Hajdú-Bihari Napló, 1973. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
c^AI MÍJLÍCu^' A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Összhang Aki valamelyest is járatos a tanácsi igazgatási munkában, nem lepődik meg azon, ha a nagy közösség érdekében hozott döntéseket nem mindenki fogadja szívesen. Gyakran még az sem mondható, hogy az ellenzők rosszhiszeműségből kötözködnek vagy kritizálnak. Egyrészt az egészségesen fejlődő szocialista demokratizmus nemcsak jogot ad a beleszólásra, hanem igényli is azt, másrészt sokan a beleszólási jogot abszolutizálva értelmezik, mintegy vétójognak tekintik. Gyakran az állami, társadalmi szervek, vagy a munkahelyi vezetők in- - tézkedéseit kizárólag aszerint bírálják: közvetlenül hasznos-e számukra vagy sem. Ritkán születik olyan döntés, amely szinte mindenkit előnyösen érint. Hivatkozhatunk olyan példára is, amikor a közérdek élesen szembekerül az egyéni érdekkel. Nem ítélhető el persze az, aki emiatt felszisszen vagy megpróbál hadakozni ellene. Ám éppúgy hiba volna azokért perbe szállni, akik az élet sodrával szemben úsznak. ■ Azt panaszolta például levelében az egyik tsz-tag, hogy vízi társulási díj fizetésére „kény-szerítik”, noha a portáján egészséges vizű kútja van. Ugyanakkor a község adott utcájában, de másutt is, több háznak egyáltalán nincs kútja. Közóhaj volt tehát, hogy épüljön törpevízmű. Egy fuvaros belterületi ingatlan telkéből 200 négyszögöl területet — tisztes árú kártalanítással — kisajátított a tanács. Az intézkedés a falukép szebb kialakítását célozta. Egy, már kiépült új utca nem is terjeszkedhetett volna más irányban. A fuvaros levelek, beadványok zömét intézte a különféle hatóságokhoz, intézményekhez. Nem nehéz kimondani a szentenciát: ha van klasszikus példa rá, hogy a közérdeknek mikor nem kell — mert nem lehet — tiszteletben tartani a magánérdeket, hát az ő esete az. Ha mind ritkábban, azért még. manapság is előfordul, hogy egyes helyeken úgy járnak el, mint annak idején Egerben, amikor magánterületből két-háromszáz négyszögöléket hasítottak ki, s a virágzó kertrészek felparcellázása után magánszemélyeknek házhelyeket juttattak a vételárnak többszöröséért. A felsorolt negatív példák több mindenre bizonyítékul szolgálnak. Egyrészt arra, hogy a közérdek címkéjét még ma is fel lehet használni inkorrekt célok elérésére, tisztátalan szándékok takarójaként. Másrészt — és ez örvendetes —, a közérdek fogalma immár törvényerejű, mind inkább első helyre kerül a dolgok rendjében. Gondunk ma az, s ez lesz a jövőben is, hogy nagy terveink, fontos céljaink kitűzésekor szüntelenül keressük s találjuk is meg a közérdek és az egyéni érdek összhangját. Ahol a közösség érdekében több előrelátással, a törekvésünkkel jól egyetértő, ember iránti figyelmességgel oldjuk meg soros feladatainkat, ott megértésre számíthatunk a magánérdek védelmezői részéről is. Kommunista szombat az Állami Építőipari V Vállalatnál Hét óra van. Más szombatokon ilyenkor minden csendes az építkezéseken. Most gépek dübörögnek, kocsik érkeznek, emberek nyüzsögnek mindenütt. Több mint negyven munkahelyen kommunista szombatot tartanak az Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalatnál. *** Orvostudományi Egyetem. Szemerkél az eső. A betonkeverő lassan forog, most terazó burkolatot készít. Az elméleti épület földszintjére kerül. Itt dolgoznak a műkövesek. A felsőbb régiókban az asztalosok, víz-, gáz-, fűtésszerelők meg a festők munkálkodnak. A tizedik emelet táján már majdnem minden rendben van. Itt szinte holnap meg lehetne tartani a műszaki átadást, de a tízemeletes monumentális épület csak augusztus 20-án kerül majd avatásra, akkorra fejeződik be a 106 millió forint értékű beruházás építőipari munkája. Házgyár. Minden szakma képviselteti magát, összesen nyolcszázan dolgoznak. Szombat délutánig négy lakás a kommunista műszak eredménye, de a hegesztők, a betonosok hétfőre is „előre dolgoztak”. Az éjszakai műszakból senki sincs itt, ők csütörtökön és pénteken este 10 helyett éjjel 2-kor mentek haza, mert nem akartak kimaradni a szocialista brigádok által kezdeményezett felajánlásból. *** Hüvelyes utca. Itt még minden a feje tetején áll. Több mint ezer lakás épül majd, ebből az első 440 lakásos épület már magasodik. Három trailer áll a ház mellett. A darut irányítók fóliával takarják a vállukat. A keserves időben rossz dolguk van a mélyépítőknek is, akik Bagamérből, Penészlekről, Monostorpályiból és még egy sor hajdúsági—szabolcsi községből érkeztek a rendkívüli műszakra. Dolgoznak becsületesen. Hozzáedződtek, hogy szemerkélő esőben is tenni kell, ami rájuk van bízva. Most a hőközpont váza körül serénykednek, alapozzák a következő tízeme-Hegesztők a Házgyárban. Földi László és Miklós János egy födémelem vasszerkezetét készíti. letes épületeket és mérik az óvoda helyét. *** Csapó utca. A házgyári lakások befejező munkáin háromszáz ember dolgozik. Őket nem bántja az idő, fedél van a fejük felett. Kőművesek, szakipari szerelők, szinte egymásnak adják a kilincset. Sietni kell, hiszen majdnem minden hétre jut egy-egy lépcsőház átadása. *** Majdnem dél van, amikor újra a a vállalat központjába érkezünk. Vékássy István termelési igazgatóhelyettes asztalán már ott vannak a legfrissebb jelentések. Több mint negyven munkahelyen majdnem háromezer ember dolgozott Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Berettyóújfaluban. Jól haladtak a Tanszergyár építkezésén, szerkezetszerelést végeztek Hajdúszoboszlón a szociális otthon épületénél. Berettyóújfaluban az ELZETT nagycsarnoka szociális épülete és kazánháza haladt előre az elvégzett belső szerelési munkákkal. Végleges adat még nincs, de az már biztos, hogy mire véget ér a kommunista műszak, több mint hárommillió forint termelési értéket állítottak elő. Ennek munkabére szerény számítások szerint is 300 ezer forint. A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói ezt az összeget ajánlják fel a VIT-alapra, a vietnami nép megsegítésére és sporttelepük korszerűsítésére Szöveg: Pallai János Kép: Kőszeghy György Orvostudományi Egyetem: Betonosok a mélyben. Teljes létszámmal dolgozott Asztalos Mihály szocialista brigádja Épül a Hüvelyes utcai 440 lakásos tízemeletes lakóház. A szemerkélő eső ellen fóliával védekezik a daruirányító. Pénzügyi mérlegünk Fehér Péter, az MTI parlamenti tudósítója írja. Mint jelentettük, az Elnöki Tanács június 14-re összehívta az országgyűlést. Esztendőről esztendőre visszatérő, hagyományos témája a nyári ülésszakoknak az előző év pénzügyi programjának, zárszámadásának elemzése. A mostani ülésszakon — a napirendi javaslat szerint — ugyancsak az államháztartás elmúlt esztendei költségvetésének végrehajtását, tapasztalatait vitatják meg a képviselők. A képviselők már kézhez kapták a Magyar Népköztársaság 1972. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést. A jelentés tartalmazza valamennyi, a költségvetéssel kapcsolatban levő gazdálkodó egység elmúlt évi tevékenységének tapasztalatait, s közli a helyi mérlegek népgazdasági szintű összegzését is. Az 1972-ben állami költségvetés végrehajtásának tapasztalatait az elmúlt napokban nyolc parlamenti állandó bizottság, valamint a terv- és költségvetési munkacsoport vette górcső alá. Az üléssorozaton félszáz képviselő fűzte hozzá véleményét a kiadások, bevételek alakulásához. Egyöntetű vélemény volt, hogy e negyedik ötéves tervidőszak „derekán” leszűrhető tanulságok, tapasztalatok és következtetések alakítói, formálói lehetnek a következő esztendők költségvetésének. A bizottságok tagjai örvendetes tényként állapították meg, hogy az elmúlt esztendőben megfelelő növekedési ütem jellemezte a népgazdaság fejlődését, amely lehetővé tette az életszínvonal tervszerű kiegyensúlyozott emelkedését. Másmás megfogalmazásban ugyan, de minden bizottsági ülésen elhangzott azonban, hogy az eredmények egyben még elvégzendő feladatok sokaságának hordozói is. A kedvező gazdasági tendenciák erősítése mellett határozott lépéseket kell tenni a negatív jelenségek visszaszorítására: javítani kell a jövedelmezőséget, fel kell számolni a költséggazdálkodásban tapasztalható hiányosságokat, törekedni kell a korszerű üzem- és munkaszervezés bevezetésére, a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítására, a beruházási tevékenység hatékonyságának fokozására, a rendelkezésre álló erőforrások még ésszerűbb hasznosítására. (MTI) A KGST-konzultáció után II helsinki konzultáció mérlege (2. oldal) (3. oldal) Borsó, borsó, borsó Egységben Interjú a vendéglátóipari munkáról (4. oldal) Ünnepi könyvhét Operai találkozó Debrecenben (5. oldal) Hát akkor „hajrá”! Sportműsor (7. oldal) Békehónapi rendezvények Biharnagybajomban (8. oldal) A nAPLÓ VASÁRNAPI MELLÉKLETE (9—12. oldal)