Hajdú-Bihari Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

A közművelődés alapjai Bármely tájegység, vagy bármely település kulturális tevékenységének áttekintését kell megkísérelni, szinte elkerülhetetlen, hogy általánosságokat fogalmazzunk meg. Különösen az olyan tájegység, az olyan település esetében, mint a berettyóújfalui járás és maga Berettyóújfalu, ahol a magyar kulturális élet legtipikusabb jelenségeivel találkozhatunk. A fejlődés ugyan tagadhatatlan, de gond is akad bőven. Ezeket a tényeket állapította meg a járási pártbizottság egy közelmúltban megtartott ülésén. Egyre általánosabbá válik a kulturális élet vizsgálatának az a szempontja is, hogy kiindulásnak a dolgozók általános, politikai és szakmai műveltségét tekintik. Ez a megközelítés annál inkább helyes, mert a kulturálódás további igényeit végső soron ez a tényező határozza meg, és ez befolyásolja a termelés eredményességét, növekedését is. A berettyóújfalui járásban a ma dolgozó fiatal- és középkorosztályok zöme általános iskolai, illetve ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik. Az idősebb korosztály iskolai végzettsége nem ilyen kedvező, bár a korábbi évek során közülük is sokan pótolták iskolai végzettségük hiányait. A berettyóújfalui járásban is probléma, hogy a fiatalok közül elég jelentős százalék egyáltalán nem, vagy nem iskolaköteles korban végzi el az általános műveltséghez alapként szolgáló és ma már elengedhetetlen általános iskolát. A járásban meghatározó a mezőgazdasági termelés. A lakosság többsége kis településeken él, termelőszövetkezetekben dolgozik. A parasztság általános műveltsége a tömegkomunikációs eszközök terjedése következtében és ezek hatására egységesebbé vált, ugyanakkor szakmailag — a nagyüzemi termelés fejlődésének megfelelően — differenciálódott is. Nőtt a falvakban az agrár és a műszaki értelmiségiek száma. A közművelődés munkásai ezt a tényt figyelembe veszik és a jövőben fokozottabban fogják szem előtt tartani az általános-, szakmai- és politikai műveltség emelése érdekében végzett közművelődési formák kialakításánál. A tudatos törekvések közül ki kell emelni a szocialista brigádmozgalom eredményeit. Évről évre megrendezik „A falu szocialista kultúrájáért” elnevezésű vetélkedőt, melyen a brigádok többsége színvonalas teljesítményt nyújt. Továbbra is erősíteni kell azonban a munkahelyek vezetésében azt a szemléletet, hogy a műveltség emelését termelést növelő tényezőként fogják fel. A berettyóújfalui járásban jelentős az iparban dolgozók száma. Ezeknek a munkásoknak több mint a fele Berettyóújfaluban dolgozik. Az ipari munka jellegéből adódóan az iparban dolgozó munkások között magasabb az általános-, szakmai- és a politikai műveltség szintje, mint a mezőgazdaságban dolgozóknál. A munkások általános és szakmai műveltsége a termelés korszerűsödésével, az igények növekedésével párhuzamosan emelkedett. Ezt egyrészt szervezett oktatásokon való részvétellel, másrészt önképzéssel érték el. Meg kell azonban jegyezni, hogy az általános műveltség emelésére irányuló törekvés nem egyértelmű sem az iparban, sem a mezőgazdaságban dolgozók részéről. Oka lehet ennek, hogy amíg a szakmai műveltség emeléséhez az egyén anyagi érdekeltsége is kötődik és kényszerítő körülményként hat a műszaki, technikai fejlődés, addig az általános műveltség szintjének emelésére való törekvés érdekeltség nélküli fáradtsággal jár és közvetetten szolgálja a szocialista életforma kialakítását. A műveltség emeléséhez az iparban is hozzájárul a szocialista brigádmozgalom, amely ebben az esetben szerencsésen kapcsolja össze a termelőmunkát a művelődéssel. A járás munkásosztályának művelődése szempontjából döntő fontosságú, hogy a közművelődési munka igénykeltő szerepet töltsön be és korszerű formák meghonosításával erőteljesebben irányítsa a munkásokat a több irányú és korszerű ismeretek megszerzése felé. Ennek a munkának személyi és tárgyi feltételeit folyamatosan kell javítani. A közművelődési munka szempontjából jelentős gondot okoz a körülbelül háromezer eljáró dolgozó. Az utazás és a közéleti gyökértelenség a művelődéstől vonja el a dolgozókat, a helyi munkalehetőségek megteremtése motiválni fogja a helyzetet, végleges megoldást azonban nem fog jelenteni. Az értelmiségi dolgozók általános műveltsége természetesen magasabb, mert a magasabb szintű iskolai végzettség is adott. A járás értelmiségére a közművelődési munkában is számítanak, s a jövőben fokozott segítséget várnak. Ezek a meghatározó tényezők szolgálnak tehát alapjául a berettyóújfaluban a közművelődésnek, a műveltség emelését célzó törekvéseknek. Ezek tudatos számbavétele és állandó figyelemmel kísérése a kulturális munka hatékonyságát növeli és minden bizonnyal a jövőben is növelni fogja. M. V. L „s nagyon jó itt, nem vágyom el .. Vas Andrásné nem könnyű, gyakran felhős életében itt a ruhagyárban találkozott a megelégedettséggel, az örömmel, a nyugalommal. Nyolc éve dolgozik szalagon, a törzsgárda megbecsült tagja. Többszöri oklevél, jutalom után két éve megkapta a Kiváló Dolgozó jelvényt is. — Nincs semmi problémám. Nagyon szeretek itt dolgozni, nem vágyom el sehova. A lányok, az asszonyok megbecsülnek, adnak a szavamra, s amikor azt akarták, legyek a szakszervezeti bizalmijuk, szívesen vállaltam. Lányai közül a nagyobbik a kórházban dolgozik. Emiatt van talán egy kevéske szomorúsága. Ilona ugyanis népművelő vagy könyvtáros szeretett volna lenni, de nem sikerült bejutni a tanítóképzőbe, így aztán a kórházba került, most végezte el az asszisztensi tanfolyamot. A kisebbik, Marika Hajdúböszörményben a munkás-paraszt kollégiumban van. Ott tanul kiváló eredménnyel. Háromszáz forint ösztöndíjat kap. — Voltak itt nálunk a böszörményi újságtól. Marika egyik tanárja, ő is mondta, hogy nagyon szeretik a kislányt. Nagyon büszke vagyok, hogy ilyen aranyos — mondja sok szeretettel. Férje beteg. Otthon van. Nemrégen volt egy nagyon súlyos műtétje, s emiatt leszázalékolták. Nyugdíjat kap, így aztán otthon is van mit csinálni. Szórakozásra kevés idő jut, főleg a tévé, amire odafigyelnek. — Hát bizony, lehetne több jó film a tévében. Én ugyanis a filmeket nagyon szeretem. Valamikor sokat jártam moziba, de most a két műszak miatt — egyszer délelőtt, egyszer délután dolgozunk — már nem jut rá sok idő. — A keresetem? Mondjam a múlt havit? Kétezer körül volt. (y. r.) „Se kint, se bent, mint a küszöb ...” Valahogy ilyesfajta költői választ kaphat mostanában a szerző-mozgó ember, ha Berettyóújfaluban felteszi az irodalmi ízű kérdést, hogy „merre tartasz?” Hal vagy hús? Város vagy falu? Bizony nem könnyű dolog megfogalmazni a választ. A kettősség mindenképpen szembeötlő. Szinte szemlátomástól nőnek ki új házak a földből, az ellátás is egyre inkább megfelel az igényeknek, és ma már senki sem fordul meg egy-egy vállig érő hajú fiú láttán. Megszokták, mert valahogy ez is hozzátartozik egy igazi város képéhez. Éppen úgy, mint a hónapok óta feltárt utcák látványa, melyeknek helyreállítása — időben legalábbis — vetekszik Magyarország bármelyik nagyvárosával. De ennek is két oldala van. Legalább ilyen bőven sorolhatnánk a falusi jelleg ismert jellemzőit. AZ A BIZONYOS „GRAVITÁCIÓ” Kovács Lajost, a berettyóújfalui tanács elnökét nem érte felkészületlenül a kérdés. Nem volt szüksége sem statisztikákra, sem mutatókra, fejből idézte a témához szükséges adatokat. Megvan a lehetőségünk ahhoz, hogy Berettyóújfalu belátható időn belül várossá legyen. A kormány középfokú központtá nyilvánította községünket. Ennek elsősorban a fejlesztés szempontjából van nagy jelentősége. Mi már sok tekintetben megfelelünk a várossá nyilvánítás követelményeinek, gondolok itt a lélekszámra, a középfokú intézményekre, de jól haladunk a közművesítéssel is. Gondok is vannak, de erről inkább később. Van azonban még egy feltétel: legyen a községnek „gravitációja”. Ez a bűvös szó azt jelenti, hogy településünk legyen környezetének központja. Hát mi ennek is egyre inkább megfelelünk. Ha mindent összevetek, akkor kiderül, hogy a 14 492 lelket számláló községünk megközelítőleg 120 ezer ember egészségügyi, kulturális, beiskolázási és közlekedési központja. Sőt az egészségügy területén a 496 ágyas kórházunk a megye második legjelentősebb központja. ÍRATLAN FELTÉTELEK A várossá nyilvánításnak azonban nemcsak papíron és számokban rögzíthető feltételei vannak. Olyan tényezőknek is össze kell játszania, melyeket nem lehet írásban lefektetni. Én legszívesebben szellemi összefogásnak nevezném. Az ötleteknek és a terveknek közös megfogalmazását értem ezen, természetesen a városodás érdekében. Berettyóújfaluban ez sem szenved hiányt. Mind a pedagógusok, mind az agrárértelmiség, de az orvosok is külön-külön és együtt is, programot dolgoztak ki a településfejlesztés érdekében. Ezeknek megvalósítása most van folyamatban. Az új tanácstörvény pedig a különböző szakbizottságok munkáját segíti és támogatja, s így a vezetőkre új, kellemesebb gond vár: koordinálni a terveket. Ez első hallásra egyszerűnek tűnik, de ha csak egy kicsit is elmélyülünk a kérdésben, bizony egykettőre a gondok árjában találhatjuk magunkat. A megoldás azonban már túlnő Berettyóújfalu határain. FELELŐTLEN ÍGÉRETEK ! Minden terv próbaköve a megvalósítás. Sajnos azonban hiábavalónak tűnik a helyiek minden dicséretet megérdemlő összefogása, ha a realizálást mások elodázzák. Lássunk két különböző jellegű, de azonos konzekvenciájú témát! A község vezetősége és a Munkaügyi Minisztérium hat tantermes szakmunkásképző iskola építését határozta el. Hogy ez mennyire létszükséglete egy iparosodó nagyközségnek, azt felesleges bizonyítani, és mindennél többet mond az a tény, hogy a község a megállapodást követően konkrét intézkedéseket tett. Szanálta a területet, közművesítette, egyszóval megtett minden előkészületet az építkezés megkezdéséhez. Ezek a munkálatok kétmillió forintot emésztettek fel, s most, amikor már minden készen állna az építkezés megkezdéséhez, a kivitelező egyelőre nem tud eleget tenni a vállalásának. (Termelőszövetkezetről lévén szó, a végszámlázás helyett folyamatos fizetésre lenne szükség.) Kárba vész a sok pénz, az energia és a terv? Nem. De akkor is eltolódik egy halasztást nem tűrő intézkedés megvalósítása! De lássuk a másik példát. Berettyóújfalu csatornázása égető gond volt. A Budapesti Közmű- és Mélyépítő Vállalat 1972. június 30- ai határidővel elvállalta a munkálatok elvégzését. Jelenleg olyan stádiumban vannak, hogy felelősséggel még saccolni sem lehet a tényleges munka befejezésének dátumára. A debreceni fő-építésvezetőség sem ígér semmi jót. VÁROSSÁ LENNI! Berettyóújfalu nem produkál látványos, de tiszavirág életű programot. Minden megmozdulást, minden tervet a városiasodás jegyében szerveznek, fogadnak el. Nem várnak megváltó ígéreteket, de példamutatóan használják ki saját erejüket. Ha gond adódik, az összefogás átsegíti őket a nehézségeken. Vannak azonban olyan nehézségek, melyeknek elhárítása külső beavatkozást igényel. Már csak azért is, hogy mihamarabb átjussanak a „küszöbön”! Sáfrán István A KÜSZÖBÖN Ez már a nyár örömeit gazdagítja... Keskeny Lajos fúrómesternek ez a 73. termálkútja. Huszonegy éve keresi, kutatja a vizet a föld mélyében. Huszonegy éve jár a geológusok nyomában. Nemrég jött haza kis csoportjával Jugoszláviából, hogy itt Berettyóújfaluban fakasszon vizet. 1972. február 8-án indult el a fúrófej, és március 28-án állt meg 1393 méter mélyen, hogy utat engedjen a 63 ° C meleg gyógyvíznek. — Nagyon jó víz. Az első gyorsvizsgálat eredménye szerint ez a víz rendkívül hasonlít a szoboszlóihoz. Keménysége 0 német fok, az alkalmitása pedig 18,6 ml. Az újfaluiak gyógyvize a két pannon réteg hatásáról jön fel. Ha nem erőltetik géppel, akkor 750—800 literes hozammal percenként. Amikor ott jártunk a gép segített a víznek. A kútfúrók így tisztították a laza homokszemcséktől a furatot, így aztán a gőzölgő víz 1300 literrel jött elő percenként. A fényképek s ez a néhány sor még április végén készült. Azóta talán már készítik az utat a fürdőhöz, és a víz hamarosan megoldja az újfalui fürdő legnagyobb gondját, a melegvízhiányt. Víz már van tehát, most már csak a napfényes, meleg strandidőben bőséges nyár hiányzik ...