Hajdú-Bihari Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
Népművelés a könyvtárakban debreceni könyvtárak A Könyvtáros című folyóirat egyik múlt évi száma harag06 glosszát közöl egy „Falusi településeink kulturális ellátottsága” című, a Népművelési Értesítőben megjelent tanulmány miatt. A glossza azt kifogásolja, hogy az említett tanulmány a falusi népművelés objektumainak számbavétele során figyelmen kívül hagyta a könyvtárakat, csupán a könyvek számával mérte a falvak olvasói ellátottságát. Az írás egyik részlete a könyvek összege és a könyvtár közötti — úgy gondolom — alapvető különbséget fogalmazza meg. „A kettő között ugyanis minőségi különbség van: a könyvtár egyben az olvasásnak és tájékozódásnak szervezett műhelyét, olvasók közösségét, könyvek forgalmát és a könyvtáros működését is jelenti. Vagyis az iskola utáni kulturálódás alapintézményét.” Ezt a néhány sort azért érdemes idézni, mert kiindulópontot szolgáltat a Debrecen könyvtárügyével kapcsolatos vizsgálódáshoz, felhívja a figyelmet a könyvtári munkának azokra a területeire, melyek egy ilyen vizsgálódás szempontjai lehetnek. Teljes áttekintésre természetesen nincs lehetőség, csak a legkézenfekvőbb kérdések futólagos vizsgálatáról lehet szó, melyhez az alkalmat és az adalékokat a Debreceni Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága előtt elhangzott beszámoló és Kertész Gyulánéval, a Debreceni Városi Könyvtár igazgatójával folytatott beszélgetés szolgáltatja. Debrecenben 1952-ben megszüntették és 1961-ben ismét megszervezték a városi könyvtárat. A két évszám közötti időben a Megyei Könyvtár volt hivatva Debrecen város lakosságának olvasói igényeit kielégíteni. Az idők folyamán növekvő feladatokkal, Debrecen és a megye egyidejű ellátásával azonban ez a könyvtár csak nehezen tudott megbirkózni. Ezért is válhatott szükségessé a városi könyvtár ismételt létrehozása, annak ellenére, hogy a Megyei Könyvtár ma is ellát városi feladatokat. Amikor a Debreceni Városi Könyvtár ismét működni kezdett, 30 könyvtári egységgel, 19 ezer kötet könyvvel rendelkezett és 3600 olvasója volt. Ma könyvtári egységeinek száma 39, és százezer könyv áll a több mint tízezer beiratkozott olvasó rendelkezésére. A fejlődés különösen 1965 óta vált szinte rohamossá, ami mindenekelőtt a Debreceni Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya támogatásának köszönhető. Sokat tesznek emellett a kerületi tanácsok a könyvtárhálózat fejlesztéséért, ugyanakkor Debrecen nagyüzemei is évenként támogatják hozzájárulásaikkal a könyvtárügyet. A fejlődés, az eredmények részletezése helyett azonban hasznosabbnak tűnik, ha néhány olyan jelenségre figyelünk fel, melyek napjainkban jellemzik Debrecenben, a könyvtárak és az olvasók kapcsolatát. Ezek közül talán első helyen lehetne említeni, hogy az utóbbi években létrehozott, korszerű és esztétikus berendezésű könyvtári egységek vonzóerejével magyarázható az olvasótábor növekedése. (Új Élet parki könyvtár, Cegléd utcai könyvtár, József Attila telepi klubkönyvtár). A régi, korszerűtlen berendezésű és kevésbé esztétikus környezetű könyvtárakban viszont csökken, vagy legjobb esetben stagnál az olvasói létszám. A népművelési objektumok vizsgálatakor gyakran hangoztatott, a vonzó környezet kialakításának fontos elve igazolódik tehát a debreceni könyvtárhálózat munkájának gyakorlatában is. Itt kell szólni arról, hogy elkészült Debrecen kulturális objektumainak fejlesztési terve, amely 1975-ig meghatározza a könyvtári létesítmények fejlesztését is. A fejlesztési terv azonban a könyvtárosok véleménye szerint nem mindenben felel meg egy olyan fejlődő nagyváros igényeinek, mint amilyen Debrecen. A terv ugyanis főként klubkönyvtárak létrehozását tartalmazza, melyek inkább a kis települések olvasói igényeit képesek kielégíteni, a nagyvárosokban pedig az erők szétforgácsolásához vezetnek. A Művelődésügyi Minisztérium kidolgozta a nagyvárosok adottságainak leginkább megfelelő könyvtártípusok tervét, de a fejlesztési terv ezt nem veszi figyelembe. A minisztériumi irányelvek szerint a városokban inkább a nagyobb méretű könyvtárak alkalmasak az olvasók igényeinek kielégítésére, melyek a következő könyvtári tapasztalatokon alapulnak: Napjainkban a könyvtárak olvasóinak nagy része tanul, a könyvtár szolgáltatásait tehát mindenekelőtt információszerzés céljából veszi igénybe. Ebből két dolog következik. Az egyik, hogy megnőtt a könyvtárakban a kézikönyvekből álló gyűjtemények szerepe, a másik, hogy fokozódott a „helybenolvasás” igénye. (A lakásviszonyok is ezt az igényt erősítik.) Ezek a jelenségek a könyvtáros személyét is előtérbe állítják, hiszen egyre jelentősebbé válik a tájékoztató, a könyvajánló tevékenység. A kis könyvtárak azért nem felelhetnek meg ezeknek a feladatoknak, mert nem áll rendelkezésükre kellő mennyiségű kézikönyv, szakkönyv, a helybenolvasás lehetőségei is korlátozottak vagy egyáltalán nem léteznek. Ugyanakkor a könyvtár sem tud megfelelő szakmai segítséggel közreműködni. A nagyobb könyvtárak viszont nagyobb gyűjteményeik, olvasótermeik és tájékoztató szolgálatuk által jelentős segítséget képesek nyújtani a tanulni, művelődni, nyugodt körülmények között szellemi munkát végezni kívánó olvasóknak. Arról nem is beszélve, hogy a helybenolvasás következtében sokkal nagyobb a könyvek forgási sebessége, sokkal többen jutnak hozzá egyegy közkedvelt könyvhöz, és a könyvek sokkal kevésbé rongálódnak. (A Debreceni Városi Könyvtár könyvbeszerzése jelenleg évenként 16 ezer kötet, s ezzel szemben mintegy 8 ezer kötetet kell ugyancsak évenként elhasználódás miatt szanálni.) A következetes könyvajánló tevékenység a szakmai segítségen kívül az általános olvasási kultúra fejlődését is nagymértékben elősegíti. Egyéni feltételezés, de a kis könyvtárak, a klubkönyvtárak létesítéséhez való ragaszkodás talán annak a népművelési elvnek a könyvtárak területére történő átvetítéséből fakad, hogy a korszerű népművelés a rétegekre, a kis csoportokra, közösségekre kíván erőteljesen hatni. Ez az elv pedig nem mond ellent a nagy könyvtárak létesítésének, hiszen a könyvtárakban is folyik ezen az alapon népművelés. A Debreceni Vámosi Könyvtár egységeiben rendszeresen tartanak úgynevezett rétegfoglalkozásokat, melyek elsősorban a gyermek és ifjúsági korosztályt érintik. A Központi Gyermekkönyvtár foglalkozásai a mesén és filmvetítéseken túl a legkülönbözőbb szakterületek ismeretterjesztő formáit ölelik fel. Tartottak foglalkozást többek között a babonaságról, a néphagyományokról, letűnt mesterségekről, zenéről, egészségügyi kérdésekről. Ugyanígy a KISZ korosztályt érintő és érdeklő kérdések is szerepelnek a programban a lélektani tájékoztatástól a színházlátogatásig. Emellett a könyvtár az olvasói igények optimális kielégítése érdekében rétegfelméréseket is végzett. Az ipari tanulók körében végzett felmérés érdekes tapasztalattal járt. Idézet a beszámolóból: „A szépirodalom olvasásánál feltűnő a mai irodalom iránti érdeklődés a klasszikusokkal szemben, míg évekkel ezelőtt fordított volt a helyzet. A szakirodalom területén magas érdeklődés mutatkozik a politikai szakkönyvek iránt. Legmagasabb a műszaki könyvek olvasásának forgalma. A tanyai olvasók olvasmányainak felmérése hasonló tapasztalatokat nyújtott, mindössze annyi eltéréssel, hogy a szakirodalom rovására a gyermek- és ifjúsági irodalom kölcsönzése dominál.” Az említett példák talán valóban bizonyítják, hogy a könyvtári ellátottságot nem lehet a könyvek öszszegével mérni, hiszen a könyvtár amellett, hogy a könyvet az olvasó rendelkezésére bocsátja, még igen sokrétű népművelési tevékenységet is végez: az olvasásnak és tájékoztatásnak szervezett műhelye, az olvasókat közösséggé fogja össze, és mindemellett a könyvek forgalmát, a könyvtáros működését is jelenti. És valóban reális követelménynek látszik az is, hogy a kis könyvtárak helyett a városok nagy könyvtárakat kapjanak, mert ezekben az említett tevékenységet sokkal hatékonyabban lehet végezni Magyari Vilmos Megjelent az Alföld szeptemberi száma Irodalmi és művelődési folyóiratunk szépirodalmi rovatában az elmúlt hónapban közölt Baráth Lajos: Sortűz című kisregény befejező részét közli, valamint Temesi Ferenc: Leves kanál nélkül. Lajta Kálmán: Otthon megtalál elbeszélését találhatjuk a széppróza rovatban. A gazdag versanyag szerzői: Ágh István, Füzessy Mariann, Béres Attila, Kalász Márton, Izes Mihály, Aczél Géza, Ács Jenő, Gulyás Imre, Udvaros Péter, Darázs Endre, Kiss Benedek, Rudnai Gábor. Az Eszmecsere rovatban jelent meg Molnár Tivadar: Pártrendszer és demokrácia című értekezése. Az Alföld kiemelkedő írása Bata Imre: Németh László utolsó kísérlete című tanulmánya, amely az életmű sorozatban megjelent regényciklus megszületését, és abbamaradását vizsgálja, esszéigényességgel. A másik tanulmány Kis Pintér Imréé, aki Bizonyosság vagy bizonytalanság címmel Csoóri Sándorról írt reflexiókat. A Népművelés rovatban Elek Sándorné a közművelődés intézményhálózatának jelenbeli problémáit veti fel. A Művészet rovatban két hajdúszoboszlói tárlatról is szó esik, Tóth Endre az I. Országos Vázlatkiállítás jelentőségét méltatja, ifj. Tóth Béla pedig Kass János tárlatát elemzi. Haits Géza Martyn Ferenc tihanyi gyűjteményes kiállításáról számol be, Ablonczy László a szegedi Színház ősbemutatójáról, Mocsár Gábor: Mindenki városa című szatirikus játékáról írt színházi krónikát. Vass József, Balogh László, Simon Zoárd, Horpácsi Sándor, A. Molnár Ferenc, Bitskey István, Kardos Pál újonnan megjelent könyveket recenzálnak. A Hónapról hónapra rovatban Nyirkos István egy Finnországban megjelent magyar versantológiáról írt ismertetőt, Magyari Vilmos a Maróthi György kórus fennállásának 20. évfordulója okán az öntevékeny művészi együttesek múltjáról és jelenbeli helyzetéről írt meditatív sorokat, Csorba Csaba, a világjáró székely ember, Mikó Imre regényes életrajzát ismerteti, Pálfy G. István az elmúlt idők tévéjátékairól írt összefoglaló jelleggel, valamint a közelmúltban bemutatott és vitát kavart Kodolányi János: Földindulás című tévédráma erényeit, s a bemutató jelentőségét méltatta. Az illusztrációs anyag a Debreceni II. Nyári Tárlat anyagából való: Gerzson Pál, Somos Miklós, Illés Árpád, Móré Mihály, Kmetty János, Főnyi Géza, Nagy B. István, Kő Pál, Bársonyi Arany, Erdélyi Mihály és Orosz János munkáinak reprodukcióját közli az Alföld szeptemberi száma. Az Európa újdonságai JUBILÁLÓ MESÉLŐ GLÓBUSZ - A HALHATATLAN NAPLÓJA - TITOKZATOS ŐSÖK ÜZENETE A betű, s annak őse, a betűkép, varázsos fonálként köt össze múltat és jelent, ősöket és utódokat, régvolt s ma élő népeket. A jelek üzenetté válnak, évezredek távlatából is közvetítik porrá vált, de gondolataikban élő elődeink hangját. Ahogy az a könyv is ezt teszi, melyet a sumér irodalom kistükreként állított össze Komoróczy Géza, s bocsátott ki Fénylő ölednek édes örömében címmel az Európa Könyvkiadó. A sumérok, Mezopotámia őslakói nem csak a laikus, hanem a szakember előtt is titokzatos népnek számítanak. Nem ismerjük elődeiket, származásukat, nyelvük, kultúrájuk eredetét. Föltűntek fényes csillagként az emberiség történelmének egén, s merész ív befutása után lehullottak onnan. Örökségük azonban kimeríthetetlen. A fényképekkel illusztrált kötet is ezt igazolja. Lírai szépségű költemények, királyokhoz esdeklő sorok, bírósági tárgyalások drámai pillanatait fölidéző dokumentumok, adószedők jelentései egyaránt helyet kaptak a könyvben, s ez formálja ki végülis az egységes képet egy nagy kultúrájú, mélyen érző, valót és elvontat egyaránt kifejezni tudó népről. A varázsos fonál létezéséről tanúskodik a kiadó másik újdonsága is, mely egyben csendes jubileum megtestesítője. A kárpát-ukrajnai népmesékből A vasorrú vidzsibaba címmel közreadott válogatás a kiadó nemes vállalkozásának, a Népek meséi sorozatnak ötvenedik kötete. A sorozat a mesélő glóbuszt tárta az olvasó elé. Vogulok, németek, vietnamiak, portugálok, törökök, örmények, eszkimók, finnek s más nációk legtermészetesebb kincse, a népmese vált így számunkra hozzáférhetővé. Felfedező út ez. Mert meghökkentően sok a közös vonás a legkülönfélébb népek meséiben, s ugyanakkor megkapóan gazdag a különbözőségek tárháza is. A jubileumi kötet Finicicky Mihály fordításában és válogatásában nyújt át egy csokorra valót, a már megszokott szép köntösben a kárpát-ukrajnaiak mesevilágából. Királyok és királykisasszonyok, talpraesett vándorok, ravasz tolvajok, urakon kifogó szegények lépnek elénk a kötet lapjairól, hogy egyéni sorsukon, kalandjaikon túl valami mással, áltanosabbal is megismertessenek bennünket. A népmesék örök, s megunhatatlanul variálódó igazságtevésével, a jó győzelmével a rossz felett. Ahogy a népmesékben, úgy Tammisaare észt író Sötét sziklák címmel közreadott kötetében is sok rokonvonást fedezhetünk fel a magunk múltjával. Az észt irodalom klasszikusai Móricz Zsigmond-i témát dolgozott fel az 1933-ban már megjelent, s most Bereczki Gábor fordításában új hazai kiadást megérő regényében: a földéhséget. Katka Villa, a parasztlegény nemcsak a gazdag meg a szegény lány közötti választás miatt válik tragikus sorsú, bukott hőssé, hanem azért is, mert becsület és becstelenség között kell döntenie. S olyan világban, ahol a becsületnek velejárója a nehéz sors, a becstelenségnek meg a bőség. A lírai és drámai részleteket egyaránt magába foglaló kötet tovább öregbíti a szerzőnek Orcád verítékével című könyvével kiérdemelt itthoni sikerét. „Amikor egy emberben rendkívüli szenvedély uralkodik el, mindaz, amit különleges körülmények között mond vagy tesz, mit sem bizonyít vele kapcsolatosan; életének egésze tanúskodik róla” — írja Stendhal egyik levelében. A vaskos kötetet, mely a Stendhal művei sorozatban jelent meg, Bizalmas írások címmel, Réz Pál válogatásában és fordításában, e gondolatnak engedve forgathatjuk. Mert valóban bizalmas írások ezek, a halhatatlan művész naplójegyzetei és levelei. Vallanak szeszélyről, hiúságról, kicsinyességről éppúgy, mint tiszta és nemes érzelmekről, hideg tárgyilagosságról s bántó elfogultságról. Ám a részletek végül is egésszé kerekednek, bizalmas közelségből mutatva őt. Az újdonságok közül kiemelt ötödik mű a Modern Könyvtár új kötete, Vaszilisz Vaszilikosznak emigráns görög író Angyalképző című regénye. A Szabó Kálmán fordította munka valójában három, egymáshoz logikailag kapcsolódó kisregény. Nehéz lenne a három közül bármelyik tartalmi ismertetése, mert a szerző modern szerkesztésű és hangvételű művet tett az olvasó elé. Valóság és irrealitás keveredik, a napi élet tényei váltakoznak látomásokkal, ám végülis félreérthetetlen az eredmény: éles társadalomkritika. Fokozatokból felépülő kritika, mely elkalauzol a csúcsig. A növény, A kút című kisregények után az Angyalképzőig. S ha erről a csúcsról tekintünk vissza, akkor értjük meg igazán az alkotói szándékot, az embert nyomorító valóság nyers, sokoldalú bemutatását. M. O. Mi újság a középiskolákban? CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY GIMNÁZIUM Az iskolaév kezdete előtt kerestük fel Papp Imre igazgatót, aki elmondotta, hogy a Csokonai gimnáziumban az utóbbi évek nehézségei után az első jelentős eredményeket már elérték, a bukások száma csaknem felére csökkent és több diák kapott jeles és jó bizonyítványt. Huszonhat osztályban 857 diák tanult az elmúlt tanévben, 173 érettségiző közül nyolcan jelesen tették le vizsgájukat. A tanulók közel 40 százaléka vidéki, s 48 százalék a fizikai dolgozók gyermeke. Nyáron a balatonakali építőtáborban 120 lány dolgozott. A KISZ iskolai szervezete a mozgalmi munkában kiváló diákoknak táborozást szervezett a Balaton mellett 60 fiatal részvételével. Az orosz nyelv tanulásában kifejtett jó munkájáért egyhónapos szovjetunióbeli jutalomtáborozást kapott Tóth Ilona és Vajda Mária. A KISZ vb tagjai Hajdúböszörményben egyhetes vezetőképző táborban kaptak tájékoztatást az új tanév mozgalmi feladatairól. A nyári hónapokban a gimnázium épületében jelentős munkálatokat végeztek, korszerűsítették a fizikai és kémiai előadótermet. A most kezdődő tanévben 5 első osztály indul, köztük angol,német és orosz tagozat. A gimnázium tanulóinak jelentős része lány, de ezt az arányt 1974-re csökkenteni kívánják, arányos eloszlásra törekszenek. Ennek első lépése, hogy az első osztályok közül négy koedukált. A legifjabb tanulók között is sok a vidéki. A kollégiumi igényeket nem tudják kielégíteni, a jelenlegi 100 férőhelyek kétszerese az igény. Az 1970—71-es tanév fő feladata a tanulmányi eredmények további javítása, a bukások számának csökkentése. Ennek érdekében új módszerként a tanulószobai ügyeletet a KISZ látja el. A szakköri munka színvonalának emelése is az irányelvek között szerepel. Ebben is nagy feladatot vállal a KISZ: a szakkörök szervezését, munkájuk összehangolását is elvégzi. Ebben a tanévben is megrendezik a házi tanulmányi versenyeket, melyek időpontja február-március hónap. A diákok örömmel fogadják ezt,a versenyzési módot, mely megismerteti őket az országos tanulmányi versenyek légkörével, ezenkívül tovább gyarapítja tudásunkat. Távolabbi célkitűzés, hogy a Csokonai gimnázium is felzárkózzék a többi debreceni középiskolák tanulmányi szintjére. Oltványi Tamás HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. AUGUSZTUS 30.