Hajdú-Bihari Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

1972 „nagy esztendő volt” Európa életében, 1973 pedig a „nagy vá­rakozások éve”. A Központi Sajtószolgálat megbízásából Varga József, a Szolnok megyei Néplap főszerkesztője földrészünk sorsának alakulásával kap­csolatos kérdéseket intézett — részben személyesen, részben levélben — az európai szocialista országok politikai és társadalmi életének néhány jelentős képviselőjéhez. Ez a kezdeményezés azokban a napokban indult útjára, amikor a szocialista országok testvéri közössége, a nemzetközi munkásmozgalom és az egész haladó világ a Szovjetunió megalakulásának fél évszázados jubileumát ünnepelte. Brezsnyev, az SZKP első titkára a Kreml kong­resszusi palotájában hatalmas ívű, összefoglaló képet adott egyebek között a világhelyzetről és a nemzetközi politika állapotáról is. Ebben természetszerűen helyet kapott az esztendő „európai mérlegének” meg­vonása. Ez a rendkívüli alkalom olyan szinten adott szovjet értékelést az 1972-es év európai eredményeiről és távlatairól, hogy az a fel nem adott kérdésekre nyújtott válaszon túl egyben mércéül is szolgál. Mér­céül ahhoz, hogy értékelni tudjuk az egyes testvéri szocialista országok sajátos alkotó hozzájárulását az égető európai kérdések megoldásához. Szovjetunió LEONYID BREZSNYEV, AZ SZKP KB FŐTITKÁRA AZ EURÓPAI HELYZET TÁVLATAIRÓL Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram meghirdet­te, hogy a Szovjetunió kész elmé­lyíteni a kölcsönösen előnyös együttműködési kapcsolatokat min­den területen mindazokkal az ál­lamokkal, amelyek a maguk részé­ről erre törekszenek . Európával kapcsolatban még határozottabban fogalmazódott meg a feladat: gyö­keres fordulatot kell megvalósítani ezen a földrészen az enyhülés és a béke felé. A XXIV. kongresszus óta nem sokkal több mint másfél év telt el. Már most bizonyossággal mondhat­juk azonban, hogy pártunk és a szovjet állam nem keveset tett a békeprogram legfontosabb meg­állapításainak megvalósításáért. Amilyen mértékben növekszik a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok ereje és befolyása, ami­lyen mértékben aktivizálódik béke­szerető politikánk és fejlődnek más fontos, a mai világban végbemenő haladó folyamatok, annál inkább jelentkeznek a realizmus elemei több kapitalista állam politikájá­ban is. Ez mindenekelőtt Francia­­országra vonatkozik, amelynek ve­zetői, De Gaulle tábornok, majd Pompidou elnök, már néhány év­vel ezelőtt határozottan hozzákezd­tek a kölcsönösen előnyös együtt­működéshez a Szovjetunióval és más szocialista államokkal. Vonatkozik ez a Német Szövetsé­gi Köztársaságra is. Az a reális külpolitika, amelyet Brandt kancel­lár kormánya folytat, jelentős ha­tást gyakorolt az európai légkörre. Ez vonatkozik az Amerikai Egye­sült Államokra is annyiban, ameny­­nyiben készség mutatkozik, hogy lemondjon a hidegháború időszaká­nak sok dogmájáról, amely hosszú időn át meghatározta az egész ame­rikai külpolitika irányát. Más szóval a mi következetes békeszerető politikánk és az esemé­nyek egész menete fokozatosan an­nak a szükségszerűségnek a felis­merésére késztetik a tőkés világot, hogy a békés egymás mellett élés talaján intézzék az ügyeket a szo­cialista államokkal. A szovjet—nyugatnémet és a len­gyel—nyugatnémet szerződés, amely rögzíti a fennálló európai határok sérthetetlenségét, a Nyugat- Berlinre vonatkozó megállapodások összessége, valamint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjai­ról szóló szerződés, az NDK diplo­máciai blokádjának végérvényes áttörése — ezek Európa fejlődésé­nek hatalmas lépései a békéhez és a biztonsághoz vezető úton. És mindez nem valamiféle egyoldalú győzelem, hanem az értelem és a realizmus nagy diadala a nemzet­közi kapcsolatokban. Természetesen Európában van­nak még megoldásra váró nemzet­közi problémák. Elegendő például megnevezni olyanokat, mint a müncheni diktátum felszámolásá­nak szükségessége, valamint az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ-be. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása lehetővé tenné, hogy Európában sikeresen megtisztítsuk a nemzetközi kapcsolatokat a hábo­rú után keletkezett terheiktől. Az európai történelemben új fe­jezet nyitására hivatott az európai biztonsági és együttműködési érte­kezlet, amelynek összehívásáért sok éven át küzdöttek a szocialista országok. Minden arra vall, hogy az értekezlet nem később, mint 1973 derekán megnyílik. A népek komoly reményeket fűz­nek az európai értekezlethez. El­várják, hogy az értekezlet az euró­pai béke megerősítésének alapvető problémáival foglalkozzék majd, véget vessen a hidegháború keltette , gyanakvásnak, félelemnek, és a jö­vőbe vetett hitet adjon az európai­aknak. Úgy véljük, hogy az európai államok és az értekezlet nem euró­pai részvevői — az Egyesült Álla­mok és Kanada — közötti kapcso­latokat hasznos és egészséges ele­mekkel gazdagítaná az értekezlet munkájának sikere. A jövőben is arra törekszünk, hogy az értekezlet meggyőző eredményeket hozzon va­lamennyi részvevőjének. Mindenki előtt ismeretesek azok a politikai elvek, amelyeken a Szovjetuniónak és szövetségeseinek véleménye szerint az európai népek biztonságának nyugodnia kell. Ezek­ az államhatárok sérthetetlen­sége, a belügyekbe való be nem avatkozás, a függetlenség, az egyen­jogúság, valamint a lemondás az erő alkalmazásáról és a vele való fenyegetésről. Úgy véljük, eljött az ideje annak, hogy napirendre tűzzük az európai gazdasági és kulturális együttmű­ködési program kidolgozását is. Ez­zel kapcsolatban felmerül a kérdés: fellelhetők-e az alapok a kereske­delmi kapcsolatok valamilyen for­májához az Európában létrejött államközi kereskedelmi-gazdasági szervezetek , a KGST és a Közös Piac között? Bizonyára igen, ha a közös piaci tagországok tartózkod­nak bármilyen diszkriminációs pró­bálkozástól a másik féllel szemben, és előmozdítják a természetes két­oldalú kapcsolatok fejlődését és az európai együttműködést. Nem ritkán hallhatjuk, hogy Nyugaton jelentőséget tulajdoníta­nak a kulturális együttműködésnek és különösen az eszmék cseréjének, az információk kibővítésének, a népek közötti kapcsolatoknak. En­gedjék meg, hogy itt félreérthetet­lenül kijelentsem: mi is emellett vagyunk. Magától értetődően ak­kor, ha az ilyen együttműködés valamennyi állam szuverenitásá­nak, törvényeinek és szokásainak tiszteletben tartásával valósul meg, a népek kölcsönös szellemi gazda­godását, a kölcsönös bizalom növe­kedését, a béke és a jószomszédság eszméinek megszilárdítását szolgál­ja. Síkra szállunk az idegenforga­lom bővítéséért. Síkra szállunk a különböző országok közvéleménye közti széles kapcsolatokért, az ifjú­ság, a Rokonszakmák képviselőinek találkozóiért, az állampolgárok kol­lektív vagy egyéni utazásaiért. Egyszóval ezen a területen nem kis lehetőségek nyílnak, ha a kölcsönös tisztelet és az­ egymás ügyeibe való be nem avatkozás szellemében, és nem a hidegháború álláspontjáról kiindulva cselekszünk. Mint ismeretes, előttünk állnak a tárgyalások a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről Euró­pában, elsősorban Közép-Európa térségében. A Szovjetunió állást foglal ezeknek a tárgyalásoknak a komoly előkészítése és hatékony lefolytatása mellett. Az erőviszonyok a kontinensen a béke és a békés együttműködés ja­vára alakulnak. És mi hisszük, hogy a háborúkat ki lehet iktatni az európai népek életéből. Lengyelország VÁLASZOL: S.­OLSZOWSKI KÜLÜGYMINISZTER — Az 1972-es év mely eseményeit tartja ön az európai béke és biz­tonság megszilárdítása szempontjá­­ból a legfontosabbaknak, különös tekintettel a szocialista országok egybehangolt és egységes fellépésé­re? — Az 1972-es év bővelkedett az európai béke és biztonság megszi­lárdítása szempontjából különleges jelentőségű eseményekben.­­ A Moszkvában kötött szerződé­sek a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok közötti kapcsolatok rendezé­séhez vezettek, ami a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelvét igazolta. Általában javult a politikai légkör; az enyhülésnek, a vitás nemzetközi problémák fokozatos rendezésének számos jelét lehet tapasztalni, bár még sok a gyúlékony tűzfészek és a rendezetlen kérdés a világban. — Európa az enyhülés és a nor­malizálódás folyamatában jelentő­sen megelőzte a világ többi részét. Az 1972-es év Európa számára az országok közötti kapcsolatokban egy sor történelmi jelentőségű ese­mény eredményeképpen a fordulat éve lett.­­ 1972 júniusában életbe léptek a Szovjetunió és Lengyelország szerződései az NSZK-val, valamint a négy nagyhatalom megállapodása Nyugat-Berlin ügyében. November­ben megkötötték az NDK és az NSZK közötti alapvető kapcsolatok­ról szóló szerződést. Ezek a szerző­dések a mai közép-európai határo­kat megkérdőjelező, az NDK elis­merését elutasító revansista nyugat­német körök által szított sokéves nyugtalanság időszakát zárták le. Európa életébe az enyhülés és a szi­­lárdulás elemeit hozták, az európai államok és határok általános tiszte­letben tartásának elvét rögzítették. Ezek a szerződések a szocialista ál­lamok politikájának óriási vívmá­nyai. Egységünknek köszönhető, hogy a jogos követeléseinkért foly­tatott nehéz harcban képesek vol­tunk olyan politikai eredmények ki­vívására, amelyek országainknak tartós, békés fejlődést biztosítanak az általánosan elismert határok kö­zött, együttműködésben valamennyi érdekelt állammal.­­ Európa viszonylatában egyál­talában nem mindennapi jelentősé­gű esemény volt az európai bizton­sági és együttműködési konferencia sokoldalú előkészítő megbeszélései­nek megkezdése 1972 novemberé­ben Helsinkiben. Ennek a konferen­ciának az eszméje évekkel ezelőtt merült fel. 1972-ben értek véget a viták magáról az értekezés gondo­latáról, amelyet 34 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vé­­gül is elfogadott. Ezután kezdődött el a nagy vállalkozás konkrét­­elő­készítésének időszaka. — Mit vár ön az 1973-as évtől? — Mindenekelőtt az európai biz­tonsági és együttműködési konfe­rencia sikerét. Úgy­ gondoljuk, hogy a konferencia tanácskozásainak már 1973 júniusában meg kell kezdőd­niük. Óhajtjuk, hogy a konferencia munkája megfelelően alakuljon és pozitív eredményeket hozzon. Eh­hez, úgy véljük, a konferenciát ösz­­sze kell kapcsolni a külügyminisz­terek konstruktív megbeszéléseivel és a szakbizottságok munkájával, végső akkordként pedig magasszin­tű állami képviselők találkozójával. Mindez hangsúlyozná a konferencia rendkívüli jelentőségét a jelenlegi európai együttműködés és a jövőbe­li békés fejlődés számára. Ahhoz, hogy az európai konferencia valóra válthassa e reményeket, ki kell dol­goznia a biztonsági politika minden vonatkozását a megfelelő megegye­zés számára. Ebben a megegyezés­ben le kell rögzíteni és meg kell erősíteni a fennálló európai hatá­rok általános tiszteletben tartásá­­nak, a fegyveres erőszak alkalma­zásáról való lemondásnak, és a kü­lönböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelveit. Az európai biztonsági és együttmű­ködési konferencia tanácskozásai­nak természetesen eredményezniük kell a széles körű gazdasági-tudomá­nyos együttműködést és a nemzet­közi csere más formáinak fejlődé­sét, továbbá nagy vonalakban a ter­mészeti környezet védelmének ki­dolgozását. Arra számítunk, hogy 1973-ban a konferencia megfelelő határozatokat hoz az említett kér­désekben és létrehozza azt az állan­dó szervet, ammely tovább folytatja a munkát az össz-európai biztonság és együttműködés rendszerének ki­építésén. Az 1973-as év másik ese­ménye lesz a fegyveres erők és a fegyverzet Európában végrehajtan­dó csökkentésével foglalkozó tár­gyalássorozat. Az e téren mutatko­zó haladást — az európai biztonság egyensúlyának egyidejű fenntartása mellett — nagy megelégedéssel fo­gadnánk. Bulgária VÁLASZOL: DIMITR D. BRATANOV, AZ EURÓPAI BIZTONSÁG NEMZETI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE, A BRÜSSZELBEN SZÉKELŐ NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG TAGJA . Az év folyamán melyik ese­ményt tartja a legfontosabbnak az európai béke és biztonság megszi­lárdításának szempontjából, külö­nösen a balkáni országok közötti jó­szomszédi viszony fejlődésének vo­natkozásában? — Az 1972. évet az össz-európai értekezlet előkészítése és összehívá­sa folyamatának elmélyülése jel­lemzi. Az egész év folyamán több esemény azt mutatta: törvénysze­rűen érlelődnek az objektív feltéte­lek ahhoz, hogy Európát a háborús konfliktusok szférájából a megér­tés, a biztonság és az együttműkö­dés felé vezessük.­­ A Szovjetunió és a Varsói Szerződésben részt vevő szocialista országok már 1972. januárjában, prágai nyilatkozatukban meghatá­rozták az európai államok közötti békés egymás mellett élés, valamint a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés fejlesz­tésének elveit.­­ Az NSZK-ban a Szovjetunió­val és Lengyelországgal megkötött szerződést éles politikai harcok kö­zepette ratifikálták, s ez a folyamat a revansizmustól fűtött reakciós erők bázisának szűküléséről vallott. A Nyugat-Berlinre vonatkozó négy­oldalú, megállapodás, az NDK és az NSZK közötti alapszerződés, vala­mint az NDK nemzetközi tekinté­lyének növekedése az európai vál­tozások újabb momentumai. Fontos esemény volt a revansista és neoná­ci erőknek az NSZK-ban lezajlott választásokon elszenvedett veresége is. Lehetőségek tárultak fel az NSZK és az NDK közötti normális kapcsolatokra, valamint a békés együttműködés politikájának meg­valósítására egyrészt az NSZK, más­részt a Szovjetunió és a szocialista országok között.­­ Az európai biztonság és együttműködés ügyének nagy poli­tikai sikereként könyvelhető el, hogy Helsinkiben 1972 végén megkezdőd­tek a sokoldalú konzultációk euró­pai országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével. Ennek a gyakorlati eredménynek az eléréséhez történelmi jelentőséggel járult hozzá a Szovjetunió és a szo­cialista országok állandó ilyen irá­nyú tevékenységet alkotó, a békére irányuló kezdeményezéseik sora Az európai szocialista országok állhata­tossága, elvszerűsége és realizmusa nem csupán szétzúzta az európai biztonság és együttműködés ügyé­vel szemben táplált bizalmatlanság és a tagadás gátjait. Ezen túlmenő­en olyan konstruktív javaslatokat eredményezett, amelyek a helsinki konzultációkon pozitív jelentőségű­­eknek bizonyultak. Ki kell emelni a béke ügyéhez nyújtott ama nagy pozitív hozzájárulást, amelyet Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára által vezetett szovjet párt- és kor­mányküldöttség nemrégiben Ma­gyarországon tett látogatása jelen­tett, valamint a Todor Zsivkov elv­társ vezette bolgár párt- és kor­mányküldöttségnek a Szovjetunió­ban tett látogatását. — Meg kell említeni, hogy az európai népek képviselőinek brüsz­­szeli értekezlete 1972 júniusában a legszélesebb tömegeket tette érde­keltté a kollektív biztonság kialakí­tásában, valamint a gyümölcsöző együttműködésre irányuló intézke­dések kidolgozásában. — Mit vár az 1973-as évtől? — Az 1973-as évet az össz-euró­pai értekezletről fogják elnevezni: összekapcsolják azzal az esemény­nyel, amely újabb távlatokat tár majd fel a földrészünk népei közöt­ti békés fejlődés, és együttműködés számára. Nem lehet kétséges, hogy 1973-ban, a Helsinkiben összeülő ér­tekezleten reális alapot fektetnek majd le az európai kollektív bizton­ság és együttműködés kialakítására. Az össz-európai értekezlet határo­zatai gyakorlati távlatokat tárnak majd fel Európában, s ezek új tör­ténelmi jelentőségű változásokhoz vezethetnek a béke, a biztonság és az együttműködés jegyében. Az ál­talános európai enyhülés pozitív hatást gyakorol a balkáni népek kö­zötti barátság és együttműködés légkörének megteremtésére. Meg­győződésünk, hogy az 1973-as esz­tendőben sokoldalú tevékenység bontakozik majd ki a balkáni álla­mok és népek között ennek a folya­matnak az erősítésére. Új fejezet Európában HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1973. JANUÁR 3. o

Next