Hajdú-Bihari Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-01 / 179. szám
NAGYGYŰLÉS A CSAPÁGYGYÁRBAN (Folytatás az 1. oldalról) népi demokratikus forradalom első nagy horderejű kormányzati intézkedései is, olyanok, mint a hadüzenet a hitleri fasizmusnak, a fegyverszünet és az együttműködés megteremtése a Szovjetunióval, a földreform meghirdetése. Visszatekintve az elmúlt negyedszázadra, büszkén állapíthatjuk meg, hogy népünk új hazát épített a régi helyén; olyan országot, amelyben megszűnt a kizsákmányolás, a nyomor és a létbizonytalanság, amelyben az ember értékét végzett munkája határozza meg, amelyben egyre javuló anyagi viszonyok között él minden dolgozó ember. Hazánk szocialista átalakulása különösen meggyorsult az 1956-os ellenforradalom leverése után, amikor újjászerveződött pártunk felszámolta a revizionista és a szektás, dogmatikus torzulásokat, s olyan marxista-leninista politikai irányvonalat és programot dolgozott ki, amelyet sajátjuknak tekintenek a tömegek, és megvalósításukban összeforrtak pártunkkal. Pártunk sikeresen irányította a szocializmus építését, megerősítettük a néphatalmat, a szocialista ipar továbbfejlesztésével, a mezőgazdaság szocialista átalakításával leraktuk a szocializmus alapjait, s hozzákezdtünk a szocialista társadalmi rend teljes felépítéséhez, a fejlett, virágzó szocialista haza megteremtéséhez. Fejlődésünknek a 60-as évekre eső szakasza ugyancsak gazdag eredményekben. Népgazdaságunk fejlesztésének harmadik, 1966-ban megkezdett ötéves tervét az idén fejezzük be. Ipari termelésünk 34 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig 17 százalékkal nőtt öt év alatt. Tovább gyarapodott a nemzeti vagyon, javult a népgazdaság egyensúlya, és a két fő gazdasági szektor — a mezőgazdaság és az ipar — fejlődési üteme közeledett egymáshoz. Mindkét ágazatban emeltük a műszaki-tudományos színvonalat, s fokoztuk a termelés gazdaságosságát. Elértük az életszínvonal emelkedését szolgáló céljainkat is, öt év alatt 31 százalékkal emelkedett a munkások és alkalmazottak reáljövedelme, s a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok jövedelmei kiegyenlítődtek. Az ipar nagyobb részében csökkentettük a munkaidőt. Jelentős összegeket fordítottunk szociálpolitikai célokra: növeltük a családi pótlékot, emeltük a nyugdíjakat, s bevezettük a gyermeknevelési segélyt, amelyet mintegy százötvenezer fiatal anya vesz igénybe. 1966—67 között 320 000 új lakás épült Magyarországon, több, mint bármelyik ötéves tervben. Öt év alatt a lakosság 10 százaléka, kereken egymillió ember költözhetett új otthonba. A IX. kongresszus által meghatározott gazdasági céljainkat elértük. Ebben jelentős szerepet játszott a gazdaságirányítási reform is. A reformot olyan eszköznek tartjuk, melynek segítségével hatékonyabban, céltudatosabban kihasználhatjuk szocialista rendszerünk előnyeit, s mivel már a reform harmadik évében vagyunk, hoszszabb idő tapasztalatai alapján szólhatunk arról, hogy alaptalanok voltak azok az aggodalmak, amelyek a szocialista tervgazdálkodás gyengülésétől, munkanélküliségtől s inflációtól tartottak. Mindez nem következett be. A gazdasági reform kedvezően hatott az ipari struktúra korszerűsítésére, a mezőgazdasági termelőkapacitás növekedésére. Növekedett a vállalatok önállósága, döntési hatásköre. Tervgazdálkodásunk megalapozottabb és tudományosabb lett. A gazdálkodásban kiszélesedett a szocialista áru- és pénzviszonyok szerepe. Az elosztásban jobban érvényesül a szocialista bérezés alapelve, hogy mindenki képességei szerint dolgozzék, és mindenki munkája szerint részesüljön a megtermelt javakból. Természetesen a párt, a kormány, az országgyűlés folyamatosan és állandóan ellenőrzi a reform megvalósításának tapasztalatait. Fellépett és fellép a negatív jelenségek, az indokolatlan áremelkedések, az olcsóbb árucikkek hiánya, a helytelen jövedelem-elosztás, a spekuláció ellen, hogy a reform még inkább megerősítse és kifejlessze gazdasági rendszerünk alapvető, szocialista vonásait. Negyedszázados fejlődésünk eredményei szilárd alapokat teremtettek a továbbhaladáshoz. Szocialista történelmünk újabb negyedszázadát méltóképpen kezdjük. Az év végén megtartjuk pártunk X. kongresszusát, amely minden bizonnyal megerősíti fő politikai irányvonalunkat, meghatározza további feladatainkat, s lépést tartva az új követelményekkel továbbfejleszti munkamódszereinket, hogy a párt-, állami és társadalmi szerveink gyorsabban és eredményesebben váltsák valóra a szocialista Magyarország teljes felépítését. Gazdasági fejlődésünk feladatait 1971 januárjától már az új, a negyedik ötéves terv szabja meg. A terv irányelveit pártunk Központi Bizottsága elfogadta. A tervről szóló törvényjavaslatot a kormány csütörtöki ülésért tárgyalta, és az ősz folyamán az országgyűlés elé terjesztjük. A X. kongresszus már a terv megvalósításának feltételeit fogja kimunkálni. Előrehaladásunk kulcskérdése a negyedik ötéves tervben is a népgazdaság külső és belső egyensúlyának megerősítése, a termelés szerkezetének további korszerűsítése, iparunk és mezőgazdaságunk műszaki fejlesztése. A következő tervidőszakban is fontos feladatunknak tekintjük a tömegek jólétének, életszínvonalának emelését. A családi pótlékok, a nyugdíjak további emelésével javítjuk majd az alacsonyabb jövedelmű, a sokgyermekes családok és nyugdíjasok életét. Meggyorsítjuk a lakásépítkezések ütemét, öt év alatt 400 000 új lakást akarunk átadni a jogosultaknak. Az életszínvonal emelésében egyre inkább arra törekszünk, hogy mind nagyobb szerepet kapjon a kifizetett munkabér, mert a végzett munkának ez a legegyszerűbb, , legkönnyebben mérhető eszköze. Politikai és gazdasági terveink végrehajtásához az is szükséges, hogy tovább erősítsük társadalmunk egységét és összefogását. Népünk erkölcsi-politikai egységének további erősítése, a szocialista közgondolkodás fejlesztése országunk felvirágoztatásának, a szocialista Magyarország teljes felépítésének ugyanolyan fontos feltétele, mint az ipari és mezőgazdasági termelés további növelése. El kell érnünk, hogy azt a nagy munkalendületet, áldozatvállalást, szervezettséget és fegyelmet, amelynek sok szép példáját láttuk ebben az esztendőben is — például az árvíz elleni hősies küzdelemben — megtartsuk, állandósítsuk, és a szocialista építőmunka állandó jellemvonásává tegyük. Agrár vidékből: ipari-agrár megye A nemzet szocialista egységének erősítésében, nagy feladatai és még nagyobb lehetőségei vannak a Hazafias Népfront mozgalomnak. Az országgyűlésben valamenyien a népfront programját képviseljük, amelyet nemzeti fejlődésünk szocialista programjának tekintünk. Népfrontmozgalmunknak — élve a megnövekedett közjogi és politikai feladatai által adott lehetőségeivel — a jövőben még hatékonyabban kell dolgoznia, hogy népünk még szélesebb rétegeit, minden dolgozó magyart mozgósítson e program végrehajtására. Pártunk politikája nagy súlyt helyez a vidék fejlesztésére. Debrecen város ma már nemcsak a Tiszántúl gazdasági és szellemi központja, hanem , a szocialista Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő vidéke. Debrecen és Hajdú-Bihar megye gazdasági fejlődésének üteme az elmúlt tervidőszakban is meghaladta az országot átlagot: az ipari üzemek termelése például évi 10—12 százalékkal nőtt. Azok a létesítmények, amelyekről 1967-ben mint tervről beszélgettünk — a konzervgyár, a műanyaggyár, a házgyár — már termelnek, vagy nemsokára megkezdik termelésüket, és újabb és újabb munkáskezeket foglalkoztatnak. A termelés és a tudomány szoros kapcsolatát mutatja, hogy ugyanebben az időszakban felépült és megkezdte munkáját a Kossuth Lajos Tudományegyetem gyönyörű új kémiai intézete. Az iparban dolgozók száma a megyében négy év alatt 39 ezerről 52 ezerre nőtt, s ezzel nemcsak társadalmi, politikai vezető szerepét, hanem létszámát tekintve is első helyre került a munkásosztály. S ez azt is mutatja, hogy az elmúlt tervidőszakban lényegében is bekövetkezett a nagy torlat, gyökeresen megváltozott e vidék arculata: agrárvidékből — ipari-agrár megye lett Hajdú-Bihar; „cívis" városból, „paraszt metropolisból” — ipari várossá változott Debrecen. Erre büszkék lehetnek mindazok a helybeliek és fővárosiak, akik e nemes s ma már megvalósított célért fáradságot nem ismerve, évtizedeken át dolgoztak. Tetézi az örömöt, hogy a megye s a város ipari fejlődése mellett nem maradt le, sőt lépést tartott a fejlődéssel a megye szocialista mezőgazdasága is. A mezőgazdaság növekedését a tudomány és kultúra intézményeinek, az egyetemeknek, főiskoláknak s a középiskoláknak gyarapodása kísérte. Örömmel közölhetem, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa mai ülésén emelte a Debreceni Agrártudományi Főiskolát egyetemi rangra, s ezzel a város egyetemeinek száma háromra nő. A megye és a város fejlődése nem szakad meg az új ötéves tervben sem, sőt előrehaladásának üteme fokozódik. Debrecen mellett reális célul tűztük ki a három hajdúváros és több nagyközség: Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény és Hajdúnánás, Püspökladány, Balmazújváros és Berettyóújfalu gyorsabb gazdasági és kulturális fejlesztését. A város, a megye gazdasági fejlődéséről mostani látogatásom idején is meggyőződhettem. Az elmúlt esztendőkben is nemegyszer megfordultam a városban, a megyében, s többször jártam választókerületemben is. Örömmel mondhatom, mindig találok befejezett vagy éppen megkezdett új létesítményt. Most is megelégedéssel néztem meg a város új alkotásai közül olyanokat, mint a házgyár, az Erzsébet utcai lakótelep, a Petőfi téri óvoda. Örömmel tapasztaltam a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság, a gáti erdőgazdaság s a hajdúszováti Lenin Termelőszövetkezet fejlődését is. A mezőgazdasági üzemeket említve engedjék meg, hogy egy időszerű kérdésről is szót ejtsek. Július végén vagyunk, de az aratásnak, a betakarításnak még csak a közepén tartunk. A magyar parasztságot nem kell kioktatni, hogy mikor arasson. Itt, Hajdú-Biharban magam is láttam és megelégedéssel hallottam, hogy a szövetkezeti parasztok, agrármérnökök és technikusok lelkesen, szorgalmasan dolgoznak, hogy egyre nagyobb terméseredményeket érjenek el. Szeretném mégis arra kérni őket, hogy tekintettel a tavaszi kedvezőtlen időjárásra és az árvíz okozta károkra, tegyenek meg mindent a termés veszteség nélküli, gyors betakarításáért. Az ipari munkásokkal együtt ezzel is járuljanak hozzá a nemzeti jövedelem l°/6-os növelését célzó országos mozgalom sikeréhez, az árvízkárok megszüntetéséhez, a rombadőlt házak újjáépítéséhez. Eddigi vívmányainknak, jelentős sikereinknek legfontosabb forrása a szocializmus építését szívügyének tekintő tömegek, a magyar nép áldozatos munkája volt. Ezután is arra törekszünk, hogy egyre nagyobb mértékben támaszkodjunk a népre. Ezt szolgálják a szocialista demokrácia erősítésére tett intézkedéseink. Ez a célja az államélet továbbfejlesztését célzó sokoldalú munkának is. Ennek a munkának az a lényege, hogy a dolgozó embereket aktívan bevonják a közéletbe és szervezeteik, képviselőik útján az országépítő tervek kialakításába, a döntések meghozatalába, végrehajtásába és ellenőrzésébe. A szocialista demokrácia kiterjesztésének legfontosabb állami fóruma az országgyűlés. Demokratizmusát mindenekelőtt az mutatja, hogy a 349 országgyűlési képviselő hétmillió felnőtt állampolgárt képvisel. A legutóbbi választások már az új választójogi törvény alapján, egyéni választókerületi rendszerben folytak le. Négy év tapasztalatai azt mutatják, hogy helyes volt a megyei listákról áttérni az egyéni választókerületekre. Ennek nyomán erősödött a képviselők közvetlen kapcsolata választóikkal, s ez érződik az országgyűlés munkájában is. Választási rendszerünket tovább tökéletesítjük, nagyobb teret engedünk annak, hogy a választókerületekben — ha a választópolgárok úgy látják jónak — több jelöltet állítsanak, s a választópolgárok közülük a legmegfelelőbbet, a legrátermettebbet választhassák meg, azt, aki a legjobban tudja képviselni érdekeiket, aki a legjobban valósítja meg a párt, a Hazafias Népfront politikáját. Az 1967 tavaszán választott országgyűlés az elmúlt csaknem négy évben nagy munkát végzett. Mindenekelőtt nagyobb hatékonysággal és nagyobb alapossággal látta el fő feladatát, a törvényhozást. Az országgyűlés ebben a ciklusban eddig 36 ülésszakot tartott, s huszonkét törvényt alkotott. A társadalom, a gazdaság szocialista fejlődését elősegítő, népünk életét megkönnyítő, olyan nagy fontosságú törvényeket fogadott el, mint pl. a Munka Törvénykönyve, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti törvény, a földjogi törvény, a szakmunkásképzésről szóló törvény. Az országgyűlés fokozottan ellenőrizte a kormány munkáját is. Az ülésszakokon rendszeressé váltak a kormányzati beszámolók, amelyeket mindenkor széles körű vita követett. A parlamenti vita közéletünk demokratikus fejlődésének általános jellemzője lett. Az országgyűlés állami életünk legmagasabb szintű, nyilvános, politikai fórumává lépett elő. A lakosság számontartja ülésszakjait, s választ vár tőlük legfontosabb kérdéseire. Választóim és a magam nevében Az országgyűlésben folyó igényes, felelősségteljes munka miatt ma már a képviselők csak akkor számíthatnak sikerre, ha a helyzet alapos ismerete alapján, konkrét formában — ha kell kritikusan — mondják el észrevételeiket, és nyújtják be javaslataikat. Ugyanígy egyetlen miniszteri választ sem tekintenek kielégítőnek, ha az nem foglalkozik érdemben a felvetett kérdésekkel, s nem ad megfelelő választ a megoldásukra. A demokratizmus erősödésének nagy eredménye, hogy ma már egyetlen kormányzati szerv, egyetlen kormánytisztviselő sem hagyja figyelmen kívül a képviselők észrevételeit és javaslatait. A kormány tagjai s az állami szervek vezetői a képviselők észrevételeit és javaslatait érdemi, hathatós segítségként fogják fel, amelyek sok esetben még a hivatali bürokrácia leküzdésében is nélkülözhetetlenek. Nemegyszer bebizonyosodott, hogy a választópolgárai között élő képviselő jobban fel tudja mérni egy-egy kormányzati intézkedés vagy miniszteri utasítás valóságos határát és eredményét, mint az intézkedéseket előkészítő hivatali szervek. A képviselők általában jól ismerik választóik véleményét, javaslatait, elgondolásait, állandóan tanácskoznak velük az ország fejlődésének megoldandó gondjairól, kül- és belpolitikánk kérdéseiről. Ma már nem frázis, hanem a valóság tükröződése, erősödő szocialista demokráciánk egyik legfontosabb jellemvonása, amikor az országgyűlési képviselő a parlamentben felszólalását így fejezi be: választóim és a magam nevében a kormány beszámolóját vagy a törvényjavaslatot elfogadom ... Ennek következménye, hogy az országgyűlési vitáknak, a képviselők felszólalásainak és javaslatainak is jelentős szerepe volt például abban is, hogy a párt és a kormány erélyesen fellépett egyes, a reformot eltorzító jelenségek, egyes ipari és kereskedelmi vállalatok tisztességtelen nyereségre való törekvése ellen. Nem kis részben a képviselők felszólalásainak is köszönhető, hogy helyes kormányintézkedések születtek olyan kérdésekben, mint az üzemi nyereségrészesedés felosztásának módja, az olcsóbb árucikkek biztosítása, az indokolatlan áremelések meggátlása. A Hajdú-Bihar megyei és a debreceni képviselők munkájáról már szólott előttem Karakas elvtárs. A saját tapasztalataim alapján megerősíthetem szavait: a megye országgyűlési képviselői valóban jó munkát végeztek. Működésük, fellépésük eredménye lemérhető Debrecen és a megye fejlődésében, az országgyűlésnek és bizottságainak megélénkült tevékenységében is. Nekem az a meggyőződésem, hogy a jövő esztendő elején, amikor a négyéves választási ciklus véget ér, s új választásokat írunk ki, a város és a megye képviselői emelt fővel állhatnak választókerületük polgárai elé, mert lelkiismeretes, eredményes munkájukkal jelentősen előmozdították mind az országos feladatok, mind a választókerület ügyeinek megoldását. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Országunk belpolitikai és nemzetközi feladatai szorosan összefüggnek egymással. Kormányunk legfőbb külpolitikai elve, hogy szocialista szövetségeseinkkel együttműködve hozzájáruljon a béke, a szocializmus erőinek növekedéséhez, s ezzel kedvező nemzetközi feltételeket biztosítson a szocialista építőmunkához — mondotta Kállai Gyula elvtárs, majd részletesen szólt a nemzetközi helyzetről. Többek között hangsúlyozta: külpolitikánk homlokterében a Szovjetunióval, a szocialista országokkal fennálló egység, együttműködés és szoros szövetség elmélyítése áll. Az elmúlt években sokat dolgoztunk a szocialista tábor gazdasági-katonai erejének növeléséért, politikai-ideológiai egységének megszilárdításáért. A gazdasági együttműködés szélesítése érdekében jelentős, szerteágazó munka folyik a KGST-ben, ahol az integráció továbbfejlesztésének komplex programján dolgoznak. Az imperialista agressziók fokozódása, a NATO katonai készülődése láttán a szocialista országok nagy figyelmet szentelnek a Varsói Szerződés további erősítésének, a szocialista közösség védelme megszilárdításának. Ebből — erejéhez és kötelességéhez mérten — a Magyar Népköztársaság is kivette és kiveszi a részét. Népünk határozottan elítéli az Egyesült Államok kiterjedt katonai akcióit, indokínai újgyarmatosító háborúját. Országunk támogatja a betolakodók ellen küzdő népeket. Földrészünkön, Európában is sok megoldatlan kérdés halmozódott fel, jóllehet negyedszázad telt már el a világháború befejezése óta. Napjaink erőviszonyai között azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Európának a békéhez, a biztonsághoz, a nemzetek közötti sokoldalú együttműködéshez vezető úton kell járnia. A szocialista országoké, közöttük hazánké is az érdem, hogy hasznos, építő jellegű javaslatokat terjesztettek elő az európai népek békéjének biztosítására. A Varsói Szerződés tagállamai által javasolt európai biztonsági konferencia iránt egyre növekvő érdeklődést tanúsítanak az európai országok kormányai és kontinensünk széles közvéleménye. Biztató jelnek tartjuk, hogy a budapesti memorandummal a konferencia az előkészítés szakaszába lépett. Kormányunk tovább munkálkodik az európai biztonsági konferencia egybehívásáért s az európai biztonság megszilárdításáért. Ez nemcsak európai kérdés: a kontinens biztonságáért folytatott harc ugyanis szerves része az imperialista agresszió ellen világszerte folytatott küzdelemnek. A szilárd európai béke és biztonság megteremtése kedvező hatást gyakorol az egész világ békéjére és biztonságára. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Országépítő munkánk néhány éves mérlege azt mutatja, hogy szép eredményeink vannak a gazdasági, a tudományos-műszaki fejlődés területén, népünk anyagi-kulturális felemelkedésében. Az elmúlt negyedszázad vívmányainak talpazatán határozott kontúrokkal rajzolódik ki előttünk a szocialista társadalom nagyszerű épülete. Eredményeinket számba véve büszkén vallhatjuk magunkat olyan haza polgárainak, amely lendülettel halad előre a szocializmus útján. Államunk előrehaladásának, gazdasági és szociális felvirágoztatásának távlatai biztatóak, ígéretesek. Meggyőződésem, hogy dolgozó népünk , közöttük Hajdú-Bihar megye munkás, paraszt és értelmiségi dolgozói lelkesen és példásan teljesítik a IV. ötéves tervben meghatározott feladatokat is, és újabb eredményeket érnek el a szocialista Magyarország teljes felépítésében. Azt hiszem, ezen fáradozni mindannyiunk legszentebb kötelessége. Engedjék meg, hogy munkájukban újabb sikereket, sok boldogságot kívánjak Debrecen város és Hajdú-Bihar megye lakosságának. Kállai elvtárs beszéde után a nagygyűlést Karakas László zárta be, aki megköszönte Kállai elvtársnak, hogy számos nagy fontosságú munkája mellett mindig szakít időt arra, hogy Hajdú-Bihar megye és Debrecen problémáival foglalkozzék. Kifejezésre juttatta, hogy a megye kommunistái vállalják az előttünk álló feladatokat, amelyek végrehajtásában bízvást számítanak az egész megye lakosságának az eddigihez hasonló jó munkájára. A nagygyűlés után Kállai elvtárs rövid ideig beszélgetett a csapágygyár vezetőivel, dolgozóival, s ezzel hivatalos látogatása a megyében befejeződött. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. AUGUSZTS. .