Hajdú-Bihari Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
DEBRECENI SZÍNHÁZI NAPOK Minden este más színház Hatodik alkalommal rendezik meg az idén, május 21-től 26-ig a debreceni színházi napokat. A színházi előadássorozat Debrecen minden évi kulturális programjának legjelentősebb eseményei közé tartozik. Néhány napig minden este más-más színház művészeinek előadását láthatja a közönség a Csokonai Színházban. Az érdeklődésre jellemző, hogy a jegyek napok alatt elfogytak, s az igényeket ki sem tudták elégíteni a pénztárak. Az előző évek programjához hasonlóan az idén is vidéki és budapesti színházak látogatnak el Debrecenbe, s mutatnak be egy-egy előadást. Ebben az évben a rendező szervek arra törekedtek, hogy a színházi évad érdekes produkcióiból mutassanak be néhányat a színházszerető debreceni közönségnek. A színházi napok első előadását ma, vasárnap este 19 órai kezdettel tartják meg a Csokonai Színházban, amikor a veszprémi Petőfi Színház Petőfi Simon: A helység kalapácsa című komédiáját mutatja be. Hétfőn este 20 órakor a Madách Színház művészeinek előadásában Moliére: A mizantróp című előadását láthatjuk. Május 23-án, kedden este 19 órakor ismét a Madách Színház művészei lépnek közönség Gábor Miklós és Garas Dezső A mizantróp előadásának egyik jelenetében elé Hartog: Te meg én című musicaljével. Május 24-én, szerdán a Mikroszkóp Színpad két előadással szerepel a Csokonai Színházban Délután 17 órakor Vasziljev: Csendesek a hajnalok című történelmi rekviemjét, este 20.30 órakor Aki néző akar lenni című vidám műsorát láthatjuk a közkedvelt budapesti színpadnak. Május 25-én, csütörtökön este 19 órakor a Hungária Kamaraszínházban a debreceni Csokonai Színház művészei Taar Ferenc: Sírkő pántlikával című tragikomédiáját mutatják be. Május 26-án, pénteken a József Attila Színház délután 16 és este 20 órai kezdettel, két előadásban Hasek—Bodrogi: Svejk a hátországban című zenés játékát adja elő, a Csokonai Színházban. A színházi előadásokat művész— közönség találkozók egészítik ki május 22-től 26-ig. MA ESTE: PETŐFI SIMON A HELYSÉG KALAPÁCSA A VI. debreceni színházi napok eseménysorozatát ma, vasárnap este 19 órakor Taar Ferenc, a Csokonai Színház igazgatója nyitja meg a Csokonai Színházban. A megnyitó után a veszprémi Petőfi Színház művészei lépnek a színpadra, és Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című komikus eposzának Simon István által színpadra alkalmazott változatát mutatják be. A komikus eposz vagy eposzparódia bizonyára mindenkinek emlékezetes fiatalkori olvasmányai közé tartozik, s a veszprémiek előadása minden bizonnyal ugyancsak emlékezetes élménye marad a közönségnek. Az előadás szereplői: Györgyfalvay Péter, Majczen Mária Jászai-díjas, Piróth Gyula m. v., Dobránszky Zoltán, Meszléry Judit, Horváth László, Kenderesi Tibor, Nagy Zoltán, Bálint Mária, Dévai Péter, Bakody József , Rindt Rudolf. Díszlettervező Fehér Miklós Jászai-díjas, jelmeztervező Hruby Mária, koreográfus Hegedűs Györgyi. Közreműködik a Várpalotai Bányász Táncegyüttes, művészeti vezető Lengyel László. Az előadást Pethes György rendezte. HÉTFŐN ESTE: MOLIÉRE A MIZANTRÓP Moliére híres vígjátékát a Madách Színház művészeinek előadásában láthatja hétfőn este 20 órakor a debreceni közönség. Az előadás a klasszikus vígjátékot korszerű színpadi megvalósításban állítja színpadra. A szerepeket Gábor Miklós Kossuth-díjas kiváló művész, Márkus László Jászai-díjas, Demján Edit, Ilosvay Katalin, Garas Dezső, Deák B. Ferenc, Bálint András, Káldi Nóra, Gyenge Árpád, Kádár Flóra, Blaha János alakítják. Díszlet- és jelmeztervező Gyarmathy Ágnes m. v. Az előadást Vámos László Kossuth-díjas érdemes művész rendezte. Jelenet A helység kalapácsa előadásából Országos filmforgalmazási konferencia Debrecenben A Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatósága május 25-én és 26-án a filmszakma vezető munkatársai részére filmforgalmazási és moziüzemeltetési konferenciát rendez Debrecenben. A kétnapos tanácskozáson a főfelügyeleti hatóságok mellett részt vesznek a központi gyártó és forgalmazó vállalatok, a megyei moziüzemi vállalatok vezető munkatársai, képviseletet biztosítanak a jelentősebb országos napi- és hetilapok, a megyei lapok szerkesztőségei. A debreceni konferencia jelentős fórumot biztosít a filmszakma számára a magyar filmforgalmazás és moziüzemeltetés aktuális kérdéseinek összegzéséhez, a műsorpolitikai célkitűzések, a műszaki fejlesztési és gazdasági feladatok perspektivikus kimunkálásához. A tanácskozással egyidőben módszertani kiállítást rendeznek, amely a filmforgalmazás és moziüzemeltetés legfontosabb területeit mutatja be. A módszertani kiállítás áttekintést nyújt a mozihálózat utóbbi 10 éves fejlődéséről, bemutatja az ország legkorszerűbb filmszínházait, felvonultatja a MOKÉP és a moziüzemi vállalatok által készített leghatásosabb reklám-, propagandaeszközöket. A konferencia rendezésével a Művelődésügyi Minisztérium Film-főigazgatósága a Hajdú-Bihar megyei Moziüzemi Vállalatot bízta meg. A tanácskozás alapját képező írásos anyagokat az ország területéről érkező, mintegy 250 résztvevő már kézhez kapta. Május 25-én az Aranybika Szálló Bartók Termében Kiss Imre, a Hajdú-Bihar megyei Tanács elnökhelyettese megnyitó szavaival, reggel 9 órakor kezdődik a tanácskozás és azt követően kiadott írásos anyag szóbeli kiegészítésére kerül sor, amelynek előadója Holnesch László, a Hajdú-Bihar megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. A konferencia résztvevői megtekintik a nádudvari mozit és az ott rendezendő kerámiakiállítást, valamint a debreceni filmszínházakat. A tanácskozás május 26-án Kondor István filmfőigazgató összefoglalójával és Szöllösi Gyulának, a Hajdú-Bihar megyei Tanács művelődésügyiosztály-vezetőjének zárszavával ér véget. O Kiáltvány Ceglédről Gyorsan, ugyanakkor megfontoltan kellett cselekednie a keresztes hadak fővezérének. Mindenkelőtt katonailag akarta uralni a helyzetet, hogy kedvező pozícióból kísérelje meg a politikai célok elérését. Seregét három részre osztotta. Az ország fontos területein a fegyveres nép jelenlétével kívánta biztosítani túlsúlyát, egyszersmind újabb paraszti tömegek csatlakozását remélte a seregek útjába eső vidékekről. Barabás papot kelet felé küldte a síkság és a hegyvidék találkozási vonalán. Ezzel mintegy elszigetelte a nemesekhez húzó felvidéki országrészt a forradalomra hajlamosabb, paraszti tömegekben bővelkedő Nagyalföldtől. Mészáros Lőrincet a Duna—Tisza közére küldte, hogy a lelkes papra bízott sereg vegye birtokába azt a terepet, amelyen át a legrövidebb út vezet Budáról Nándorfehérvárra, s olvassza magába az útvonalon várakozó nagyszámú önkéntest. Ő maga a két szélső irány között a tengelyvonalat választotta. A Rákoson a seregzöm egyik felét öccse, Dózsa Gergely parancsnoksága alá rendelte — megtartván magának a fővezérséget. Budát és Pestet nem hagyhatta biztosítékok nélkül a háta mögött, ezért a Rákoson marasztalt háromezer fegyverest Száleresi Ambrus pesti polgár vezérletével. Az átgondolt stratégiai intézkedések után késedelem nélkül, még május tizenhatodikén tábort bontottak és útra keltek. Ezzel kezdetét vette Dózsa György alföldi hadjárata, a tulajdonképpeni 1514-es parasztháború, noha egyelőre csaták nélkül vonultak céljuk felé. A fő irányba haladó zöm tizenhetedikén este érkezett Ceglédre. Letáboroztak a nagy mezőváros északnyugati szélén a homokbuckák között. Ekkor már magukon viselték a csapatok a fegyelem és a szervezettség biztos jegyeit. A fővezérnek pedig határoznia kellett, hogy milyen módon vívja ki fegyveres hatalma birtokában a jobbágyság számára remélt szabadságot, Cegléd a programadás helyszíne lett. Itt derült ki igazán, hogy a hadvezéri tehetséggel megáldott székely vitéz a politikai vezető szerepére is kiválóan alkalmas. Nem akarta eltörölni a királyságot, ám annál szilárdabbul elhatározta magát a fennálló társadalmi rend emberségesebb átalakítására. Feladatának tekintette a főurak megfékezését, a törvények felülvizsgálását, a jobbágyok jogainak új alapokra való helyezését. Születése, neveltetése révén önként kínálkozott a székelyek példája. Azt akarta, hogy a székelyek számára garantált jogokhoz hasonló helyzetbe kerüljön az ország egész parasztsága. Miután világossá fogalmazódott benne a szándék, ismét népgyűlésbe hívta seregét és így beszélt katonáihoz: — Semmi sem kellemetlenebb isten előtt, mint az, hogy egyik ember uralkodjék a másikon. Mert a szolgaság nem természet szerint, hanem az emberek kapzsiságából keletkezvén, egy halandó sem követ el gonoszabbat, mint az, aki a maga tekintélyével visszaél s az embereket durva szolgaságra veti. — Akár nehéz, akár könnyű dolgot tett-e már egy nemes is a ti károsodástok nélkül? Hiszen ha egy nemes építkezik, házasodik, leányát férjhez adja, vendégeskedik, fia születik vagy meghal — ha saját ügyében a királyhoz utazik, veletek fizetteti meg. Semmit sem tesz a ti nagy károtok nélkül. Ünneplök gyász nektek, s ha gyászolnak, pénzetekből csapnak tort s inkább ti hullathattok könnyeket. — Most, mialatt ők remegnek, támadjatok ellenségeitekre, öljétek le, vagy szalasszátok meg őket. Tanítsátok meg az elpuhultakat, ne uralkodjanak gonosz módon tűrhetetlen kevélységük által. Ugyanebben a szellemben íródott az a kiáltvány is, amely Cegléden kelt 1514. május tizennyolcadikén: „Székely György, vitéz, katona, a keresztesek istenáldotta népének fejedelme és főkapitánya, csak Magyarország királyának s nem egyúttal az urak alattvalója, a Magyarországban ... levő városoknak, mezővárosoknak és falvaknak, együtt és egyenként, üdvözletünket! Tudjátok, hogy a hitegető nemesek ellenünk ... ártani vágyó kezekkel fölkeltek, hogy bennünket üldözzenek, háborgassanak és zavarjanak. Azért is néktek ... rendeljük és parancsoljuk, hogy rögtön és azonnal, amint jelen levelünket látjátok, minden késedelem és kifogás nélkül jöjjetek, repüljetek és igyekezzetek Cegléd mezővárosába. Siessetek, hogy így a szent csapat és áldott gyülekezet a nevezett hűtlen és gonosz nemeseknek erejét és kezét korlátozni, megfékezni és megzabolázni tudja.” Dózsa tehát óvakodott attól, hogy forradalmi hitvallása mellett a király és az egyház ellen buzdítson. Sőt, kancellárjával, Ambrus dévaványai pappal levelet írat Ceglédről Bakócz Tamásnak, beszámol haderejéről, felszólítja a hercegérseket, hogy késedelem nélkül csatlakozzon hozzá mindazon sereggel, amelyet kezdetben megígért. A bíborosnak címzett békülékeny hangú levelet az követte, hogy Bakócz május huszonharmadikán végképp eltiltotta az egész keresztes hadjáratot, egyházi átokkal fenyegetett mindenkit, aki nem teszi le rögtön a fegyvert s nem tér haza azonnal. Időközben mégis egyre erősödött, szilárdult a paraszti sereg. Szabályosan menetelő alakzatait már kürtösök, dobosok kísérték Temesköz felé. Pompás szakértelemmel keltek át a Tiszán, a Berettyón, a Hármas- Körösön. A Békés melletti szikes réteken táboroztak, amikor megérkezett Dózsához Bakócz Tamás és az urak együttes levele. Látván Dózsa az elszánt és rideg gyűlöletet, komoran szólt, miután Ambrus pap felolvasta neki a fenyegetést. — Nem vagyok én sem gyermek, sem bolond, hogy tréfát űzzenek velem. Fogadom az istenre és a szentekre, hogy összetöröm őket! Gerencsér Miklós Következik: Népítélet Apátfalván Ma délután: böszörményi irodalmi műsor a rádióban „Szerelmünk ez a föld...“ A legutóbbi rádióújságban két fénykép is illusztrálja a Hajdúböszörményben nemrégiben megrendezett műsort, amelyet vasárnap 16.15 és 17 óra között sugároz a Kossuth-rádió. A képes szemelvény, de a délután sugárzandó irodalmi est is azt bizonyítja, hogy nem élő, egyenes adásról van szó. Ezzel magyarázható az is, hogy e sorok írója előzetesen már hallotta a Szerelmünk ez a föld ... című összeállítást. Annak természetesen nincs értelme, hogy már most is értékeljük a Dorogi Zsigmond szerkesztette műsort, de azzal aligha vágunk a dolgok elébe, ha eláruljuk: a hajdú-bihari rádióakció egyik utolsó adása méltó a sorozat tartalmasságához. Különösen a hallgatók figyelmébe ajánljuk: a szép magyar beszéd híveinek érdemes kettőzött kíváncsisággal hallgatni Bethlen Gábor régies, ízes, s mindenekelőtt a református prédikátorok nyelvére jellemző adományozó leveleit, kiáltványait, aztán azt, hogy a bevezetőt elmondó Czine Mihály hogyan örökíti át a mába a XVII. századi nyelvhagyományokat, s végül, de nem utolsósorban a hajdúböszörményi Kertész László Irodalmi Színpad gimnazista tagjainak rövid emlékműsora jóval többet nyújt majd, mint amennyit egy egyszerű megemlékezéstől várnánk. Ez persze nem véletlen: a tanítványok vallanak a tavaly elhunyt költőtanárjukról. Z. L. FILM NAPLÓ Idejét múlta próféta Gyöngyössy Imre műve sodrásával, lendületével, hangulatával és problémafelvetésével, a cigányság helyzetét elemző alkotás. Bár gondolatilag nem kiérlelt. A rendező szeme az ábrázolt világból főként a szenvedélyeket látja meg. És a kuriózumokat. A cigányfolklór színeit, érdekességeit. A tánc, a dal hevét és a bánat fájdalmát. Mindkettő végletességét. A gyász 2 napos virrasztását, a cigánytörvények, egy zárt, nehezen megismerhető és megközelíthető közösség törvényeinek szokatlanságát, extremitását. Mindazt tehát, ami a felszín, s ami önmagában rendkívül gyönyörködtető, rendkívül színes lehet, de ami mégiscsak eltakarja a lényeget. Nevezetesen, hogy mi miatt élnek még ma is a más fajtájúakkal szemben bizalmatlanságról árulkodó szokások, törvények, miért végletesebbek a szenvedélyek ebben a világban. Milyen összeütközések, konfliktusok feszítik ezt a világot. A választ többféleképpen próbálja megfogalmazni a Meztelen vagy. És többféle módszerrel is. Egyszer a dokumentarizmus interjúmódszerét, szinte kérdés-felelet „játékát” alkalmazza a rendező, máskor a főhősét gondolkodtatja, kényszeríti meditációra, valamint álmodozásokra, ábrándokra. Hogy meg is jelenítse ezeket az álmokat, a cigányvilág jövőjének elképzeléseit. Harmadik eset, harmadik módszer de az előbbi szürrealisztikus, szimbolikus ábrázolással rokonságot mutató, amikor az alkotó mintegy maga lép bele a műbe. Sziklákat, köveket robbantat, viskókat, putrikat égettet, virágokat és madarakat tépet széjjel — jelezve a világ halálra ítéltségét. Igen ám, csakhogy előbb még az életképességét bizonyította a virágzó folklórral. De hát Gyöngyössy nemcsak ebben, és nemcsak a módszerek keverésében kerül ellentmondásba önmagával. Már maga a főhős, Gera egyénisége is ellentmondásos. Pestről megy vissza a cigányok, vérei közé, hogy „átlépve a szavak határán”, tettekkel váltsa meg ezt a világot. Minek? A civilizációnak, a jobblétnek, az asszimilálódásnak (azaz a magyarokkal való szorosabb együttélésnek, hozzájuk hasonulásnak)? A munkának — mondja ki a megváltás egyetlen útját; nem a főhős — egy cigányember. Gera nem is mondhatná. Hiszen ő maga azt a munkát hagyta ott Pesten, amit szeretett. Festőművész volt. (Az illusztrációként szolgáló festmények, a salgótarjáni cigányművész, Balázs János alkotásai nagyon szépek). Népének kiemelkedett tagja, tehetsége tehát Gera. És csak rövid ideig élt a tehetségének; fajtáját úgy próbálja, úgy képzeli megváltani, hogy önmagával nem törődik, önmaga pályáját nem nézi. Bár benne, művészetében a cigányságot, a cigányság teremtő erejét ismeri el, ismerné el továbbra is a fél világ, így lesz, hazatérésével aszketikus próféta Gerából. A néphez leereszkedők, s nem a népet magához emelni akarók közül. Idejét múlta próféta tehát. Oszter Sándor már a kitörésben is küszködött a megváltó szerepével; a Rózsa Sándorban is volt rá módja, hogy népvezér legyen. A Meztelen vagy azonban kevés lehetőséget nyújtott erre. (Még tán azt sem, hogy saját hangján szólaljon meg. Ha jól sejtjük, Zala Márk hangját kölcsönözte.) Az igazi főszereplő persze az önmaga sorsát élő, játszó cigánysereg volt, sokáig emlékezetes arcokkal. És az operatőr, Kende János jóvoltából, feledhetetlen pillanatokkal. Gyönyörű tájképek, csendéletek, ragyogóan komponált színek teszik emlékezetessé a filmet. Megváltás — olasz módra Nino Manfredi az író, Nino Manfredi a rendező és Nino Manfredi a főszereplő — ez a Csoda olasz módra. Az alkotás humora, bája, kedvessége sokat veszít azáltal, hogy a főhős Benedetto az érzékenység, a különcség felé annyira elrajzolt alak, hogy már-már nem teljes értékű. Nincs ki mind a négy kereke. Ezáltal sem a bigottságról, sem a vallás egyes szertartásainak kiüresedéséről nem hisszük el neki, amit lát, mond, de a papok jóságosságát is egyoldalúan ítéli meg — gondolhatja a néző. Ami viszont némileg kárpótol a központi figura elrajzolásáért, az a minden erőlködés nélküli szellemesség és az a borsosság, ami az olasz filmek jellemző fűszere. Márkus Béla HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1972. MÁJUS 21.