Hajdú-Bihari Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
TOVÁBBTANULÁS 1970 Kollégiumot! Kollégiumot! Vékony arcú, izgékony tekintetű fiú ül a felvételizők asztalánál. Ujjtördelő kézmozdulatait kottázni lehetne, önéletrajzában József Attilához hasonlította sorsát. Nem tehetségét, költői hajlamát, csak életindulását. F. Antal szegényparasztok leszármazottja. Apja ma egy nyírségi kis falu termelőszövetkezetének tagja. De ő a középiskolát már a református gimnáziumban végezte. Rokonságából egyedül érettségizett. És hogy így alakulhatott, azt nem a saját szerencséjének, hanem rendszerünknek tulajdonítja. Mert eljutott az orvosegyetem felvételiztető bizottsága elé. De hogyan? 4 PÉLDA EREJE Faluja területileg a baktalórántházi gimnáziumhoz tartozik. Bejáróként viszont napi két óra idővesztést, 40 kilométer vonatzötyögést kellett volna vállalnia. Más megoldást kerestek. Az út a városba, a református gimnáziumon keresztül vezetett. „Azért jöttem a református gimnáziumba, mert ez volt otthon a legismertebb. A környékünkről Debrecenbe jelentkezőket főleg ide vették fel.” Nem kell ahhoz nagy bölcsesség, hogy az ember kisüsse, miért a református közismert a Nyírségben. F. Antal se tartja szüleit különösen vallásosoknak, ő maga falujában „illegális” KISZ-tag. Nem a hitbuzgalom vezette tehát őt és még néhány társát egyházi iskolába. Hanem a szükség. A tudás, a színvonalas iskolázottság szükséges éle. Nyilván közismert, hogy szinte ez az egyedüli iskola Debrecenben, ahová területileg nem tartozókat is fölvesznek. Sajnos és szerencsére nem F. Antal az egyedüli tehetséges diák, aki ilyen úton jut el a felvételiig. Ne essék félreértés, nem azért sajnálatos, mintha kedvezőtlenül befolyásolná a felvételét, hogy felekezeti gimnáziumba járt. Azért sajnos, mert a négy év vallásos nevelése nem múlik el a diákok lelkében nyomtalanul, és sok vívódást okoz nekik a továbbiakban is, ha bekerülnek az egyetemre. És azért szerencsére, mert még mindig kívánatosabb egy jó kollégium fegyelmezett rendje — F. Antal is aquaritor volt —, a kiváló szaktanárok képzése, irányítása, mint a bejárás gyötrelme, a baktalórántházi gimnázium alacsonyabb színvonala. Ahonnan — meglehet — nem jutott volna el az egyetemig. Jöhetett volna állami kollégiumba. Akkor most talán kevesebb gátlással küzdene, nem lennének feltűnően érezhető világnézeti konfliktusai, és esetleg ugyanilyen szép feleletet produkálna. Ha jöhetett volna. Ha felvették volna. A szakszervezetek munkavédelmi felügyelősége felfüggesztette a kollégium működését. Ez annál is tragikusabb, mert az eddigi 200 helyre is óriási túljelentkezés volt. Nemhogy az igényeket nem tudjuk kielégíteni, de évek óta a kollégiumi felvétel tanulmányi, mozgalmi feltételeit se tudjuk megtartani. A felvételek egyedüli döntő szempontja a szociális helyzet. Gyerekeink többségének kis keresetű nyírségi postai kézbesítő az édesapja, 200 tanulóból 128 fizikai dolgozó szülők gyereke és őket anyagilag rendkívül megterhelné az albérlet vagy az externista elhelyezés. Az externátusi rendszer napi háromszori kollégiumi étkezésre ad lehetőséget, és akik olyan házaknál laknak, ahol nem tudnak tanulni, az iskolában vagy a kollégiumban lehetnek tanulószobások. Ez is csak félmegoldás, tanulmányi eredményük nyilván jobb lenne a kollégiumban. A Zóla egyébként évek óta a legmagasabb tanulmányi átlagú kollégium, idén 3,77-tel zártunk, a fizikai dolgozók gyerekeinek átlaga 3,82 volt. Természetesen csak területileg is a középiskolákhoz tartozó gyerekeket tudják beiskolázni. Jövőre sajnos ha a minisztériumi fellebbezés nemleges lesz, megszűnik a kollégium. Százra kell csökkentenünk a már felvettek létszámát, és igénybe vesszük a Dienes középiskola felajánlott szükségszállását. Egyelőre felmérhetetlen tanulmányi és politikai kihatásokkal járhat a létszámcsökkentés. SZÜKSÉGÉPÜLETEK Deme István, a városi tanács művelődési osztályának előadója: — A Debrecen négy nagyobb kollégiumában — a Makarenkóban, a Zajában, a Mórában és a Móriczban — lakó gyerekek tanulmányi átlaga általában jobb, mint az iskolák átlaga. De nagyon nehéz helyzetben vannak a mi kollégiumaink. Szükségépületekbe szorulnak, vagy éppen életveszélyesek. Annál tiszteletre méltóbb az az eredmény, amit a tanárok ilyen körülmények között is elérnek. Természetesen elsősorban a fizikai dolgozók gyerekeinek biztosítunk helyet. A tavalyi tanévben a kollégisták 59 százaléka, a tanulószobások 63 százaléka kétkezi munkás gyereke volt. Dr. Szabó Ferencné, a Zata kollégium igazgatója: — Nézzen körül! Feldúcolt szobákat, folyosókat, lépcsőházakat láthat. Fölösleges a helyzetet dramatizálnom, egy szempillantással felmérhető, hogy ilyen környezetben élni balesetveszélyes. DE MIKOR? De nem sokkal jobb a helyzet Debrecen többi kollégiumában sem. Csak példaként említem a Móriczot, ahol a lányrészleg éppenséggel nem diákotthoni rendeltetésű bérházban kapott szükséglakást, a fiúk pedig évek óta vándorolnak. A Makarenko kollégium létszáma — ahová jövőre csak gimnazistákat helyeznek el — már 200 fölött van, csaknem duplája az eredeti férőhelyeknek. A diákok kizárólag alvásra használhatják a kollégiumot, a szomszédos iskolák tantermeiben tanulnak délutánonként. Szintén ugyanilyen a helyzet a megye többi nagy gimnáziumának kollégiumában, mint például Püspökladányban vagy Hajdúnánáson. Nánáson az elmúlt tanévben 110 kollégiumi helyre 65-tel többen jelentkeztek. A kimaradtak ott is externisták voltak. Részlet a megyei tanács v. b. művelődési osztályának jelentéséből: „A megye középiskolai kollégiumaiban a fizikai dolgozók gyerekeinek aránya 78,5 százalék. Az externátusiak között az arányuk kisebb, a bejárók között viszont az arányuk magasabb, mint a nem fizikai dolgozók gyerekeié.” Dr. Polinszky Károly miniszterhelyettes : „A negyedik ötéves tervben mintegy 9000 általános iskolai körzeti kollégiumi és 1200 középiskolai kollégiumi helyet létesítünk, elsősorban a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei számára. Kívánatos lenne, ha társadalmi összefogás növelné a lehetőségeket.” Kívánatos lenne, talán az ország egyetlen megyéjében se égetőbb és kívánatosabb, mint Hajdúban, amelynek központja egyetemi város. Dr. Szabó Ferencné: — Az örökös átalakításokra, felújításokra, toldozgatásokra lassan több pénz elmegy, mint amennyibe egy korszerű, új kollégium felépítése kerülne. Deme István: — Két kollégium építésére hoztunk határozatot. A megyei és a városi tanács építtet egy-egy 300, illetve 250 fős kollégiumot körülbelül 1972-re. Pedig az egyiket már a harmadik ötéves tervbe is beütemezték. És most 1972-re tolódik. Ha minden jól megy. De félő, ha ma adnák át, már az is késő lenne ... Zelenay Anna TÍZEZREKET ÉRINTŐ GOND A létszám- és bérgazdálkodás helyzete Debrecenben Lényeges, az embereket egészen közelről érdeklő probléma a létszám- és a bérgazdálkodás. Kinek milyen a munkahelye, hogyan érzi magát abban a közösségben, ahol dolgozik; ha máshova akar pályázni, akkor milyen meggondolások vezetik? Mennyire elégedett a beosztásával, mennyiben tesz eleget kötelességeinek, és ha a jók vagy a legjobbak között van, akkor ezt mérheti-e és hogyan? Sok kérdést ölel fel ez a problémakör. Érthető tehát, hogy az MSZMP Debrecen Városi végrehajtó bizottsága nagy alaposságat tárgyalt a gazdálkodó szervek létszám- és bérgazdálkodásáról. Tízezreket közvetlenül érint ez. Hajdú-Bihar megye ipara, közlekedése, kereskedelme jórészt a nagyvárosba koncentrálódik. A mechanizmus beágyazódásával új lehetőségek teremtődtek. Hogyan éltek ezekkel a vállalatok ? Az MSZMP Központi Bizottságának múlt év november 26—28-i határozata e tekintetben is fontos feladatokat rótt a pártszervezetekre: segítsék elő a munka hatékonyságának növelését, a munka- és üzemszervezés javítását, a munkaerő cserélődésének csökkenését, az anyagi érdekeltség rendszerének jobb hasznosítását. Ez közös célokat szolgál: az egyén és ezzel együtt a vállalat és a népgazdaság javát. Ami a végrehajtó bizottság ülésén elhangzottakat illeti, nem törekedhetünk a teljességre. Jó néhány olyan következtetés akad azonban, amelyeket feltétlenül érdemes hasznosítaniuk a további munkában a kommunistáknak, hogy akit el akarnak vinni tőle, arra múlhatatlanul szüksége van. A pártszervezetek bátor kezdeményezésére lenne szükség ahhoz, hogy a dolgozók észrevételei alapján következetesen küzdjenek a belső létszámfelesleg megszüntetéséért. Ide tartozik az is, hogy ez a bizonyos „kapun belüli munkanélküliség” minden üzemi dolgozót megkárosít. Ahol többen dolgoznak, mint ahány emberre szükség van, ott valakinek el nem végzett munkáért fizetnek. Nyilván ezt azok is tudják, akik saját környezetükben tapasztalják a belső létszámfelesleget. Csak éppen nem szólnak, nem akarnak szólni. Hátha ... hátha valamilyen kapcsolat „eredménye” az a munkahely. Ahol egészséges, jó szellemű az üzemi légkör, ott az ilyen esetről nyíltan szólnak. És nyíltan is kell szólni róla. Arról is, hogy nem elég, ha csak a normában dolgozók intenzitását elemzik. Komplex feladat a létszámgazdálkodás, és ehhez hozzátartozik, hogy minden munkakörben megnézzék a felelős gazdasági vezetők, mennyiben ésszerű és szükséges, mennyire célszerű az a munka, és az adott munkaterületen valóban lelkiismeretesen dolgozik-e az, aki betölti a munkakört. Kevés a kezdeményezés Kétségkívül jobbak most a termelési feltételek Debrecen üzemeiben, mint voltak egy esztendővel ezelőtt. A gazdálkodó szervek vezetői arra törekedtek, hogy biztosítsák a termelékenység emelését, az egyenletesebb termelést. Határozottabb volt ez év indítása, jobb volt a rendelésállomány, az alapanyagellátás. Mindez lehetővé tette, hogy az első félévben a termelés több mint húsz százalékkal növekedett. A munka termelékenysége 13 százalékkal emelkedett. Ezzel Debrecen üzemeiben elérték, hogy a termelésnövekedés nagyobb arányban a termelékenység emelkedése révén valósult meg. Közrejátszott ebben a párt- és társadalmi szervek fokozódó segítő, ellenőrző munkája, a műszaki-szervezési intézkedések sorozata, a munkafegyelm javulása, a szocialista versenymozgalom szélesedése, az üzem előtt álló feladatokat közvetlenül segítő vállalások valóra váltása. Több tényező viszont arra hívja fel a figyelmet: nem minden lehetőséget hasznosítottak a vállalatok. A gazdaságirányítási rendszer reformja megköveteli a vállalati mechanizmus ésszerű kialakítását. Ilyen tekintetben még kevés a kezdeményezés. A termelékenység növelésének is sok a tartaléka a vállalatoknál. Mégis inkább az a tapasztalat, hogy a gazdasági vezetők főként a fizikai munkásoknál kutatják a lehetőségeket. Ez pedig az intenzitás növeléséhez vezethet. A tartósan jó eredményt hozó intézkedésekhez hozzátartozna, hogy valamennyi munkaterületen felmérést végeznek, milyen a dolgozók leterheltsége. A vállalati eredmények növelése mindenkinek érdeke. Vajon meg is tesznek ezért mindent és mindenütt? A jó üzemi munka a végrehajtáson múlik. Ám az is bizonyos, hogy jó szervezés, jó műszaki előkészítés nélkül hiába a szorgalom a munkapadoknál. Mindenkinek kötelessége a jól végzett munka. Most már ott kellene tartanunk, hogy aki hanyagul látja el feladatát, azt felelősségre is vonják. Ettől viszont van bizonyos tartózkodás. Néhány gazdasági vezető azt tartja, jobb ha többször szól, mint ha egyszer figyelmeztet alaposabban. Mert hátha megsértődik az a műszaki, hátha más üzembe megy át. Ilyen felfogásmóddal nem lehet javítani a munkát, ez valamennyiünk érdeke ellen való. Ezért lenne szükség arra, hogy a kommunisták a tartósan eredményt hozó tartalékok feltárására és hasznosítására ösztönözzék a vezetést, és a pártszervezetek a számonkérésről se feledkezzenek meg. Az év elején kidolgozott intézkedési tervek igen átgondoltak, hasznosak. Ahogy a vb-ülésen az egyik felszólaló mondotta, az a legfontosabb, hogy az intézkedési tervben foglaltakat mindenütt valósítsák meg. Együttes munka volt az intézkedési terv kidolgozása. A végrehajtásban pedig mindenkinek egyénileg is felelősnek kell éreznie magát. Ha pedig valaki nem érzi ezt a felelősséget, akkor erkölcsi vagy anyagi vonatkozásban kellene éreztetni vele: kötelességei vannak, és jogokat csak úgy gyakorolhat, ha eleget tett kötelességeinek. Káros a kapun belüli munkanélküliség A vállalati létszámtervek ma már jobban igazodnak a termelési feladatokhoz, mint korábban. Ez a gondosabb munkára utal. A létszámnövekedés negatívuma ugyanakkor, hogy a munkások és alkalmazottak aránya nem megfelelő, az alkalmazottak számának növekedése még mindig meghaladja a munkásokét. Néhány vállalatnál ma is jelentkezik ún. belső létszámfelesleg, jóllehet az üzemek szinte állandóan keresnek dolgozókat. Ez a fiktív munkaerőkereslet nehezíti az ésszerű és célszerű munkaerőgazdálkodást. Az üzemi, belső munkanélküliségtől kellene mihamarabb megszabadulni, ez bomlasztja, zülleszti a légkört, károsan hat a munkafegyelemre. Sajnos amikor oda kerül a sor, hogy ésszerű legyen a munkaerő felhasználása, és bizonyos átcsoportosítást hajtsanak végre, akkor mindenkinek „megvan a maga embere”, és minden gazdasági vezető esküszik rá. Újból ezrek változtattak munkahelyet Nem mai gond a munkaerő-vándorlás. Debrecenben az első félévben 7526 esetben szüntettek meg munkaviszonyt, és 7755 esetben létesítettek újat. Még nagyobb a mozgás most, mint volt egy esztendővel ezelőtt. Van, aki az okot még mindig a Munka Törvénykönyve módosításában keresi. Nem a szabad munkavállalásban van a hiba. Több hozzászólás is igazolta, hogy a munkaerő cserélődésében többet nyom ennél az, hogy milyenek a munkakörülmények, hány műszakban kell dolgozni, és — főként — hogy milyen a munkahelyi légkör. A legtöbb vállalatnál a kilépők nagy százalékát a frissen bekerültek adják. Sokat jelent az, hogy milyen a szociális gondoskodás. Feltétlenül figyelembe kell venni e tapasztalatokat, amelyeket a Szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsának felmérései is bizonyítanak. Az új munkás érezte, hogy munkára jelentkezett, hogy milyen kötelességekkel jár felvétele, de ezzel együtt azt is érezze, hogy az üzem gazdáinak egyike, akinek figyelembe veszik a véleményét, adnak a szavára, és a vezetés vele együtt dolgozik. Vele együtt gondol a jövőre, bevonja a vezetésbe. Fontos, nagyon fontos tehát, hogy milyen a vezetők és a beosztottak közötti kapcsolat, milyen hangnemben beszél a vezető a dolgozóval. Mindketten tulajdonosok. Mások a kötelességek. Van, aki megfeledkezik erről, és azt gondolja, ha erősebb a hangja, attól már jobb vezető lesz. Van, aki úgy véli, nem szükséges „fent" tartani a kapcsolatot, nem szükséges az emberekkel szót váltani, elég ha „fent” jól ismerik, önmagában is csalódik az ilyen vezető. Csalódnia kell, hiszen legfontosabb segítőtársaitól fosztja meg magát. Tehát a cserélődésnek eléggé összetettek az okai. A vállalati vizsgálódásnak mélyebbre kellene nyúlnia, amikor a munkaerőmozgás okait elemzi. Július 1-től a Debrecen Városi Tanács bevezette a kötelező közvetítést azon férfi munkavállalók esetében, akik a munkaviszonyukat jogszabályellenesen szüntették meg, illetve, egy évben többször munkahelyet változtattak. Ez is segítet a káros hatások mérséklésében. De az adminisztratív intézkedés, csak a végső eszköz lehet. A legfontosabb az, hogy a vállalatok becsüljék meg jobban munkásaikat, olyan körülményeket teremtsenek, amelyek között érdemes jól dolgozni. Egyébként is a tanácsi rendelkezés eleve mentesít 64 vállalatot és szövetkezetet a kötelező közvetítés alól. Ahogy valaki megfogalmazta a vb-ülésen, ez már nem is kiskapu... Túlórák és egyenlősdi A Debrecen városi párt-végrehajtó bizottság ülésén elhangzottakat rövidesen titkári értekezleten beszélik meg. A vb-ülés vitája is mutatta, hogy a létszám- és bérgazdálkodás nem egy a sok kérdés között, hanem hatását tekintve átfogja az üzemi életet. Éppen ezért szükséges, hogy az alapszervezetekben súlyának megfelelően elemezzék saját helyzetüket. Érdemes szólni majd a taggyűléseken a túlórák alakulásáról, arról, hogy néhány vállalatnál hiába vezették be a 44 órás munkahetet, a szabadszombatot, az emberek hétközben jóval túldolgozzák még a 48 órát is. A vb-ülés összefoglalója arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a differenciált bérezés elvei jól ismertek, eléggé hat még az egyenlősdire törekvés gyakorlata. És amíg ez gyakorlat lesz, addig nehéz elvárni az emberektől, hogy többet, jobbat adjanak, nemesebbre törekedjenek. Amíg nem alakul ki mindenütt a különbségtevés, addig nehéz a differenciált munkát igényelni. Nagy tehát a gazdasági vezetők felelőssége, viszont vannak jogaik, amelyekkel élhetnek. És ha jól élnek e jogokkal, mind kevesebb lesz saját gondjuk. Ezzel pedig a debreceni üzemek, vállalatok, intézmények gondjai is enyhülnek. A városi párt-végrehajtó bizottság ennek érdekébenn, a nagyváros dolgozói gondjainak enyhítése érdekében tárgyalt a létszám- és bérgazdálkodás helyzetéről. Joggal bízhatunk abban, hogy a vb-ülés után az alapszervezetekben is felelős, a kisebb és a nagyobb kollektíva javára szolgáló döntések születnek. Sütő Gyula HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1970. AUGUSZTUS 7.