Hajdú-Bihari Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
1972 „nagy esztendő volt” Európa életében, 1973 pedig a „nagy várakozások éve”. A Központi Sajtószolgálat megbízásából Varga József, a Szolnok megyei Néplap főszerkesztője földrészünk sorsának alakulásával kapcsolatos kérdéseket intézett — részben személyesen, részben levélben — az európai szocialista országok politikai és társadalmi életének néhány jelentős képviselőjéhez. Ez a kezdeményezés azokban a napokban indult útjára, amikor a szocialista országok testvéri közössége, a nemzetközi munkásmozgalom és az egész haladó világ a Szovjetunió megalakulásának fél évszázados jubileumát ünnepelte. Brezsnyev, az SZKP első titkára a Kreml kongresszusi palotájában hatalmas ívű, összefoglaló képet adott egyebek között a világhelyzetről és a nemzetközi politika állapotáról is. Ebben természetszerűen helyet kapott az esztendő „európai mérlegének” megvonása. Ez a rendkívüli alkalom olyan szinten adott szovjet értékelést az 1972-es év európai eredményeiről és távlatairól, hogy az a fel nem adott kérdésekre nyújtott válaszon túl egyben mércéül is szolgál. Mércéül ahhoz, hogy értékelni tudjuk az egyes testvéri szocialista országok sajátos alkotó hozzájárulását az égető európai kérdések megoldásához. Szovjetunió LEONYID BREZSNYEV, AZ SZKP KB FŐTITKÁRA AZ EURÓPAI HELYZET TÁVLATAIRÓL Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram meghirdette, hogy a Szovjetunió kész elmélyíteni a kölcsönösen előnyös együttműködési kapcsolatokat minden területen mindazokkal az államokkal, amelyek a maguk részéről erre törekszenek . Európával kapcsolatban még határozottabban fogalmazódott meg a feladat: gyökeres fordulatot kell megvalósítani ezen a földrészen az enyhülés és a béke felé. A XXIV. kongresszus óta nem sokkal több mint másfél év telt el. Már most bizonyossággal mondhatjuk azonban, hogy pártunk és a szovjet állam nem keveset tett a békeprogram legfontosabb megállapításainak megvalósításáért. Amilyen mértékben növekszik a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok ereje és befolyása, amilyen mértékben aktivizálódik békeszerető politikánk és fejlődnek más fontos, a mai világban végbemenő haladó folyamatok, annál inkább jelentkeznek a realizmus elemei több kapitalista állam politikájában is. Ez mindenekelőtt Franciaországra vonatkozik, amelynek vezetői, De Gaulle tábornok, majd Pompidou elnök, már néhány évvel ezelőtt határozottan hozzákezdtek a kölcsönösen előnyös együttműködéshez a Szovjetunióval és más szocialista államokkal. Vonatkozik ez a Német Szövetségi Köztársaságra is. Az a reális külpolitika, amelyet Brandt kancellár kormánya folytat, jelentős hatást gyakorolt az európai légkörre. Ez vonatkozik az Amerikai Egyesült Államokra is annyiban, amenynyiben készség mutatkozik, hogy lemondjon a hidegháború időszakának sok dogmájáról, amely hosszú időn át meghatározta az egész amerikai külpolitika irányát. Más szóval a mi következetes békeszerető politikánk és az események egész menete fokozatosan annak a szükségszerűségnek a felismerésére késztetik a tőkés világot, hogy a békés egymás mellett élés talaján intézzék az ügyeket a szocialista államokkal. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés, amely rögzíti a fennálló európai határok sérthetetlenségét, a Nyugat- Berlinre vonatkozó megállapodások összessége, valamint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjairól szóló szerződés, az NDK diplomáciai blokádjának végérvényes áttörése — ezek Európa fejlődésének hatalmas lépései a békéhez és a biztonsághoz vezető úton. És mindez nem valamiféle egyoldalú győzelem, hanem az értelem és a realizmus nagy diadala a nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen Európában vannak még megoldásra váró nemzetközi problémák. Elegendő például megnevezni olyanokat, mint a müncheni diktátum felszámolásának szükségessége, valamint az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ-be. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása lehetővé tenné, hogy Európában sikeresen megtisztítsuk a nemzetközi kapcsolatokat a háború után keletkezett terheiktől. Az európai történelemben új fejezet nyitására hivatott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amelynek összehívásáért sok éven át küzdöttek a szocialista országok. Minden arra vall, hogy az értekezlet nem később, mint 1973 derekán megnyílik. A népek komoly reményeket fűznek az európai értekezlethez. Elvárják, hogy az értekezlet az európai béke megerősítésének alapvető problémáival foglalkozzék majd, véget vessen a hidegháború keltette , gyanakvásnak, félelemnek, és a jövőbe vetett hitet adjon az európaiaknak. Úgy véljük, hogy az európai államok és az értekezlet nem európai részvevői — az Egyesült Államok és Kanada — közötti kapcsolatokat hasznos és egészséges elemekkel gazdagítaná az értekezlet munkájának sikere. A jövőben is arra törekszünk, hogy az értekezlet meggyőző eredményeket hozzon valamennyi részvevőjének. Mindenki előtt ismeretesek azok a politikai elvek, amelyeken a Szovjetuniónak és szövetségeseinek véleménye szerint az európai népek biztonságának nyugodnia kell. Ezek az államhatárok sérthetetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás, a függetlenség, az egyenjogúság, valamint a lemondás az erő alkalmazásáról és a vele való fenyegetésről. Úgy véljük, eljött az ideje annak, hogy napirendre tűzzük az európai gazdasági és kulturális együttműködési program kidolgozását is. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: fellelhetők-e az alapok a kereskedelmi kapcsolatok valamilyen formájához az Európában létrejött államközi kereskedelmi-gazdasági szervezetek , a KGST és a Közös Piac között? Bizonyára igen, ha a közös piaci tagországok tartózkodnak bármilyen diszkriminációs próbálkozástól a másik féllel szemben, és előmozdítják a természetes kétoldalú kapcsolatok fejlődését és az európai együttműködést. Nem ritkán hallhatjuk, hogy Nyugaton jelentőséget tulajdonítanak a kulturális együttműködésnek és különösen az eszmék cseréjének, az információk kibővítésének, a népek közötti kapcsolatoknak. Engedjék meg, hogy itt félreérthetetlenül kijelentsem: mi is emellett vagyunk. Magától értetődően akkor, ha az ilyen együttműködés valamennyi állam szuverenitásának, törvényeinek és szokásainak tiszteletben tartásával valósul meg, a népek kölcsönös szellemi gazdagodását, a kölcsönös bizalom növekedését, a béke és a jószomszédság eszméinek megszilárdítását szolgálja. Síkra szállunk az idegenforgalom bővítéséért. Síkra szállunk a különböző országok közvéleménye közti széles kapcsolatokért, az ifjúság, a Rokonszakmák képviselőinek találkozóiért, az állampolgárok kollektív vagy egyéni utazásaiért. Egyszóval ezen a területen nem kis lehetőségek nyílnak, ha a kölcsönös tisztelet és az egymás ügyeibe való be nem avatkozás szellemében, és nem a hidegháború álláspontjáról kiindulva cselekszünk. Mint ismeretes, előttünk állnak a tárgyalások a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről Európában, elsősorban Közép-Európa térségében. A Szovjetunió állást foglal ezeknek a tárgyalásoknak a komoly előkészítése és hatékony lefolytatása mellett. Az erőviszonyok a kontinensen a béke és a békés együttműködés javára alakulnak. És mi hisszük, hogy a háborúkat ki lehet iktatni az európai népek életéből. Lengyelország VÁLASZOL: S.OLSZOWSKI KÜLÜGYMINISZTER — Az 1972-es év mely eseményeit tartja ön az európai béke és biztonság megszilárdítása szempontjából a legfontosabbaknak, különös tekintettel a szocialista országok egybehangolt és egységes fellépésére? — Az 1972-es év bővelkedett az európai béke és biztonság megszilárdítása szempontjából különleges jelentőségű eseményekben. A Moszkvában kötött szerződések a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok rendezéséhez vezettek, ami a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelvét igazolta. Általában javult a politikai légkör; az enyhülésnek, a vitás nemzetközi problémák fokozatos rendezésének számos jelét lehet tapasztalni, bár még sok a gyúlékony tűzfészek és a rendezetlen kérdés a világban. — Európa az enyhülés és a normalizálódás folyamatában jelentősen megelőzte a világ többi részét. Az 1972-es év Európa számára az országok közötti kapcsolatokban egy sor történelmi jelentőségű esemény eredményeképpen a fordulat éve lett. 1972 júniusában életbe léptek a Szovjetunió és Lengyelország szerződései az NSZK-val, valamint a négy nagyhatalom megállapodása Nyugat-Berlin ügyében. Novemberben megkötötték az NDK és az NSZK közötti alapvető kapcsolatokról szóló szerződést. Ezek a szerződések a mai közép-európai határokat megkérdőjelező, az NDK elismerését elutasító revansista nyugatnémet körök által szított sokéves nyugtalanság időszakát zárták le. Európa életébe az enyhülés és a szilárdulás elemeit hozták, az európai államok és határok általános tiszteletben tartásának elvét rögzítették. Ezek a szerződések a szocialista államok politikájának óriási vívmányai. Egységünknek köszönhető, hogy a jogos követeléseinkért folytatott nehéz harcban képesek voltunk olyan politikai eredmények kivívására, amelyek országainknak tartós, békés fejlődést biztosítanak az általánosan elismert határok között, együttműködésben valamennyi érdekelt állammal. Európa viszonylatában egyáltalában nem mindennapi jelentőségű esemény volt az európai biztonsági és együttműködési konferencia sokoldalú előkészítő megbeszéléseinek megkezdése 1972 novemberében Helsinkiben. Ennek a konferenciának az eszméje évekkel ezelőtt merült fel. 1972-ben értek véget a viták magáról az értekezés gondolatáról, amelyet 34 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada végül is elfogadott. Ezután kezdődött el a nagy vállalkozás konkrételőkészítésének időszaka. — Mit vár ön az 1973-as évtől? — Mindenekelőtt az európai biztonsági és együttműködési konferencia sikerét. Úgy gondoljuk, hogy a konferencia tanácskozásainak már 1973 júniusában meg kell kezdődniük. Óhajtjuk, hogy a konferencia munkája megfelelően alakuljon és pozitív eredményeket hozzon. Ehhez, úgy véljük, a konferenciát öszsze kell kapcsolni a külügyminiszterek konstruktív megbeszéléseivel és a szakbizottságok munkájával, végső akkordként pedig magasszintű állami képviselők találkozójával. Mindez hangsúlyozná a konferencia rendkívüli jelentőségét a jelenlegi európai együttműködés és a jövőbeli békés fejlődés számára. Ahhoz, hogy az európai konferencia valóra válthassa e reményeket, ki kell dolgoznia a biztonsági politika minden vonatkozását a megfelelő megegyezés számára. Ebben a megegyezésben le kell rögzíteni és meg kell erősíteni a fennálló európai határok általános tiszteletben tartásának, a fegyveres erőszak alkalmazásáról való lemondásnak, és a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelveit. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia tanácskozásainak természetesen eredményezniük kell a széles körű gazdasági-tudományos együttműködést és a nemzetközi csere más formáinak fejlődését, továbbá nagy vonalakban a természeti környezet védelmének kidolgozását. Arra számítunk, hogy 1973-ban a konferencia megfelelő határozatokat hoz az említett kérdésekben és létrehozza azt az állandó szervet, ammely tovább folytatja a munkát az össz-európai biztonság és együttműködés rendszerének kiépítésén. Az 1973-as év másik eseménye lesz a fegyveres erők és a fegyverzet Európában végrehajtandó csökkentésével foglalkozó tárgyalássorozat. Az e téren mutatkozó haladást — az európai biztonság egyensúlyának egyidejű fenntartása mellett — nagy megelégedéssel fogadnánk. Bulgária VÁLASZOL: DIMITR D. BRATANOV, AZ EURÓPAI BIZTONSÁG NEMZETI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE, A BRÜSSZELBEN SZÉKELŐ NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG TAGJA . Az év folyamán melyik eseményt tartja a legfontosabbnak az európai béke és biztonság megszilárdításának szempontjából, különösen a balkáni országok közötti jószomszédi viszony fejlődésének vonatkozásában? — Az 1972. évet az össz-európai értekezlet előkészítése és összehívása folyamatának elmélyülése jellemzi. Az egész év folyamán több esemény azt mutatta: törvényszerűen érlelődnek az objektív feltételek ahhoz, hogy Európát a háborús konfliktusok szférájából a megértés, a biztonság és az együttműködés felé vezessük. A Szovjetunió és a Varsói Szerződésben részt vevő szocialista országok már 1972. januárjában, prágai nyilatkozatukban meghatározták az európai államok közötti békés egymás mellett élés, valamint a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés fejlesztésének elveit. Az NSZK-ban a Szovjetunióval és Lengyelországgal megkötött szerződést éles politikai harcok közepette ratifikálták, s ez a folyamat a revansizmustól fűtött reakciós erők bázisának szűküléséről vallott. A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú, megállapodás, az NDK és az NSZK közötti alapszerződés, valamint az NDK nemzetközi tekintélyének növekedése az európai változások újabb momentumai. Fontos esemény volt a revansista és neonáci erőknek az NSZK-ban lezajlott választásokon elszenvedett veresége is. Lehetőségek tárultak fel az NSZK és az NDK közötti normális kapcsolatokra, valamint a békés együttműködés politikájának megvalósítására egyrészt az NSZK, másrészt a Szovjetunió és a szocialista országok között. Az európai biztonság és együttműködés ügyének nagy politikai sikereként könyvelhető el, hogy Helsinkiben 1972 végén megkezdődtek a sokoldalú konzultációk európai országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével. Ennek a gyakorlati eredménynek az eléréséhez történelmi jelentőséggel járult hozzá a Szovjetunió és a szocialista országok állandó ilyen irányú tevékenységet alkotó, a békére irányuló kezdeményezéseik sora Az európai szocialista országok állhatatossága, elvszerűsége és realizmusa nem csupán szétzúzta az európai biztonság és együttműködés ügyével szemben táplált bizalmatlanság és a tagadás gátjait. Ezen túlmenően olyan konstruktív javaslatokat eredményezett, amelyek a helsinki konzultációkon pozitív jelentőségűeknek bizonyultak. Ki kell emelni a béke ügyéhez nyújtott ama nagy pozitív hozzájárulást, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség nemrégiben Magyarországon tett látogatása jelentett, valamint a Todor Zsivkov elvtárs vezette bolgár párt- és kormányküldöttségnek a Szovjetunióban tett látogatását. — Meg kell említeni, hogy az európai népek képviselőinek brüszszeli értekezlete 1972 júniusában a legszélesebb tömegeket tette érdekeltté a kollektív biztonság kialakításában, valamint a gyümölcsöző együttműködésre irányuló intézkedések kidolgozásában. — Mit vár az 1973-as évtől? — Az 1973-as évet az össz-európai értekezletről fogják elnevezni: összekapcsolják azzal az eseménynyel, amely újabb távlatokat tár majd fel a földrészünk népei közötti békés fejlődés, és együttműködés számára. Nem lehet kétséges, hogy 1973-ban, a Helsinkiben összeülő értekezleten reális alapot fektetnek majd le az európai kollektív biztonság és együttműködés kialakítására. Az össz-európai értekezlet határozatai gyakorlati távlatokat tárnak majd fel Európában, s ezek új történelmi jelentőségű változásokhoz vezethetnek a béke, a biztonság és az együttműködés jegyében. Az általános európai enyhülés pozitív hatást gyakorol a balkáni népek közötti barátság és együttműködés légkörének megteremtésére. Meggyőződésünk, hogy az 1973-as esztendőben sokoldalú tevékenység bontakozik majd ki a balkáni államok és népek között ennek a folyamatnak az erősítésére. Új fejezet Európában HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1973. JANUÁR 3. o