Hajdú-Bihari Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

tárgyalóterem humora Egy fiatalember ellen társadalmi tulajdon rongálása a vád. A vo­nat ülésének bőrhuzatát borotvapengével fejtette le. — Megbántam, amit tettem — jelentette ki megtörtén­t, és itt, a bíróság előtt megfogadom, hogy ezentúl csak fapados kocsiba szállok. ■MMHi Rágalmazási per. Az írásszakértő megállapította, hogy a névtelen levelet minden kétséget kizáróan a vádlott írta. — Elismeri, hogy ön írta ezt a levelet? — kérdi a bíró a vádlottat. Az hosszan, csendben nézi a bizonyítékot, aztán halkan megszólal: — A kézírás az enyém, de a helyesírási hibák nem tőlem szár­maznak. Életerős, huszonhat éves fiatalember. A vád: közveszélyes munka­kerülés. — Több mint tíz hónapja nem dolgozik. Miből élt? — kérdi a bíró. — Kérem tisztelettel, nyugdíjból. — Maga nyugdíjas? — Én nem. Az édesanyám. ■■■■■■■■ Rendkívül csinos, karcsú, hamvasszőke nő. Az eszpresszókban fér­fiakkal ismerkedett. A szolgálataiért járó összeget előre kérte, aztán egy óvatlan pillanatban mindig megszökött. A bírónak arra a kérdésére, hogy miért hagyta mindig faképnél alkalmi partnereit, a nő így válaszolt: — Engem nem úgy neveltek, kérem. Én csak szerelemmel tudok szeretni valakit. Pénzért soha. A magas, szemüveges férfi ittasan vezette Wartburgját, s az or­szágúton elütött egy kerékpárost, akiről megállapították, hogy ugyan­csak alkoholos állapotban közlekedett. A Wartburg tulajdonosa fel­háborodottan jelentette ki a bíróságon: — Aki nem bírja az italt, ne üljön kerékpárra! A válóperes bíró előtt középkorú házaspár áll. A bíró még egy­szer megkísérli a békítést: — Gondoljanak arra, hogy húszéves házasok. Két gyermekük már gimnáziumba jár. Nyújtsanak kezet egymásnak, és próbálják meg helyrehozni ezt a házasságot. A férfi behúzza a fejét és zavartan dönnyögi: — Rendben van Erzsi, próbáljuk meg újra. Az asszony mélyet sóhajt: — Nem bánom, Lacikám. Indulnak kifelé. Az ajtóból a férfi szigorúan visszaszól: — De bíró úr, maga beszélt rá, magáé a felelősség! Galambos Szilveszter Az első találkozó Az üdülő ebédlőjében négy há­zaspár ült az asztalnál. Két hét alatt reggelinél, ebédnél, vacsorá­nál negyvenkétszer étkeztek együtt, ezenkívül kiránduláson, kártyánál, a vízben, a ping-pong­­nál mindig együtt voltak. Ha va­lamelyikük nem volt közöttük, már hiányérzetük támadt. A két­hetes együttlét lelkileg is össze­hozta őket. Az utolsó napon Szepezdi pezs­gőt bontatott, és javaslatára meg­fogadták, hogy ezentúl minden hónap első keddjén találkoznak, mindig valamelyikük lakásán. — Ilyen nagy barátságot, amely itt az üdülőben született, ápolni kell — fejezte be tesztját Szepez­di. — Nemcsak ápolni, hanem el-­­mélyíteni is! — harsogta a lelkes Boglári. — Először hozzánk jöt­tök el! Szóval hat hét múlva, ked­den hétkor nálunk, Strucc utca 8/C. Nem egészen hat hét múlva, szombaton Boglári telefonált Sze­­pezdinek: — Nagyon elszomorít, de pont kedden szerelik fel nálunk a für­dőszobában az autogejzírt. Ret­tentő rumli lesz a lakásban. Vi­gasztalhatatlan vagyok. Nem tud­tuk elhalasztani a szerelést. Nem lehetne először nálatok? — Na hallod, miért ne lehetne? Úgyis haragudtam, hogy ti kapa­rintottátok el az első összejöve­telt. Várj, beszélek. Irénnel. Egy pillanat! A pillanat két percig tartott. Irén dühös lett: — Pont nálunk? Amikor most eresztették be a padlót? Olyan, mint a tükör. Képzelheted, milyen lenne utána! Ez a Boglári min­dent telehamuzna a lakásban. Menjünk inkább Csokmányiék­­hoz. Szepezdi erre közölte Boglári­val, hogy Csokmányit nem sza­bad megfosztani az első, együttlét rendezésének jogától. — Már az üdülőben is mozgott, amikor te gyorsan elvállaltad az első keddet. Majd én beszélek ve­le és visszahívlak. Csokmányi lelkesen elvállalta az első találkozó rendezését. — Ez nagyszerű — mondta —, végre újra együtt! Folytatódnak a szép balatonrékási napok... De várjál csak egy pillanatra ... Kedd, kedd .. . Hopp, kedden este szerelik fel az új csillárunkat. Sö­tétben mégsem ülhetünk. Talán Kissékhez menjünk. Kissék bol­dogok lesznek. Majd én telefoná­lok nekik. Kiss nagyon örült. — Rendben van! Szeretettel várunk benneteket. — Szóval semmi akadály? — Már miért lenne? — Autogejzír-felszerelés, pad­lóbeeresztés ... Villany ... — Semmi, semmi, este hétkor várunk benneteket. Maradj a te­lefonnál! Közlöm a jó hírt Rózsi­val is! Csakhamar visszajött és lelken­dezve mondta: — Rózsival madarat lehetne fo­gatni örömében. Szóval szerdán hétkor. Pontosak legyetek! — De hiszen kedden beszéltük meg! Szerdán nekünk tíz év óta mindig bridzspartink van. — Tévedsz, öregem! Keddről szó sem volt. Sajnos, kedden mi sohasem érünk rá. Nagyon sajnál­juk ... Majd egyszer hívjál fel ... Csokmányi közölte a hírt a töb­biekkel is. Amikor Bogláriné tu­domására jutott a legfrissebb le­mondás, elismerően mondta a férjének: — Le a kalappal a Kiss-féle trükk előtt! A szerda jobb, mint autogejzír. Palásti László HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1972. MÁJUS 14. HA MOP KERESZTREJTVÉNY NÉVNAPON — A nénit miért nem csókolod meg, Pistike? — Mert amikor apuka a múlt­kor megpróbálta, belerúgott... (A Weltwoche-ből) — Látod!? Az a bácsi ott apu­kának a főnöke! — Nyugalom gyerekek, anyuka csak a fodrásznál volt. (Ogonyok) ÚJ LAKÁS „FÜSTKARIKÁK” A JÓ SZERENCSÉT BECSÜLNI KELL VÍZSZINTES. X. Régi magyar mon­dás; folytatása a függőleges 11. számú sorban. 11. A kezdet kezdete! 12. Szó­­összetételekben a levegővel való kap­csolatot jelenti. 13. Egyfajta majom. 14. Igen egynemű betűi. 15. Irén orosz vál­tozata. 17. Neves szovjet illuzionista. 19. Nem több. 21. Bár nem színész, a színi­előadások fontos résztvevője. 22. Fran­cia folyó, véres ütközetek színtere az első világháborúban. 24. ötlet. 25. Arra a helyre. 26. Személyes névmás. 27. Mértékegység, röv. 29. Köles páratlan betűi. 30. Kötőszó. 31. Alaposan. 35. Er­dei vad. 36. Skiccel. 37. Pályaudvarok járdája. 39. Néha lefut a harisnyán. 40. Kacag. 42. Utolér. 43. Úttörő egység. 45. Kanalaz. 46. Férfinév. 47. A víz­szintes 13. számú egynemű betűi. 49. Építészeti stílus. 51. Lapos edény. 52. Dátumrag. 53. Korszakot nevez el róla. 55. Üledékes kőzet. 58. Minden ember­nél különböző, csak az ikreknél lehet egyforma. 59. Nevezetes országgyűlés helyszíne. 61. Az „Olympia” világhírű festője. 62. Folyó, amely Hollandiában folyik a tengerbe. 60. Uszít. 65. Huzal­vég ! 66. A vándorszínészek szekere. 67. Szomszédos betűk. 08. Zsendice (sajt). 70. Shakespeare egyik király alakja. 72. Keresztül. FÜGGŐLEGES: 1. Lenin Béke-díjas chilei költő (Pablo). 2. Mesealak. 3. Egészséges ital. 4. Az egykori Babilónia fővárosa volt. 5. Rövid dolmányszabású posztókabát. 6. Óegyiptomi isten. 7. Helyrag. 8. A tavaszi szántásban fontos a szerepe. 9. Egérnév a mesében. 10. Bár ő sem színész, a színházi előadá­soknak ő is fontos résztvevője. 16. Já­rom. 18. Aktatáskában hordjuk. 20. Ba­ráti állam névjele. 22. Gyorsan bomló elemi részecske. 23. Festő szerszám. 26. Katonai vezényszó. 28. Mint vízszintes 45. számú. 31. Offenzívába kezd. 32. Áramforrás. 33. Gyümölcs. 34. Nemzet­közi díj alapítója. 36. Ütlegel. 38. össze­tételekben újat jelent. 41. Rómeó és Jú­lia szerelmének színtere. 44. Fertőtlení­tő szer. 46. A vízszintes 39. számú igé­je. 48. Disznópásztor. 50. A középkori várakból ez maradt. 51. Hivatalos lapja az „Élet és Tudomány”. 52. Nagy esők okozzák. 54. Ízesít. 56. Tengeri hal. 57. Ide talál néha a céllövő. 58. A Rajna legnagyobb svájci mellékvize. 60. Ismert párizsi divatcég. 62. „ .. .patria” (hazai szokás szerint). 64. Három a zenében. 66. Családi házacska (ford.). 69. Éden egynemű betűi 71. Menet vége! BEKÜLDENDŐ: máj. 24-ig a vízszin­tes 1., függőleges 11. számú sorok meg­fejtése. ­Memoár a divat Memoár a divat. Mindenki visszaemlékezéseket ír. És ez valószí­nűleg nem­ rossz üzlet. Itt van például Hóhem Dezső, aki egész éle­■ tében olyan sóher volt, hogy kőből tördelt, ha tisztességesen akart ebédelni. Most, vénségére, memoárjai úgy felvitték a dolgát, hogy szinte minden elhiszi róla: igazi író! Jelenleg már az ötödik köteten dolgozik. A címe: „Skribler Ár­páddal voltunk fiatalok . ..” Ez a mű, amint a címe is elárulja, Skrib­ler Árpáddal, a húszas évek meg nem értett nagy költőjével foglal­kozik. Különösen megrázó lesz benne az a rész, amikor arra emlékezik Hóhem Dezső, hogyan töltötte ínséges napjait Skribler Árpád az Üdv-­­ hadsereg menhelyén, ahol napi egy tányér leves erejéig a könyv szer­­­­zője maga is érdekelve volt. Részlet a műből: „Árpád átölelte a vastag törzsű Andrássy úti fát, miközben zo­kogás rázta. Nem a fát, Árpádot. Súlyos férfiba nehezedett a mellére. Úgy kínlódott, ahogy csak költő tud, amikor rájön, hogy az imádottja egy telhetetlen bestia, aki nem éri be a szerelem táplálékával, hanem néha töpörtyűt is akar enni ropogós serclivel. Ekkor, ebben a pillanat­ban ábrándult ki véglegesen Árpád Finesz Ilonkából, akihez pedig hosszú, majdnem háromnapos benső kapcsolat fűzte. Ezt a drámai érzést őrzi azóta halhatatlanná lett verse, a „Szeretőmnek nem elég a csókom”, melyet többek között már észankrit nyelvre is lefordí­tottak". Hóhem Dezső memoárja idézeteket is közöl Skribler Árpád cso­­dálatos mélységű mondásaiból. Ilyeneket például: „Az élet nem olyan, mint amilyen, hanem szévizavé ...” Vagy: „A nők olyanok, mint az éjszaka. Nem olyan sötétek, hanem olyan izgal­­­­masak...” A kötet képekkel lesz illusztrálva. A képek természetesen mind Skribler Árpádot ábrázolják különböző korszakaiban, a legváltozato­­­ sabb szituációkban: Skribler Árpád meztelenül. Persze, mint csecsemő. Skribler Ár­­­­pád tanulmányainak utolsó esztendejében, mint második polgárista.­­ Skribler Árpád, mint a Budapesti Hírmondó kiküldött munkatársa.­­ Vagyis akkor, amikor egy életre kiküldték a Budapesti Hírmondótól, s ■ lelkére kötötték, hogy többé be ne tegye a lábát. Skribler Árpád Zer­­i­gényi Katóval, a városligeti Műszínkör szubrettjével. A könyv ennél a résznél azt az intim titkot is elárulja, hogy Zergényi Kató évekig odaadóan támogatta Skribler Árpádot, ha a költő a megszokottnál is­­ több törkölyt fogyasztott. Irigylem Hóhem Dezsőt, hogy ilyesmikre vissza tud emlékezni. ■: Persze szerintem Hóhem Dezső sem gondolta annak idején, az Üdv­­. hadsereg levesét szürcsölgetve, hogy Skribler Árpád emlékéből egy­­­­szer még pénzt fog fakasztani. Mindenekfelett persze az a hallatlan­­ szerencséje Hóhem Dezsőnek, hogy a szegény Skribler Árpi még ide­­­­jében búcsút mondott az árnyékvilágnak, mert ha élne, most legfel­­­­ jebb csak egy másfél flekkes kis riportot írhatna róla a következő cím alatt: „Mindenki kedvence, Skribler bácsi az Astoria aluljáró­­ totó-lottó árusa...” Majd alcím: „Ő adta el azt a szelvényt, melyen ■ Kvadrát Artúr megütötte a kéttalálatos nyereményt, és felvette érte a 1 17 forintot...” Ágh Tihamér

Next