Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
(Folytatás a 2. oldalról) megfelelően állandóan tökéletesítenünk kell. A Központi Bizottság erre is jóváhagyást, felhatalmazást kér a kongresszustól. A továbbiakban Kállai elvtárs a kongresszusi irányelvek vitájának néhány tapasztalatáról beszélt, majd így folytatta: Pártunk X. kongresszusa szocialista forradalmunk fejlődésének olyan időszakában ülésezik, amikor nem jelentkezik újabb fordulat, újabb fejlődési szakasz a társadalmi viszonyokban. Helyzetünkről s alapvető célunkról az irányelvek — helyesen — azt állapítják meg, hogy magasabb szinten kell folytatnunk a szocializmus teljes felépítésének munkáját. Ez a pártértekezlet is az irányelveknek ezt a megállapítását választotta fő jelszavául. A szocializmus teljes felépítéséről immár a harmadik kongresszuson beszélünk. Ezt a feladatot először pártunk VIII. kongresszusán jelöltük meg, miután befejeztük a mezőgazdaság szocialista szervezését, s ezzel a szocialista termelési viszonyok győzelmet arattak az egész népgazdaságban. Ez a változás megnyitotta a szocialista forradalom újabb szakaszát, a szocializmus teljes felépítésének kezdetét. Ma már világosan látjuk, hogy ez a szakasz — időtartamát tekintve — több évet ölel fel. Ezért nagyon valószínű, hogy nemcsak a X., hanem még a XI. kongresszus is a szocializmus teljes felépítésének kérdéseivel foglalkozik. Ma azt hangsúlyozzuk, hogy magasabb szinten kell folytatnunk az 1962- ben elkezdett munkát a szocializmus teljes felépítése érdekében. Az elmúlt négyéves periódusban országunk életét, politikai, gazdasági és társadalmi struktúráját meghatározó szocialista termelési viszonyok az anyagi termelés minden szférájában, az iparban, a mezőgazdaságban, az áruforgalomban és a szolgáltatások terén megerősödtek. Erre támaszkodva vezettük be időközben a gazdasági reformot, amely egyre erősebben érezteti kedvező hatását. A most elfogadott ötéves terv már teljes egészében a reform körülményei között valósul meg, és több feladat megoldását tűzte ki célul. Ezek között első helyen szerepel az ipari és mezőgazdasági munka termelékenységének növelése, a műszaki és technikai színvonal emelése, a nemzetközi munkamegosztás erősítése, az ország gazdasági fejlődésének meggyorsítása. Az elmúlt négyéves periódusban méginkább egységesebb lett társadalmunk. Megerősödött és össztársadalmi méretekben érvényesül a munkásosztály vezető szerepe. Nagy előrehaladást értünk el az egységes termelőszövetkezeti parasztság megteremtésében. Ezzel tovább erősödött társadalmi rendünk politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Az értelmiség szorosra fűzte kapcsolatait a két alapvető dolgozó osztállyal. Társadalmunk egysége az elmúlt időszakokban komoly próbákat állt ki és bebizonyította: ez az egység tartós, az érdekek hosszú távon is azonosak. A szocialista építőmunka magasabb szintű folytatása megköveteli társadalmunk politikai és erkölcsi arculatának további formálását, a szocialista közerkölcs további erősítését, a kommunista nevelőmunka széles körű, koncepciózus és határozott folytatását is. Manapság sok szép példáját látjuk annak, hogy mind több és több az olyan dolgozó, aki munkájában nemcsak létfenntartásának elengedhetetlen eszközét, hanem a köz javára végzett tudatos tevékenységet is látja. Ez , az öntudatos munka mindenekelőtt az egyre terebélyesedő szocialistabrigád-mozgalomban nyilvánul meg. A kongresszusi irányelvek vitája azonban azt is bebizonyította, hogy a szocialista erkölcs, a szocialista tudat, a marxista világnézet helyzete hazánkban a kommunistákat élénken foglalkoztatja. Kétségtelenül igaza van a párttagoknak abban, hogy társadalmunkban ma még le nem becsülhető, le nem kicsinyelhető ,jelei vannak a kispolgári antiszociális magatartásnak, a harácsolásnak, az anyagiasságnak. Annak a szemléletnek, hogy adj minél kevesebbet, vagy ha teheted, ne adj semmit a köznek, de vegy el tőle mindent, amit csak lehet. Statisztikai kimutatások természetesen nem készülnek arról, hogy némelyek miből építik balatoni luxusvillájukat, ezt legfeljebb a „Kék fény” deríti ki a televízióban. A helyzet valószínűleg nem is rosszabbodott, hiszen ma sem tartunk számon több lógóst és több harácsolót, mint négy évvel ezelőtt. A jelenség inkább azért feltűnőbb, mert sokat fejlődött társadalmunk szocialista erkölcse és ennek következtében sokkal érzékenyebben reagál a dolgozók igazságérzetét sértő antiszociális tünetekre. Szeretném ismételten hangsúlyozni, a közállapotokon kell javítani, és hogy a belvizes esztendőhöz kapcsolódó hasonlattal éljek: a társadalmi viszonyokban is le kell csapolni azokat a zavaros vizeket, amelyekben az ilyen emberek lubickolhatnak. Ezen a téren még nagy feladatok várnak ránk. Nagy szerepe van az állami élet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének is. A tömegek nevelése sokféle formában történik. Az elméleti képzés kétségtelenül fontos, de a legdöntőbb mégis az, hogy az emberek a gyakorlati munkába kapcsolódjanak be, s e munka során sajátítsák el a szocialista együttélés szabályait és saját tapasztalataik alapján győződjenek meg a szocialista rend magasabbrendűségéről. Közügyeket intézve, másokat is nevelve, harcoljanak a szocialista közélet tisztaságáért, s közben maguk is nevelődjenek. Vitathatatlan tény azonban, hogy a szocialista demokrácia csak akkor bontakozik ki a maga teljességében, ha ennek feltételeit mindenütt az üzemekben, termelőszövetkezetekben, intézményekben, a központi és a helyi állami szervekben megteremtjük. Természetesen ebben a munkában a párt Központi Bizottságának, a kormánynak, az országgyűlésnek meghatározó szerepe van: létrehozzák a szocialista demokrácia erősítésének intézményes formáit, saját tevékenységükkel példát mutatnak, ösztönzik a folyamatot és ellenőrzik az alsóbb szervek ezirányú tevékenységét. A valóságos demokráciát elsősorban mégiscsak „lent”, az üzemekben, a gazdasági egységekben, a politikai hatalom alapszerveiben, a tanácsokban lehet és kell kibontakoztatni, ott, ahol a tömegek élnek és dolgoznak. Az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy nagyot léptünk előre a szocialista demokrácia erősítésében, de nagyok még a tennivalók és a követelmények, legalább akkorák, mint a meglevő lehetőségek. Az irányelvek vitája során bizony nemegyszer felmerült, hogy vannak még vezetők, akik nem kíváncsiak a munkások, a dolgozók véleményére. Ezért az állami szervekben, üzemekben és termelőszövetkezetekben mindent meg kell tenni azért, hogy a demokrácia szélesedő lehetőségeit és bővülő formáit szocialista tartalommal töltsék meg. A nemzetközi helyzetről, a nemzetközi kommunista mozgalomról szólva Kállai elvtárs többek között a következőket mondotta: A Központi Bizottság, a Politikai Bizottság az elmúlt ciklusban ereje nagy részét a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott harcra fordította, tudván, hogy elsősorban ettől függ az imperializmus ellen vívott küzdelmünk sikere, elsősorban ettől függ, hogy milyen szilárd és milyen tartós szocialista építőmunkánk legfontosabb külső feltétele: a nemzetközi béke. Kivettük részünket a kommunista és munkáspártok 1909. évi moszkvai értekezletének előkészítéséből, s tovább folytatjuk a harcot a nézeteltérések megszüntetéséért, az elvi-ideológiai egységért, mert enélkül az akcióegység is törékeny. A konkrét nemzetközi kérdések közül az amerikaiak indokínai agressziójának megszüntetése, az izraeli agresszió következményeinek felszámolása, s az európai biztonság megerősítése állt és áll feladataink előterében. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a megye problémáiról is. Talán röviden beszélhetek, mert a megye fejlődéséről és jövendő terveiről nemrégiben tanácskoztam a debreceni aktívával egy képviselői beszámoló gyűlésen. Időben megkaptam, s elolvastam a megyei pártbizottság jelentését, figyelemmel kísértem Karakas elvtárs beszámolóját, és örömmel hallgattam a pártértekezlet érdemdús vitáját. Mindezek alapján az a véleményem, hogy az elmúlt négy éves időszakban a megye kommunistái becsületesen teljesítették kötelességüket és elismerésre méltó, jó munkát végeztek. Ez tükröződik a megye gazdasági fejlődésében és a lakosság életének folyamatos, állandó javulásában. Az elért eredmények, no meg a megye pártbizottságának itt is tapasztalt nagy aktivitása, lelkes, forradalmi buzgalma, munkaszeretete jó alapot teremtenek a további előrehaladáshoz, újabb, nagy sikerek kivívásához. A IV. ötéves tervben Debrecen és a megye ipari bázisa is tovább bővül. Folytatódik a Gördülőcsapágygyár rekonstrukciója, fejlesztik a műanyaggyárat. Több lakás épül, s fejlődik a kommunális ellátás, megkezdődik, a Keleti-főcsatorna vizének bevezetése Debrecenbe, s ezeken kívül is, számos ipari, kommunális, kulturális létesítmény épül fel. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy nemcsak az iparfejlődés jelent előrehaladást. Magyarország gazdasági életében ma is megvan és a jövőben is tovább növekszik a mezőgazdaság szerepe. Nekünk minden talpalatnyi földet be kell vetnünk, s meg kell munkálnunk; minden valamire való férőhelyet fel kell használnunk az állattenyésztésben, hogy mezőgazdaságunk ellássa lakosságunkat élelmiszerrel, hozzájáruljon az ipar nyersanyagszükségleteihez és az export révén valutát szerezzen a népgazdaságnak. Ezeket a nagy feladatokat csak fejlett szocialista mezőgazdaság képes teljesíteni, amelynek objektív feltételei a nagyüzemi gazdaságok megteremtésével és megerősödésével Hajdú- Bihar megyében is létrejöttek. A jövőben is minden lehetőséget maximálisan fel kell használnunk a megye mezőgazdaságának fejlesztésére, elsősorban arra, hogy fellendüljön az állattenyésztés, és megoldják a megye olyan nagy problémáit, mint a belvizek rendezése és az öntözés fejlesztése. Debrecen — a történeti időktől fogva a Tiszántúl szellemi központja. Ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a város egyetemein, iskoláiban, kulturális és tudományos intézményeiben folyó munkának. Ennek fejlesztése országos jelentőségű é s ennek megfelelően gondoskodunk róla. A megyei pártbizottság s a megyei pártszervek munkáját az elmúlt négy évben többször tanulmányoztam a helyszínen is. Megállapíthatom, hogy tevékenysége és munkamódszerei — a kommunista munkastílusnak megfelelően — egyenletesen fejlődtek. A megye helyzetét mindig átfogó módon vizsgálták, s mindig volt kialakult véleményük és határozott elképzelésük a teendőkről. Ez a sikeres munka és jó munkamódszer az egyik legfontosabb forrása a megye gazdasági és politikai eredményeinek, de ezen túlmenően, segítette és segíti a Központi Bizottság, és a központi állami szervek munkáját is. Ezt a munkát kell tovább folytatnunk , és magasabb szintre emelnünk! A Központi Bizottság nevében elismerésem fejezem ki a megyei pártbizottságnak, s rajta keresztül, a megye kommunistáinak! Engedjék meg, hogy befejezésül még egyszer köszöntsem a megyei pártaktívát, sok sikert és további jó munkát kívánjak a pártértekezletnek, itt, és a megye küldötteinek a kongresszuson. Kállai elvtárs nagy tetszést aratott felszólalása után Nagy Tiborné, a Debreceni Postaigazgatóság vezetője, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke terjesztette be a bizottság jelentését, majd a vita további részében a következők kaptak szót: Sándor Zoltán, a MÁV debreceni üzemi pártbizottság küldötte, Bartha István, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Kovács Istvánné, a Debreceni Konzervgyár párttitkára, Bíró István, a kábai Vörös Csillag Tsz elnöke, Cifra László megyei rendőrfőkapitány, Szarka Istvánné komádi pedagógus. A megye minden részéből érkeztek táviratok, amelyekben az üzemek, a közös gazdaságok, a hivatalok dolgozói eredményes, jó munkát, felelősségteljes tanácskozást kívántak a pártértekezletnek. Majd Kovács Kálmán, az Alföld című folyóirat főszerkesztője emelkedett szólásra. Ezután Kovács Lajos, a Csapágyművek csoportvezetője kért szót. Majd Barta Árpádnénak, az SZMT vezető titkárának hozzászólása hangzott el. A továbbiakban felszólaltak: dr. Ványi József, az állami gazdaságok megyei főosztályvezetője, dr. Kesztyűs Loránd, a Debreceni Orvostudományi Egyetem rektora, Kulcsár László, a munkásőrség megyei parancsnoka, Patkovszky Imre, a BIOGAL Gyógyszergyár igazgatója, dr. Kocsis Miklós, a Hajdúdorogi Községi Tanács vb-elnöke, Kusztos Ferenc, a Tiszántúli Gázszolgáltató és -szerelő Vállalat igazgatója. (A felszólalásokat keddi számunkban közöljük.) A pártértekezlet ma folytatja munkáját. Kállai Gyula TANÁCSKOZIK A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET jegyzetek a pártértekezletről örömet kölcsönző eredmények, egy kollektíva vagy üzem jó munkáját bizonyító sikerek, emberi gondok, országos■ ügyek, megoldásra váró feladatok váltogatták egymást mind a beszámolóban, mind a hozzászólásokban. Az elmúlt évek tapasztalatairól, a változó életről, a holnap tennivalóiról formálták szavakká gondolatukat, javaslatukat a vitában résztvevők. De bármiről esett is szó, az csendült ki szavaikból. Az emberek ezreinek gondja, öröme azonos a kommunisták gondjaival, örömeivel. 14 nyughatatlan nyugdíjas Arcára mély barázdát véstek az élet gondjai. Elmúlt 85 éves. Egy pillanatra meglepődött, amikor a szünetben megszólította egy másik idős kommunista: — Dr. Verbovszky, hogy érzi magát? Nem értettük kihez címezték e megszólítást. De hamarosan kiderült, hogy dr. Verbovszky nem más, mint Hajdú János elvtárs, a munkásmozgalom régi, megbecsült harcosa. Ezt a nevet több mint 50 évvel ezelőtt kapta, amikor a szovjet párt megbízásából álnéven kellett hazajönnie Magyarországra. S két év múlva rá menekülnie is kellett. Emigrációba, Horthy csendőrei elől. — Felszólal, János bácsi? — kérdezték többen. 14 két debreceni Egy kisfiú és egy nagyfiú állt a szónoki emelvényen, hogy a legifjabbak üdvözletét tolmácsolja: Debreczeni Attila és Debreczeni Ferenc. Attila egy úttörő raj titkára, tavaly a kisdobosok szavalóversenyének nyertese volt, ezért kapta ezt a nagy megtiszteltetést, Feri a Tóth Árpád Gimnázium KISZ-titkára. — Mondanivalóm volna rengeteg — mondotta —, de inkább én gyűjtöm a tapasztalatokat, véleményeket: mit mond a ma fiatalsága. Mert hát alaposan megfiatalodott ez a pártértekezlet. Az előbb is láttam itt egy kislányt, alig lehetett 20 éves. Jó érzés ezt látni, hogy okosak, értelmesek a mi lányaink, fiaink. Csak olykor több lelkesedés, ambíció lenne bennük. Élethűen, hitelesen csengtek szavai. Hiszen Hajdú elvtárs 1902 óta vesz részt a munkásmozgalomban, de még ma sem tétlenkedik. Sokan keresik fel ügyes-bajos dolgaikkal, úgy is nevezik őt: a nyughatatlan nyugdíjas. S miközben hallgattuk a szépen csengő szavakat, egy pillanatra arra gondoltunk: van valami szimbolikus is abban, hogy két testvér áll az emelvényen. A legtermészetesebb az, hogy a kisdobosból úttörő, az úttörőből ifjúkommunista lesz. A mai fiatalok, a mi gyerekeink ezen az úton jutnak el a párthoz. Király Ferenc, Nagy Zsuzsa HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. NOVEMBER 1. SZÜNETBEN