Hajdú-Bihari Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

Pohárköszöntők a hétfő esti díszvacsorán Brezsnyev és Pompidou másodszor is négyszemközt tárgyalt Államok és Kanada részvételével olyan komoly lépésnek ígérkezik, amely biztosíthatja a feltételeket Európa népeinek a nyugodt élet­hez és a békés munkához. Véleményünk szerint figyelmet érdemel még­ egy európai politikai kérdés, amely mindinkább magára vonja sok állam figyelmét. A Kö­zép-Európában állomásozó fegyve­res erők és az itt levő fegyverzet csökkentésére gondolok. Találkozónkra olyan bonyolult nemzetközi helyzetben került sor, amikor még folyik az indokínai há­ború, amikor még nincs rendezve a közel-keleti válság, és az agresz­­szor megszállva tart arab földeket. Ennélfogva természetes, hogy ezek a kérdések a világ egyes más térsé­geiben történő események mellett szintén véleménycserénk tárgyát képezhetik. Nem kételkedünk ab­ban, hogy a Szovjetunió és Fran­ciaország álláspontjainak közelsé­ge újabb igazolást nyer. Korunk egyik fontos, és a világ népeit foglalkoztató problémája a leszerelés problémája. Örömmel tölt el bennünket, hogy a Szovjetunió és Franciaország azonos álláspontra helyezkedik e probléma leglényege­sebb szempontja tekintetében, ne­vezetesen atekintetben, hogy min­denekelőtt a nukleáris fegyverkezési hajszának kell véget vetni. Nagyra értékeljük azt a tényt, hogy Fran­ciaország éppúgy, mint a Szovjet­unió, síkraszáll az öt nukleáris ha­talom konferenciájának megtartása mellett, s támogatta az ENSZ-köz­­gyűlés jelenlegi ülésszaka elé ter­jesztett javaslatot a leszerelési világkonferencia megtartásáról. Azt az őszinte és jó szándékú légkört, Elnök úr, amely Moszkvá­ban folytatott megbeszéléseinket jellemezte, érezzük itt Párizsban is. Ez szolgáltat alapot annak feltéte­lezésére — már első megbeszélé­sünk után is —, hogy tárgyalásain­kat kölcsönös bizalom és kölcsönös megértés kíséri, és hogy a tárgya­lások eredményei még magasabb szintre emelik a szovjet—francia együttműködést. Elnnök úr, be kell vallanom, hogy a Párizzsal való első találkozá­som rendkívüli érzéseket kelt ben­nem. Ez a találkozó korábbra — több mint 26 évvel ezelőttre — volt ter­vezve. Abban az időben én a szov­jet hadseregben teljesítettem szol­gálatot, amely akkor fejezte be Kö­zép-Európában az utolsó hadműve­leteket a hitlerista hadak ellen. 1945 tavaszán, azokban a napokban, ame­lyek nagyon élénken élnek nemze­dékünk emlékezetében, nekem és egyik bajtársamnak minden vá­gyunk az volt, hogy ellátogassunk Párizsba, ezt a vágyunkat a francia hazafiak — baj­társaink — iránti tisztelet növelte. Már megvolt a konkrét tervem a francia főváros meglátogatására, de olyan helyzet állott elő, amely meggátolta ennek a szándéknak a megvalósítását. Bajtársaimmal együtt abban a meg­tiszteltetésben részesültem, hogy részt vehettem Moszkvában a Vö­rös téri győzelmi parádén, és ké­szülni kellett erre a nagy és örömte­li eseményre. Utána pedig más ügyek, más gondok következtek, így történt, hogy Párizzsal való ta­lálkozásom több mint egy negyed évszázados halasztást szenvedett. Most rendkívül elégedett vagyok, hogy mégis létrejött, mégpedig az erősödő szovjet—francia barátság jegyében. A szovjet—francia együttműkö­dés már ma a nemzetközi élet egyik komoly tényezője. Ez természetes, ha figyelembe vesszük azt a szere­pet, amelyet országaink töltenek be nemzetközi ügyekben. Együttműkö­désünk kizárólag a népek biztonsá­ga megszilárdításának céljait szol­gálják. Legyen ez az együttműkö­dés az államok — rendszerüktől független — békés együttélés elvei aktív és széles körű megvalósításá­nak jó példája. Leonyid Brezsnyev kedden dél­előtt Chaban-Delmas miniszterel­nök kíséretében koszorút helyezett el a diadalív alatt az ismeretlen ka­tona sírján, majd Marcellin belügy­miniszter kíséretében a párizsi vá­rosházán tett látogatást. Leonyid Brezsnyev beírta nevét a párizsi városháza aranykönyvébe, majd távozásakor a városháza előtt összegyűlt sokaság ismét lelkesen éltette az SZKP főtitkárát. (MTI) Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, aki hétfő óta hivatalos látogatáson Párizsban tartózkodik, kedden délelőtt koszo­rút helyezett el az ismeretlen ka­tona sírján, a Diadalívnél. Ezt kö­vetően látogatást tett a párizsi városházán, majd magánjellegű ebéden vett részt a Szovjetunió párizsi nagykövetségén. Délután Brezsnyev és Pompidou megtartotta második megbeszélé­sét. A két vezető négyszemközt tárgyalt. Csak a tolmácsok voltak jelen. (Reuter) POMPIDOU: A francia—szovjet együttműködés legyen Európa „mestergerendája” Pompidou elnök hétfőn este a Versailles-i kastélyban rendezett díszvacsorán pohárköszöntőt mon­dott Mindenekelőtt hangsúlyozta: nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy Leonyid Brezsnyevet, az SZKP fő­titkárát első nyugati útja Francia­­országba vezette. Franciaországot társadalmi és gazdasági berende­zése ugyan a nyugati világhoz fű­zi, de a francia kormánynak világos szándéka, hogy baráti kapcsolato­kat tartson fenn minden országgal, bármilyen legyen is azok politi­kai, gazdasági és társadalmi rend­szere. Ez megfelel a békés egymás mellett élés elvének, mint ahogy azt szovjet részről megfogalmaz­ták. Az elnök a pohárköszöntőben ki­fejezte kormánya politikájának alapelvét. Franciaország de Gaulle tábornok szavával elsőnek hirdet­te az enyhülés szükségességét — hangsúlyozta Pompidou —, mint annak az útnak a bevezető szaka­szát, amelynek egyetértéshez és együttműködéshez kell vezetnie­ .E politika sikere azonban megkö­veteli, hogy hátsó gondolatok nél­küli megegyezésre jussanak néhány lényeges elvben, mindenekelőtt abban, hogy véget kell vetni a töm­bök politikájának, amelynek léte magában hordozza az állandó szem­benállás bizonyosságát, és egy olyan konfliktus veszélyét, amely végpusztulásba sodorná az egész emberiséget, de minden bizony­nyal az Atlanti Szövetség és a Var­sói Szerződés országait. Pompidou elnök ezután a francia politika másik alapelveként a nem­zeti függetlenség fontosságát hang­súlyozta, azt, hogy egyetlen ország­nak sem szabad beavatkozni­a má­sok ügyeibe, minden nép szabadon kormányozhassa magát elképzelé­sei szerint. „Ebben a szellemben szögeztem le Moszkvában és szögezem le itt ismét azt a meggyőződésemet, hogy az európai biztonság és együttmű­ködési konferencia a kontinens nagy reményévé és békés egyen­súlyának tartós eszközévé vál­hat” — mondotta ezután, majd hangsúlyozta miután a négy nagy­hatalomnak sikerült kielégítő meg­állapodásra jutnia a nyugat-berlini kérdésben, miután a szovjet—nyu­gatnémet és a lengyel—nyugatné­met szerződések tartós és kölcsö­nösen elfogadott létet biztosítanak Közép-Európában a háború nyomán kialakult határoknak, és mivel a németek közötti tárgyalások nor­mális kapcsolatok létesítésével ke­csegtetnek az NSZK és az NDK között az ezzel járó összes nemzet­közi következményekkel együtt „úgy véljük, immár semmi sem akadályozza, hogy Helsinkiben a legrövidebb időn belül megkezdőd­jék a konferencia előkészítésének sokoldalú szakasza”. A konferenciának nem azért kell összeülnie, hogy általános eszme­cserét folytassanak, hanem hogy határozott akciók körvonalait dol­gozzák ki a biztonság, a gazdaság és a kultúra területén. Véleményeink e kérdésben minden bizonnyal kö­zel esnek egymáshoz, találkozónk jó alkalom arra, hogy ezt nyilvánosan is kifejezésre juttassuk — mon­dotta az elnök. Pompidou­ elnök ezután kijelen­tette, hogy mindkét fél nagyon ha­sonló nézeteket vall a délkelet­ázsiai konfliktus kérdésében, ahol minden külső beavatkozás meg­szüntetésével kell lehetővé tenni a béke helyreállítását és azt, hogy „Indokína négy állama” szabadon dönthessen politikai és társadalmi rendszeréről és biztosítsák „semle­ges függetlenségüket”. A közel-ke­leti konfliktussal kapcsolatban az elnök hangsúlyozta, hogy Francia­­ország szilárdan kitart a Biztonsá­gi Tanács határozata mellett. Ugyancsak feltétlenül szükség van az együttműködésre a nagyha­talmak és ezen belül a Szovjet­unió és Franciaország között a le­szerelés terén. Francia részről ked­vezően fogadták az öt nukleáris ha­talom értekezletére, majd pedig egy általános konferenciára irányuló szovjet javaslatokat. Pompidou elnök végül hangsú­lyozta, hogy a francia—szovjet egyetértésnek az „európai épület mestergerendájává” kell válnia. BREZSNYEV: Európa történetének fordulópontjához érkezett Leonyid Brezsnyev a hétfő esti vacsorán elmondott pohárköszöntő­jében hangsúlyozta többek között: Látogatásunk logikus folytatása annak a politikai vonalnak, amely a szovjet—francia kapcsolatok min­den területre való kiterjesztését és megerősítését célozza, amelynek alapjait De Gaulle tábornok mind­annyiunk számára emlékezetes, 1966. évi moszkvai tárgyalásai során raktuk le, s amely oly világosan ki­fejezésre jutott az önnel folytatott múlt évi tanácskozásaink során, Elnök úr. Teljes mértékben egyetértek az­zal az értékeléssel, amelyet ön adott Elnök úr a szovjet—francia együttműködés lehetőségéről. Ab­ban a meggyőződésben jöttünk Pá­rizsba, hogy találkozásunk a szov­jet—francia kapcsolatok további fejlesztését szolgálja majd. Ez meg­felel a szovjet nép óhajainak és ér­dekeinek, s meggyőződésünk, hogy a francia nép óhajainak és érdekei­nek is! Tárgyalásaink fő feladatát abban látjuk, hogy mind teljeseb­ben kifejeződjék népeink kölcsönös törekvése az egyetértésre, az együttműködésre, s a barátságra, s hogy ez a törekvés anyagi erővé váljon. Tárgyalásaink hátterében a nem­zetközi élet számos új fejleménye van. Találkozónkra olyan időben ke­rül sor, amikor Európa történeté­nek, ha lehet így mondani, fordu­lópontjához érkezett. A kontinensen felnőttek és megszilárdultak azok az erők, amelyek az enyhülést, a­­biztonság szilárdabbá tételét, az európai népek jobb jövőjét akar­ják. Az ehhez vezető út a határok sérthetetlenségének elismerése, az erőszak alkalmazásának, illetve az erőszakkal való fenyegetésnek az elutasítása, s­ az ezzel kapcsolatos elvek tiszteletben tartása, az egyen­jogúság, a függetlenség és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás. Öt év múlt el azóta, hogy a Szov­jetunió és szövetségesei , a szocia­lista államok javaslatot tettek egy európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet, összehívására. Most, amikor mind több állam támogatja ezt a javaslatot, előtérbe kerülnek a tanácskozás szervezeti, előkészíté­sének kérdései. És vajon kétségbe vonhatja-e valaki, hogy a jó elő­készítő munka sok tekintetben előre meghatározza a tanácskozás tartal­mát és sikerét. Meg kívánom említeni, Elnök úr, hogy már tavaly ősszel, azon a tár­gyaláson, amelyet Alekszej Koszi­gin, Nyikolaj Podgornij és én foly­tattunk önnel, pontosan meghatá­roztuk a Szovjetunió és Franciaor­szág közös álláspontját az európai értekezlet aktív előkészítésének és összehívásának javára. Közös né­zeteink helyességét az élet igazolta. Mind világosabbá válik, hogy az európai tanácskozás az Egyesült HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971.­ OKTÓBER 27. 11 Országgyűlési küldöttségünk Kijevből KIJEV (MTI) Tizenkét órás vonatút után ked­­den reggel Moszkvából Kijevbe ér­kezett a magyar országgyűlés kül­döttsége, amely Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, az országgyűlés elnökének ve­zetésével hétfőn kezdte meg tízna­pos szovjetunióbeli látogatását. Az ukrán főváros központi pálya­udvarán Ivan Lutak, az Ukrán Kommunista Párt központi bizottsá­gának másodtitkára, Jakov Kolotu­­ha, az Ukrán Legfelsőbb Tanács El­nökségének titkára, Mihail Bilij, a Legfelsőbb Tanács elnökhelyettese, a kijevi egyetem rektora, Andrej Kozsema és Vlagyimir Martinyenk a köztársaság külügyminiszter-he­lyettesei és más magas rangú sze­mélyiségek fogadták a magyar dele­gációt. Ott volt — munkatársam­­ együtt — Kocsis Vilmos kijevi fő­konzulátusunk vezetője is. A magyar országgyűlési küldet­tég kijevi programjának bevezetője látogatás az Ukrán KP KB székhá­zában, ahol Pjotr Sebeszt első titka az SZKP KB politikai bizottságána tagja fogadja a magyar parlamet képviselőit. A találkozót követően a köztársa­ság minisztertanácsának elnöksége kereste fel delegációnk, majd ke­szörűt helyezett el az Ismeretle Katona emlékművén. (MTI) Huszonketten képviselik megyénket az országos nőkonferencián Október 29-én és 30-án, pénteken és szombaton tartják meg Budapes­ten a Parlament épületében az or­szágos nőkonferenciát. A konferen­cián , amelynek feladata felmér­ni, hogy milyen eredményeket ér­tünk el a párt Központi Bizottságá­nak 1970 februári, a nők helyzetére vonatkozó határozata nyomán — Hajdú-Bihar megyét huszonkét asz­­szony és lány képviseli. A konferen­cián részt vevők a különböző szer­­vek nőbizottságainak küldöttei. Az egyes nőbizottságok úgy választot­ták ki képviselőiket erre a jelentős tanácskozásra, hogy személyükben az adott terület problémáinak, hely­zetének jó ismerősei vegyenek részt a vitában, mondjanak véleményt. Az országos nőkonferencia prog­ramja szerint a munka zömét mun­kabizottságokban fogják elvégezn Az egyes munkabizottságok foglal­koznak a nők munkahelyi problémá­val, a kereső foglalkozás által fe­letett kérdésekkel, szociálpolitika és egészségügyi kérdésekkel, a szol­gáltatások helyzetével, a nők köz­életi tevékenységével, valamint az­zal, hogy az érvényes törvényes rendeletek mennyiben biztosítják a női egyenjogúság maradéktalan ér­vényesülését. A hajdú-bihari női képviselői valamennyi munkabizott­ságban ott lesznek, s úgy tervezik hogy minden témában lesz megye felszólaló is, aki tolmácsolja az it összegyűjtött véleményeket, tapasz­talatokat. Koszorúzás a Hősök emlékművéné­l Otto Winter, a Német Demokra­tikus Köztársaság külügyminisztere — aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik hazánkban — és a kísé­retében levő személyiségek kedd­ délelőtt a Hősök terén ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták a Magyar Hősök Emlékművét. A ko­szorúzásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Kovács Imre, ha­zánk berlini nagykövete, Pesti End­re vezérőrnagy, a budapesti helyőr­ség parancsnoka, valamint a Fő­városi Tanács képvisletében dr Viszkei Mihály főosztályvezető. Ugyancsak ott volt dr. Herber Plaschke, az NDK budapesti nagy­követe és a nagykövetség több mun­katársa. A koszorúzás után Otto Winze, és kíséretének tagjai a főváros ne­vezetességeivel — egyebek közt 1 metróval — ismerkedtek. (MTI) Koszigin Kubába érkezett A Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának és a kubai kor­mánynak a meghívására kedden ba­ráti látogatásra Kubába érkezett Alekszej Koszigin szovjet miniszter­­terelnök, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja. A havannai re­pülőtéren Fidel Castro kubai mi­niszterelnök, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára és lelkes ün­neplő tömeg fogadta. (MTI) Kissinger visszaérkezett Pekingb­ől PEKING (MTI) Henry Kissinger Pekingből haza­repült Washingtonba. Kissinger nem sokkal azután indult vissza Washingtonba, hogy az ENSZ-köz­­gyűlés megszavazta a Kínai Nép­­köztársaság ENSZ-jogainak helyre­­állítását. Nixon fő tanácsadója ked­den az esti órákban érkezett a Wa­shington melletti Andrews légitá­maszpontra. Kissingernek és kísérete tagjainak pekingi tárgyalásairól részletek nem ismeretesek, Washingtonban azonban valószínűnek tartják, hogy a Fehér Ház rövidesen bejelenti Nixon pekingi látogatásának pontos idejét. Az utazásra előreláthatólag három hónapon belül sor kerül. Megfigyelők véleménye szerint a kínai képviselet kérdéseiben az ENSZ közgyűlésében megtartott szavazás kimenetele bizonyos érte­lemben lényegesen megkönnyíti Ni­xon elnök pekingi látogatását, mi­vel az Egyesült Államoknak már nem kell ragaszkodnia a Peking ál­­­­tal ellenséges aktusnak minősített „két Kína” elvhez. (Reuter, AFP, DP­A, MTI) Parlamenti választások az EAK-ban KAIRO (MTI) Szerdán nyolcmillió választópol­gár járul az urnákhoz, hogy meg­válasszák az egyiptomi parlament, a népi gyűlés 338 képviselőjét. A leg­utóbbi napokban bejelentett vissza­lépések után összesen 1660 képvise­lőjelölt indul a választásokon, a je­löltek a választási előírásoknak megfelelően az Arab Szocialista Unió aktív tagjai közül kerülnek ki. Az izraeli agresszió miatt kiürített Szuez, Izmaida és Port-Szaid, to­vábbá a megszállt Sinai-félsziget parlamenti képviseletét nem válasz­tás, hanem 12 képviselő kinevezése útján oldják meg. A szavazás reggel nyolctól dél­után ötig tart, majd nyomban utána megkezdik a szavazatok számlálá­sát. (MTI)

Next