Hajdú-Bihari Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-16 / 63. szám
Száz gyerek örömére A HÁROM SZEGÉNY SZABÓLEGÉNY ALBUMPÁLYÁZAT NYERTESEI Vasárnap délelőtt a debreceni úttörőházban a megyei vetélkedő keretében megtartották a Három szegény szabólegény mesealbum-pályázat nyereményeinek sorsolását. A vetélkedőn részvevő úttörők töltötték be a zsűri szerepét, valamint a közülük kiválasztott pajtások húzták ki a szerencsés nyertesek neveit. Kedves vendégként részt vett a sorsoláson a Három szegény szabólegény három főszereplője is: Selyem Péter — azaz Kállai Bori —, Posztó Márton — Szűcs András — és Cérna Gábor — Selmeczi Tibor —, akik vállalták, hogy a főnyereményeket kihúzzák. A véletlen szeszélye ez alkalommal azt bizonyította, hogy a Naplónak a fővárosban is vannak olvasói: Kálla Bori ugyanis egy pesti pályázó nevét húzta ki, így Judy majom tulajdonosa Turner Ferenc Budapest, Rákóczi út ,Sorszám alatti lakos lett. A ping-pong felszerelést Ditrói Ferenc (Debrecen, Hatvan u. 6.), a közlekedési játékot pedig Szathmári Lajos, a hajdúszoboszlói з. számú általános iskola tanulója nyerte. A három szerencsés nyertesen kívül játékot nyertek a következők: DEBRECENI NYERTESEK: Demjén Sándor, Vörösmarty u. 10. fszt. 2.; Tóth Erzsébet, Tömös u. 14.; Györkó Erzsébet, Egyletkert u. 8. III.; Varga Éva, Budai Nagy Antal u. 24.; Harsányi Zsuzsa, Simonffy u. 10.; Kiss Attila, Pósa u. 6.; Gesztelyi Gyöngyi, Tanácsköztársaság útja 64.; Fekete Ildikó, Diófa u. 3.; Szabó Róza, Gergely u. 35.; Kun Zoltán, Vörös Hadsereg útja 58.; Dobi Gyöngyi, Bokányi Dezső u. 9.; Aranyosi János, Vörös Hadsereg útja 22. III. em. 3.; Farkas Judit, Liget tér 19.; Rácz Gabriella, Petőfi tér 17. I. em. 8.; Halász Antal, Mester u. 24.; Pogácsás Andrea, Dienes János u. 7.; Szakáll Zoltán, Luther u. 7.; Sustyák Gyöngyi, Kosztolányi Dezső u. 16.; Kulin Andrea, Mata János u. 5.; Kántor Sándor, Ember Pál u. 9.; Fóliás Katalin, Balaton u. 47.; Juhász Zoltán, Csemete u. 15.; Tassi Nóra, Bem József u. 4.; Pelles Ildikó, Erzsébet u. 6.; Szatmári Angéla, Kút u. 36.; Bikfalvy Frigyes, Nap u. 11.; Matkó Éva, Vágó Béla u. 2.; Gyurákovics Anna, Baross u. 30.; Deák Judit, Várad u. 15.; Mali Etelka, Kinizsi u. 61.; Németh Júlia, Péterfia u. 34.; Kunkli Lajos, Szepességi u. 53.; Balogh Zoltán, Széchenyi u. 20.; Rezes Beatrix, Április 4. útja 19.; Harmati Ibo lya, Vörös Hadsereg útja 58.; Zámbó Géza, Hatvan u. 36.; Nemes Ildikó, Ságvári Endre u. 30.; Lakatos Gyula, Bezerédi u. 25.; Jánobszky Ferenc, Hatvan u. 61.; Kiss Ildikó, Barna u. 8.; Papp Lajos, Szotyori u. 51.; Takács Éva, Munkás u. 18.; Asbolt László, Budai Nagy Antal u. 46.; Szűcs Anna, Vikár Béla u. 12.; Bácskai Judit, Nyíl u. 7.; Józsa Éva, Tengerész u. 11.; Jéger Lajos, Hadházi u. 16.; Jákób Katalin, Mácsai S. u. 3.; Nagy Péter, Nagyerdei krt. 28.; Pozsonyi János, Sajó u. 19.; Mészáros Barna, Tanácsköztársaság útja 27. I. em. 8.; Bereczki Sándor, Kiss Áron u. 37.; Siketek Általános Iskolája V/A. osztály; Fazekas Mihály Általános Iskola III—IV. ,osztály, napközis csoport; Ruhagyári üzemi óvoda, Kossuth u. 48.; Fark László, Bartók Béla úti n. Baleseti Sebészet; Gyurcsó Lajos, Bartók Béla úti II. Baleseti Sebészet; Balogh Olga, Bartók Béla úti Kórház, H. Baleseti Sebészet. VIDÉKI NYERTESEK: Kiss Gábor Hajdúszoboszló 3. sz. Alt. Isk. Katicabogár őrs, Ballai Tibor Vámospércs, Gépállomás; Kiss Sándor Balmazújváros, Csokonai u. 14.; Ádám Katalin Hajdúszoboszló, 3. sz. Ált. Isk. Lepke őrs; Sándor Béla Hajdúszoboszló, 3. sz. Ált. Isk. Katicabogár őrs; Molnár Erzsi Hajdúnánás, Kinizsi u. 14.; Karsai Zoltán Bocskaikert, Rákóczikert 14.; Csömör István Hajdúszoboszló, Fecskezug 10.; Szűcs Lajos Hajdúböszörmény, Petőfi út 12.; Molnár Julianna Kaba, Ady Endre u. 36.; Széll Erzsébet Hajdúszoboszló, 3. sz. Alt. Isk. Lepke őrs, Gulyás Róza Konyár, Rákóczi u. 92.; Szabó József Tamási puszta, Bagosi u. 34.; Tatár Emma Létavértes, Arany János u. 38.; Kun Margit Derecske, Irányi Dániel u. 4.; Fedőr Sándor Hajdúhadház, Pallagi u. 1.; Nagy Kálmán Sárrétudvari, Vörös Hadsereg u. 111.; Guruczi Lajos Biharnagybajom, Bacsó B. u. 35.; Medve Ibolya Hajdúbagos, Arany János u. 25.; Fekete Éva Komádi, Kalinin út 28.; Nagy Ilona Hajdúhadház, Pallagi u. 14.; Oláh Katalin Létavértes, Keleti u. 40.; Szabó Éva Esztár, Bocskai út 26.; Földi Rózsa Hajdúszoboszló, Hősök tere 19 B.; Széll Erzsébet Hajdúszoboszló, Csatornakert 1.; Gombos Katalin Konyár, Csillapáros 8.; Juhász Attila Nyirmártonfalva, Nevelőotthon; Tem Ilona Hajdúszoboszló, 1. sz. Alt. Isk. Lepke őrs; Kovács Gizella Konyár, Felszabadulás u. 69.; Makai János Berettyóújfalu, Radnóti u. 23.; Széles Mária Esztár, Bocskai u. 1.; Váradi László Hajdúszovát, József Attila u. 4.; Nagy János Kaba, Sallai út 32.; Czeglédi Lajos Hajdúszoboszló, 3. sz. Alt. Isk. Katicabogár őrs; Baranyai Róza Kaba, Lenin út 101.; Kiss Katalin óvónő, Tabdi Alt. Isk.; Sári Béla Kaba, Kun Béla u. 65.; Harangi István Józsa, Csokonai u. 20.; Cs. Varga Irénke Józsa, Deák u. 61.; Széll Márta Aradványpuszta, Alt. Isk. VI. osztály; Antal Ilona Bagamér, Nagybercsényi u. 28.; Sárközi Sándor Hajdúszovát, Ady Endre u. 63. A nyereményeket a debreceniek a kiadóhivatalban személyesen vehetik át (Tóthfalusi tér 10. földszint, ahol az apróhirdetéseket veszik fel) március 16. és 28. között, reggel 8- igl délután 3-ig. Kérjük, hogy személyazonosságuk igazolása végett iskolai ellenőrzőjüket vagy úttörő-, illetve kisdobosigazolványukat hozzák magukkal, amennyiben pedig szülők jönnek a nyereményért, úgy személyigazolvánnyal igazolják jogosultságukat. A vidéki nyerteseknek a jutalmakat postán küldjük el. Sorsolják a játékokat „Hadd legyek hűséges fiad" GONDOLATOK A DEBRECENI VÁROSMŰSOR ÜRÜGYÉN Az Ifjúsági Rádió két műsort is szentelt március tizenötödike emlékének. Az egyiket a mostani eszmefuttatás címeként is kiemelt József Attila-idézet ékítette, a másik az 1849-ben Debrecenbe szoruló Kossuth Lajos látványos gesztusát — „Debrecen, a szabadság őrvárosa” — választotta vezérfonalul. Az egyikben fiatalok fiataloknak vallottak a hazaszeretetről, a másikban debreceni színészek tolmácsolták debreceni, vagy legalábbis Debrecenhez közel álló írók, költők gondolatait. Városunk nevének halmozása nem feltétlenül fogalmazásbeli pongyolaság. Az ország minden táján felkeresett fiatalok mondatait ugyanis az forrósította izgalmassá, hogy személyükben gyakorta külföldre látogató magyarok hasonlították össze ottani és hazai tapasztalataikat, a debreceni városműsort azonban éppen az formálta egyedivé, hogy a megszólaltatottak az országban maradva, szigorúan egy városra szorítkozva mondták el felkavaró tanúvallomásaikat a hazáról. Bevallom, amilyen leplezetlen rokonszenvvel figyeltem a nem hivatásos vallomástevők kendőzetlen kitárulkozásait, olyan gyanakodva kapcsoltam be a készüléket a debreceni városműsor előtt. Attól tartottam, hogy túl szép lesz a menyasszony, hogy a hivatásos vallomástevők keresett mívességbe burkolják majd Debrecen és — vagyis! — Magyarország melletti érveiket. Aggodalmaimat természetesen korábbi rádióélményeim sugallták, de különben is: lehet őszintétlen Csokonai, Ady és Móricz? Kossuth, Veres Péter és Kállai Gyula? Vagy a mai Debrecen néhány írástudója: Bényei József, Boda István, Kiss Tamás, Tóth Endre és Varga Zoltán? Hát..., éppenséggel lehetnének, hiszen hiába szóltak volna keresetlenül városunkról, ha mondandójuknak a műsort összeállító Taar Ferenc ellenkező előjelet kölcsönöz. Nos, az utólagos rendezés szerencsére nem gyengítette a politikusok, írók, költők gondolatait. Taar ugyanis úgy válogatott, hogy a műsor Csokonai korától egészen a máig íveljen, ráadásul az egyes vallomások erősítsék egymás hatását. Ez a sikerült megoldás persze csupán akkor adhat újat a hallgatóknak, ha az összeállító elkerül további két buktatót, azzal, hogy a haladó vonások érzékeltetése mellett legalább utal a debreceniség árnyoldalaira is, egyszersmind az utóbbi negyedszázad rádióbeli megjelenítését nem érezzük a műsorhoz odacsapott szükséges rossznak. Részletesen hallottunk arról, hogyan védi századokon át önmagát és városát a debreceni ember, a műsor vezérfonalát továbbvivő magyarázatok pedig villanásszerűen vetettek fényt arra is, hogy a fennmaradó mindig konzervatív is, s igyekszik háttérbe szorítani a talán tartalmasabbat, talán pusztulást hozó erőket. Ez a kettős mozgás a jelen felé közeledve természetszerűleg a cívispolgári Debrecen és a plebejusi Debrecen élesedő ellentétében csúcsosodik ki. Az arány megfelelőnek bizonyult: a szabadság őrvárosának részletes, és a maradandóság városának villanásnyi ábrázolása a történelmi valósággal sem ellenkezett, de a nemzeti ünneppé magasztosult március tizenötödike szellemétől sem volt idegen. Már nehezebb volt az összeállító dolga a közelmúlt és a jelen láttatásánál. Hiszen a múltról mégis csak könnyebb beszámolni a rádióhallgatóknak, mint a megélt, átélt jelen ellentmondásairól. Bár az aránnyal ezúttal sem volt baj ,— körülbelül a műsor harmadrészében követhettük figyelemmel az utóbbi negyedszázad emlékezetes debreceni eseményeit —, mégis inkább a régiből az újba való átmenet, mint a mai város érzékeltetésére jutott idő. Ez persze egyúttal azt is jelenti, hogy a libakerti építkezések és a pincelakások, a GÖCS és a még hiányzó gyárak, a jelenbéli fény és árnyék újabb debreceni városműsor után kiált. Már csak azért is, mert a budapesti stúdióba felruccanó kiss debreceni színészkülönítmény — Boros Gyöngyi, Gerbár Tibor, Kiss László, Köti Árpád, Kun Vilmos, Novák István, Olsavszky Éva, Sárközi Zoltán, Sárosdy Rezső és Szűcs András — immár rádiórutint szerezve alkalmas arra, hogy Török Tamás rendező irányításával, a szerkesztő Padisák Mihály és a zenei szerkesztő Kutassy Ferenc segítségével újabb műsorral mutatkozzon be a hallgatók százezreinek. Zöldi László Hajrá, szekszárdi kadar! Emberek, embertársaim, a szívem csordultig van, hadd mondjam el nektek is örömöm: vörös bort ittam, szekszárdi kadart rák ellen. Legjobb tudomásom szerint én és hazám fiai már majdnem minden ügyben ittunk. Tegnap még, ha valaki megkérdez, gondolkodás nélkül mondtam volna, már minden ügyben. Ma rájöttem, hogy mégsem. Eddig a következőkről tudtam: születés, halál, dicséret, letolás, vadászat, horgászat, borverseny, esküvő, szóval öröm és bú. A felsorolás, persze, egy kissé hevenyészett. De azt még senki sem vallotta be soha, hogy szereti az italt. Igaz, azmásnak külön lélektana van - mondhatnám úgyis, állattana, de miért sértegessem embertársaimat és főleg magam - a szégyellős bűnöző lélektana ez. Egyébként, hogy legbelül az ivóember bűnnek tartja az ivást, erre bizonyíték, hogy két ivócimbora rendszerint részeg disznónak „lépteti elő" egymást, ha erre alkalom adódik. Szóval kell az ürügy, az ok, mert az menti a helyzetet és az embert, bár, valljuk be, nem jobban, mint a struccot a homok. Éppezt ezért ezekre a dolgokra már egy jóvérű ember oda sem figyel, legfeljebb, lelkében egy kis öncinizmussal, mosolyog. Ma mégis felfigyeltem. Jó sorsom komoly, tudományos rangú emberekkel hozott össze. Ahogy nálunk illik, a külpolitikáról egyenesen a nőkre tértünk át. Sok minden szóba került, amiről kár is volna írni. „Baj van az erkölcsökkel” mondogatták, „sok a megfeneklett házasság". Közben figyeltem, a komoly férfiszemek megpihentek Zsuzsika szép barnára sült nyakán, sőt egy elszántabb vállalkozó szempár a ruhakivágás mögé próbált furakodni. Szemérmetlen - gondoltam, de később megértettem, hogy igaza van. Mindannyian egy provokáció áldozatai voltunk. Zsuzsika bort szolgált fel a társaságnak, az asztal közepén ülök még a laoszi helyzetnél, a Rizsesköcsögbe ragadva ültek, mi már a lelki magasságok felé szárnyaltunk. Amikor a vörös borhoz értünk, azt mondja az egyik borászati professzor: - Kérem a tisztelt vendégeket, hogy ezt fogyasszák szeretettel. A tudományos kutatás már megállapította, hogy a szekszárdi kadar jó hatással van a rákmegbetegedés ellen. No, no gyerekek! Itt valami nagyszerű dolog született, aminek mi is tanúi lehetünk. Valaki egészen magas szinten továbbfejlesztette az ivók nemzetközi ürügyelméletét. E hír, állítom, percek alatt bejárja a világot, és egyszerre kétezer-kétszázkilencven nyelven, kétszázmillió részeg ezt mondja a feleségének: - Ne haragudj, kisfiam, mindez rákügyben történt. Ugye érted? Mire ezt végiggondoltam, nemzeti büszkeségem jócskán felágaskodott. Hiába, mi magyarok! Immáron évszázadok óta minden témában lerakjuk a világ tudományos asztalára a magunk obulusát. Hogy a feleségekkel mi lesz? Istenkém, az már nem a mi dolgunk. Ez egy másik téma. Talán valahol, egy másik ország tudományos kis öszszejövetelén, egy tesztnál valaki néhány keresetlen szóval a mienkéhez hasonló nagy dolgot mond majd. Mi csak erre vállalkoztunk. Miért vegyük el mások kenyerét ! Helye van ennél a nagy asztalnál minden nemzetnek, kicsinek és nagynak egyaránt. Én, a helyzet komolyságához illően, a tőlem megszokott határozottsággal és szerénységgel meghatódottságomban mindössze ennyit mondtam: - Hajrá, szekszárdi kadar! Proszit, abcugoljuk a rákbetegséget. - És csillogó szemem Zsuzsikáról a tudós férfiúra emeltem. Egy konzekvenciát mégis levonnék. Embertársaim a fenti eset arra figyelmeztet: legyünk szerények és optimisták. Ürügyeink épp oly végtelenek, mint maga a bortermelő természet. Suha Andor DEBRECENI SZOBROK EMLÉKTÁBLÁK É. Kiss Sándor Arany-emléktáblák 16 éves korában, 1833 őszén jön Arany János Debrecenbe, hogy a nagyszalontai partikulában befejezett alsóbb fokú tanulmányait a Kollégium akadémiai tagozatán folytassa. 1836 februárjáig marad városunkban, közben azonban 1834 tavaszától egy évig Kisújszálláson préceptorkodik, hogy továbbtanulásához egy kis pénzt gyűjthessen. Debreceni diákéveinek emlékezetét hirdeti az Arany János utca nevét magyarázó, a volt Csanak-ház falában elhelyezett emléktábla. „Arany János emlékére (1817. márc. 2.—1882. okt. 22.) Az 1698 óta Kádas néven ismert uccát 1899-ben nevezték el a költőről, aki 1833—1837 között a Kollégium diákja volt.” De más is köti Arany Jánost Debrecen és a Hajdúság népéhez, ő is hajdúivadék. Nagyszalonta is azoknak a szabad hajdúfészkeknek egyike, amelyek Bocskai óta mindig hűségesen segítették az erdélyi fejedelmeket nemzetünk függetlenségéért vívott harcaikban. Elsősorban mégis a nagy költőnek szól a megtisztelő emléktábla. A múlt század második felének, főként pedig a kiegyezés korának Arany János volt alegnépszerűbb, a legolvasottabb költője. Az ő költészete tárta fel leggazdagabban a magyar nyelv szépségeit, s több mint egy fél évszázadon át az ő Toldija tanította szép magyar beszédre, s igaz emberségre a magyar diákokat. (Mint az emléktábla jelzi, a korábbi Kádas utcát nevezték el Arany János utcának. A Városi Tanács 1638-ban megengedte, hogy „a házhelyre szoruló lakosok a Német, Piac és Miklós utcák telkeinek kertjeit és a köztük levő elhagyott mocsaras földet az nyitandó utca két oldalán megülhessék”. Tjkv. 1638:103. A Tanács gondoskodott, hogy az új utcának a Piac felé kijárója legyen. Ezért megvette 500 forintért Törös Jánosné Piac utcai telkét, s azt fordította e telek előbbi tulajdonosáról, Kádas Mátyásról Kádasnak nevezett új utca torkolatául. Innen hát a Kádas utca neve, s nem onnan, hogy a kádárok, kádkészítők utcája lett volna.) Máskor is és többször is adózott Debrecen népe Arany János emlékének. 1938-ban a Kollégium alapításának 400 éves évfordulóján a Kollégium falába elhelyezett domborműves emléktárlával (Nagy Sándor János műve), 1957-ben pedig a költő születésének 140., halálának 75. évfordulóján a középiskolás ifjúság kezdeményezésére szoborral. Medgyessy mester alkotását a Vigadó előtt a Nagyerdőn állították fel, ahol diákkorában oly sokszor és oly szívesen elcsatangolt. (A domborműről és szoborról még lesz szó külön is.) Ugyancsak 1957-ben vette fel a nagy múltú Mester utcai Általános Iskola Arany János nevét, amelynek emlékéül ezt a márványtáblát az iskola , falában elhelyezték. „Légy hű s bízzál jövődbe nemzetem ... Ez az iskola a költő születésének 140., halálának 75. évfordulója alkalmából az Arany János Állami Általános Iskola nevet vette fel.” Kifejezésre akarta juttatni városunk népe, hogy Arany János költészete szocialista kultúránk része, hogy valóban a mienk, a dolgozó népé, hogy ma is élő és ható, tanít és nevel becsületre, emberségre, hazánk, népünk és édes anyanyelvünk szeretetére. ARANY JÁNOS emléke* /IS 17 MÁRCIUS 2-1882 OKTÓBER SSJ Az 1638-6 ti KlOIS NÉVEN ISMKrű ACCÁT, 1899 BEN NEVEZTÉK Kl A K01TÖRÖI AKII&33-1837 KÖZÖTT A SET. KOL.ÉCIUY DIÁKJA VOLT. BA 1' -11 P'HATU NAPLÓ — 1971. MÁRCIUS 16©