Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

(Folytatás a 2. oldalról) megfelelően állandóan tökéletesí­tenünk kell. A Központi Bizottság erre is jóváhagyást, felhatalmazást kér a kongresszustól. A továbbiakban Kállai elvtárs a kongresszusi irányelvek vitájának néhány tapasztalatáról beszélt, majd így folytatta: Pártunk X. kongresszusa szocia­lista forradalmunk fejlődésének olyan időszakában ülésezik, ami­kor nem jelentkezik újabb fordu­lat, újabb fejlődési szakasz a tár­sadalmi viszonyokban. Helyze­tünkről s alapvető célunkról az irányelvek — helyesen — azt álla­pítják meg, hogy magasabb szinten kell folytatnunk a szocializmus tel­jes felépítésének munkáját. Ez a pártértekezlet is az irányelveknek ezt a megállapítását választotta fő jelszavául. A szocializmus teljes felépítésé­ről immár a harmadik kongresszu­son beszélünk. Ezt a feladatot elő­ször pártunk VIII. kongresszusán jelöltük meg, miután befejeztük a mezőgazdaság szocialista szervezé­sét, s ezzel a szocialista termelési viszonyok győzelmet arattak az egész népgazdaságban. Ez a változás megnyitotta a szocialista forrada­lom újabb szakaszát, a szocializmus teljes felépítésének kezdetét. Ma már világosan látjuk, hogy ez a szakasz — időtartamát tekintve — több évet ölel fel. Ezért nagyon valószínű, hogy nemcsak a X., ha­nem még a XI. kongresszus is a szocializmus teljes felépítésének kérdéseivel foglalkozik. Ma azt hangsúlyozzuk, hogy magasabb szinten kell folytatnunk az 1962- ben elkezdett munkát a szocializ­mus teljes felépítése érdekében. Az elmúlt négyéves periódusban országunk életét, politikai, gazdasá­gi és társadalmi struktúráját meg­határozó szocialista termelési viszo­nyok az anyagi termelés minden szférájában, az iparban, a mezőgaz­daságban, az áruforgalomban és a szolgáltatások terén megerősödtek. Erre támaszkodva vezettük be idő­közben a gazdasági reformot, amely egyre erősebben érezteti kedvező hatását. A most elfogadott ötéves terv már teljes egészében a reform körülményei között valósul meg, és több feladat megoldását tűzte ki célul. Ezek között első helyen szere­pel az ipari és mezőgazdasági munka termelékenységének növe­lése, a műszaki és technikai szín­vonal emelése, a nemzetközi mun­kamegosztás erősítése, az ország gazdasági fejlődésének meggyorsí­tása. Az elmúlt négyéves periódusban méginkább egységesebb lett társa­dalmunk. Megerősödött és össztár­sadalmi méretekben érvényesül a munkásosztály vezető szerepe. Nagy előrehaladást értünk el az egységes termelőszövetkezeti pa­rasztság megteremtésében. Ezzel to­vább erősödött társadalmi rendünk politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Az értelmiség szorosra fűzte kapcsolatait a két alapvető dolgozó osztállyal. Társadalmunk egysége az elmúlt időszakokban ko­moly próbákat állt ki és bebizonyí­totta: ez az egység tartós, az érde­kek hosszú távon is azonosak. A szocialista építőmunka maga­sabb szintű folytatása megköveteli társadalmunk politikai és erkölcsi arculatának további formálását, a szocialista közerkölcs további erő­sítését, a kommunista nevelőmunka széles körű, koncepciózus és hatá­rozott folytatását is. Manapság sok szép példáját látjuk annak, hogy mind több és több az olyan dolgo­zó, aki munkájában nemcsak lét­­fenntartásának elengedhetetlen esz­közét, hanem a köz javára végzett tudatos tevékenységet is látja. Ez , az öntudatos munka mindenekelőtt az egyre terebélyesedő szocia­­listabrigád-mozgalomban nyilvá­nul meg. A kongresszusi irányel­vek vitája azonban azt is bebizo­nyította, hogy a szocialista erkölcs, a szocialista tudat, a marxista vi­lágnézet helyzete hazánkban a kommunistákat élénken foglalkoz­tatja. Kétségtelenül igaza van a párttagoknak abban, hogy társadal­munkban ma még le nem becsül­hető, le nem kicsinyelhető ,jelei vannak a kispolgári antiszociális magatartásnak, a harácsolásnak, az anyagiasságnak. Annak a szemlélet­nek, hogy adj minél kevesebbet, vagy ha teheted, ne adj semmit a köznek, de vegy el tőle mindent, amit csak lehet. Statisztikai kimu­tatások természetesen nem készül­nek arról, hogy némelyek miből építik balatoni luxusvillájukat, ezt legfeljebb a „Kék fény” deríti ki a televízióban. A helyzet valószínűleg nem is rosszabbodott, hiszen ma sem tartunk számon több lógóst és több harácsolót, mint négy évvel ezelőtt. A jelenség inkább azért feltűnőbb, mert sokat fejlődött tár­sadalmunk szocialista erkölcse és ennek következtében sokkal érzé­kenyebben reagál a dolgozók igaz­ságérzetét sértő antiszociális tüne­tekre. Szeretném ismételten hang­súlyozni, a közállapotokon kell ja­vítani, és hogy a belvizes eszten­dőhöz kapcsolódó hasonlattal éljek: a társadalmi viszonyokban is le kell csapolni azokat a zavaros vize­ket, amelyekben az ilyen emberek lubickolhatnak. Ezen a téren még nagy feladatok várnak ránk. Nagy szerepe van az állami élet és a szocialista demokrácia tovább­fejlesztésének is. A tömegek neve­lése sokféle formában történik. Az elméleti képzés kétségtelenül fon­tos, de a legdöntőbb mégis az, hogy az emberek a gyakorlati munkába kapcsolódjanak be, s e munka so­rán sajátítsák el a szocialista együttélés szabályait és saját ta­pasztalataik alapján győződjenek meg a szocialista rend magasabb­­rendűségéről. Közügyeket intézve, másokat is nevelve, harcoljanak a szocialista közélet tisztaságáért, s közben maguk is nevelődjenek. Vitathatatlan tény azonban, hogy a szocialista demokrácia csak ak­kor bontakozik ki a maga teljessé­gében, ha ennek feltételeit minde­nütt­ az üzemekben, termelőszövet­kezetekben, intézményekben, a köz­ponti és a helyi állami szervekben megteremtjük. Természetesen eb­ben a munkában a párt Központi Bizottságának, a kormánynak, az országgyűlésnek meghatározó szere­pe van: létrehozzák a szocialista de­mokrácia erősítésének intézményes formáit, saját tevékenységükkel példát mutatnak, ösztönzik a folya­matot és ellenőrzik az alsóbb szer­vek ezirányú tevékenységét. A va­lóságos demokráciát elsősorban mégiscsak „lent”, az üzemekben, a gazdasági egységekben, a politikai hatalom alapszerveiben, a taná­csokban lehet és kell kibontakoztat­ni, ott, ahol a tömegek élnek és dolgoznak. Az eddigi tapasztala­taink azt mutatják, hogy nagyot léptünk előre a szocialista demok­rácia erősítésében, de nagyok még a tennivalók és a követelmények, legalább akkorák, mint a meglevő lehetőségek. Az irányelvek vitája során bizony nemegyszer felme­rült, hogy vannak még vezetők, akik nem kíváncsiak a munkások, a dolgozók véleményére. Ezért az állami szervekben, üzemekben és termelőszövetkezetekben mindent meg kell tenni azért, hogy a de­mokrácia szélesedő lehetőségeit és bővülő formáit szocialista tartalom­mal töltsék meg. A nemzetközi helyzetről, a nem­zetközi kommunista mozgalomról szólva Kállai elvtárs többek között a következőket mondotta: A Központi Bizottság, a Politi­kai Bizottság az elmúlt ciklusban ereje nagy részét a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott harcra fordította, tudván, hogy elsősorban ettől függ az impe­rializmus ellen vívott küzdelmünk sikere, elsősorban ettől függ, hogy milyen szilárd és milyen tartós szo­cialista építőmunkánk legfontosabb külső feltétele: a nemzetközi béke. Kivettük részünket a kommunista és munkáspártok 1909. évi moszk­vai értekezletének előkészítéséből, s tovább folytatjuk a harcot a né­zeteltérések megszüntetéséért, az elvi-ideológiai egységért, mert enél­­kül az akcióegység is törékeny. A konkrét nemzetközi kérdések közül az amerikaiak indokínai ag­ressziójának megszüntetése, az iz­raeli agresszió következményeinek felszámolása, s az európai biztonság megerősítése állt és áll feladataink előterében. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a megye problémáiról is. Talán röviden beszélhetek, mert a megye fejlődéséről és jövendő ter­veiről nemrégiben tanácskoztam a debreceni aktívával egy képviselői beszámoló gyűlésen. Időben megkaptam, s elolvastam a megyei pártbizottság jelentését, figyelemmel kísértem Karakas elv­társ beszámolóját, és örömmel hall­gattam a pártértekezlet érdemdús vitáját. Mindezek alapján az a véle­ményem, hogy az elmúlt négy éves időszakban a megye kommunistái becsületesen teljesítették kötelessé­güket és elismerésre méltó, jó mun­kát végeztek. Ez tükröződik a me­gye gazdasági fejlődésében és a la­kosság életének folyamatos, állandó javulásában. Az elért eredmények, no meg a megye pártbizottságának itt is tapasztalt nagy aktivitása, lel­kes, forradalmi buzgalma, munka­szeretete jó alapot teremtenek a to­vábbi előrehaladáshoz, újabb, nagy sikerek kivívásához. A IV. ötéves tervben Debrecen és a megye ipari bázisa is tovább bővül. Folytatódik a Gördülőcsap­ágygyár rekonstrukciója, fejlesztik a műanyaggyárat. Több lakás épül, s fejlődik a kommunális ellátás, megkezdődik, a Keleti-főcsatorna vizének bevezetése Debrecenbe, s ezeken kívül is, számos ipari, kom­munális, kulturális létesítmény épül fel. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy nemcsak az iparfejlődés jelent előrehaladást. Magyarország gaz­dasági életében ma is megvan és a jövőben is tovább növekszik a me­zőgazdaság szerepe. Nekünk minden talpalatnyi földet be kell vetnünk, s meg kell munkálnunk; minden valamire való férőhelyet fel kell használnunk az állattenyésztésben, hogy mezőgazdaságunk ellássa la­kosságunkat élelmiszerrel, hozzájá­ruljon az ipar nyersanyagszükség­leteihez és az export révén valutát szerezzen a népgazdaságnak. Ezeket a nagy feladatokat csak fejlett szo­cialista mezőgazdaság képes teljesí­teni, amelynek objektív feltételei a nagyüzemi gazdaságok megterem­tésével és megerősödésével Hajdú- Bihar megyében is létrejöttek. A jövőben is minden lehetőséget ma­ximálisan fel kell használnunk a megye mezőgazdaságának fejleszté­sére, elsősorban arra, hogy fellen­düljön az állattenyésztés, és megold­ják a megye olyan nagy problémáit, mint a belvizek rendezése és az ön­tözés fejlesztése. Debrecen — a történeti időktől fogva a­ Tiszántúl szellemi központ­ja. Ezért nagy jelentőséget tulajdo­nítunk a város egyetemein, iskolái­ban, kulturális és tudományos in­tézményeiben folyó munkának. En­nek fejlesztése országos jelentőségű é s ennek megfelelően gondosko­dunk róla. A megyei pártbizottság s a me­gyei pártszervek munkáját az el­múlt négy évben többször tanulmá­nyoztam a helyszínen is. Megálla­píthatom, hogy tevékenysége és munkamódszerei — a kommunista munkastílusnak megfelelően — egyenletesen fejlődtek. A megye helyzetét mindig átfogó módon vizs­gálták, s mindig volt kialakult vé­leményük és határozott elképzelé­sük a teendőkről. Ez a sikeres mun­ka és jó munkamódszer az egyik legfontosabb forrása a megye gaz­dasági és politikai eredményeinek, de ezen túlmenően, segítette és se­gíti a Központi Bizottság, és a köz­ponti állami szervek munkáját is. Ezt a munkát kell tovább folytat­nunk , és magasabb szintre emel­nünk! A Központi Bizottság nevé­ben elismerésem fejezem ki a me­gyei­ pártbizottságnak, s rajta ke­resztül, a megye kommunistáinak! Engedjék meg, hogy befejezésül még egyszer köszöntsem a megyei pártaktívát, sok sikert és további jó munkát kívánjak a pártértekez­letnek, itt, é­s a megye küldöttei­nek a kongresszuson. Kállai elvtárs nagy tetszést ara­tott felszólalása után Nagy Tibor­­né, a Debreceni Postaigazgatóság vezetője, a mandátumvizsgáló bi­zottság elnöke terjesztette be a bi­zottság jelentését, majd a vita to­vábbi részében a következők kap­tak szót: Sándor Zoltán, a MÁV debreceni üzemi pártbizottság kül­dötte, Bartha István, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Kovács Istvánné, a Debreceni Konzerv­gyár párttitkára, Bíró István, a ká­bai Vörös Csillag Tsz elnöke, Cifra László megyei rendőrfőkapitány, Szarka Istvánné komádi pedagógus. A megye minden részéből érkez­tek táviratok, amelyekben az üze­mek, a közös gazdaságok, a hivata­lok dolgozói eredményes, jó mun­kát, felelősségteljes tanácskozást kívántak a pártértekezletnek. Majd Kovács Kálmán, az Alföld című folyóirat főszerkesztője emel­kedett szólásra. Ezután Kovács La­jos, a Csapágyművek csoportvezető­je kért szót. Majd Barta Árpádné­­nak, az SZMT vezető titkárának hozzászólása hangzott el. A továbbiakban felszólaltak: dr. Ványi József, az állami gazdaságok megyei főosztályvezetője, dr. Kesz­tyűs Loránd, a Debreceni Orvostu­dományi Egyetem rektora, Kulcsár László, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka, Patkovszky Imre, a BIOGAL Gyógyszergyár igazgató­ja, dr. Kocsis Miklós, a Hajdúdoro­gi Községi Tanács vb-elnöke, Kusz­­tos Ferenc, a Tiszántúli Gázszolgál­tató és -szerelő Vállalat igazgatója. (A felszólalásokat keddi számunk­ban közöljük.) A pártértekezlet ma folytatja munkáját. Kállai Gyula TANÁCSKOZIK A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET jegyzetek a pártértekezletről örömet kölcsönző­­ eredmények, egy kollektíva vagy üzem jó mun­káját bizonyító sikerek, emberi gondok, országos■ ügyek, megoldás­ra váró feladatok váltogatták egy­mást mind a beszámolóban, mind a hozzászólásokban. Az elmúlt évek tapasztalatairól, a változó életről, a holnap tennivalóiról formálták sza­vakká gondolatukat, javaslatukat a vitában résztvevők. De bármiről esett is szó, az csendült ki szavaik­ból. Az emberek ezreinek gondja, öröme azonos a kommunisták gond­jaival, örömeivel. 14 nyughatatlan nyugdíjas Arcára mély barázdát véstek az élet gondjai. Elmúlt 85 éves. Egy pillanatra meglepődött, amikor a szünetben megszólította egy másik idős kommunista: — Dr. Verbovszky, hogy érzi ma­gát? Nem értettük kihez címezték e megszólítást. De hamarosan kide­rült, hogy dr. Verbovszky nem más, mint Hajdú János elvtárs, a mun­kásmozgalom régi, megbecsült har­cosa. Ezt a nevet több mint 50 év­vel ezelőtt kapta, amikor a szovjet párt megbízásából álnéven kellett hazajönnie Magyarországra. S két év múlva rá menekülnie is kellett. Emigrációba, Horthy csendőrei elől. — Felszólal, János bácsi? — kér­dezték többen. 1­4 két debreceni Egy kisfiú és egy nagyfiú állt a szónoki emelvényen, hogy a legif­jabbak üdvözletét tolmácsolja: Debreczeni Attila és Debreczeni Ferenc. Attila egy úttörő raj tit­kára, tavaly a kisdobosok szavaló­versenyének nyertese volt, ezért kapta ezt a nagy megtiszteltetést, Feri a Tóth Árpád Gimnázium­ KISZ-titkára. — Mondanivalóm­­ volna renge­teg — mondotta —, de inkább én gyűjtöm a tapasztalatokat, vélemé­nyeket: mit mond a ma fiatalsága. Mert hát alaposan megfiatalodott ez a pártértekezlet. Az előbb is lát­tam itt egy kislányt, alig lehetett 20 éves. Jó érzés ezt látni, hogy oko­sak, értelmesek a mi lányaink, fiaink. Csak olykor több lelkesedés, ambíció lenne bennük. Élethűen, hitelesen csengtek sza­vai. Hiszen Hajdú elvtárs 1902 óta vesz részt a munkásmozgalomban, de még ma sem tétlenkedik. Sokan keresik fel ügyes-bajos dolgaikkal, úgy is nevezik őt: a nyughatatlan nyugdíjas. S miközben hallgattuk a szépen csengő szavakat, egy pillanatra ar­ra gondoltunk: van valami szimbo­likus is abban, hogy két testvér áll az emelvényen. A legtermészetesebb az, hogy a kisdobosból úttörő, az úttörőből ifjúkommunista lesz. A mai fiatalok, a mi gyerekeink ezen az úton jutnak el a párthoz. Király Ferenc, Nagy Zsuzsa HAJDÚ-BIHARI NAPL­Ó — 1970. NOVEMBER 1. SZÜNETBEN

Next