Hajdú-Bihari Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-07 / 5. szám

Petőfi-emlékek nyomában Petőfi Sándor ma is örök emlékként és törvényként él a nemzet tudatában és lel­kében. Költészetét és legendákat teremtő fiatal sorsát kitörölhetetlenül őrzik az egy­mást váltó nemzedékek. Számunkra neve, jelleme és politikai hitvallása példakép. Százötven évvel ezelőtt indult el Kiskőrösről és azóta neve, költészete bejárta és meghódította a világot. Most induló sorozatunkban Petőfi és Debrecen kapcsolatáról adunk tájékoztatást olvasóinknak. Ha csak részleteiben is, de szeretnénk hírt adni ar­ról, hogyan élt a város társadalma és ifjúsága körében a múlt században a magyar líra kiváló egyénisége. E sorozatunk valamivel több mint egy fél évszázadot foglal magá­ban a költővel kapcsolatosan. Az anyag gyűjtése során messzemenő segítséget kaptam a megyei, illetve a kollégiumi levéltár munkatársaitól. Köszönöm jóindulatukat, önzet­len segítségüket. A kronológiai sorrendet figyelemmel kísérve szeretném Petőfi és Debrecen kap­csolatát bemutatni. Ez a „hideg telű” város a didergés keserves óráiban is otthont nyújtott a szenvedésekből ideérkezett költőnek. „Egy telem­ Debrecenben” Mikor tartózkodott Petőfi huzamosabb ideig Debrecenben? Erre választ kapunk a Debreceni Református Kollégium Önképző­­köri Társulata kiadásában és szerkesztésé­ben megjelent Heti Közlöny 1883/84-es szá­mában megjelent D. Kovács János: Petőfi Debreczenben című cikkéből.­­ Életében két ízben volt Petőfi huzamos ideig Debreczenben, először az 1843-ik év őszén. Legjobb barátai egyikének, Orlai Pet­hies Somának szüleinél, rokoni körben töl­tötte a szünidőt Mező-Berényben, mint pápai diák, midőn egy barátja hívására, kis ügyei Debreczenbe szólították, Orlaival elhatároz­ták, hogy a kálvinista Rómát megtekintik. A Hatvan utczai sírkertben Csokonai sírjánál töltött néhány percet, aztán indult tovább Duna-Vecsére szüleihez a Hortobágyon ke­resztül Tisza-Fürednek. A hortobágyi puszta egyszerű szépségei lebilincselték a költő lel­két s ekkor született a „Hortobágyi kocsmá­­rosné angyalom” kezdetű, gyönyörű hangu­latos költemény. ... Petőfi a Komlósy színtársulathoz szer­ződött. Azonban már az 1843-ik év november 24-én Székelyhidon felbomlott a társulat. „Ennél fogva nem volt mást tennem — mondja a költő Bajzához írt levelében — mint Debreczenbe jönnöm vissza, nem csu­pán azon okból, hogy társaságunk felbom­lott, de leginkább mert beteg vagyok a be­tegségem napról napra terhesül...” A betegség az ágyhoz szegezte a szegény költőt, akinek alig volt annyi pénze, hogy a város szélén, a Várad utcza végén az akasz­tófához közel, a Fogas Józsefné házánál sze­gényes lakást béreljen. Abban az időben a Várad utca a mai Béke útjától a Nagyállo­más felé terjedő utcafront volt, most Vörös Hadsereg útja, illetve Petőfi tér. A Béke út­jától (a múlt században: Szent Anna utca), a Nagytemplom felé haladó utcarészt már Petőfi korában is Piac utcának hívták. Midőn egészsége annyira helyreállt, hogy a kollégiumba fellátogathatott, idejének leg­nagyobb részét az akkori olvasó szobában (18-ik coetus) töltötte el, olvasgatva, tanul­mányozva és verset írva. A könyvtárnok ek­kor Kovács József volt, aki mint cantus­­praeses igen jó zenész lévén, Petőfinek itt készült dalaira dallamot készített p. o. A vi­rágnak megtiltani nem lehet kezdetű dalra is. *«* Petőfi debreceni tartózkodása is nagymér­tékben hozzájárult ahhoz, hogy költészete már pályakezdő korában belopta magát a kollégiumi tanulóifjúság szívébe. Maga az a tény, hogy a költő itt-tartózkodása idején gyakorta ellátogatott a kollégiumi könyvtár­ba és ott olvasgatott, verset írt, önszorga­lomból tanulta a francia nyelvet, lehetőséget és módot teremtett arra, hogy megismerked­jék olyan felvilágosult, haladó szellemű ta­nárokkal és diákokkal, akik a későbbiek so­rán nemcsak lelkes hívei, de igaz hitű szó­szólói, propagálói, népszerűsítői voltak Petőfi költészetének. Tehát itt nemcsak feltétele­zésről, hanem magáról a valóságról van szó. Petőfinek kialakult egy olyan baráti köre, amelynek tagjai lelkes irodalomszerető és­­pártoló tanárok és diákok voltak. Erre pél­dát is említettem már Kovács József könyv­táros személyében. A költő 1843 november végén érkezett Deb­recenbe. Ekkor már beteg volt. Pákh Albert itt volt jogász és nevelő, ő segítette, ameny­­nyire tehette. Bajza is küldött tiszteletdíjat, de mindez csekélység volt . Petőfi egy telet többnyire fűtetlen szobában, fázva, éhezve húzott ki Fogas Józsefnénál, a színház jegy­A Hajdú-Bihar megyei Levéltár birtok.-­ ban van egy érdekes aláírási ív, amely 1849. január 2-i keltezésű. Ezen az íven található Petőfi Sándor sajátkező aláírása is. Ez önma­gában még nem mond sokat. Arra voltam kíváncsi, hogy a költő debreceni tartózkodá­sa idején, 1849. január 2-án milyen célból ír­ta alá a nevét ennek az ívnek? A kutatás során kiderült, hogy Petőfi az említett napon belépett a Debreceni Polgári Kaszinóba. Mi­kor és milyen céllal alakult meg ez az intéz­mény? Erre a következőkben adunk választ. A kaszinó megalakulása a reformkor má­sodik szakaszára esik. A megyei levéltárban megvan a kaszinó történetének iratanyaga, ehhez forrásmunkaként­ felhasználtam Bol­­disár Kálmán dr. A Debreceni Casinó száz­éves története 1833—1933 című feldolgozását. Magyarországra a nagy Széchenyi István gróf hozta a művelt angol sziget­országból a társulási eszmét, amelyet a régi Pesten ma­ga valósított meg a magyar főurak szőkebb körében, amikor indítványára a Nemzeti Ca­sinó megalakult az 1827. esztendőben, amely után számos vidéki város követte a nemes példát. Debrecen város már akkor is az ország legnagyobb városa volt, ahol nagy városi magisztrátus, régi kulturális intézmények, magasfokú országos hivatalok és vagyonos szedőjénél, kinek szívességéből a színházba is eljárhatott. 1844. február elején kopott ru­hában, egy kötet verssel indult Pestre, ahol Vörösmarty ajánlására megjelent első kötete. A Debrecenben töltött bő két hónap nem volt hiábavaló. Petőfi ezt az időszakot mű­veltségének gyarapítására fordította. Hasz­nálta a főiskola könyvtárát, megtanult fran­ciául, olvasta Hugo Viktort és Bérangert, akit nagyon megkedvelt, megismerkedett a francia romantikusokkal s dramaturgiai ta­nulmányokkal foglalkozott. Mindebből vilá­gosan kitűnik, hogy a költő szenvedélyesen, lankadatlan akaraterővel művelte magát Debrecenben. Petőfit megszerette és költészetét már a kezdetben is nagyra értékelte a kollégiumi ifjúság. Erre bizonyítékként említhetem: A debreczeni anyaiskolabeli ifjak Olvasó Tár­sasága Választmányának jegyzőkönyve (1841. es és 1846-os) gyűjteményét, amelyben a kö­vetkezőket olvashatjuk: Választmányi ülés 1945. február 16-án. (79- es oldal, 7-es szám). „Megrendelte a választ­mány a következő könyveket: a legközelebbi org gyűlési törvényczikkek kiv. formában; Horváth Magyarok története 111. k. kötetét, A helység kalapácsát Petőfitől stb.” A jegyzőkönyv 96. oldalán ez a bejegyzés olvasható: „Több az irodalom mezején már megjelent szellemképző művek nélkülözhe­tetlenségét érezvén a társulat — jelenleg kö­vetkezők rendeltettek megszerettetni: Bajza Békési kalandjai, Meghasonlott kedélyek, Pe­tőfi Szerelem gyöngyei, Petőfi verseinek II-ik kötete.” Mit bizonyít a két megrendelés szövege? Elsősorban azt, hogy milyen gyorsan reagált a főiskola Olvasó Társasága az újonnan megjelent szellemi termékekre, könyvekre. Petőfi első nagyobb lélegzetű alkotása, egy­úttal első nyomtatásban megjelent kötete, A helység kalapácsa című komikus eposz. (1844 augusztusában írta, október végén jelent meg, néhány nappal a Versek című kötet előtt.) Másodsorban: Felismerték, hogy a szellem­képző művek nélkülözhetetlenségébe bele­tartozik, attól elválaszthatatlan Petőfi „ifjú­kori” költészete is. Petőfit egyenrangúnak tartották a korabeli költőkkel. Így adózott a főiskola ifjúsága a Debrecenben fagyoskodó Petőfi szellemének. Ehhez a korán feliszt, és elismert népszerűséghez, költészete iránt megnyilvánult rajongáshoz hozzájárult Pető­fi első huzamos itt-tartózkodása és az a ba­ráti kötelék, amely segítője és elindítója volt költészete fejlődésének további útján. Lehet, hogy a további kutatások során a megsárgult iratok lapjairól előkerülnek olyan személyek nevei, akikkel Petőfi baráti kapcsolatot tar­tott, polgárság tagjai együttvéve igen tekintélyes számú művelt társadalmi osztályt alkottak. A város magistratus vezetősége és az úgy­nevezett Táblás urak (táblabírák) összefog­tak tehát és megkezdették az immár száz­­esztendős "Debreceni Casinó megalakulásának előmunkálatait. Mindenképpen rendkívüli szerencse, hogy a Casinó értékes irattárában hiánytalanul, teljesen megvannak a megalakulási és kezdő évekből való összes jegyzőkönyvek, így te­hát megállapítható, hogy a megalakulás az első jegyzőkönyv szerint 1833. március 13. napján történt, bár az előre kibocsátott fel­hívás szövege 1833. február 5. kelettel, feb­ruár 13. napjára írta. A Debreceni Casino, mint részvényes egye­sület alakult meg legelőször 150 részvényes taggal, akik évenként 12 pengőforint fizeté­sére kötelezték magukat, teljesen szervezett alapszabályokkal ellátva, szövetkezvén a társaság a nemzeti nyelvnek és csinosodás­­nak hasznos és jobb ízlésű társalkodás útján való terjesztésére, amellett a szépművészetek és jótékony intézetek pártolására és a nem­zeti szorgalom előmozdítására, tagja lehetvén a társaságnak polgári állásra és foglalkozás­ra tekintet nélkül minden tisztességes fér­fiú, a szülei vagy tanítói felügyelet alatt le­vők kivételével. A megalakulás az 1833. év március 13. napján történt meg, és pedig az Andaházi- Szilágyi Mihály-féle ház emeletén levő he­lyiségben. Az 1833. évtől fogva megvannak a Casino irattárában a jegyzőkönyvek és számadások, amelyekből azonban az a sajnálatos dolog tűnik ki, hogy a Casino tagjai közt megha­­sonlás támadt és ez oda vezetett, hogy a Ca­sino tagjainak egy része kiválván, új Casino­­egyletet alapított Polgári Casino néven. A kétfelé szakadásnak társadalmi okai voltak, amelyek azon kor felfogásában gyökereztek, mert eddig a Casinóban a tagok között a ve­zető szerepet nagyobb részt nem debreceni születésű vidéki nemes urak vitték és velük együtt tartottak a városi magistrátus urai, míg a tulajdonképpen való helybeli polgár­ság, különösen a cívisosztály nem nagy szám­mal vett részt a Casino életében. Az úgynevezett Polgári Casino a Fehér-ló vendéglőben vett ki szállást magának és ott 2 párt évi díj mellett az emeleten foglalt helyet. Nevezetes esemény volt mind a két Casino számára az 1845. év folyamán a nagyszerű hazafinak, Széchenyi István grófnak Debre­cenben való személyes látogatása, aki a Ti­­sza-szabályozás előmunkálatainak megkezdé­sére kormánybiztosnak jött. ősszel, október 5-én érkezett meg és másnap a Polgári Ca­sino helyiségében kijelentette, hogy „mennyi­re gyönyörét találja annyi derék tősgyöke­res magyar embernek együtt látásán”. A vendégkönyvbe ezt írta be: ,azon nép, mely nemzetiségét hőn ápolva, egyesült erővel küzd előmeneteléért, előbb-utóbb saját hom­lokára tűzi a diadal repkényét”. Az 1848-as tavaszi forradalom és utána az 1849. téli országgyűlés Debrecent különösen fontos hellyé avatták, ahova az egész ország figyelt és ahova az egész nemzet összejött. A Casino életében is nagy dolog történt, mert létrehozta az idő a várva várt egyesülést. Megtörtént az egyesülés, így az egyesült Ca­sino mintegy 1000 tagra növekedett. Azt azonban kikötötték, hogy ezentúl Polgári Ca­sino legyen annak a neve, évi 2 párt tagdíj fizetése mellett. Egy érdekes aláírási ív maradt meg az 1848—49-es nagy időkből. Ez akkor keletke­zett, amikor 1849 telén Kossuth Lajos a kor­mánnyal és az országgyűléssel Debrecenbe menekült, ahova az ország színe-java összese­­reglett. A sok nevezetes személy mind ideig­lenes szállásban helyezkedvén el, nagy része szükségét érezte a társadalmi életnek, ezért az egyesült Casino helyiségének látogatására egy­ért fizetése mellett nevüket aláírták. Az érdekes íven sok fényes név található, mint Petőfi Sándor kapitány, Vörösmarty Mihály, Vas Gereben lapszerkesztő stb. Az egyesült tagjainak nagy része a nagy időkben a fiatalabbak részint mint honvédek az idősebbek részint mint véres pántlikás nemzetőrök a harctereken küzdöttek. **• Még két nagyon érdekes tartalmú könyv van a Casino birtokában, két vendégkönyv, a Casinóban megfordult látogatók saját kezű aláírásával telve. A régebbi mindjárt a meg­alakuláskor kezdődött és 1833. évtől az 1849. év nyaráig tart és benne a következő nevek találhatók: Gróf Széchenyi István (két íz­ben), báró Eötvös József, Petőfi Sándor, Va­­hot Imre, Irinyi János stb. Az 1873-tól az 1922-ig benne található sze­mélyek aláírása: Jókai Mór, Reviczky Gyu­la, Ábrányi Emil stb. Több mint negyven folyóirat és újság járt a Polgári Casinónak. Ez pedig élénk kulturá­lis életre utal. Hatása a későbbiekben érző­dik a város irodalmi megmozdulásaiban is. (Folytatjuk) Bieliczky Sándor Petőfi a Polgári Casinóban Csokonai sírjánál töltött néhány percet fDéSL •»~«**~ - y ...L—— — - A választmányi ülés jegyzőkönyvének 96. oldalán olvasható Petőfi Sándor kapitány fizetett két pengő forintot jv*..///’?' j 4** *■ s* j /x f “ ^ jp# -s jl'x+tzx /fy j­tfyjJr fe/A áé'Zt A tZZ----t/jxz--------i .J-V j .............-____—-------4L. *' 7 —“**■- ——............... šr > /\ (Sr,/? / * s . ’ . • y , xr Átí yz /*»•!+■ ' ' fit,-**,, x * O 0 íj * % ^ S/4 ---' ---------------------­'ÁV ------------------ - Petőfi Debrecenben (Orlai Petries Soma festménye) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1973. JANUAR 7.o

Next