Hajdú-Bihari Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A jól végzett munka tudatában, a jövőben bizakodva ünnepelünk N­agygyűlés Debrecenben Verőfényes, igazi tavaszi napsü­tés köszöntötte , vasárnap reggel Debrecent. A nagy tömeg már dél­előtt kilenc órakor megindult a Nagyerdő felé, ahol a szabadtéri színpadon ünnepi nagygyűlés volt készülőben. A színpad térsége fél tizenegyre már zsúfolásig megtelt, mintegy négy és fél ezer ember várta a nagygyűlés kezdetét. Az ünnepi nagygyűlés elnöksége pontosan tizenegy órakor foglalta el helyét a díszelnökségben. Az el­nökség tagjai: dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első he­lyettese, Karakas László, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bi­zottságának első titkára, Balogh Mihályné, a Debreceni Ruhagyár pártbizottságának titkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai; Gál István és Sikula György, a megyei pártbizottság titkárai; dr. Szilágyi Gábor, a Debrecen városi Pártbizottság első titkára,­ Kerekes Antal, a Debreceni járási Pártbi­zottság első titkára, dr. Ambrus István, a Hajdú-Bihar megyei Tanács elnöke, Cifra László ezre­des, megyei rendőr-főkapitány, Bar­­tha István, a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára, dr. Kónya István, a KLTE rektor­helyettese, C. Nagy Gábor, a Gabo­nafelvásárló és -feldolgozó Válla­lat igazgatója, Kovács Istvánné, a Debreceni Konzervgyár párt­­csúcsvezetőségének titkára és Sze­gedi Nándor, a MÁV-igazgatóság vezetője, a megyei párt-végrehaj­­tó bizotts­ág tagjai, Basa Imre és dr. Gyarmati József, a városi párt­­bizottság titkárai, dr. Ács István, a Debreceni városi Tanács elnöke, Pataki György, a Hazafias Nép­front Hajdú-Bihar megyei Bizott­ságának titkára, Tóth László alez­redes, debreceni városi-járási rendőrkapitány, Nagy Tiborné, a Debreceni Postaigazgatóság veze­tője, Gazsó Sándor, az MGM párt­­bizottságának titkára, Kiss Sándor, a MÁV üzemi pártbizottságának titkára, Papp László, a Kossuth Lajos Tudományegyetem főtitkára, Lukács Jenő, a Baromfiipari Or­szágos Vállalat debreceni gyárának igazgatója és Gaál András, a MÁV Járműjavító esztergályosa, a Deb­recen városi párt-végrehajtóbizott­ság tagjai; Szénás Sándor és Lő­­rinczi János, a Szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsának titkárai; Újvári József, az SZMT elnöke, A. K. Tyimonyicsev és I. V. Rebrov, a Varsói Szerződés értel­mében ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok főtiszt­jei, Sziklai Lajos és Kovács Imre alezredes, Kulcsár László megyei munkásőrparancsnok, Gurbán György, az MGM vezérigazgatója, Seres György, a Hajdú-Bihar me­gyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, Taar Endréné, a Debre­ceni Ruhaipari Vállalat igazgató­ja, Volosinovszki János, a Vasuta­sok Szakszervezete területi bizott­ságának titkára, Pocsai István, a MEDOSZ, dr. Molnár Lajosné, a Pedagógusok Szakszervezete, Szilá­gyi Sándor, az Építők Szakszerve­zete, Salánki Lajos, az ÉDOSZ, Tu­rnus Antalné, az Orvos-egészség­ügyi Szakszervezet, Harangozó Im­re, a HVDSZ megyei bizottsága­. A Magyar Szocialista Munkás­párt­­Központi Bizottsága nevében köszöntöm Debrecen város munká­sait, Debrecen népét, azokat, akik itt vannak, csak úgy, mint azokat, akik otthon, családjuk körében ün­nepelnek. Népünk május 1-én együtt ünnepel a világ munkásságával, és részt vesz az egész világot átfogó nagy seregszemlén. Ünnepeljük e napot mint harci seregszemlét, a munka ünnepét, mint örömünnepet. Dicsőséges a májusi seregszemlék több mint nyolc évtizedes útja. Az elnyomott, kisemmizett osztályból azóta világot alakító, történelmet formáló, hatalmas erejű egység lett. Megváltozott a világ képe, új kor­szak nyílt az emberiség történeté­ben. A világszerte magasba emelke­dő zászlók Európa és Ázsia seregnyi országában sőt már Amerika föld­részének jó darabján is a győzelem zászlói. A történelem krónikája is bizonyítja, e század a nemzetközi munkásosztály, a szocializmus dia­dalmas előretörésének és győzelmé­nek századai­nak titkára, Csapó István, az SZMT szervezési bizottságának titkára, Kelemen Endréné, a Debreceni Ruhagyár szb-titkára, Bihari Ist­vánné, a Hungária Műanyagfeldol­gozó Vállalat debreceni gyáregy­ségének dolgozója, valamint Tóth Árpádné, a MEDICOR Művek deb­receni orvosiműszer-gyárának dol­gozója. A nagygyűlésen megjelenteket, a Debrecen dolgozó népét képviselő tömeget Szénás Sándor köszöntöt­te, majd dr. Orbán László tartott ünnepi beszédet. Nagy utat tett meg nyolcvanhá­rom év alatt a magyar munkásosz­tály is: a nyolc évtizeddel ezelőtti május elsejét először ünneplő ma­roknyi seregből országépítő, nemzet­vezető erő lett, amely nagy harci tetteket hajtott végre dolgozó népünk élén, mint például 1919-ben, a dicső Magyar Tanácsköztársaság létreho­zását. Ez a Tanácsköztársaság ki­vívta az egész emberiség tiszteletét és megbecsülését, mindörökre beírta a magyar munkásság nevét az em­beriség legdicsőbb szabadságharcai­nak aranykönyvébe. De ez a mun­kásosztály ünnepelte május elsejét akkor is, amikor beborult az ég, és a kegyetlen uralkodóosztály huszon­öt esztendős véres terrorja, népgyil­kos bosszúja nehezedett országunk­ra. Az ország felszabadulásáról, az újból kivívott győzelemről beszélt ezután a szónok, majd így folytatta: — A kivívott győzelmet, a törté­nelmi változást h­angsúlyozta és fog­lalta érvénybe 1949-ben alkotmá­nyunk, kifejezésre juttatva, hogy hazánkban minden hatalom a dol­gozó népé. Alkotmányunk törvény­be iktatása óta 23 esztendő telt el. A párt vezette harc és az építőmun­ka­ esztendei újabb történelmi jelen­tőségű eredményeket hoztak. Lerak­tuk a szocializmus alapjait, nagyot fejlődött a népgazdaság, a nemrég még elmaradott országnak erős, szo­cialista módon termelő ipara van, ugyanakkor a mezőgazdaság is na­gyot haladt előre. Új városok szület­tek ott, ahol nemrég még szél fújta a homokot, megújhodtak régi váro­sok is, mint például Debrecen, e nagy hagyományú, szép város, nem­zetünk egyik éke. Ugyanígy újhod­­tak meg az emberek, akik napjaink­ban ember módon élnek, táplálkoz­nak, ruházkodnak, igazságosan ré­szesülnek a termelés javaiból. Két­szer annyi sertéshúst, három és fél­szer annyi cukrot fogyasztanak, mint valaha. Minden második ház­tartásnak mosógépe, három család­ból kettőnek televíziója van. Gazda­godott az addig kultúrából és mű­velődésből kizárt nép műveltsége, s ma már a kiművelt emberek so­kasága gyarapítja a nemzet erejét. A módosított alkotmánnyal kap­csolatosan a művelődésügyi minisz­ter első helyettese a következőket mondotta: — Nagy változások mentek végbe a társadalom szerkezetében is az el­múlt két évtized során. Ezért volt szükség az alkotmány módosítására, az alkotmány egységes szövegének törvénybe iktatására. Az tükrözi is a változásokat, ki is mondja: a Ma­gyar Népköztársaság szocialista ál­lam. A módosított alkotmány a tör­vények törvényének erejével védje népünknek nagy vívmányát, bizto­sítsa további előrehaladásunkat a szocializmus útján. Az alkotmány azt is leszögezi: a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, melynek marxista-leninista pártja a társa­dalom vezető ereje. Nemzetünknek sohasem volt ilyen kipróbált, min­den körülmények között helyét meg­álló vezetője, mint a magyar mun­kásosztály s pártja, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt. Először van népünknek olyan vezetője, amely a hatalmat nem a más dolgozó osztá­lyok elnyomására, hanem felemelé­sére gyakorolja. A hatalmat nem a nép ellen, hanem a nép érdekében hasznosítja, s bevonja a hatalom gyakorlásába. Ezért erősítsük hát a magyar munkásosztály súlyát, sze­repét, vezető erejét országunkban, mert az, minél jobban érvényesül, annál erősebb hazánk, nemzetünk szocialista egysége, gyorsabb előre­haladásunk, a nemzet felemelkedése, a haza felvirágzása. Ezután dr. Orbán László azokról az erőfeszítésekről beszélt, amelyeket dolgozó népünknek ezért kell tenni, hogy hazánk teljes egészében fel­építhesse Magyarországon a szocia­lista társadalmat. — Nálunk a termelés eredmé­nyeinek emelése nem öncél — foly­tatta —, hanem eszköz, mellyel a dolgozó nép érdekeit kell szolgálni. Az e téren elért nagy eredmények, az évenként emelkedő átlagos élet­­színvonal magassága azonban nem feledteti a kormánnyal, hogy van­nak még nehéz körülmények között élő rétegek, közöttük nagy családo­sok és nyugdíjasok. Mindent elkö­vetünk, hogy az építőmunka fő ter­hét vállaló és vállán viselő munkás­­osztályunk életkörülményei, szociá­lis helyzete és viszonyai, kulturáló­dási, művelődési lehetőségei rend­szeresen javuljanak. Akik termelik az élet javait, minél bőségesebben részesüljenek annak áldásaiból — ez a mi szent célunk, pártunk őszinte programja s egyben a nép tovább­jutásának fő záloga — hangoztatta, majd így fejezte be ünnepi beszédét: — A nemzetközi munkásmozga­lom, a munkásosztály nagy ünne­pén a jól végzett munka tudatában, a jövőbe bizakodva nézve ünnepel a magyar dolgozó nép. Ünnepeljünk hát vígan, jókedvvel. Kívánok jó egészséget további munkájukhoz, sok boldogságot magánéletükben. Éljen május 1., a nemzetközi mun­kásosztály seregszemléje! Éljen, vi­rágozzék szocialista hazánk, a Ma­gyar Népköztársaság! A nagy tapssal fogadott ünnepi beszéd után ismét Szénás Sándor emelkedett szólásra, majd a nagy­gyűlés az Internacionálé hangjaival véget ért. Az ünnepi nagygyűlést gazdag kultúrműsor követte.­­ Dr. Orbán László beszéde TALÁLKOZÁS 28 ÉV MÚLTÁN VENDÉGÜNK VOLT TAVASZY NOÉMI GRAFIKUS SPORT KRÓNIKA

Next