Hajdú-Bihari Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

NAGYGYŰLÉS A CSAPÁGYGYÁRBAN (Folytatás az 1. oldalról) népi demokratikus forradalom el­ső nagy horderejű kormányzati in­tézkedései is, olyanok, mint a had­üzenet a hitleri fasizmusnak, a fegy­verszünet és az együttműködés megteremtése a Szovjetunióval, a földreform meghirdetése. Visszatekintve az elmúlt negyed­századra, büszkén állapíthatjuk meg, hogy népünk új hazát épített a régi helyén; olyan országot, amelyben megszűnt a kizsákmá­nyolás, a nyomor és a létbizonyta­lanság, amelyben az ember értékét végzett munkája határozza meg, amelyben egyre javuló anyagi vi­szonyok között él minden dolgozó ember. Hazánk szocialista átalakulása különösen meggyorsult az 1956-os ellenforradalom leverése után, amikor újjászerveződött pártunk felszámolta a revizionista és a szektás, dogmatikus torzulásokat, s olyan marxista-leninista politi­kai irányvonalat és programot dol­gozott ki, amelyet sajátjuknak te­kintenek a tömegek, és megvalósí­tásukban összeforrtak pártunk­kal. Pártunk sikeresen irányí­totta a szocializmus építését, meg­erősítettük a néphatalmat, a szo­cialista ipar továbbfejlesztésével, a mezőgazdaság szocialista átalakí­tásával leraktuk a szocializmus alapjait, s hozzákezdtünk a szocia­lista társadalmi rend teljes fel­építéséhez, a fejlett, virágzó szo­cialista haza megteremtéséhez. Fejlődésünknek a 60-as évekre eső szakasza ugyancsak gazdag eredményekben. Népgazdaságunk fejlesztésének harmadik, 1966-ban megkezdett ötéves tervét az idén fejezzük be. Ipari termelésünk 34 százalékkal, a mezőgazdasági terme­lés pedig 17 százalékkal nőtt öt év alatt. Tovább gyarapodott a nem­zeti vagyon, javult a népgazdaság egyensúlya, és a két fő gazdasági szektor — a mezőgazdaság és az ipar — fejlődési üteme közeledett egymáshoz. Mindkét ágazatban emeltük a műszaki-tudományos színvonalat, s fokoztuk a termelés gazdaságosságát. Elértük az életszínvonal emel­kedését szolgáló céljainkat is, öt év alatt 31 százalékkal emelkedett a munkások és alkalmazottak reál­­jövedelme, s a munkások és a ter­melőszövetkezeti parasztok jöve­delmei kiegyenlítődtek. Az ipar nagyobb részében csökkentettük a munkaidőt. Jelentős összegeket fordítottunk szociálpolitikai célok­ra: növeltük a családi pótlékot, emeltük a nyugdíjakat, s bevezet­tük a gyermeknevelési segélyt, amelyet mintegy százötvenezer fia­tal anya vesz igénybe. 1966—67 kö­zött 320 000 új lakás épült Magyar­­országon, több, mint bármelyik öt­éves tervben. Öt év alatt a lakosság 10 százaléka, kereken egymillió em­ber költözhetett új otthonba. A IX. kongresszus által megha­tározott gazdasági céljainkat elér­tük. Ebben jelentős szerepet ját­szott a gazdaságirányítási reform is. A reformot olyan eszköznek tart­juk, melynek segítségével hatéko­nyabban, céltudatosabban kihasz­nálhatjuk szocialista rendszerünk előnyeit, s mivel már a reform harmadik évében vagyunk, hosz­­szabb idő tapasztalatai alapján szólhatunk arról, hogy alaptalanok voltak azok az aggodalmak, amelyek a szocialista tervgazdálkodás gyen­gülésétől, munkanélküliségtől s inf­lációtól tartottak. Mindez nem kö­vetkezett be. A gazdasági reform kedvezően hatott az ipari struktúra korszerűsítésére, a mezőgazdasági termelőkapacitás növekedésére. Nö­vekedett a vállalatok önállósága, döntési hatásköre. Tervgazdálkodá­sunk megalapozottabb és tudomá­nyosabb lett. A gazdálkodásban ki­­szélesedett a szocialista áru- és pénzviszonyok szerepe. Az elosz­tásban jobban érvényesül a szo­cialista bérezés alapelve, hogy min­denki képességei szerint dolgozzék, és mindenki munkája szerint része­süljön a megtermelt javakból. Ter­mészetesen a párt, a kormány, az országgyűlés folyamatosan és állan­dóan ellenőrzi a reform megvalósí­tásának tapasztalatait. Fellépett és fellép a negatív jelenségek, az in­dokolatlan áremelkedések, az ol­csóbb árucikkek hiánya, a helyte­len jövedelem-elosztás, a spekulá­ció ellen, hogy a reform még in­kább megerősítse és kifejlessze gaz­dasági rendszerünk alapvető, szo­cialista vonásait. Negyedszázados fejlődésünk eredményei szilárd alapokat te­remtettek a továbbhaladáshoz. Szocialista történelmünk újabb negyedszázadát méltóképpen kezd­jük. Az év végén megtartjuk pártunk X. kongresszusát, amely minden bizonnyal megerősíti fő politikai irányvonalunkat, meghatározza to­vábbi feladatainkat, s lépést tart­va az új követelményekkel tovább­fejleszti munkamódszereinket, hogy a párt-, állami és társadalmi szer­veink gyorsabban és eredménye­sebben váltsák valóra a szocialista Magyarország teljes felépítését. Gazdasági fejlődésünk feladatait 1971 januárjától már az új, a ne­gyedik ötéves terv szabja meg. A terv irányelveit pártunk Központi Bizottsága elfogadta. A tervről szó­ló törvényjavaslatot a kormány csütörtöki ülésért tárgyalta, és az ősz folyamán az országgyűlés elé terjesztjük. A X. kongresszus már a terv megvalósításának feltételeit fogja kimunkálni. Előrehaladásunk kulcskérdése a negyedik ötéves tervben is a nép­gazdaság külső és belső egyen­súlyának megerősítése, a termelés szerkezetének további korszerűsí­tése, iparunk és mezőgazdaságunk műszaki fejlesztése. A következő tervidőszakban is fontos felada­tunknak tekintjük a tömegek jólé­tének, életszínvonalának emelését. A családi pótlékok, a nyugdíjak to­vábbi emelésével javítjuk majd az alacsonyabb jövedelmű, a sokgyer­mekes családok és nyugdíjasok éle­tét. Meggyorsítjuk a lakásépítkezé­sek ütemét, öt év alatt 400 000 új lakást akarunk átadni a jogosultak­nak. Az életszínvonal emelésében egyre inkább arra törekszünk, hogy mind nagyobb szerepet kapjon a kifizetett munkabér, mert a vég­zett munkának ez a legegyszerűbb, , legkönnyebben mérhető eszköze. Politikai és gazdasági terveink végrehajtásához az is szükséges, hogy tovább erősítsük társadal­munk egységét és összefogását. Né­pünk erkölcsi-politikai egységének további erősítése, a szocialista köz­­gondolkodás fejlesztése országunk felvirágoztatásának, a szocialista Magyarország teljes felépítésének ugyanolyan fontos feltétele, mint az ipari és mezőgazdasági termelés további növelése. El kell érnünk, hogy azt a nagy munkalendületet, áldozatvállalást, szervezettséget és fegyelmet, amelynek sok szép pél­dáját láttuk ebben az esztendőben is — például az árvíz elleni hősies küzdelemben — megtartsuk, ál­landósítsuk, és a szocialista építő­munka állandó jellemvonásává te­gyük. Agrár vidékből: ipari-agrár megye A nemzet szocialista egységé­nek erősítésében, nagy feladatai és még nagyobb lehetőségei van­nak a Hazafias Népfront mozga­lomnak. Az országgyűlésben vala­­menyien a népfront programját képviseljük, amelyet nemzeti fej­lődésünk szocialista programjának tekintünk. Népfrontmozgalmunk­nak — élve a megnövekedett köz­jogi és politikai feladatai által adott lehetőségeivel — a jövőben még hatékonyabban kell dolgoznia, hogy népünk még szélesebb réte­geit, minden dolgozó magyart moz­gósítson e program végrehajtásá­ra. Pártunk politikája nagy súlyt he­lyez a vidék fejlesztésére. Debre­cen város ma már nemcsak a Ti­szántúl gazdasági és szellemi köz­pontja, hanem , a szocialista Ma­gyarország egyik legdinamikusab­ban fejlődő vidéke. Debrecen és Hajdú-Bihar megye gazdasági fej­lődésének üteme az elmúlt terv­időszakban is meghaladta az orszá­got átlagot: az ipari üzemek terme­lése például évi 10—12 százalékkal nőtt. Azok a létesítmények, ame­lyekről 1967-ben mint tervről be­szélgettünk — a konzervgyár, a műanyaggyár, a házgyár — már termelnek, vagy nemsokára meg­kezdik termelésüket, és újabb és újabb munkáskezeket foglalkoztat­nak. A termelés és a tudomány szoros kapcsolatát mutatja, hogy ugyanebben az időszakban felépült és megkezdte munkáját a Kossuth Lajos Tudományegyetem gyönyörű új kémiai intézete. Az iparban dol­gozók száma a megyében négy év alatt 39 ezerről 52 ezerre nőtt, s ezzel nemcsak társadalmi, politikai vezető szerepét, hanem létszámát te­kintve is első helyre került a mun­kásosztály. S ez azt is mutatja, hogy az elmúlt tervidőszakban lényegé­ben is bekövetkezett a nagy tor­­lat, gyökeresen megváltozott e vi­dék arculata: agrárvidékből — ipa­ri-agrár megye lett Hajdú-Bihar; „cívis" városból, „paraszt metropo­lisból” — ipari várossá változott Debrecen. Erre büszkék lehetnek mindazok a helybeliek és főváro­siak, akik e nemes s ma már meg­valósított célért fáradságot nem ismerve, évtizedeken át dolgoztak. Tetézi az örömöt, hogy a megye s a város ipari fejlődése mellett nem maradt le, sőt lépést tartott a fejlő­déssel a megye szocialista mezőgaz­dasága is. A mezőgazdaság növe­kedését a tudomány és kultúra in­tézményeinek, az egyetemeknek, főiskoláknak s a középiskoláknak gyarapodása kísérte. Örömmel kö­zölhetem, hogy a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa mai ülé­sén emelte a Debreceni Agrártu­dományi Főiskolát egyetemi rang­ra, s ezzel a város egyetemeinek száma háromra nő. A megye és a város fejlődése nem szakad meg az új ötéves tervben sem, sőt előrehaladásának üteme fokozódik. Debrecen mellett reális célul tűztük ki a három hajdúváros és több nagyközség: Hajdúszobosz­ló, Hajdúböszörmény és Hajdúná­nás, Püspökladány, Balmazújváros és Berettyóújfalu gyorsabb gazda­sági és kulturális fejlesztését. A város, a megye gazdasági fejlő­déséről mostani látogatásom idején is meggyőződhettem. Az elmúlt esz­tendőkben is nemegyszer megfor­dultam a városban, a megyében, s többször jártam választókerületem­ben is. Örömmel mondhatom, min­dig találok befejezett vagy éppen megkezdett új létesítményt. Most is megelégedéssel néztem meg a város új alkotásai közül olyanokat, mint a házgyár, az Erzsébet utcai lakótelep, a Petőfi téri óvoda. Örömmel ta­pasztaltam a Hajdúszoboszlói Álla­mi Gazdaság, a gáti erdőgazdaság s a hajdúszováti Lenin Termelőszö­vetkezet fejlődését is. A mezőgazdasági üzemeket említ­ve engedjék meg, hogy egy időszerű kérdésről is szót ejtsek. Július vé­gén vagyunk, de az aratásnak, a be­takarításnak még csak a közepén tartunk. A magyar parasztságot nem kell kioktatni, hogy mikor arasson. Itt, Hajdú-Biharban magam is lát­tam és megelégedéssel hallottam, hogy a szövetkezeti parasztok, ag­rármérnökök és technikusok lelke­sen, szorgalmasan dolgoznak, hogy egyre nagyobb terméseredményeket érjenek el. Szeretném mégis arra kérni őket, hogy tekintettel a tava­szi kedvezőtlen időjárásra és az ár­víz okozta károkra, tegyenek meg mindent a termés veszteség nélkü­li, gyors betakarításáért. Az ipari munkásokkal együtt ezzel is járul­janak hozzá a nemzeti jövedelem l°/6-os növelését célzó országos moz­galom sikeréhez, az árvízkárok meg­szüntetéséhez, a rombadőlt házak újjáépítéséhez. Eddigi vívmányainknak, jelentős sikereinknek legfontosabb forrása a szocializmus építését szívügyének tekintő tömegek, a magyar nép ál­dozatos munkája volt. Ezután is ar­ra törekszünk, hogy egyre nagyobb mértékben támaszkodjunk a népre. Ezt szolgálják a szocialista demok­rácia erősítésére tett intézkedéseink. Ez a célja az államélet továbbfej­lesztését célzó sokoldalú munkának is. Ennek a munkának az a lényege, hogy a dolgozó embereket aktívan bevonják a közéletbe és szerveze­teik, képviselőik útján az országépí­tő tervek kialakításába, a döntések meghozatalába, végrehajtásába és ellenőrzésébe. A szocialista demokrácia kiter­jesztésének legfontosabb állami fó­ruma az országgyűlés. Demokratiz­musát mindenekelőtt az mutatja, hogy a 349 országgyűlési képviselő hétmillió felnőtt állampolgárt kép­visel. A legutóbbi választások már az új választójogi törvény alapján, egyéni választókerületi rendszerben folytak le. Négy év tapasztalatai azt mutatják, hogy helyes volt a me­gyei listákról áttérni az egyéni vá­lasztókerületekre. Ennek nyomán erősödött a képviselők közvetlen kapcsolata választóikkal, s ez érző­dik az országgyűlés munkájában is. Választási rendszerünket tovább tökéletesítjük, nagyobb teret enge­dünk annak, hogy a választókerüle­tekben — ha a választópolgárok úgy látják jónak — több jelöltet ál­lítsanak, s a választópolgárok közü­lük a legmegfelelőbbet, a legráter­mettebbet választhassák meg, azt, aki a legjobban tudja képviselni ér­dekeiket, aki a legjobban valósítja meg a párt, a Hazafias Népfront po­litikáját. Az 1967 tavaszán választott or­szággyűlés az elmúlt csaknem négy évben nagy munkát végzett. Min­denekelőtt nagyobb hatékonysággal és nagyobb alapossággal látta el fő feladatát, a törvényhozást. Az or­szággyűlés ebben a ciklusban eddig 36 ülésszakot tartott, s huszonkét törvényt alkotott. A társadalom, a gazdaság szocialista fejlődését előse­gítő, népünk életét megkönnyítő, olyan nagy fontosságú törvényeket fogadott el, mint pl. a Munka Tör­vénykönyve, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti törvény, a földjo­gi törvény, a szakmunkásképzésről szóló törvény. Az országgyűlés fokozottan el­lenőrizte a kormány munkáját is. Az ülésszakokon rendszeressé vál­tak a kormányzati beszámolók, ame­lyeket mindenkor széles körű vita követett. A parlamenti vita közéle­tünk demokratikus fejlődésének ál­talános jellemzője lett. Az ország­­gyűlés állami életünk legmagasabb szintű, nyilvános, politikai fórumá­vá lépett elő. A lakosság számon­­tartja ülésszakjait, s választ vár tő­lük legfontosabb kérdéseire. Választóim és a magam nevében Az országgyűlésben folyó igényes, felelősségteljes munka miatt ma már a képviselők csak akkor szá­míthatnak sikerre, ha a helyzet ala­pos ismerete alapján, konkrét for­mában — ha kell kritikusan — mondják el észrevételeiket, és nyújt­ják be javaslataikat. Ugyanígy egyetlen miniszteri választ sem te­kintenek kielégítőnek, ha az nem foglalkozik érdemben a felvetett kérdésekkel, s nem ad megfelelő vá­laszt a megoldásukra. A demokratizmus erősödésének nagy eredménye, hogy ma már egyetlen kormányzati szerv, egyet­len kormánytisztviselő sem hagyja figyelmen kívül a képviselők észre­vételeit és javaslatait. A kormány tagjai s az állami szervek vezetői a képviselők észrevételeit és javasla­tait érdemi, hathatós segítségként fogják fel, amelyek sok esetben még a hivatali bürokrácia leküzdé­sében is nélkülözhetetlenek. Nem­egyszer bebizonyosodott, hogy a vá­lasztópolgárai között élő képviselő jobban fel tudja mérni egy-egy kor­mányzati intézkedés vagy miniszte­ri utasítás valóságos határát és ered­ményét, mint az intézkedéseket elő­készítő hivatali szervek. A képvise­lők általában jól ismerik választóik véleményét, javaslatait, elgondolá­sait, állandóan tanácskoznak velük az ország fejlődésének megoldandó gondjairól, kül- és belpolitikánk kérdéseiről. Ma már nem frázis, ha­nem a valóság tükröződése, erősödő szocialista demokráciánk egyik leg­fontosabb jellemvonása, amikor az országgyűlési képviselő a parla­mentben felszólalását így fejezi be: választóim és a magam nevében a kormány beszámolóját vagy a tör­vényjavaslatot elfogadom ... Ennek következménye, hogy az országgyű­lési vitáknak, a képviselők felszóla­lásainak és javaslatainak is jelentős szerepe volt például abban is, hogy a párt és a kormány erélyesen fel­lépett egyes, a reformot eltorzító je­lenségek, egyes ipari és kereskedel­mi vállalatok tisztességtelen nyere­ségre való törekvése ellen. Nem kis részben a képviselők felszólalásai­nak is köszönhető, hogy helyes kor­mányintézkedések születtek olyan kérdésekben, mint az üzemi nyere­ségrészesedés felosztásának módja, az olcsóbb árucikkek biztosítása, az indokolatlan áremelések meggátlá­­sa. A Hajdú-Bihar megyei és a deb­receni képviselők munkájáról már szólott előttem Karakas elvtárs. A saját tapasztalataim alapján meg­erősíthetem szavait: a megye or­szággyűlési képviselői valóban jó munkát végeztek. Működésük, fel­lépésük eredménye lemérhető Deb­recen és a megye fejlődésében, az országgyűlésnek és bizottságainak megélénkült tevékenységében is. Nekem az a meggyőződésem, hogy a jövő esztendő elején, amikor a négyéves választási ciklus véget ér, s új választásokat írunk ki, a város és a megye képviselői emelt fővel állhatnak választókerületük polgá­rai elé, mert lelkiismeretes, eredmé­nyes munkájukkal jelentősen elő­mozdították mind az országos fel­adatok, mind a választókerület ügyeinek megoldását. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Országunk belpolitikai és nem­zetközi feladatai szorosan össze­függnek egymással. Kormányunk legfőbb külpolitikai elve, hogy szo­cialista szövetségeseinkkel együtt­működve hozzájáruljon a béke, a szocializmus erőinek növekedéséhez, s ezzel kedvező nemzetközi feltéte­leket biztosítson a szocialista építő­munkához — mondotta Kállai Gyu­la elvtárs, majd részletesen szólt a nemzetközi­ helyzetről. Többek kö­zött hangsúlyozta: külpolitikánk homlokterében a Szovjetunióval, a szocialista országokkal fennálló egy­ség, együttműködés és szoros szö­vetség elmélyítése áll. Az elmúlt években sokat dolgoztunk a szocia­lista tábor gazdasági-katonai erejé­nek növeléséért, politikai-ideológiai egységének megszilárdításáért. A gazdasági együttműködés szélesíté­se érdekében jelentős, szerteágazó munka folyik a KGST-ben, ahol az integráció továbbfejlesztésének komplex programján dolgoznak. Az imperialista agressziók fokozódása, a NATO katonai készülődése láttán a szocialista országok nagy figyel­met szentelnek a Varsói Szerződés további erősítésének, a szocialista közösség védelme megszilárdításá­nak. Ebből — erejéhez és kötelessé­géhez mérten — a Magyar Népköz­­társaság is kivette és kiveszi a ré­szét. Népünk határozottan elítéli az Egyesült Államok kiterjedt katonai akcióit, indokínai újgyarmatosító háborúját. Országunk támogatja a betolakodók ellen küzdő népeket. Földrészünkön, Európában is sok megoldatlan kérdés halmozódott fel, jóllehet negyedszázad telt már el a világháború befejezése óta. Nap­jaink erőviszonyai között azt a kö­vetkeztetést vonhatjuk le, hogy Európának a békéhez, a biztonság­hoz, a nemzetek közötti sokoldalú együttműködéshez vezető úton kell járnia. A szocialista országoké, közöttük hazánké is az érdem, hogy hasznos, építő jellegű javaslatokat terjesztet­tek elő az európai népek békéjének biztosítására. A Varsói Szerződés tagállamai által javasolt európai biztonsági konferencia iránt egyre növekvő érdeklődést tanúsítanak az európai országok kormányai és kon­tinensünk széles közvéleménye. Biz­tató jelnek tartjuk, hogy a budapes­ti memorandummal a konferencia az előkészítés szakaszába lépett. Kormányunk tovább munkálko­dik az európai biztonsági konferen­cia egybehívásáért s az európai biztonság megszilárdításáért. Ez nemcsak európai kérdés: a konti­nens biztonságáért folytatott harc ugyanis szerves része az imperialis­ta agresszió ellen világszerte folyta­tott küzdelemnek. A szilárd európai béke és biztonság megteremtése kedvező hatást gyakorol az egész vi­lág békéjére és biztonságára. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Országépítő munkánk néhány éves mérlege azt mutatja, hogy szép eredményeink vannak a gazdasági, a tudományos-műszaki fejlődés te­rületén, népünk anyagi-kulturális felemelkedésében. Az elmúlt ne­gyedszázad vívmányainak talpaza­tán határozott kontúrokkal rajzoló­dik ki előttünk a szocialista társa­dalom nagyszerű épülete. Eredmé­nyeinket számba véve büszkén vall­hatjuk magunkat olyan haza pol­gárainak, amely lendülettel halad előre a szocializmus útján. Álla­munk előrehaladásának, gazdasá­gi és szociális felvirágoztatásának távlatai biztatóak, ígéretesek. Meg­győződésem, hogy dolgozó népünk , közöttük Hajdú-Bihar megye munkás, paraszt és értelmiségi dol­gozói lelkesen és példásan teljesítik a IV. ötéves tervben meghatározott feladatokat is, és újabb eredménye­ket érnek el a szocialista Magyaror­szág teljes felépítésében. Azt hi­szem, ezen fáradozni mindannyiunk legszentebb kötelessége. Engedjék meg, hogy munkájuk­ban újabb sikereket, sok boldogsá­got kívánjak Debrecen város és Hajdú-Bihar megye lakosságának. Kállai elvtárs beszéde után a nagygyűlést Karakas László zárta be, aki megköszönte Kállai elvtárs­nak, hogy számos nagy fontosságú munkája mellett mindig szakít időt arra, hogy Hajdú-Bihar megye és Debrecen problémáival foglalkoz­zék. Kifejezésre juttatta, hogy a megye kommunistái vállalják az előttünk álló feladatokat, amelyek végrehajtásában bízvást számítanak az egész megye lakosságának az eddigihez hasonló jó munkájára. A nagygyűlés után Kállai elvtárs rövid ideig beszélgetett a csapágy­gyár vezetőivel, dolgozóival, s ezzel hivatalos látogatása a megyében be­fejeződött. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. AUGUSZTS­. .

Next