Hajdú-Bihari Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

0 HAJDÜ-BIHARI NAPLÓ — 1973. JANUAR 14. foiwtaai imiimwwwwwfiwfwwfww ELSŐNEK AZ UTOLSÓRÓL A Magyar Posta januárban 10 forint névértékű blokkal emléke­zik meg az Apollo-program utol­só vállalkozásáról. Cziglényi Ádám grafikusművész tervrajzán a Hold felszínén a holdkomp kö­zelében dolgozik Cérnán és Schmitt űrhajós, a háttérben a­ Föld képe látható. A szép új kiadvány méltó ko­­rábbi kozmosztémájú bélyegeink­hez, amelyek között a szovjet űr­kutatási eredmények mellett be­számoltunk az eddigi Apollo­­utakról. Blokkot kapott a nyol­cadik vállalkozás, a Hold megkö­zelítése, a tizenegyedik, amikor először lépett ember a testvér­bolygóra. Kisívre került az Apol­lo—17, majd a sérülése miatt oly sok izgalmat okozó 13, valamint 14—15—16 jelzésű expedíció. Az asztronauták tudományos méré­sei, megfigyelései gyarapították a világűrre vonatkozó ismeretein­ket és utat nyitottak, hogy az ember kísérleteket tehessen to­vábbi bolygók megközelítésére. Az új kiadásnál nemcsak a szép kivitelt, érdekes rajzi megoldást dicsérhetjük, hanem azt a példa­mutató gyorsaságot is, amellyel postánk az Apollo—17 visszatéré­sét követő rövid idő alatt forga­lomba hozza az emlékblokkot — valószínűleg elsőként az egész vi­lágon. IDŐSZERŰ KÉRDÉSEK Finnország 0,50 márka névérté­kű bélyeggel köszöntötte az Eu­rópai Biztonsági Értekezlet Hel­sinkiben tartott előkészítő ülé­seit. A finomrajzú bélyegen kon­tinensünk térképét körülölelő szí­nes körök jelképezik a tanácskozó feleket. A felirat a tárgyalásso­rozat céljára utal: „Biztonságot Európában”. — Lord Bertrand Russell, a nagy angol békeharcos arcképét az indiai posta rövide­sen bélyegen örökíti meg. — A Nyugat-Afrikában fekvő Gambia kétértékű sorozatán az ott fanal­nak nevezett hajómodelleket mu­tatja be. A több méter nagyságú vitorlázokat már októberben kez­dik építeni és karácsony este kör­menetben viszik a fővároson, Ba­­thurston keresztül.­­ A Szovjet­unió két bélyeggel és felülnyo­mással ellátott blokkal büszkél­kedik sportban elért sikereivel. A müncheni olimpia blokkját új­ból kiadták a következő kiegészí­tő felirattal: A Szovjetunió spor­tolóinak dicsősége 50 arany-, 27 ezüst-, 22 bronzérem. A LEGRÉGIBB PATIKA „Ratsaapotheke” szövegű bé­lyegzővel tisztelte meg a szovjet posta a tallinni gyógyszertárat. Ritkán ünnepelnek így patikát, de az Észt Szocialista Köztársa­ság vezető gyógyszertára már 550 éve szolgálja az emberek egészségét. Alapítása óta ugyan­abban az épületben működik, amely ma is jókarban őrzi a régi portörő tégelyeket, ezekből egyet a bélyegző rajzán pillanthatunk meg. A patikaház külsejét és bel­ső felszerelését a többi műkincs­hez hasonlóan féltő gonddal vi­gyázzák és tartják karban. t­ t TüdőCsncsok Szabályszerű idézéssel behívtak a tüdőmet alul-fölül megvizsgálni. Az idéző eszembe juttatta, már van húsz éve is talán, hogy először kerül­tem lencsevégre a röntgenszobában. Mikor kezembe nyomták a boríté­kot a kartonnal, rájöttem, hogy tulaj­donképpen ebben vannak a régi-régi felvételek fiatalkori tüdőmről. Megnéztem őket. Istenem, iste­nem ... húsz éve ... Ezek a kevélyen verdeső tüdőszárnyak... Csupa élet, derű és magabiztosság. Egy szippan­tás és húsz liter oxigén-keveréket vontam ki a körforgalomból. Szilá­ján áramló vérem, mint dúvad ron­tott az oxigénre és már lövellte is a széndioxidot az éterbe. Ezek a hör­gők, mint vad oroszlánok, félelmete­sen fújtatva uralják a platzot, ide Koch ugyan be nem teszi a lábát. És távolban, fent, félelmetes ma­gasságban, a fenséges, megközelíthe­tetlen, hófödte tüdőcsúcsok. Megrázó látvány volt. Én. Fiatalon. Ehhhh ... Tíz perc alatt a második cigarettát szívtam el, mire bekerültem a vetkő­zőbe. Leszedtem magamról a felső­testemet borító cuccot és belenéztem a tükörbe. És akkor megláttam. Igen, világo­san láttam a mai tüdőmet! Tüdőszárnyaim, mint söréttől talált gilice petyhüdten, aléltan lógtak. Ere­imben, mint augusztusi csermelyben lustán csurgott az iszapos elé. Az oroszlánok égnek meredő lábakkal, üvegszemmel nézték a kihalt, sivár tájat. És a csúcsok, amire a legbüszkébb voltam! Piszkos kátrány-latyak, tizennyolc millió összetaposott csik­kel. S amikor az egyik üvegszemű oroszlán a tükörből meglátott, rám nyújtotta a nyelvét. Behívott az orvos. Beállított a ka­lodába és azt mondta, hogy vegyek mély lélegzetet. Minek? Arra a rövid időre igazán kár be­lém az oxigén ... Deák Gusztáv KEREPLŐ POSTA SM „100. Geburtstag des Nobelpreisträgers Dr. Otto Loewi“ Egy csinos lánynak szerelmes levelet nyújt át a kézbesítő — a kisposta (bécsi helyi posta) mun­kájának ezt a kellemes percét mutatja be a most megjelent osztrák bélyegnapi kiadás. A he­lyi levelek továbbítására 1772-ben alakult intézmény postásai ke­replővel jelezték közeledtüket, ezért a köznyelvben csak klap­­perpost (kereplő posta) néven becézték. A kisposta emlékét nemcsak a különleges hírverő eszköz őrzi, hanem az is, hogy a feladott levelekre általában két óra múlva választ hozott. Ilyen fakereplős kisposta Budán és Pesten 1787—1840 (?) között mű­ködött. A múlt emlékeit tisztelő nyuga­ti szomszédaink hírekkel szolgál­nak a közeljövőről is. 1973. évi bélyegterveik közül megrázó ere­jű és elrémisztő a kábítószerek ártalmaira rávilágító kiadás. Szü­letésének centenáriuma alkalmá­ból kerül bélyegre Körner elnök, Loewi Nobel-díjas orvos, Rein­hardt, a nagy rendező. Élénkíti majd az albumokat a statisztikai és fényképészeti kongresszusok emlékbélyege. Ausztria postája megemlékezik a Ferenc József föld felfedezésének és a Meteo­rológiai Világszervezet száz-, az Interpol fennállása ötvenéves ju­bileumáról. HAM ! HAUSCHÍ HFT 1ST SELBSTMORD SM „Progenmißbrauch“ 386 Kél öreg százas A minap vásároltam valamit, ötszázassal fizettem,­két piro­sat és még valamit kaptam vissza. A százasokat a pénztár­cámba tettem, ahol lapult egy társuk. Azután kivillamosoztam a budai hegyekbe, ahol a nagy csendben — amikor pihenni leültem — hangokat hallottam a szívem felől. Nem szívem dobogását, ó, nem, beszédet. Jobban odafi­gyeltem s rájöttem, hogy a pénztárcám mélyén folyik a dis­kurzus. . — Öregem! Én, ha jól nézem, nem először látlak téged. — Lehet, annyi helyen megfordultam már ... — Magam is, de ..de veled valamikor régen, nagyon ré­gen ... Hopp! Megvan. Ha jól nézlek, mi évfolyamtársak va­gyunk. — Csak nem azt akarod mondani, hogy téged is 1949-ben bocsátottak ki? — Sőt! Én is a 793-as vagyok. — Ezt a véletlent! Évek óta nem találkoztam senkivel a fiúk közül. — Nem is csoda, hiszen már alig vagyunk, sorra nyugdí­jazzák még a nálunk jóval fiatalabbakat is. Isteni szerencse, hogy én is megúsztam eddig. — Nem szerencse, hanem a jó kondíció. Remekül tartod magad. — Hát vigyázok, amennyire csak lehet. De te sem panasz­kodhatsz. — Nézz meg jobban! Csupa ránc vagyok. Dugi pénz voltam hat hónapig. — Sodorva? — Hajtogatva, az órazsebben. — Ismerem a szitut. — Ráadásul kimostak a végén. — Csavartak is? — Nem, viszont vasaltak. Meg is perzseltek egy kicsit. Lá­tod? — Érdekes, engem egyszer ugyanezen a helyen meghara­­pott egy moly. Nem ízlettem neki, de azért rágcsált. — Nem naftalinoztak be? — Nem ruhásszekrényben voltam, hanem könyvben. — Könyvben... Az jó buli! Egyszer fogtam ki ebben a rohadt életben. Másfél évig üdültem Balzac Goriot apósában. — Én, tudod, hol szeretek lenni a legszívesebben? — Illatos női holmik között. Mi, te vén kujon? — Az attól függ! Egyszer — például — majd megfullad­tam egy retikülben. Valami borzalmas pacsulit használt a hölgyike. Meg is léptem tőle. Egy óvatlan pillanatban — zsupsz! és kiugrottam. Néhányan megtapostak, de aztán föl­vett egy úriember. Nem mondom, alaposan megköpdösött, de aztán... — Talált pénznek lenni, az a jó! Nekem is sikerült egyszer. Ha nem utazik Bécsbe a nagysága, még most is ott szunyál­­nék a pudl­éban. — Bécsi Istenkém! Én is megjártam egyszer-kétszer... — Én legutóbb Rómában voltam. Ha elmondanám, hol utaztam, belepirulnál. — Sejtem. Persze létezik rosszabb is. Én egyszer lekvár között... Útközben eltört az üveg, és aztán ... Megmostak. Brrrr ...! — Én egyik utazásom után tárgyi bizonyíték voltam. — Hát az meg mi? — Jó buli! Az embert babusgatják, óvatosan lefektetik, csi­nálnak róla néhány művészfotót, de aztán hónapokig nyugi van. — Már értem. Lebuktatok a határon. Igaz? — Se bizony, pedig én igazán lapultam a szalonna alatt, de hiába. .. Sokan voltunk. — Kötegben? — Originál. Még a slájfni is rajtunk volt. Valósággal fellé­legeztünk, amikor a vámőr kiszabadított minket... — Ez mostanában történt? — Tavaly ilyenkor. Hej-haj! Bezzeg valamikor az se koty­­tyant meg, ha belesodortak egy szipkába, de hát öregszik, vénül az ember ... Sólyom László CSAK FEHÉREKNEK... KERESZTREJTVÉNY HEINE „A boldogság könnyelmű fruska, nem időz sokat egy helyen ...” Az idézet a 175 évvel ezelőtt, 1797. december 13-án született vi­lágirodalmi jelentőségű német költő, Heinrich Heine „A boldog­ság könnyelmű fruska” c. versé­ből való (ford. Vidor Miklós); folytatása a vízsz. 1., függőleges 12. sz. sorokban található. VÍZSZINTES: 12. Nem halad a korral. 13. Sóvárog. 14. őrzője. 15. Levesben van! 16. Divat. 17. Kor­jelző rövidítés. 18. Megtévesztés. 19. Hitvány. 21. A molidén vegy­­jele. 22. Beleegyezés. 23. Beszédre is megtanítható madár. 25. „A” lakoma. 27. Szóösszetételekben kettőst jelent. 28. Erjesztett ta­karmány. 29. Frissen. 30. A nagy­városok levegője sajnos egyre többet tartalmaz belőle. 32. Szop­rán szerep a „Denevér” c. dal­műben. 33. Beteg (német eredetű szó). 34. Kicsinyítő képző. 36. Arany János egyik kedves ver­sének címe. 38. Táplálkozással kapcsolatos szócska. 39. Műt. 41. Fiatal szarvasmarha. 43. Deponál. 44. Kívül. 45. Növénytakaró. 47. Szomszédos betűk. 48. A hét egyik napja. 49. A Szaharában sok van. 52. Az ember homlokán is jelent­kezik. 53. A vízsz. 34. sz. alatti párja. 54. Becézett Aranka 55. Ritmus egység. 57. Kínai hossz­mérték. 58. „... Gábor bíró”, (Gárdonyi alak). 60. Állat­védő épület. 61. Éjszaka — szer­bül. 62. Régi magyar férfinév. 64. Svájci város az uj. nevű tó part­ján. 66. Dal. FÜGGŐLEGES: 1. ... gyopár (virág). 2. A függ. 36. sz. alatti sor eleje. 3. Gyümölcsíz. 4. Vicc. 5. Karthágói királynő, Aeneas szerelme. 6. Fordított mutató név­más. 7.­­Nagy egyéniség méltat­lan utánzója. 8. Folyóágy. 9. For­dított kötőszó. 10. Dühödt. 11. Mint a vízsz. 14. sz. alatti. 20. A „Nana” írója. 22. Amikor ez van, senki sem megy ki szívesen a házból. 24. Indíték (ford.). 25. Mint a vízsz. 32. sz. alatti. 26. „. . . pat­­r­a” (szokás szerint). 27. Fá­ból készült kis házikó. 29. Nya­ral. 30. A „József Attila Színház” művésze (Flórián). 31. Vés. 32. „. ... nem nőnek az égig”. 33. Ahogy. 35. Gyümölcs. 36. Rizspá­linka Hátsó-Indiában és Jávában. 37. Valamennyi. 40. A függ. 8. sz. alatti sor vége. 42. A macskafé­lékhez tartozó ragadozó. 44. Az egykori egyiptomi alkirály török neve. 45. A japánok sakkhoz ha­sonló nemzeti játéka. 46. Föld­műves eszköz. 48. Világtáj. 49. .. al Rasid”, a leghíresebb bagdadi kalifa. 50. Súlymérték. 51. Az NSZK-ban ömlik a Dunába. 53. Város az NSZK-ban, dómjáról nevezetes. 56. Valamit tartanak benne. 59. Én , latinul. 62. Régi aprópénz rövidítése. 63. Tova. 65. Asztatin vegyjele. Beküldendő: január 24-ig a víz­szintes 1., függőleges 12. sz. so­rok megfejtése.

Next