Hajdú-Bihari Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

A bolgár minisztertanács elnökének programja Folytatódnak a magyar-bolgár tárgyalások Sztanko Todorov, a Bolgár Nép­­köztársaság Minisztertanácsának el­nöke, valamint kísérete szerdán dél­előtt a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Utá­na a főváros nevezetességeivel is­merkedett. Útjuk először az Örs ve­zér téri metróvégállomáshoz veze­tett, ahol a metró igazgatója kö­szöntötte őket. Innen egy szerelvé­nyen a Deák­ téri végállomásig utaz­tak, ahol megtekintették a metró központi irányító termét is. Közben tájékoztatták a vendégeket a föld­alatti vasút létesítésének történe­téről, működéséről, további szaka­szának építéséről. Sztanko Todorov elismeréssel nyilatkozott a látottak­ról, és újabb sikereket kívánt az építőmunkához és az üzemeltetés­hez. Felkeresték a vendégek a bu­dapesti Bolgár Kulturális Közpon­tot, majd a Halászbástyáról és a Gellérthegyről gyönyörködtek a fő­város panorámájában. Délben Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és felesége díszebédet adott Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és fe­lesége tiszteletére az Országház va­dásztermében. Részt vettek az ebé­den a bolgár kormányfő kíséreté­nek tagjai is. A rendkívül szívélyes, baráti hangulatú ebéden Fock Jenő és Sztanko Todorov mondott pohár­köszöntőt. Délután Losonczi Pál,­a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke az Országházban fogadta a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsá­nak elnökét és szívélyes, baráti esz­mecserét folytatott vele. Majd az Országházban folytatód­tak a magyar—bolgár tárgyalások. A magyar tárgyaló küldöttséget Fock Jenő, a forradalmi munkás­­paraszt kormány elnöke, a bolgár tárgyaló delegációt Sztanko Todo­rov, a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke vezette. A kedden megkezdődött és szer­dán folytatódott tárgyalásokon át­tekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, a két ország kapcsolatainak alakulását politi­kai, gazdasági és egyéb területeken. A tárgyalások az őszinte barátság, a kölcsönös egyetértés jegyében zajlottak le. (MTI) «Np* «f* A bolgár vendégeink a Halászbástyán (Napló-telefotó — KS) Tito-Ceausescu November 23-án délután — mint már jelentettük — megkezdődtek Ceausescu román és Tito jugoszláv államelnök tárgyalásai. A Román Kommunista Párt fő­titkára és a román államtanács el­nöke, Ceausescu estebédet adott Ti­to, a Jugoszláv Szocialista Köztár­saság elnöke, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének elnöke és kísérete tiszteletére. A vacsorán mindkét delegáció vezetője pohár­köszöntőt mondott. A román—jugoszláv megbeszélé­sek az időszerű nemzetközi kérdé­sek megvitatásával folytatódnak. A tárgyalásokon mindkét delegá­cióban részt vesz többek között a két ország miniszterelnöke, külügy­minisztere, a gazdasági együttmű­ködési vegyes kormánybizottság két elnöke, valamint más párt- és álla­mi vezetők. A tárgyalások — a ki­adott jelentés szerint — a barátság, a szívélyesség, a kölcsönös bizalom és megértés légkörében folynak (MTI) Összeült a Biztonsági Tanács Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden, magyar idő szerint a késő éjszakai órákban összeült, hogy megvitassa azt a határozati javasla­tot, amelyet Sierra Leone és Szo­mália, valamint Burundi terjesztett elő követelve, hogy Portugália ha­ladéktalanul hagyjon fel a Szene­gáli Köztársaság területét és nem­zeti függetlenségét veszélyeztető erőszakos akciókkal. Eugeniusz Kulaga, a Lengyel Népköztársaság állandó ENSZ-kép­­viselője, a Biztonsági Tanács soros elnöke üdvözölte a világszervezet Biztonsági Tanácsában a Kínai Népköztársaság állandó ENSZ-kép­­viselőjét, Huang Huát. Huang Hua válaszul országa azon óhajának adott hangot, hogy „a Biztonsági Tanács, az ENSZ alap­okmánya szellemében, betöltse hi­vatását, a béke fenntartásán mun­kálkodjon és ellenszegüljön az ag­ressziónak, a külföldi beavatkozás­nak”. Kijelentette, a Kínai Népköz­­társaság együttműködik ezen célok megvalósításáért. (AFP, MTI) A Kínai Népköztársaság ENSZ- képviselői (Napló-telefotó — AP— MTI—KS) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. NOVEMBER 25. n IZRAEL-LOBBY WASHINGTONBAN WASHINGTON Kedden az Egyesült Államok ka­tonai költségvetésének vitájában a szenátus — törvénymódosítás for­májában — 500 millió dolláros hi­telt szavazott meg Izraelnek. A sze­nátus döntése értelmében ennek az összegnek a felét Phantom­ , F—4 mintájú harci repülőgépek szállítá­sára fordítanák. Az­ amerikai kongresszus felsőhá­za 82 szavazattal 14 ellenében fogad­ta el a törvénymódosítást. Az erre vonatkozó indítványt a demokrata párti Izrael-lobby két prominens képviselője, Humphrey és Jackson szenátorok szorgalmazták. Fulb­­right, a szenátus külügyi bizottsá­gának elnöke viszont határozottan ellenezte az Izraelnek nyújtandó hitelt, mondván, hogy ez ellent­­mondt a kormány „kiegyensúlyo­zott” közel-keleti politikájának. Rogers külügyminiszter, aki a szavazás előtt hét szenátorral foly­tatott eszmecserét, a kormányt il­letően továbbra sem volt hajlandó elkötelezettséget vállalni az Izra­el által kért fegyverek leszállítá­sára. A törvénymódosítás pártolói in­dítványuk előterjesztésekor Szadat egyiptomi elnök minapi beszédeire hivatkoztak, s azzal érveltek, hogy csak az új fegyverszállítmányok képesek a háborút visszafogni. Szerdán délben Tel Aviv­ba ér­kezett az Afrikai Egységszervezet küldöttsége. Senghor szenegáli és Gowon nigériai elnököt, valamint Cardoso izraeli és Eteki kameruni külügyminisztert a legmagasabb vendégeknek kijáró tiszteletadással fogadták Izrael vezetői: Lazar ál­lamelnök, Meir miniszterelnök, Eban külügy- és Perez közlekedés­­ügyi miniszter. Az érkezést követően az afrikai „békeküldöttek” azonnal Jeruzsá­lembe hajtottak, ahol megkezdték tárgyalásaikat Meirrel és Ebannal. Az arab hadseregek vezérkari fő­nökei szerdán Kairóban, helyi idő szerint 10 órakor az egyiptomi Saz­­li tábornok elnökletével megkezd­ték tanácskozásaikat. Sazli hangoz­tatta, hogy a politikai rendezés ér­dekében tett erőfeszítések kudarca miatt Egyiptom számára nem ma­radt más választás, mint hogy ka­tonai eszközökhöz nyúljon. Kijelen­tette továbbá, hogy „az arab—iz­raeli konfliktus kritikus szakaszá­hoz érkezett, amelytől az egész arab nemzet sorsa függ”. Ezzel kap­csolatban rámutatott, hogy „Izrael­nek sem az 1948-as határok, sem a jelenlegi tűzszüneti vonalak nem elegendők, a terjeszkedés régi ál­mát, a Nílustól az Eufráteszig terje­dő határon szeretnék elérni”. *** Az izraeli és a nyugati propa­ganda fékevesztett háborús hiszté­riával reagált Szadat elnöknek arra a döntésére, hogy Egyiptom számá­ra nem maradt más választás, mint a megszállt területek fegyveres fel­szabadítása, miután Izrael négy év után is makacsul szemhelyezkedik a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatával, amelynek telje­sítésére Egyiptom bármikor, és bármilyen rövid idő alatt is készen áll. És ez utóbbiban van a lényeg! Szadat elnök bejelentése tulaj­donképpen nem jelent mást, mint azt, hogy Egyiptom nem hajlandó a végtelenségig prolongálni a jelen­legi helyzetet. Nem hajlandó elfo­gadni azt az izraeli taktikát, hogy a megszállás status quoját mindad­dig fenntartani, amíg az megszokot­tá, szinte szerzett joggá válik. A nyugati hisztériát szítók szán­dékosan elfelejtkeznek arról, hogy Egyiptom nem csapta be véglegesen a tárgyalások előtt az ajtót. Persze ennek az a feltétele, hogy Izrael vállaljon visszavonhatatlan kötele­zettséget, a megszállt területek ki­ürítésére! Az egyiptomi diplomácia tovább­ra is munkálkodik a politikai ren­dezés érdekében. Tárgyalnak az af­rikai küldöttekkel, készülnek az ENSZ-közgyűlés december 1-én kezdődő közel-keleti vitájára, az egyiptomi béketanács küldöttei szerte a világon azon fáradoznak, hogy megmagyarázzák Egyiptom igazságos és korrekt álláspontját. Az egyiptomi határozott álláspon­tot tehát semmiképp nem lehet úgy értékelni, hogy az egyenlő a háború közeli felújulásával. Nézzük meg, hogy mégis mi késztette Kairót a legutóbb megfogalmazott álláspont­ra: 1. Négy esztendő telt el azóta, hogy a BT határozatot hozott a kö­zel-keleti konfliktus igazságos, és megnyugtató megoldására. Izrael azóta sem hajlandó ennek eleget tenni, holott Kairó már évekkel ezelőtt kifejezte hajlandóságát a konfliktus rendezésére az említett határozat alapján. 2. Az USA mindvégig cinikus játékot folytatott. Úgy tett, mintha közvetíteni igyekezne, de mindvégig egyoldalúan Izraelt segítette. Ezt igazolja az izraeli lobby újabb wa­shingtoni sikere is. Kétségtelenné vált, hogy az USA közvetítése gya­korlatilag nem vehető komolyan. 3. Jarring februárban értékes kez­deményezést tett. Memorandumára Izrael a mai napig sem válaszolt, holott Kairó e tekintetben is rendkí­vül rugalmasan cselekedett. Napo­kon belül — még februárban — ki­fejezte készségét a válság politikai rendezésére. A helyzet legfontosabb összete­vőit egybevetve azt kell monda­nunk, hogy Kairó legutóbbi drámai bejelentése azt célozza, hogy fel­keltse mindenkiben, akit illet, a fe­lelősség érzését a világ békéje iránt, és éppen ezért Egyiptom drámai figyelmeztetése jelen pillanatban is sokkal inkább politikai, mint köz­vetlen katonai lépésnek tekinthető. — sz — Megkezdődött a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka Szerdára a moszkvai nagy Kreml palotában megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. Dél­előtt tíz órakor külön-külön meg­nyitó ülést tartott a szövetségi, il­letve a nemzetiségi tanács, amelyen elfogadták a háromnapos ülésszak napirendjét. Ezután együttes ülés kezdődött, amelyen elsőként az öt­éves népgazdasági tervet, majd az 1972. évi tervről szóló beszámolókat, végül a költségvetési beszámolót hallgatta meg a Legfelső Tanács több mint másfélezer küldötte. Az első két napirendi pontról Alekszej Koszigin miniszterelnök tartott re­ferátumot. A szovjet miniszterelnök több mint másfél órás beszéde délelőtt ti­zenegykor kezdődött a Legfelső Ta­nács két házának együttes ülésén. Jelen voltak az ülésen a szovjet párt és a kormány vezetői, köztük Leo­­nyid Brezsnyev és Nyikolaj Podgor­­nij, a szövetségi tanács képviselői. Maga Koszigin miniszterelnök a nemzetiségi tanács tagja. Az üléste­remben nagyszámú meghívott szov­jet vendég, külföldi diplomaták­, a szovjet és a külföldi sajtó tudósítói is helyet kaptak. A miniszterelnök referátumában a tavaly befejezett nyolcadik ötéves terv eredményeinek értékeléséről adott számot. A szovjet kormányfő beszédének Koszigin miniszterelnök referá­tumát mondta. (Napló-telefotó — TASZSZ—MTI—KS) befejezéseként hangoztatta, hogy az ötéves terv végrehajtásához az egész szovjet nép alkotó összefogására, kezdeményezőkészségére és áldozatos munkájára van szükség, s kifejezés­re juttatta meggyőződését, hogy a szovjet nép eredményesen megbir­kózik ezzel a hatalmas feladattal A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak délelőtti ülése ezt követően meghallgatta az 1970. évi költségve­tési terv teljesítéséről szóló kormány­­beszámolót, illetve az 1972. évi költ­ségvetési tervjavaslatot. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak szerda délutáni ülésén a nem­zetiségi tanácsban megkezdődik a délelőtt elhangzott referátumok vi­tája. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak ülésszaka szerdán délután a nemzetiségi tanács ülésével folyta­tódott. Az ülés szónoka K. M. Gera­­szimov, a nemzetiségi tanács terv- és költségvetési bizottságának elnö­ke volt, aki felszólalásában beható­an foglalkozott egyebek között a be­ruházás és az ipartelepítés problé­máival. Elmondta többek között, hogy az ötéves tervben az összes Szovjet beruházások egyharmadát az Urálon túli területek kapják, no­ha, mint Alekszej Koszigin délelőtti beszámolójából kitűnt, ezeken a te­rületeken a szovjet iparnak csak mintegy ötödrésze dolgozik, s isme­retes, hogy a Szovjetunió lakossá­gának csak mintegy tíz százaléka él a hatalmas keleti országrészben. A délutáni vita során több felszólaló az egyes köztársaságokat érintő napi aktualitású és közérdekű gazdasági problémákról szólott. Valamennyi felszólaló elismeréssel szólt a szov­jet párt és az állam gazdaságpoliti­kájának fő célkitűzéséről, az élet­­színvonal emelését célzó erőfeszí­tésekről. A Legfelső Tanács üléssza­ka csütörtökön folytatja a vitát. (MTI) . Amerikai-japán megállapodás A japán alsóház szerdán ratifikál­ta az Okinawára vonatkozó ameri­kai—japán megállapodást. Ennek értelmében az Egyesült Államok az­után is támaszpontokat tarthat fenn a szigeten, miután az ismét Japán fennhatóság alá kerül. Péter János meghívta Corneliu Manescut Péter Jánosnak, a Magyar Nép­­köztársaság külügyminiszterének a Román Szocialista Köztársaságban tett hivatalos baráti látogatásáról közleményt adtak ki. Ez rögzíti, hogy a látogatás során a Magyar Népköztársaság és a Román Szocia­lista Köztársaság külügyminisztere a barátság és a megértés légköré­ben véleménycserét folytatott a magyar—román kapcsolatok jelen­legi helyzetéről, azok további fej­lesztéséről és a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről. A két külügyminiszter meg­elége­­déssel állapította meg, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság között si­keresen fejlődik a sokoldalú, bará­ti együttműködés, a marxizmus-le­­ninizmus, a szocialista internacio­nalizmus, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elve alapján, a magyar és a román nép, a szocialista világ­­rendszer egységének erősítése, s a világ békéje és biztonsága érdeké­ben. A felek aláhúzták, hogy a párt- és állami vezetők közötti kon­taktusok és megbeszélések fontos szerepet töltenek be a két ország közötti együttműködés és kooperá­ció elmélyítésében és állandó széle­sítésében. Úgy értékelték, hogy a Magyar Népköztársaság és a Román Szocia­lista Köztársaság új barátsági, együttműködési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződésének aláírása bővíti az együttműködés politikai­jogi keretét, s tovább erősíti a két szomszédos nép barátságát. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről folytatott véleménycse­re során különleges figyelmet for­dítottak az európai biztonság kér­déseire. A két miniszter megerősí­tette kormánya akaratát, hogy konkrét intézkedéseket foganato­sítsanak az európai biztonsági érte­kezlet legrövidebb időn belül és előzetes feltételek nélkül történő összehívására. Megállapították, megvannak a feltételei, hogy sok­oldalú tanácskozások keretében, va­lamennyi érdekelt állam közvetlen részvételével, haladéktalanul meg­kezdődjék az európai konferencia gyakorlati előkészítése. A magyar külügyminiszter ma­gyarországi hivatalos, baráti láto­gatásra hívta meg Corneliu Ma­­nescut, a Román Szocialista Köz­társaság külügyminiszterét, aki a meghívást örömmel elfogadta. A lá­togatás időpontját diplomáciai úton állapítják meg.

Next