Hajdú-Bihari Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

„Legfontosabb, hogy megőrizzük a békét” — mondotta a nagygyűlé sen Jegorov űrhajós Nagygyűlés a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (Folytatás az 1. oldalról) dr. Buzási Károly, a szakszervezeti bizottság titkára fogadták a kül­döttséget. Az egyetem díszudvara teljesen megtelt. Mintegy háromezren vet­tek részt a barátsági nagygyűlésen. A nagygyűlés elnökének, Karakas Lászlónak, az MSZMP Központi Bi­zottsága tagjának, a megyei párt­­bizottság első titkárának megnyitó szavai után dr. Ambrus István, a megyei tanács vb-elnöke lépett a mikrofonhoz. Elöljáróban üdvözölte a szovjet küldöttség tagjait. Beszélt azokról a változásokról, amelyek végbemen­tek a magyar nép életében a Szov­jetunió felszabadító harca nyomán, azokról az együttműködési formák­ról, amelyek a két nép kapcsolatait jellemzik. Beszédének ebben a részében megemlítette: országaink kapcsola­tait — mint a szocialista világrend­­szer más államaihoz fűződő baráti viszonyunkat is — népeink közös érdekeinek és céljainak egységére, a proletár internacionalizmusra, a testvéri szolidaritás marxi—lenini eszméire építjük. A Szovjetunióhoz fűződő gazda­sági, műszaki, tudományos és kul­turális kapcsolatainkból a magyar nép számára fakadó előnyök két­ségbevonhatatlanok. A Szovjetunió szállítja hazánknak a legtöbb ipa­ri nyersanyagot, például vasércet, kőolajat, kohókokszot, fenyő fű­részárut, gyapotot. S a magyar ipa­ri termékeknek is a Szovjetunió a legfontosabb és legbiztosabb ex­portpiaca, amelynek felvevőképes­sége a mi teljesítőképességünkhöz mérten korlátlan. Dr. Ambrus István ezután a szovjet tudomány és' technika fej­lődéséről beszélt, amelynek egyik kiteljesedése napjainkban az űr­hajózás. így fejezte be beszédét dr. Amb­rus István: — E a mai találkozás is szép pél­dája és egyik állomása a magyar— szovjet barátság megnyilvánulásá­nak. Annak a testvéri, baráti kap­csolatnak, amelyről Kádár János elvtárs mondotta: „Nemzeti érde­keink teljesen egybeesnek proletár internacionalista céljainkkal, a szovjet—magyar barátsággal. Barát­ságunkat erősíti a szovjet—magyar gazdasági, tudományos és kulturá­lis együttműködés, az országainkat összekötő katonai szövetség, de a szovjet—magyar barátság legfőbb biztosítéka az elvi tartalom, az el­vi közösség, az egységünk alapja. Azért vagyunk szovjetbarátok, mert proletár internacionalisták vagyunk . ..” Ezen őszinte barátság gondolatának jegyében köszöntőm még egyszer szovjet vendégeinket, s további munkájukhoz megyénk dolgozóinak nevében sok sikert kí­vánok. Jót kívánó szavait a szovjet űr­kutatás és a küldöttség nevében Borisz Boriszovics Jegorov köszön­te meg. Többek között ezeket mon­dotta : — Kellemes feladat volt eljönni az Önök városába. Ami még kelle­mesebbé tette ezt az utat: az a tu­dat, hogy Debrecen forradalmi ha­gyományokkal rendelkezik; gondo­lok itt a város 1849-es és 1944-es szerepére az ország életében. Meg­hívtak bennünket ide az egyetem­re. Azt gondoltam, hogy csupa idős emberrel fogok találkozni. De mint látom a legfiatalabbak is képvisel­tetik magukat. Éppen ezért első­sorban hozzájuk beszélek. Hozzá­juk kell elsősorban szólnom, hiszen akárhogy is nézzük, az évek telnek, és a fiatalok hamarosan kezükbe veszik mindannak továbbvitelét, amit mi elkezdtünk. — Legfontosabb dolgunk velük szemben, hogy megőrizzük számuk­ra a békét. Erre az egyetlen lehető­ség, hogy fejlesszük gazdasági-kul­turális életünket. Mi a tudomány emberei vagyunk. A tudományt fel lehet arra is használni, hogy előbbre vigyük vele az emberiség sorsát, de arra is, hogy megakadályozzuk a fejlődést. A mi eszménk: előretartó. — Nyelvünkben nagyon kevés a közös vonás. Annál több azonban az a közös érzés, ami a szívünk mé­lyén van. Ezért vagyunk mi most itt, s ezért köszöntőm Önöket a szovjet űrhajósok, tudósok és az egész szovjet nép nevében — fejez­te be beszédét Borisz Jegorov. Ezután dr. Rapcsák András, a KLTE rektora és Hegedűs Imre, a Magyar Gördülőcsapágy Művek vezérigazgatója lépett a mikrofon­hoz. Bejelentették, hogy az általuk képviselt intézmény és üzem tag­csoportként csatlakozik a Magyar— Szovjet Baráti Társasághoz. Dr. Lé­vai János, az MSZBT országos el­nökségének tagja elfogadta ezt a csatlakozást. A nagygyűlés lelkes hangulat­ban ért véget. Az este folyamán a küldöttség visszautazott Hajdú­szoboszlóra. Folytatja munkáját az SZKP XXIV. kongresszusa „Teljesítjük és túlteljesítjük az új ötéves tervet*' A Kremlben szerdán folytatta munkáját az SZKP XXIV. kong­resszusa. Valamivel 10 óra előtt nagy taps fogadta a kongresszus elnökségé­nek a terembe lépő tagjait. „Telje­sítjük és túlteljesítjük az új ötéves tervet” — kiáltották felállva a kül­döttek. Eközben a tanácskozási terem számos pontján „mini-ünnepségek” zajlottak: a küldöttek azokat a tár­saikat köszöntötték, akik a kong­resszus idején kapták meg a Szo­cialista Munka Hőse kitüntető cí­met. Ezt követően Pjotr Maserov, az SZKP KB politikai bizottságának póttagja, a délelőtti ülés elnöke Pjotr Nyeporozsnyij energetikai és villamosítási minisztert szólította a szónoki emelvényre. Nyeporozsnyij részletesen szólt a villamosipar fejlődéséről, s ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az el­múlt öt év során a fejlődés minő­ségileg új szakaszba érkezett. 1970- ben a Szovjetunió 740 milliárd ki­lowattóra villamosságot termelt, s ezt az eredményt 200—300 kilo­watt kapacitású erőművekkel érte el. A jövő feladatairól szólva Nye­porozsnyij hangoztatta, hogy egy­séges villamossági és távvezeték­­rendszert kell kiépíteni, amelynek a fejlesztése nemcsak a Szovjet­unión, hanem a szocialista gazdasá­gi integráción belül is feladat. Pél­daként hozta fel a miniszter a Bé­ke-távvezetéket, amelybe a Szov­jetunión kívül Magyarország, az NDK, Lengyelország, Csehszlová­kia és Bulgária is beletartozik. Ezután Vaszilij Prohorov, a szov­jet szakszervezetek központi taná­csának titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szakszerveze­tek tevékenyen kivették részüket az új ötéves terv irányelveinek ki­dolgozásából. A dolgozók tízmil­liói vitatták meg az irányelveket, számos javaslatot terjesztettek elő, amelyeket figyelmesen megvizs­gált az SZKP központi bizottsága és a minisztertanács. A szovjet szakszervezetek for­rón helyeslik az ország fejlesztésé­nek új szociális-gazdasági prog­ramját — mondbtta Prohorov. A következő felszólaló a moszk­vai Lihacsov Autógyár igazgatója, Pavel Borogyin volt. Majd Konsz­­tantyin Geraszimov, az Orosz SZSZK miniszterelnök-helyettese és tervbizottságának elnöke felszóla­lásában hangsúlyozta: helyesnek tartja a pártnak a köztársaság ke­leti körzetei gazdasági potenciáljá­nak növelését, természeti kincsei­nek gyorsított ütemű kihasználását célzó irányvonalát. Hangsúlyozta, hogy Nyugat-Szibéria az új ötéves tervben az ország legnagyobb kő­olaj- és földgázbázisává válik. Szi-A kongresszus szünetében bériában és a Távol-Keleten tovább fejlődik a fémkohászat, a gépgyár­tás, a fafeldolgozó- és könnyűipar, valamint több más iparág. Geraszimov tájékoztatta a kong­resszust arról, hogy a köztársaság­ban valamennyi terület, határterü­let és autonóm köztársaság ipara határidőre teljesítette az 1971. első negyedére szóló terveket. Amilcar Cabral, a Portugál Gui­nea és a Zöldfoki Szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának főtitkára felszólalásában kijelentette: Lenin halhatatlan lángelméje és tanítása olyan hatalmas erő, amely segíti és állandóan ösztönzi az igazi anti­­imperialista harcosokat. „A győzelembe vetett hitünket növeli, hogy az SZKP központi bi­zottsága főtitkárának szavaival új­ra megerősítette a Szovjetunió Kom­munista Pártjának eltökéltségét a felszabadító mozgalmak erkölcsi, politikai és anyagi segítésére. Hernan del Canto, a Chilei Szo­cialista Párt képviselője kongresz­­szusi felszólalásában megállapítot­ta : Mi, chilei szocialisták nem érezzük idegeneknek és kívülállók­nak magunkat a Szovjetunióban. Az önökkel való sok éves barátság le­hetővé tette, hogy megismerjük a szocializmus vívmányait. Nem érez­zük idegennek magunkat azért sem, mert a marxista—leninista tanítá­son alapuló elméleti nézeteink egy­beesnek. Nisizava Tomio, a Japán Kommu­nista Párt központi bizottságának titkára üdvözlő beszédében pártjá­nak harci szolidaritásáról biztosí­totta a kongresszusi küldötteket, az SZKP tagjait és a szovjet népet. A szónok sajnálattal állapította meg, hogy a nemzetközi kommu­nista mozgalomban bonyodalmak vannak. Kijelentette: ha minden marxista—leninista párt szigorúan be fogja tartani a kölcsönös kapcso­latok általánosan elismert nor­máit, akkor „még a számos fontos kérdésben meglevő véleményeltéré­sek mellett is lehetségesek az együt­tes akciók a közös ellenség ellen vívott küzdelemben”. Nyikolaj Taraszon szovjet köny­­nyűipari miniszter felszólalásában az üzemek műszaki korszerűsítésé­nek problémáival foglalkozott. Marc Drumaux, a Belga Kom­munista Párt elnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy az SZKP kong­resszusa nagy hatást gyakorol és a jövőben is gyakorolni fog a bé­kéért, demokráciáért, haladásért és a szocializmusért vívott harc me­netére. Nicolas Saui, a Libanoni Kom­munista Párt főtitkára felszólalá­sában az SZKP XXIV. kongresszu­sa és a kommunista és munkáspár­tok 1969. évi moszkvai tanácskozá­sa közötti szoros kapcsolatra hívta fel hallgatósága figyelmét. Alekszandra Monahova, a „Kom munarka” szovhoz igazgatója el mondotta, hogy az új ötéves tér' irányelveit megvitatták az általi vezetett szovhozban. Gavriil Csir jajev, ' Jakutia pártszervezeténei vezetője a következő felszólaló, í szovjet észak természeti kincséinél kiaknázását, Ismdaj Cmouk e kin­csekben gazdag vidéken vannak í Szovjetunió legfőbb arany-, gyé­mánt- és nikkellelőhelyei, jelen­tősek a kőolaj, a gáz és más hasz­nos ásványi anyagok készletei Csirjajev közölte, hogy hatalmas bányaipar alakult a Jakut Auto­nóm Szovjet Köztársaságban. Az SZKP XXIV. kongresszusa délután folytatta a vitát Alekszej Koszigin előadói beszédéről. A vitában felszólalt Mihail Pro­kofiev, a Szovjetunió közoktatás­­ügyi minisztere, Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Állami Tervbizottsá­gának elnöke. Felszólalt Franz Muhri, az Oszrák Kommunista Párt elnöke is, aki kijelentette: a Szov­jetunió a béke legfontosabb ténye­zője, a nemzetközi küzdőtéren a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmu­sért harcoló erők legfőbb táma­sza. Az Osztrák Kommunista Párt vé­leménye szerint az imperializmus és a nyugatnémet revansizmus el­leni következetes harccal el lehet érni az európai biztonság problé­máinak kedvező megoldását, s ez elválaszthatatlanul összefügg a Né­met Demokratikus Köztársaság, va­lamint az Európában fennálló hatá­rok teljes és minden vonatkozású elismerésével. A kongresszust üdvözlő beszédé­ben Aziz Mohammed, az Iraki Kommunista Párt központi bizott­ságának első titkára többek között ezeket mondotta: Pártunk az Októ­beri Forradalom országával, a nagy Lenin pártjával való megbonthatat­lan szolidaritást mindig valódi pro­letár internacionalizmus és az iga­zi hazafiság megvalósulásának te­kintetté. Jorge Colle Cueio, a Bolíviai Kommunista Párt központi bizott­ságának első titkára hangsúlyozta, hogy az SZKP XXIV. kongresszu­sa előmozdítja a nemzetközi kom­munista mozgalom egységének erő­södését. Meir Vilner, az Izraeli Kommu­nista Párt központi bizottságának főtitkára kijelentette, hogy az iz­raeli kormánykörök és cionista ve­zetők „fékevesztett szovjetellenes propagandát folytatnak”. Ezzel be­mocskolják a hitlerista fenevadak által megsemmisített hatmillió zsi­dó emlékét, és az imperialista álla­mok legagresszívebb, legreakció­­sabb köreivel fognak össze.” Vilner rámutatott arra, hogy a közös ügynek nagy kárára van a kí­nai vezetők szovjetellenes, megosz­tó politikája. „Saját tapasztalatunk­ból tudjük, mennyire fontos közös harcunk szempontjából a nemzetkö­zi kommunista és minden imperia­listaellenes mozgalom egysége, és milyen káros és veszélyes a nacio­nalizmus, a „baloldali” és jobbolda­li revizionizmus és a szovjetelle­­n esség.” A ciprusi nép kitartó harcot foly­tat az imperializmus és cinkosai el­len, a minden imperialista függő­ség alóli felszabadulásért — jelen­tette ki Ezekiel Papajoannu, a Cip­rusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának főtitkára. A délutáni ülésen 115 tagú bi­zottságot választottak a Szovjetunió 1971—75-ös népgazdaság-fejlesztési tervének irányvonal-tervezetével kapcsolatos módosítások és javasla­tok megvitatására. Az SZKP XXIV. kongresszusa csütörtökön folytatja munkáját. (MTI) Kádár János látogatása a „Csillagvárosban” MOSZKVA Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára és Rapai Gyula, az MSZMP KB tag­ja, hazánk moszkvai nagykövete, az SZKP XXIV. kongresszusán részt­vevő magyar pártküldöttség tagjai szerdán látogatást tettek a „Csil­lagvárosban”, ahol a szovjet űrha­jósok élnek és dolgoznak. A magyar vendégek megtekint­hették a „Csillagváros” nevezetes­ségeit, felkeresték a Jurij Gagarin Múzeumot, s levetítették nékik „A mi Gagarinunk” című filmet, amely a világűr úttörőjéről készült. A múzeum emlékkönyvébe Ká­dár János a következőket jegyezte be: „Tiszta szívemből minden jót, újabb sikereket kívánok a szovjet űrhajósoknak, oktatóiknak és pa­rancsnokaiknak tevékenységükhöz, amely a szovjet nép, minden nép, az egész emberiség javát szolgálja." Kádár Jánost és Rapai Gyulát Georgij Beregovoj, Andrijan Nyi­­kolajev és Pavel Popovics űrhajós vezette körül a Csillagvárosban. A vendégeket elkísérte Vlagyi­mir Kirillin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyettese és Pavel Kutahov légimarsall, a Szov­jetunió honvédelmi miniszterének helyettese. (MTI) HAJDÜ-BIHARI NAPLÓ — 1971. ÁPRILIS 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék