Hajdú-Bihari Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-24 / 172. szám

Hazánk felszabadulásának 25. év­fordulójára készülve megyénk szék­helye, Debrecen hónapokig az or­szág figyelmének a középpontjában állt. Ez érthető, hiszen egy negyed­századdal ezelőtt a Magyar Kom­munista Párt vezetésével a haladó erők itt tették meg az első lépéseket egy új haza megteremtéséért. S Debrecen méltón emlékezett meg a negyedszázaddal ezelőtti történelmi eseményről. A jubileumi gyűléseken , októ­ber 19-én, a város felszabadulásá­nak évfordulóján, az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásának jubi­leumán, az első pártiskola megnyi­tására emlékező ünnepségen s ha­zánk felszabadulásának évforduló­ján rendezett ünnepségen — a szó­nokok mindig kiemelték Debrecen szerepét. A város felszabadulásának 25. évfordulóján az ünnepi tanács­ülésen Kállai Gyula elvtárs úgy em­lítette a város negyedszázaddal ez­előtti szerepét, mint sorsfordulót Debrecen történetében. Debrecen város több mint 600 éves története bővelkedett történelmi események­ben. A török időktől a Magyar Ta­nácsköztársaság rövid, de annál di­csőségesebb szerepéig e város falai sok nevezetes esemény tanúi voltak, polgárai sok megpróbáltatáson mentek át. Az ünnepségek érthetően a város történelmének, múltbeli szerepének, jelentőségének áttekin­tésére irányították a közfigyelmet. Ez azonban természetes, hiszen a múlt tapasztalatait áttekintve, dicső tetteken felbuzdulva, a hibákon, ne­hézségeken okulva a város mai és jövendő polgárai erőt, hitet merít­hetnek belőle sorsuk, jövőjük for­málásához. A már említett jubileumi tanács­ülésen hangzottak el a következő mondatok: Ez a város mindig híven őrizte több évszázados múltjának, a felvilágosodásért, a haladásért foly­tatott harcának nagyszerű haladó hagyományait. 1944 telén ez a vá­ros a nemzeti függetlenségért s a szabadságért vívott történelmi har­cai méltó örökösének bizonyult. A felszabadulást követő viharos na­pokban az új haza e városban tette meg első lépéseit. A nép legjobb fiai itt hirdették meg a régi Ma­gyarország bukását és egy új, szebb, boldogabb ország felépítésének programját. Itt szakítottak végképp a nemzetünket romba döntő 25 éves fasiszta reakcióval, és itt kötötték össze népünk sorsát a nemzetközi haladással. 1849 után másodszor do­bogott itt az ország szíve. Kossuth a szabadság őrvárosának nevezte, a mi nemzedékünk az új állami élet bölcsőjének tekinti Debrecent. Itt alakult meg az Ideiglenes Nemzet­­gyűlés és az Ideiglenes Kormány: itt rakták le az új, a mai Magyar­­ország alapköveit. S alig két és fél hónap múlva ugyancsak e város fa­lai között alkották meg a földre­formtörvényt. Az új élet kezdetén, a romok, a pusztítás nyomán súlyos örökség és kemény próbatétel nehezedett az egész ország és Debrecen lakossá­gára. De a kommunisták eszméi, politikája, útmutatásai visszaadták a tömegek alkotókedvét és energiá­ját, forradalmi lendülettel bontako­zott ki az újjáépítés, a dolgozó nép igazi honfoglalása. Debrecenben is a népé lett a föld, a gyár s a kul­túra minden kincse, és ami még en­nél is fontosabb, a politikai hata­lom, amelynek birtokában népünk végérvényesen ura és irányítója lett saját sorsának. A várost történelme során számos csapás érte. Nemegyszer tűzvész pusztította el, de mint ahogy a vá­ros címerében látható főnix madár, mindig újjáéledt hamvaiból, a vá­ros is mindig kiheverte a csapáso­kat, és új életre kelt. A történészek közül az évek során sokan kutat­ták, keresték az okokat, mozgató­erőket, minek köszönhette Debre­cen, hogy a magyar nép történeté­nek legsúlyosabb időszakaiban nemcsak megmaradt, hanem az or­szág legjelentősebb városává fejlő­dött. „Ezt a várost sohasem védte kőfal” — szokták mondani. Mégis évszázadokon át nemcsak fennma­radt, hanem fejlődött és gyarapo­dott. Sokan a „sors véletlen játéká­ban” vagy a „gondviselés különös kedvezésében” látták a magyaráza­tát annak, hogy a sorscsapások és a történelem viharainak közepette ez a város fennmaradt és gyarapodott. A feltett kérdésekre a válasz csak ez lehet: Ha volt is szerepe a törté­nelem folyamán ezeknek az ele­meknek a város fejlődésében, mégis anyagi és szellemi erejének kincses gazdagságát saját polgárai dolgos két keze munkájának köszönheti. S ha a dolgos kezeknek köszönheti a város fennmaradását az elmúlt szá­zadok távlatában, mennyivel inkább vonatkozik ez a megállapítás az el­múlt negyedszázadra, amikor a „dolgos kezek” maguknak, a saját szabad, szocialista jövőjük formá­lásán munkálkodhatnak! A történelmi fejlődés folyamatá­ban az elmúlt 25 esztendő csak egy nagyon rövid időszak. Mégis, ami­kor a város fejlődését vizsgáljuk, arra a megállapításra jutunk, hogy a fejlődésnek sohasem volt olyan gazdag időszaka, mint az elmúlt negyedszázad. Ez idő alatt új város született a régi helyén. Az egykor paraszti városnak nevezett Debre­cen olyan új ipari üzemekkel büsz­kélkedhet, mint a gördülőcsapágy­gyár, a BIOGAL, a MEDICOR és más üzemek, amelyek termékei im­már világszerte hírnevet szereznek Debrecennek. A város lakossága a felszabadulás előttihez képest több mint 50 ezer fővel gyarapodott. De megváltozott a város lakosságának összetétele is. Az iparosítás egye­nes következménye, hogy a város munkáslétszáma 40 ezer körül van. Tízezer új lakás, új iskolák, egész­ségügyi intézetek épültek, s vele együtt a város szellemi, tudomá­nyos, kulturális és művészeti élete vonzó nemcsak a megye, hanem az egész Tiszántúl számára. A már említett megemlékező ün­nepségek az elmúlt 25 esztendő fej­lődését tették mérlegre. A megyei párt-végrehajtó bizottság nemrégi­ben a Debrecen Városi Pártbizott­ság jelentése alapján — amelyet dr. Szilágyi Gábor első titkár ter­jesztett elő — az elmúlt négy esz­tendő fejlődésének eredményeit, ta­pasztalatait tekintette át, és vont le a következő esztendőkre következ­tetéseket. Négy év nem különösen nagy időszak, a fejlődés mégis je­lentős és figyelemre méltó ez idő alatt is. Négy esztendővel ezelőtt, amikor a városi­­ pártértekezlet a Debrecen Városi Pártbizottság alap­vető feladatát, annak tartalmát meghatározta, alapvető feladatának tekintette, hogy a városban a párt vezető szerepének további erősítését elősegítse, a párt-, állami, gazdasá­gi vezetés színvonalát emelje, a vá­lasztott testületek, az alapszerveze­tek munkája hatékonyságát javítsa. Segítse a város fejlődése szempont­jából jelentős harmadik ötéves terv céljainak elérését, a gazdasági me­chanizmus reformjának zökkenő­­mentes bevezetését, a megnöveke­dett vállalati önállóság érvényesíté­sét, a munka hatékonyságának eme­lését, az üzemi demokrácia szélesí­tését. A városi pártbizottság kiemelt feladatként tekintette a lakosság politikai hangulatát jelentősen be­folyásoló várospolitikai, városfej­­■lesztési, szolgáltatási gondok enyhí­tését. Alapvető célként határozta meg az ideológiai, tömegpolitikai munka eszközeivel a marxista vi­lágnézet terjesztését, a közvélemény hatékonyabb tájékoztatását, az alapvető osztályok, rétegek politikai hangulatának figyelemmel kíséré­sét, elemzését. A megyei párt-végrehajtó bizott­ság megállapította, hogy a városi pártbizottság az MSZMP IX. kong­resszusa, illetve a megyei és városi pártértekezletek óta eltelt időszak­ban a párt politikai irányvonalának megfelelően dolgozott, fokozott fi­gyelemmel gondoskodott a Központi Bizottság, a megyei pártbizottság és saját határozatainak megértéséről, gyakorlati megvalósításáról. A me­gyei párt-végrehajtó bizottság a vég­zett eredményes munkáért elisme­rését és köszönetét fejezte ki a vá­rosi pártbizottságnak és végrehajtó bizot­­tágnak, a pár­tszervezeteknek, a párttagoknak, a pártonkívüliek­­nek, mindazoknak, akik az elmúlt négy esztendőben a párt politikájá­nak végrehajtásán fáradoztak. Túl­zás nélkül elmondhatjuk, hogy a vá­ros közvéleménye nagyra értékeli azt a munkát, amelyet a város ve­zető párttestületei a párt és a kor­mány helyes politikájának érvénye­sítésében kifejtettek. Ennek a mun­kának az eredményeként nőtt a la­kosság bizalma a párt politikája iránt, erősödtek a tömegkapcsolatok. A város kommunistáinak, párton­­kívüli dolgozóinak lelkes, odaadó munkája, Debrecen iránti szeretete növelte, gyarapította, gazdagította az elmúlt négy év alatt a város eredményét. Ez a tenniakarás, ez az egészséges lokálpatriotizmus lesz a biztosítéka annak is, hogy a követ­kező években az új ötéves tervben Debrecen város még nagyobb ütem­ben fejlődhessen. Az elmúlt négy esztendő gazdag volt eseményekben, de gondokban, problémákban is. A városi pártbizottság mindig tá­maszkodhatott a város többezres párttagságának megértő támogatá­sára. A párttagság sikerrel műkö­dött együtt a pártonkívüliekkel a párt általános és gazdaságpolitikai feladatainak végrehajtásában. A városi pártbizottságnak a me­gyei párt-végrehajtóbizottság elé terjesztett jelentése részletesen fel­sorolta és elemezte a fejlődésnek azokat az állomásait, amelyeket az ideológiai, kulturális munkában a város ipari, építőipari, közlekedési és más gazdasági jellegű területe­ken elért. Ezek az eredmények egy­részt önmagukban is, de a város közelmúltbeli helyzetéhez viszonyít­va igen figyelemre méltóak. De ha úgy tesszük fel a kérdést: elégedet­tek lehetünk-e a fejlődéssel — kü­lönösen ha egy sor területen (lakás, szolgáltatások, áruellátás) állandóan jelentkező igényeket tekintjük —, akkor erre nem lehet egyértelmű igennel válaszolni. Amikor a megyei párt-végrehaj­­tó bizottság a végzett munkáért el­ismerését fejezte ki a Debrecen Vá­rosi Pártbizottság apparátusa dol­gozóinak, a város kommunistáinak és valamennyi dolgozójának az el­ért eredményekért, ugyanakkor azt is megállapította, hogy Debrecen országos viszonylatban más megye­­székhelyekhez, városokhoz viszo­nyítva még sok dologban az orszá­gos átlag alatt van. Ezt a viszony­lagos elmaradást lehet „múltbeli örökségnek” is tekinteni, de a vég­rehajtó bizottság vitája arra is fi­gyelmeztet, hogy sok területen — gazdasági, kulturális, sport, szol­gáltatások — még igen sok a tenni­való. A megállapítás egyben igény is arra, hogy a város állami és tár­sadalmi vezetőinek a város sok-sok gondjának megoldásában a jövőben még aktívabban kell közreműköd­niük. A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága nemrégiben „Debrecen mint ellenpólus helyzete és fejlődése” címmel tanulmányt készített, melyben összehasonlítást tett Debrecen és a főváros, illetve Debrecen és más vidéki nagy­váro­sok helyzete, fejlődésének üteme között. Ez a tanulmány (adatai a megyei párt-végrehajtó bizottság ülésén is szóba kerültek) figyelemre méltó módon elemzi Debrecen vi­szonyát Budapesthez, a vidéki vá­rosokhoz, ugyanakkor­ sok figyel­meztető adatot tartalmaz arra néz­ve, hogy még igen sokat kell tenni a megyei és városi szerveknek, ál­lami és különböző intézetek vezetői­nek azért — az országos segítségről nem is beszélve —, hogy Debrecen történelmi múltjához, szerepéhez, jelentőségéhez mérten minden te­kintetben megfelelő módon fejlőd­jön. Csak néhány adatot említsünk. Az igaz, hogy Debrecen az elmúlt tíz évben jelentős ipari beruházá­sokkal gazdagodott. A teljesített beruházások értéke megközelítette a négymilliárd forintot. Ez az ösz­­szeg — az egy ipari foglalkoztatott­ra számítva — az országos átlagnál mégis 35 százalékkal kevesebb. Je­lenleg közel­ háromszor annyian dol­goznak az iparban, mint az iparosí­tás megindulása előtt. A fejlődés üteme a hasonló nagyvárosokhoz viszonyítva mégis jóval lassúbb, mint az egy lakosra jutó beruházás összege. A megyék közötti rangsor­ban megyénk a 15. helyen áll. Deb­recenben a magánkisiparosokkal együtt több mint hatezren dolgoz­­­­nak a szolgáltatói ágazatban. 376 felvevőhely biztosítja a különböző szolgáltatásokat. Ez messze elmarad az igényektől, a követelményektől. Debrecen lakáshelyzete közismert. A város vezetői évek óta óriási erő­feszítést tesznek a lakáshelyzet ja­vítására. Ismeretes, hogy Debrecen lakásainak jelentős része a háború alatt elpusztult. Ennek és sok min­den másnak a következménye, hogy Debrecen lakásainak szobaszám sze­rinti ellátottsága 1960-ban nem érte el a vidéki városok átlagát sem. Az elmúlt tíz év alatt a lakáshelyzet sokat javult, de megnyugtató meg­oldása a következő évek feladata. (A most elkészülő megyei ötéves terv­ben erre nézve igen jelentős elkép­zelések, tervek vannak.) Debrecent a Tiszántúl kulturális központjának szokás emlegetni. Eb­ben nincs is semmi túlzás. De a mozilátogatók számát kivéve — szá­mos jelentős tényezőben (pl. a kö­zépiskolai kollégiumi helyekben, az esti és levelező tagozaton tanulók tekintetében, a tanácsi szakszerve­zeti könyvállomány adataiban vagy a televízió-előfizetők számában, a színházlátogatásban. Debrecen a ha­sonló nagyvárosokhoz viszonyítva meglehetősen hátrányos helyzetben van. Ilyen és hasonló problémák ne­hezednek a város vezetőire, melyek megoldását elsősorban munkások, de az egész város dolgozói érdeké­ben állandóan napirenden kell tar­tani. A megyei pártbizottság a napok­ban javaslatot tárgyalt a negyedik ötéves terv megyei fejlesztési kon­cepciójára. Ebben a fejlesztési terv­ben szerepelnek mindazok az alap­vető célok, amelyek a következő négy esztendőben Debrecen városát, a megye gazdasági, ipari, társadal­mi és kulturális központját más vá­rosokhoz való viszonylagos elmara­dásában előbbre viszik. A tárgyalt jelentés még csak ja­vaslat, de megvalósításának meg­vannak a reális feltételei. Olyan adatok és számok szerepelnek eb­ben a fejlesztési tervben, mint Deb­recen ipari üzemeinek továbbfej­lesztése és korszerűsítése, a javító és szolgáltató tevékenység kapacitá­sának, színvonalának emelése, a la­káshelyzet lényeges javítása. Mind­ez az építőipari kapacitás több mint 40 százalékos növelését igényli. A fejlesztést nemcsak a további ipartelepítés, hanem a több mint nyolcezer állami, szövetkezeti, ezen­kívül négyezer egyéb lakás felépí­tésének a programja is megköveteli. A negyedik ötéves tervnek a napok­ban nyilvánosságra hozott irányel­veiben kiemelt feladatként szerepel a lakásépítés meggyorsítása. A me­gye, illetve Debrecen város terve is ennek megfelelően készült el. *** A négy év alatt elért eredmé­nyekhez nagyban hozzájárult Deb­recen város polgárainak, dolgozói­nak megértő, aktív támogatása. Ezt a támogatást, segítő szándékot, ezt az aktivitást lehetett tapasztalni a gyakorlatban is a múlt hetekben az árvíz elleni védekezésben, illetve a helyreállításban, a segíteni akarás­ban, ami a lakosság legfiatalabb ré­tegétől a legidősebbig megnyilvá­nult. Az elmúlt esztendők eredmé­nyeiben jelentősen benne van a ve­zetők, a káderek különböző terüle­tek irányítóinak munkája, tevé­kenysége. A megyei párt-végrehaj­­tó bizottság elé terjesztett jelentés is hangsúlyozza, hogy az elért ered­mények egyik alapvető biztosítéka volt, hogy a vezetők többsége az el­múlt években jól megállta a helyét, lelkiismeretesen dolgozott a közös­ségért. A vezetők munkájának színvona­la — politikai és gazdasági, ideoló­giai és kulturális területeken dolgo­zóké — sokat fejlődött, és javult kapcsolatuk a dolgozókkal, és több­ségük hosszabb idő óta egy helyben dolgozik. Tudásukat, vezetőkészsé­güket állandóan gyarapítják. Mind­ezek a felsorolt tényezők — a párt­­bizottság irányító munkájának ha­tékonysága, a kommunisták helyt­állása, a kommunisták és pártonkí­­vüliek, a város dolgozóinak helyt­állása városszeretete, tenniakará­­sa — lesz a biztosíték a további években is, hogy Debrecen nevéhez, híréhez, történelmi múltjához méltó módon fejlődjön és gyarapodjon. Pallas Imre ... hogy városunk tovább gyarapodjon Debrecen négyéves fejlődésének tapasztalatai HAJDÚ-BÍJ­­A • f'7ft .TfjL*0­’­2 04 41

Next