Hajdú-Bihari Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

A­­lelé! Leonyid Jiedomajszkijtól A magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja Petőfi Sándor. Forradal­­mi költő egész lelkében, s nemcsak a magyar ha­­zafiság, hanem az általá­nos népszabadság esz­méi lelkesítik. Petőfire büszkék vagyunk, világ­híre óriási. Az orosz Pe­­tőfi-versgyűjtemények, válogatások sora mellett a szovjet népek nagy családjának szinte min­den jelentős nyelvén megszólal Petőfi. Kaza­­hok, kirgizek, moldo­vaiak, észtek, litvánok, türkmének örmények, grúzok ritmusán is pe­reg már a Petőfi-vers. A Kossuth Gyakorló Általános Iskola tanulói nemrég levelet kaptak a híres ukrán költőtől, Pe­tőfi nagy rajongójától, Leonyid Pervomajszkij­­tól. Leonyid Szolomono­­vics Pervomajszkij 1908. május 17-én született Konsztantyi­­nogradban. Munkáscsalád sarja. Az ukrán irodalom egyik jelentős alakja, költő és drámaíró. Számos versének és elbeszélésének magyar vonatkozása is van, Pervomajszkij nagy tisztelője a mi Petőfinknek, önálló Petőfi-fordítása 1959-ben jelent meg. Az ukrán költő fordí­tásai a szovjet nép olvasóinak tit­á­ni Leonyid Pervomajszkijotok ezreivel kedveltették meg költőn­ket. A tanulókhoz írott sorai a népek közötti barátság és testvériség esz­méire utalnak, figyelmeztetve a nagy Petőfi életére, írói tevékeny­ségére: „Legyetek olyan következe­tes harcosai a népek barátságának és testvériségének, amilyen Petőfi volt!” A debreceni Kossuth Egyetem Általános Iskola Tanulóinak örülök az alkalomnak, hogy ezekben a napokban Bontatok fordulhatok, kedves­ fiatal barátaim, amikor már csak egy év választ el bennünket a nagy magyar költő-forra­dalmár, a világirodalom egyik legnagyobb alakja, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójától. Szeressétek úgy szocialista hazátokat, ahogyan Petőfi szerette Magyarországot ! Legyetek olyan becsületes, hűséges és bátor fiai és lán­nyai, amilyen Petőfi volt ! Legyetek olyan következetes érlmei és harcosai a népek barátságának és testvériségének, amilyen Petőfi volt ! Teljes szívemből kívánok minden Jót és boldogságot Nek­tek ée gyönyörű Barátoknak I Kljev, 1971. november 9. }//// DEBRECENI SZOBROK ÉS EMLÉKTÁBLÁK • Várady Sándor: Csokonai Vitéz Mihály MÉSZKŐSZOBOR A CSOKONAI SZÍNHÁZ FŐBEJÁRATÁNAK JOBB OLDALI RÉSZÉN Csokonai megmintázása nehéz feladat elé állította Várady Sándor szobrászművészt (sz. Miskolc, 1920). Egy kicsit improvizálva a lehetősé­gekhez mérve szabadon engedte el­képzeléseit. Törekedett arra is, hogy a művet Debrecenhez hangol­ja, hiszen a poéta itt él legmélyeb­ben az emberek szívében. A meg­adott feltételek erősen kötötték Vá­rady kezét, aki már munkaközijén elhatározta, hogy újra kifaragja Csokonai alakját, épülettől, tértől és elhelyezéstől függetlenül, teljesen saját elképzelése szerint. A költőt köpennyel ábrázolja, hogy a redők hullásával is erősítse a szobor stati­káját. Erre különösen szüksége volt, hiszen Csokonai „cingár, széllel bé­lelt figurája tiszta humor és poézis” — jellemezte gondjait a szobrász. „Két lába makacsul áll, de majd el­fújja a szél.” Így a köpeny biztosít­ja a térkitöltés szerepét is. Az elhe­lyezés ennél a plasztikánál sem volt könnyű, vigyázni kellett, hogy a kisöblű fülkéből az alak „ne lógjon ki”. Várady elképzelésében benne élt mindaz, amit az iskolában tanult, meg amit saját szorgalmából — még diák korában — hozzáolvasott. Sok-sok Csokonai-vers visszhang­zott benne, s ezek „rezonanciája” végigkísérte mintázás közben. Mű­termében megfordult érzékeny idegzetű barátja Pécsi Sándor szín­művész és műgyűjtő is, aki a váz­latok, formázgatások közepette lel­kesen mondta vagy szavalta a poé­ta verseit s ezzel a lelki s érzelmi „alapozással” megfelelő atmoszfé­rát is teremtett. „Amikor a Tiha­nyi echóhoz ért, akkor könnybe lá­badt a szeme, így idézgettük Vitéz Mihály emlékezetét!” — S ez a múl­tat előhívó hangulat lényeges volt a mű megszületése szempontjából, hiszen nem egy megbízatás „le­gyártásáról” volt szó, hanem a lel­kiségnek, a technikának, az alkotó s a tömegek elképzelésének „szink­ronban” kellett lennie. A szobrot 1960-ban helyezték el a Csokonai Színház falában. Dr. Tóth Ervin e HAJDÜ-BIHARI NAPLÓ — 1972. JANUAR 15. Művelődéspolitikai tevékenység, a közönség szolgálata­­ Hanesch Lászlónak, a megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójának tájékoztatója Hajdú-Bihar megye közművelő­dési hálózatában, a megye kulturá­lis, politikai és társadalmi életében évről évre egyre jelentősebb helyet foglal el a megyei Moziüzemi Vál­lalat filmforgalmazási és moziüze­meltetési munkája. Ismert tény, hogy a magyar film- és moziszakma az elmúlt években kialakult­ dekonjukturális helyzet­ben rendkívül sok gonddal és ne­hézséggel küszködve végezte mun­káját.­ A filmforgalmazási és mozi­üzemeltetési munka gondjai alap­vetően a látogatói visszaeséssel, az ország moziparkja egy részének el­hanyagoltságával, műszaki és üze­meltetési hiányosságokkal, de nem utolsósorban a tv és a tömegszóra­kozási lehetőségek rohamos növeke­désével, a szabad idő hasznosításá­nak bővülő lehetőségeivel magya­rázhatók. A 19 megyei és a főváro­si moziüzemi vállalat 1971-ben ugyanúgy mint az elmúlt években is, sokféle kísérlettel igyekezett al­kalmazkodni a kialakult helyzet­hez, s tett­ növekvő erőfeszítést a lá­togatói csökkenés mérséklésére, a művelődéspolitikai célkitűzések tel­jesítése céljából. Új mozitípusok kialakítása Amikor Hanesch Lászlóval, a Hajdú-Bihar megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójával beszélget­tünk ezekről a kérdésekről, első­sorban az érdekelt bennünket, hogy az országos helyzetképhez viszonyít­va milyen helyet foglal el a válla­lat, mit tett a megye lakossága filmkulturális ellátottságáért, ho­gyan próbálták ellensúlyozni a lá­togatottságra ható objektív és szub­jektív tényezőket, milyen a mozik által nyújtott filmkulturális szol­gáltatás színvonala, mit várhat a filmet szerető közönség az 1972. évi új filmbemutatóktól? A beszélgetés során kialakult kép változatos és kedvező. Minde­nekelőtt azt a tényt kell rögzíteni, hogy a IV. ötéves terv első évében a vállalat munkáját változatlanul az új formákra való törekvés, az új mozitípusok kialakítása, a közmű­velődés egész rendszeréhez való teljesebb kapcsolódás, a közönség igényének jobb kielégítése jellemez­te. 1971-ben is számos elhatározás, kezdeményezés, javaslat valósult meg, amely túlnőtt a filmforgalma­zás keretein és az általános köz­­művelődési munka részévé vált, sőt a legjobb kezdeményezések orszá­gosan is ajánlott módszerekké, for­mákká váltak. A filmforgalmazási és üzemeltetési munkát a korábbi éveknek megfelelően a kísérletezés, az új iránti igény felkeltése, a ko­rábban nem alkalmazott módszerek alkalmazása jellemezte. A vállalat eredményei alapján lemérhető, hogy a magyar filmforgalmazás jelenle­gi helyzetében, a szakma területén jelentkező számtalan ellentmondás és nehézség ellenére is a kibonta­kozás, az előbbre lépés lehetősé­gét kereste és találta meg. Növekedett a vállalat szakmai tekintélye és elismerése. A Művelő­désügyi Minisztérium filmművészeti főosztálya a megyét kísérleti jellegű­nek tekinti, s ez lehetővé tette, hogy a filmkulturális és filmmű­vészeti nevelés számos területén az országban elsőként kerülhetett sor több kísérleti­­mozitípus bevezetésé­re. Mindez annak köszönhető, hogy a vállalat kilépett a hagyományos üzemeltetés és filmforgalmazás ke­retei közül, szakított az egyes terü­leteken kialakult mechanikus és megszokott gyakorlattal és mód­szerrel. A vállalat 1971-ben 147 vetí­tési helyen üzemeltetett filmszínhá­zat, az előadásoknak 4 millió 500 ez­res látogatója volt. Külön figye­lemre méltó, hogy a látogatottság mindössze három százalékkal csök­kent annak ellenére, hogy az ezer lakosra eső tv-előfizetők száma 127- ről 148-ra, 16,5 százalékkal emelke­dett. Filmmúzeum A megye lakosságának tehát alig csökkent a film iránti érdeklődése, sőt azt kell megállapítani, hogy 1968. évtől stabilizálódott a látoga­tottság. Az évenkénti csökkenés aránya lényegesen alacsonyabb az ország átlagánál, s még ma is Haj­dú-Bihar megyében a legmagasabb az egy lakosra jutó éves moziba já­rások száma. Ebben a néhány összehasonlító jellegű számadatban is tükröződ­nek azok az erőfeszítések, amelye­ket a megye mozi iránt érdeklődő, filmszerető közönsége jobb ellátása érdekében tettek. A megye új mozitípusai érdekes színfoltjai megyénk kulturális éle­tének, de országosan is jelentős kezdeményezések. Múlt év áprili­sában kezdte meg működését az or­szág első vidéki filmmúzeuma, amely nyolchónapos működése so­rán 71 bemutatóval bővítette a meg­tekinthető filmek számát. Ezen idő­szak alatt 194 előadást tartott 45 (100 fő látogató részére. Minden egyes előadásra 228 fő váltott bérletet, illetve jegyet. A filmmúzeum to­vábbra is változatos programot, ér­dekes kötetlen és bérletes műsoro­kat ígér az érdeklődőknek. Ez az új mozitípus beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s az érdeklődést jelzi, hogy működése óta 1500 fő váltott bérletet előadásaira. A kulturált környezetben az igényes szórakoz­tatás és filmismeret-terjesztés sok­féle módszere honosodott meg. Az év során újabb mozitípussal gazdagodott megyénk mozihálózata. A Víg mozi külön termében decem-­­­ber 23-án nyitotta meg kapuit az ország első speciális jellegű ifjúsá­gi és mesemozija. Ezzel a mozival nemcsak az ifjúsági és gyermekmű­sor iránti igények nyernek teljesebb kielégítést, de a szülők és gyerme­kek egyidejű szórakozási lehetősége is megteremtődik. Továbbra sem csökkent a Művész mozi szerepe és befolyása. Következetes műsorprog­ramja az igényes szórakozást kereső nézők számának növekedését ered­ményezte. Az új és bővülő formák legtelje­sebben a filmklub mozgalom 1971. évi eredményeivel mérhetők. A központi, módszertani filmklubok mellett 174 filmklub működését biz­tosították a megyében 35 192 fő ál­landó tag számára. A filmklub mozgalom gyors fej­lődését és az érdeklődést jellemzi, hogy az országban működő klubok­nak közel egyharmada Hajdú-Bihar megyében üzemel. Ez az eredmény a filmművészeti nevelés területein bevezetett megyei kezdeményezé­seknek, ötleteknek, a közművelődé­si szervek összehangolt munkájá­nak, de nem utolsósorban a közön­ség érdeklődésének köszönhető. Ez a hasznos kezdeményezés minden bizonnyal hatékonyan szolgálja majd a filmértő közönség számá­nak további növekedését. A sokféle kísérletezés közül érde­mes kiemelni az ifjúság különböző rétegei között végzett hatékony filmkulturális nevelést, amely a párt ifjúságpolitikai határozatainak szellemében valósult meg. 1971-ben 60 623 kedvezményes bérletet vásá­rolt megyénk tanulóifjúsága, az üzemek fiataljai. A bérletes műso­rok jól szolgálták az oktató-neve­lő munka célkitűzéseit, hasznos időtöltést, szórakozást teremtettek fiataljaink számára, másrészt bizto­sították a legértékesebb alkotások csoportos megtekintését, a filmek megbeszélését A vállalat gondolt a szocialista brigádok filmellátására is, s mintegy 4100 szocialista bri­gádtag vásárolt mozibérletet az eszmeileg és művészileg legértéke­sebb alkotások megtekintéséhez. A megye filmforgalmazási mun­kájában a tömegbázist változatla­nul a szórakoztató filmek jelentik. A legnagyobb, 80—90 ezer fős láto­gatottságot a kalandfilmek és vígjá­tékok körében találhatjuk. De je­lentkeznek új vonások is, amelyek a kortársi alkotások iránti növekvő igényről tanúskodnak. Kiemelkedő az eszmeileg és művészileg legérté­kesebb filmek látogatottsága. A Szerelmesfilm c. alkotás 44 000, a Bűn és bűnhődés 52 000, a Szere­lem 39 000, a Kitörés 31 000, a Sta­féta 26 000, az Eper és vér 35 000, a Ragyogj, ragyogj, csillagom 17 000, a Belorusz pályaudvar 15 000 fő lá­togatottságot ért el a bemutató óta, ami a filmek jellegét figyelembe vé­ve rendkívül jelentős, és kiemel­kedő eredmény. A műsorpolitikai törekvések hatékonyságát igazolja a szovjet filmek forgalmazása és az irántuk megnyilvánuló érdeklő­dés is. A film lehetőségei Az ország és a megye filmkultu­rális életében egyre növekvő szere­pet tölt be Debrecen város, ahol az elmúlt­ években nem csökkent, ha­nem növekedett a mozik láto­gatottsága, s csak a múlt év első 11 hónapjában megtartott 7000 elő­adást 1 686 000 fő látogatta. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult a megyeszékhely új mozitípusokkal rendelkező, korszerű, kulturált mo­zihálózata is. A megye filmforgalmazásának és mozihálózatának néhány jellemző motívumát villantottuk fel. Az összkép alapján megállapítható, hogy a vállalat a közönség szolgála­tában, az országos művelődéspoliti­kai irányelvek alapján végezte munkáját. Az 1971. évi tevékenység sokrétű volt. A film eszközeivel és lehetőségeivel a tudat- és ízlésformá­lás, a szórakoztatás igényének sok­oldalú kielégítése mellett, minden olyan konkrét és aktuális társadal­mi, kulturális, illetve népművelési akcióprogramhoz kapcsolódott a mozihálózat, amely a megye és Deb­recen város életében számottevő szerepet játszott. A filmforgalmazás munkásai a film nyújtotta lehető­ségeket az ipari és mezőgazdasági szakismeretek terjesztését elősegí­tő filmek forgalmazása, a kereske­delemmel való együttműködés, az egészségügyi hálózat, a polgári vé­delmi szervekkel kialakul, a közös akcióprogram területén egyaránt hasznosították. Ezzel a növekvő és egyre differenciáló igények kielégí­tése érdekében tettek hasznos kez­deményezéseket. A művelődéspolitikai tevékenység mellett a vállalat műszaki, fejlesz­tési és rekonstrukciós jellegű te­vékenységét az igényesség, a távlati igényeknek való megfelelés jelle­mezte. A legfontosabb bázishelye­ken végeztek felújítást, ahol a köz­­művelődési igények is indokolták a korszerűbb vetítési adottságokat. Ez év végén adták át rendeltetésé­nek Hencida, Gáborján és Esztár községekben a közös üzemeltetésű, művelődési otthonban működő mo­zikat. 1972. évben a Meteor mozi teljes rekonstrukciója mellett megkezdik a debreceni Híradó mozi építését és számos községi művelődési otthon­ban­ a közös üzemeltetést. Az 1972. évi filmprogram közel 170 új bemutatót ígér. A megye sa­játosságaiból adódóan a bemuta­tók száma további 50—60 filmmel és a filmmúzeum filmjeivel bővül. A megye lakossága továbbra is szá­míthat a megyei filmforgalmazás új kezdeményezéseire, a szolgálta­tások növelésére, a filmszínházak kulturált környezetére, s ez minden bizonnyal az elkövetkezendő évek­ben is a fejlődés, az előbbre lépés lehetőségeit fogja eredményezni. M. V.

Next