Hajdú-Bihari Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-01 / 258. szám
Termelőszövetkezet a nagyváros mellett A két határrész között egy nagyváros terül el. A szoboszlói köves úttól a bánki homokig húzódik a debreceni Vörösmarty Termelőszövetkezet 4600 holdas gazdasága. Nemcsak az ősszel betakarításra kerülő termés, hanem a talaj is ennyire „sokszínű”. A fekete talajokon géppel takarítják be a kukoricát — a homokon ugyanúgy kézi erővel kertészkednek meg, mint valamikor. Amilyen gazdagon fizet a löszhát a belefektetett munkáért, anyagért, annyira gyengén törleszt a korszerűtlenül telepített szőlő. Mégis így egységes ez a gazdaság. Így alakult ki az elmúlt évek során. De az a fogalmazás még jobban fedi a valóságot, ilyenné forrott össze. Egy termelőszövetkezet gazdálkodását, eredményeit nagymértékben befolyásolja a természeti adottság, a közgazdasági tényező. Ezt csak differenciálja az élet akkor, ha egy nagyváros melletti közös gazdaságról van szó. Márpedig a debreceni Vörösmarty Termelőszövetkezet ilyen. Az összes előnyével és hátrányával együtt. Vagyis azt a tényt, hogy közvetlenül Debrecen mellett gazdálkodnak, soha egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, a város közelsége milyen feltételeket szabott. Hadd idézzük ezzel kapcsolatosan Németh László tsz-elnök szavait: " Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy a növénytermelésben sokkal gyorsabb ütemben kellett gépesíteni, egyszerűsíteni, az állattenyésztésben pedig fokozottan figyelembe venni a városellátási szempontokat. A termelőszövetkezetekben mindenütt gond a munkaerőhelyzet. Ez sokszorosan jelentkezett és jelentkezik nálunk, a város mellett. Úgy kellett a munka- és üzemszervezést végezni, hogy a kialakult munkaerőpiacon helyt tudjunk állni. Fejlődjön a közös gazdaság, több legyen a termés, s mindezek után pedig jobban éljenek a tagjaink. Ha azt mondom, hogy az élet által diktált korszerűsítést nálunk talán egy lépéssel korábban kellett megcsinálni, azt hiszem, közelítek az igazsághoz. A termelőszövetkezet vezetősége alapos számbavétel után egyszerűsítette a termelési szerkezetet. Ma már összesen három fő növényünk van. Búza, kukorica és lucerna. Mind a hármat magas fokon gépesítettük, de ugyanakkor nagyon ügyeltünk, hogy a terméseredmények növekedjenek, hogy a növénytermelés előteremtse az állatállomány részére szükséges takarmányt. Hogy néz ki ez a változás ? Jártuk a debreceni határt, az úgynevezett Bellegelőt. Traktorokkal, gépekkel találkoztunk. Hogy a nagyüzem mennyire változtatta meg a hagyományos paraszti munkát, jól érzékelhető. Az átszervezés utáni esztendőben 150—160 ember kaszált, kapált, végezte a betakarítást. Ma, ha úgy vesszük, hogy cukorrépát ki kapál, ki tör kukoricát, vagy vág csutkát, akkor egyetlen ilyen ember sincs. 15—20 növénytermesztőt tartanak számon, de ők is inkább kisegítői egy-egy munkának. Például ősszel és tavasszal vetőgépkezelők. Az öregek nyugdíjba mentek, a fiatalok egy része maradt — de nem kapálni. A tétel kettős volt: egyrészt gépesíteni, korszerűsíteni a termelést, másik oldalon pedig emelni az átlagokat. Az eddigi tények a szövetkezet vezetőségét igazolták. Búzából 1200 hold átlagában 23 mázsás termést értek el. Kukoricát 1100—1200 holdról takarítanak be. Tavaly 33 mázsa volt a holdankénti átlag májusi morzsolban, az idén is 30—33 mázsa között lesz. Mostanában sok gazdaságban kerül előtérbe a kukoricatermesztés gépesítése. Ez a Vörösmartyban így néz ki: ebben az esztendőben egyetlen szál kukoricáihoz sem nyúl hozzá tag. Géppel vetették, vegyszerezték és négy SZK kombájn takarítja be, Bród adapterrel. Mintegy 500 vagon az évi takarmánytermés és 420 vagon körül van a szövetkezet szükséglete. A korszerűségnek sok követelménye és feltétele van. Többek között a búza alá kiszórt 8—10 mázsa vegyes műtrágya, de hasonló az arány a kukoricánál is. A fajtakiválasztás, a legjobbak behozatala az üzembe. Azt hangoztatták a beszélgetés során a szövetkezet vezetői: van gyakorlat, tapasztalat. De jönnek az újabb módszerek és eljárások. Alapos számítás után lehet dönteni az alkalmazásról. De a jobb, korszerűbb, gazdaságosabb mellett nem lehet szembehunyva elmenni. A búzafajta kiválasztására ugyanúgy érvényes ez, mint a kukorica gépi betakarítására. S a fejlődéssel lépést kell tartani. Természetesen egy gazdaságban az anyagi alap, a pénzügyi helyzet erősen határt szab a terveknek. Különösen nagy nyomatékkal esik ez latba a termelőszövetkezetekben, ahol az eredményes gazdálkodástól függ a tagok magasabb vagy alacsonyabb jövedelme. Alapos számítások után kell döntenie a vezetésnek — hogyan hangolja mindezt össze — a város peremén. . A harmadik fő növény a lucerna, 400 holdon termelik. De ez már teljesen ipari növény lett. Hol van már közvetlen Debrecen szélén olyan ember, aki kézzel vállal lucernakaszálást? De ugyanúgy nem volna jelentkező gyűjtésre vagy kazlazásra sem. Nincs is rá szükség. Az üzem korszerűsítésének fontos állomása a most elkészült nagy teljesítményű úgynevezett Kohlman-szárító. Két egységgel működik. Ez dolgozza fel lisztté a nyers lucernát, s itt szárítják az összes terményt úgy, hogy nyomban tárolásra, illetve felhasználásra alkalmas legyen. Gabonából naponta 20 vagonnal tudnak átengedni az új szárítón, kukoricából 10 vagon a teljesítményes 30 százalékos víztartalom mellett. Most volt a műszaki próbája, sikeres volt a gyakorlati bemutatkozás. A szárítóhoz közvetlenül csatlakozik a takarmánykeverő. Ezzel már benn is vagyunk az állattenyésztési központban. Közvetlenül befejezés előtt áll a szakosított sertéstelep építése. Nagy feladatot jelentett a szövetkezet számára. S ebben már benne van a jövő, a korszerűbb, a gazdaságosabb. De egyben az is, hogy helyzetüknél fogva is keresték a megoldását annak, hogy több árut adjanak a városnak, a munkásságnak. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ezernyi gonddal indult az új telep, de ezen remélhetőleg mihamarabb túl lesznek. Évente 6-7000 hízót adnak el belőle, 450 kocát tartanak. Több mint 32 millió forintba kerül a létesítmény, s a szárítóval és takarmánykeverővel együtt az értéke meghaladja a 40 milliót is. A Vörösmarty Termelőszövetkezet tervszerű fejlesztési programját csak alátámasztotta a nemrégiben megjelent kormányhatározat a szarvasmarha-tenyésztésről. Ez a másik fő ágazat az állattenyésztésben. A gazdaság érdekei mellett ezzel járulhatnak hozzá a közeli nagyváros jobb ellátásához is. Jelenleg 200-as tehenészetük van, évente 300 hízómarhát értékesítenek. De a tárgyalásokon egyre többször kerül szóba a 470 férőhelyes szakosított szarvasmarhatelep. Nagy összegű beruházása nagy erőket köt le. Itt is keresik az újat, mégpedig olyan változatát is, amelyik a társulásban rejlik. A tárgyalási alap is reális: a területhatáros szepesi Győzelem Termelőszövetkezettel együttesen létrehozni a szakosított szarvasmarhatelepet — természetesen az állami támogatás igénybevételével. Még az ellátáshoz tartozik: évente 100 ezer hibrid csirkét és 15—20 ezer növendék libát adnak fogyasztásra. Ez a legújabb piaci igények szerint történik. Figyelik az életet, rajta tartják szemüket, kezüket a szakmai vezetők a népgazdaság igényein, a piaci keresleten. Németh László elnök fogalmazása szerint: megvannak az alapok a további, még gyorsabb ütemű fejlődéshez. Versenyben akarnak maradni a termelésben, értékesítésben a piacon. Ehhez pedig lépést kell tartani a magasabb követelményekkel. Hogyan tart lépést vele a tagság ? A Vörösmarty Termelőszövetkezetnek 320 dolgozó és 270 nyugdíjas tagja van. A Debrecent körülölelő, úgynevezett bellegelői tanyavilágban jelenleg is több mint 60 család él. A két véglet: a közeli nagyváros igénye és a távoli tanyán lakók elzártsága egyformán jelentkezik. Nem is egyszerűen vezetőségi elhatározás egyiknek vagy a másiknak a kiküszöbölése. A szövetkezet ebből a szempontból nemcsak gazdasági egység, hanem fontos társadalmi szerepet is betölt. De az is kifejezésre jut: a tagok nem, vagy még pontosabban fogalmazva, nemcsak alkalmazottaknak tekintik magukat, hanem tulajdonosoknak. Barabás László párttitkár a példák sorával bizonyította ezt. A legfrissebbek a mostani nappalokból, illetve éjszakákból valók. Ősszel szorít a sok tennivaló. Azt lehet mondani, hogy hagyományos paraszti munkát egyetlen tag sem végez a Vörösmarty Tsz-ben. Annál nagyobb szerepet kapnak a gépek, illetve azok az emberek, akik a gépeken ülnek vagy szerelik. A nagy munka előtt — mivel az időjárás is esős, hideg volt — leültek a vezetők a traktorosokkal, kombájnosokkal. Hogyan lehetne jobban? A választ a napi teljesítmények mutatják. Éjszaka is megy a szántó traktor. Vagy: négy kombájn takarítja be az összes kukoricát. A kombájnosok döntése: annyira megnyújtják a műszakot, hogy a négy géppel hat kombájn munkáját végzik el. Hidegben, szélben, kora reggeltől késő estig a határban. Az együttes törekvések vezethetnek ilyen eredményre. És a reális célkitűzések. Termelésben, gazdaságban és a tagok keresetében. Igen figyelemre méltó számot hallottam a párttitkártól: legalább 100 tag fiatal a tsz-ben. A városban ez igen jó arány. Az új telepeknél a kulturáltabb környezet már magától értetődő. Mosdó, öltöző a régi telepeken, műhelyekben, vízvezeték a baromfiólaknál, a váltórendszerről való gondoskodás egy-egy állomásai az előrelépésnek. A tanyán kultúrtermet rendeztek be. Televízió, mozi van a távol lakók részére. Évente több mint 300- an mennek kirándulásra sokan külföldre, 100 színházbérletük is van. Bizonyára nem ennyi, amit a legjobb szövetkezeteink adni akarnak tagjaiknak, azoknak, akiké a gazdaság. Ennek a kulcsa is a szövetkezetiek kezében van: a vezetésnél a realitásokat figyelembe vevő, de mindig előrelátó, tervszerű irányítás, a tagoknál a fegyelmezett munka. Szűcs Lajos 14 vámospércsi türelmetlenek És nagyon igazuk van! Elsősorban azért van igazuk, mert önmagukkal szemben elégedetlenek, s csak ezen keresztül a szűkűkebb és tágabb világukkal. Egyelőre csak tizenötért vannak, de ha így haladnak, lesznek aég többen is. Bizony nagyszerű lenne, ha mielőbb minél többen lennének, bár az „összkomfortos” klubszobájuk így is picinek bizonyul. Állítom, hogy talán az ország egyetlen olyan ifjúsági klubja, ami villanybojlerrel és mosdókagylóval is fel van szerelve, azaz, legyünk hűek a történelmi valósághoz, csak azzal van felszerelve. Viszont van egy kincsük — ebből ugyan országszerte több is fellelhető, de még nem elég: a szándék, a türelmetlenség, a több, a jobb, a szebb világért. Szép ez a mondat így, már-már lendül az ember keze a legyintésre, ha ilyen szép mondatot lát vagy hall, de álljon meg most a kéz egy pillanatra, s aztán majd eldől, hogy a megkezdett mozdulat módosul-e. A dolog Vámospércsen úgy kezdődött, hogy tíz-tizenöt fiatal, amolyan egyírásúak, rendszeresen öszszejöttek beszélgetni a könyvtárban. Könyvekről, önmagukról, a világról, amelyben számukra sok érdekes, egyszer érthető, másszor kevésbé érthető dolgok történnek. Kérdések halmozódtak fel. Kérdések, amelyekre keresték a választ, s nem egy esetben ma is csak a válasz keresésénél tartanak. A nyitott kérdések pedig önmaguk teremtik a türelmetlenséget, és ha hozzávesszük, hogy a kérdést feltevő haszon alul van, vagy épp azon a tájékon, akkor teljesen érthető, ha a türelmetlenség fokozódik. Hamarosan rájöttek, hogy a spontán beszélgetésekbe lehet valami rendszert is teremteni. A rendszer pedig már önmagában hordja a lehetőséget az alaposságra, a teljesebb válasz megtalálására. — Alakítsunk klubot. — Jó, de mi legyen a neve? — Mi, hát ifjúsági klub. — Az nem elég. Még név is kell. — Pax. Béke. — Legyen, ez jól is hangzik. *** A klub neve már állásfoglalás is. Elkötelezettség. Vállalták. I ”________■_____________ Vállalták, hogy politizálnak aktívan és állandóan, vállalták, hogy mindennel törődnek, ami életükkel összefügg, még akkor is, ha mindössze 12—14 négyzetméternyi területet kaptak, a művelődési házban, a „Női öltöző” feliratú helyiséget. Berendezték. Néhány ülőalkalmatosság, és dekoráció a falon, ahol helyet kapott a sport, a politika és az ifjúság. Képek, lapkivágások. Azokban pedig, akik itt hetenként kétszer összejönnek — már fontolgatják a vasárnapot is — kedden és szombaton, szüntelen az érdeklődés. Van közöttük ipari tanuló, szakmunkás, diák, óvónő és klubvezető(■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I sük könyvtáros. Fiatalok táguló szemhatárral. A klub megalakulása utáni első találkozásukkor békenapot tartottak, majd a következőkön vitatottak az Eper és vér és az Egy rendőrfelügyelő vallomásai... című filmekről. Szóba került a beatmozgalom, de vitatkoztak a bibliáról is. Az elmúlt egyik találkozásukkor arról beszélgettek, hogy a mai fiatalság itt és másutt — tehát ők, vagy a hozzájuk hasonlóak — milyen viszonyban vannak társadalmi környezetükkel. Pénzük nincs. Anyagi támogatást sehonnan sem kapnak, így a problémákra a választ magukban, vezető, hozzáértő szakember, szakértő nélkül kereshetik. Egyik társuk Hajdúszoboszlón járt középiskolába. Az ott látott, viszonylag jól működő diákklub és politikai vitakör tapasztalataira támaszkodva gazdagítja ötlettel a Pax ifjúsági klub programját. Tőlük érkezett bátortalan meghívás e sorok írójához is, hogy tartson nekik egy általános külpolitikai tájékoztatót, és utána vitatkozzon velük. Sok mindenről esett szó, s a hangulat meleg — a kis szoba 10 °C hőmérsékletű! —, baráti volt. Nagy figyelem és hozzáértés a részükről. *** Művelődési intézményeink anyagi helyzete közismert. Tanácsaink sem dúskálnak a földi javakban. De a költségvetési maradvány jó dolog, különösen, ha a tanács vk okosan osztja el, még esetleg nekik juthatna belőle. Nem tudom, hogy a megyében rendelkezésre álló ifjúságpolitikai alapot kimerítették-e már az illetékesek. Szerények a vámospércsi türelmetlenek, kevésért is nagyon jól dolgoznának." — Először bizonyítsátok, aztán majd meglátjuk. Sztereotip tanács. Az jutott eszembe, hogy melyik volt előbb. A tyúk vagy a tojás. *** Nemrég alakult meg megyénkben a klubtanács. Ennek tagjai sorra járják azokat az ifjúsági klubokat, amelyek beneveztek a kiváló ifjúsági klub mozgalomba. Jó lenne, ha a klubtanács arra is szánna energiát, hogy a még be nem nevezetteket, az első lépéseket próbálókat is segítse, hogy majd később, ha elég erősek, ott legyenek ők is a mozgalomban. Hogy kevesen vannak, csak tizenöten? Az ajtóban viszont ott látni a kíváncsiskodó, a már érdeklődő tekinteteket, akik biztos közéjük mennének, ha... Nos, ehhez kellene feltételeket teremteni, elsősorban tárgyi feltételeket. Hisz ha a női öltözőbe még ketten bemennek, már a légköbméter is kevés arra, hogy levegőt vegyenek. **• Igazuk van. Nagyon igazuk. Szöllősy Tibor HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1972. NOVEMBER 1. (1)