Hajdú-Bihari Napló, 1973. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-11 / 108. szám

Tananyagcsökkentés - módosított tantervek, óratervek MÁR SZEPTEMBERTŐL Az állami oktatás továbbfejlesz­téséről szóló elmúlt évi párthatá­rozatnak megfelelően a szakembe­rek kidolgozták az általános és középiskolai tanulók túlterhelését mérséklő újabb intézkedéseket. En­nek sorában napvilágot látott a művelődésügyi miniszter utasítá­sa az általános iskolai tantervek módosításáról. Egyidejűleg közzé­tették az irányelveket is, amelyek alapján végre kell hajtani a szep­tember 1-én életbelépő utasítást. Valamennyi tantárgy tanítási anyagát és tantervi utasítását módosítják. Változatlanul érvény­ben maradnak az általános iskola céljával, feladataival és az egyes tantárgyak tanításánk feladataival foglalkozó tantervi részek. Nem módosul az osztályfőnöki órák tanterve, továbbá a testnevelés szakosított tanterv és a matemati­ka szakosított tantervkiegészítő. A tananyagcsökkentés egyes ta­nítási anyagrészeknek a kihagyá­sát, módosítását, esetenként át­csoportosítását jelenti. A tananyag­­csökkentéssel együtt részben pon­tosabbakká váltak, részben csök­kentek a tantervi követelmények. A tantervi anyag csökkentésének megfelelően csökken a tanköny­vek és az egyéb tanulói segédesz­közök anyaga is (elhagyással, ki­egészítő anyaggá, olvasmánnyá mi­nősítéssel), sőt esetenként a tan­anyagcsökkentés — a tanterv álta­lános szövegezése miatt — elsősor­ban a tankönyvet veszi alapul. A követelményeket a csökkentett tananyag segítségével kell elérni. Célul kell kitűzni, hogy az isko­la és ne az otthon legyen a tanu­lóknak az a munkahelye, ahol fel­dolgozzák és elsajátítják a tan­anyagot és teljesítik a tantervi kö­vetelményeket. Ezért alapvető fon­tosságú a tanítási órák intenzív és gazdaságos kihasználásának foko­zása és a házi feladatok lényeges csökkentése. Az írásbeli és szó­beli házi feladatok elvégzésének együttes ideje az átlagos ké­pességű tanulók számára— évfo­lyamonként fokozatosan emelke­dően — az első-negyedik osztály­ban napi egy, az ötödik-nyolcadik osztályban napi két óránál nem le­het több. Az ötödik-nyolcadik osz­tályban elsősorban az írásbeli házi feladatok csökkentése szükséges. Írásbeli házi feladat csak magyar nyelv és irodalomból, orosz nyelv­ből és számtan-mértanból adható. Hétfőre sem az első-negyedik, sem az ötödik-nyolcadik osztályban nem szabad írásbeli házi feladatot adni. Napközis és tanulószobás tanuló nem vihet haza házi feladatot. A művelődésügyi miniszter utasí­tásban szabályozta a gimnáziumok nappali tagozatának óratervét is. Szabadszájú középkor A Főnix együttes új műsora csoda történt: az egyetem jó erős bástyafalain is túl, még az Egye­tem tér különbirodalmán is túl, hí­re ment a kossuthos Főnix együt­tes új műsorának. Jelzőket nem le­hetne találni, mik kerengtek A nagy házasság előkészületeinek felette félelmetes történetéről. Legritkáb­ban éppen a félelmetes jelzőt bigy­­gyesztették az előadáshoz. A nagy­szerű, az óriási, a felette csodálatos viszont már minden folyosósarkon járta. Különösen pedig az egyetem főbejáratánál, ahol fekete alapú hirdetőtáblán adta tudtára a gyá­szos hírt a mindenkori érdeklődők­nek az Egyetemi Játékszíni Társa­ság: „Minden jegy elkelt.” S alig akadt nap, amikor ne ez a hír fogadta volna a kíváncsiskodót. „Minden jegy elkelt” — tényleg­­ csoda. Persze, a jegyárusítással kap­csolatban még isteni beavatkozásra — mint eposzi kellékre — is lehe­tett gondolni, lévén a műsor: kö­zépkori. Akkortájt pedig csak köny­­nyebben össze lehetett hozni egy­két csodát, mint manapság. Ma legfeljebb utána lehet járni a csodáknak. Így esett A nagy házassággal is. Abban még csak isteni kénysze­rűséget lehetett látni, hogy a Mini Játékszín nézőtere körülbelül akko­ra, mint a „színpada”, így hatvan­­hetven embernél több aligha tud egy este beférni az előadásra. Az is isteni kényszerűségek közé sorolha­tó, hogy noha jegyet kapni nem le­hetett, odabenn bőven volt hely. Műsorkezdés után is. Mintha csak másolni akarták volna — megint­­csak a középkori szokásoknak meg­felelően — a nagy, az igazi „játék­­színi társaság” szokásai. És másolni akarták volna abban is, hogy­ szerencsére sok a kitűnő „színész” a Főnixben. A csoda nyit­ját ebben kell látnunk. A nagysze­rű adottságú „énekesnő”-ben, a trubadúrok korát elevenítő „tru­­badúrnő”-ben, Ács Enikőben, aztán a szemérmetlenül magakellető ko­­kottot formáló Vajda Máriában, a boszorkányként, vagy legyünk fi­nomabbak : jósnőként idegesítő Székács Csillában, a gyönyörű han­gú, bűvölően csillogó szemű és a lovagokat így igéző Palásthy Ildi­kóban, a szemérmesen tartózkodó, ám a nyelv, a beszéd ízét-borsát velünk ízleltető Harsányi Ágnes­ben — ami a fátylakat már levető, de még sokszor a várak, kolostorok rácsos boltozatú ajtói mögé mene­külő gyengébb nemet illeti. Ami pedig a lovagokat: ki-ki más-más estén tudja mutatni igazi formáját — vélheti a középkori műsor néző­je. Mert az egy Pinczés Istvánon kí­vül azon az estén, ahol szerencsél­tettünk látni a „félelmetes történe­tet”, bizony más-más nem nőnem­beli nemigen tündökölt. Tündökölhetett volna pedig, ha nem viszi félre szerepjátszó képes­ségeit, készségeit a rendezés, vala­mint Ternai András maga is, mint rendező, aki szinte biztatta Kulcsár Istvánékat, hogy igyekezzenek mi­nél hétköznapibbak, természete­sebbek lenni, nem árt az, ha „elő­adás” közben mondanak néha olyat is, ami éppen eszükbe jut. Hátha a közvetlenség érzetét váltják ki. Nem váltották. A rendező sem, aki­nek ugyan hasznos a világosító munkája, de fölösleges a bele-bele­­szólása az előadásba, fölösleges „elidegenítenie” a nézőket a tanul­ságok levonásával például. A csoda titka persze lesiet még maga az előadott darab is. Lehet­ne , ha volna ilyen darab. Hogy nincs, egyáltalán nem tenné kiseb­bé a csodát. A műsor összeállítója Az utasítás többek között megha­tározza, hogy az általános tanter­vű első és második osztályokban a kötelező heti óraszám 30, gyakorla­ti foglalkozás esetén 33 lesz. Az általános tantervű harmadik és negyedik osztályokban a tanulók választása szerint vagy a második idegen nyelv, (angol, francia, né­met, olasz, spanyol, nemzetiségi nyelv, latin), vagy a gyakorlati foglalkozás tanulása lesz kötelező. Az általános tantervű harmadik és negyedik osztályokban így a he­ti kötelező óraszám 31 lesz. A szakosított tantervű — tago­zatos — első és második osztályok­ban a miniszteri utasítás a kötele­ző óraszámot heti 33-ban jelölte meg. A tagozatos harmadik és ne­gyedik osztályok tanulóinak a heti kötelező óraszáma 30, a második idegen nyelv választása esetén 33. Az utasítás egyik érdekessége, hogy a gimnáziumok valamennyi osztályában az eddigi heti kétórás testnevelést háromra emeli fel. A heti három óra testnevelés órake­retének beosztását az iskolák igaz­gatói határozzák meg az adott le­hetőségek figyelembevételével. A miniszteri utasítás hatályba lépett, rendelkezéseit a gimnáziu­mok nappali tagozatának vala­mennyi évfolyamán 1973. szeptem­ber 1-től alkalmazni kell. (MTI) — Témás András — ugyanis talál­hatott — és talált is — olyan össze­függő történetet, amelyre vagy amely mellé csak oda kellett aggat­ni az idegen sztorikat, verseket, da­lokat, s az egész mégis egységesnek tetszett. Egységesnek, túlságosan is. A szabadszájúság által egységesített­nek. A csodához hozzátartozna még az is, hogy ez a játékszíni tár­saság mert bátor lenni. Mert új koncepcióval fellépni. Hirdetni merte, hogy a középkorhoz tévesen illesztettük oda a sötét jelzőt. Nem a sötét való oda, hanem a­­ sza­badszájú. Olyan egységesen nyílt beszédű, a dolgokat kendőzetlenül nevén nevező A nagy házasság, hogy sokszor már a finom beszéd, az eufémizmus után áhítozik a kö­zépkor óta — úgy látszik — sze­mérmesebbé vált lélek. A lélek szemérme azonban még hagyj­án. Az legfeljebb otthon a finom ha­zugságok, sima beszédbe takart ál­­ságok után kipihenve érezheti ma­gát. Megfürödhet abban, amit tisz­tának vél. Az értelemnek azonban nincs miben, nincs miért megfü­­rödnie. Azt nem teszi próbára a műsor. Pedig próbára tehetné. Nem holmi tudós professzori, sko­lasztikus módon. Egyszerűen csak úgy, hogy több időt hagyna egy-egy poénon, egy-egy ötleten elgondol­kodni. A két és fél óra alatt a vi­lág legnagyobb nevettető­je is fá­radttá — „viccei” befogadására képtelenné — tehetné a nézőit. Ezért lesz a néző A nagy házas­ság előkészületeinek felette félel­metes története után is fáradt ki­csit. Pedig közben megtanították egy dalra is, pedig bort és pogá­csát is kapott a szünetben. Előtte és utána azonban túlságosan is igénybe vették nevető kedvét és számítottak arra, hogy szókimondó­vá nevelik. Ha már A nagy házas­ságra felkészíteni, a házasulás fe­lettébb hasznos voltáról meggyőzni nem tudják. Márkus Béla Kiállítás barkácsmunkákból Debrecenben egyre gyarapodik a barkácsolók száma. Ennek a hasz­nos tevékenységnek a szélesítése érdekében a Népművelési Intézet, a Debreceni Motorszerelő Ktsz, va­lamint a Megyei Művelődési Köz­pont ez év januárjában pályázatot hirdetett barkácsmunkákra. Igen szép kollekció érkezett a pályázat alapján. Az összegyűjtött munkák­ból kiállítást állítottak össze, me­lyek a Kossuth utca 1. szám alatti kiállítóteremben megtekinthetnek az érdeklődők. A megnyitó május 12-én, szombaton délelőtt 11 óra­kor lesz, ahol átadják a díjakat is a legjobb pályamunkák készítői­nek. ECHO A CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY GIMNÁZIUM KIS­­SZERVEZETÉNEK HÍRADÓJA A diáklapok hangja, sajnos, nem ér el messzire. Munkájukat, hozzá­férhetőségüket meghatározza az el­nevezés: egy-egy iskola tanulóinak szólnak. Nemegyszer olyan színvo­nalon, hogy azt érdemes lenne má­soknak is, sokkal több diáknak is elolvasni. Ez volt az első benyomásom az ECHO-ról. A Csokonai Gimnázium lapjának nincsenek állandó rovatai. Az ECHO arculata az aktualitásoknak és a diákok érdeklődésének megfelelően alakul. Tavaly az iskolaújság minden hónapban megjelent, erre az évre három számot terveztek, az utolsó most készült el. A következő tan­évben kéthavonta szeretnék kiadni az ECHO-t, de minden alkalommal valamilyen évfordulóhoz, alkalom­hoz kötve. Szeptemberre terveznek egy ér­dekes számot. Ebből valamennyi, el­sős kap majd egy példányt, amely­ből jól megismerheti az épületet, a terembeosztást és az iskola szoká­sait. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy az új diákok minél hamarabb ott­hon érezzék magukat a Csokonai Gimnáziumban. A tervvel együtt persze azt is vállalják, hogy az ECHO írói már augusztusban lead­ják cikkeiket, hogy szeptember ele­jére a diáklap elkészülhessen. Az iskolaújság többnyire tizenkét oldalnyi terjedelemben jelenik meg, de ezt természetesen nem lehet pontosan meghatározni. Egy időben a FÜSZÉRT sokszorosítójában ké­szült az ECHO, akkor húszoldalas is lehetett. Most azonban nincs ilyen lehetőség, mivel az ottani gép elromlott, s így a gimnáziumban kell stencilezni az iskolaújságot. A diáklap tanárszerkesztője Nagy Ildikó, diákszerkesztője pedig Barta Ibolya II/A. osztályos tanuló. A szer­kesztőbizottság negyedikesekből állt, ezért most új munkatársakat kell választani. Ennek érdekes for­májával kísérleteznek. Valamennyi osztálynak össze kell állítania né­hány oldalt — cikkekből, versekből — s ezek alapján válogatják ki az írni jól tudó diákokat. A kísérlet­nek még egy haszna van: az osz­tályújságok anyagából állt össze az ECHO ez évi utolsó száma. Valószínű, hogy a sokszínűség a szinte kötöttségek nélküli munká­nak köszönhető. Rengeteg jó ötlete van a Csokonai Gimnázium tanu­lóinak. Tavaly például megjelent egy riport Frenreisz Károllyal, aki a Lokomotív GT megalakulásáról, terveiről beszélt, ötletes az idézet­­kereső­ verseny is: tizennégy vers­ből adtak közre egy-egy versszakot. A részlet hangulatából, stílusából fel lehet ismerni a költőt. Ekkor már csak az ő kötetében kell keres­ni az idézetet. Már tíz megtalált idézettel is lehet pályázni és nyerni. Az 1972—73-as tanév első ECHO- ja szerkesztői köszöntővel indul. Ezt Papp Imre igazgató érdekes úti­beszámolója követi. A gyerekek a szülőkről című cikk annyira meg­tetszett, egy kicsit megrövidítve közre is adom. Kétoldalas beszélge­tés jelent meg a lapban Tóth Ervin művészettörténésszel. KISZ-témá­­val a Diákparlament című írás fog­lalkozik. Az iskola színházbarátai megnézték Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom című darabját. Ezután meghívták vendégül Lendvay Fe­rencet, az előadás rendezőjét, Fo­­nyó Istvánt, aki Sebők Zoltánt ját­szotta és Márkus Bélát vitavezető­nek. Az előadásról és a beszélgetés­ről szól az „Én a félresikerült zseni vagyok” című cikk. A bemutatott filmek közül Móricz Zsuzsa a Joe Hill balladáját választotta, s írt ró­­la­ ismertetést. A számot sportered­mények és a decemberi városi kul­turális események naptára zárja. A márciusi ECHO Papp Imre igazgató „Én is voltam diák” című visszaemlékezésével indul. Papp Imre az elemibe való beíratásánál kezdi élete történetét. Ezt három vers követi, majd beszélgetést ol­vashatunk szerzőjükkel, Erdei Sán­dorral. Nem egyszerű tollpróba, ha­nem érdekes novella Sáfrány Tiva­dar: A bolond fiú című írása. A második számban is olvashatunk filmről, az Eper és vérről. Delneky Zoltán Lontay Margit színművész­­nővel készített riportot. A Orpheus alászáll egyik főszerepén kívül , amire akkor készült Lontay Margit — előkerültek régebbi szerepek is. Az irodalmi színpad alakulásáról Ádám Magdolna írt. A IV/B. osz­tály nyerte meg a tanulmányi ver­senyt. Ebből az alkalomból többen készítettek velük riportot. S végül a mintának választott cikk. ÁDÁM MAGDOLNA: GYEREKEK-SZÜLŐKRŐL Köztudott, hogy a gyermekek fej­lődésében, egyéniségének kialaku­lásában, személyiségében meghatá­rozó tényező a család, az otthon. Nem közömbös a diák számára, hogy hogyan bánnak vele otthon, megbecsülik-e eredményeit, foglal­koznak-e eleget vele. Néhány diák válaszát idézem a következő kér­désre: „Milyen a kapcsolatod szü­leiddel? Mit szólnak tanulmányi eredményeidhez?” — Jó. Nagyon rendesek, nem na­gyon szólnak bele, hogy mit csiná­lok. Azt mondják, magamnak ta­nulok, nem érdekli őket, hogy egyest viszek haza, vagy ötöst. (Fiú.) — Elég jó, de állandóan a tanu­láson lovagolnak. Mást se hallok otthon: „Miért nem tanulsz? Már megint nem voltál itthon! Felel­tél-e? Csak négyesre? Miért nem ötös? Mert mindig csak lógsz” stb. Ez, persze, az idegeire megy az em­bernek, semmi másról nem lehet velük beszélni. (Lány.) — Nem sokat törődnek velem. Apám azt mondta, ha megbukok, nem engedi, hogy ismételjek, de különösebben nem érdekli, hogy ál­lok. Apu két műszakos, anyu szin­tén. Nem sok időnk van beszélget­ni. (Fiú.) — Nagyon szeretem a szüleimet. Olyan emberek, hogy felnézhetek rájuk, bármilyen problémával for­dulhatok hozzájuk. (Lány.) — Jó a kapcsolatunk, mindent megkapok, talán egy kicsit el is kényeztetnek anyuék. Az a baj, hogy ezért a kényeztetés­t elvárják, hogy mindent úgy csináljak, ahogy ők akarják. S ha én mást akarok, kész a botrány. (Lány.) — Nem is tudom, mit mondjak. Tulajdonképpen engem agyon akar­nak nevelni, de­­r­orral, radikális úton (eltiltás, zs­ipénz elvonása stb.). Egy egyes, és cirkuszolnak. Ez ellen, persze, dacolok, és így nem valami fényes a helyzet. Félek apámtól. Különben minden meg­van, jól élünk. (Fiú.) — Anyu a legjobb barátnőm. Eszményibb kapcsolatot, mint a miénk, el sem tudok képzelni. Min­dent megbeszélünk, anyagiaktól a fiúkig. Sokszor csodálkozom, ami­kor a többiek mesélnek otthoni „bal­héikról”, vagy félnek szüleiktől. Édesapám meghalt, ketten élünk anyuval. (Lány.) — Nagyon rossz a kapcsolatunk. Állandóan hazudnom kell, külön­ben nem engednének sehova. Min­dig mindenen csak veszekedünk. Anyám azt hiszi, hogyha minden hónapban vesz egy új ruhát, azzal megnyerhet magának. (Lány.) — Szüleim elváltak, így nem va­lami jó a kapcsolatunk. Csak anyám kérdezi, mi van a suliban. (Fiú.) Csontos Sándor Iskolaújságok HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 1973.MÁJUS 11.

Next