Hajdú-Bihari Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-23 / 69. szám

(Folytatás az 1. oldalról) segítik, hogy tovább mélyüljön a tanácsok és a lakosság kapcsolata, szélesedjen a szocialista demokrá­cia, a lakosság aktív részvétele a tanácsok munkájának támogatásá­ban és ellenőrzésében, a helyi fej­lesztési célok kidolgozásában és végrehajtásában. Miniszterelnökünk beszámolója tapasztalatainkkal egyezően arról tanúskodik, hogy a Központi Bi­zottság tavaly novemberi ülése óta már sok minden történt a X. kong­resszus határozatainak jobb végre­hajtásáért. A további tennivalókra a kormánynak van jól megalapozott intézkedési terve, s mindenütt ki­alakították a határozatból adódó he­lyi feladatokat. Nagyon fontos, hogy ne törjön meg ez a lendület, és a feltárt hibákat is kijavítva, a nehéz­ségeket leküzdve, közös akarattal elérjük a kitűzött célokat. Minden lehetőségünk megvan a magasabb színvonalú, felelősség­teljesebb munkához, a valóban nagy feladatok elvégzéséhez. Pár­tunk egysége a X. kongresszus óta tovább erősödött. Erősödött mun­kásosztályunk vezető szerepe és nőtt áldozatkészsége. Parasztsá­gunk, értelmiségünk szövetsége munkásosztályunkkal, egyetértése a szocializmus teljes felépítésével — erős és szilárd alapokon nyug­szik. Programunk egyértelmű és vi­lágos. A dolgozó tömegek támogat­ják közösen kidolgozott politikán­kat, törekvéseinket. A nemzetközi feltételek is kedvezőek számunkra. Ezt a kedvező helyzetet a kormány­nak, minden felelős testületnek és vezetőnek az egész országban tet­tekre kell váltania! Németh Károly elvtárs felszóla­lása után Szviridov Ivánné Sza­­bolcs-Szatmár megyei, Cservenka Ferencné Pest megyei képviselő szólalt fel. Ezután került sor Hal­­rász Gyula Hajdú-Bihar megyei 1. számú választó­kerület képviselőjé­nek felszólalására i­mét. Ezért további, fejlesztésre van szükség a tömegközlekedés javítá­sa érdekében. Ha a továbbiakban legalább a jelenlegi szintet akarjuk tartani, feltétlenül szükséges a vá­rosi közlekedésre alkalmas típusú kocsipark bővítése. Ezt a Volán Tröszt és a vállalat saját erőből megoldani nem tudja, ezért kérjük dr. Csanádi miniszter elvtársat, hogy a fővároshoz hasonló népgaz­dasági támogatással segítse Debre­cen közlekedési gondjainak megol­dását. Debrecen várost kettészeli a Budapest—Záhony közötti vasút­vonal, amely a városrészek össze­kapcsolása szempontjából komoly gondokat okoz. A sorompók zárva­­tartási ideje 50 százalékos, ami azt jelenti, hogy egy órából 30 percet zárva vannak. A közlekedés me­netidejének tartása, valamint az utazási idő meghosszabbodása je­lentős veszteséget okoz nemcsak a Volán Vállalatnak, és az ott közle­kedő dolgozóknak, hanem a terme­lő vállalatoknak is, mivel az ösz­szes városi személyforgalom 25— 30 százaléka itt bonyolódik le. Tisztelettel kérem a miniszter elvtársat, hogy az 1973 júniusában sorra ker­ülő vizsgálat során vegye e gondjainkat figyelembe, s javas­lom, hogy a népgazdaság teherbíró képességétől függően a tervbe vett Április 4. úti felüljáró építését a jelenleg épülő homokkerti felül­járó befejezése után megkezdjék. Halász Gyula hozzászólása befe­jezéséül kérte a munkásosztály helyzetével való további rendszeres foglalkozást, a határozatok végre­hajtásának szigorú ellenőrzését, majd a kormány elnökének beszá­molóját, valamint a kormány in­tézkedési tervét elfogadta, s elfoga­dásra javasolta. Halász Gyula felszólalása után Balogh László Békés megyei képvi­selő kapott szót, majd szünet követ­kezett. Szünet után Varga Gáborné el­nökletével folytatta munkáját az országgyűlés. FOLYTATJA TANÁCSKOZÁSÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Halász Gyula felszólalása Bevezetőben a Magyar Tanács­­köztársaság jelentőségéről szólott a képviselő, majd így folytatta: " Sokszorozza meg felelősségün­ket e nap történelmi jelentősége, és e fontos napirend megtárgyalását úgy végezzük el, hogy az tovább erősítse a munkásosztályban és szö­vetségeseiben azt a tudatot, hogy a szocializmus építésének magasabb szintjén is vannak nehezebb szaka­szok, de azok őszinte feltárása és megoldása bizalmat és erőt ad min­den dolgozónak. A munkásság bízik a pártban Ezért tartom nagy jelentőségű­nek választókerületem dolgozóival együtt, pártunk Központi Bizottsá­gának, 1972. november 14—15-i ha­tározatát és állásfoglalását. Válasz­tókerületemben, de Hajdú-Bihar megyében mindenütt a határozat megjelenése után azonnal érezhető volt munkásaink őszinte öröme, el­ismerése és bizalma, amelyet a párt­tal, a kormánnyal szemben tanúsí­tanak. Nagy jelentőségűnek tartom a tapasztaltakat azért is, mert azokban a napokban a munkások konkrétan még nem is tudták, ho­gyan fog mindez a gyakorlatban realizálódni, de azt tudták, hogy a párt és a kormány az intézkedést nem csupán ár- és bérpolitikai okok miatt hozta, hanem ezzel a mun­kásosztály hatalmát erősítette. Ezt a felismerést azért tartom szüksé­gesnek kiemelni, mert a mi me­gyénk és Debrecen városa jelentős iparral csak a felszabadulás óta rendelkezik, így a régebbi iparvidé­kek munkáshagyományaihoz viszo­nyítva a mi munkásságunk forra­dalmi hagyományai újabb keletűek — mondotta Halász Gyula, majd így folytatta: — A végrehajtás jól szervezett volt. Igaz, hogy egyes felügyeleti szervek nem a minisztertanácsi ha­tározatban megszabott határidőre küldték le a vállalati irányelveket és keretszámokat — s erre a jelen­ségre fel kell, hogy figyeljünk —, de ezek ellenére sikerült a politi­kai munka során az elvárás és helytállás összefüggéseit megértetni munkásainkkal. Az intézkedés egyes üzemeinkben olyan hatást váltott ki, hogy — mondhatnám egyik napról a másikra — megszűnt a korábban tapasztalható munkás­fluktuáció. tet. A lakosság ezért elismeréssel adózik, de az örömök mellett to­vábbi gondjaink is vannak, mivel lakótelepeink fejlődési üteme meg­haladja a közlekedés fejlődési üte­ A béremelésnek jó hatása volt Példaként mondhatom a tisztelt képviselő­társaimnak, hogy saját üzememben a Központi Bizottság állásfoglalása óta elértük, hogy a felvételre kerülő munkásokkal szemben minőségi feltételeket állít­hatunk, s ugyanakkor azt is tapasz­taljuk, hogy munkatársaink válla­lathoz való ragaszkodása egyértel­műen megváltozott. Ma már bérpo­litikai okokból csak elvétve lép ki munkás a vállalattól — és ez na­gyon jó dolog. Munkásaink elége­dettek, nagyra értékelik a párt, a kormá­ny gondoskodását, előlegezett bizalmát, s ez a bizalom kölcsönös. — Az MGM munkásai vélemé­nyét tolmácsolom — mondotta Ha­lász Gyula. — A kormány bízhat abban, hogy a munkások becsületes helytállással, a minőségi munka fokozásával kívánnak bizonyítani. Számíthatunk rájuk, hogy egészsé­gesen támogatják a kormányt a X. kongresszus határozatainak mara­déktalan végrehajtásában. A Minisztertanács a művezetők bérének emelésében is hozott hatá­rozatot, amelyet a művezetők igen lelkesen, megelégedéssel fogadtak. Szeretném azonban a kormány fi­gyelmét felhívni arra, hogy ezzel az alapvető kérdés még most sem ol­dódott meg. Ugyanis a jó szakmun­kások és az őket irányító műveze­tők bére között nincs olyan különb­ség, amely a legjobb szakembereket a művezetői beosztásra ösztönözné, pedig ez számunkra politikai fel­adat is. Ezen túl a bérintézkedéssel további feszültséget idéztünk elő, a termelést közvetlenül irányító és az őket vezető dolgozók között. Ennek feloldására a vállalatok sokat te­hetnek, azonban saját erőből ezt nem tudják megoldani. Debrecen tömegközlekedési gondjairól A Minisztertanács határozatát, amelyet a párt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ülése hatá­rozatainak végrehajtásával kapcso­latos állami feladatokról hozott, örömmel üdvözlöm. Teszem ezt azért is, mert a Magyar Gördülő­csapágy Művek is azon kiemelt 50 vállalat között van, amelynek tevé­kenységét a kormány külön is fi­gyelemmel kíséri. Ezt a kormányin­tézkedést nagyjelentőségűnek tartom mert a gazdaságpolitikai intézkedé­sen túl tovább fog javulni a dolgo­zók élet- és munkakörülménye. A Magyar Gördülőcsapágy Művek több ezer főt foglalkoztató üzem. Mivel magam is ott dolgozom, van módomban tapasztalni, hogy a vál­lalat ereje esetenként kevés ahhoz, hogy hatékonyabban dolgozhasson. Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy a város vezetőinek és gyárunk munkásközvéleményének hangot adva köszönetemet fejezzem ki a A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1973. MÁRCIUS 23. kormánynak, a Magyar Gördülő­csapágy Művek rekonstrukciója megvalósításáért. Dolgozóink indu­lásom előtt megbíztak azzal, hogy tolmácsoljam a kormánynak, hogy ezt az intézkedést eredményes mun­kával és helytállással fogják viszo­nozni. Megjegyezték azonban, hogy időben hosszadalmasnak tartják egy döntés megszületését, hiszen a rekonstrukció gondolata már 1969- ben felvetődött. Kérdésük: indo­­kolt-e egy döntés ilyen mértékű el­húzódása? A munkások életszínvonalának és életkörülményeinek javítása a tömegközlekedési feladatok végre­hajtásának minőségével is össze­függ A kormány ezekre a felada­tokra igen nagy gondot fordított, amely le is mérhető a tömegközle­kedés színvonalának emelkedésé­ben. Megyénkben, főleg Debrecen városban jelentősen javult a hely­ Dr. Horváth István hozzászólása Dr. Horváth István, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára hozzászólásában hangsúlyozta: kedvezőek a politkai, a társadalmi és a gazdasági feltételek ahhoz, hogy a fiatalok jól felkészüljenek hivatásukra, a szocializmus bete­tőzésére, a kommunizmus építésé­nek megkezdésére. Majd így foly­tatta: — Meggyőződéssel elmondhat­juk, hogy ifjúságunk döntő több­sége helytáll az élet minden terüle­tén. Ugyanakkor azonban nincse­nek illúzióink, tudjuk, hogy a ti­zen- és huszonévesek helytállásá­ról szóló igaz szavakat nem mond­hatjuk el mindig, mindenütt, min­den egyes fiatalról. — Több mint három esztendeje már, hogy életünk, munkánk részé­vé lett és a gyakorlatban is kama­tozni kezdett a párt Központi Bi­zottságának ifjúságpolitikai hatá­rozata.­­— Másfél évvel ezelőtt törvényt is alkottunk az ifjúságról az ifjú­ságért. A mai számvetés teljeseb­bé válik azzal, ha elmondjuk: meg­valósulóban vannak az ifjúság éle­tére közvetlenül kiható kongresszu­si határozatok, jól halad az ifjú­sági törvény végrehajtása. Nem szeretnénk túlozni, de tény, hogy a beszámolási időszakban a kormány több intézkedéssel javítot­­ta az ifjúság munka-, tanulási és életkörülményeit, szociális és kul­turális ellátását, mint a korábbi másfél évtizedben együttvéve.­­ Az eredmények sokasága elle­nére sem állíthatjuk meg, hogy már teljesen zavartalanul működik az ifjúság nevelésében minden in­tézmény. Az utóbbi időben mintha csökkent volna az ifjúságpolitikai határozatot és az ifjúsági törvény megalkotását követő időszak lendü­lete. A KISZ Központi Bizottságának első titkára a továbbiakban a né­pesedési helyzettel foglalkozott. Ezután dr. Vámosi Erzsébet Pest megyei, Herczeg Károly Fejér me­gyei, Nagy Miklós Pest megyei, Salamon Hugóné Komárom megyei, Orbán József Szolnok megyei kép­viselő szólalt fel, majd ebédszünet következett. Szünet után Varga Gáborné el­nökletével folytatódott a tanácsko­zás. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter emelkedett szó­lásra. Dr. Horgos Gyula felszólalása A gazdasági és társadalmi kap­csolatoknak abban a kölcsönhatásá­ban, amelyet Fock elvtárs a kor­mánybeszámolóban felvázolt, nyil­vánvaló a kohó- és gépipar jelen­tősége. Szerepe meghatározó a nemzeti jövedelem növelésében, a beruházási lehetőségek, a külkeres­kedelmi mérleg és állami költség­­vetés egyensúlyának alakulásában, és ezeken keresztül az életszínvo­nal emelésében. Nagymértékben be­folyásolja népgazdaságunk egészé­nek fejlődését. A kohó- és gépipar a IV. ötéves tervidőszak első két évében telje­sítette a népgazdasági tervből a két ágazatra háruló legfontosabb feladatait: a kohászat termelése 1972-ben az előző évhez képest 5,9 százalékkal növekedett, így 1972- ben meghaladta az ötéves tervben előirányzott évi átlagos növekedési ütemet. Nyersacélgyártásunk több mint 3,2 millió tonna volt, mérsék­lődött az acélhiány. A szükségletek teljesebb kielégítése, a hengerművi kapacitás jobb kihasználása érde­kében hasznosítottuk a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetősé­geket. A gépipar termelése tavaly az ipari átlagot jóval meghaladó mér­tékben, 11,3 százalékkal nőtt. Öt­éves tervünk első két évében a ter­melés növekedési üteme nemcsak a gépipar egészében, hanem vala­mennyi alágazatában elérte, illetve túlhaladta az előirányzott éves át­­lagot. A többlet 60 százalékát a köz­úti járműiparba híradástechnika és a műszeripar szolgáltatta. Ezeknek az eredményeknek és az idei tervszámoknak alapján az ága­zat az ötéves terv célkitűzéseit is várhatóan túlteljesíti. A termelés ilyen nagyarányú fejlődését első­sorban a központi, fejlesztési prog­ramokban előírt feladatok végre­hajtása és a termelékenység javu­lása segítette elő. A közúti jármű­­fejlesztési programban részt vevő vállalatok — a korábban megvaló­sult fejlesztések alapján — terme­lésüket 1972-ben 18,6 százalékkal növelték. A program jelenlegi, má­sodik szakaszában a fejlesztés ge­rincét az autóbuszgyártás képezi. A számítástechnika fejlesztése a központi fejlesztési programnak megfelelően halad. A programban érdekelt 6 vállalat az 1971—1972. évi értékesítési tervét teljesítette Az elmúlt évek során mennyiség, minőség és választék szempontjából egyaránt javult a lakosság ellátása tartós fogyasztási cikkekből. Javult a kereslet és kínálat összhangja, egyes termékek hiánya megszűnt, több termékből az ipar kínálata meghaladja a keresletet, például olajkályhákból, gázkályhákból, gáz­tűzhelyekből, mosógépekből és más cikkekből. Tény, hogy vannak még olyan termékek, mint például a kerékpár, fürdőkád, szilárd tüzelésű tűzhelyek, víz- és gázcsövek, amelyekből a ke­resletet nem tudjuk kielégíteni, fő­ként az elégtelen kapacitások mi­att. A folyamatban levő fejleszté­sekkel, licencek, gyártási eljárások megvételével, a nemzetközi terme­lési kooperáció bővítésével azonban a belföldi ellátást tovább javítjuk. Beszélt a miniszter a kohó- és gépipar jól haladó vidéki ipartele­pítéseiről, s arról is, hogy mindkét ágazatban a növekvő termelési fel­adatokat kisebb létszámmal oldot­ták meg, összességében növekedett a vállalatok nyeresége, és javult a jövedelmezősége is, Ennek eredmé­nyeként a kohászati vállalatok elő­reláthatóan átlagosan 11 napi, a gépipari vállalatok pedig 13 napi bérnek megfelelő év végi nyereség­­részesedést fizetnek. A Gazdaságpolitikánk — hang­súlyozta a továbbiakban dr. Horgos Gyula — megkülönböztetett jelen­tőséget tulajdonít a gazdaságosabb termékösszetétel kialakításának, a termelési szerkezet korszerűsítésé­nek. Az elmúlt évek eredményei már bizonyos mértékben tükrözik a gyártmánystruktúra átalakítását célzó kormányzati és vállalati in­tézkedések hatását. Ezt a célt szol­gálják a központi fejlesztési prog­ramok is. A termelési struktúra javítását, az exportforgalom növelését első­sorban a szocialista nemzetközi együttműködés további kiszélesíté­sével érhetjük el. Jól felfogott ér­dekünk, hogy az egyes gazdaságta­lan termékek fokozatos leállítását, más gazdaságos termékek dinami­kusabb fejlesztését a baráti orszá­gok — elsősorban a Szovjetunió — igényeivel összehangoltan hajtsuk végre. Fontos feladatként jelölte meg a miniszter általában a korszerűbb munka- és üzemszervezést, az élő- és boltmunkával való takarékosabb gazdálkodást, a korszerű vezetési ismeretek elsajátítását és a gya­korlatba átültetését. Ezen a terüle­ten — mondta — még igen sok bel­ső tartalék van. A kohó- és gépipar pozíciója a IV. ötéves terv harmadik esztende­jében elég erős ahhoz, hogy a terv eredeti célkitűzéseit teljesíthessük, a szükséges struktúraátalakítást meggyorsíthassuk. Nagyon jelentős­­nek, holnapi eredményeink zálogá­nak tartom azt a szemléletbeli egy­séget, amely a közelmúltban hozott nagyfontosságú párt- és kormány­­határozatok, intézkedések kapcsán formálódik, érik a munkások, a mű­szaki és gazdasági szakemberek és vezetők körében. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy dol­gozóinkra bizton lehet számítani a helytállásban. Feladatainkat a jö­vőben is becsülettel fogjuk végez­ni. Dr. Horgos Gyula felszólalása után dr. Papp Dénesné budapesti, Böhm József somogyi, Nagy Pálné zalai képviselő szólalt fel. Miután több képviselő nem je­lentkezett hozzászólásra, Apró An­tal lezárta a vitát. Ezután Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke válaszolt a vitában el­hangzottakra. Fock Jenő válasza — Tisztelt Országgyűlés, Képvi­selő elvtársak!­ A két esztendővel ezelőtt benyúj­tott kormányprogram vitájában megnyilvánult egyetértés eddig is nagy erőforrás volt, e bizalom és támogatás biztosította a munka kedvező feltételeit — kezdte vála­szát Fock Jenő, majd köszönetet mondott a kormány beszámolójá­val kapcsolatban elhangzott észre­vételekért, hasznos kiegészítésekért. Örömünkre szolgál — folytatta —, hogy az itt felszólalt képviselő elv­társak elismeréssel beszéltek a ve­zetés erőfeszítéseiről. Nem mond­hatom, hogy örülünk annak, hogy sok kritikát kaptunk, de amikor az első „keserűségen” túl vagyunk. (Folytatás a 3. oldalon)

Next