Hajdú-Bihari Napló, 1973. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-11 / 108. szám
Tananyagcsökkentés - módosított tantervek, óratervek MÁR SZEPTEMBERTŐL Az állami oktatás továbbfejlesztéséről szóló elmúlt évi párthatározatnak megfelelően a szakemberek kidolgozták az általános és középiskolai tanulók túlterhelését mérséklő újabb intézkedéseket. Ennek sorában napvilágot látott a művelődésügyi miniszter utasítása az általános iskolai tantervek módosításáról. Egyidejűleg közzétették az irányelveket is, amelyek alapján végre kell hajtani a szeptember 1-én életbelépő utasítást. Valamennyi tantárgy tanítási anyagát és tantervi utasítását módosítják. Változatlanul érvényben maradnak az általános iskola céljával, feladataival és az egyes tantárgyak tanításánk feladataival foglalkozó tantervi részek. Nem módosul az osztályfőnöki órák tanterve, továbbá a testnevelés szakosított tanterv és a matematika szakosított tantervkiegészítő. A tananyagcsökkentés egyes tanítási anyagrészeknek a kihagyását, módosítását, esetenként átcsoportosítását jelenti. A tananyagcsökkentéssel együtt részben pontosabbakká váltak, részben csökkentek a tantervi követelmények. A tantervi anyag csökkentésének megfelelően csökken a tankönyvek és az egyéb tanulói segédeszközök anyaga is (elhagyással, kiegészítő anyaggá, olvasmánnyá minősítéssel), sőt esetenként a tananyagcsökkentés — a tanterv általános szövegezése miatt — elsősorban a tankönyvet veszi alapul. A követelményeket a csökkentett tananyag segítségével kell elérni. Célul kell kitűzni, hogy az iskola és ne az otthon legyen a tanulóknak az a munkahelye, ahol feldolgozzák és elsajátítják a tananyagot és teljesítik a tantervi követelményeket. Ezért alapvető fontosságú a tanítási órák intenzív és gazdaságos kihasználásának fokozása és a házi feladatok lényeges csökkentése. Az írásbeli és szóbeli házi feladatok elvégzésének együttes ideje az átlagos képességű tanulók számára— évfolyamonként fokozatosan emelkedően — az első-negyedik osztályban napi egy, az ötödik-nyolcadik osztályban napi két óránál nem lehet több. Az ötödik-nyolcadik osztályban elsősorban az írásbeli házi feladatok csökkentése szükséges. Írásbeli házi feladat csak magyar nyelv és irodalomból, orosz nyelvből és számtan-mértanból adható. Hétfőre sem az első-negyedik, sem az ötödik-nyolcadik osztályban nem szabad írásbeli házi feladatot adni. Napközis és tanulószobás tanuló nem vihet haza házi feladatot. A művelődésügyi miniszter utasításban szabályozta a gimnáziumok nappali tagozatának óratervét is. Szabadszájú középkor A Főnix együttes új műsora csoda történt: az egyetem jó erős bástyafalain is túl, még az Egyetem tér különbirodalmán is túl, híre ment a kossuthos Főnix együttes új műsorának. Jelzőket nem lehetne találni, mik kerengtek A nagy házasság előkészületeinek felette félelmetes történetéről. Legritkábban éppen a félelmetes jelzőt bigygyesztették az előadáshoz. A nagyszerű, az óriási, a felette csodálatos viszont már minden folyosósarkon járta. Különösen pedig az egyetem főbejáratánál, ahol fekete alapú hirdetőtáblán adta tudtára a gyászos hírt a mindenkori érdeklődőknek az Egyetemi Játékszíni Társaság: „Minden jegy elkelt.” S alig akadt nap, amikor ne ez a hír fogadta volna a kíváncsiskodót. „Minden jegy elkelt” — tényleg csoda. Persze, a jegyárusítással kapcsolatban még isteni beavatkozásra — mint eposzi kellékre — is lehetett gondolni, lévén a műsor: középkori. Akkortájt pedig csak könynyebben össze lehetett hozni egykét csodát, mint manapság. Ma legfeljebb utána lehet járni a csodáknak. Így esett A nagy házassággal is. Abban még csak isteni kényszerűséget lehetett látni, hogy a Mini Játékszín nézőtere körülbelül akkora, mint a „színpada”, így hatvanhetven embernél több aligha tud egy este beférni az előadásra. Az is isteni kényszerűségek közé sorolható, hogy noha jegyet kapni nem lehetett, odabenn bőven volt hely. Műsorkezdés után is. Mintha csak másolni akarták volna — megintcsak a középkori szokásoknak megfelelően — a nagy, az igazi „játékszíni társaság” szokásai. És másolni akarták volna abban is, hogy szerencsére sok a kitűnő „színész” a Főnixben. A csoda nyitját ebben kell látnunk. A nagyszerű adottságú „énekesnő”-ben, a trubadúrok korát elevenítő „trubadúrnő”-ben, Ács Enikőben, aztán a szemérmetlenül magakellető kokottot formáló Vajda Máriában, a boszorkányként, vagy legyünk finomabbak : jósnőként idegesítő Székács Csillában, a gyönyörű hangú, bűvölően csillogó szemű és a lovagokat így igéző Palásthy Ildikóban, a szemérmesen tartózkodó, ám a nyelv, a beszéd ízét-borsát velünk ízleltető Harsányi Ágnesben — ami a fátylakat már levető, de még sokszor a várak, kolostorok rácsos boltozatú ajtói mögé menekülő gyengébb nemet illeti. Ami pedig a lovagokat: ki-ki más-más estén tudja mutatni igazi formáját — vélheti a középkori műsor nézője. Mert az egy Pinczés Istvánon kívül azon az estén, ahol szerencséltettünk látni a „félelmetes történetet”, bizony más-más nem nőnembeli nemigen tündökölt. Tündökölhetett volna pedig, ha nem viszi félre szerepjátszó képességeit, készségeit a rendezés, valamint Ternai András maga is, mint rendező, aki szinte biztatta Kulcsár Istvánékat, hogy igyekezzenek minél hétköznapibbak, természetesebbek lenni, nem árt az, ha „előadás” közben mondanak néha olyat is, ami éppen eszükbe jut. Hátha a közvetlenség érzetét váltják ki. Nem váltották. A rendező sem, akinek ugyan hasznos a világosító munkája, de fölösleges a bele-beleszólása az előadásba, fölösleges „elidegenítenie” a nézőket a tanulságok levonásával például. A csoda titka persze lesiet még maga az előadott darab is. Lehetne , ha volna ilyen darab. Hogy nincs, egyáltalán nem tenné kisebbé a csodát. A műsor összeállítója Az utasítás többek között meghatározza, hogy az általános tantervű első és második osztályokban a kötelező heti óraszám 30, gyakorlati foglalkozás esetén 33 lesz. Az általános tantervű harmadik és negyedik osztályokban a tanulók választása szerint vagy a második idegen nyelv, (angol, francia, német, olasz, spanyol, nemzetiségi nyelv, latin), vagy a gyakorlati foglalkozás tanulása lesz kötelező. Az általános tantervű harmadik és negyedik osztályokban így a heti kötelező óraszám 31 lesz. A szakosított tantervű — tagozatos — első és második osztályokban a miniszteri utasítás a kötelező óraszámot heti 33-ban jelölte meg. A tagozatos harmadik és negyedik osztályok tanulóinak a heti kötelező óraszáma 30, a második idegen nyelv választása esetén 33. Az utasítás egyik érdekessége, hogy a gimnáziumok valamennyi osztályában az eddigi heti kétórás testnevelést háromra emeli fel. A heti három óra testnevelés órakeretének beosztását az iskolák igazgatói határozzák meg az adott lehetőségek figyelembevételével. A miniszteri utasítás hatályba lépett, rendelkezéseit a gimnáziumok nappali tagozatának valamennyi évfolyamán 1973. szeptember 1-től alkalmazni kell. (MTI) — Témás András — ugyanis találhatott — és talált is — olyan összefüggő történetet, amelyre vagy amely mellé csak oda kellett aggatni az idegen sztorikat, verseket, dalokat, s az egész mégis egységesnek tetszett. Egységesnek, túlságosan is. A szabadszájúság által egységesítettnek. A csodához hozzátartozna még az is, hogy ez a játékszíni társaság mert bátor lenni. Mert új koncepcióval fellépni. Hirdetni merte, hogy a középkorhoz tévesen illesztettük oda a sötét jelzőt. Nem a sötét való oda, hanem a szabadszájú. Olyan egységesen nyílt beszédű, a dolgokat kendőzetlenül nevén nevező A nagy házasság, hogy sokszor már a finom beszéd, az eufémizmus után áhítozik a középkor óta — úgy látszik — szemérmesebbé vált lélek. A lélek szemérme azonban még hagyján. Az legfeljebb otthon a finom hazugságok, sima beszédbe takart álságok után kipihenve érezheti magát. Megfürödhet abban, amit tisztának vél. Az értelemnek azonban nincs miben, nincs miért megfürödnie. Azt nem teszi próbára a műsor. Pedig próbára tehetné. Nem holmi tudós professzori, skolasztikus módon. Egyszerűen csak úgy, hogy több időt hagyna egy-egy poénon, egy-egy ötleten elgondolkodni. A két és fél óra alatt a világ legnagyobb nevettetője is fáradttá — „viccei” befogadására képtelenné — tehetné a nézőit. Ezért lesz a néző A nagy házasság előkészületeinek felette félelmetes története után is fáradt kicsit. Pedig közben megtanították egy dalra is, pedig bort és pogácsát is kapott a szünetben. Előtte és utána azonban túlságosan is igénybe vették nevető kedvét és számítottak arra, hogy szókimondóvá nevelik. Ha már A nagy házasságra felkészíteni, a házasulás felettébb hasznos voltáról meggyőzni nem tudják. Márkus Béla Kiállítás barkácsmunkákból Debrecenben egyre gyarapodik a barkácsolók száma. Ennek a hasznos tevékenységnek a szélesítése érdekében a Népművelési Intézet, a Debreceni Motorszerelő Ktsz, valamint a Megyei Művelődési Központ ez év januárjában pályázatot hirdetett barkácsmunkákra. Igen szép kollekció érkezett a pályázat alapján. Az összegyűjtött munkákból kiállítást állítottak össze, melyek a Kossuth utca 1. szám alatti kiállítóteremben megtekinthetnek az érdeklődők. A megnyitó május 12-én, szombaton délelőtt 11 órakor lesz, ahol átadják a díjakat is a legjobb pályamunkák készítőinek. ECHO A CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY GIMNÁZIUM KISSZERVEZETÉNEK HÍRADÓJA A diáklapok hangja, sajnos, nem ér el messzire. Munkájukat, hozzáférhetőségüket meghatározza az elnevezés: egy-egy iskola tanulóinak szólnak. Nemegyszer olyan színvonalon, hogy azt érdemes lenne másoknak is, sokkal több diáknak is elolvasni. Ez volt az első benyomásom az ECHO-ról. A Csokonai Gimnázium lapjának nincsenek állandó rovatai. Az ECHO arculata az aktualitásoknak és a diákok érdeklődésének megfelelően alakul. Tavaly az iskolaújság minden hónapban megjelent, erre az évre három számot terveztek, az utolsó most készült el. A következő tanévben kéthavonta szeretnék kiadni az ECHO-t, de minden alkalommal valamilyen évfordulóhoz, alkalomhoz kötve. Szeptemberre terveznek egy érdekes számot. Ebből valamennyi, elsős kap majd egy példányt, amelyből jól megismerheti az épületet, a terembeosztást és az iskola szokásait. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy az új diákok minél hamarabb otthon érezzék magukat a Csokonai Gimnáziumban. A tervvel együtt persze azt is vállalják, hogy az ECHO írói már augusztusban leadják cikkeiket, hogy szeptember elejére a diáklap elkészülhessen. Az iskolaújság többnyire tizenkét oldalnyi terjedelemben jelenik meg, de ezt természetesen nem lehet pontosan meghatározni. Egy időben a FÜSZÉRT sokszorosítójában készült az ECHO, akkor húszoldalas is lehetett. Most azonban nincs ilyen lehetőség, mivel az ottani gép elromlott, s így a gimnáziumban kell stencilezni az iskolaújságot. A diáklap tanárszerkesztője Nagy Ildikó, diákszerkesztője pedig Barta Ibolya II/A. osztályos tanuló. A szerkesztőbizottság negyedikesekből állt, ezért most új munkatársakat kell választani. Ennek érdekes formájával kísérleteznek. Valamennyi osztálynak össze kell állítania néhány oldalt — cikkekből, versekből — s ezek alapján válogatják ki az írni jól tudó diákokat. A kísérletnek még egy haszna van: az osztályújságok anyagából állt össze az ECHO ez évi utolsó száma. Valószínű, hogy a sokszínűség a szinte kötöttségek nélküli munkának köszönhető. Rengeteg jó ötlete van a Csokonai Gimnázium tanulóinak. Tavaly például megjelent egy riport Frenreisz Károllyal, aki a Lokomotív GT megalakulásáról, terveiről beszélt, ötletes az idézetkereső verseny is: tizennégy versből adtak közre egy-egy versszakot. A részlet hangulatából, stílusából fel lehet ismerni a költőt. Ekkor már csak az ő kötetében kell keresni az idézetet. Már tíz megtalált idézettel is lehet pályázni és nyerni. Az 1972—73-as tanév első ECHO- ja szerkesztői köszöntővel indul. Ezt Papp Imre igazgató érdekes útibeszámolója követi. A gyerekek a szülőkről című cikk annyira megtetszett, egy kicsit megrövidítve közre is adom. Kétoldalas beszélgetés jelent meg a lapban Tóth Ervin művészettörténésszel. KISZ-témával a Diákparlament című írás foglalkozik. Az iskola színházbarátai megnézték Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom című darabját. Ezután meghívták vendégül Lendvay Ferencet, az előadás rendezőjét, Fonyó Istvánt, aki Sebők Zoltánt játszotta és Márkus Bélát vitavezetőnek. Az előadásról és a beszélgetésről szól az „Én a félresikerült zseni vagyok” című cikk. A bemutatott filmek közül Móricz Zsuzsa a Joe Hill balladáját választotta, s írt róla ismertetést. A számot sporteredmények és a decemberi városi kulturális események naptára zárja. A márciusi ECHO Papp Imre igazgató „Én is voltam diák” című visszaemlékezésével indul. Papp Imre az elemibe való beíratásánál kezdi élete történetét. Ezt három vers követi, majd beszélgetést olvashatunk szerzőjükkel, Erdei Sándorral. Nem egyszerű tollpróba, hanem érdekes novella Sáfrány Tivadar: A bolond fiú című írása. A második számban is olvashatunk filmről, az Eper és vérről. Delneky Zoltán Lontay Margit színművésznővel készített riportot. A Orpheus alászáll egyik főszerepén kívül , amire akkor készült Lontay Margit — előkerültek régebbi szerepek is. Az irodalmi színpad alakulásáról Ádám Magdolna írt. A IV/B. osztály nyerte meg a tanulmányi versenyt. Ebből az alkalomból többen készítettek velük riportot. S végül a mintának választott cikk. ÁDÁM MAGDOLNA: GYEREKEK-SZÜLŐKRŐL Köztudott, hogy a gyermekek fejlődésében, egyéniségének kialakulásában, személyiségében meghatározó tényező a család, az otthon. Nem közömbös a diák számára, hogy hogyan bánnak vele otthon, megbecsülik-e eredményeit, foglalkoznak-e eleget vele. Néhány diák válaszát idézem a következő kérdésre: „Milyen a kapcsolatod szüleiddel? Mit szólnak tanulmányi eredményeidhez?” — Jó. Nagyon rendesek, nem nagyon szólnak bele, hogy mit csinálok. Azt mondják, magamnak tanulok, nem érdekli őket, hogy egyest viszek haza, vagy ötöst. (Fiú.) — Elég jó, de állandóan a tanuláson lovagolnak. Mást se hallok otthon: „Miért nem tanulsz? Már megint nem voltál itthon! Feleltél-e? Csak négyesre? Miért nem ötös? Mert mindig csak lógsz” stb. Ez, persze, az idegeire megy az embernek, semmi másról nem lehet velük beszélni. (Lány.) — Nem sokat törődnek velem. Apám azt mondta, ha megbukok, nem engedi, hogy ismételjek, de különösebben nem érdekli, hogy állok. Apu két műszakos, anyu szintén. Nem sok időnk van beszélgetni. (Fiú.) — Nagyon szeretem a szüleimet. Olyan emberek, hogy felnézhetek rájuk, bármilyen problémával fordulhatok hozzájuk. (Lány.) — Jó a kapcsolatunk, mindent megkapok, talán egy kicsit el is kényeztetnek anyuék. Az a baj, hogy ezért a kényeztetést elvárják, hogy mindent úgy csináljak, ahogy ők akarják. S ha én mást akarok, kész a botrány. (Lány.) — Nem is tudom, mit mondjak. Tulajdonképpen engem agyon akarnak nevelni, derorral, radikális úton (eltiltás, zsipénz elvonása stb.). Egy egyes, és cirkuszolnak. Ez ellen, persze, dacolok, és így nem valami fényes a helyzet. Félek apámtól. Különben minden megvan, jól élünk. (Fiú.) — Anyu a legjobb barátnőm. Eszményibb kapcsolatot, mint a miénk, el sem tudok képzelni. Mindent megbeszélünk, anyagiaktól a fiúkig. Sokszor csodálkozom, amikor a többiek mesélnek otthoni „balhéikról”, vagy félnek szüleiktől. Édesapám meghalt, ketten élünk anyuval. (Lány.) — Nagyon rossz a kapcsolatunk. Állandóan hazudnom kell, különben nem engednének sehova. Mindig mindenen csak veszekedünk. Anyám azt hiszi, hogyha minden hónapban vesz egy új ruhát, azzal megnyerhet magának. (Lány.) — Szüleim elváltak, így nem valami jó a kapcsolatunk. Csak anyám kérdezi, mi van a suliban. (Fiú.) Csontos Sándor Iskolaújságok HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 1973.MÁJUS 11.