Hajdú-Bihari Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-27 / 253. szám
Pohárköszöntők a hétfő esti díszvacsorán Brezsnyev és Pompidou másodszor is négyszemközt tárgyalt Államok és Kanada részvételével olyan komoly lépésnek ígérkezik, amely biztosíthatja a feltételeket Európa népeinek a nyugodt élethez és a békés munkához. Véleményünk szerint figyelmet érdemel még egy európai politikai kérdés, amely mindinkább magára vonja sok állam figyelmét. A Közép-Európában állomásozó fegyveres erők és az itt levő fegyverzet csökkentésére gondolok. Találkozónkra olyan bonyolult nemzetközi helyzetben került sor, amikor még folyik az indokínai háború, amikor még nincs rendezve a közel-keleti válság, és az agreszszor megszállva tart arab földeket. Ennélfogva természetes, hogy ezek a kérdések a világ egyes más térségeiben történő események mellett szintén véleménycserénk tárgyát képezhetik. Nem kételkedünk abban, hogy a Szovjetunió és Franciaország álláspontjainak közelsége újabb igazolást nyer. Korunk egyik fontos, és a világ népeit foglalkoztató problémája a leszerelés problémája. Örömmel tölt el bennünket, hogy a Szovjetunió és Franciaország azonos álláspontra helyezkedik e probléma leglényegesebb szempontja tekintetében, nevezetesen atekintetben, hogy mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezési hajszának kell véget vetni. Nagyra értékeljük azt a tényt, hogy Franciaország éppúgy, mint a Szovjetunió, síkraszáll az öt nukleáris hatalom konferenciájának megtartása mellett, s támogatta az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszaka elé terjesztett javaslatot a leszerelési világkonferencia megtartásáról. Azt az őszinte és jó szándékú légkört, Elnök úr, amely Moszkvában folytatott megbeszéléseinket jellemezte, érezzük itt Párizsban is. Ez szolgáltat alapot annak feltételezésére — már első megbeszélésünk után is —, hogy tárgyalásainkat kölcsönös bizalom és kölcsönös megértés kíséri, és hogy a tárgyalások eredményei még magasabb szintre emelik a szovjet—francia együttműködést. Elnnök úr, be kell vallanom, hogy a Párizzsal való első találkozásom rendkívüli érzéseket kelt bennem. Ez a találkozó korábbra — több mint 26 évvel ezelőttre — volt tervezve. Abban az időben én a szovjet hadseregben teljesítettem szolgálatot, amely akkor fejezte be Közép-Európában az utolsó hadműveleteket a hitlerista hadak ellen. 1945 tavaszán, azokban a napokban, amelyek nagyon élénken élnek nemzedékünk emlékezetében, nekem és egyik bajtársamnak minden vágyunk az volt, hogy ellátogassunk Párizsba, ezt a vágyunkat a francia hazafiak — bajtársaink — iránti tisztelet növelte. Már megvolt a konkrét tervem a francia főváros meglátogatására, de olyan helyzet állott elő, amely meggátolta ennek a szándéknak a megvalósítását. Bajtársaimmal együtt abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy részt vehettem Moszkvában a Vörös téri győzelmi parádén, és készülni kellett erre a nagy és örömteli eseményre. Utána pedig más ügyek, más gondok következtek, így történt, hogy Párizzsal való találkozásom több mint egy negyed évszázados halasztást szenvedett. Most rendkívül elégedett vagyok, hogy mégis létrejött, mégpedig az erősödő szovjet—francia barátság jegyében. A szovjet—francia együttműködés már ma a nemzetközi élet egyik komoly tényezője. Ez természetes, ha figyelembe vesszük azt a szerepet, amelyet országaink töltenek be nemzetközi ügyekben. Együttműködésünk kizárólag a népek biztonsága megszilárdításának céljait szolgálják. Legyen ez az együttműködés az államok — rendszerüktől független — békés együttélés elvei aktív és széles körű megvalósításának jó példája. Leonyid Brezsnyev kedden délelőtt Chaban-Delmas miniszterelnök kíséretében koszorút helyezett el a diadalív alatt az ismeretlen katona sírján, majd Marcellin belügyminiszter kíséretében a párizsi városházán tett látogatást. Leonyid Brezsnyev beírta nevét a párizsi városháza aranykönyvébe, majd távozásakor a városháza előtt összegyűlt sokaság ismét lelkesen éltette az SZKP főtitkárát. (MTI) Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, aki hétfő óta hivatalos látogatáson Párizsban tartózkodik, kedden délelőtt koszorút helyezett el az ismeretlen katona sírján, a Diadalívnél. Ezt követően látogatást tett a párizsi városházán, majd magánjellegű ebéden vett részt a Szovjetunió párizsi nagykövetségén. Délután Brezsnyev és Pompidou megtartotta második megbeszélését. A két vezető négyszemközt tárgyalt. Csak a tolmácsok voltak jelen. (Reuter) POMPIDOU: A francia—szovjet együttműködés legyen Európa „mestergerendája” Pompidou elnök hétfőn este a Versailles-i kastélyban rendezett díszvacsorán pohárköszöntőt mondott Mindenekelőtt hangsúlyozta: nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy Leonyid Brezsnyevet, az SZKP főtitkárát első nyugati útja Franciaországba vezette. Franciaországot társadalmi és gazdasági berendezése ugyan a nyugati világhoz fűzi, de a francia kormánynak világos szándéka, hogy baráti kapcsolatokat tartson fenn minden országgal, bármilyen legyen is azok politikai, gazdasági és társadalmi rendszere. Ez megfelel a békés egymás mellett élés elvének, mint ahogy azt szovjet részről megfogalmazták. Az elnök a pohárköszöntőben kifejezte kormánya politikájának alapelvét. Franciaország de Gaulle tábornok szavával elsőnek hirdette az enyhülés szükségességét — hangsúlyozta Pompidou —, mint annak az útnak a bevezető szakaszát, amelynek egyetértéshez és együttműködéshez kell vezetnie .E politika sikere azonban megköveteli, hogy hátsó gondolatok nélküli megegyezésre jussanak néhány lényeges elvben, mindenekelőtt abban, hogy véget kell vetni a tömbök politikájának, amelynek léte magában hordozza az állandó szembenállás bizonyosságát, és egy olyan konfliktus veszélyét, amely végpusztulásba sodorná az egész emberiséget, de minden bizonynyal az Atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés országait. Pompidou elnök ezután a francia politika másik alapelveként a nemzeti függetlenség fontosságát hangsúlyozta, azt, hogy egyetlen országnak sem szabad beavatkoznia mások ügyeibe, minden nép szabadon kormányozhassa magát elképzelései szerint. „Ebben a szellemben szögeztem le Moszkvában és szögezem le itt ismét azt a meggyőződésemet, hogy az európai biztonság és együttműködési konferencia a kontinens nagy reményévé és békés egyensúlyának tartós eszközévé válhat” — mondotta ezután, majd hangsúlyozta miután a négy nagyhatalomnak sikerült kielégítő megállapodásra jutnia a nyugat-berlini kérdésben, miután a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések tartós és kölcsönösen elfogadott létet biztosítanak Közép-Európában a háború nyomán kialakult határoknak, és mivel a németek közötti tárgyalások normális kapcsolatok létesítésével kecsegtetnek az NSZK és az NDK között az ezzel járó összes nemzetközi következményekkel együtt „úgy véljük, immár semmi sem akadályozza, hogy Helsinkiben a legrövidebb időn belül megkezdődjék a konferencia előkészítésének sokoldalú szakasza”. A konferenciának nem azért kell összeülnie, hogy általános eszmecserét folytassanak, hanem hogy határozott akciók körvonalait dolgozzák ki a biztonság, a gazdaság és a kultúra területén. Véleményeink e kérdésben minden bizonnyal közel esnek egymáshoz, találkozónk jó alkalom arra, hogy ezt nyilvánosan is kifejezésre juttassuk — mondotta az elnök. Pompidou elnök ezután kijelentette, hogy mindkét fél nagyon hasonló nézeteket vall a délkeletázsiai konfliktus kérdésében, ahol minden külső beavatkozás megszüntetésével kell lehetővé tenni a béke helyreállítását és azt, hogy „Indokína négy állama” szabadon dönthessen politikai és társadalmi rendszeréről és biztosítsák „semleges függetlenségüket”. A közel-keleti konfliktussal kapcsolatban az elnök hangsúlyozta, hogy Franciaország szilárdan kitart a Biztonsági Tanács határozata mellett. Ugyancsak feltétlenül szükség van az együttműködésre a nagyhatalmak és ezen belül a Szovjetunió és Franciaország között a leszerelés terén. Francia részről kedvezően fogadták az öt nukleáris hatalom értekezletére, majd pedig egy általános konferenciára irányuló szovjet javaslatokat. Pompidou elnök végül hangsúlyozta, hogy a francia—szovjet egyetértésnek az „európai épület mestergerendájává” kell válnia. BREZSNYEV: Európa történetének fordulópontjához érkezett Leonyid Brezsnyev a hétfő esti vacsorán elmondott pohárköszöntőjében hangsúlyozta többek között: Látogatásunk logikus folytatása annak a politikai vonalnak, amely a szovjet—francia kapcsolatok minden területre való kiterjesztését és megerősítését célozza, amelynek alapjait De Gaulle tábornok mindannyiunk számára emlékezetes, 1966. évi moszkvai tárgyalásai során raktuk le, s amely oly világosan kifejezésre jutott az önnel folytatott múlt évi tanácskozásaink során, Elnök úr. Teljes mértékben egyetértek azzal az értékeléssel, amelyet ön adott Elnök úr a szovjet—francia együttműködés lehetőségéről. Abban a meggyőződésben jöttünk Párizsba, hogy találkozásunk a szovjet—francia kapcsolatok további fejlesztését szolgálja majd. Ez megfelel a szovjet nép óhajainak és érdekeinek, s meggyőződésünk, hogy a francia nép óhajainak és érdekeinek is! Tárgyalásaink fő feladatát abban látjuk, hogy mind teljesebben kifejeződjék népeink kölcsönös törekvése az egyetértésre, az együttműködésre, s a barátságra, s hogy ez a törekvés anyagi erővé váljon. Tárgyalásaink hátterében a nemzetközi élet számos új fejleménye van. Találkozónkra olyan időben kerül sor, amikor Európa történetének, ha lehet így mondani, fordulópontjához érkezett. A kontinensen felnőttek és megszilárdultak azok az erők, amelyek az enyhülést, abiztonság szilárdabbá tételét, az európai népek jobb jövőjét akarják. Az ehhez vezető út a határok sérthetetlenségének elismerése, az erőszak alkalmazásának, illetve az erőszakkal való fenyegetésnek az elutasítása, s az ezzel kapcsolatos elvek tiszteletben tartása, az egyenjogúság, a függetlenség és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás. Öt év múlt el azóta, hogy a Szovjetunió és szövetségesei , a szocialista államok javaslatot tettek egy európai biztonsági és együttműködési értekezlet, összehívására. Most, amikor mind több állam támogatja ezt a javaslatot, előtérbe kerülnek a tanácskozás szervezeti, előkészítésének kérdései. És vajon kétségbe vonhatja-e valaki, hogy a jó előkészítő munka sok tekintetben előre meghatározza a tanácskozás tartalmát és sikerét. Meg kívánom említeni, Elnök úr, hogy már tavaly ősszel, azon a tárgyaláson, amelyet Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és én folytattunk önnel, pontosan meghatároztuk a Szovjetunió és Franciaország közös álláspontját az európai értekezlet aktív előkészítésének és összehívásának javára. Közös nézeteink helyességét az élet igazolta. Mind világosabbá válik, hogy az európai tanácskozás az Egyesült HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. OKTÓBER 27. 11 Országgyűlési küldöttségünk Kijevből KIJEV (MTI) Tizenkét órás vonatút után kedden reggel Moszkvából Kijevbe érkezett a magyar országgyűlés küldöttsége, amely Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével hétfőn kezdte meg tíznapos szovjetunióbeli látogatását. Az ukrán főváros központi pályaudvarán Ivan Lutak, az Ukrán Kommunista Párt központi bizottságának másodtitkára, Jakov Kolotuha, az Ukrán Legfelsőbb Tanács Elnökségének titkára, Mihail Bilij, a Legfelsőbb Tanács elnökhelyettese, a kijevi egyetem rektora, Andrej Kozsema és Vlagyimir Martinyenk a köztársaság külügyminiszter-helyettesei és más magas rangú személyiségek fogadták a magyar delegációt. Ott volt — munkatársam együtt — Kocsis Vilmos kijevi főkonzulátusunk vezetője is. A magyar országgyűlési küldettég kijevi programjának bevezetője látogatás az Ukrán KP KB székházában, ahol Pjotr Sebeszt első titka az SZKP KB politikai bizottságána tagja fogadja a magyar parlamet képviselőit. A találkozót követően a köztársaság minisztertanácsának elnöksége kereste fel delegációnk, majd keszörűt helyezett el az Ismeretle Katona emlékművén. (MTI) Huszonketten képviselik megyénket az országos nőkonferencián Október 29-én és 30-án, pénteken és szombaton tartják meg Budapesten a Parlament épületében az országos nőkonferenciát. A konferencián , amelynek feladata felmérni, hogy milyen eredményeket értünk el a párt Központi Bizottságának 1970 februári, a nők helyzetére vonatkozó határozata nyomán — Hajdú-Bihar megyét huszonkét aszszony és lány képviseli. A konferencián részt vevők a különböző szervek nőbizottságainak küldöttei. Az egyes nőbizottságok úgy választották ki képviselőiket erre a jelentős tanácskozásra, hogy személyükben az adott terület problémáinak, helyzetének jó ismerősei vegyenek részt a vitában, mondjanak véleményt. Az országos nőkonferencia programja szerint a munka zömét munkabizottságokban fogják elvégezn Az egyes munkabizottságok foglalkoznak a nők munkahelyi problémával, a kereső foglalkozás által feletett kérdésekkel, szociálpolitika és egészségügyi kérdésekkel, a szolgáltatások helyzetével, a nők közéleti tevékenységével, valamint azzal, hogy az érvényes törvényes rendeletek mennyiben biztosítják a női egyenjogúság maradéktalan érvényesülését. A hajdú-bihari női képviselői valamennyi munkabizottságban ott lesznek, s úgy tervezik hogy minden témában lesz megye felszólaló is, aki tolmácsolja az it összegyűjtött véleményeket, tapasztalatokat. Koszorúzás a Hősök emlékművénél Otto Winter, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere — aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik hazánkban — és a kíséretében levő személyiségek kedd délelőtt a Hősök terén ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Kovács Imre, hazánk berlini nagykövete, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, valamint a Fővárosi Tanács képvisletében dr Viszkei Mihály főosztályvezető. Ugyancsak ott volt dr. Herber Plaschke, az NDK budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatársa. A koszorúzás után Otto Winze, és kíséretének tagjai a főváros nevezetességeivel — egyebek közt 1 metróval — ismerkedtek. (MTI) Koszigin Kubába érkezett A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának és a kubai kormánynak a meghívására kedden baráti látogatásra Kubába érkezett Alekszej Koszigin szovjet miniszterterelnök, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. A havannai repülőtéren Fidel Castro kubai miniszterelnök, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára és lelkes ünneplő tömeg fogadta. (MTI) Kissinger visszaérkezett Pekingből PEKING (MTI) Henry Kissinger Pekingből hazarepült Washingtonba. Kissinger nem sokkal azután indult vissza Washingtonba, hogy az ENSZ-közgyűlés megszavazta a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását. Nixon fő tanácsadója kedden az esti órákban érkezett a Washington melletti Andrews légitámaszpontra. Kissingernek és kísérete tagjainak pekingi tárgyalásairól részletek nem ismeretesek, Washingtonban azonban valószínűnek tartják, hogy a Fehér Ház rövidesen bejelenti Nixon pekingi látogatásának pontos idejét. Az utazásra előreláthatólag három hónapon belül sor kerül. Megfigyelők véleménye szerint a kínai képviselet kérdéseiben az ENSZ közgyűlésében megtartott szavazás kimenetele bizonyos értelemben lényegesen megkönnyíti Nixon elnök pekingi látogatását, mivel az Egyesült Államoknak már nem kell ragaszkodnia a Peking által ellenséges aktusnak minősített „két Kína” elvhez. (Reuter, AFP, DPA, MTI) Parlamenti választások az EAK-ban KAIRO (MTI) Szerdán nyolcmillió választópolgár járul az urnákhoz, hogy megválasszák az egyiptomi parlament, a népi gyűlés 338 képviselőjét. A legutóbbi napokban bejelentett visszalépések után összesen 1660 képviselőjelölt indul a választásokon, a jelöltek a választási előírásoknak megfelelően az Arab Szocialista Unió aktív tagjai közül kerülnek ki. Az izraeli agresszió miatt kiürített Szuez, Izmaida és Port-Szaid, továbbá a megszállt Sinai-félsziget parlamenti képviseletét nem választás, hanem 12 képviselő kinevezése útján oldják meg. A szavazás reggel nyolctól délután ötig tart, majd nyomban utána megkezdik a szavazatok számlálását. (MTI)