Hajdú-Bihari Napló, 1973. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
görbeházán? Feladatok, lehetőségek, törekvések Ezzel a kérdéssel kopogtattam be a tanácsházán, az elnök szobájába. Jókor érkeztem, épp megbeszélést tartott a végrehajtó bizottság titkárával. — Attól függ, mire kíváncsi, mert lenne mondanivalónk. Ha csak annyit mondok, hogy víz, a legégetőbb problémánkat említem. De sorolhatnám a többit is, óvodabővítés, utak felújítása, parkosítás, sportpálya építése, házasságkötő terem korszerűsítése, pedagógusok letelepítése a községben. A bagotai általános iskola gondjának megoldása, s végre találni egy patrorálót az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom keretében, mert nekünk úgy látszik nem jutott. Pedig elkelne a segítség. Ezeknek a gondoknak a megoldása, nagyrészt ránk, a tanácsra vár. Miről beszélgessünk? — kérdezi most tőlem Répási Antal tanácselnök. — Talán kezdjük a legelején. Nem megoldott Görbeháza vízellátása, vagy csak korszerűsíteni, bővíteni kell? — Az utóbbi a feladatunk. Már 1970 óta van vízműve a községnek, csak nincs minden házba bevezetve a víz. Ezt szeretnénk a négyéves ciklusprogramban elsőként megvalósítani. 3 ezer folyóméter bekötése hiányzik. Ahol már van víz, ott mindenütt fürdőszobás lakások épülnek. Egyre igényesebbek a görbeházi emberek, és ezt a Tiszai Vegyikombinát közelségének is köszönhetjük. A korszerű munkahely, a Leninvárosban látott szociális körülmények arra késztetik az embereket, hogy itthon, a maguk portáján is hasonlóan éljenek. S igénylik azokat a művelődési, szórakozási formákat is. — Milyen elszívó hatása van a TVK-nak? Sokan elköltöznek Görbeházáról? — Nem. Sőt, aki csak teheti, kiköltözik vidékre. A TVK-nak sok vidéki dolgozója van, s ezek a bejáró munkások továbbra is a szülőfalujukban élnek, családi házat építenek, kertjük van, állatot tartanak. A TVK segített a görbeházai emberek elhelyezkedési gondjain is. A lakosság egynegyede, közel 500-an dolgoznak Leninvárosban. S ebből adódik a következő gondunk, az óvoda. Az ingázók 30 százaléka nő, és a helybeli termelőszövetkezetekben dolgozó asszonyok sem tudják megnyugtató módon elhelyezni gyermekeiket, főleg tavasztól őszig. A jelenleg ötven személyes óvodában is hatvanöt gyerek van, és így is csak a jelentkezők negyven százalékának jutott hely. — Hogyan próbálnak ezen változtatni? — Nehezen. Ugyanis a két termelőszövetkezetünk, sajnos évek óta igen gyenge, és nem tudnak anyagiakban hozzájárulni az építkezéshez. Arra is gondoltunk, hogy a TVK vezetőit megkeressük ebben az ügyben, de nem hiszem, hogy sikerül. Már csak azért sem, mert mi még Hajdú megye vagyunk, Leninváros meg tudvalevőleg Borsod megyéhez tartozik. A község lakóinak segítségére, társadalmi munkájára számítunk elsősorban, és az illetékes művelődésügyi osztályoktól várunk támogatást. Valamit tennünk kell és megpróbálunk mindent, mert ez az állapot tarthatatlan. Az itt élő asszonyokat sem elégíti ki a házimunka, dolgozni szeretnének. — Itt helyben van erre lehetőség? — Nem sok. Kizárólag csak a termelőszövetkezet, illetve működik egy kosárfonó részleg, de csak 20-30 lány, asszony dolgozik ott. Valahogy nem megy, nem tetszik ez a munka az asszonyoknak. Marad az, hogy eljárnak — ahogy már említettem — a TVK-ba dolgozni. A fiatalabbja szakmát szeretne tanulni, és ez dicséretes. Ezt az, igényüket ott tudják kielégíteni. — Milyen munka vár még a tanácsra? — Szükséges még a belterüeki útjaink felújítása, erre egymillió hatszázezer forint értékben kerül sor. Van egy másik útépítésünk is, ami ha sikerülne, sok minden mást is megoldana. Nagybagotát Görbeházával összekötő útról van szó. 22 millió forintba kerülne az igaz, de nagy szükségünk lenne rá. Bagotának két tulajdonosa is van. Ezt úgy kell érteni, hogy közigazgatásilag Újszentmargitához tartozik, de az ott levő iskola ide, hozzánk. Ha lenne út, akkor be tudnánk körzetesíteni az iskolát, s akkor már jó lenne, ha közigazgatásilag is hozzánk tartozna. Az út megépítése az ott lakók szociális helyzetén is javítana, bizonyos szempontból. Ez a változás azonban újabb gondot okozna nekünk, mert szolgálati lakást kellene adnunk a bagotai pedagógus házaspárnak, s ez az ami nem megy. — Említette az elnök elvtárs, hogy nincs patronálója az iskolának, pedig ráférne. Milyen állapotban van az iskola? — Engedje meg, hogy véleményt mondjak először erről az „Egy üzem — egy iskola” mozgalomról. A mozgalom lényegével egyetértek, nemes feladat a gyerekek tanulási körülményein változtatni, jobbá tenni. De. Úgy érzem, pont a rászorulók nem kapják meg a segítséget. Nincs olyan ismeretségi körünk, hogy egyszerűen beállítsunk egy üzembe, itt vagyunk, kérjük, hogy patronáljanak. Talán központilag kellene ezt kézbe venni, és irányítani, hogy a rászorulók kapjanak segítséget. Nálunk is két helyen folyik a tanítás és csak a minimális feltételek adottak. Pénzünk meg sajnos nincs a felújításra. A bagotai iskoláról ismételten nem is beszélve. — Pedig az igények felkeltése az iskolában kezdődik — szól közbe Csőke József, a végrehajtó bizottság titkára. — S ezt igyekszünk is kielégíteni a község kultúrházában, ami szerencsénkre jól felszerelt könyvtárral rendelkezik, és a klubélet is kialakult. Egyre inkább tért hódít a KISZ-esküvő, a névadó. Ezek megrendezéséhez nagyon sok segítséget kapunk a családi és társadalmi ünnepeket szervező irodától. Az ünnepségek még színvonalasabbá tételéhez felújítjuk a házasságkötő termet. Azt sajnáljuk, hogy nincs egy állandó énnekkara a községnek, az úttörőkből alakul alkalmanként egy kis kórus. Persze szakos énektanárunk sincs. S ha már erről beszélünk, megemlítem azt is, hogy nagy a fluktuáció, és 5-6 pedagógusunk képesítés nélküli. Nehezen maradnak itt a tanárok, aminek egyik oka, hogy nem tudunk szolgálati lakást biztosítani számukra. Amiről még szívesen beszélünk, hogy a község lakói sokat segítenek társadalmi munkában. A parkosítás a község belterületén majdnem teljes egészében így történt, a sportpálya áthelyezése, korszerűsítése is nagyrészt társadalmi munkában történik. S gondolom, ha az óvoda bővítésére kerül sor, ott is szívesen segítenek majd az emberek. — Sokat várunk az új, fiatal tanácstagoktól is, a tanácsválasztások eredményével elégedettek vagyunk. Most már csak dolgoznunk kell! — mondta Répási Antal, Görbeháza tanácselnöke. Szabó Erzsébet A Szovjetunió külkereskedelme a szocialista országokkal A szocialista országok központi helyet foglalnak el a Szovjetunió külgazdasági kapcsolataiban. Ennek az a magyarázata, hogy országainkat közös célok egyesítik, kölcsönös kapcsolataink a marxizmus—leninizmus, a szocialista internacionalizmus elvei alapján fejlődnek és a testvéri barátság, a kölcsönös előnyökkel járó együttműködés, a kölcsönös segítség, az igazi egyenjogúság és bizalom jellemzi őket. A Szovjetunió a szocialista országokkal bonyolítja le külkereskedelme 65 százalékát. E forgalom volumene a KGST-országok viszonylatában a kilencedik ötéves terv idején csaknem másfélszeresére növekszik az előző tervidőszakhoz viszonyítva. A Szovjetunió a szocialista országok gépipari termékeinek legnagyobb vásárlója. A KGST-országokból származó szovjet gépipari import 1972-ben 3,4 milliárd rubelt tett ki. A KGST-országok gépipari kivitelüknek körülbelül a felét a Szovjetunió nagy felvevői képességű piacain értékesítik. A nagy szovjet megrendelések kedvező feltételeket biztosítanak ahhoz, hogy a testvéri országokban hatékony sorozatgyártást szervezzenek meg, és hogy kialakulhasson a szükséges koncentráció és szakosítás. Az ezekből az országokból származó gépipari termékek segítségével a Szovjetunió tovább fejlesztette számos iparágát, így a vegyipart, a kohászatot, a faipart, az élelmiszeripart, valamint a tengeri hajózást és a vasúti közlekedést. A jelenlegi ötéves terv idején a Szovjetunió fémforgácsoló szerszámgépeket, sajtoló és kovácsológépeket, könnyűipari, élelmiszeripari és vegyipari gépeket, berendezéseket, továbbá vasúti gördülőanyagot, hajókat stb. szerez be a szocialista országokban. Növekvő mennyiségben vásárol közszükségleti cikkeket is (cipőt, konfekció- és kötöttárut stb.). Számos fontos nyersanyag- és üzemanyagféleséget is kapunk a szocialista országoktól. Ugyanakkor a testvéri országokba irányuló szovjet gépexport is növekszik, ami elősegíti az energiatermelés, a kohászat, a vegyipar, a közlekedés fejlődését, úgyszintén a repülőgép-, a teher- és személygépkocsi-, a mezőgazdasági gép- és traktorállomány növekedését ezekben az országokban. A gépek és berendezések kölcsönös külkereskedelmi forgalmát a folyó ötéves terv idején gyorsabban kívánjuk növelni, mint az egész külkereskedelmi forgalmat. Ezzel valamennyi népgazdasági ág műszaki fejlődését meggyorsítjuk. A KGST-országok szovjet szállítmányokból fedezik csaknem teljes kőolaj- és nyersvas-behozatali igényüket, míg kőolajtermékekből, hengerelt árukból és foszfor-műtrágyából háromnegyedrészben, gyapotból, kőszénből és mangánércből háromötödrészben, vasércből 90, faanyagokból pedig 80 százalékban támaszkodnak a szovjet importra. Az utóbbi években számos megállapodást kötöttünk, amelyek szerint az érdekelt szocialista országok részt vesznek szovjet nyersanyag-lelőhelyek kiaknázásában azáltal, hogy a Szovjetuniónak ehhez szükséges cikkeket szállítanak (kohászati nyersanyagok, színesfémek és olaj lelőhelyeiről van szó). A Szovjetunió így könynyebben tudja finanszírozni az érintett iparágak beruházásait, a megállapodásokban érdekelt országok pedig tervszerű nyersanyagellátásban részesülnek. A szovjet ipar előtt az a feladat áll, hogy növelje a szocialista országokba exportálandó és a modern műszaki követelményeknek megfelelő cikkek, különösen a gépek és berendezések gyártását. Ezt a szocialista közösség megszilárdításával összefüggő politikai és a szükséges cikkek behozatalának fokozásában érdekelt szovjet népgazdaságból eredő tényezők egyaránt megkövetelik. A KEFEGYÁRBAN Régi gépekkel fiatalos lelkesedéssel Belépve a csiszolóba megnehezül a lélegzet. Az ember önkéntelenül is a nyakkendőjéhez nyúl, lazítana a szorításán, hogy szabadabb áramlást engedjen tüdejébe. A gyorsan forgó szalag sivítva dörzsöli a fát, száll a por, áll a levegő. De hát kinek is jut eszébe nyakkendőstül lépni ebbe az üzemrészbe? Csak az idegennek, a kíváncsiskodó arrajárónak. Aki ismeri egy kicsit is a kefegyárat, tudja milyen ruhában kell érkeznie. Itt a csiszolóban a kék köpeny a módi. Vastagon ül rajta a fapor, törmelék, s amikor az asszonyok felállnak, s indulnak valamerre, füst sűrűségű felhőt húznak maguk után. A 111. ÉVBEN — A debreceni Kefegyár idén ünnepli alapításának 111. évfordulóját. Hogy lesz-e igazi ünnepség, ha majd eljön a jubileum dátuma, azt ma még nem tudni, annyi viszont bizonyos — mondja Szathmári Zoltán, a gyár igazgatója —, hogy ha megérkeznek az új gépeink, mindenképpen ünnepnapot tartunk, öreg az épületünk, a masinák is elhasználódtak már nagyrészt, sürgető feladat a felújítás. A szükséges anyagi erőket viszont nekünk kell kigazdálkodnunk. Évek óta jól megy a munka, nyereségesek vagyunk, az idén 41 millió forint termelési értéket adunk át a népgazdaságnak. Termékeink 40 százalékát exportra gyártjuk, ennek is legalább a fele tőkés piacra kerül. Mégis nehéz feladat a felújítási összeg kigazdálkodása. A debreceni Kefegyár, a város egyik legrégibb ipari létesítménye. Kezdetben a munkásélet központja, virágzó centruma volt. Ma valahogy szürkébb, egyhangúbb az élet. Vagy csak kívülről tűnik úgy? Megfakult volna e patinás nevű gyár híre-neve, vagy az lenne az oka ennek a benyomásnak, hogy más, új ipari létesítmények nőtték ki magukat a városban, új ipari központok, melyekre jobban odafigyelünk. A nők foglalkoztatásáról szólva azonban figyelni kell a gyárra. A 400 dolgozó majd háromnegyede nő, akik kétkezi munkát végeznek. SOK NŐ-SOK GOND? Mint minden szentenciának szánt mondás, ez is csak féligazság. Törődni kell a női munkaerővel, valamivel valóban többet, mint esetenként a férfiakkal, de az eredmén Kiss Imréné 1960 óta dolgozik a Kefegyárban , nyék bizonyítják, hogy a nők versenyképesek a férfiakkal szembe Csak meg kell találni azokat az ösztönző tényezőket, amelyek kedvezően befolyásolják a munkát. A debreceni Kefegyárban megtalálták. Sokféle példát hozhatnánk, de maradjunk az egyik legvitatottabb problémánál, az éjszakai műszaknál. Nőket éjszakásnak beosztani nem lehet. Termelni azonban kell, folyamatosan, mert bőviben vannak a megrendeléseknek. Hol a megoldás? A vállalat vezetősége úgy határozott, hogy önkéntes alapon szervezi meg az éjszakai műszakot. A jelentkezőknek kiemelt órabért biztosít és nem mérik a teljesítményt. Becsület dolga, hogy ki-ki elvégzi-e a rászabottakat. Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy a döntés helyes volt. A termelés folyamatossága nem szakadt meg, s a teljesítmények sem estek a 100 százalék alá. Becsület dolga — mondják a kefegyári nők. HÁRMAN BESZÉLNEK A választást a véletlenre bíztuk: hárman mondják el az ott dolgozók közül, hogy érzik magukat a gyárban; gép mellett dolgozó nők beszélnek munkájukról, életükről. Kiss Imréné 1960 óta dolgozik a Kefegyárban, már-már összenőtt a csiszológéppel. A fapor leheletfinom kendőt von haja köré, gyors mozdulattal igazít egy tincsen, amikor látja a fényképezőgépet magáfordulni. Jól vagyok itt, mi sem bizotja jobban, mint hogy három fái közül kettő már szintén a dolgozója. Fizetés? Jut is, mais. Én 1800—1900-at keresek, sem az MGM-ben meós, ő se úszkodhat, hát kijövünk, atyjával lakik egy lakásban is Erzsébet. Még csak 20 éves, ankát is, Debrecent is inkább szokja. Fancsikáról jöttek be árosba. Jár színházba, moziba, mondja, hogy a Rómeó volt az bbi idők legjobb előadása. Olvasószeresen, és nézi, látja a világ Nem keresek sokat — mondja egyelőre elmegy a háztartásra, ruhára. Gyűjteni? Később, gozni kell, aztán majd több lesz kérem is, akkor majd gyűjteni dekorgács Margit mindennap régjól jár Debrecenbe. Reggel négykel, hogy idejében érkezzen. Fárasztó az út — mondja —, megéri. Még csak február óta gozom a Kefegyárban, de márígy érzem magam, mintha évek nének ehhez a munkahelyhez, munkatársnők hamar befogad, én is igyekszem, remélem hogy is lesz semmi hiba. Szeretek **• sármán a csiszolóban dol- Nehéz munka az övék, de . Nap nap után a szalag megállás nélkül dolgozt etésük 1600 és 2000 forint mozog, teljesítményüktől . Reggelente friss erővel a munkát nemcsak azért. —— „Aztán ulunahh bo- Félrenézni sincs idő — mondja Széll Erzsébet —, a gép megállás nélkül forog! HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1973. JÚNIUS 1.