földekre, az otthonok­ba, az árvíz idején tanúsított nagy­szerű helytállás, mely megküzdött a víz félelmetes erejével, a békés építőmunkában, a helyreállításban is követendő példaképpé válik. (Folytatás a 2. oldalon) Tímár Mátyás, Fock Jenő, Szurdi István és Nagy Józsefné a Parla­ment folyosóján (MTI-fotó : Vigovszki Ferenc felvétele) G­épkocsi ja­vítás Lakáskarbantartás Textiltisztítás A szolgáltatások fejlesztése A lakosság szinte minden réte­gét érintő kérdésről tárgyalt nem­régiben, a Debrecen Városi Ta­nács végrehajtó bizottsága. A szolgáltatás szerepelt ülésének napirendjén. Mint a beszámoló megállapítja, 1961-ig Debrecenben is elhanyagolt területe volt az iparnak a lakossági javító, szol­gáltató tevékenység. Azóta be­szélhetünk lényeges fejlődésről. Az elmúlt négy évben pedig több mint 35 százalékkal emelkedett a szolgáltatás volumene. Többek között új szolgáltató egység léte­sült a Nagy Sándor telepen, a Mátyás király utcában, a Létai úton, a Szabó Kálmán utcán, a Tanácsköztársaság útján. Az is enyhített a gondokon, hogy az utóbbi években több magánkis­ipari engedélyt adtak ki, a nyug­díjasok is kaptak működési en­gedélyt, sőt a munkaviszonyban álló dolgozók is végezhetnek ma már szolgáltatást, munkaidő után. Az is örvendetes, hogy csökkent a munkák minősége elleni pa­nasz, s ma már inkább a bürok­ratikus ügyintézés miatt bosszan­kodnak az emberek. A kétségtelen fejlődésre utal az a tény is, hogy Debrecenben az egy főre jutó évi szolgáltatás ér­téke 900 forint, amely az 548 fo­rintos országos átlaggal szemben igen örvendetes. A Patyolat mun­kája ellen, amely évente mintegy 200 ezer megrendelést elégít ki, jóval kevesebb a panasz, mint a korábbi években. Az eredmények ellenére sok­szor bosszankodik még a lakos­ság. Elsősorban a gépkocsi-javí­tási, a lakáskarbantartási, textil­­tisztítási igényeket nem tudják kielégíteni. Ezeknek a gondok­nak a csökkentése érdekében dől-­l­gozták ki a fejlesztési tervet a­­­ztsz-ek, valamint a tanácsok. A­­ gépkocsi javítás gyorsabb és szak­szerűbb elvégzése érdekében a XIII-as Autójavító jövőre kezdi meg egy új üzem építését. Ugyan­csak gyarapodik és fejleszti szol­gáltatását az Autójavító Ktsz, va­lamint a Finommechanikai Vál­lalat is. A tervek szerint az elkö­vetkező öt évben több mint 125 millió forintot költenek a szolgál­tatások fejlesztésére. Ebből mint­egy 35 millió forintot a gépkocsi­javítások szolgáltatásának emelé­sére fordítanak. De nem kis ösz­­szeget — 14 milliót — terveznek a textiltisztítás fejlesztésére. Er­re azért is van nagy szükség, mert a Patyolat épületei, gépei jórészt már korszerűtlenek. Így várható a nagyobb rekonstrukció, valamint újabb tisztító szalonok létesítése. Hasonlóan elkészült más szolgáltatási ágak fejleszté­sének terve is. Így például, a cipő, a bőrruházat javításában, a méretes szabó tevékenységben várható számottevő javulás. A jövő évtől kezdve szeretnék na­gyobb ütemben fokozni a kereske­delmi szolgáltatást, valamint az áruszállítást. Debrecen lakosainak nagyon is lényeges kérdés: mit, mennyiért csinálnak a vállalatok, szövetke­zetek. Éppen ezért hívja fel a fi­gyelmet a végrehajtó bizottság az árak betartására, a helyes árkal­kulációkra, ezek fokozott ellen­őrzésére. Különösen a bürokra­tikus ügyintézés, a felesleges pa­pírmunka megszüntetésében kell és van lehetőség előrelépésre. K. F. Berettyóújfaluban új, 126 személyes kollégium épül az idén el­készült gimnázium szomszédságában. Képünkön: a vidéki tanulók épülő otthona. (Fotó: Kőszeghy György)

Next